Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

2 KEDD, 1952. DECEMBER í. 1 Ly (Folytatás az elsó oldalról) A példák százaival és ezreivei lehet ennek a léteinek a helyességét bizonyítani. így ósziárpftból Heves megyében a poroszlói állami gazdaság 18.7 mázsát, öszibúzából a szolnokmogyei tiszaigari állami gazdaság 12 mázsál, a györmcgyei balfi Micsurin-termelőszövetkezet 17.2 mázsát ért el kat. holdanklnt. Rozsból a vasmegyei meggyespusztai állami gazdaság 15.7 ' mázsát, a győrmegyei peresztegi Szabadság-termelöszövetkezet 13-8 mázsál éri el kat. holdankiot. A kapásnövenyek nlacsony orszájTois terméseredményeivel szembe számos állami gazdaságunk és termelőszöveikezetünk igen magas terméseredményt ért el. így Bács megyében a bácsalmási állami gazdaság egy 100 holdas táblán kat holdanklnt 114 mázsa burgonyát ler. inéit. Győr megyében a mihályl Táncsics-termelőszövetkezet kat. hol. tlnnkint 22 mázsa kukoricát és' 85 mázsa burgonyát takaríl0lt be. Mindez azt bizonyítja, hogy a rossz időjárás ellenére Sokkal jobb termést takaríthattunk volna be, h* a mezőgazdaságban jobban, szervezettebben dolgoznánk. Állattenyésztésünk helyzete kétségtelenül kedvezőbb, mint növénytermelésünké. Az állatállomány az elmúlt egy év alatt jelentősen növekedett s különösen nagy a növekedés n juhtenyésztés és sertéstenyésztés terén. 1951 Júniusától 1952 júniusáig juhállományunk 32 százalékkal. sertésállományunk 19.1 százalékkal, sznrvnsmariinállományunk 9.5 százalékkal növekedelt. Nem lehetünk azonban megelégedve tehénállományunk növekedésével. Itt az emelkedés az említett Időszak alatt mintegy öt százalék, de az emelkedésnek ennél nagyobbnak kellene lennieAz állatállomány növekedése meggyorsult a termelőszövetkezetekben is. így a termelőszövetkezeteknél, illetve a III. lipusú termelőszövetkezeti csoportoknál 1951 szeptember •"lo-án egy számosállatra 7.8 kat. hold szántóterület jutott 1952 szeptember 80-án pedtg 6.1 hold szántóterület, Ez azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben és a III. lipusú termelőszövetkezeti csoportokhnn az állatállomány gyorsabban növekedett, mint a terület, vagyis megnőtt az állatállomány sűrűsége. Állattenyésztésünk fejlődésének; a tehénállomány lassú fejlődése mellett fő hiányossága — s ez a döntő kérdfts — az állattenyésztés hozamának elégtelensége. Az állatállomány növekedésével általában nem tart lépést a hozam emelkedése. Különösen nem kielégítő ezen a téren a helyzet a termelőszövetkezeteknél, de az állami gazdaságoknál sem sokkal jobb. Az állatállomány eddigi fejlődését is veszélyezteti az Idei kedvezőtlen termés s ezért Igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állatállomány fenntartása, átteleltjiése és mennyiségi továbbfejlesztése érdekében. Feladatok A) AZ IPAR TERÉN Az iparban mindenekelőtt biztosítanunk kell az 1952-es termelési év sikeres befejezését s elő kell készítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetet 1953-ra. Ipari termelésünket 1953-ban 1952 várható termeléséhez képest 10 százalékkal kell emelnünk. Ehhez a 16 százalékos emelkedéshez meg kell jegyeznünk a következőket: a) Az 19SS-ra, « Politikai Bizottság által jóváhagyott 10 százalékos emelés mintegy 4—0 százalékkal kevesebb annál, amit elérhettünk volna, ha népgazdaságunk nem szenvedett volna a súlyos fagy- és aszálykár Jcövrtkcztében. b) Az 1953-ra elfogadott 16 százalékos emelkedés melleit is, amely messze túlhaladja bármely kapitalista ország Ipari termelésének évi emelkedését, a felemelt ötéves tervünkben előírt ipari termelésnövekedést el fogjuk érni, mert az ötéves lerv első három évében már jelentős előnyt szereztünk a felemelt tervhez képest is és mert 1954-ben a mar dókot bepótoljuk. c) Az Ipari termelés 10 százalékos emelése 1953-ban olyan feladat, amely állami szerveinktől, minisz ériumainktól, üzemeinktől, párt- és tömegszervezcteinktöl, egész munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől rendkívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezel, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg. Ej kell érnt. hogy 1953 első ncnegyében a termelés 1952 utolsó negyedéhez képest folyamatosan tovább emelkedjék, s hogy januárban se legyen visszaesés — nz idényjellegű iparágak'.ó! eltekintve — decemberhez képest sem. Szénbányászatunk vezető és bányászaink igyekeznek behozni nz utóbbi hónapokban a felemelt tértihez képest mutatkozó elmaradást s ez helyes és dicséretes dologi Az azonban már nem helyes, hogy emlnti elhanyagolják a feliárást, a munkahelyek előkészítését, az elővájástl S ami a szénbányászatra áll, az vonatkozik, hn más viszonylatban is, vaskohászatunkra, ahol a karbantartást szinte rendszeresen elhanya. golják. Iparunk vezelőinek, üzemeink igazgatóinak, pártszervezeteinknek, szakszervezeteinknek és DlSZ-szervczeteiniknek, pártkádereinknek és párttagjainknak tudatában kell lenniük annak, hogy részben az ipar jobb, szervezettebb, gazdaságosabb, eredményesebb munkájával kell bepótolnunk azt, amivel a fagy és az aszály miatt 1952-ben a mezőgazdaság adósa maradt a népgazdaságnak! Egész további fejlődésünk szempontjából változatlanul a döntő, alapvető kérdés: az alapanyagipar gyorsított — az eddiginél is gyorsabb — fejlesztése, tehát ugyanaz a kérdés, melyet pártunk második kongresszusa előtérbe állított. Szénbányászatunk termelését egyollen év alatt több mint 4.6 millió tormával kell emelnünk. Ez az emelkedés a háború előtti Magyarország egész széntermelésének fele. E hatalmas feladat teljesítésére a bánya- és energiaügyi minisztériumnak jobban fel kell készülnie, mint ahogyan az 1952. évi terv teljesítésére felkészült. De nemcsak mennyiségi teljesítést várunk a minisztériumtól és bányászainktól. Meg kell javítani a minőséget is. A szén gyenge minősége komolyan zavarja villamosenergia-termelésünket. amelybe egyébként is komoly rendellenességek vannak. A szénbányászat vezetőinek • bányászainknak a szénbányászat termelést tervét nemcsak mennyiségileg, tonnában, hanem kalóriábnn ls teljesíteni kell! Ez azt jelenti, hogy ugyanakkor, amikor hatalmas erőfeszítést kell lennünk. hogy szénbányászatunk erősen felemelt termelési tervét egészében megvalósítsuk, nz átlagosnál is nagyobb erőfeszítésre, tervszerűbb, átgondol labb, szervezettebb, alaposabb munkára van szükségünk a pécs-mecseki medencében, valamint a tatabánya-dorogi szénvidéken I Széntermelésünkkel együtt a vaskohászat az az alapanyag-iparágunk, melynek fejlesztésére 1953ban és a következő években a legnagyobb erőt kell összpontosítanunk. A szénbányászattal és a vaskohászattal mondhatni egy Sorba kell állítanunk villamosenerglaiparunk fejlesztését. Megköveteli ezt egész népgazdaságunk fejlesztése, de szükséges azért is. hogy a jelenleginél nagyobb tartalékkal rendelkezzünk és nagyobb biztonságot érjünk el villrvmosenergiaellálftsunkban. Ugyanekkor jelentős lépést keli tennünk nyersolajtparunk fejlesztésében ls és kereken 50 szazalékkai kell növelnünk afítminiumtparunk termelését, aminek ugyancsak teljes mértékben reális alnpja vrn. Ezekre a számunkra döntő területekre, s mindenekelőtt a szénbányá. szatra, a vaskohászatra, ti villamosenergiaiparra kell összpontosítanunk az eddiginél sokkal nagyobb mér. tékben a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket, ipart felszerelést, építőanyagot, szállítási eszközöket, munkaerőt, műszaki, gazdasági és nem utolsósorban párt• és tömegszervezeti kádereket. Mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk — terveinknek megfelelően — o Sztálin Vasművel. Meg kell gyorsítanunk a Diósgyőri Kohászati Üzem teljes rekonstrukcióját. Az alapanyagipar különféle ágaihoz kell számítanunk nz építőanyagipari ls, különösen a eementtermelést, ahol, mint már említettem, jelentősen elmarad'unk a szükségletekhez képest s ahol ezért 1953-ban és a következő években igen nagy erőfeszítéssel be kell hoznunk eddigi elmaradásunkat. Ehhez természetesen nemcs-k nz szükséges, hogy jobban használjuk kl meglévő üzemcinket, hanem nz is. hogy meggyorsítsuk épülő üzemeink, cementgyáraink befejezéséi s mindenekelőtt a Hejőcsabal Cementgyáréi! Az alapanyagipar előtérbe állítása, minden eszközzel vnló fejlesztése melle t rendbe kell szednünk néhány ollfan országos jelentőségű vas. és gépipari nagyüzemünket, mint például a Ganz Vagongyár, a MÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár s még néhány más üzemünk. Ezek olyan üzemek, melyek szocialista iparosításunk megvalósítása s exportunk szempontjából különösen jelentősek s amelyek jelenleg tervüket nem teljesíiik. A szénbányászat s a bányászat egyéb ágainak fejlesztése, n szénbányászat tervszerű, egyenletes, ütemes termelésének megvalósítása továbbá a vnskohásznt gyorsütemű fejlesztése s emelletl a színesfémipnr, a vegyipar és villamosenergia termelésnek az álhgosnál nagyobb arányú fejlesztése, s az egyéb felsorolt íelndniok megkövetelik a vezetés megjavítását, A vezetés az ipar, a közlekedés, de az egész népgazdaság vezetése megjavításának egyik alapvető feltélele népgazdasági tervezésünk további lökóletesítése. Nem kétséges, hogy tervezőmunkánkban jelentős előrehaladást tettünk. Azonban bizonyos az is, hogy az Országos Tervhivatal munkájában komoly hiányosság a munka sokszor szertelen, knipkodó jellege, valamint a marxileniül-sztálint tudományos megalapozottság elégtelensége. Ezért szüntelenül tökéletesítenünk kell nz Országos Tervhivatal és általában n tervezés munkáját, ki kell küszöbölnünk az említett hiányosságokat. Ipart termelésünk megjavításának egyik döntő kérdése az üzemen belüli és az üzemek közötti együttműködés, a kooperáció helyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyengébb pontja. Érvényi kell szerezni az egész iparban és nem utolsósorban az építőiparban a párt határoza'áirnk az önköltség és az építőipari költségek csökkentésére vonatkozóan. Maradéktalanul meg kell valósítanunk a termelékenység növelésének 1953-ra előírt feladatát az ipar valamennyi ágában és minden egyes üzemben. Következetesen meg kell valósítani a minisztertanács határozatát a túlóráztatás korlátozásáról és a dolgozók pihenőnapjának biztosításáról. Ugyanekkor: a munkavédelmi és balesetelleni előírások megtartása és megtartatása — trövónyes kötelezettség, melynek teljesítéséén a gazdasági vezelő a törvény előtt felel. Súlyosabb esetekben nemcsak állami vonalon, de amennyiben párttagok, pártvonalon is felelősségre kell vonni a kötelezettségeiket e téren elmulasztó gazdasági vezetőketIparunkban, közlekedésünkben, népgazdaságunk egész területén nz elmúlt évek folyamán mély gyökeret vert a szoeialista munkaverseny, mini a munka termelékenysége emelésének, a szocializmus építésének alapvető módszere. Ki tagadhatná, hogy a munkaverseny területén ériünk el eredményeket? De az is bizonyos, hogy az eredmények mellett elég gyakori jelenség nálunk a munkaverseny elbürokratizálása, melyről Központi Vezetőségünk ez év júniusában megtartóit teljes ülésén is szó volt. Ezek a jelenségek a júniusi plénum óta eltelt idő alatt, sajnos, nem szűntek meg, hanem helyenként tovább burjánzottak. Pártszervezeteink, szakszervezeteink, DISZ-szervezeteink egyik legfontosabb feladata, hogy megszabadítsák a munkaversenyt a biirokralikus kinövésektől, a felajánlások felülről, n dolgozók tudtán kívül való deklarálásátél, hogy a munkaversenyt mind szélesebb és hatalma, sabb tömegmozgalommá bontakoztassák ki országunkban s nem utolsósorban ipnirunkban, hogy felkarolják, támogassák, segítsenek valóraváltani az újílók, nz élenjárók, a fejlettebb, korszerűbb lermelési eljárásokat kezdeményezők javaslatait s ezzel segítsenek egész Termelésünket mngcsabb színvonalra emelni, Tegyék eleven valósággá, igazi széles tömegversennyé a Gazda-, a Rőder-, a Deák-, a Loy-mozgalmat! Eleveniisék fel a gépek jobb kihasználására irányuló 650 órás mozgalmat. amely jelentés kezdeti eredményeket hozóit, de amely mozgalomról utóbb mintha kissé megfeledkeztünk volna. Emeljék az elmaradókat az élenjárók szintjére! B) A MEZŐGAZDASÁG ÉS A BEGYŰJTÉS TERÉN Mint már leszögeztük, a mazőgazd: sági termelésben a fő feladat; a hozam növe'ése. A növénytermelésben a hozam emelésének a kulcsa az alapvető agrotechnikai rendszabályok következeles megvalósítása, valamint a talajerő fokozásaDöntőfon'osságú rendszabály a terméshozam fokozására: a trágyázás. Népgazdaságunkban rendkívül nagy vesztesegeket okoz. hogy ná. lünk elh'nyagolják a helyes trágyakezelé'st, mindenekelőtt az IstálIótrágyázást. A frágyázás elhanyagolt vol'át mutatja, hogy 1951-ben mindössze 1.2 millió kat. holdat, a szántóterü'etnek csak mlniegy 12 százalékát trágyázták meg szervestrágyával s ez is túlnyomórészt rosszul kezelt, aiacsonyértékü trágya volt. A terméshozam növelése érdekében lényegesen meg kell javítani a vetőmag termelést- Meg kell valósítani a minisztertanács határozatát, melynek értelmében minden Altami gazdaságnak, minden termelőszövetkezetnek a. saját leoiohb uarcelláján kell megtermelni a maga számára n vetőmagot, s az á l ami vetőmag-termelésnek, vetőmagneme. siló állomásoknak ehhez kell segítséget nyujtaniok. Igen fonlos szerepet játszik a növénytermelés hozamának emelkedésében a betakarításnál mutatkozó veszteségek csökkentése. Végül rá kell irányítanunk a figyelmet az öntözés kérdésére, mint a terméshozum fokozásának egyik fonlos eszközére. Az öntözést a régi Magyarországon teljesen elhanyagolták. Ez cvben 100.000 kai. holdon, vagyis a háborúelőtttnek ötszörösén! 1953-ban mintegy 150.000 kat. holdnyi öntözött tarülelünk lesz. Ez kétségtelenül igen gyorsütemű fejlődés. A nagy, országos jelentőségű öntözőművek mellett rendkívül fonlos ezen a téren a helyt kezdeményezés, melyre széles lehetőség van. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink használjanak ki ennek érdekében minden adottságot, folyókat, tavakat, patakokat öntözéses szántó- és legelőterületük kiszélesítésére; párlés állami szerveink pedig karolják fel, támogassák az ilyen helyes helyi kezdeményezéseket! A növénytermelés hozamának növelése, mint alapvető és fő felndut mellett a legközelebbi évekro nem szabad megfeledkeznünk a még mindig folyó össi mezőgazdasági munkákról. Az a tanulság, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákat előrelátóbban, tervszerűbben kell megszervezni, a vetőmagot elő kell készíteni, elő kell teremteni s hogy az ellenséget idejében le kell leplezni 8 et kell szigetelni. Ez a féltélele annak, hogy tavaszai a mezőgazdasági munkákat terv szerint, idejében végezzük el s ezzel is elősegítsük a mezőgazdaságban a növénytermelésnél a terméshozam emelését. Az állattenyésztésnél a hozam növelésének fő kérdése a helyes takarmánygazdálkodás és takarmánykezelés megszervezése, valamint a tenyésztői munka megjavítása, vagyis, mindenekelőtt annak blz'osltása, hogy a magrsiermelékenységü állatok leszármazottadról történjék az anya- és az apaállatok utánpótlása. Emellett, mindenekelőtt az állami g. zdaságokban és a termelőszövetkezetekben komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejés és a mesterséges borjúueveiés elterjesztésére. A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi években — a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt — központi feladat azért, mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt mert meglévő szántóterüle'ünk. ha ennek hozamát csupán átlagosan 20—25—30 százalékkal emeljük, elegendő terményt ad ahhoz, hogy összes közellátási szükségleteinket kielégítsük és még külkereskedelmünknek is jelentős feleslegekel bocsássunk rendelkezésére, tartalékokat is gyűjtsünk, A hozam növelése központi kérdés na állat tenyésztésben azért is, mert itt különösen szembetűnő az elmaradás. De a hozam növelése, úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi, társasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzeméi gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a termelőszövetkezetekbe. Ami a mezőgazdaság szocialista átépítését illeti, itt továbbra is vál. tnzalianül az eddig elért eredmények megszilárdítása, meglévő szövetkezeteink gazdasági megerősítése a fő kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. A terméshozam növelésében, « a mezőgazdaság szocialista alapon valló átszervezésében különösen fontos szerepet kell betöltenie a gépállomások hálózatának. Meg kell azonban- mondani, hogy a gépállomások jelentós része ezi a szerepét még csak igen hiányosan tölti be, s ebben mindenekelőtt nz ÁMG, a gépállomások központja, 6 n földművelésügyi minisztérium vezetése a hibás. Ezért a mezőgazdaságban megvalósítandó feladalok megoldásának egyik alapvető feltétele: a pépállomások munkájának megjavítása. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a gépállomások központját, meg kell ] Javfteni mindenekelőtt az ÁMG ' vezetéséti A mezőgazdaság kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése. A begyűjtés területén van| nak eredményeink. A kedvezőtlen mezőgazdasági esztendő ellenére a ( begyűjtés fe'adatait alapjában sike tesen valósítjuk meg, s biztosít, juk a lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását, az összes fontosabb élelmiszerekben. Hiá£,VQ&sáoa a haavüitácn^r h/w.,. nem tesz elég különbséget a ter* melöszövelkezetek és az egyénileg gazdálkodók között., nem nyuj* megfelelő kedvezményt a termelőszövetkezeteknek. Nem agysze" előfordult olyan tűrhetetlen eset ls, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többlelte'. Jesitést a begyűjtésben, akik kötelezettségüket már teljesítették. A/, ilyen túlkapásokat meg kell szüntetni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. Jelentésen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Énnek oka részben a gazdálkodás igen számos területén még meglévő hiányosságokban keresendő, részint azonban onnan is származik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudatában annak, hogy az állami gazdaság célja nem a gazdaság önellátása, hanem az ország ellátásai Begyűjtési politikánkban a továbbiakban is biztosítanunk kell, hogy a termelők feltéllenül, pz elö. fit időre, teljes mértékben eleget tegyenek a nép állama irán'í kötelezettségüknek. O A TAKARÉKOSSÁG TERÉN Ahhoz, hogy az 1952 es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen megvalósíthassuk felemelt ötéves tervünket, sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden téren a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani. A takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Mindenekelőtt tekintetbe kert vennünk, hogy népgazdaságunkbon, a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek halmozódtak fel anyagban, félkészés készárukban. Gyáraink Igazgatót gyakran hivatkoznak „objektív" nehézségekre, amikor a termelést tervet nem teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra, holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentés részénél igen sok fontos anyagból és félkészáruból, félkésztermékből az enge. délyezett készletnoimát messze meghaladó készleteket tárolnak. Ezek a Jelenségek felhívják <t figyelmet a forgóeszközök forgási sebességének lassúságára és felvetik azt a feladatot, hogy mind az iparban, mind a kereskedelemben, s általában egész népgazdaságunkban növeljük a forgóeszközök forgási sebességét. A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe: a beruházásoknál tapasztalható pazarlás és szervezetlenség megstünletésc. 1953-ban mintegy 23 százalékkal löbb beruházást kell megvalósítanunk, mint amennyit előreláthatóan 1952-ben végrehajtunk. Ezer', mint már emiitettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termeté-beruházásokra kell összpontosítani és gondoskodni ke'l a megkezdett beruházások mielőbbi befejezéséről. Nagy a pazarlás az anyagfelhasználás ferén. A minisztériumok felelős funkcionáriusai, gyárak igazgatói igen gyakran szemrebbenés 1 nélkül követelnek drága, nehezen beszerezhető importanyagokat, olyankor, amikor az anyagokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli jövőben lesz szükségük. Igen nagy megtakarítást lehetőség van a veszteséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüntetése, s az Üzemeknek juttatott állami dotáció csökkentése révén Is. Különösen magas a veszteséges vállalatok száma a könnyűiparban, ahol 1952 első három negyedében 104 vállalni volt vagy az egész ldó6zak alatt, vagy an. nak egy részében veszteséges. Megengedhetetlen, hogy a legnagyobb nkkumulációval dolgozó könnyűiparban ilyen sok veszteséges vállalat legyen. A könynvűipari vállalatok által befizetett állami nvereség közel 20 százaléka kertit vissza veszteségtérítés : é6 dotácté címén a könnyűiparba. Nagy megtakarítási lehetősége. • ink vannak a létszámgazdálkodásnál ts. Túlzottan magns nálunk a \ nemtermelő munkát végzők szóma. Arányszámuk nem javul' 1952 folyamán sem. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigazgatásban foplakoztafnttak száma. Számos szervnél súlyosan me^sér. tik a létszámfegyelmet nem tert| Ják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal k1iát=szák ezeket. Szigorú intézkedéseket kell tennünk azokkal szemben, akik (iz állam zsebébe úgy nyúlnak bele. mintha a maguk zsebébe nyúlnának. Megállapítást nyert például, hopv a vállalatok űovnevezett j..különféle költségei" 1952-ben az . £lőzö évihez képest lényegesen I emelkedtek. A kohó- és gépipart I /P/tl-.—IÁ* A a. aklaJaoL