Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 3. szám

VASÁRNAP, 1953. JANliAR 4. Kínai érdemrenddel tüntették ki a Csang-Csung vasútvonal szovjet dolgozóit Uarbln (TASZSZ). Január lén'sakat „A kínai Csang-Csung vasút. Harbinban ünnepi ü'ést tartó tak, amelyen a Kínai Népkö társaság központi népi kormányának érdem­rendjével tüntették ki a kínai Csang-Csung vasútvonalon dolgozó szovjet vasutas szakembereket. Az ünnepségen' jelen voltak Szungkiang tartomány és Harb n él­munkás vasutasai, közéleti képvi­selői. szovjet vasutas szakemberek és "vendégek­Az elnökség tagjai közt volt Csou En.laj, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsának el­nöke és A. Sz. Panyuskin, a Szov­jetunió rendkívüli 'és meghatalma. zott nagykövete. Csou En laj .•»:.'. ünnepi ülésen tar. tolt beszél' :.r-n elmondta, hogy a kínai Csang-Csung vasútvonal kö­zös kínn -f/ovjet igazgatásának há­rom eve *->'y mán a szovjet kor­mány gzpvj-t szakembereket küldött vonal közös kínai szovjet igazgatá­sinak tiszteletére" érdemrend iel tünteti ki baráti segítségnyújtásuk­ért s a Kína 'és a Szovjeiunió kü­zötü barátság megerősítése terén el­ért. sikereikért. Cscu En-laj lelkes taps kíséreté­ben nyújtotta át az érdemrendeket a szovjet vasutas szakembereknek, j A- Sz. Panyuskin, a kitüntetett-, k nevében szívből jövő köszönet r-t j mondott a Kínai Népköztársaság | központi népi kormányának. Harbinban a kínai C-ang-Csung vasútvonal 'és Harbin közélett kép­viselői ünnepi gyűlést vartottak a ; kínai Csang.Csung vasotvcnal kH- : :ös kínai-szovjet igazgatásának : iszteletére emelt emlékoszlop le­leplezése alkalmából. Ugyanezen a napon Harbinban megnyitották a kínai Csang-Csung vasútvonal közös kínai.szovjet igaz­Kínába, hogy a kínai Csang-Csung j gatása emlékére létesített múz/u­vasutvoa'on dolgozzanak. lmot, amely megmutatja, milyen ha­A Kínai Népköztársaság központi 11almás sikereket ért el a vasútvonal népi kormánya a szovjet elvtár-aki a közös kínai-szovjet igazgatás idő­iránti hálája jeléül ezeket az elvtár. ' szakában. Szajfuddin Kicsin, Howard Fast és Monica Fetíon ú/évi nyilatkozata a „l'RÁVD\t(-ban Moszkva. A ..Pravda'" a nemz-U- 'erői diadalmaskodjanak a háború közi békemozgalom több kiváló kép. erői felett viselőjének újévi nyilatkozatát közb: I A Fehér Ház előtt őrséget tartanak az ártatlanul elítélt Rosenbcrg-házaspár kegyelemben részesítése érdlekében Washington. Az Egyesült Államok széles néprétegri óriási felháboro­dással fogadták a newyorki oszlály. bíróság döntésit, amellyel elutasí­tóim a hamis vádak alapján halál­raítélt R -.-enb 'Tg házaspár ügy ­nek újrafelvételét. Az ország m.n­len részéből egyszerű emberek tíz-i , NEMZETKÖZI SZEMLE A kínai Csang-Csung vasútvonal átadása nép újtípusú szövetsége. A szerző­dés — amely mindenekelőtt a békét tartja szem előtt — rögzíti a két felet érintő kérdések közcs baráti megtárgyalását, a gazdasági és kuR ezrei kúte ok naponta távirajokat és leveleket Truman elnöknek, akit arra hívnak f.l, hogy éljen Vetry mezésl jogával, Washington haladó gondolkodású emberei — ."uszonyok, leányok, férfiak — a Fehér H z előtt éjjel-nappal őrséget tartanak mindaddig, amíg Truman meghozza döntését. L„u En.laj, a Kínai Népköztár­saság külügym nlsztere legutóbbi nyilatkozatában — amelyet Pierre Courladcnak, a „L'Humanité" mun­katársának adott — kiemelte, hogy a kinai.szovjet szövetség teljesen i turália kapcsolatok kiszélesítését, új típusú szövetség, amely a két or. szág népeinek örök baráiságín, kö­zös '.léketörekvésein alapul- Ennek a szilárd ezil,etsfgnek, baráti együtt­•"telre^rí-níí'r^,?'fCat vasút" |helyreállítás" és iparosítás megváló. , . h kínai C-a. g.Csu->g vasat-,sit,lsa ce-,jáwl< , gépgyártási, v^n.k a szövet kon suy mzc- ^ és ércbányá8~n %££re,é8e r sl a Kmaa N' ykoztarsa-ag atna. fc egyéb ^ építést szolgáló "Sí USSÍÍ-V.K hatálmaa A Szovjetunió c szerződés meg. kötésekor öt éven át 300 millió amc. rikai előkér értékű hitelt biztosított a Kínai Népköztársaság részére a a ren­a most át­adott Csang-Csung vasulvonal ösz­öszintén reméljük — írja Szaj­fuddin Kicsiu, az Indiai Béketanács elnöke —, hogy 1953-ban végei ér a vérontás Koreában, Malájföldön -;s Vietnámban. Kívánom, hagy 1953. ban jöjjön létre az igazi béke, való­suljon meg a leszerelés. Howard Fast amerikai író nyila'­kozalában hangsúlyozta: — Az amerikai népet még FO­hiiscm hatolta úgy át a béke helyreállításának mély vágya, mint most. Kívánom — írja a továbbiak. Monica Felton, az angol békemoz­galom kiváló képviselője ezeket írja: — "Remélem, hogy 1953 ban meg­teremtik a világ békéjének alapjait, kívánom, hogy érjen véget a koreai háború és az Ázsiában duló többt konfiik. tus, vegyék fel a Kínai Népköz­társaságot az Egyesüli Nemze­tek Szervezetébe, oldják meg békésen a német kérdést, erősítsék meg a kereskedelmi kap­csolatokat a Kelet és Nyugat kö­zött. Végül remélem, hogy 1953-ban a nagyhatalmak között megegyezés jön létre, amely a fegyverzet álta. ban —, hogy az új évben a béke lános csökkentésére vezet. A norvég kormány újabb jegyzékben tiltakozott a McCarran-Walter-tÖrvény alka'mazása .ellen n»in rTAK7S7S A, Arhe'der- takozó íVervzéket nyújtott át az Oslo (TASZSZ). Az . Arbe:der­bladet" washingtoni tudósítójának jellentése szerint Morgenstierne washingtoni norvég nagykövet de. c mber 31 én az Egyesült A'lamok külügyminisztériumának újabb til­takozó jegyzéket nyújtott át az úgynevezett McCarran—Wa! ter-tör­vény alkalmazása ellen, amely sze­rint az Egyesült Államok kik "tőibe érkező külföldi tfajó'k legénységéi külön ellenőrzésnek vetik alá. Nyolc milliárd pud gabona termett 1952-ben a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió szocialista mezőgazdaságának dolgozói mos! összegezik 1952. évi munkájuk eredményét, 1952-ben a Szovjetunióban nyolcmilliárd pud gabona termett. Igen jó volt a gya­pot, a cukorrépa és más ipari nö­vények tei-mése. Jó eredményeket ériek el a Knasznodar-vidéki gi-bo­nntermő kolhozok. Előzetes jelen­tések szerint ezekben a kolhozok­ban hektáronként átlag 22 mázsa j gabona termett. Jó eredményeket értek el Ukrajna kolhozai is. A sznyigirevszki kerületben tízezer hektáron átlag 33 mázsa őszi búza termett hektáronként. A baslani ke­rületben körülbelül 40 ezer hektár­nyi területen hektáronként 27 má­zsát meghaladó termésátlagot érlek él. A Szovjetunió igen sok más vi­dékén is 25—30 mázsás hektáron­kénti termést takarítottak be a me­zőgazdaság élenjáró dolgozói. A franciaországi Simca gépkocsigyár elbocsátott munkásai elhatározták, hogy folytatják a munkát Párizs (MTI). A SIMCA gépko­csigyár 2 ezer elbocsátott munkása elhatározta, hogy nem veszi tudo­másul felmondását és hétfőn meg­jelenik a gyárban, hogy tovább Mytausa munkáját. (MTI). pkÖ7t.j. ws ií ittápi Kínáltak. Ez a szerződés élményéiben - hogy mint =d a ktnai ne pl po'l ikoi tanácskozol testii'ct illendő bizottságénak ölé-• ... .. , .... ._,_„ són Csou En.laj m«r beje tentheu.^TJ'íJT pT'f .•T" 19a2* Kína gazdasági helyreállít :1, jtörténő atadasarólis. Időszaka vegetért, megkezdődhet t j A szovjet kormány betartotta a tervszerű építés megvan a leintő, i -"""rződest is határidőre átadta a ség az új választási térvény n az Csang-Csung vasútvonalat. Az iin. alkotmány előkészítési munkálatai- |«"'Pélyes átadáskor szovjet és kínai nak megkezdésérc — felbecsülte tel- j ászról hangsúlyozták a két nagy len jelentősége van a Szovjetun ó or n®Fel új'.ípusú szöveteégé. állandó baráti, testvéri segítségé-,-'"'*< jelentőségét, nek. ! A népi Kína és a Szovjetunió ba. Az 1950 február 14"én mfgkötétt rátsága a Távolkelet és a vl'ág bé. szovjet-kínai barátsági, szöveiségi j kéjének záloga, a vi'ág békeszerető és kölcsönös segélynyújtási szerző- | népeinek igaz örömére tovább mc> dós bizonyítéka annak, milyen a kételyül és szilárdul. Churchill Amerikában Churchill angol min'szterelnük aiCi-Zceland és Ausztrália között jött hét közepén sietve az Egyesült ÁL | létre. A esendesóciáni katonai lamckba utazott, hogy megtárgyalja j egyezmény kérdése olyan fájó pont, Eisenhowerrel — még annak hata- atnely felett az angol kormány netn lomrajutára élőt* — azokat a ki'rdé- ! tud könnyen napirendre térnt. Chur­seket, amelyek az angol kormányt jchUl most megpróbálja bizonyítani, leginkább foglalkoztatják s amelyek-] hogy Anglia eres. Ennek „igazolá­nek megoldását leglnkábh szeretnék-jsára'" legutóbbi légt hadgyakorlat és Churchill mindeneke'ő t a brit bt. [ atom kísérlet „ütőkártyáját" vtszi roilalom erősen megtépázott tekin- magával aktatáskájában. télyét szeretné helyreállítani, Chur­chill útjával kapcsolatban az angol A béke kérdése messze kívül ma­rad majd a tárgyalások keretein, burzsoá sajtó is tele van Amerika : amelyeken — u tervek szerint — a c'lenl panaszokkal. A jobboldali | Távol- és Közép-Kelet stratégiai ,,Sunday Express" szerint jó hogy j kérdéseit, az atlanti szervezet jelen­ti miniszterelnök elutazik, hiszen [legj helyzetét, Anglia gazdasági ne. „az angol-amerikai barátság állandó j hézsége f — némi „segély" céljából foltozásra szorul". A lap keserűen emlékeztet például az amerikaiak középkeleti tevékenységére és meg­állapítja: az amerikai külügyminisz­térium Itt mindig hajlandó enged­ményeket tenni — Anglia bőrére. — vitatják meg. A béke elleni harc azonban min. den bizonnyal szerepel majd e két fő háborús gyújtogató tanácskozá­sainak napirendjén. Ha másban nem is, ebben a kérdésben bizonyosait Churchill nem mulasztja c! az al- | megegyeznek. Azonban e megegye, kaimat, hogy ki ne térjen a Hono. zés paplrfosz'ányalval szemben szik. lultthan — Anglia részvétele nőikül | laszllárdaii á'l a népek egységes éi háta mögött — kötötj csendes. |békefrontja, amelynek munkájában óceánt egyezményre, amely, mint (egyre tevékenyebben vesz részt az ismeretes, az Egyesü't Államik és angol és amerikai nép is- A népek a brit „nemzetközösséghez" tartozó (tudják: a béke legyőzi a háborút! A vön Lucas végigsimogatni az ekevasat és azon gondolkozolt. w'­lyen régen ls használta ut óljára. Észrevette, a rozsda íoltol hagyott j a kezén. Egyszerre lépteket hallott.1 lU'lraíordult: katonucsizniat pill in­tőit meg. — A tizedes üzeni, Lucas. hagy jöjjön az állomásra Hírt kapott. Lucas korához képest szokatlanul; fürgén ugrott fel, megpróbált a kn­tonn arcvonásaiból kiolvasni vala- j mit, ele az máris megfordult és el­indult visszafelé. Lucas ottmaradt­Vaj jon Fernnndóra vonatkozik-e a híradási Bizonyára. Másképpen nem is tudta elképzelni, legszíve­sebben hazaiulctt volna, hogy meg­\igye a hírt feleségének és három leanyának, de aztán meggondolta magút és lováért indult. Egy pillu­núttal később már kengyelben volt a lába. Nyeregbe szállásánál először lelejtette el a narancsfa magasságát számításba venni. Érez­te, amint tüskék áthatolnak a ka­lapján és megsarkantyúzta a lo'.át. A szél narancslalevelekí't fújt a nyergére. VisszamelékezeU egy ti­zenöt év előtti forró délutánra, közvetlenül a lelhöszakadás elöll, amikor a kis Fernand'tónak egy hajtást adott a Iáról és hosszú, ke­mény ujjaival lyukat fúrt a földbe. Közben így szólt a fiához: — ültesd jól el és várj. Ebből a hajtásból egyszer még magad fa­ragsz ekeszarvat. így Is történt. Amint Fernandó elélte a huszonkettedik évét, le­hántotta a kis la kérgé1. Lucas jóleső érzéssel figyelte közben a iiú erős vállát, amint nz álizzadt ingen át kidomborodtak pompás izmai. Még ma is ép az ekeszarv, amit Fernandó akkor a mirancstából ía­ragott. Mikor is vol1, mikor még a llú tartotta az ökörlogattul húzott eke szarvát? Lucas nem !udla már pontosan: pár hónappal mielőtt Fcr­nandó Koreába ment. megjöütk az esők és a tőidet nem leheteti lei­szántani. Nos remélhetőleg, hamarosan is­mét szánthat FernandóI Talán a le­vélből, amelyet most hoz el, meg­tudja, hogy mikor tér haza a íni. Emlékeinek bűvöletében Lucas eszre sem vette, hogy Don Federico Luna birtokának halárára ért. Csalc lova patkójának kemény dobegá­ÓCSKAVAS sára lett figyelmes, amlnl a hídon áthaladt és ez a hang vezette vissza a valóságba. Az öreg Don Federico runa>... Egyszer azt mondta, télig mosoly­lyal a száján, de iéliq epésen, hogy ő, már mint Lucas, túl soltof beszél a i'áról. Azért, mert lucas néhány embernek, akin becsmér­lőleg beszéltek Fernandórty, a kö­vetkezőket mondotta: — Látjátok, amikor egy este elté­vedtem, Fernandó, aki mögöttem jctt, rögtön visszavezetett a ren­des útra. Az én öreg szemeim már nehezen igazodnak a sötétséghez, így hát ő kell, hogy lásson maga helyeit is meg helyettem >s... Nagyon messzire kellett most a fiát, Fernandót engednie, — erre gondolt, amir.t lova átment a halon és a laktanya felé vezeiö úton üge­tett. Messzire ment, olyan mvsz­szire, hogy azt el sem tudta volna képzelni.. . Egy délután jött a tizedes és a hadnagy két katoná­val: Lucas házában sorozó! roilát, vagy valami ilyesfélét rendeztek be és ide jött a környék liatalsága. Csapatokat toborozlak Koreába. Hol is van Korén? Lucas nem tud­ta. M't követtek el a koreaiak velef vagy földijeivel szemben, hogy háborút kell viselni ellenük? Lucas azt sem tudla. Mult az 'dö. Egy napon Fernandó is megkapta a parancsa1, hogy induljon a fő­városba. Kevés szó esc.lt köztük. Az öregasszonv alig-alig tudott el­szakadni a liától. Az apa clkíscrtn l'át a lovához és a fiú, hogy teles­leges szót ne ejtsen — gondolta Lucas —, oz ekéhez fordult és mo­solyt erőltetve ajkára, így szólt: Ki ne próbáld az új ekevasat addig, míg haza nem jövök, — hadd legyen belőle valami örömöm ... Amíg idáig jutott gondolataiban, cgyszercsak megállt a 'oza. Lutla, hogy odaértek arra a dombra, ahol a csendőrörs székelt. ,,Ha levelei jönnek, senor — nem küldöm le hanem sz ívesen /!' tartom őket az ön számára." Ez három hónapja történt, ami­kor Fejnandó első levelezőlapját ELBESZÉLÉS Irta: ONELLO JORGE CARDOSO (Ezt az elbcszé'ést a havannai (Kuba) békekonferencia Irodal­mi pályázata c'ső díjával ju­talmazták. Szerzője egy fiatal kubai iró.) adták át. Lucas elégedetten sóhaj­tott: „A tizedes megtartja szavát; mos1 jött meg a második levél." Gondolataiba mélyedve lépett be a kapun. Köszöni és láda, hogy más ember ül a tizedes helyén. Rögtön megismerte. A kisbíró volt Barióból. Ugyanebben a pillanat­ban meghallotta a Uzeiles hangját és közeledő lépéseit, az udvar vé­géről. „Szálljon csak le senor Lucas. odabent mindjárt mindent megbe­szélünk .. ." Lucas kihúzta lábát a kengyel­ből és a bejárat elölt leugrott nyergéből. A klsbiró odament hozzá. — Ft van, Lucas. ez a maaáé. Ezt az üzenetet kell magával kö­zölnünk. Lucas nem szólt egy szól sem. Pár pillanatig nézegette a csoma­got. amelyet a katona az asztalról emelt lel, azután hálás szemmel nézelt a katonára. A tizedes azon­ban lesütötte a szemét. Ekkor ju­tott először e<szébe JZ öregnek, hogy mit is keres ez a bcriőbeli kisbíró a csendőrörlrn? — Nos. miújság, tizedes?... — A Ha holmija ez, Lucas, az állam a maga rendelkezésére bo­csátja!... — A kisbíró felemelte kezét, amelvben egy iémláncon iüggö érmet tartott. — Ez nem az én fiamé — mon­dotta Lucas —, ezt én soha nem láttam... — Dehogynem, az övé Lucas, ilyent kapnak a katonák, ha a honira mennek. Azonosság' jegy, erről lehet őket telismerni. Ekkor hirtelen úgy érezte az öreg, hogy kihagy g szívverése. majd örült gyorsasággal megint dobogni kezd: — Mi történt? Mondja el azon­nal! .., Sem a tizedes, sem a kisbíró nem nézelt rá. A lánc az asztalra hullt, a többi holmihoz. — Itt a hivatalos értesítés.., — A hang még jobban eltávolodott: — Elesett Koreában.'... A két ember közül egyik sem él­tettemi történt az öreg Lucas­szal. Az öreg lassan sarkon for­dult és amint a tizedes gyorsan teléje igyekezett, hogy a kaou clötf még utolérje, Lucas már a nyereg­ben ült.., • A narancsfa csonkja már télig kiszáradt a szélben — a gaz máz beledle az udvart és majd elnyom­ta a liliomokat, amikor egy reggel beállított Perez tizedes, hogy meg­látogassa az öreg Lucast. — Az ember sose tudhatja, hol, merre bujkál — morgott az öreg néger asszony, « télig ny'Jotl ajtó­ban állva. A tizedes végiq poroszkált az úton, míg megtalálta az öreget, aki a kút falához támaszkodva ép­pen az eke vasát csavarta le. — No, hogy van, Lucas?... — Hisz' látja, tizedes. Munka mindig csak a munka! Halkan és mélyről jötf a hangja, más ember hangja volt ez és mas vo'.t az ember is. Nem nézelt lel a munkájából. — Azért jöttem, Lucas, hogy megkérdezzem, tud/ic-; nékem ki­csit segíteni?... — Természetesen ... — Az embert a feljebbvalói nem hagyják békén. Ma fát kell szerez­ni valahonnan a környékről, hol­nap az útadóról van szó ... mindez pedig a katonai halóság nevében! — Ertem, senort — És ez a háború ott Koreában, csak tovább tolyik. Most ócska­vasra van szükség!... — Ertem, senor! — Persze, nem szólhatunk sem­mit, csak elő kell teremteni. Kár, hogy ez nem iparvidék .,, ' — Igaz, senort — De mindenesetre — a tize• des szeme megakadt az ekevason, mellyel az öreg Lucas foglalatosko­dott —. valahogyan mégis csak összehozom! Még ezzel az öreg ekevassal is segíthet nekem ... Lucas hirtelen összerezzent és elsöízben, mióta olt a laktanyában a tizedes arcába nézett, — most le.'éje tordílotla a fejét... — Ezt az ekét tizedes?... — Ezt, s ha lehet, még mást is!... Lucas anélkül, hogy levette volna, szemét a tizedes arcáról, hallgatotl egy pillanatig. Azután megkérdezte a katonát, az eke­vasal magához szorítva: — Mondja csak, tizedes, mire kell tulajdonképpen az ócskavas? — Nohát, hogy megnyerjük a háborút Koreában!... Mindkét térti hallgatott. Perez tizedes csodálkozott az öreg arcki­iejezcsén. Szeme a messzeségbe tekir.lilt. És mivel a hallgatás, ez a látszólagos szórakozottság ag­gasztotta a tizedest, jó érvekkel akarta Lucast meggyőzni. — Talán arra lesz jó ez a. vas­darab, hogy megölje azt, aki a maga fiát megölte! Így van ez az éleiben, Lucas!... Az öreg lassan felállt, mintha a tőidből nőtt volna ki. Különös tény csillant meg a szemében, ép­úgy, mint azon a napon, mikor a határon elbúcsúzott a fiától... — Az, akt megölte Fernandót, a saját hazáját védje. Nem ö táma­dott meg minket, hanem oz én fiam, az én Fernandóm tort rá az ő hazájára. — Nem kelleit volna elmennie, abba az országba!.. Lucas hallgatott. Két karjában tartoFa az ekét. Hirt°'en kiemelte az ekevasat, két lépést telt a kút leié. Mögötte felhangzott a tizedes zavaros kiáltása: — Hé, Lucas, mit csinál? ... Az öreg nem válaszolt. Szólt, ht­lyetfe a kút hangos csobbanása a mélyből. Amint megfordult, üres volt a keze, amellyel pedig oly szí­vesen simogatta annak az ekének a szarvát — azt az ekeszarvai, me­lyet abból a íácskából faragta!:, melynek csonkja még mindig olt száradt az udvaron a szélben.

Next

/
Thumbnails
Contents