Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

/ SZERDA, 1952. OKTÓBER 8 L (Folytatás az első oldalról) 'A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal valq békés együttműködésre törekvö politikáját, de ugyanakkor számol a fékevesztett háborús gyujtogatók részéről fenyegető új agresszió veezélyével ls. Ezért eróslti most és a jövőben la védelmi készségét. (Taps.) A Szovjetunió nem ijed meg a háborús gyűjtögetők fenyegetéseitől. Népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban, s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárháború idején megverte az agresszorokat — amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második világháborúban; s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni. A Szovjetunió e rendszabályok megvalósítása s a népek békéjének perspektívája mellett foglal állást. (Hosszantartó, vdvvros taps.) A párt külpolitikai föladatai: 1, További harc az új háború előkészítése és kirobbantása eUen, a halalmas háborúellenes demokratikus front fölzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szoli darii'ás száki nak erősítése a béke híveivel világszerte, az összes új háborús előkészületeknek a háborús gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényének állhatatos leleplezése; 2- a nemzetközi együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztő, sáré törekvő políikn folytatása; 3, megbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítése és fejlesztése a Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országokkal —< Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával. Magyarországgal. Bulgáriával, Albán'ávaJ —r a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságiéi, a Mongol Népköztársasággal; 4. a szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése s ama képességünk fokozása, hogy bármelyik agresszort megsejiunisí;ően visszaverjünk, (Viharos, hosz, szantartó taps.) n Szovjeiunió belső helyzete Malenkov elvtárs megemlékezik a apivJet nép óriási teljesítményeiről a Nagy Honvédő Háborúbam, majd megállapítja: Népünket az az ellökélt szándék hatja át, hogy továbbra is önfeláldozóan dolgozzék szocialista hazája javára s becsülettel teljesíteni fogja történelmi feladatát, a kommunista társadalom felépítését (Hosszantartó, viharos taps.) A háború előtti ötéves tarvek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása. A hatalma* ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felkészült az aktív önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérfonala: az ország iparosflása. A Szovjetunió iparosítására irányuló politika megvalósításúnak döntő jelentősége volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson. Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalai, bizonyos időre volt szükség. Az évi ipar össztermelés terén 1948ban, a széntermelés terén 1947-ben. az acél- és 6emetgyártás terén 1948ban, a nyersvasgyártás és olajtermelés terén 1049-ben, a lábheiigyárfás terén 1950-ben a gyapotáruk gyártása terén 1861-ben értük el, illetőleg ha adtuk túl a háború előtti 3940 e> év színvonalát. Ez azt jelenti, hegy a háború nyolc-kilenc évvel, vagyis körülbelül kél ötéves terwel vetette vissza iparunk fejlődését. Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk színvonala jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit. Az ipar hábprú utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy létekre eső ipari termelés jelenleg feíijlmúlja a háború előtti színvonalat. így az egy lakosra jutó villamoaenergia-termelés 1051-ben több mint kétszerese volt az 1940- évi színvonalnak, a nyersvasönlés 60 százalékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 60 százalékkal, a cementgyártás több mint kétszeresen, a gyapotszövet-termelés 20 százalékkal, a gyapjúszövet-termelés •obb mint 60 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 1940. éyi, egy lélekre jutó termelés színvonalát. A beszámolóban ismertetett időszakban — különösen a háború utáni években — jelentősem kibővült és megerősödött iparunk termelési technikai alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén. A háború utáni években az ipar mindem ágát új gépekkel és gépe/otekkel látták el, tökéletesebb technológiai folyamatokat vezéljek be, megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét. Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján — a.2-széreBéra nőtt- A hazai gépgyártás csur pán a legutóbbi három láv alatt körülbelül 1600 újtípusú gépet és gépezetet alkotott, A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak. amely találmányai, val segíti a szovjet népet a természet kincseinek és erejének teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. A háború után: időszakban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdaság: jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban gen fou'os •rtámónye volt a szovjet tudo-> mánynak az atomencrgí átemelés módszereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megsriinte**- iz * Allr-rr.ok monopo. lisztíkus helyzetét ezen a téren éa komoly csapást mért a háborús gyújtogptóikra akik más népek megfélemlítésnek éa zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az alomenergiatermelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjetállamnak — miután rendelkezik az atomenergiatermelés reálig lehetőségeivel — nagy érdeke hogy ezt az Új energiafajtát békés célokra, a nép ja. vára használják fel, mert az atomenergia ilyenirányú felhasználása határtalanul kiszélesíti az ember hatalmát a Természet elemi erői felett, a termelőerők növekedésének, a technikai és kultúráiig haladásnak a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az emberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztá'in-díjak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokérc és termelő munkamódszerek tökéletesítéseiért. A tudomány az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozóját tüntették ki a Sz'álin.díjas megtisztelő cíniével. Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapvető eredményei a beszámolóban isnertetett időszak alat1. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzások tervezete fejti ki. amelyet a kongr.-szszps elé terjesztenek. Ezek a irodátok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ban — 1950-hez képest — körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körijlbeüil 65 százalékkal kell eme.kednie. Ez a feladat az ipari termelés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955ben — 1940-hez képest — háromszorosára emelkedik az ipar teljes termelése. Az ötödik ötéves terv Ú3, nagy épést jelent eíőre országunknak a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődése útján. (Viharos tapa.) MaJajikov elvtárs bírálja az iparban mutatkozó hiányosságokat ép kiemelj a munka termelékenysége emelésének feladatát. Pártunk a szoa allsta építés minden szakaszában lankadatlanul harcolt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termalés növekedésének és tökéletesedésének. Főként ezzel magyarázhatók azok az óriási sikerek, amelyekai a Szovjetunió termelésének fejlesztésébűn elértünk. 1940-től 1953-ig a munka termelékenysége az iparban 60 százalékkal növekedett, Az ipari termelés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedéséből származott. Ugyanezen idő. szakban az építkezésnél 36 százalékkal növekedeti a munka termelékenysége. A beszámolóban ismertetett időr szak kezdetéig — vagyis a póri XVIII. kongresszusáig — a ko!hozrendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek ós megngathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája. A háború ideiglenesen feltartóztatta a mezőgazdaság fejlődését ? nagy kán okozott neki, különösen a volt megszállott lerij'etaken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép- ép tráktorá'lomásokat és a saovhozokat. De a háborús idők óriási nehézségei eh lenére a keleti területek kötta»aii és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhozrendszer nélkül, a kolbozparasztok és kolhoEparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladalot. A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat állt a párt elölj, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság m né) gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztését. A párt a hé. ború utáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon növelje a kolhozparasziság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további fellendítése szem. pontjából nagy jelentősége volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkolást. Jelenleg 97 ezer megnagyobbodott kolhoz van, az 1950 január elsejei 254.000 kis kolhoz helyett. A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések megvalósításának eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, amelyeltet a háború és azt követőleg az 1946. évi erős aszály okozott s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát. Földművelésünk mind szakszerűbbé, mind termelékenyebbé válik, s mind több és több Aruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most, amikor a gabonaproblémát sikeresen megoldottuk, a földművalós eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható a gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az alajosnövények, a takarmányfélék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is nagy sikert értünk el. Korszerű földművelésünk minőBéglleg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi klstermelékenységű külterjes földműveléstől. Mig a Szovjetunióban valamennyi mezőgazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4-szerese volt az 1913. évinek, s emellett a gabonanövények vetésterülete öt százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kobakosok vetésterülete több, mint 2.4-szeresre. a takarmánynövényeké pedig több, -nirit 11 .szeresére szökött fel. A növénytermelés árutermékének összértékéből jelenleg több, mint 40 szizalék az ipari növényekre esik. Durva h'ba lepne tehát, ha a földművgiés sikereit csak a gabonafélék termelési színvonala alapján ítélnénk meg. A háború ufáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszeretésre. Enélkül nem oldhattuk volna meg oly rövitj idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. 1 Malenkov elvtárs beszél a szovjet mezőgazdaság gépesítéséről és az ötödik ötéves tervben előirányzott fejlődéséről. Behalóan foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyeknek megoldása a terméshozam további emelését, az állattenyésztés hatalmas fejlődését fogja biz. tosítani. Majd így folytatja: Párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság háború Ulání újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és tFaktorállomások és a szovhozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok. Melyek a hibák és a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén. s mik itf a feladatok? Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funke'Qnáriu6ok i— különösen a kis kolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépítés kérdéseit. Qlyan javasatokkal élitek elő, hogy tokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését nSgy k&lbez fai vakban, ' hagyják tönkremenni az összes régi kolhoz, épületeket és lakóházakat, s emeljenek új helyen nasy „kelhez,lakó, telepeket" é6 , kolhoz-városokat", „mezőgazdasági városokat". Ők ebben látták a kolhozok Szervezeti j éá gazdasági megszilárdulásának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a másodlagos fogyasztói feladatokat h®= lyezték elójérb®: a kplhozok minn dennani élete berendezésének feladatait. A beszámoló pég rámutat né,, hány hiányosságra és leszögezi: A kolhozokban be ka)! yizetei a jövedeleme'oóztás haladóbb repdsje, rét. A kolhoz tagjai között az attyel jövedelme' a javukra írt munkaegységek valamint a brigádjuk, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges terméseredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt majd a munkatermeié, kenység jelentékeny emelésére, az egyenlősdi végleges megszüntetésére és elő fogja segíteni a munkaegység értékének további emelkedését. Elvtársak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földművelésünk és állattenyésztésünk ma újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával falszerelt kolho. zaink, gép- és traktorállomásalnk ég szovhozaink még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fejlesztésében; élelmiszerbőség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő könnyűiparunk számára. (Hosszantartó taps.) Malenkov elvtárs foglalkozik az áruforgalom, a közlekedés és hír. közlés kérdésedved, majd la takarékosság kérdésére tér rá. A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaibél fejlődik. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet fordított és fordít a szigorú takarékosságért fo. lyó küzdelemre, s a takarékosságot a gazdaságon belüli felhalmozás megteremtése és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos fe'iételének tekinti, A takarékosságnak — mint a szocialista gazdálkodás módszerének — nagy sze_ repe volt az ország iparosításában. Most, amikor országútikban a népgazdaság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csökkentk a közszükségleti cikkek árát, a takarékosság még fokozottabb jelentőségű. Minél leijesebben és észszerűbben használjuk fed a termelési tartalékokat, minél takarékosabban és körültekintőbben vezettük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. A beszámoló foglalkozik azokkal a hibákkai, melyek a szovjet népgazdaság különböző ágaiban munkaerő-, anyag- vagy pénz pazarláshoz vezetnek és megállapítja a feladatokat. A feladat az, hogy véget vessünk' a gazdasági vezetők és pártszervezetek közömbösségének a gazdálkodás terén mutatkozó gondatlansággal és pazarlással szemben, A legságorúbD takarékosság megva. lósítása kérdéseinek mindig egész gazdasági és pártmunkánk középpontjában kell állnia. Fáradhatatlanul gondoskodnunk kell arről. hogy a szovjet embereket a közösségi, a Szocialista tulajdon óvásának szellemében neveljük. Gyökerében ki kell irtani minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, valamint pénzkiadást és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltségcsökkentés feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozni kell a harcot a gondatlanság ellen, erősen csökkente; ni ke|l az általános költségeket az iparban, az építkezésnél, a köz; lekedésnél, a mezőgazdaságban, a kereskedelmi, begyűjtő és értékesítő szervezeteknél, határozottan meg kell valósítani az állami és gazdasági gépezet egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, fokozni kell a njbeLellenőrzést a pénzügyi szervek részéről, továbbá az ellenőrzést a gazdasági teivek teljesítése és a takarékosság elvének betartása felett. Gazdasági kádereinknek a tökéletességig el kell sajátttaniok a szocialista gazdálkodás módszereit: kötelesek emelni technikai és gazdasági felkészültségük Színvonalát, rendszeresen javítani a termelési módszereket, felkutatni, megtalálni ós felhasználni a népgazdaság méhében rejlő tartalékokat. Nyolcszázezer ember vett részt a Berlinben tartott ünnepi felvonuláson Berlin (MTI). Berlin lakossága nagy lelkesedéssel és harcos elszántsággal ünnepelte meg október 7-ét, a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának harmadik évfordulóját. Németország Demokrabkus Nemzeli Frontja országos lanácsának felhívására 800.003 ember, köztük ötvenezer nyugatbcrlini és nyugatnémetországi lakos vett részt az ünnepi tüntető felvonulásonAz ünnepséget Correns tanár, a Nemzeti Fropt országos tanácsának eLnöke nyitotta meg, aki beszédében köszön löt te a külföldi vendégeket, élükön N. M. Svernyikel. a szovjet nép kiildöjtét, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét, a nagy Sztálin közeli munkatársát. Correns tanár beszéde után megkezdődött Berlin lakosságának ünnepi felvonulása. A maneioszlop élén a beriins üzemek legkiválóbb sztahánovistái haladtak, nyomukban a népi rendőrség szárazföldi, tengerészeti és légi kötelekenek tagjai vonultak. Az ünnepi felvonulás a késő délutáni órákban órt véget. Oklóber 7-ón, a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának harmadik évfordulóján kegyeletes ünnepség folyt le Berlin-Treptowban az eleseit szovjet hősek emlékművénél. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szocialista Egységpárt. vezetői, valamint a Bettin be érkezett külföldi küldöttségek kedden délelőtt megkoszorúzták az emberiség szabadságáért hősi halált halt szovjet katonák és tisztek síremlékét. A szovjet küldöttség koszorúját N- M. Svernyik, a Szovjetunió Legfelső Tariácsa elnökségének elnöke helyezte el az emlékmű talapzatán (MTI) Az amerikai csapatok augusztusi veszteségei Koreában Peking (UjrKíttq). Az amerikai agresszorok „fényes győzelmeket" koholnak és kicsinyítik jelentéseikben az amerikai csapatok veszteségeit. A koreai és kínai nép erők csupán augusztusban 18.116 amerikai katonát semmisítettek, vagy sebesítettek meg. Azonban az amerikai külügyminisztérium által júliu6 30tól, szeptember 3-ig kiadott veszteségjelentéSben szereplő elesett és sebesült katonák 6záma csupán 2987. A többi 7829-ról nem adnak' számai. Róbert e. Miller, a „United Press" tudósítója a npwyorki „Daiiy Coropasa" augusztus U-i számában megírja, hegy a mull ősszel a tengerészeti légierők egyik rajával részt vett egy Észak-Kerea elleni légilimadásban, amelynek során három tehergépkocsit elpusztítottak, nyolcat pedig megrongáltak. A légi raj azt jelentette, hogy a koreai-kínai erők 54 tehergépkocsiját semmist, tette meg, az amerikai 5- légierő parancsnokságának közleményében ppdig 673 elpusztított tebergépkp, esi szerepelt, Róbert C. Miller közlése szerint Van Fleet, az amerikai hadsereg parancsnoka mult ősszel a különféle egységek parancsnokainak egyte gyűlésén kijelentette, hogy ha hinne azokban a számadatokban, amelyeket az egységek parancsnokai a koreai és hinni Dépi erök veszteségeiről jelentenek, nem volna egyetlen élő kínai, vagy északkoTeaj sem, aki ellenállhatna". Legutóbb e középső arcvonalon Kumszontél délkeletre lévő magaslatért yivott harcokkal kapcsolatban Fred Painton, a „United Press" tudósítója szeptember lt-i táviratában azt írja. hogy a „koreai-kínai népi erők golyói a magaslatok egyikéhez vezető árkot ijesztő sirgödörré változtatták. Éleseit katonák leesett karja, lába. feje hevert a földön..." Ugyanez a tudósító később mégis azt jolentette, hogy „ezek a harcok majdnem négyezer főnyi veszteségébe kerültek a vörösöknek. Ilyen bárgyú őnámitással leplezik vereségeiket az amerikai agresszorok. A boQoi parlamentbea az amerikai megszállók erkölcstelenségéről tárgyaltak Berlin (MTI}. A bonni parlament legutóbbi ülésan kénytelen volt az amerikai mpjgssálló csapatok ttértjeinek és katonáinak erkölcstelenségével foglalkozik. Kaiserajguterpben égy ra?zia során húsznál több 14 éven aluli leápy és fiú ismerte be, hogy amerikai katonák fajtalankodtak vele. Csupán Rajna.Pfalz 'art(Hiányban 3 ezer 568 házasságon kívüli, úgypevpzeti „megszállási gyermek" született eddig, Grpte Thiele, a Német Kommunista párt képviselője a yjía folya. mán hangsúlyozta, hogy ezek a szörnyű állapotok csak a megszálló csapatok távozásával szünhe'nek meg.