Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

KEDD. 1962. DECEMBER t* (Folytatás a 2. oldalról) ejőírt ütemnek gyáriparunk fej lodese a harmadik tervesztendő végén egészében megfelelt és nehéziparunk fejlődése ezen belül valamelyest meg is haladja a felemelt terv állal előírt tempót. Megjegyzem, hogy "az amerikai Sajtó, élén a New York Times, gazdasági eredményeinkkel kapcsod latban szerényen arról beszél, hogy Magyarország gazdasági csődbe jutott, Az imperialista éhes disznó makkal. álmodik. Széntermelésünk fejlődésének irama a kapitalista országokéhoz képest még igy is gyors. Az egy főre eső széntermelés 1938hoz viszonyítva Magyarországon megkétszereződött, Angliában viszont, mélynek bányáit 'semmiféle hadikár nem érte, még ma sem érte el az 1938-as szintet, Nyugat-Német. országhan pedig az utolsó békeév 75 _ százaléka alatt van. Az egy főre eső tszéntarmielés Magyarországon ez idén 40 Százalékkal magasabb, mint Franciaországban. Széntermelésünk úgy fejlődött, h'ogy az idén minden mázsa búzára 11 mázsa szettet termeltünk. Mindez persze nem jelentheti, hogy tervünket a széntermelés terén is pontosan ne teljesítsük és ne feszítsük meg minden erőnket e fontos alapanyagunk termelésének tervszerű fokozására. Olajtermelésünk felfelé ívelő vonalalt mutat, de itt is van egy kis lemaradás a terv mögött. Ennek oka, hogy az új olajmezők termelését vissza kellett tartami, mert még nem tudtuk biztosítani az olajforrásokhoz szükséges szállító eszközöket. Tervteljesítésünket hátráltatta, hogy a szocialista munkaverseny kérdését helyenként elhanyagolták. A gépek jobb kihasználása, a munka jó megszervezése, a munkafegyelem terén is még mindig sok a kívánnivaló. Tervteljesíté'sünkr© hátrányosan hatott ki az idei aszály, melyre a mezőgazdaság taglalásánál részletesen kitérek. Emellett azonban azok a gazdasági célok, melyeket tervünk az 1952-es évben célul kitűzött, reálisnak mutatkoztak és hála munkásaink éa értelmiségünk közös erőfeszítésének, lényegében megvalósultak. Jelentős lépést tettünk előre azon az úton, hogy hazánkat iparral rendelkező mezőgazdasági országból, fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá változtassuk. A tervnek megfelelően gyorsabban nőtt iparunknak az a szektora, amely a termelőeszközöket gyártja, mint a fogyasztási javakat gyártóé. Az arány 1953-ban a kettő között 60:40 lesz. Iparunk koncentrálása., összpontosítása gyorsan nő. A gyáriparban ez a fejlődés úgy mutatkozik, hogy míg 1938-ban egy üzemre 91 munkás jutott, most már egy üzemben 525 munkás dolgozik. Ezer munkásnál többet foglalkoztató vállalatokban dolgozik ma már a munkásság majdnem fele, 48.7 százalék. Az olyan ipari és mezőgazdasági üzennek, melyeknek munkás és alkalmazott létszáma meghaladja az ezret, több mint 200. JÍTŐre Iparratik termelését 16 százalékkal akarjuk megemelni Az ötéves terv folyamán Iránytvettünk arra, hogy az ipart decentralizáljuk, vidékre helyezzük le. Ennek első eredményei abban mutatkoznak, hogy 1938J>an az ország gyáripari munkásságának 62.3 százaléka volt Budapesten, ma pedig 56.7 százaléka. A vidék iparosodását mutatja, hogy 1938-at száz-nak véve, az ipari munkásság száma Pest és Bács-Kiskun megyéiben 456, Szolnok megyében 312, Fejér megyében háromszázhat, s Hajdú-Bihar, Heves, Komárom megyében is megduplázódott. A tervgazdálkodás folyamán a koncentráció azzal járt, hogy 1938-ban meglévő 3900 vállalat helyett, melyeknek 87 százalék a 100 munkásnál foglalkoztatott-, az idén 1339 vállalat maradt, amely azonban majdnem kétszer annyi munkást foglalkoztatott, mint 1938ban. A magyar ipart az 1952. évi terv jó befejezése mellett az 1953-as évi terv foglalkoztatja- A jövő esztendőre iparunk termelését 16 százalékkal akarjuk megemelni. Annak a célkitűzésünknek megfelelően, hogy elsősorban, az alapanyagok termelését növeljük, a szén, a nyersvas, az acél, a nyersolaj termelése ennél sokkal magasabb lesz. A szén termelését 4.6 millió tonnával akarjuk megemelni. Ez a szám 24 százalékos emelést jelent. Hogy milyen gyors Iramú ez a fejlődés, annak jellemzésére megemlítem, hogy az idei ég a jövő év széntermelésének emelkedése nagyobb, mint az 1938-as esztendő egész széntermelése. A szenek közül legjobban a kokszolható fekete szén termelését fej. lesztjiik. A terv itt majdnem ötven százalékos növekedést ír elő. Acél nyersvasunk termelése 44 százalékkal növekszik. Az elektroacél 28 százalékkal nő. Nyersolajtermelésünket 25 százalékkal fogjuk fokozni. Aluminiumtermelésünk 51 százalékkal nő. Timföld termelésünk 27 százalékkal emelkedik. Ezek a számok azt mutatják, hogy tovább fclytatjuk ipari termelésünk alapanyagainak fejlesztését. Ezek a célkitűzések magasak, de elérhetők, sőt túl teljesíthet ők. Az új tervesztendő jó megkezdésének előfeltétele, hogy a hátralévő két hétben azok az iparok, amelyek le vannak maradva a terv teljesítésében, ezt a lemaradást erejük teljes megfeszítésével behozzák. Emellett különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utoSsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítottak és emiatt elhanyagol iák a januári termelés előkészítését. Ennek következtében a januári termelés erősen elmaradt a decemberihez képest és rossz hatása hosszú hónapokon át mutatkozott a tervteljesítés számaiban. A mi iparunk még mindig nem ind egyenleíeseii termelni A' mJ iparunk általános hibája még mindig, hogy nem tud egyenletesen, ritmikusan termelni. A hónap első dekádjában nagy a lemaradás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rohammunkával igyekeznek behozni. Hasonló ismétlődik a negyedévi terveknél. Jelentkezik ez az egész esztendő termelésében, ahol áz év elején történt lemaradást a tervév végén kapkodó munkával, túlórázással igyekeznek pótolni. Külön hatalmas feladat vár, mint mondottuk, az alapanyagok iparaira, a szénbányászatra, a kohászatra és íaz energiatermeiésünkre. A szénbányászatban biztosítani kell végre, hogy a gépesítés teljes súlyával ér. vényre jusson, megszűnjön az idegenkedés azoknak a bányagépeknek a használatától, amelyek a bányász nehéz munkáját vannak hivatva megkönnyíteni és a termelékenységet növelni. Az a nagy feladat, melyet szénbányászatunk elé a jövő évre kitűzünk, arra kötelezi a bánya és energiaügyi minisztériumot, hogy íaz ezévben tapasztalt hibák kiküszöbölésével teljes erővel készüljön fel a jövő évi termelésre. Tudatosítanunk kell a bányaipar felfejlesztésének jelentőségét a bányászok között 'és gondoskodnunk kell, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a szakszervezet, a DISZ a maguk részéről szintén megfeszítsék erejüket, hogy a célok elérését bizto. Isítsuk Nemcsak több szenet kel] a jövő évben termelnünk, de jobbat is. — Gazdasági életünk fejlődése szükségessé tette, hogy az egyes területek jobb átfogása céljából a nagy minisztériumokat kisebbekre bontsuk. Ez a módszeT jól bevált és tovább fogjuk folytatni. Jelenleg három ilyen minisztérium van szervezés alatt: a vegyiipari minisztérium., melynek létrehozását gyorsan növő vegyiparunk teszi szükségessé, a felsőoktatási minisztérium, mely 27 egyetemünket és főiskolánkat fogja össze és a kohászati minisztérium, amely kohászatunk fejlődésének . ütemét van hivatva meggyorsítani. Ezeknek a szervezés alatt lévő minisztériumoknak költségvetése már a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztésében szerepel. — A vaskohászat fejlesztésiének gyors üteme megköveteli, hogy mielőbb üzembahelyezzük a Sztálin Vasműt, meg kell gyorsítanunk a diósgyőri Kohászati üzem rekonstrukcióját. üzembe kell helyez, nünk új, nagy villamos erőművünket, be kell fejeznünk az lnotai erőművet. Mindezekkel a nagy ipari építkezésekkel párhuzamosan meg kell építeni az ott dolgozók számára a lakásokat. Az alapanyagipar fejlesztésével párhuzamosan növelnünk kell az epitóanyagipart, különösen a cementipart és be k,ell fejeznünk az építés alatt lévő új cementgyárát. Mint speciális feladat jelent. kezik, hogy különös súlyl fektessünk azokra a nagyüzemeknek tervteljesítésére, amelyek külkereskedelmünk, exportunk szempontjából bírnak különös fontossággal. Az aszály következtében, mint erre rá fogok témi, eiősen lecsökkentettük mezőgazdasági termékeink exportját és nagy menynyiségben importálunk takarmányt. Ha nean akarjuk, hogy külkereskedelmünkben történt váltó, zások következtében csökkenjen a külföldről jövő nyersanyag és gépimportunk, akkor az így előálló hiányt az ipari exporttal kell pótolnunk. — Ezért különösen fontos, hogy az olyan országos jelentőségű vasés gépipari magyüzemek, mint a Ganz Vagon, a MÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorghiu-Dej hajógyár, a Győri Vagongyár, melyek nemcsak exportunk szempontjából, de szocialista iparunk fejlesztésénél is jelentősek, feltétlenül teljesítsék, sőt lehetőleg túlteljesítsék tervüket. — Gyakran tapasztaljuk, hogy gyáraink' húzódoznak az exportra menő rendelésektől. Ez a helytelen politika természetesen megbosszulja magát, mert hisz ugyanezeknek az üzemeknek nyersanyag és gépellátása jelentékeny részben attól a behozataltól függ, melyet exportunk, árukivitelünk tesz lehetővé. Ismétlem, ezen a téren változtatni kell az eddigi káros és helytelen gyakorlaton. Változtatni keil azon is, hogy a mennyiségi számok elérése érdekében elhanyagolják a minőséget. Nekünk terveinket nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is meg kell javítanunk. Meg kell javítanunk népgazdasági tervezésünk munkáját, mert ezen a téren is az 1952*es év folyamán komoly hiányosságok mutatkoztak. Gazdagági vezetőink egy része a nehézségek láttán gyakran megtorpan Gazdasági életünknek még nem erős oldala a tervfegyelem, amit a tervüket nem teljesítő iparok és üzemeik nagy száma mutat. Gazdasági vezetőink, igazgatóink egy része a nehézségek láttán gyakran megtorpan, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fegyelmet, a takarékosságot, a minőséget, igyekszik a munka könynyebb végét fogni, nem szereti, ha a hibákra rámutatnak, s ezért elfojtja az alulról jövő kritikát. Ezek a jelenségek népi demokráciánk más területén is megvannak s mindenütt fel kell lépnünk ellenük. — És harcolnunk kell az önelégültség, a látszateredményekkel való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen, az ellen a megnyugvó hangulat ellen, hogy a dolgok ú^y is jól mennek. Ha nem lépünk' fel az ilyen jelensé. gekkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól megoldani. — Végül feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági berendezéseinket, munkásvédelmi berendezéseinket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be js tartsuk. Ezt a kérdést az idén ismételten felvetettük, de meg kell vallani, hogy eddig nem sikerült megfelelő eredményt vagy éppen fordulatot ezen a téren elérni. Ezért fokozottan meg kell követelnünk minisztériumainktól, igazgatóinktól, hogy a biztonsági berendezéseket, ez egészségvédelmi intézkedéseket megvalósítsák. Pártszervezeteink, szakszervezete, ink, DISZ-ktáink egyik legfontosabb feladata legyen az üzemekben, hogy ezeknek a rendszabályoknak a megvalósítását ellenőrizzék és lépjenek közbe ott, ahol e téren mulasztást tapasztalnak. Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására 146 ezer új munkaerő beállítása válik sziik. ségessé. Ez a szám mutatja, hogy a munkaerő szükséglet messze túlhaladja a felnövő munkaképes évjárat számát. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy Angliából, amely pedig büszkén „jóléti államnak" nevezi magát, ennek az évnek első felében 100 ezer ember vándorolt ki. mert nem tudta megélhetését otthon biztosítani. Olyan gazdag országban, mint Hollandia, állami segítséggel és támogatással küldik évente külföldre a kivándorló ifjúság tízezreit, mert az országban nem: tudnak számukra munkát és megélhetést biztosítani. Az 1952-es termelési számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Mutatják ipari munkásságunk és technikai értelmiségünk jó munkáját is. De amikor az eredményeket felsoroljuk, hálásan kell megemlékeznünk arról a sokoldalú, önzetlen segítségről. melyet felszabadítónk, a baráti Szovjetunió változatlanul nyújt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza szinte korlátlanul rendelkezésünkre áll és felbecsülhetetlen támogatást jelent szocialista építésünkben. Fokozódik annak a kölcsönös segítésnek jelentősége is, mely a népi demokráciákkal egyre inkább nő és amely egyre komolyabb segítséget jelent népgazdasági fejlődésünkben. Mezőgazdasági termelésünk alakulása Rátérek most mezőgazdasági termelésünk alakulására. Növénytermelésünket rendkívül hálrá. nyo&an befolyásolta a kedvezőtlen időjárás és ennek következtében a mezőgazdaság eredménye jelentősen elmaradt tervelőirányzatunkhoz képest. Ismeretes, hogy májusban hoszszantartó erős fagyok voltak, június végétől kezdve pedig hét héten keresztül olyan aszály és olyan hőség uralkodott, amelyre a Meteorológiai Intézet megállapítása sze" rint ebben a Században nem volt példa, ősszel viszont október és november hónapokban majdnem kétszer annyi eső esett, mint a sokévi átlag. A fagy és az aszály kedvezőtlenül befolyásolta a gabonatermést és rendkívül nagy károkat okozott a kapásnövényekben. Az .őszi esők zavarták a betakarítást, megnehezítették az őszi vetést és a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészületeit. A károk, amelyeket a rossz idő. járás okozott, kapitalista idők. ben katasztrófát jelenthettek volna, mint ahogy katasztrófát jelentenek a szomszédos Jugoszláviában, ahol most valóságos éhinség dúl és a parasztok százezrei jutnak koldusbotra. A mi államunk azonban a dolgozó nép államra és mint ilyen, jól szervezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak közellátásunkat biztosította, hanem az ídőjárás-okozta nagy károk dacára gondoskodott népgazdaságunk zökkenőmentes fejlődéséről is. Ezekhez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentettük éielmiszerkivitelünket, ugyanakkor a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból jelentékeny mennyiségű takarmánygabonát és abraktakarmányt vásároltunk Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukorica és burgonya beszolgáltat ás mértékét és ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. Több mint 309 millió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sokmiT lió forint új támogatást nyújtottunk vetőmagvásárlásra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsósorban mozgósítottuk azokat a tartalékokat melyeket az előző évben gyűjtöttünk. Ezeknek a. rendszabályoknak a segítségével sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság ' sújtott bennünket, az idei aszály dacára biztosítani tudjuk közellátásunka1Mindjárt hozzá kell tennem, hogy a fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, a modern agrotechnika szabályait betartottuk volna. Az idén májusban a Német Demokratikus Köztársaságból mezőgazdasági szakértők jártak nálunk. A német elvtársak nean győztek csodálkozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi terméseredményeink. Ezeknek az alacsony eredményeknek fő okát a 1'osSz trágyakezelésben látták. Lépten-nyomon felhívták figyelmünket a helytelen trágyakezelés re, melynek következtében a földbe már értékét vesztett, gyakran szinte csak szalmából álló trágya kerül. A német elvtársak véleménye szerint egyedül a helyes trágyázás következtében — mélynek végrehajtása úgyszólván semmi befektetést, vagy munkatöbbletet nem igényei —23— 30 százalékkal meg tudnók emelni terméshozamunkat. Rámutattak ezek az elvtársak arra, hogy kevés figyelmet fordítunk a vetőmag meg' választására, a mélyszántásra. Amikor októberben a Német Demokratikus Köztársaságban jártam, magam is meggyőződtem róla, hogy bár az ottanj földek általában gyengébbek, mint nálunk és bár az időjárás az idén a Német Demokratikus Köztársaságban sem volt valami kedvező, mégis holdanként 16.5 mázsa búzát arattak. Csehszlovákiában, amely szintén szenvedett a fagykártól és aszálytól, különösen a szlovákiai részen, tizenhárom má. zsa volt holdanként az átlagos búzatermés. Mindenki tudja és az újságok számtalan példát hoztak fél rá, hogy nálunk is azok a szövetkezetek és egyéni parasztok, melye!: betartották a növényápolás és az agrotechnika szabályait, az idei fagy és aszály dacára; kimagasló eredményeket értek eL Az elmondottakból következik* hogy minden erőnket meg kell feszíteni, hogy emeljük növénytermelésünk és általában mezőgazdaságunk hozamát és igyekezzünk utóiérni e téren a többi, nálunknál haladottak népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz időjárás következtében néhány százalék még hiányzik, az utoilsó holdig teljesítsük. A felszabadulás óla ismételten előfordult, hogy az őszibúzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt január első felében vetni és megfelelő talajelőkészítés és a kedvező időjárás mellett ez a késői vetés a terméseredményt alig befolyásolta. Most is azt kell tennünk, hogy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, atmit tervünk előír. A falu szocialista átépítésének kérdései Kedvezőbb képet mutat állattenyésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hogy a tavalyi jó termés hatására állatállományunk megnövekedett, A rossz takarmánytermés következtében mos' komoly gondot okoz a megnövekedett állatállomány ál.clelteiése. Vigyáznunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékoskodjunk a meglévővel és biztosítsuk, hogy az állatállomány addig is. míg újra zöld takarmánnyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. Be kívánok számolni a mezőgazdasággal kapcsolatban, a falu szocialista átépítésének kérdéseiről is. A termelőszövetkezeti mozgalom az 1952-es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlődött. A termelőszövetkezetek és csoportok száma 658-al nőtt. 92.403 dolgozó parasztcsalád 713.500 kat. holld szántóterülettel lépett a szövetkezeti termelés útjára. Hazánkban jelenleg 5.315 termelőszövetkezet és csoport működik A termelőszövetkezetek •szántóföldi területe 2,213.000 kat. hold. Ez az ország szántóterületének 22.8 százaléka. Ehhez hozzájárul még a termelőszövetkezeti tagok Háztáji gazdasága, mely 178 ezer kat. hold, az ország szántóterületének 1.8 százaléka. A 318,500 főt kitevő termelőszövetkezeti csatád kezén van tehát jelenleg az ország szántóterületének 24.6 százaléka, majd. nem negyedeA termelőszövetkezetek összterülete ("szántó, szőlő legelő stb.) 2,600.000 hold, összes tagjainak száma 446 ezer'900. Az állami gazdaságok, tangazdaságok és célgazdaságok szántóterülete 1,190.000 kat. hold, az ország szántóterületének 12.7 százaléka. Ez a szám már meghaladja azt, amit az állami gazdaságok élé az ötéves tervben célul kitűztünk. A növekedés oka részben az, hogy az állami gazdaságok átmenetileg megművelésre átvettek olyan földeket, melyeket a kétlaki ipari munkások ajánlottak fel, vagy ku. lákodrtól vettek át és amelyek azonnal nem yottak a. termelőszövetkezetekbe beilleszthetők. Kézenfekvő, hogy ezeket a járulékos terület eket a lehető leggyorsabban a szövetkezetek kezére kell juttatni. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szántóterülete együttvéve az ország Szántóterületének 37.3 százalékát teszi ki. A termelőszövetkezetek állatállománya erőteljesen megnövekedelt. 1950 februárjában a termelőszövetkezetek közös sertésállománya 46 ezer 400 darab volt és az idén októberre 522 ezerre nőtt fel. A szarvasmarha ezidő alatt 19 ezerről 151 ezerre, a juhállomány 41 ezerről 274 ezerre növekedett. Erőteljesen megnőtt az állaimi szektor állatállománya is. Az ország sertésállományának 19.6 százaléka, a szarvasmarhaállományának 11.1 százaléka voilt az állaimi szektor kezén. A termelőszövetkezetek fejlesz, lésénél vigyáztunk arra, hogy a fejlődés ne legyen gyors. A fő súlyt inkább a meglévő szövetkezetek fejlesztésére, megerősítésére, vezetőinek jobb kiképzésére, a munkafolyamatok jobb megszervezésére, a munkafegye. lem javítására fekteitük. Ezt a politikát tovább is folytatni fogjuik. Ennek a helyes fejlesztési politikának következménye, hogy bár a szövetkezetek jövedelmét az idei rossz időjárás természetesen károsan befolyásolta, a szövetkezetek egészséges fejlődésének irama ettől nem szenvedett és a termelőszövetkezet változatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra. Á termelőszövetkezetek: mintegy 85 százalékának földjét nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területté tagosítotluk. A termelőszövetkezetek nagysága is növekedik. Már 357 olyan szövetkezetünk van, amely ezer kat. holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodik. Termelőszövetkezeti községeink és városaink száma az idén 48EVŰ1 665-re emelkedett. Termelőszövetkezeti várossá lett például Békéscsaba vagy Orosháza. És alig van már az országnak olyan községe, melynek határában ne volna termelőszövetkezel (Folytatás a 4. oldalonv)