Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-03 / 283. szám

SZERDA, 1052. DECEMBER 3. *> a x A csongrádmegyei pádválaszfmány megvitatta a tag- és fagjeloltfelvétei és a párfoktatás kérdését November 30-án, vasárnap a Megyei Pártoktatás Házában összeült a csongrádmegyei pártválasztmány. Első napirendi pontként Forgó Lászlóné elvtársnő, a megyei pártbizottság párt- tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője tartott beszámolót. Forgóné eívtársnű főleg a Politikai Bizottság februári határozatának végrehajtásáról, a tag- és tagjelölt felvételről beszélt. Vannak e téren eredményeink — állapította meg —, erősítettük pártunk sorait a legjobb dolgozók felvételével, de — mint ahogy Maton. kov elvtárs mondotta a XIX. kongresszuson — a pártot nemcsak tagjainak száma teszi erőssé, hanem első. sorban minősége. Utalt arra Forgó elvtársnő, hogy nekünk ezt a megállapítást mun. kánk alapjává kell tennünk. Hangsúlyozta a tagjelöltek tagjelölt körökön való nevelésének jelentőséget és azt, hogy a tagjelöltekkel való foglalkozás különösen a kis létszámú alapszervezeteknél hiányos. Egyes pártszervezett vezetők a tagjelöltfelvételnél mutatkozó elmaradásukat a „magas" követelményekkel magyarázzák, ami semmiesetre se elíogadható, mert vannak megyénkben kiváló dolgozók, akik alapos, türelnnes nevelés után kiérdemelhetik a legszebb kitüntetést, a párttagsági könyvet. Beszélt Forgóné elvtársnő arról is, hogy a tagjelöltek nevelésében komoly szerepük van a pártbizalmiaknak és az aktív párttagoknak. Ezek az elvtársak megfelelő irányítás, segítés és ellenőrzés mellett nevelik is a dolgozókat. A továbbiakban elmondotta azt is Forgóié elvtársnő, hogy a párt erősítése érdekében többet és alaposabban kell támaszkodnunk a tömegszervezetekre, tervszerűbbé kell tennünk a tag- és tagjelöltfelvételt az alapszervezeteknél 'és alaposabbá kell tennünk az errevonatkozó párthatározatok végrehajtásának ellenőrzését. Hozzászólások Forgó elvtársnő beszámolója után Kalapis István elvtárs, a csongrádi városi pártbizottság titkára szólalt fel és rámutatott arra, hogy egyes alapszervezeteknél a spontaneitás tapasztalható a tag. és tagjelölt felvételnél. Nem nevelik eléggé a dolgozókat, hanem ha jelentkeznek tagjelöltnek, akkor felveszik őket. Balogh elvtárs, a Szegcdi Kenderfonó pártbizottságának titkára is alátámasztotta azt, hogy it párszervezetek munkájának nem vált szerves re'szévé a ta. gok és tagjelöltek nevelése. Körösi elvtárs, sándorfalvi községi párttitkár a tsz pártszervezetek megerősít ésének szükségességéről beszélt. Hetényí Józsefnó elvúrsnö szerint a tagjelöltfelvétel gyengesége nem kis mértékben abból ered, hogy egyes községi cs alapszervezeti párttitkár elvtársa^ nem tanulmányozzák eléggé alaposan a párthatározatokat. Bírálta Hetónyiné elvtársnő a kiszombori MNDSZ munkáját, amiért nem törődik kellően a dolgozó nőic politikai nevelésével Csécsi János elvtárs, Szentes járási párttitkár arról beszélt, hogy a járási bizottság elégtelen ellenőrzése és a pár'-bizalminknak adott elégtelen segítsége miatt a párttagok nevelése hiányos. A derekegyházi gépállomáson .például ennek következtében a parttagok nem mutatnak példát, hanem kullognak a többiek után- Bírálta Csécsi elvtárs azokat a párttagokat, akik felelőtlenül, bizonyos „régi gyermekkori ismeretség" alapján javasolnak egyes dolgozókat tagnak, tagje'.öttnek. Savanya József elvtárs, a csongrádmegyei DISZ bizottság tűkára elmondotta, hogy a DISZ sem járult hozzá jó nevelő munkájával e'éggé a párt új tagokkal és tagjelöltekkel való erősítéséhez. A szentesi Felszabadulás tsz párttitkára, Ko'-ymán elvtárs rámutatott arra, hogy u tsz pártszervezeteknek különös gonddal kell a párttagságot és a dolgozókat nevelniök és ugyanakkor a párttagságnak forradalmi éberséggel kell őriznie a párt tisztaságát. mert a kulákok, különösen a tsz-ckben, mindent megpróbálnak, hogy a pártba bejussanak. Csernák elvtárs, a k'áramajori állami gazdaság párttifkára, majd Turi elvtárs, a szegedi egyetem párttitkára mondotta el, hogy menynyire helyes, ha a tag- é; tagjelölt felvétel kérdését a pártszervezetek vezetőségei időnként megtárgyalják. I Mátyás István elvtárs, a hódmezőI vásárhely városi pártbizottság titicára hangsúlyozta, hogy a dolgozók nevelésével a pártbizalm'ak mellett meg kell bízni a legaktívabb párttagokat is Tölgyesi elvtárs, csanádpalotai községi párttikár ugyancsak a pártbizalmiak feladatáról szólva megállapította, hogy a párttagok és tagjelöltek nevelése nem reszort feladat, hanem az egész pártszervezel fel. adata. I Végezetül Jaksa elvtárs, tömörkényi párttitkár számolt be arról, hogy Tömörkényen azért van hiá' nyosság a tag- és tagjelöltfelvétel i munkájában, mert a pártbizottság . nem kapcsolta össze a tagjelölt felI vételt a többi feladatokkal. JÓZSEF ATTILA (1905-1937) Tize,eaztendeje, | A termelésben csak azok érnek el jó eredményt, akik fejlesztik elméleti tudásukat A pártválasztmányi ülés második napirendi pontjaként a választmány tagjai Rozsnyai Mihály elvtársnak, a megyei agit. prop. titkárnak beszámolóját hallgatták meg az 1952 —53-as 'évi iskolánkívüli pártokia. tás eredményeiről és hibáiról. A pártoktatásról szóló határozat végrehajtása a pártbizottságoktól, pártszervezetektől, a propagandisták-ól és a párt tagjaitól egyaránt felelős és odaadó munkát kíván. Hivatkozott Rozsnyai elvtárs a Politikai Bizottság május 17-i határozatára, ami a propagandisták kiválasztására vonatkozik és elmondotta, hogy vannak megyénkben e határozatban megjelölt képzettségű propagandisták, de alapszervezeteink egy része' — a könnyebb ellenállásnak engedve — nem kereste meg ezeker a propagandistákat. Beszélt arról is, hogy a propagandisták rossz kijelölése, a párt Szcrvezc'i Szabályzatának alapos ismertetésének hiánya miatt tagságunk egy részét eddig nem tudtuk bevonni az oktatásba. Pártszervezeteink nem nevelik a párttágságot, nem tudatosítják eléggé, hogy a termelésben csak azok érhetnek el jó eredményeket, akik elméletileg is képezik magukat. Nem tudatosítják megfelelően azt sem, hogy az ellenség ellen sikerrel harcolni csak politikailag fejlett párttagok képesek. — Káderokta'ásunkban értünk el | , komoly eredményeket — mondotta | | Rozsnyai elvtárs. — Jobb a megjelenési arányszám, mint a tavalyi volt, de hiányosság az, hogy a hallgatók nem készülnek fel eléggé alaposan a konferenciákra — még egyes pártfunkcionáriusok sem. A felületes felkészülés nem emeli oktatásunk eszmei szinvonalat. Ezután a megye területén működő pártiskolákról, azok tanulási fegyelme megjavításának szükségességéről szólott Rozsnyai elvtárs, majd e'mondta: a pártbizottságok, pártszervezetek elsősorban a propagandista konferenciák irányításával és ellenőrzésével fc^alkozzanak. A. legjobb propagandistákat biztosítsák a döntő területekre. Tovább kell javítanunk a propagandista szemináriumok tanulási és megjelenési fegyelmét, mert az oktatás sikerét csakis fejlett, jól képzelt propagandisták biztosíthatják. Ügy a propagandista, mint az alsó fokú oktatás tárgyi feltételeit — helyiség, világítás, s'b. — minden pártszervezetnek biztosítania kell. Különös gondot kell fordítani a tagjelöltek nevelésére — hangsúlyozta a beszámoló. A tagjelölt körök feladata a tagjelöltek taggá nevelése, a párt Szervezeti Szabályzatának megismertetése. Elmondotta Rozsnyai elvtárs: oktatásunkban a hallgatók hiányzásának az oka jórészt az. hogy a pártbizalmiak és a pártvezetőségi tagok maguk sem tanulnak. Hiányzik a példamutatás. Üzemeinkben, termelőszövetkezetekben és gépállomásokon különösen meg kell javítani az oktatás munkáját. A DISZ oktatásról elmondotta Rozsnyai elvtárs, hogy a megyei, járási, városi és községi pártbizottságok részéről több segítséget kap a DISZ a tavalyinál, de ezt a segítséget tovább kell fokozni. Jobb munkát kel] ezirányban kifejtenie a megyei DISZ bizottságnak cs a járási, városi DlSZ.bizotíságok" nak Is. Befejezésül megállapította Rozsnyai elvtárs: a pártbizottságok, pártszervezetek funkcionáriusai, propagandistái és egész párttagságunk előtt fő feladat most — a KV október 23-i határozatának értelmében — alaposan tanulmányozni és egész munkánk vezérfonalává tenni az SZKP XIX. kongresszusának anyagát. Hozzászólások Rozsnyai elvtárs referátumához elsőként Zombori János elvtárs. Szeged város pártbizottságának ti kára szólalt fel. Elmondotta, bogy a szegedi alapszervezeti vezetőségek az idén jobban megvitatták a Politikai Bizottság oktatási határozatát. Ezt muta'ja az, hogy több üzemben javult az oktatás. Egyes alapszervezeteknél azonban még mindég kevés segítséget adnak a propagandistáknak azzal, hogy azok elég segítséget kapnak a propagandista szemináriumon. Pálinkóné elvtársnő, csongrádi járási titkár arról számolt be, hogy a sövényházi gépállomáson papírról osztották be a hallgatókat, úgy hogy az illető elvtársak erről nem is tudtak Beszélt arról is Pálinkóné elvtársba, hogy a XIX. kongresszus anyagának feldolgozására a községek és a szocialista szektorok párttitkárai között verseny indul az anyag jobb elsajátítása és a tagsájr minél nagyobb számban való bevonása érdekében. Szécsi elvtárs, Ásotthalom község párttitkára elmondotta, hogy a pártoktatásbnn a tagság 90 százalékát vonták be, de a DISZ oktatásért még mindig nem teltek meg mindent. Több segítséget kell adnia a községi pártvezetőségnek a propagandisták számára is. Kovács elvtárs, szegvári községi párttitkár arról szólott, hogy a tavalyi libákon okulva, az idén sokkal nagyobb gonddal készítették elő és indították be az oktatást. A XIX. kongresszus anyagát például a Kendergyárban a dolgozók 90 százaléka tanulmányozza. Nagyon fontos, hogy a DISZ szeminárium vezetője jól képzett és a fiatalok neveléséhez értő elvtárs legyen, mert csakis ilyen szemináriumvezető jő munkája szeretteti meg a fiatatokkal az oktatást. Balogh elvtárs, a Szegedi Kenderfonó pártbizottságának titkára arról beszélt, hogy üzemében a dolgozók bizonyos időközökben! áthelyezgetése rontja az oktatást. Ennek következtében lemorzsolódás van. De hiba az is az üzemben, hogy a pártbizottság nem elég jó eszmei irányi1 ója az oktatásnak. Ezután Gál Jusztina elvtársnő beszélt arról, hogy ahol a politikai képzés jó, olt jő az eredmény is. Például a C3ongré.dl járásban legjobb a begyűjtés, mert itt ió a politikai nevelő munka és jó a kommunista példamutatás is. Hasonlóan jó eredmény van azokban a tsz-ekben is, ahol jó volt a politikai nevelés, sikerrel és bátran alkalmazták a legújabb agrotechnikai eljárást. Javasolta Gál elvtársnő, hogy pártszervezeteink a feladatok megvalósításához, a dolgozók helytállásra való neveléséhez használják fel a XIX. kongresszus anyagát Papdi elvtárs — a Pártoktatás Házának vezetője — bírálta a pártbizottságokat, mert nem ellenőrzik, nem segítik megfelelően az előadásos propaganda megszervezését. Rozsnyai elvtárs ezután összefoglalta a hozzászólásokat. Hangsúlyozta az oktatás eszmei, politikai tartalmának különös gonddal és felelősséggel való szem előtt tartását. E feladat megvalósításának egyik biztosítékaként a pártblza'miak és pártfunkcionáriusok példamutatását jelölte meg. Bírálta a DISZ megyebizottság munkáját és hangsúlyozta, lvcgy a DISZ megyebizottságnak meg kell ismernie a területét, hogy javítani tudjon a DISZ oktatási munkáján. A megyei pártválasztmány ülés az elnöklő Jegyinák János elvtárs rövid összefoglaló beszédivel fejeződött be. magyar munkásosztály és nz egész nemzet nagy költője, Petőfi és Ady forradalmi kö tészetének folytatója és továbbfejlesztője, József Aiiila, gyermekkora szörnyű nyomorától s férfikora mellőzöttségétől felőrlődött idegzetének összeroppanása következtében tragikus módon véget velelt életének. A balatonszárszói tehervonat szélroncsol la testét, melyet a betegség már amúgyis előkészített a pusztulásra. A nagy köllő borzalmas sorsa a Horthy-rendszer társadalmi viszonyait vádolja, amely végső soron felelős József AUiln haláláért. Gyei-mekkora a fővárosi proletárgyermekek nyomorúságos körülményei közölt lelt el. Apja háromesztendős korában elhagyta családját, kivándorolt. Anyja mosással, takarítással tartotta el három gyermekét. akik gyakran éhez'ek napokon át, pedig maguk is próbáltak ozzel-azzal pénzt keresni. Tizennégy éves volt József Altila, mikor anyja rtieghalt. Sógora, egyben gyámja. 1929 őszén Makóra küldte internátust diáknak; a gimnázium ötödik osztályába kezde't ekkor járni. Versírással már korán foglalkozik: első gyermekkori versikéje a prolelárgyetmek jobb élet, étel, ruha iránti vágyakozásának tükrözője. A költői pályája szempontjából már értékelhető első verseit 1921-ben Makón kezdi írni s tanárai. helybeli haladógondolkodású jóakarói biztatják, pártolják. Fölhívják rá a Tanácsköztársaság bukása óta magányba húzódott szegedi költőnek. Juhász Gyulának figyelmét s az ő bátorítása, baráti támogatása juttat nyilvánosságot a fiatal diákköltőnek eleinte a makói és szegedi újságokban, színházi lapokban, később az akkor Legigényesebb irodalmi folyóiratban, a Nyugatban. Juhász Gyula segítségével és előszavával jelent meg harmmc esztendeje, 1922 karácsonyán első verseskötete, a ,J5zépség koldusa", melyben a 17 éves fiatal költő az Ady-és Juhász Gyula-hatások mellett már érezteli egyéni, sajátos hangját. Szerelmi versei, tájképet és hangul,alkáptá mellett fo'radalmi hangja már itt megmutatkozik: Mi vagyunk az É'ct fiai. A küzdelemre föUicnt daliák. Megmozdulunk, hejh, összeroppan [akkor Ala'tunlc ez a régi világ. (Fiatal életek indulója.) Makóról 1923 leién elkerül I ugyan, de nem véglegesen. Szegedi egyetemi éve alatt is sűrűn ki járt. Makóra s évek multán is el-ellátogatoti a városba, ahol a legtöbb megértést és szeretetet kapta megpróbáltatással leli életében. Hódmezővásárhelyre is többször lejárt Pestről s rövidebb-hosszabb ideig tartózkodott üt nővérénél. Ilyenkor mindig átutazott néhány napra Makóra Espe'sit Jánoshoz ós Szegedre Juhász Gyulához, régi barálaihoz. | Csongrád megyének | ^ értékes haladó hagyománya József Altila életműve, hiszen inn't indult költői pályájára; nz itteni dolgozó nép élé éből merítette első költői élményeit. Miután egy elkeseredett hangú, szókimondó verse miatt a szegedi egyetemről „eltanácsolta" az „egyetem fura ura", a vaskalapos Horger professzor, egy másik verse miatt meg bíróság elé állították, meghurcolták — Bécsbe, majd Párizsba ment. Itt meglátta a tőkés országok proletariátusának nyomorát, kapcsolatba jutott emigráns kommunista írókkal s a diákkorától kezdve egyre tudatosuló szocialista érzése fokozatosan telítődött meg a marxista-leninista elméiette]. Már Makón, internátus! diák-korában kivált a sorból a délutáni sétán, hogy minden nap megvegye a Népszavát. Szegeden — így mondják szállásadói — legkedvesebb olvasmánya Lenin: Állam és forradalom'" című művének illegális magyar kiadása volt. Bécsben, Párizsban, majd visz. szatérve Pesten mohón olvassa a marxista klasszikusoka', bekapcsolódik a munkásmozgalomba s a húszas évek végén tagja lesz az illegális kommunista pártnak. Már előbb, 1925-ben találkozik sógora lakásán az illegalitásban élő Rákost elvtárssal, akinek tanítása, példája egész életre szóló nyomot hagyoti a fiatal forradalmár-költő lelkén. | Költészete teióponljút j j, j J az időben. Első versesköb te óta 11925-ben megjelent, ugyancsak Szvigeden, „Nem én kiáltó,:" című kö' tete, majd 1928-ben a Nincsen apám, se anyám" címmel ad a ki ve'-se t. Már ezekben egyre közvetlenebbül, egyre erősebben érvényesül társadalmi látásmódju, szocialista mondanivalója, de klasszikus költeményeit ezután, tevékeny politikai működése alait írta. Maga Is „a város peremén" él, sorsa egy a ma. gyar proletariátuséval, céljait n szocialista elmélet világította meg, így érthető, hogy költeményei hű tükör, képei a gazdasági válságban fuldokió magyar tőkéslársadalomnak, a paraszti nyomornak, a proletár munkanélküliségnek, a népgyilkoa uralkodóosz'ály, az ekkoriban élctíokapó fasiszta veszedelem elleni harcnak. József Atilla költészete nélkül — figyelmeztet Horváth Má". Ion elvtárs — a magyar történelmet sem érthetjük meg. Az ő életműve nemcsak a kapltalizmusbeU költősors szomorú, de tanulságos példája, de művészi megörökítése az egész e'nyomott magyar nép ekkori sorsának és méltó emléke a magyar munkásosztály elnyomás cs fasizmus elleni hősi harcának is; De — elvtársaim! — ez az a [munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött, Kiállunk ért, mint a kémény; lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sct 't gyárra szegzi az Ember vörös csíllagál! „Vers, eredj, légy osztályharcos !" — írja egyik ve'seben, s tudja, hogy kötészete nem öncélú játék, hanem hivatás; tudja, hogy versei résztvesznek n munkásosztály felszabadulásiért vívott nagy harcban. Versei közül sok a proletariátus szájhagyomány0zása ú'jén terjedt, vagy gyűrött papír, lapokon terjesztették őket illegálisan, mint a „Lebukoltak" című ver. sét is, melyet Salai és FUrst elvtársak statárium c)é való állítása elleni küzdelemben írt. Lcg Ismertebb nagy, klasszikus köL töményeinek (A város peremén. Hazám,, a Dunánál, Munkások, Szocia* listák, A tökehaszon balladája, Döntsd a tőket, stb.) nem egy sora szállóigévé vált; Idézzük őket nap. ról-napra s jórészt csak most éltjük meg igazán. Szerelmi köllésze ébm, a magánélet lírai visszatükröződésé, ben is újszerű, -realista költői módszert alakított ki. Igaz, költészetében vannak nyomai a nyugati dekadenciának, formalizmusnak, divatos f'eudis'a téveszméknek is és költői nyelve néhol megértésének hátrányára túlságosan elvont és bonyolult — mégis életműve egészében véve a munkásosztály, a párt és nz egész nemzet nagy kincse, költeményed fegyvert jelentenek számunkra kulturális forradalmunkban és a bókééri, a szocializmus építéséért folyó harcunkban. — *Tre ugyancsak Egyéni <•* költői frncédiála Horváth Márton elvtárs mutatott rá — nagy tanulság számunkra. József Atlibi magányosságának, elszigetelődésének s ezen a réven pesszimizmusának, elkeseredésének egyik oka volt, hogy nem ismerte, nem ismerhette igazán a Szovjet, unlőt, ame'y a fasizmus és a tőké* elnyomásnak az ő számára reménytelennek tűnő világából a bizto3 kivezető utat jelentette. Nem isme" te föl ezt a hatalmas erőforrást, úgy érezte, kilátástalan a harc s ez a sötét kétségbeesés sokszor erűt vesz rajta, korlátozva életműve nagy. haladó jelentőségét. Mi már tudjuk, mit jelent számunkra a szoc'alista népgazdaság cs a szocialista nemz, tl kultúra építésében a szovjet példa s biztosan ts támaszkodunk reá. József Attila költészete pedig Petőfi és Ady ételműve mellett szocialista kultúránk legelevenebb, legbővebben ömlő forrásává lelt. ,,Élc'e — ha van élte még egy — a proletár utó. koré" ír'a magáról- S József At. tiln, a párt költője, a munkásosztály költője a fölszabadulás után egész népünk klasszikus nemzett költőjévé, sőt a nemzetközi munkásmozgalom és n világirodalom költőjévé magasodott. A köl'ő. aki egész népét, „nem középiskolás fokon" aka'ta tanítani, mo3t az egész emberiséget neveli harcra, helytállásra az elnyomás ellen, a nép és béke oldalán. Dr, Péter László.