Délmagyarország, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-07 / 210. szám

IXRafASNAP, 1952 SZETTTMBER 7. MÓRICZ ZSIGMOND Részletek Nagy Sándor tiszacsécsei emlékbeszédéböl ' Ha körülnézünk út Móricz LelgBvond szülőfalujában, akkor tathat. juk, hogy nagy fiának legmeréezefob álmai is megvalósulóban vannak, kedvenc szavunkkal élve: „túlteljesíti" az; a népi demokrácia. A kilátástalanság, a hazája miatti kétségbeesés siettette halálát s ime tú esztendővel árva koporsója után, csoda tőrtént: ..tön. dérország" lön nyomorországból, egy a szabadságával élni tudó, öntudatosodó, boldoguló nép áÚ itt emléktáblája előtt s a magyar nép térstalaaságának eleven cáfolata, ként itt vannak a békeszerető népek íróküldöttei is, hogy szétötgyék a magyar Móricz Zsigmondnak megérdemelt hírét. De éppen ezért nem leez ünneprontás ha a lapulságokról is beszélünk, ha emlékezünk a múltról, az íróról, akt magában hordta a múltbeli szegényparasztság minden vajúdó pro. blébáját. erejét és gyengeségét, ö volt a mi túlontúl megkésett Tol. sztoj Leónk, akin keresztül s aki felöl mtöden paraszti eltévelyedé•ünk érthetővé válik, ő volt társadalomfejlődésünk dialektikájának egyik vezérlő tűje. Hazugság lenn^ a >nri ünneplésünk, vétek a hazafiúi éberség ellen, ha most nem ezekről a móricai tanulságokról beszélnénk, amikor még sarkunkban a mult, előttünk fejlődésünk nehézségei 6 a nép ellenségei az amerikai tőkések biztatására kétségbeesett erejüket feszítik. És Móricz élete nemcsak eleven tanulság, hanem az író maga is tanít még, érvényesek tanításai. Azéri szereti annyira dolgozó népünk a Móriczkönyveket, Móricz szabadságát is B dic6ö Szovjet Hadsereg vére váltotta meg, író és népe csak a felszabadulás után találkozott iga. kán. • 5 sokszor nevet, mikor inkább volna . lás" kegyetlen dühében és elraholja Hajh", „zömök Móricz Zsigmond", V®i új Ludas Matyink", népünk lelkiismerete, elsősorban az urak, kulákok gyűlöletére tanítottad és tanítod népedet. És mennyire paraszti volt ebben is, hordozta osztálya hibáját. Tévedezóseken keresztül jutott el a szilaj kérlelhe. tétlenségig, bősz Turi Dani vak indulatától. „A boldog ember" Joó Györgyének öngyilkos csömörén keresztül a népvezér Rózsa Sándorig. Mert: valljuk be, nemcsak úri megalkuvás volt itt, hanem pa raszti megalkuvás is. Szép igérefeKkel hányszor megtévesztették a dolgozó parasztságot, uri reformdemagógiával. „ki a magyar, ha mink nem?"-sovinÍzmussal hányBzor eltérítették a forradalom, 'a munkásosztállyal való szövetség útjáról, hányan beletörődtek, hányan mecsömörlöttek? Egy-egy úri képviselőválasztáson sokszor sóhajtottunk reménykedve: majd csak másként lesz, majd csak változik a világ... hiszen ez így már nem mehet! — De maradt minden a régiben. Tovább szipolyoztak bennünket a kupecok. az ezerholdasok, gyárosok, bankárok. püspökök, hitfünk a Cseörgheő Ceutiknak. fél. tünk a Salánkv-féle tekintetes uraktóL S ha lázadtunk ls mtot Móricz „Sárarany" cimü regényében Turi Dani, akkor sem tudtunk Változtatni sorsunkon, mert társtalanul. szövetséges nélkül küzdőttünk, eróegyesjtó szervezet nélkül. Igen, dolgozó paraszt elvtársaim! ez a legfőbb tanulsága a dolgozó parasztság múltbeli életének, Móricz Zsigmond írói tevékenységének s ezt kell itt leszögeznünk a •zülöi háznál, a csécsei parasztok között. A munkásosztály szövetsége. a párt vezetése nélkül a dolgozó parasztság nem tudott volna megszabadulni elnyomóitól és nem tudott volna végleges felszabadulása, a gépesített, nagyüzemi gaz. Üálkodás útjára lépni. MÓTÍCZ Zsigmond világosan látta a dolgozó parasztság rettenetes Basgárahagyottságát s úgy ahogy volt ábrázolta csak éppen a megfelelő kiutat, a munkisosztálvlyal való szövetségei nem tudta megmutatni. Az ő fellépésével egycsapásra eltűnt a parasztság könvttyű. idilli életéről alkotott uritrodalmi elképzelés, Móricz Zsigmond a nyers valósághoz szoktatta olvasóit. • Már a ,-Hét krajcár" cimü műben, első novelláskötetében megmutatja hatalmas emberábrázoló erejét. A címnovella ugyan még a mikszáthi hagyományokon nyugvó anekdota, de miféle anekdota ez? „Jól rendelték art az istenik, hogy a szegény ember is tudjon kacagni." — így kezdi. ..Nemcsak sírásrívás hallik a putriban, nanem szívből jövő kacagás ls elég. Sőt az-fe igáz, hogy a szegény, ember oka sirni." — folytatja és a oovel. lamendó elmeséli az egvszer! esetét meghalt édesanyjával, akivel fél délutánt töltöttek el hét rongyos krajcár keresésével. Együttérzésünket mesterien csigázza egyre feljebb az iró, miközben a fcraj. cár előkerülését követjük almáriumból, ládafiából s a végén, amikor a koldus előadja a hetedik krajcárt, kiderül, hogy hiába van meg a pénz, már besötétedett, s az édesanya már úgysem tudná kimosni a ruhát, mert a hét krajcár szappanra elég csak. de már lámpaolajra nem. Az író így fejezi be a vidám történetet: „Fuldoklás jött Tá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás és ahogy oda^llotfam alá, hogy témo. gassam, amint két tenyerébe ,hajtolt arccal hajlongott, valami meleg ömlött a,.kezemre. ., Vér volt, az ő drága, szent vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud." Milyen gyászos, milyen nagy nyombrról' vall ez a befejezés, mennyire emberi? Móricz a realitásnál marad, nem szereti a technikai bravúrokat. az igazság adja meg művei drámaiságát.. 'A' „Szegény emberek" című novellában a háborúra ránt kardot, mert az imperializmusnak immár nemcsak éhezőkre, hanem a dolgozók vérére ls szüksége volt. A „Szegény emberek" nagyarányú leleplezője az elállatiasodott imperialista háborúnak. Egy katonavlselt ember tragédáját mondja el, akinek telve van a tudata a háború borzalmaival és amely tudat arra kényszeríti az embert. hogy továbbra is gyilkoljon. És ez a szegény zsellér, aki a háborúból jött vissza é« aki most egy hónapi munkájáért négy forintot kapott, betör az ugyanolyan szegény sorban élő Vargáékhoz és a távollévő szülők gyermekeit legyilkolja. Meggyilkolja őket úgy mint a fronton a „turmo- maszkodik. az otthonhagyott kev és pénzt, am'n néhány darab mézeskalácsot vesz a gyermekeinek. A novella beíejezése rávilágít arra, hogy a háború által hogyan változott még elvisel, hetetlenebbre a szegénvparaszfság sorsa. De a szegények érzelmeinek krónikása félreérthetetlenül válaszol a háború által felvetett tengernyi szenvedésre a Kis Samu Jóska elbeszélésében. Móricz ráébred arra, hogy ebben a náborúban a zsellérek csak veszíteni tudnak s a nyereség legföljebb az urak számára van fenntartva. A Kis Samu Jóska magyar parasztkatonáiban felébred a gyengédség érzé. se, am'kor az alvó orosz katona ellopott kenyérzsákjában megtalálja a kis faragotf .bölcsöt. Családjukra gondolnak és visszalopják az, alvóhoz az egyszerű emléktárgyat. h ..Szegény emberek", főhőse így beszél a feleségémek: „— Pedig hallod. — mondta eltűnődve — én azt mondom neked: nem a muszka van a másik parton... hanem a másik parton vannak a gazdagok... Mink vagyunk itt, tödod, ezen az ódaion, a szegénv emberek., mind itf vagyunk, akiknek büdös putrija van... rongyos ruhája, nincsen ennivaló kenyere... csak sok gyereke." És a nép, aktoek szemével írt, néhány esztendővel írója halála után megérte a várva.várt kort, nem forradalommal, de a Vörös Hadsereg fegyverei nyomán kapta meg szabadságát. Megkapta, megdagadta, és most csinál forradalmat tanulva íróapja példájából, tanításaiból A földbirtokosok földje már a Joó Györgyöké, kezükre adta szövetségesük az ipari munkásosztály, aki segített megvédelmezni azt a reakció ellentámadásai ellen. A két nagy dolgozó osztály szövetsége az a legyőzhetetlen alap, amire épül a népi demokrácia államhatalma, mely a . Dékeszeretö népek nemzetközi barátságára táSZIVÜNKBEN ŐRZÜNK ... (Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulójára) Tíz éve most, hogy elköltöztél tőlünk — porod takarja földünk, nagy halott. Akiké voltál, nézd, szivünkben őrzünk — néped tíz éve némán hallgatott. Bár hallgatott, de belül, mint a láva kitörni vágyott — ezer éven át... Szurony csillant a nap tüzsugardba', ha úri porták lépcsőin megállt. Mit ért az ember, mit ért, ha magyar volt? Két ölnyi földbe belebukhatott, mert kenyere is, sorsa is fanyar volt. Segíthetnél ma nékünk, nagy halott méltón megírni életünk sorát... — hol abbahagytad, folytatjuk tovább. LÖDI FERENC. Egy kínai parasztcsalád élete a mai Kínában Az „Uj Kína" hírügynökség tudósítója meglátogatta a Pekingtől 5 kilométerre fekvő Huangtvkang faluban élő Jtn családot. Jtn Vej. csen, a legidősebb Hú már nagy érdemeket szerzett a lalu szociális. ta átalakítása terén A tudósító, aki már tavaly is meglátogatta a Jin családot, gyökeres változást tapasztalt a család életkörülményeiben. Tavaly még kis viskóban laktak. Ma új, öiszobás házban él a Jin-család. Az új házat a mult évi jó termésből építették lel. __ Jin Vej.csen édesanyja Imondta, hogy 1951-ben a család négy dolgozó tagja 38,874.600 iuanf keresett. Ebből a többi között trágyát szereztek be, két millióért vetőmagokat vásároltak. Élelemre 7.6 milliót, tüzelőre l-l milliót, ruhákra pdig-2 milliót költöttek. A család minden tagja több ruhát ve;/ magának. Az egyik lány szép kelengyéi kapóit. „Keresetünkből 800.000 jüant ajánlottunk a Koreában harcoló hős önkéntesek javára" — mondotta az anya. ,,A Jin-család új élete jellemző példája a kínai parasztok felszabadult életének" — írja az „Uj Kína" tudósítója. „A kínai ialusi dolgozók elindultak azon az úton, amelyen, a Jin-család hí!ad o szocializmus útján." 1. Fehér nadrágban, fehér ingben, s egy táskával jött az úton át. karján kabát kissé kopott, mert bizony ö soh'sem lopott azoktól, kiknek emberi létei álmodott, 2 Választolt haja hófehéren lobogott a nyárvégi szélben, lágyan és telten mosolygott rám, — reggel volt, és ilyen korán lépdelt az Alföld szürke, finom, mély porán. 3. Mellettem haladt, megszólított : ,JHondd csak öcsém a Hajda hol van?" TALALKOZAS Emlékezés Móricz Zsigmondra És azon nyomban s a kopott udvar elvezettem, egy nádasnál mentünk ketten, — közbe kérdezett és tréfál mondott — nevettem. 4. És odaértünk a vén régi épülethez. Kapuja rozzant, s kicsikét roppant, mikor kezét reá tette. — Majd megfordult és pénzt nyomott a kezembe. 5. A kapu nyilt. Mogorva, vén, szikkadt portás biccent rajta ki: — „Hm, hát az úr [ki?" — .JMóricz van itt, így jelentse". (A portás hitt.) visszhangozta lépteit. Találkozásiunk csak ennyi volt, — Tizenkét év a távolba tűnt, — de az úton, mintha jönne, hol kalászok arany selyme bólintana, és Móricznak így felelne: 7. „Ej ha ma élnél útitársam Móricz! Öröm égne ajkadon: virul e föld, s boldogságot, sugarat önt a munka láza minden arcra!" — óh te föld! — VARSANYI PÉTER. M

óricz Zsigmond halálénak ti- y » . n . , j n ÍJ „ l. i " » ' "1 zeüák évfordulójára, a feisza. Móricz Zsigmond: Boldog ember cimu muverol hsdulás ulán immár másodízben, újra kiadták a „Boldog ember"-t, E regény Móricz legkiválóbb alkotásai közé tarlozik és ezenkívül mér. földkő is írói fejlődésének útján. Jó pár esztendő után ez az első nagyobb terjedelmű müve. amelyben újra a parasztság életét ábrázoljak Mi fordította újra e témakör felé? 1930-ban írta, amikor a gazdasági válság hullámai már Magyar, országot is elérték s a fasizmus ura. Iomrajutásánalc jelei is mutatkoztak. Mindez nem kerülte el Móricz figyelmét s ezzel kapcsoltban természetesen a parasztság életszínvonalánál?, helyzetének kétségbeejtő rosszabbodása sem. Szenvedélyes vádirat ez a könyv a Horthy.Magyarország ellen. halálraítéltségánek világos kimondása. Határtalanul keserű és ironikus is, a legkeserűbb Móricz írások egyike. Ilyen maga a cím is. Egy ..boldog" ember, Joó György, meséli el az írónak az ő „boldog" életét. S ahogy elmondja ezt az életet, a fájdalmaknak, megaláztatásoknak kifogyhatatlan sora, a kifosztottságnak és kiszolgáltatottságnak megdöbbentő képe rajzolódik elénk. Mindezt még jobban elmélyíti az a fény, hogy Joó György a jelen — 1930 — miatt •panaszkodik, az tehát még szőr. nyűbb kel], hogy legyen, mint a mult volt. A magyar társadalom osztályokra bomlottságát s azt, hogy Joó György sanyarú sorsának a kizsákmányolás, az uralkodó osataly az oka. ekkorra már világosan látja Móricz. 1930-ra már felszámolta magában az oszlálykompro ez jelenti a fordulópontot nála. Nem téveszthet meg a hang, ahogyan Joó György az életét meséli, ő nem lázít, nem vádol, inkább csal? csendesen panaszkodik. Az író sem fűz a maga részéről semmit az eseményekhez, tényekhez, de azok maguk teszik vádirattá a könyvet és leplezik lc döbbenetes erővel a kizsákmányolást. A történet maga különben az életből majdhogynem „szószerinti', nyersen átvett anyag. Móricz jóformán „csak" szerkesztette, Joó György gyorsírással pontosan jegyzett elbeszéléséből. Művészi szempontból ez nem volt kisebb feladat, mint az élet valóságos fényeinek kerek egésszé rendezése helyett a saját fantáziájából merített volna. Irt icsoda Joó György? Egy állagos életű, egyszerű szegényparaszt, Móricznak rokona, aki munka után jártában, felkeresi öt Pesten a szerkesztőségben, ahol dolgozik. Elbeszélésből — a könyvben végig Joó György beszél, elsőszemélyben — szintén csak a tényekből —. mert az író nem jellemzi külön alakját — egy mindenféleképpen nagyszerű ember figurája bontakozik ki. Eszes, tehetséges, kezdeményező készségű már fiatalkorában is, illetve különöskép pen akkor. Emibernek érzi magát, becsületességében egyenrangúnak bárkivel, amig csak az urak dölyfe és hatalma meg nem töri. Fiatalon, tapasztalatlanul, tele lendülettel megpróbál szembeszállni, próbálja védeni a maga igazát az urakkal mus. újrakezdési készség van benne. Önkéntelenül felvetődik az olvasóban: ha ez a tehetség, akaraterő megfelelő körülmények közt kibontakozhatna, micsoda eredményekei érne el! Móricz hatalmas művészete eredményezi, hogy SE első személyben való beszélgetés ellenére a regény cselekménye nem válik szűkkörűvé, szegényesen egysíkúvá. A főhős alakján keresztül történő szegény, paraszti élet ábrázolása mellett egyes epizódokon keresztül sok minden mást is bekapcsol az író. Képet kapunk a régi földbirlokosréleg fokozatos pusztulásáról, újjal való fölcseréléséről, a mezőgazdaság kapitalizálódásának folyamatáról s a pesti proletárnyomorról is. IV chéz feladatot oldott meg Mó. ricz Joó György alakjának művészi megformálásával. Azzal, hogy őt beszélteti, elveiette magálól a külső — könnyebb — jellemzés leírás lehetőségél. A belső, drámai jellemzés sokk3il korlátozóbb módszeréhez kellett folyamodnia, de így ls valóságos, eleven, hiteles alakot tu. doít formálni. A rendkívül tömör kifejezőképesség itf is azt a feszült drámaiságot eredményezi, amely annyi Móricz alkotásnak, különösen novellának sajátja. Nyelvben, gondolkodásmódban a lehetőségig meg tudja köze'ítcni a paraszti nyelvet, gondolkodást, soha nem hat kivül. álló szemlélőnek. A „Boldog ember" egész népünk s kiváltképpen parasztságunk számúra clgondolkoztatóan Ezép o'vasmisszumos tendenciákat, amelyek szemben. Maroknyi földjével, ten. előzete&eji még megvoltai — éppen Igernyi mega,láriatá»%aL három CÍV fendei harciéri szolgálattal fizet érte s azzal a keserű következtetéssel, hogy „nem jó az urakkal kikezdeni". 1/ étfiégtelenül megalkuvóvá vá. lik Joó György élete végére. Nem lát kiutat semerre, nem talál senkit, aki segíthetne neki. Joó György nem tudta és sajnos Móricz sem látta világosan az 1919-63 forradalom veresége miatt, hogy a parasztság felemelkedése csak a munkásosztály vezetése mellett, a vele való szövetség útján lehetséges. Annak ellenére, hogy Joó György végeredményben megtör:, megtiport ember, az író a szegényparaszlság örökszép hősét mintázta meg benne. A legnemesebb emberi tulajdonságokról tesz tanúságot élete során. Határozott, bátor, sőt merész ember, ugyanakkor nagyon gyöngéd is tud lenni. Ilyen édesanyjához és főleg feleségéhez való viszonyában. Józan meggondolás alapján választja magának élettár, sul a „megesett" Kőműves Erzsil és azután hűségesen szereti egész életén keresztül. Tulajdonképpen ez a tiszta, szép házasság életének egyetlen boldogsága. Odaadással, áldozatvállalóan neveli öt gyermekét is a kifogyhatatlan nehézségek között. Határtalanul szereti a munkát. Még a kapitalizmus elnyomorító körülményei mellett is, amikor végeredményben gyümölcsét nem élvezi, sokkal több megy el adóra, bankba^ mint amennyi neki marad, még így mány abból a szempontból is, hogy is tud örömet találni benne. Nem ' sohasem feledkezzünk meg a multis tudna mást, mint munkás, dol-1 ról és tanuljuk meg még jobban gos életmódot elképzelni magának. I megbecsülni a jelent. Szinte határtAiajj. ontirnlz.! Lá