Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-31 / 26. szám

SZOMBAT. 1933. JANUÁR St. tLORt IFJUSAG A szegedi fiafal írók új művekkel köszöntik a fiatal irók II. konferenciáját A Magyar írószövetség Szegődi Csoportjának tizenhat aktív tagja közül tizenhárom fiatal. Nagyré­szük 20—22 éves, Regényeiket, el­beszéléseiket ós verseiket n „Tisza­táj" folyóirat hasábjaiból, a rá­dióból nomcsuk Szegeden, de az or­szág máj városaiban is sokan isme­rik. A fiatat írók II. konferenciáján négy fiatal saegedi {ró; Petrovácz István, Kövesdi Lajos, Németh Fe. rcne és Sándor András vesz részt. Valamennyien új, ifjúsági tárgyú művekkel köszöntik a konferenciát. Kövesdi Lajos, a szegedi Pedagó­giai Főiskola hallgalója ifjúsági témájú művet írt a fiatal írók II. konferenciájának tiszteletére. A most elkészült „Diákok" című kis­regényében arról ír, hogy a fiatal, új értelmiség hogyan rekosx'i ki so­raiból és távolítja el az egyetem falai közül a tunulást akadályozó, az ifjúsági szervezetet bomlasztó el­lenséges elemeket. A huszonegy éves Petrovácz Ist­ván, a Szegedi Orosz Intézet hall. gatója, most fejezte be „Elrettentő példaikép" című szatirikus elbeszé­lését. Tárgyát a Szegedi Tudo­mányegyetem egyik DlSZ-szeiveze­tének éleiéből merhette. Kipellen­gérezi azt a DISZ-tItkárt, aki c.z adminisztrációs munkában elmerül­ve elszakad a tömegektől s lemnrad a tanulásbau ls. A fiatalok leváltják és helyébe példamutató, a tanulás­ban élenjáró hallgató kerül, Etiöl kezdve életre kel ismét a DISZ­szervezet és megjavul a hallgatók tanulmányi eredménye is. Petrovácz István most készülő másik müvének, nz ötven versszak­ból álló elbeszélő költeményének tárgyát is az egyetemi ifjúság éle­téből meríti. Bemu at ja, hogyan javították meg a Szegedi Orosz In­tézet hallgatói tanulmányi eredmé­nyüket a Rákosi elvtárs 60. Szüle­tésnapjának tiszteletére kozdemú. nyezett „Rákosi félév".ben. Különösen a szakérettségis hall. ga'ók előtt voltak nagy nehézsé­gek, de tanulópárokban és tanul­mányi csoportokban egymást 'segít­ve, Rákosi elvtársnak, az Ifjúság nagy tanítómesterének példájából erőt merítve legyőzték az akadályo­kat és sikere? vizsgával fejezték be az évet. — A fiatal írók sokat várnak a konferenciától — mondja Petrovácz István. — Elsősorban azt várjuk, hogy pártunk határozatainak szel­lemében mutassa meg fiatal íróink feladatát. Mutasson utat számunk­ra és adja meg munkánkhoz, esz­mei és szakmai továbbképzésünk­höz a kellő támogatást. Mi viszont ígérjük, hogy minden odaadásunk­kal, tehetségünkkel irodalmunk előrehaladását, népünk kulturális színvonalának emelését szolgáljuk. Megjelent Gerő elvtárs cikkeinek új gyűjteményes kötete ,.A vas, acél és gépek országú ért" címmel megjelent a Szikra Ki­adásába,, Gerő Ernő elvtárs cikkei nek új gyűjteményes kötete, fiz a könyv Gerő elvlárs 1950 februárié t(Jl 1952 végéig elhangzott beszé­deit, cikkeit, tuiHilmáuynit tártul, mázza. Ebben a kötetben Gerő elv­társ hat cikke először kerül az ol­vasó elé. Többek között ,,A szocia­lizmus építése falun és a tanácsok munkája", „Az objektív nehézsé. gekről", „A jegyrendszer megszün. tetéséről és a termelőszövetkezelek gazdasági megszilárdításáról', ..KiitkereskedelmUnk néhány kérdé­séről". Gerő elvtárs beszédeinek és cikkeinek éZ a gyűjteményes ki­adása nagy segítséget jelent párt­ós állami vezetők munkájában fl magyar-lengyel kulturális egyezmány ütődik évfordulója Megtisztelő feladata a DISZ-nek az úttörő-mozgalom vezetése és irányítása A párt által eléje tűzött felada­tok közül egyik legfon'osabb meg­bízatása a DISZ-nek: a legifjabb uenysedók szocialista szellemű ne­velése. Megtisztelő, de egyben felelőséggel járó megbiza'ás ez, melynek úgy tud n DISZ elege' tenni, ha minden funkcionáriusa szívén viseli oz úttörő-munka irá­nyítását, ellenőrzését, eegitésé', Az ú'törő-mozgalom támogatá­sában vannak már kezdeti ered­ményeink. Egyes DISZ vezetők ma. gukénuk érzik ezt a feladatot, ls. Kovács elvtárs, a szegedi járási DISZ bizottság agit. prop. tubára például rendszeresen látogatja a járás |erületén lévő úttörő csa­patokat és kőzve'len segítsége' nyújt a munkájukhoa. Javult e té­ren a hódmezővásárhelyi DISZ­bizojteág tevékenysége is, külö­nösen azzal, hogy 38 fiatal' kül­dött DJSZ-megbíza'ással az Úttö­rők.közé. Nem mondható el azonban, hogy megtet'ilnk minden'. Különösen a falusi és tanyasi DISZ-szerve?etek adnak kevés segítséget uz általá­nos iskolában tanító nevelőknek az úttörfik neveléséhez. TaJálko­zunk azonban olyan esettel is, hogy a nevelök vonják meg segít­ségüket a DISZ- és uz ú"örp-mo2. galom kapcsolatainak magjavitá­sé'Ól, A vásárhelyi Szí. István-ut­cai iskola igazgatója például az­zal togadta « DlSZ-buottság kül­döttjét, hogy ő nem ér rá az úttörő ügyekkel foglalkozni. Sok helyen nem ismerik az Ifjú­sági alapszervezetek vezetői a DISZ- ós az úttörő-csapatok he­lyes kapcsolatát; nem tudják, hogy a DISZ-alnpszeTvczet nem vezet­heti és irányl'ha'ja az úttörő­csapatokat, mert ez a felsőbb DISZ­bizottság feladata, hanem jó jn­vaslatokkaj, az úttörő-csapatok munkájának közvetlen támogatá­sával kell segítséget nyujtaniok munkájukhoz. Igen helyes az, ha •» DISZ-flatalok meglátogatják az úttörők gyűléseit, különböző ren­dezvényeit és beszélgetnek az út­törőkké] munkájukról, eredmé­nyeikről, a tanulás jelentőségéről. Elmondhatják ilyenkor a DISZ­fintalok, hogy milyen volt az ő életük a felszabadulás előtt és milyen azóta. Helyes az is, ha a DISZ-flatalok résztvesznek az út­törők szórakozásaiban, segítenek nekik a közhasznú munka megszer­vezésében. Minél szorosabb a DISZ-szerve*­ze' és az úttörő-csapat között a kapcsolat, annál lelkesebben ké­szülnek aj úttörők arra, hogy be­léphessenek a DISZ-tagok sorába. Segítsék hát a DISZ-flatalok lel­kesen az úttörők munkájá', te­gyék őket a DISZ akttv segítői­vé a VIII. osztályos alapszerveze­tekben, a középiskolákban; — mindenütt, ahol szép életünk, boldog jövőnk épül, Tóth Ferenc megyei úttörő-titkár Rabszolgasorban sínylődnek a jugoszláv Ipari tanulók A „Borba" című titóista lap de­i-ember 20-i számában cikk jelent meg a jugoszláv Ipari tanulók hely. ze.térőL A cikk beismeri, hogy Tito Jugoszláviájában az ipari tanulókat ma is magveteiit inasoknak lekin­tiik, ütik-térik, minden munkára felhasználják, csak éppen szakmá­jukban nem foglalkoztatják őket. „Érthetetlen, mennyire nem tö­rődnek az ipari (anulók szakmai ok­tatásával — írja a többi között fi cikk. Az ipari tanulókkal csak se­gédniunká]atokat, végeztetnek, mert ilymódon a mesterek többet keres­hetnek. A mesterek rosszul bánnak az ipari tanulókkal. A munkál latok a megengedett maximális munka­időnél tovább dolgoztatják őket és gyakoriak az olyan esdtek, amikor uz ipari tanulókkal házimunkákat •végeztetnek, bántalmazzák őket. Nagyrészük iskolába sem járhat. A társadalmi szervezetek, vala­mint a nevelő és egészségügyi ká­derek úgyszólván seonmi segítséget sem nyújtanak nekik, „Rendszeres orvosi vizsgálatban a munkásifjúság már évek óta nem részesült. Sokhelyütt az egészség­ügyi viszonyok kritikán aluliak" állapítja meg a „Porbn", Elviselhetetlen a jugoszláv hadiárvák helyzete Moszkva. A „Zu Szocijaliszticsku Jugos/láviju" írja; A titóista Jugoszláviában a hadi­árvák tízezrei tengődnek elviselhe­tetlen körülmények között. A hadi­árvák egy kis része a titóista „gyermekotthonokban" él. A mult évben például Boszniában és Her­cegovinában 25 ezer hadiárva közül mindössze 2500-at, Szerbiában 31 ezer 545 közül csak 1700-at helyez­tek otthonokba. Az otthonokban uralkodó kegyet­ien bánásmódot még a Sajtó sem hallgathatja e], A „Politika" című titóista lap például beismerte, hogy 1952 december elején a Jjuboskoi gyermekotthonból 14 gyermek szö­kött meg, akiknek arcún rézfona.tú ostor által ütött sebek voltait. A fé­lig holtra vert gyermekek elmou­doiták, hogy az otthon vozetőjo rézhuzalból készült különleges os­torral veríe őket. öt esztendeje, 1948 január 31­án írták alá a magyar-lengyel kulturális egyezményt, mely a két baráti nép kultúrkapcsolatni­nak elmélyítése,ég kiépítése útján jelentős állomásnak bizonyult. Az egyezmény széles és sokoldalú kapcsolatot teremtett a kél nép között. Ezt a keretet gazdug és mély tartalommal töltöttük kl az elmúlt esztendők alatt. A sza. badság. melyet a magyar ég len­gyel dolgozók számára egyaránt a Vörös Hadsereg katonát hoztak el, mindkét népben hatalmas al­kotó erőket szabadított fel. Mun. kások, parasztok és dolgozó ér. telmiségiek a haladó hagyomá­nyok örökségét átvéve gazdagít­ják, fejlesztik országaink mű­veltségét. A kultúrforradalmat mind a magyar, mind a lengyel állumban új cs gazdag eredmé. 'nyek során hozták létre és ezek az eredmények klszélesiiltek a ku'túrkapcsolntok révén Magyar, országon és Lengyelországban egyaránt. Mik e kulturális egyezmény konkrét eredményei? íróink, mű­vészeink, tudósaink, tudományos Intézményeink eredményeinek ki­cserélésén túl diákcserék, ösztön, díjak létesítése, közös kiállítások rendezése, kölcsönös rádióadások megszervezése, üdülések ég sport, találkozók jelzik az útat. Ez az együttműködés megkapó ered.­menyeiben: az irodalom, a művé­szet gazdag kifejezés) eszközein keresztül alkotott képet a magyar dolgozó a lengyel nép nagy gyö-, /elmeiről, békés építőmunkája­ról: az újjászületett Varsótok Nowa.Hutáról. A lengyel dol­gozó pedig • magyar szerzők mü­veihői tud Sztálinvárosró', a No­vember 7 Erőműről, Kazincbar­cikáról, Tiszalökről. Erkel dalia, maiban gyönyörködöd a varsói munkás ég Monluszko zenéje hömpölygött a magyar rádió hul­lámain A lengyel színpadokon magyar szerzők mondanivalói zengtek fel, nálunk Rojcwski darabja aratott sikert. Filmjeink tanítják a lengyel parasztokat és a lengyel filmeken okul a magyar dolgozó. Irodalmunk legjobb ulko. tásait jelentetik meg a lengye! könyvkiadók és a lengyel írók rpűvei tolmácsolják mifelénk a lengyel nép harcát a szociulú m usért, n békéért De nemcsak eredményeink vál­lak közkincsévé mindkét népnek. Mindkét nép irodalma és művé­szete a szovjet kultúra kiapadha­tatlan kincsestárából kapott se­gítséget, példát, támogatást. Kö. zös eszményképünk: a szovjet kul­túra útján ha'adunk és a felada­tok, amelyeket megoldunk uzin­tén azonosak, A Szovjetunió ve zette béketábor közös útját járó két baráti „ép kuttúrkapcaolatai. nak további fejlődése újabb erő­forrás a feladatok® megoldására mindkét nép szellemi élete szá­mára. Németország Kommunista Pártja elutasította Adenauer fegyverkezési költségvetését Bonn (ADN). Németország Kom­munista Pártja a bonni szövetségi gyűlés csütörtöki költségvetési vi­tájában elutasította Adenauer fegy­verkezési költségvetéséi. Heinz Ren­ner képviselő a következőkben meg­okolta a párt elutasító álláspont­ját. „A szövetségi pénzügyminiszter — mondotta Heinz Renner — a •szö­vetségi gyűlés előtt úgy beszélt, mtatha a német nép a háborús ké­szülődés borzalmas terheit játszva előteremthetné. A nép előtt elhall­gatta a háborús készülődés hatal­mán terheit. Elhallgatta, iv.g.v több mint négy éa félmillió Új lakásra volna szükség. Elhallgatta, hogy nálunk ma 3 mii­Hó munkanélküli ée legalább 800 ejer olyan ifjú van, akinek sem munkája, sem tanoncalkalmazása nincs. Elhallgatta, hogy az élelmi­szerük ára a legutóbbi hónapókban átlag 40 százalékkal emelkedett. A pénzügyiminiszter az 1953—54, évi költségvetési tervezetet a hely­zet megszilárdításáért folytatott küzdelem k ö [t+égv e,t ée én ek nevezte, M>, kommunisták az Adcn­auer-kornfiíny úttal kidolgozott költségvetési tervezetet a há­borús szerződések, az újrafel. fegyverzós, a háborús készii. lődés tervének nevezzük. Ez a költségvetés a német nép érde­kel ellen Irányul. Ezt a költségvetést a megszálló ha, talmak parancsai, az amerikai és nyugateurópai imperialisták érdekei és szükségletei alapján állították össze. A miniszter adatai szerint Nyu­gat-Németország lakossága. 1945 óta több mint 44 milliárd márkát teremtett elő csak a magszáliás költ­ségeire — folytatta Heinz Renner.. Az 1953. évre szó]ó megszállási költségek, amelyéket a pénzügymi­niszter szépen hangzó szavukkal „védelmi hozzájárulásnak" nevez, nz 1952. évi 8.8 milliárd márkáról 9.91' milliárd márkára emelkednek, pedig a szövetségi gyűlés és a szö­vetségi tanács a háborús szerzödé­sekei még nem is ra'ifiká'.la. Az „európai védelmi közösség"-oek nyújtott hozzájáruláshoz kall még számítani további 919 millió már­kát, amelyből n „berlini l ídfőnél" tartózkodó szövetséges csapatoké 179 millió márka. ' Ha mindehhez hozzászámítjuk még a Lehr-rendőrség és a ha'ár­őrcsupalok költségeit, a Wermaeht volt tagjainaik nyugdíjái, valamint Nyugat-Berlinnek adott „támoga­tást" és a kereken 1.3 milliárd már­ka „pótlólagos" összeget, amely a „hidegháború" költségeinek fedezé. óéi szolgálja, akkor a háborfis készülődés költségei összesen 10.578 mlttió márkát tesznek ki. Renner beszéde további során Erjer szociáldemokrata képviselő­höz jntézte szavait ós a következő­ket mondotta; „Az őn szociáldemo­krata miniszter kollégái, Ei'lgr úr, bírálják ugyan időnkint Adenauer politikáját, azonban'határozottan és kíméletlenül érvényre juttatják art. A Német Szociáldemokrata Párt, ha akarta volna, a szövetségi ta­nácsban komoly akadályokat gör­díthetett volna a népellene's poli­tika útjába, hiszen a szövetségi ta­nácsban a szociáldemokraták van­nak többségben. Ezt a többséget azonban nem használják ki inkább Adcnauernek szereznek többséget" — mondotta Heinz Renner. íoy, UamzizamaUitkác munUá^a J cmanzselinszk, a fiatal bányászvá­ros komszomolbizottaagában vol­tunk. A koniszomoltilkárnő szobájába ala­csonyterme tű fiatalember lépett be, — Jónupot Zójal — szólalt meg és ha­tározat'anui megállt az ajtóban. — A, le vagy az Ványai Kerülj beljebb. — felelte vidáman Kuznyecovu, a titkárnő. — A következő kérdésem volna, — mondotta Zója, felhúzott szemöldökkel. — Mi van az ifjú házasokkal? Elváltak? Gon­dolod, hogy véglegesen? — Szerintem véglegoscn felölte a bizottság lúgja szomorúan. A fiú cgvv ifjú házaspár szomszédságában lakott és jól is­merte cselüket. — Mit gondolsz. Ványa. nem vagyunk hibásak ebben? — kérdezte a városi bizott­ság titkára, — A fárj a bánya geológusa — kom­szomoltag —, mondotta Ványa- mintegy mérlegelve, a dolgokat, — az asszony szin­tén koirisiomaltag. Frfelmos emberek, ma­guk is tudják, hogy mit csinálnak. Mi nem \ agyunk az okai semminek. — Nem, Ványa. A családi kérdéseket nem lehet ígv elintézni. Gyerekük is van — mondotta Zója. —• Már beszédem velük külön-külön is. Komoly okuk nincs a vá­lásra. De. megvallva az igazat, ez a ..mii velf férj. nem tudja hogy kicsoda Pftlmirn Togliatti- Hiányos ismeretekkel rendelkezik * XIX. kongresszus határozatairól, újságot nem olvas. Ezt Ványa, úgy hívják, hogy el­szakadás a Komszomollól. Javítani kell a hibán és meg kiélt gondolnunk' hogy mi lyen munkát adjunk nekik. ...Gyors ,,Moszkvics" röpít minket az épülő városon út. Zójával együtt az egyik banya komszomol-szervczefébo megyünk. TTtközbon Zója elmondja, hogy egy évvel ezelőtt végezte el n bánya­ipari technikumot. Az utolsó évfolyamon már mint a komszomol-bizottság titkára mű­ködött. Ekkor letf tagjelöltből párttag. Ké­sőbb az ifjú bányászok a korkini komszo­niol-szervezet másodtitkárává választották meg. Előfordult eleinte. — ha valami nom úgy sikerült, ahogyan szerette volna — hogv Zója szélvészként rontott be Kulinics elsötttkárhoz és szenvedélyesen bizonygat­ta: egyáltalán nem alkalmas tisztségére. A ;ltkár kitartásra bíztatta és segített neki­Nemrég aztán a tanév előkészítése ide­jén Zójához — már midit kornszomott t­kúrhoz — berontott a helyettese: — Zója. sommi sem sikerű'..' A körö­ket nem sikerül megalakítani, az pktatib már a körmünkre ég. semmit sem tudok tenni és egyáltalán mindennek befellegzett. Zója ekkor Kulinicsre emlékezett és fel tartóztatta a leány heves beszédét: — Kitartás, Tamara oz a lcg?l«ő kfivo­I élmény ... A ..Moszkvics''*'repült a műúton. Ha­mar megérkeztünk. A bánya irodájában Kondratyenko «lv­társ részlegvezető éppen telefonál. — Ivan Andrejevics! Holnap ugye, va. dászni mégy? — Ez a kérdés a szakmai kérdések között szokatlannak tűnt, — A vadászatot halaszd el. Kiszáll a ininisztor­liolyottos és szükség lesz rúd. Kondratyenko üdvözölt bennünket, majd ezt mondta: — Konovalovért kell kiBdeni_ hogy mu­tassa meg az elvtársaiknak a részleget. — ö ma szabadnapos — mondotta va laki a jelenlévők közül. — Nem baj, ogy órácskára elvonjuk a Könyveitől, Fogadni mernék, hogy olvas. Nom is kell utána küldeni, — ezzel Kondra­tyenko felemelte a kagylót és felhívta Ko r,,ovalov lakását. — Mit csinálsz, Jef mn­vics? No, ugye mondtam — derült széles mosolyra Kondratyenko arca. —> olvas ,. . Néhány perc múlva Konovatov lömérnök helyettes kíséretében jártuk u részleg ', Mellettünk haladt Szlava Szolodnyikov, a I omszcmollitkúr. — Látod. Szlava, — jegyezte meg csen. dosen Zója- — ha mi is ennyire fogjuk is­merni a komszomol-lagokal mint ahogy Kondratyenko az embereit akkor minálunk is minden jól fog menni. Látod, ő azt is tudja, hogy ki olvas ma és ki megy holnap vadúszni. F1 kell mennem tanulni, de sajná" *-J lom itthagyni ezt a várost. — mondta Zója, umikor a banyában tett lá­togatás után tovább beszélgettünk. — A' kormány másfélmillió rubelt irányzott elő | a stadion építésére. Tavasszal a fiatalok se gtlségével felépítjük a vízisportlelopet. ki­szélesttjük a parkot. zója borítékot vett fel az asztalról, fel­bontotta és hangosan olvasni kezdte, he­Iyenkint saját szavaival magyarázva a sző veget: ,.Andr(|jev komszomoltag küldi üd­vözletét ' Karagandábór', Ismét megválasztó* . Iák a bizottság tagjává Zója, írja meg kérem, hogyan dolgozik komszomolszerve­zetünk. — szóval mindent ami történik, tr jon meg", — Csak jó történik — mondotta vidá­man Zója. — Olyan sok a levél, hogy nem győzők rá válaszolni. Most pod g még a ! arátnőm is kérdést intézett hozzám, Zsehél>ől teleírt, fehér lapot vett ető. széthnjtognlln és kikereste azl, amit el akart olvasni. — Arra . kérdésre kér vátaszt- hogy mi a boldog ág. — És mit felel erre a kérdésre? —• Írok az életemről a inunkómrő', az ifjúságról.

Next

/
Thumbnails
Contents