Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-13 / 292. szám

tKOtmtAT, 1805. MXJÍMBRR tt 3 A stalárláiis bíróság halállal sújtotta a székkiitasi Petőfi termelőszövetkezetben gyújtogató kulákot ű Á-'pülő szocialista hazánk gyönyörű eredményei minden becsületes, jóérzésű embert arra serken, taftek, hogy munkájában minden eddiginél fokozottabban állja meg a helyét, legjobb tudásával harcoljon a dolgozó tervév sikeres . ást vezet be vagy takarékoskodik a nyersanyaggal, arra gondol: saját magának, családjának, hazájának és békéjének erősítéséhez járul hozzá ezzel Az a dolgozó paraszt, aki Sztálin elvtárs születésnapjára megfogadta, Hiogv beadási köte ezittségét minden terményből száz százalékig teljesíti, az szintén a jövőbe lát. Látja, itogy ebben az országban rohamosan szaporodnak a hatalmas öntözőinűvek, kombájnok cs traktorok légiója lözönli el a szántóföldeket ötéves tervünk végére, és mindez a könnyebb munkát, a magasabb kultúrát, a .jobblétet je enti számára. Ezek a nagyszerű'sikerek, ezek a szép alkotások kétségbeesett dühöt váltanak kl a belső bitangokhói. legelsősorban a kulákokból. Érthető ez. A felszabadulás sze e véglegesen elsöpörte azt a gyalázatos kizsákmányoló rendszert, amelyben a kulákok voltak az urak, a ku'ákok vollak a hangadók, akiknek „taná. esára'1 tízezrével verték bi incsbe a napszámosokat, szegény- és középparasztokat. Pár unk következetes harca lehetetlenné te te a legvadabb osztály ellenségnek, a kutaknak azl a törekvését, amely még ma is arra Irányul, hogy vlsszaál ílsa azt a , földi paradicsomot'' és „n.enyországot-'. amelyben ők a csendőrök védelme alatt zavartalanul tobzódhattak. Fáj a kulákoknak, hogy a di lgozó parasztok előtt megnyílt a soha nem látott felemelkedés útja, hata'mas szocialista gazdaságokba, a termelőszövetkezetekbe tömörül, helnek, ahol nincs többé kizsákmányolás, nyomor, keserűség és nélkü özés. Látják azenban azt is, hogy "kívülről már nem képesek ártani a dolgozó nép hatalmának és minden idő; ós alkalmat kihasználnak arra, hogy befurakodhassanak fontos pozíciókba, különböző hiva'a okba, de különösképpen a dolgozó parasztok kőié: a termelőszövetkezetekbe. A legelképesztőbb hazudozásnkkal próbálják félrevezetni a hiszékeny és kevésbbé öntudatos dolgozó parasztokat, ldelg-órálg mutatják, hogy ők jó* dolgoznak, de mindez csak eszköz aljas céljaik érdekében. Füvest János kulák befurakszik a szövetkezetbe Mbit a villáim. Jutott el Csongrád •megye legtávolabbi sarkába ís az a hír, hogy a székkutasi Petőfi termelőszövetkezetben felgyújtottak egy lóistállót, amelynek köve kezűében nyolc tenyészkanca, a sű yi s füstmérgezéstől, borzalmas kímk közben kimúlt. Akkor még nem tudták sem az egyénileg dolgozó parasztok, sem a terme'ő zövetkezet tagjai, sem az ipari munkások, hogy ki követte el ezt az alávaló gaztettet, de kezük egyemberként ökölbeszorult. Később azonban kitudódott, hogy a gyujlogalást kutak követte el és ez még nagyobb felháborodást váltott kC megyénk közvéleményéből. Elevenen él még mindenkiben a lengye'kápo'nai szörnyű gyilkosság, amikor Kiss Imre párttitkár elvtársat szadisa módon meggyilkolták a környékbeli kulákok. De sokan emlékeznek még a csorvai Kiss Imre termelőszövetkezetbe befurakodott kntákszabotázsra js. Azóta kl ls szórtak jónéhárry kulákot és kulákügynököl a különböző termelőszövetkezetekből. Egyedül a székkutasi Petőff fermélőszöve'kezet tagsága nem értette meg, hogy az osztályharc közepette mí a kő élességé; nem értette meg, hogy alaposan szét kell nézni saját portájukon, hogy megtisztítsák magukat a kulákszemétt«l. A tavn'yi eredményes gazdasági év elaltatta bennük az éberséget, mivel a tagok hata'mas mennyiségű terményt és pénzt kaptak egy ©gy munkaegységre. Azt hit ék: nincs most már különösebb tennivaló, most már kényelmesen elsétálhatunk a szocializmusba. Csakis így történhetett meg, hogy a vezetőség sem figyeli- fc! a termelőszövetkezetben megnyilvánuló ellenséges hangokra, a munkafegyelem-lazttSsra, a dohogfisrn és arra, hogy egyes tagok soha nem látták helyesnek a párt és a kormány határozatait, a vezo.őiség intézkedéseit. Pedig mindez nem vo't véletlen. A termelő'zöve kezetben ott voll: és bomlasztott Fiivesi János kulák aki attól a pillanattól kezdve, bogv belépett a termetöcsonorlba, előre megfontol' atjas szándékkal napról-napra, lépésről-lépésre tudatosan készttette elő a legkü'örbözőbb rombo'ásokat. A tsz tagok nem tudták ugvan róla, hogy ku'ák. de va'ahogy ösztönszerűen érez'ék — már a magatartása és munkaundora után (télve —. hogv Füvesi János nem becsületes do'gozó. Ezért, amikor csak meglátták bárhol, úgy beszé> tek rő'a: — Itt jön már a fényescsízmás J&nos-gazda. A „doisrozó paraszt" képi'ben Füvesi János fényes csizmában járt-kelt a termelőszövetkezetben, ahol csak lehetett, kihúzta magát a munkából és alapomban — különösen ebben az évben — uszított a vezelöség ellen, szította az eléged "fenséget. De nézzük csak meg közelebbről, hogy Id is ez a Füvesi János, aki magét dolgozó parasztnak álcázva, beférkőzött abba a gazdálkodási formába, amelyet pártunk és kormánirunk a dicső szovjet kolhozok példájára egyediil ét kizárólag ' jobb sortra érdemet dolgozó parasztok tzámdra teremtett meg? Füvesi János »pj*n«k TJ hoM Jóminflségfi földje volt a rvékkotoal halárban. Aa apja taatvére több mint 190 hold földnek volt a minden lialó ura és híres volt arról, hogy nagyon jól tudta sanyargatni, éheztetni a béreseit). Füvest János tehái: jó'étben nőtt fel, soha nem tudta, hogy mit jelent a nélkülözés, mit jelent a tönkremenés; nem tudta, mit jelent az, hogy a muriban Székkulason is százszámra árverezték el a munkában megrokkant, az egy kis megél őzöttségért iparkodó kis- és középparasztok vagyonkáját. Később feleségül vette Fejes József 110 holdas ku'ák neveltltánvát és ettől kezdve, mint „újdonsült vőre"1, rábízta a kulák a birtokán robotoló cselédek f©'ügyeletét, ami körülbelül a következőképpen nézett Id: Bent lakott Füvesi János Vásárhelyen a gangos ku'ákházban. Úgyszólván semmi diolga nem volt, csupán annyi, hogy naponta befogta a két parádéslovat a fédereskocsiba, kikocsikázott a bir.okra és ott hajcsárkodott « napszámosok és béresek fe'ett. Fejes József két testvére: Fejes István és Fejes János ugyancsak 100—100 holdas kulákok is mindenben kedvére jártak Füvesi Jánosnak, mivel lát'ák, hogy „belemenős", hogy ,,nem szívbajos"; vagyis tudja munkára hajlani a dolgozókat. Amikor Fejes József kulák 1939-ben meghalt, Füvesi János felesége 11 hold fö'-det kapott jutalomképpen az ősszerabolt földből. Ezen a földterületen gazdákod'ak Füvesiék 1950 január ?8-ig, amikoris elhatározta, hogy be'ép a székkutasi termelőszövetkezetbe és ott végrehajtja a kulákoknak, Fejes József testvéreinek. .Istvánnak és Jánosnak megbízatásait. Felkészülés a kártevésre Nagy a székkutasi határ, nyilván nom tudták a Petőfi tsz tagjai, hoigiy az az alázatos kinézetű ember, aki az egyik közgyűlésen elmondotta, miért akar a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépni; — 1 nem inás, mint a környék leghíresebb kulákjainak dédelgetett kedvence, aki maga is kulák. A felvétel után napirendre tértek a dolog fölött ós többé úgyszólván nem is gondoltak arra, hogy azemxnelkfeérjék Füvesi János levekenységét. Füvesi a legelső időben az egyik növényt crme-tó brigádban k'apotl beosztást, de munkája vajmi keveset ért. Ha elmaradt a munkából ezt azzal indokolta. hogy ó beteges ember, r,ran tud úgy dolgozni, m'nt a többiek, neki fekvésre, pihenésre van szüksége. A jóhiszemű tagok ebben nem láttak semmi különösei, inerthlszcn emberrel fordul az elö, hogy nincs mindig rendben az egészséget. Később azonban, amikor ez a „betegség" egyre sűrűbbfcn ktővetkezplt egymásután, azl mondották neki, hogy hívasson orvost, gyógyíttassa magát, mert va'.óban nincs értelme ainnak, hogy | egyik nap dolgozik, a másik nap ' nem. Füvest Jánosnak azonban esze. ágában sem vott orvost hívatni, hiszen az égvilágon semmi baja nem volt, csupán Időt akart nyerni arra. hogy alaposan körülnézhessen a tsz-ben, merre milyen kárt lehet csinálni. Már a nyáron látták egy alkalommal, aim'nt a cséplőgép és az asz. tag körül settenkedett szokatlan időben; de amikor észrevette, hogy a tagok úgy örzlk a gabonát, mint a szemük világát, jobbnak látta egyidöre, ha nem mutatkozik olyan helyen, ahol semmi keresnivalója nincs . Amikor a nyáron látta, hogy a súlyos aszálykár miatt kevesebb lesz a termés, mint az elmúlt évben, anzial a kéréssel fordult az igazgatósághoz, hogy őt helyezzék olyan beosztásba, amelyet „gyenge egészségi állapota mellett is el tud látni, de amellett állandó keresethez is juttat a; vagyis olyan munkakört keresett magának Füvesi kutak, ahol kevesebbet kell dolgozni ós mégis minden napra beírják neki a megfelelő munkaegyóérget és ezért év végén dolog nélkül megkapja a «®óp jövedelmet. Sikerült ez a terve ls. Az igozgwlóeá- megbízta «ml. hogy togyesi ó) feltör a központi tanyában lévő tabónUIAllá körül, őrizze a közös jóezAgállominyt. így karúit be Füvesi János kulák apósának, Föjes József 100 holdas kui Iáknak egykori nagy tanyájába, amit az állam közben tagosftott a termelőszövetkezet részére. Anfkor ide beköltözött, megtörtént, Füvesi Jánasné örömmel újságolta a Ezékkjuítasi kulákasszonyaknak. — Most már boldog lehet Juliska, mi vigyázunk arra, hogy az ősrégi tanyát ne rombolhassák le a lcgmmuniítík. (Juliska alatt Fejes István kulák fel ségét értette, aki már előzőleg ellát a Füvesiéket jó. tamádsokkal, hogyan tudnak beköltözni aibba a tanyába, amelyben egykor olyara szép napokat élt a Fcjes-fiaimilia.) Kutyára bízták a szalonnát Az éjjeliőrség azonban éppúgy nem tetszett Füvesi János kulúknjaik, mint a mezei munka. Apósa házánál annyira megszok a a semmittevést, a kényelmei, hogy el sem tudta képzelni az eg&z éjszakai őrködést. Számtalan esetben észrevették a tsz-tagok, hogy aludj az istál'ó végénél, nem törődve azzal, hogy valaki megtopja a termelő-zövetkezetet. Tőle nyugodtan bemehettek volnia. legjobb barátai, a kulákok a tahénistá.llóba és akár szélnek is ereszthették volna a jószágokat, Többször a fejére olva's ák ezt a mulasztását és ekkor Füvesi kulák mintegy háromnegyedévi éjjeliőrösködés után • újra „könnyebb beosztásba" kérte magát. Vál Halta, hogy lóápoló lesz ugyanr abban a tanyában és a termelőszövetkezet tagjai valóban nem is akadályozták meg ebben, Jól mondják, hogy a kulák Soha r.em tagadja meg valódi mivol át, soha nem tud kibékülni a munkával. Füvesi János csak névlegesen volt lóápoló, a munkát legtöbbször Kenéz Sándor tehéngondozó végette él helyette, mondván: „úgyis olyan beteges szegény Füvesi". Füvest azonban, amikor lá ta, hogy a becsületes Kenéz Sándort könnyen becsaphatja. még a saját háztáji jószágjai körül sem volt hadandó ellátni a tcn. niva'ökal. Tehenet, dlsznajalt, aorójószágát legtöbbször Kenéz Sándor gondozta, ő pedig bent o szegen kifesteti, 1,ipadolt szobában heverésző' Tormésaelxzöcn nem csinálhatta a végtelenségig e*t a szemtelen 16gást. A lermetősBövetJkezet taglal mind sűrűbben szólaltok fel ellene a lüözgyűléacn; sőt: Sokan luöveieL léflc. liogy az ilyen haaioaleiinn embert vál tsák le a jógondoz.ást óh A vezeiőség elfogadta a tagság indítványát óa úgy döntött, hogy Fiivest Jánosnak el kell hagynia a központi banyát és helyére Kokovai Istvánnak, as új lóápolónak kell költöznie. A kullák ekkor észbekapott. Hirtelen ráeszmélt, hogy két évvel ezelőtt azt mondta neki apósának a testvére: ne félj, eljön még a mi időnk, csak csináld azt, amit mondok. Hogy ez mennyire így vam, arra tanú a kakasszéki párttitkár, akinek Fejes István nagyhangon kijelentette: — Majd jelentkezek én két esztendő múlva... Füvesi János tehát konkrét meg. bizatást kapott Fejes Istvántól én azért rémült meg, amikor el akarták távolítani a tanyából, hogy akkor nem tudja végrehajtani Fejea István kulák utasítását. Az új ló„ <ápoló, Kokovai István, amikor odaszállította bútorét a központi ta, nyába, felszólította Füvesi t, hogy a határozat értelmében költözzön máshová, a kulák határozottan azt válaszolta: — Én a tanyát élve el nem hagyom. Lángolni kezd a lovak alatt a szalma dübörgését, horkolását, de em mégjobban magárahúzta a takarót. Egy ló, amely a budapesti tenyészállat kiállításon díjat is nyert, azonnal megfulladt az istállóban. Kokovai János a másik hét lovat kivezette a szabadba, de már ezeket sem (lehetett megmenteni. Olyan erős füstmérgezést kaptak, hogy nemsokára hatalmas diarabokban kiköpködték tüdejüket és elpusztultak. A Petőfi termelőszövetkezet kára így is köze; 30 ezer forint. De a gyújtogatás éjtszakáján erős szól fújt és csupán annak köszönhető, hogy nem égett le az egész istálló, a tanya, a takarmányok és az js. tálló végében lévő színben a. mezőgazdasági gépek, hogy a becsukott istállóajtó és ablakok miatt a tű» nem kapott elegendő oxigént é« úgyszólván csak parázslott és fűtött. A dolgozók felháborodása Annikor a Petőfi-tsz tagjai megtudták, hogy Füvesi János kulák követte el az aljas bűntette., felháborodásukban tömegesen mentek a központi tanyába, hogy a helyszínen agyonverjék. Imre Imre elvtárs, párttitkárhelyettes például azt mondotta: — Ha Füvesi ottmarad, ha nem viszi el a rendőrség, rögtön elintézték volna a gyűlölettől elvakult elvtármink. Az alávaló gaztett újból felnyitotta megyénk minden termelőszoyetkeztében a dolgozók szemét. A vásárhelyi Mnrx-t z párttitkára, Kovács Imre elvtárs azt mondotta, amikor értesült a gaztettről: — Nincs kímélet az ilyen elvetemült gazember Iránt. Követelem a termelőszövetkezet ogés? tagsága nevében, hogy staláriális bíróság tárgyalja le Füvesi János bűnét és juttassák akasztótára. Az olyag ember, aki nyugodtan tud aludni az áitatlan jószágok halál* hörgésének hallatára is, az nem ember, hanem vadállat. Tapp János, a kutas! úti állami gazdaság dolgozója a felháborító bűncselekménnyel kapcsolatban a kővetkező levetet küldte a „Viharsarok" szerkesztőségének: ,Mélységes telháborodással értesültünk a minős'dhetcVen gaztettről, hogy a székkutasi Pedőll-tsz-ben nyolc olyan loval pusztított el az osztályellenség, amelyek közül öt gyönyörűszép tenyészkanca volt és januárban, februárban elletlek volna. Az ilyen Füve• si János-iélék azok, akik először bom'aszt/ák a legyeimet, elégedet. le>nséget szítanak, uszít mak békés építőmunkánk ellen és végül a gyujtogatústól és gyilkosságtól sem riadnak vissza. Ebből az a tanu'ság úgy a székkutasi Petőli, mir.t valamennyi termelőszövetkezet számára, hogy az eddiginél sokkal éberebbeknek kell lennünk, hogy leleplezhessük és kíméletlenül megbüntethessük legvadabb ellenségeinket, a kulákokal. Az éberség nemcsak a kommunistáknak. hanem a pártonkívüli dolgozóknak is elsőrendű becsületbeli kötelessége, hazalias ügye, meri a szocialista haza mindannyiónk számára épül és a ku'ákok ezt a nagyszerű jövőt igyekeznek aljasul aláaknázni, olvassák el sokkal behatóbban a székkutasi Petblitsz tagjai és értékeljék Malenkov elvtársnak a XIX. pártkongresszuson elmondott beszámolójet, mert az hatalmas fegyvert ad kezünkbe az ellenség elleni harcban. A kulák is mindig ott támad, ahol a dolgozók nem képzik magukat eléggé politikai tekintetben. ahol a dolgozók politika! képzetlenség hiányában sokszor elfelejtik, hogy az osztályellenség soha nem javul meg, hanem mindig osztályellenség marad." ÍTÉLET Ezen az éjtszakán történt a vérlázító gyújtogatás. A kulák látta, hogy előbb-utóbb mégiscsak távoznia kell és elhatározta, hogy boszszút áll a szövetkezet tagjain és egyúttttí jó szolgálatot lesz megbízójának, Fejes Istvánnak. Éjfél után egy óra körül kiment aiz Istállóba, két helyen szabályszerűen meggyújtotta a lovak első Iába a'alt lévő száraz a'-omsza'mát és mint akt jól végezte dolgát, nyugodtan visszament a lakásba és lefeküdt. Képzeljük mmgUnk elé ezt az alattomos, mindenre elszánt osztályellenséget. Mindenféle munkában azt hangoztatta hogy a betegsége miatt nem tud dolgozni, az éjjeliőrségen rendszeresen aludt, do ezen az éjtszakán nem gondolt a pihenésre. Képzdljük el, amint sötét árnyékként belopakodott az istállóba, elővett egy Szál gyufát, egy sercintés és máris gyengén lángolni kezd négy ló alatt a száraz szalma. Utána nyugodtan átment a® istálló másik oldallába, ahol szintén négy ló pihent a jászolnál, ott is elvégezte cinikus nyugodtsággal ezt a műveletet. Vtgüi kilépett az ajtón, amit gondosan betelt rhaga mögött és visszabújt az ágyba. Ezt azért említjük meg, mert Füvesi János a végsőkig tagadta azt, hogy ő szántszándékkal gyújtotta fel a lóistállót. Azt igyekezett bebizonyítani nemcsák a nyomozószervek, hnnem a stafóriális bíróság előtt is; ő azzal a célll-al kelt fel éjtsznkának idején, hogy megnézze, minden rendben yam-e a lovak körül. Azt minden további nélkül bevallotta, hogy szántszándékkal gyújtotta meg ket helyen i's az istállót, de arra a kérdésre már, hogy ezt miért cselekedte, makacsul egyre csak azt állította." , Idegességemben tettem, valószínű nem tudUam, mit csinálok". A tüzet Kokovai István vette észre, amikor reggel ötkor átjött a másik tanyáiból, hogy megkezdje a reggeli etetést. Amikor kinyitotta az Istállcnj'tót, vastag füslgomo^yag tódult kifelé és ezt észrevéve Kckoval, rögtön torkaszakadtából segítségért kiáltozott. Füvesi kulák azonban füle botját sem mozdította a segélyklál t á'sokra. Miért is törődött vo'na vele, hiszen ha'Iotta ő pár órán keresztül a megrémü l á'latok kétségbeesett Megyénk dolgozó népének egyöntetű követelését végrehajtotta igazságszolgáltatásunk. Füvesi Jáncs gyújtogató kulák ügyé; pénteken tárgyalta a megyei bíróság rögtönit. lő tarrcsa és a tárgyalásra meghívott tsz-tagok, egyénileg do'gozó pa. ra=ztok és munkások liata mas lelkesedésétől kiiérve jogerősen halálos íteletet ho/o t. A rögtőm'télö bíróság ítélete legyem tanulság Csongrád megyé. ben mindönki számára, aki még ma t« hajlamon arra, hogy a kulák okat menliagease, ntki még mindig így képzeli, hogy uépJ demokratikus r-enrtürík gyenjje nwn tud elbánni az Ilyen ataUomoa fórgekíkeb Nincs liclye kíméletnek és könyörütelnek az osztátyelícnség Iránt, akik « pusztulást, nyomort és éhséget szívesebben látnák hazánkban, mint a békés alkotómunkát és dclgozó népünk biztos boldogulását. Dolgozó parasztságunk, termelóozó. vetkezeteink tagjai soha egy pillanatra oe tévesszék szem elöl nó. pünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak figyelmeztetését. aki az osztályellenségre vonatkozóan azt mondotta: ,,Ezek az elemek abban a pillanatban, amikor velük izemben lanyhul az éberség, azonnal működésbe lépnek és nem egyszer jolentékeny károkat okoznak a népi demokráciának. Ezért /okozni kell az éberséget és lonkadaljanut folytatni keli a tőkés rendszer minden majadványávaJ ssembcn * harcol,"