Délmagyarország, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-30 / 281. szám

2 VASÁRNAP. H»á2. NOVEMBER 30. PARTÉLET * Pártszervezeteink készüljenek jé munkájukkal A tagkönyvcseróve! kapcsoké tos összeírások befejeződtek alapszervezeteinknél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy aiapszervezeteinknél befejeződtek a tagkönyvcsere sl. keres előkészítésének munkái. Pártcsoportveze'.őlnkre még feladatok várnak. Még mindig vonnák nlnpszerveztleinknél olyan párltagok, okik valamilyen oknál fogva nem lettek összeírva. Oda vannak iskolán, bel egek, vagy vidékre mentők dolgozni. Pártcsoportvezetőinkre vár * feladat, hogy ozekel az elvtársakat felkutassák. Vannak olyan tagsági könyvek is, amelyekben — bár összeírták tulajdonosát —nincs bejegyezve, hogy „összeírva". A pá" t:\soportbizahniak keressék fel ismét u hozzájuk tartozó párttagokat, ellenőrizzék tagsági könyvüket. Ha találnak o-yan könyvet, amelyből hiányzik az összeírás bejegyzése, alaposan ellenőrizzék, hátha kimaradt az összeírásból. Ha meggyőződnek arról, hogy nem let! összeírva n tagkönyv tulajdonosa, sürgősen jelentsék alapszoivezetük vezetőségénél, hogy az adatokul a pártbizottság felé további hassák. Pártrsoporlvezctőink éberen ügyeljenek munkájuk közben, nehogy rgyes elvtársak kimaradjan k az összeírásból, ne kapják meg új tagsági könyvüket. De arra is vigyázzanak, nehogy Illetéktelen kezekbe ju'ott könyvekkel ellenséges elemek juthassanak be pártunkba. Azokba a tagkönyvokbe pedig, melyekben nincs beírva az összeírás kelte, jegyezzék be. hogy ellenőrizni lehessen. melyik alapszervezet írta öszsze. Párlcsoportvezetőink ezt az ellenőrző munkájukat is használják fel arra, hogy tudatosítsák a tagkönycsere jelentőségét; mit jelent a párttag számára tagsági könyve. Beszéljenek arról, hogy a szovjet kommunisták a II- világháborúban életük árán ls megakadályozták, hogy tagsági könyvük a fasiszták kezébe kerülhessen. Hívják fel csoporttagjaik figyelmét arra, hogy a tagsági könyvük okmány, mely bizonyítja, hogy tagjai a pártnak, melyet Rákosi elvtárs vezet. Tanítsák tagjaikat fokozott éberségre, hívják fel figyelmüket, vigyázzanak tagsági könyvükre, mint legdrágább kincsükre, nehogy ellenséges elemek kezébe kerülve, azok felhasználhassák aljas terveik megvaa tagkönyvcserére lósítására. Hozzák fel példának a 'nemrég lezajlott jugoszláv gyilkosok tárgyalását. Ezeknek a gyilkosoknak zsebében is ott voltak a tagsági könyvek, amelyek bizonyára az ellopott, elvesze t tagsági könyvek közül kerültek hozzájuk. Ezt az ellenőrzést használják fel pártcsoportvezctőiak és nézzek ínég. hogyan állnak csoporttagjaik a tagdíj fizetéssel. Ezt ellenőrizni annál is inkább fontos, mert új tagsági könyvet a határozat értet, méhen csak azok a párttagok kaphatnak. akiknek rendezve van párttagsági díjuk. Figyelmeztessék azokat a tagokat, akik feledékenységből, vagy hanyagsághói ezideig még nem tottek eleget tagdíjfizetési kötelezettségüknek, hogy minél e'őbb egyenlítsék ki hátralékukat. Magva rázzák meg nekik, hogy a tagdíjfizetés nem csupán gazdasági kérdés. Nemcsak azt jelenti, hogy megkapja és beragasztja a pártbélyeget a tagsági könyvbe. A tagsági bélyegek a pártkönyvben megmutatják minden párttagnak a párthoz való viszonyát. Nem lehet jó partmunkás az, aki két-három, sőt négy hónapig sem keresi fel alapszervezetéti nem fizeti ki tagsági díját. Azokat az elvtársakat, akik isXenleg még tagdijukkal hátralékban vannak, a pártcsoportvezetöjük, a hátralévő hetekben ismételten keressék fel, ellenőrizzék, hogy december 15«"g minden párttag rendezze egész évi tagsági diját. Pártszervezeteink készüljenek fo. kozott jó munkájukkal a tagkönyvcserére. A népnevelők, pártcsoportvezetők mozgósítsák a párttagságot. Tudatosítsák a kommunisták felé a kötelesség vállalás, a példamutatás jelentőségét, melyre különösen nagy szükség van ezekben a hetekben. amikor a terv maradéktalan teljesítésééit folyik a harc üzemeinkben. NEMZETKÖZI SZEMLE Saarvidéki választások Hitek a SxwietuMÓttM A Kara.Kuni sivatag átalakítása A. Vukolov, a turkmén. tócsa, torna építkezésének vezetője a ' „Szoclalisztyicsenkoje Zemlegyelije'" terjedelme ez év májusához viszonyítva több, mint kilencszeresére. növekedett. A vízépítők csaknem három hócínrű lapban beszámol a Kare-Kum% nrppal a határidő előtt eleget tet. I sivatag földjeinek öntözését és Vek Sztálin elvtárshoz intézett 1& a mezőgazdasági müvelésre való előkészítését célzó munkák menetéről. Több, mint 12 ezer hidrotechnikai létesítményt körülbelül 3 ezer nagy, vasbeton víztárolót és ezer más berendezést építenek. A földmunkák méretei tízszeresen meghaladják a Fehér-tengert és a Ba1. ti-tengert összekötő csatorna építkezésénél végzett földmunkák és 25 százalékkal múlják felül a Moszkva csatorna építkezésénél végzett földmunkák méreteit. Az ország minden réazébql, Moszkvából, Leningrádból, Szverdlovszkból, Odesszából, a szibériai és,! tavaszán alakult magyar népi bjelorussz városokból különféle i együttes nagy s'kerrel vendég. velükben vállalt kötelezettségüknek. amely szerint az év végéig 3,700.000 köbméter földet mozgatnak meg. Film készül F. E. Dzerzstnszkijrő! A „MOSZFILM" Lenin-renddel k:,üntete't filmstúdiójának kolleklivája rövidesen befejezi egy úi film forgatását F. E. Dzerzsinszkijről. Dzerzs'nszkij szerepet V. Jemeljanov, az OSZSZSZK Érdemes Művésze játssza. A kárpátukrajnai magvar ncpi együttes előadókorüt ja Kárpát-Ukrajnában a nrult év anyagok | szerepelt "az Ukrán SZSZK külön bözö területein, majd a Bjelorussz SZSZK-ban és a Litván SZSZX-ban. ... , , . A „Szovjetszkaja Latvija" című A kahovkai vizieromu epitoi si. , , ,. ,,, ' ; keresen küzdenek az. évi terv ha- IaP kulturális krónikájában fogtáridő előtti teljesítéséért. A la'kozik a kárpátontúli magyar Dnyeper árterületén folyó munkák együttes sikeres fellépésével. gépek, berendezések és érkeznek az építkezésekhez. Épül a kahovkai vízierőmű Negyedik hete, hogy Vida Gyula elvtárs u ka'onaruhát ismét civilre váltotta, katonás nyelven: leszerelt. Az üzemben, ahonnan két éve bocsátották útnak, •mikor behívót kapn t, szeretettel várták. A viszontlátás örömeiben szinte ropogott a csontja, úgy megölelgették munlcatársat. — Minden a régi — örvendezett (Isö pillanatban — a gépszomszédok is szinte kivétel nélkül ugyanazok, akik két évvel ezelőtt voltak• — Csak mikor jobban szemügyre vette a gépcsarnokot, akkor látta, hogy mégsem minden a régi. Szinte a levegő ts más, nagyot szippantott beiöle, mintha előbbi megállapításának igazáról akarna meggyőződni. A körülötte állók csak mosolyogtak. — No. kódolod a gyári levegőt? Nem roszabb ez mint a kinti — intetek az utca felé. — Van, ami tisztítja — mutattak a porszívó felé. - Nem köpünk már vályogot — szólt tréfásan Milner Pista bácsi, aleit rangidősnek neveznek itt, mert legöregebb munkása a gyárnak és arról híres, hogy mindig előszeretettel tanítgatja a fiatalokat és ma is még szeret gyámkodni. Az új öltöző, fürdő, kultúrház, bölcsőde, amit két év alatt kapott a gyár, nem kis ámulatba ejtették Vida elvtársat. Már a második nap a sok új és szép hatására úgy érezte, mintha egy napig se lett volna távol az üzemtől, gépétől. Egy hete történt. Vida Gyulának azt jawtsolta a pártszervezet, liogy legyen népnevelő, — Agi'átor? — csodálkozott őszintén Vida. — Sohasem voltam népnevelő. A két év alatt ugyan vajparancsnokoskodlam a Néphadseregben, de az egészen más. — Tudjuk — válaszolta Szepesi elvtárs, a párttitkár. — De először is: a szemináriumokon azt tapasztaltuk, lelkesen tanul és jól készül fel az anyagból, másodszor: magának való, mert érdekli az ilyen munka- Végül —• húzta egy kiejtd A fiáitnalc adott s-xomU — tett csak a vitába a szót Szepesi elvtárs és keményen Vilda szemébe nézve fejezte be a mondatot — a párt utasítása ez. Segíteni fogunk... Tudjuk, nem készen szüleinek és nem egyik nap. rőt a másikra lesznek jó népnevelők. Az éle!, a párt neveli őket. Vida elvtárs rövid gondolkodás után szülcszavúan csak ennyit kérdezett: — Mit csináljak hát akkor? Hogyan kezdjem ., • ? — Nézzen körül, beszélgessen az emberekkel — tanácsolta barátságosan a párttitkár. — S az'án jöjjön be a párlirodába időközönként, vagy lia én a gépteremben járok, majd beszélgetünk .., • Másnap félórával eiőbb találkozhatott Vidával az, aki korán ment be az üzembe. Egyesek csodálkozva néztek fiatal társukra, mi szél hozta ilyen korán be? Tíz perccel a kezdés előtt majdnem együtt vo t a váltás. Ugy gondolta Vida, kihasználja az időt. Figyelmet kért. Elővette az újságol, aminek elseje óta ismét előfizetője « a legelső cikket kezd'e olvasni: ,,A Szegedi Kender fonógyár dolgozói csallakoztuk a diósgyőriek kezdeményezéséhes." Dolgozó társat körülfogták. Vida elvtárs pedig olvasta a kövér betűket: „Vállaljuk, hogy termelési tervünket december 21-re befejezzük és év végére 228.5 tonnával túlteljesítjük ... Vállalásunkat úgy kívánjuk teljesíteni, hogy kiszélesítjük a Rőder- és a „Termelj ma többet, mint tegnap'" mozgalmat," — Vida elvtárs itt megállt. Mintha sok lelt volna egy szuszra és nagyot lélegezett, szemével a sz'ahánovislókat kereste. Azok kiolvashat'Ak tekintetéből a kérdé&tz. Mi hogy állunk ezekkel a mozgalmakkal? Tudnánk-e hasonló felajánlást tenni? Ismét az újság fölé hajolt és olvasott: ,Az élenjáró szegcdi üzemek dolgozói csat okozzanak az ország üzemeinek kezdeményezéséhez, végezzük úgy munkánkat, hogy december 20-án jelenthessük Rákosi elvtársnak: Szeged élenjáró üzemei befejezték 1952. évi tervüket. — Amikor végére ért, megkérdezte: — Mit szóltok hozzá? — Ezek már megint ntegeiöztelc bennünket — szólal meg az üzemrész atyja, Milner Pista bácsi. Szavaival érzékeltelte, hogy ezen már ők is gondolkodtak. — December 21-re teljesíteni az évi tervet — nem csekélység, de nem is lehetetlen nálunk sem. — mondta ki a többiek gondolatát is. Észrevétlenül elérkezett a munka megkezdésének ideje. Ettől az újságolvasástól kezdve, ha tehette Vida elvtárs, minden alkalommal beszélgetett munkalársaival. Különösen az ebédidőt használta ki, hogy a szót az ünnepre való készülődésre terelje. A munkaidő végére már az egész üzemrészben elhatározásra jutottak a dolgozók: — Mi is teljesítjük Sztálin elvtárs születésnapjára tervünket! — S a váltás után papírra vetették elhatározásuka', szavukat adták a pártnak, * Vida elvtárs megszerette a népnevelő munkát. Sokszor olvasott fel az újságból, ismertette a legújabb híreket: A harmadik Magyar Békekongresseus táviratát Sztálin elvtárshoz, a levelet, amelyet Rákosi elvtárshoz küldtek és a kongresszus határozatát. Beszélt a csehszlovák államellenes bűnper tárgyalásának híreiről, beszámolt a december 21-re November 30-án lesznek a tartománygyülési vá'asztások. E'őkészí. tésére már mentették az intézkedéseket: a parlament reakciós válasz, tási törvényt fogadott el. Az új törvény jellegét világosan megmutatja az a tény, hogy leszögezi a jogellenes elszakadást Németországtól. A Saankérdés vizsgálatánál — mint a nemzetközi helyzet többi kérdéseinek taglálásánál is — biztos támpontot ad a XIX. pártkongresszus. A Saar-vidékrc is ráiilenek az Imperialista tábort jellemző gazdasági nehézségek, az amerikai imperializmus terjeszkedése és ural. kodó szerepe a kapitalista világban. Ez a terület is az imperialista ellentétek tűzfészke, tükre az imperializmus aljasságának. A Saar-vidéket 1947-ben az amerikai imperialisták a német jóvátétel fejében felajánlották Franciaország, nak. A franciák akkor szövetségesi jóváhagyással — látszatönkormányzatot hoztak létre a gazdasági élet teljes francia irányítása és francia főbiztos ellenőrzése mehetj. Ez a politika — amely lényegében a saarvidéki francia uralom niegszi. lárdítását jelentette — biztosította a francia tőkések számára az ipar kulcspozícióit, a saarvidéki bányák kifosztásának 50 évre szóló jogát, a német ku'.túru elfojtását, ugyanakkor terrort jelentett az ellenzéki pártoknak, betiltást, elkobzást a német lapoknak. Az amerikai Imperializmus ezt csak kezdeti lépésnek tekintette. Célja valójában az volt. hogy — egymásra uszí<va a francia és német monopóliumokat — a maga számára süsse meg a pecsenyét: rátegye kezét a vidék nagy természeti kincseire, iparvállalataira. Nyomást gyakorolt Adenauerre és a franciákra Is. Bedobta az ,,curópaizá'ás" jelszavát, hogy a Saar. vidék ne legyen se német, se francia, hanem „európai" terület. Természetesen amerikai irányítás alatt. A Saar-vidék népe számára ez al politika a terrerintézkedések sorozatát jelentette. 1950 elején betiltották a békcaláírás gyűjtését, novemberben elbocsátották a demokratikus érzelmű tisztviselőket Adenauer bonni klikkje mar 1950ben — miközben szemforgatóan a német érdekek szem előtt tartásáról beszélt — késznek mutatkozott lemondani a Saar-vidékről az amerikai imperialisták javára. Adenauer a közvélemény Nyomására nem mer nyíltan fellépni a Saar-vidék elszakítása mellett és a tömegek félrevezetésére demagóg je czavakat dob be. De a Saar-vidék demokratikus erői harcolnak Adenauer és az amerikai imperialisták ellen. A demokratikus erők élén a Saar-vidékl Kommunista Párt ha'ad. A párt leszögezi: a Saar-vidék német volt és az is marad. A part felveszi a harcot a Saar.vidéki német ellenzék jelszavával szemben, amely a paszsziv ellenállás, a választásoktól távolmaradás, az iires szavazócédulákkal való szavazás mellett kardoskodik, A párt felszólítja a lakosságot' hogy nc ezekkel a módszerekkel. hanem a kommunista partra leadott szavazatokkal harcoljon a Saar-kérdés Igazságos megoldásáért. A Saar-vidék az egységes demokratikus Németország elválasztha. tat'an része — hirdeti a kommunista párt programmja. És hogy a lakosság magáénak vo'lja ezt a programmot, mutatja az, liogy november 23-ig egymillió franknál többet adott a párt választási alapjára. Valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben a terror közepette kevés hely jut a nép képvise'ői számára a Saar.vidéki parlamentben. De ez nem a végleges eredmény lesz. A német nép a világ békeszerető erői segítségével kikényszeríti majd a nagy szavazást és elsöpri az útból az Amerika.bérenc monopóliumok urait a Saar-vidékcn is. A „Bri< IVemufliiűzősség" miiiisy.ferolniilicinek londoni értekezletéről Az amerikai imperializmus terjeszkedése egyre nyíltabb és agreszszivabb. A II, világháború után ösz. szcszűkiilt kapitalista világpiacról mind eredményesebben szorítja kl a többi tőkés országot, így főleg Angliát. Mint V.alenkov e'vtárs megállapította a XIX. párlkongreszszusoii: „A tények arról beszélnek, liogy Angliára egyetlen ellensége sem mért olyan sú'yos csapásokat, egyik sem ragadta ct tőle birodalmának egyik részét a másik után, t< tt vállalások eredményeiről is. Szeme fiatalos tűzzel égeti, mikor Muszka és Szodorai elvtárs, a Rákosi Művek kél neves szl ihánovislájának versenyéről beszélt hallgatóinak. — Örül az ember lelke, ha ilyet hall — mondta Kovai, az egyik munkatárs. — Mi sem hagyjuk magunkat. A mai nap én is lepipálom versenytársamat. Egyre nagyabb lendületet vett a december 21. tiszte'ct-ére indított verseny nemcsak Vidáék üzemrészében, mert mint a ragudáncs a finom szövetruhába, úgy kapaszkodott meg az első eredmények szülte fokozódó versenylcndülct a többi üzemrészekben is. Vida elvtárs figyelemmel kisérte a brigádok és egyének munkáját. Ahol úgy érezte, segítség kelt, szólt a művezetőnek, ha kellett a párttitkár vagy a vállalatvezető figyelmét is felhívta. Nógatta a segítségadást. — Most üzemünk szluhánovistáiról beszélek — liezdte egyik csoportos beszélgetésen mondanivalóját. — Hát rólunk nem esik szó? — kérdezte Kerekes János, aki a mull hétm még 100 százalék alatt teljesített és most 102-nél tart. Nemcsak Kerekes, hanem a többiek is várták, mikor beszél már a népnevelő róluk. Még az üzemrész takarítója is ekként gondo kodolt. mert hisz ilyen tiszta soha nem volt o gépcsarnok, mint most a nagy ünnepre való készülés idején. Vida elv. társ végignézeti az arcokon, a 101, 110 és 120 százalékot teljesítő munkatársain. Az öreg Milneren, aki fiatalos lendülettel most is példamu'atóan előljárt a versenyben, megpihentette tekintetét és így száll: — Ma saját dolgainkról fogunk beszélni — és beszélt. Nyugodtan, határozottan, hisz wm szava munkatársai elölt, mert ő 11,0 százalékot teljesít. Egy orosz népi mondással kezdte: „A pártnak adott szónak — tett csak a virága." A többiek folytatták mondanivalóját: — Mi telire valljuk szavunkul., a amint ahogyan amerikai „barátja'* teszi. A fokozódó amerikai nyomás ellensúlyozására az angol imperialisták november 27"ére Londonban összehívták a ,,Brit nemzetközösség" miniszterelnökeinek értekezletét. Az angol sajtó bőven foglalkozik az értekezlettel és hangsúlyozza, hogy itt megkísérlik a dominiumo. kat az Egyesült Államok t>rhódí<ó követe 'őseivel szemben Anglia mellé tömöríteni. Bár többen — így az angol rádió hírmagyarázója is — arról beszélnek, hogy a miniszterelnökök nem azért ültek össze, hogy „egy válságos helyzettel" megbirkózzanak, most lényegében megpróbálják a „szövetséges" Egyesült Államok terjeszkedése elleni harc módszertani kérdéseit megtárgyalni. Ez az értekezlet Is bizonyítja, milyen a valóságban az amerikai imperializmus által bizonygatott „szabad országok közös:;, ge", megmutatja, hogy az Egyesült Államok politikája kapitalista „barátai" irányában is imperialista politika. Az angol imperializmus igyekszik majd az amerikai politika eiler.sú. lyozásaként különböző gazdasági megállapodásokkal maga mellé állóan! többek között Kanada, Ausztrália, Üjzeeland kormányait, amelyek egyre inkább a „fiatalabb part. iier", az Egyesült Államok szolgálatába szegődnek. Lehet, liogy ezek a kormányok va'amiféle megegyezést kötnek majd Londonban, dc ez nem akadályozza meg az amerikai terjeszkedést és nem o'dja meg a doniinaimnk népének k'iveteYse.'t sem, Kern o'dja meg a ma ájf i gyilkos hóko-ú kérdését, nem szőnie i meg a kenyai nép e leni t<r. rirt, a délafrikai sz.ne-toőríi l-' osság üldözését. A dominiiimok népei számára meg'e'elő eeyezményi. határozatot nem ígér ez az értekezlet^ A brit birodo'oui népei számára nem az érleUez'ct hoz mcfo'di'sf. A brit birodalom népei számára az An«ot Knmmnn'sta I'ártnak az értekezlettel kapeso'atban nyi'vánosségrn hozott nyilatkozata mulatja ez uta'. Ez n. nyi'atk-zat me'-ál'nr>?tja: a b'reda'om O" szériáit m'ml siítvosshh he'vzefbe sodorja az Egyesü't A'lar"-k ro"'f;k;,a és a nagv -érí'dozafekjM k'tvrte'íí koreai hólorií. Az An<»ol Kommnn'sfa fMm a tfti«rs-.:? forrod"1™; köve'elése'hől in. d 'I VI «zP"i előfr f-rfip a d'lgozók ér-'ck-'t. Jfar"i fe'szavei sáfár <"rvomó't; és m ame"<k«i 'moeria'ízrms ellen' hnr-rj moz-ésőf'k Angii* ós a dominiuuiok népcij.