Délmagyarország, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-19 / 271. szám

SZERDA, 1852. NOVEMBER 19. ? RÁKOSI ELVTÁRS ÉLETÉT BEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS ÚJ GYŐZELMEKRE SERKENTI DOLGOZÓINKAT Sgy ára a látogatók kőzett November 7 ója mind több és több szegedi dolgozó keresi fel az MSZT székház nagytermét, hogy megnézze n Rákosi elvtárs életét be­mutató kiállítást. A délelőtti órák­ban viszont munka ruhás férfiak és nők, üzemeink dolgozói nézik figyel­mesen, elmerülve a történelmi ese­ményeket dokumentáló képeket. Pénteken este is — mint mindig — egyik-másik kép előtt egész kis csoport alakult ki. így tárgyalták a képeken látottakat- Az öregek, akik közül sokan résztveitek a 19-es for­radalomban és sokan, mint vörös­katonák harcoltak a fiatal Tanács­köztársaságért. régi eseményekről mesélnek a fiataloknak. Felelevení­tenek egy-egy epizódot akkori har­cukból, vagy későbbi életükről. Németh elvtárs fölött is eljárt az idő. Megöregedett 1919 óta. Akkor, mint fi.-.tad vasutas segítette a vörös katonák harcát. Most a kiállításon hosszan időz egy-egy kép előtt, hogy jól emlékezetébe vésse annak minden egyes mozzanatát, — Ez irt a lalfjátarjáni mtneieléj mutat ráncos ujjával az üveg alatt lévő képre, ahol a vörös katonák élén ott menetelt Rákosi elvtárs. — Szépi idők voltak azok — mondja és fáradt, öreg szemében egy pilla­natra felcsillan a fiatalkori lelkese­dés tüze. — De a Tanácsköztársa­ság bukása után — folytalja — jött a cudar világ. Engem is elküld­tek a vasútról, Csak 25 év után, most, mikor felszabadultunk, kerül­tem ismét vissza. A terem belső fsíláröl Rákosi és Lenin elvlárs néz le a. látogatókra. A kép azokat a perceket mutatja be, amikor Rákosi elvtárs először találkozott Lenin elvtárssal. Ökrös Dezső elvtárs különösen ez elölt a kép előtt időzik sokai. — Már lát­tam Pesten ezt a kiállítást mondja társának —, de most újra eljötlem megnézni, feleleveníteni emlékezetemben. Tudod, amit ilt lát­hatunk, mind átéltem és sok-sok rosszat, a nehéz éveket nem szabad elfelejtenünk, hogy jobban megbe­csüljük a mai életünket. Halk suttogás hallalszik a terem közepén elhelyezett, ölvösmunkával készült gyönyörű hajó lartóasztala mellől is. Két fiatal lány: Hegedűs Gizella és Hajdú Rózsa nézi elra­gadtatva <Hákesi elntárs 60. iziiUtíwapjára kéizült ajándékot. Kissé hitellenkedve tapo­gatják a finom és gondos munkát igénylő apró ajtókat, ablakokat. Alig akarják elhinni, hogy azokat is réz­ből készítették. — Jaj, de szép! Gyönyörű! — hajtogatják. — Nézd — szól Hegedűs Gizella, — a talap­zalán itt a címerünk is és nézd a rózsákat — számlálják — halvian! Ákosi Imre elmélyülten olvassa az illegális laipok kiállítóit példányait. — Számomra ezek különösen érde­kesek — mondja —, hisz oly sokat hallottam már róluk. Most szeme, mel láthatom, milyen formában je­lentek meg, olvashatom, mit írtak pártunk lapjai az Illegalitás éveiben, hogyan harcoltak Rákosi elvtárs ki­szabadításáért, n dolgozók jogaiért. Négy tagból álló kis csoport áll a kiállítás utolsó képe előtt. A kép a fejlődő Néphadseregünket, békénk őrét mutatja be. A csoport tagjai a látottakról beszélnek, ar. rók kinek milyen képek, a kiállí­tásnak melyik része tetszett job­ban. Nehéz a választás. Nem tud. nak megegyezni. Véices Sándor lelkesen magyarázza, hogy neki a felszabadulás óta eltelt időt ábrá­zoló képek tetszettek jobban. Miért? — kérdik tőle egyszerre ketten is. — Azért, — felel rá büszkén —, mert fejlődésünket mu. tatja, azt. amit építettünk az el. mult években. Bebizonyítja, nem volf hiábavaló Rákosi elvtárs har­ca. Nekem a vádbeszédet ábrá­zoló festmény tetszett jobban — kapcsolódik a vitába Bodor János. — Erőt sugároz az a kép, szinte megelevenedik. El lehet képzelni a képef nézve, hogyan zajlott le. a. tárgyalás. Beszélgetve haladnak kifelé a teremből, búcsúzóul még egy pil­lantást vetve a hatalmas Sztálin­szoborra. A látogatókönyvbeui egyre szaporodnak a nevek. Egy­más után telnek meg a lapok, ta. núakodva arról, hogy dolgozóink milyen nagy érdeklődéssel látogat­ják ezt a kiállítást. Nam egy dol. gozó nemcsak nevét, hanem azt is bejegyzi, mit tárult, milyen érzé­seket keltett benne a kiállítás. ..Rákosi elvlárs élete című kiállí­tás — Irta Bálint Sándor — újra meggyőzött arról, hogy Rákosi elv­társ milyen önzetlenül harcolt fia­tal kora óta népünk ügyéért. Lát­tam, hogy pártunk célkitűzéseit most is győzelemre tudjuk vinni Rákosi elvtárs vezetésével." Tóth Tibor reve után pedig ezeket a szavakat olvashatjuk: „Erőf me­rítettem Rákosi elvtárs harcos éle­téből további munkámhoz, n szo­clalizmus építéséhez." Szahna Rózsa Tfofyeitty Sziti/c&ztei kitüntetett sztaUáMuista •jQOrtJben «B7 sovány, fiatal, IwWfc szúrósszsmű ácssegéd hi­ába kilincselt az építési vállalkozók irodáinak ajtaján, nem tudott mun­kát kapni. Hogy is tudhatott volna, amikor a régi, tapasztalt, öreg ács­segédek nagyrésze is munka nélkül ténfergett. A horthysta Magyaror­szág nem tudott sokszázezer szak­munkásnak kenyeret adni. Az volt körülük a szerencsés, aki napszá­mosnak vagy segédmunkásnak me­hetett eL így került Förgeteg Szilveszter elv­társ is a Lippay fürészgyárba, ahova „protekcióval" jutott be. Ott dolgo­zott Jánoa bátyja (aki ma a Cson­grádmegyei Kiskereskedelmi Válla­lat műszaki ellenőre), annak segít, ségérel tudott bejutni a fürésztelep­re. Erős legény volt, a legnehezebb munkára, a tökehordásra osztották be. Reggel 6 órától este 6-ig tartott a munka, rövid reggeli és ebédszü­nettel. Lippay úr keveset fizetett: a Lővy gyárban meg a Milkónál is ugyanilyen éhbért adtak a dolgozók­nak. No meg aztán- Lippay úr sze­mei előtt ott lebegtek a nagy „griin­doíások" lehetősége, sok pénz kell a leendő malomra, mozira, a másik fürészre és a földbirtokra. Ezt a pénzt a munkásck re rejtőkén ke­reste meg. Ilyen körülmények kö­zött dolgoztak a munkások a »,bol­dog, békebeli Magyarországon". Förgeteg Szilveszter nem elégedett meg a keresettel, s nagy szorgalom, mai bátyjától megtanulta a keret­fűrészt kezelni, amiért több pénzt kapott. Förgeteg elvtárs többszáz fürészgyári munkással együtt min­den évben 3—4 hónapig munkanél­külivé vált. A fürészgyárosok nem voltak hajtandók a téli munkával járó kockázatot fes többlet kiadást vállalni. Télire szélnek eresztették a munkásokat. így lett a „boldog' Förgeteg Szilveszter és sokszáz társa a legnehezebb évszakban ki­téve az utcára. Aki szerencsés volt. alkalmi munkából élt, de még a szükségmunkát is ritka esetben tud. ták felvenni. Ezt a munkát az „em­berséges" polgármester úr fenntar­totta a szellemi szükségmunkások, nak. így gondoskodott a horthysta Magyarország a munkásokról és az étrehniségiékről. A szegedi Új Nem. zek boldogan jelentette ebben az időben, hogy a szellemi szükség­munkál sikerült karácsonyig ki­tolni. hogy a sokszáz értelmiség a szent ünnepet, ha nyomorúságosan ÍB, de meg tudja ünnepelni. Havi 4—5 napol dolgozhatott az Ínség­munkás. így is irigyelt ember volt Förgeteg elvtárs, mert munkája volt. A „köpködőn'', az emiberpiacon ott álltak a sok hónapja és éve a munkanélküli dolgozók. Förgeteg elvtársat .,a haza védelmére'' front, ra küldték, azért, hogy saját véré. vei védje meg a Tökéssfc és kizsák­mányolók országát. Három évi hadi. fogság után jött haza Förgeteg elvtárs a Szovjetunióból. A nagy honvédő háborút követé két és fél évig Kievlben dolgozott építkezése­ken Ott tanulta meg a szovjet dol­gozóktól azt, hogyan kell szeretni a hazát, hogyan kell a hazáért szo­cialista módon dolgozni. Ott tanulta meg, hogy a hazát szeretni munká­val és áldozatvállalással kell. jídszdndm a pátinak a sxtp npt\t*níntyi Az első békekölcsön harmadik nyereménysorsolása első napján, nagy öröm érte azokat a dolgozó­kat, akik felfedezték kötvényeik szá­mát a nyereménylistán, A boldog nyertesek közöt: van Jenőfi Jenő MÁV főintéző, akinek 200 forintos névértékű kötvényét a sorsolás ©iső napján 5000 forintos nyereménnyel húzták ki. — Szinte e« sem tudom hinni, hogy igaz legyen — mondotta fele­sége mikor hallóit a a hírt. — Amit eddig összesen jegyzett a férjem, azt most mind egyszerre kaptuk vissza. Én itthon vagyok a gyere­kekkel, háztartásban dolgozom és nem vehettem ki részeméi olyan mértékben a kölcsön jegyzésből, mint férjem, de örömmel adtunk a III. békekö csönjegyzésnél is 1200 forintot. Tudtuk, hogy a jegyzett összeg sokszorosan vissza érül a dolgozóknak. Mosi bebizonyosodott ez. Etaő utam lesz — folytatta ki­pirult arccal —, hogy gyermekeim­nek cipőt és ruhát vegyek. Agika szép játékokat kért mindig. Gábor f:am hetedik osztályos. Mindig ar­ról álmodott, hogy kerékpárt és tö.tőtollat kapjon Most ezeket is megkaphatja. Férjem nem is tud erről a szép nyereményről mert nincs Szegeden. Az ő nevében is köszönöm a pártnak a szép nyere­ményt. Kétszeresen kaptam vissza a pénzem A Szegedi Ruhagyár dolgozói kö. zül is sokan megtaláltak nevüket a nyereménylistán. Többek között Ki­rály Lászlóné és Matula Miklósné. Mindketten 1000—1000 forintot nyertek. Amikor a jelenlegi kötvények jegyzése volt — mondja Király elv. társnő —, 400 forintot jegyeztem. Most azt a? összeget kétszeresen ka. pom vissza. Bebizonyosodott az. amit pártunk mondott hogy a dol­gozók visszakapják kölcsönadóit fo­rintjaikat. A nyereményből magam­nak és az édesanyámnak meleg téli­ruhát veszek. Matula elvtársnő a kötvény jegy. zésekor 300 forintot jegyzett és most nyert másodszor. Először 200 forintot, most 1000 forintot. Pár­tunknak jő munkával hálálja meg nem csak ezt a nyereményt, hanem mind azt, amit a nfep állama a köl­csönökből életszinvonalunk emelé­sére fordít. Már most 1953 januári tervén dolgozik. A Szegedi Kenderfonógyárban 125 dolgozó nyert a mosiani békekölcsönsorsoláson ÓQA~7 -bon új világot taiált Förgeteg elvtárs Ma­gyarországon. Az üzemben még ott voll a Lippay-család, de már n©m a sajátmaga kényekedve szerint irá­nyította a gyárat. Ott vott a dolgo­zók által megválasztott üzemi bi­zottság is. 1948-ban az üzemet álla­mosították. A tőkések Végleg kitti, karodtak az üzemből. Munkásigaz­gató vette át a vállalat vezetését Akkor indult meg az üzem fejlődése. Ezzel kezdődött meg Förgeteg elv­társ és a dolgozók millióinak boldog élete. Sztálin elvtárs 70. születésnapjára tett felajánlásokkal Magyarországon ic a Szovjetunió példája nyomán hatalmas lendületet vett a munka­verseny. Ezzel kapcsolható össze Förgeteg elvtárs fejlődése is. Förge­teg elvtárs az üzem többi jó dolgo­zóival — Lebák Lajossal. Lendvai Mártonnal, Daróczí Jánossal _ együtt olyan teljesítményeket nyúj­tott, amelyről a tőkés még álmodni sem mert. Förgeteg elvtárs kétszer annyi fürészárut vágott te 8 óra alatt, mint Lippaynak 10 és fél óira alatt- 1950-ben jó munkája eredmé­nyeként megkapta a kiváló munkás címet. Az ötéves tervünk nagy fel­adatai új munkaihőst'ket hozlak a felszínre, s Förgeteg elvtára is to­vább emelte teljesítményét. Az idén. hazánk felszabadulásának ün­nepfen, április 4-én kapta meg az első sztahánovista érmet. Ez a ki­tüntetés még fokozottabb munkára serkentette. Augusztus 20 ára már a második sztahánovista jelvény bol­dog tulajdonosa lett. Az „ország legjobb keresztfürészese" elmért fo­lyó versenyben a II. negyedévi ér­tékeléskor a 2. helyet, a III. negyed, évben pedig a 3. helyezfest érte ©1. •IQCO-ben, november 7-én kor­mánykitüntetést kapott. Förgeteg elvtárs a kitüntetésre min. den tekinlétben méltó is: nemcsak a termelésben jár élen, hanem a párt. munkából is kiveszi részét. Állan­dóan tanul, az oktatási évben a Párttörténet II. fevfolyamát hall­gatja, A szakmai oktatásból is ki­veszi részét; a művezető tanfolyam hallgatója. Az üzemiben a kereifüré. szesek szakmai oktatásálban előadó. Förgeteg Szilveszter elvtárs élen­járó munkás, jó párttag, becsü'etes ember. Méltán állíthatjuk minden becsületes, hazáját szerető és hazá jáért á'dozatet hozni tudó munkás mintaképéül. Barál János A Szegedi Kenderfonógyár dol­gozói két évvel ezelőtt, az Első Bé­kekölcsön jegyzésekor több mint &00.000 forintot adtuk kölcsön álla­munknak. Azóta ezt az összeget sokszorosan visszakapták: a már megtevő bö csőd ét kibővítették. A ragályos beteg gyermekek részére pedig külön betegszobát léi esi tet­tek, ahol orvosa felügyelet melícft szakképzett ápoüók gondozzák a dolgozók gyerekeit. Ez azért je­lentós, mert régebben, ha a gyer­mek megbetegedett, ®z anya is ott­hon maradt. így sokszor hetekig ki­esett a rnanMból. Az ilzeru3*eJi azóta számtalan újí" Úfet vezettek be a dolgozók egész­ségénlek védelmére ée a munka meg­könnyítésére. Ilyen újftás a kar­toló osztályon fettMHtott szuper lég­nedvesítő, amelynek használata óta lényegesen csökkent a fonalszaka­dások száma. Ezzel könnyebbé vált a dolgozók munkája, emelkedett « keresetük. Visszatérült az áíjamnak kö osőn­aüoft összeg az idlén létesüit kul­túrotthon felavatásakor. A napi munka után itt tanulhatnak, szóra­kozhatnak a dolgozók, mert a ku ­túrotthonban rádió, gazdag könyv­tár várja őket". A Szegedi Kenderfonőgyár dol­gozói a kölcsönadott összegből pénz formájában is sokat kaptak v'ssza. Csupán a mostani sorsolás idején 125 dolgozó több núltt 40 ezer forintot nyert vissza. Ezek kö­zött egy 10.000 és négy darab ezer forintos nyeremény is szerepet!. Szeged dolgozói több és jobb romlkával válaszolnak Tffc emberrablóinak aljas cselekedeteire Nagy az érdeklődés Kisteleken a Szabad Föld Téli Esték e őadásai iránt Nagy az érdeklődés a Szabad valy 60—80-an vet ők részt a Sza­Föid Téli Esték iránt Kistelek köz- bad F&;<1 Téh Estéken, most 241 ségben, ahol az előadói munkacso­portnak a VB. elnökhelyettes is tagja. Rajta kívül két községi pe­dagógus és orvois tartják az előadá­sokat. A legutóbbi előadáson Csi­szár Sándor, a tanács VB. elnök­helyettese a helyes silózást és ta­karmányozást ismertette. Amíg ta­do'igozó paraszt jelent meg. A fel­szólalók közül többen megfogad­ták, hogy amit az előadásból tanul­tak, hasznosítani fogják, mert a silótakarinány etetésével jelentés mennyiségű szemestakarmányt ta­karítanak meg. Szeged dolgozói mélységes fel­háborodással logadták a jugo­szláv emberrablók bűnös cseleke­deteit. Az elvetemült ember tab­lók vallomásaiból megértették dolgozóink, hogy Tito és ameri­kai gazdái milyen aljas módsze­rekkel akarták megsemmisíteni eiért eredményeinket. Dolgozóink megértették az* ls, hogy a békénkért, az elért ered­ményeinkért és ragyogó jövőnkért az eddigieknél is éberebben kell őrködni békénk felett. Szeged dolgozót határtalcm gyű­löletüket a szerkesztőségbe érke­zett levelekkel és táviratokkal fe­jezik ki. A Szegedi Ruhagyár dolgozói az alábbi táviratot küldték a Nép­bírósághoz: ,,Mi, a Szegedi Ruhagyár dolgo­zói. követeljük, liog.v a jugoszláv kéinhanda tagjai* — akik hazánkra, ő i'gozó népünkre, otthonainkra. gyúnaTikro és eddig elért eredmé­nyeinkre törtek —i a dolgozó nép bírósága sújtsa a legsúlyosabb és a iegpéldásahb fté'ettaS. Követeljük az elvetemült gazemberek halálbünte­tését." A Pedagógiai Főiskola dolgozói röpgy ülésen foglalkoztak Bálin* László és társai hűnperévei és fgy fejezik ld határtalan gyű!öPetűket: „A Pedagógiai Főiskola vata" metinyi dolgozója a legmélyebb fel­háborodással és. megvetéssel Itéti ri az emberi aljasságnak képviselőit* de még nagyohb megvetéssel sújt­ják azokat, akik irányítják és szer­vezik a népek békéje ellen indítóit afjais aknamunkát. Az egyetemek és a főiskola dolgozói azza! válasz ói­nak erre a népünk ellen irányuló merényletre, hogy a jövőben még nagyobb igyekezettel dolgoznaik és több és jobb munkával jul'Hatják ki­fejezésre elszánt békeakaratukat." Perlaki János, a Bőr:pari Szövet­kezet dolgozói nevében levelében többi között ezeket ifja: „Ezek az aljas bavditák nem riadtak vissza emberrablástól, gyil­kosságtól, szabotázs cselekményt szerveztek. Ezek a banditák a dol­lár rabjai, akik mindenlélc gyil­koló eszközzel fel voltak szerelve és tervük volt, hogy lerombolják azt, amit eddig fe/építettiink Mi. üzemi dolgozók és szövetkezeti dolgozók ígérjük, hogy ezentúl még több és jobb munkával vála­szolunk az amerikai Imperialis­táknak és csatlósaiknak, mert tud­juk, ezzel is gyenq'.ljük erejüket és erősítjük a Sztálin elvtárs által vezetett béketábort." Rácz János, az Alkotmán y-torme­lőcsoport tagja levelében ezt írja: „A felszabadulás óta az éle­tónk' napró'-napra szépül. Ezek a banditák elért eredményeinket akarták sárba tiporni. Megérdcms'­ten kaptak halálbüntetést.' A francia és az angol nép a Szovjetunióval való barátságot követeli Párizs (MTI). A Francia-Szovjet Baráti Társaság gyűléseket tartott vasárnap Limogsaban Reimaben és Vichyben. A gyűlés részvevői köretelték » francia-szovjet kereskedelmi kapcsolatok he'yreá lítását, hangsúlyozva, hogy ez nagyfontos­ságú a francia gazdasági élet stabi­litásának szempon" jából. A limogesi gyűlés szónoka Ferre polgármester volt, akit a Francia Szocialista Párt kizárt tagjai sorá ból, mert a Szovjetunióban telt uta­zása után elmondotta, milyen nagy­szerű az éltet a Szovjetunióban. London (TASZSZ). Az Angol. Szovjet Baráti Társaság Manches­terben tömeggyűlést tartott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­) fordulója tiszteletére. A gyűlésen beszédet mondott D. N. Pri'-t, a De. mc'kralikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének elnöke, az Ango'­Szovjet Baráti Társaság titkára. Ki. emelte hogy Anglia a háború befe. jezész ó a rendkívül érzi a kereske­delmi kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. Hewlett Johnson caníerioury ér. seki helvnök cs Ilonka Feltör, a Srovjetan'ó'an folyó háta", mas béké'3 épitómunkárúl beszj t. A Nagy Ok úcerí Szcclaüste For­radalom 35. évfordulójának tiszte, létére az Angol-Szovjet Baráti Tár­saság rendszásében két gyűlést tar­tottak a lancashirei Rokonban is. A gyű és résztvevői határozatukban ki­emelték az Anglia és a Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének fontosságát.

Next

/
Thumbnails
Contents