Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-24 / 301. szám

r SZERDA. 1952. DECEMBER 10. 24 A népek bécsi békekongresszusáról számoltak be a magyar nép küldöttei az Országos Béketanács sajtófogadásán Az Országos Béketanács kedden délelöt6 sajtófogadást rendezett, •amelyen a népek békekongresszu­sán résztvett magyar küldöttség több tagja beszámolt a népek nagy találkozójának munkájáról. Andics Erzsébett Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketa. nács elnöke megnyitó szavai után elsőnek Lukács György Kossuth­díjas akadémikus, a Béke Világ­tanács tagja számolt be. Bevezetőben rámutatott arra, hogy a bécsi kongresszus nem je­lenti csupán a nemzetközi béke­mozgalom harmadik kongresszusát, a párizsi és a varsói után, hanem ez valóban a népek világkon­gresszusa volt. A népek bécsi ta­lálkozója is megmutatta, hogy a békemozgalom köré csoporto­sulhatnak és csoportosulnak a legkülönbözőbb poitikai meg. győződ és ok, a legkülönbözőbb vi­lágnézetek hívei és összetarta. nak. együttműködnek í^ nemzet­közi békemozgalommal, annak hároméves fennállása, alatt kidolgozott és gyakorlatilag meg­mutatkozó szilárd elvi alapján. A kongresszus bebizonyította a világnak: a különböző nézetelté­réseket, vitás kérdéseket békés megegyezéssel, szabad vita alap­ján lehet eldönteni, ezt a béke­mozgalom nemcsak követeli, ha­nem a békekongresszus vitáiba, bizottsági ülésein, határozataiban valóra is váltotta. A kongresszus legfelemelőbb pillanata ae volt, amikor a határo­zatok meghozatalára került sor, — hangsúlyozta Lukács György. Igein felemeló volt az, hogy senki sem szavazott a határozatok ellen és csupán kevesen tartózkodtak a szavazástól. Soha életemben még nem éltem át a lelkesedésnek, az örömnek olyan hallatlan, spontán erejű ki­törését, mint a határozatok kihir. detésekor. Mindenki magabízóbb lett, mindenkiben megnőtt erejé­nek, az ügy igazának, a béke meg­védésének, erejének tudata és ez váltotta ki a határtalan lelkesedést. Lukács György ezután azzal fog­lalkozott, milyen tanulságokat je­lent a népek békekongresszusa a magyar dolgozók számára. Hang­súlyozta, hazánkban a békemozgalom kl. szélesítésének, elmélyítésének formája más, mini a szabadsá­guk, függetlenségük kivívásáért küzdő népeknél. Elsősorban ls a békeharcosok Ideo­lógiai színvonalának emelésére ke'4 törekedni. Ebből a szempont­ból ig igen nagy jelentőségű a népek nagy találkozójának tanul­ságai. A békemozgalom és a nem­zeti függetlenség szoros összefüg­gése egyúttal megmutatja azt is, hogy tevékenyen kell harcolnunk, munkánk középpontjában kell áll­nia a szabadság megvédésének, 6 ebben békemozgalmunknak rend­kívül nagy feladatai vannak. A kongresszuson is megmutat, hozott — mondotta befejezésül Lukács György —, hogy két világ áil egymással 6zemben. A kon. gresszus megmutatta, hogy amíg a béke, az emberiesség tábora foly­ton erősödik, addig a másik tá­borról, az imperialista táborról napról-napra erősödő mértékben szakadnak Ie az eddig meg tévesz­tett, félrevezetett tömegek. A há­borús uszítás, az imperialista poli. fka ellen fellépő újabb és ujabb tömegek még tovább fokozzák az imperillisták elszigeteltségét, s növeli a béke erőit. Ezután James Endicott, az 1952. évi nemzetközi Sztálin-3ékedíjjal kitüntetett kanadai lelkész szólalt fel. Legfontosabb feladatunk — mondotta —, hogy a különböző nemzetiségű emberek közös béke­vágyát összehangoljuk és békés együttműködést létesítsünk közöl­tük. — Rendkívül örülök annak, hogy ma a békemozgalom a legnagyobb erkölcsi erő a világon, Ugy érzem, hogy a népeknek ez a mozgalma győzelmet fog aralni és arra kény­szeríti az iperialista hatalmak ver vezetőit, hogy kijelentsók: nem viselnek háborút. Egri Albert sztahánovista gyalús a mai Bécs életéről beszélt. Elmon­dotta, hogy amíg a kizsákmányo­lók számára létrehozott Iuxusüzle­tek tele vannak drágábbnál drá­gább árukkal, addig a dolgozók úgyszólván semmit sem vásárolhat­nak maguknak. — Amikor hazajöttem, a gyár munkásainak küldöttsége várt a pályaudvaron. Örömmel újságolták, hogy harmadszor is elnyertem a sztahánovista jelvényt. Megfoga­dom, hogy méltó leszek erre a ki­tüntetésre és a bécsi kongresszus útmutatása nyomán még fokozat­tabban harcolok a békéért — mon. dotta befejezésül Egri Albert. Ezután Bereczky Albert reformá­tus püspök- Karinthy Ferenc író és Teknős Péterné, az MNDSZ tit­kárságának tagja szólaltak fel. Végül Andics Erzsébet. a népek békekongresszusán résztvett kül­döttség vezetője mondott zárszót. A népek békekongresszusán kifeje­ződött az is, hogy a békemozga­lomban eddig is résztvett tömegek melleit tovább kell szélesítenünk a béke megvédéséért • harco'ók tábo­rát. Rámutatott, hogy a békemoz­galom az emberiség legősibb vá­gyait, törekvéseit fejezi ki. A kon­gresszuson ltifeiezésre jutott az 's, liogv ezek a törekvések mennyire reális erőt kénviselJíek s milyen hatalmas a békemozgalom. Végül hangsúlyozta, hogy a né­pek békekongTes«zusa a magvar dolgozók béke-mozgalmának további fejlődését, erősödését fogja ered­ményezni. Tombácz Ferenc, a Textilművek művezetője jó munkamódszerekkel segíti az évi terv túlteljesítését A Textilművek, Alkotmány Mű­szak előfonó üzemrésze már de­cember elején t® jesílette operatív tervét. A műszaki vezetők és a fi­zikai dolgozók szoros együttműkö­dése tette ezt lehetővé. Tombácz Ferenc elvtárs, az elő­fonó üzemrés-z művezelője minden­ben igyekezett segítséget nyújtani a dolgozóknak. Minden idejét a gé­pek között töltötte. Figyelemmel kísérle a dolgozók munkáját és el­lenőriz le, hogyan hajtják végre a szakmai előírásokat. Felfigyelt nvnden termeféstgátló hibára. A kisebb géphibákat, amelyek ké­sőbb hosszabb gépállást okoztak vo'na, idejében kijavította. Ezzel elérte, hogy az ő üzemrészében vott a legkevesebb gépállás az elmúlt hónapban. A munknverseny eredményeivél ís állandóan fog'a'kozott. Naponta be­szélgetett azokkal a dolgozókkal, akik kiemelkedő te-l jesílményt ér­tek el. Szakmai tanácsot adott a munkaidő jobb kihasználására és nz egyes munkafolyamatok rövi­debb idő alatti teljesítésére. A lemaradókat mindennap felke­reste. Erdek'ődött, mi az oka le­maradásuknak, Ha valami műszaki hiba akadályozta a dolgozó terme­lését, akkor igyekezett azt azonnal kijavítani. Munkakezdés e'ött rendszeresen összehívta a hl okköak a fosokat és a br'igádvezetflket. A rövid megbeszé­lésen mínd'g az előző nan eredmé­nyeit, hibáit és a következő nap feladatait vitatták meg. Ezek a megbeszélések! élősegítették' a ter­melés egyenóeies emelkedését. Segí­tették a dolgozókat is egésznapi munkájukban. A brigádok veze'.ői, a Kokklakatosokat mindig figyel­mesebben végezték feladataikat a megbeszélések után, hogy elkerül­hessék az előző napon elkövetett hibákat. Az operatív terv teljesítéséhez hozzájárult minden dolgozó áldoza­tot, fáradtságot nem ismerő mun­kája. Különösképpen kitűntek az elmúlt hónap folyamán Muhari Anna 112.4 százalékos, Bakaify Ve­ra, sztahánovista. kormánvkitüntc­tett 109.1 százalékkal, Szakács Ká­rolyné sztahánovista 107.7 százalé­kos és Csillag Hona — alig két hónapja dolgozik a gép mellett — 107.7 százalékos termelési átlag­eredményével. Tombácz elvlárs példamutatóan, kommunistához méltóan tett ele­get adolt szavának. Munkája során a magasabb terme'ési eredmények elérését, a dolgozók nevelését tar­totta mindég szem e'ött. A jövő éviién azonban még fokozottabb tervszerűséget akar bevezetni a munkájába. Sztahánov komplex-tervet készít, amelyben a dolgozók javaslatait is figyelembe veszi és felhasználja. A A sztahánov kompiex-tervben bele­fogla'ja. a műszaki ellenőrzés mel­lett a dolgozókkal vr'ó egyéni fog­lalkozást, a munkaverseny eredmé­nycinek népszerűsítését és a gyen­gébb termelők segítését is. Megnyílt Sanghajban „A Magyar Népköztársaság' című kiállítás « Sanghaj (Uj-Kína). December 21­cn Sanghajban megnyílt „A Ma­gyar Népköztársaság" című kiállí­tás. Megnyitó beszédet Safrankó Emánuel, a Magyar Népköztársa­ság pekingi nagykövete mondott, majd Hung Sem, a központi népi kormány mellett működő Külföldi Kulturális Kapcsolatokat Ápoló B'zottság igazgatója méltatta a ki­állítás jelentőségét. Tüieímesen kell foglalkozni a gyengén feljesífőkkel Baráth Mihályné előtt forognalc ter orsók. A két cérnázó gépnek hol az egyik, hol a másik oldalán tű­nik fel. Ügyesen, villámgyorsan köti össze az elszakadt szálalcat. Az egyik orsóról lefogyott a szál — már újabbat rak helyére. A másik oldalon összegubancolódott három szál, ismét kijavítja. De nem elég­szik meg ezzel. — Miért gubrneo­lódik össze? — kérdezi magától s megállítja egy pillanatra az orsót. Az orsó felső része kis ékkel van beerősítve. Az lazult meg és a for­gás közben beleakadt a szálba, amely összegubancolódott. Kétszer­háromszor rátelzeri a villára a szá­lakat, aztán elengedi. Az orsó szél­sebesen forog tovább, egyre több fonál telieredik rá — most már nem gubancolódik. Ötletét nem tartja magában, társainak is elmondja, hogy felhasználásával ők is csök­kenthessék a selejtet, így megy ez nap, mint nap. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor a gyár­ba került Baráth Mihályné, még nem is gondolt arra, hogy valaha ő lesz a Szegedi Kenderfonó egyik legjobb munkása. Fillérekért dolgo­zott és semmire sem becsülték. A felszabadidás ó.'tai háromszor ka­pott jutalmat, de a legnagyobb megbecsülés akkor érte, amikor ez­év májusában sztahanovista lett. Azóta nem egy dolgozónak adta már át munkamódszerét, akik segít­ségével emelték teljesítményüket. — Nagyon türelmesen kel1 fog­lalkozni a gyengébben teljesítőkkel mondotta. — Megmondom őszin­tén, előfordult olyan is. hogy mi­kor magyarázok, csak legyintenek egyet. Persze, nem fogyok ki a tü­relemből, vállaltam, hogy segítek és ígéretemet meg is tartom. Kis füzetet vesz elő, benne 22 dol­gozó neve. A nevek mellett az Al­kotmány ünnepére, november 7-e tiszteletére, Sztá'in elvtárs 73. szü­letésnapjára tett felajánlások és tel­jesítmények sorakoznak. Mint szak­szervezeti bizalmi, a hozzá beosztott dolgozók közt rendszeresen meg­szervezi minden nagy ünnep alkal­mával a munlcaversenyt és azokat ellenőrzi i$. Dolgozott ő már a cér­názó üzemrész összes gépén. Ismeri a munkásokat, a gépeket. Segít, tanít, buzdít — legfőképpen péda­mutatásával. SztáJin elvtárs szüle­tésnapjára vállalta, hogy 114 szá­zalékra emeli teljesítményét. Fel­ajánlását túlteljesítette: 140 száza­lékra növelte teljesítményét. Kitűnő eredményével megelőzte az jdöL 1953 júliusi tervén dolgozik. — Nagyon jó érzés megelőzni az \időt — mondja biiszlcén. — Ügy ér­zem, van miért dolgozni. Megvan mindenünk. Megbecsülnek. Ezért az éleiért érdemes és kell is harcolni. M. T. Az elsőéves egyetemi hallgatókkal való foglalkozásról Az elsőéves egyetemi hallgatók j ügye a régp felsőoktatás felelős j tényezőit is foglalkoztatta. Figyel­niük azonban elsősorban a leendő szakemberek megfelelő osztály­szempontok szerinti szelekciójára irányult, az oktatás területén pe. dig legfeljebb arra, hogy a szak­tárgyak közül egy adolt tudomány­ág rendszere szempontjából me. lyikef kell első évre tenni. Az első­évesek tanulmányi problémái, az egyetemi munkafegyelem teljes hiánya, az elsőévesek egészségbe, len aTányú lemorzsolódása az egyetem régi vezető t nem érde­kelte: volt elég állástalan diplo­más, legalább nem növekszik a számiuk — gondolták. A szocializmus építése során jelentős fejlődés ment végbe uz egyetemeken. Ez a fejlődés a hall­gatólétszám nagymértékű nö­vekedése és az okiatási hálózat széleskörű kiterjesztése mellett a .szociális összetétel, a tanulmá­nyi fegyelem és színvonal javulá­sában is megmutatkozott. A párt II. kongresszusa óta — mely rámutatott arra, hogy az egyetemek munkája a kultúr. forradalom egyik legfontosabb tényezője — a munka különösen nagy lcndü'etet veit, s az ered­mény már az elmúlt évi vizsga­időszakban megmutatkozott. Az egyetemi oktatószemélyzet feladatainak nagyságát nemcsak az a tény húzza alá, hogy nagy­mértékben megnövekedett a hall­gatólétszám (a Horthy-korszakénak mintegy négy és félszeresére) és a múltbeli képzéshez viszonyilva lényegesen magasabb színvonalú képzésnek, kell folynia, hanem an­nak a minőségileg új feladaínak a megvalósítása is, melyet a pár? Központi Vezetőségének júniusi ülésén Farkas Mihály elvtárs a következőképpen fogalmazott meg­„... olyan új nemzedék formá­lódjék és nőjjön, amely szilárdan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének ne­hézségeit könnyedén le tudja küz. deni, amely tisztában van törté­nelmi küldetésével és kész nagy pártunkat tűzön-vízen át kövtlni.'' A feladat 6ikeres megoldása az első évfolyam sajátos nehézségei­nek leküzdésével indulhat meg. Azok a problémák, ame'yek az első évesek oktatásiban és ne­velésében felmerülnek, főleg arra vezelhelők vissza, hogy életük­ben az egyetemi tanulmányok megkezdése igen nagy fordula. tot jelent. Ez a fordulat nemcsak a középis­kolaitól különböző új, egyetemi tanulmányi rendben és az okta­tási formák megváltozásában je­lentkezik, hanem a hallgatók leg­nagyobb része életmódjának át­alakulásában is. Sokan a kózép's­ko'a befejezésekor hagyják el elő­ször a szülői házat, s új, nagyobb önállóságot igénylő életkörülmé­nyek közé kerülnek: a szülői há­zat a diákotthon váltja fel. Az elsőévesek számára komoly nehéz­séget jelent az új keretekbe való beilleszkedés, melynek sikere a ve'ük foglalkozó tanszemélyzet részéről sajátos gondoskodási igé­nyel. Az elsőévesek előadóinak jól kell ismerniük a középiskolai anyagot, hogy az előadandó anyag közlésekor az alapismeret tekre építhessenek. Meg kell ia» merniök már a tanév elején min« denegyes hallgatójuk előképzettsé­gét, tájékozódniok kell hallgatóik életkörülményei, különleges pro­blémái felől. Minden elsőévesek­kel foglalkozó előadónak, de kü­lönösen az évfolyam, illetve tó. nu'mányi csoporlfelelősöknek azon kell munkálkodniok, hogy az új kollektívák, tanulmányi csoportok mielőbb megerősödjenek, összeko­vácsolódjanak. Az új tanulmányi és vizsga­rendbe való beilleszkedést az előadók főleg azzal segíthellk eő, ha előadásaikban — főleg az első felévben — a fokeza os­ság elvét szem előtt tartják. A fokozatosság az előadott anyag terjedelműben, az előadás absztrakt voltában, a hallgatók 'tanulmányi munkájához nyújtott különböző for­májú támogatás mértékében nyil­vánul meg. Eleinte kisebb terjedel­mű anyagot kell előadni, kovésbbá igényes módon, gyakrabban kell X hallgatók segítségére lenni s ilymó­don egy hosszabb-rövidebb ideig tartó átmeneti időszakot teremteni, amely alatt az elsőévesek lasgaa hozzászoknak a megváltozott körül, menyeikhez. Külön kiorneiem az elsőévesek se­gítésének kérdését. A segítés szer­vezett formája a csoportos ét egyéni konzultáció, melyeken a tisztázatlan problémák megoldásá­hoz nyújtanak az intézetek segít -é­get. Az egyéni konzultációkat nem­csak a gyengébb hallgatók zökke­nőkön való átsegítésére, hanem új szempontok felvetésével a kiváló hallgatók fejlődésének előmozdítá­sára is felhasználhatjuk. Helyes. ha a konzultációk Irányítottak, vagyis az előadó minden alkalom­mal kijelöl néhány hallgatót a kon­zultáción való részvétel re. Minden foglalkozásnak és a segítőmunkának is az a végső célja, hogy az egye­temi önálló munkában járatlan hall­gatókat az önálló munkára rávezes­se. Ezért a konzultációkon a köz vétlen szakkérdések méltóit az egyé­ni jegyzet :lés, az önálló tanulás módszereinek problémáit i's meg kell beszélni. Az oktatószemélyzei munkájához nagy segítséget nyújta­nak a Felsőoktatási Szemlében meg­je'enő magyar és szovjet szerző'clől valló kü'önböző oktatási és nevelési problémákkal foglalkozó cikkek. Az egyetemi tanszékek egyre világosabban látják az elsőéve­sekkel való fog'a kozás sajátos je'legét és ennek megfelelően egyre kifejezettebbé válik a ve. lUk való fog alkozás sajátos jel. •ege is. Az a különös gond, amellyel az ok­tatószemélyzet az elsőéves hallgató­kat körülveszi, biztosítja, hogy mindig többen és többen illeszked­nek be sikeresen az egyetemi életbe, hogy egyre többen küzdik le 'siker­rel kezdeti nehézségeiket s szaktu­dományukat alaposan művelő, hazá­jukat, népüket szerelő fiatalokká válnak, olyan ifjúsággá, amely al­kalmas arra, hogy — Farkas Mi­hály elvtárs szavai szerint — ,.... az új szociiaüi'sta világ építője és vé­delmezője szerepét méltóan be­töltse". 1 -| i'u, Szalag László ijjtll T.i .L: i docens. Valóra válloUák Sztálin elvlárs sziTelésnapjára felt fogadalmukat a „Felszabadulás" Asztalos KTSZ dolgozói A „Felszabadulás" Asztalos KTSZ dolgozói is valóra váltották Sztálin elvtárs születésnapjára tett fogada'­mukat. örömmel jelentjük, hogy az évi tervünket egy nappal hama­rabb, december 20-án 102 száza­lékra teljesítettük. A terv határidő előtti teljesíté­sét lehetővé tette az, hogy a szö­vetkezet valamennyi iagja legjobb tudása szerint végezte a reábízott feladatokat. A műszaki vezetők is nagy segítséget nyújtottak és mindig időben biztosították a munkához szükséges faanyagot és a szerszámokat. Most az évi terv túlteljesítésével harcolunk az 1957­as év jó előkészítéséért Indre Gábor a „Délmagyarország" levelezője Ujabb fctrorífélefek Kenyában London. Hétfőn Nairobiban kö­téláltali halálra íté'.ték a kikuju­tönzs 11 tagját — jelenti a „Reu­ter." A kenyai kormány elrendelte, hogy a kikuju-tórzs minden tag­jának állandóan személyazonos sági igazolványt kell magával hor­dania. Vasárnap fartj'a a Délmagyarország és a Viharsarok a munkás-paraszt levelezők X. értekezletét A Csongrádmegyei Pár b'zottság két lapta, a Délmagyarrrszág és Viharsarok szerkesztősége december 28-án, vasárnap reggel 9 ómkor a Csongrádmegyei Nyomdaipari Vál alat (Dclmagyaroiszág Nyomda) kultúrtermében tartja Sze.'.ed és Szeged Járás munkás.para-zt le-e. lező'nek X. összevont levelező értekezletül. Az értekezleten Nagy Pál elvtárs, a Délmagyarország szerkesztőbizottságának vezetője számol be a levelezők ezévi munkájáról- Ismerteti, hogyan erősödött a leve. lező-mozgalom az 1952. évben, s milyen eredményes munkát végezlek a munkás.paraszt levelezők, hogyan segítették a terv teljesítő éérf fo­lyó harcot. Az értekezleten a szerkesztőség könyvjutalomban részesíti a legjobb levelezőket, akik fáradtságot nem kimé ve segítették a pár-sajtó munkáját. Elekor adja át a szerkesztőség a „kiváló levelező ' munkáért a jutalmat, a Délmagyarország levelezőinek vándorv ei-legét \z ér el ez. letet a Nemzeti Színház művészei, Somorjai Éva, Palai"* Béla és Paulusz Elemér, kultúrműsorral teszik szíuessé,

Next

/
Thumbnails
Contents