Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-24 / 172. szám

f CSÜTÖRTÖK, 1952. JULIUS 24. 5 Pusztamérgesen megértették: első as állam érdeke A község 52 százalékig teljesítette évi kenyérgabonabeadási tervét A legkisebb szélre csak úgy rö­íesög a futóhomok az ember foga alatt. Egy erősebb szél porfelhőt kavar már a szántóföldeken is. Ha valahol, hát itt biztosan rossz ter­mésről beszélnek az emberek — gondoljuk, amikor a község határát járjuk. A valóság azonban egészen más. Ebben a községben nyoma sincs a „rossz termése-hangulatnak Mi az oka ennek? Vájjon kivételes területe ez a község a megyének, ahol égi csoda folytán valami rend-' kivül jó termés volt? Nem, csodák nincsenek. „A csodát"' a pusztamér­gesi pártszervezet és tanács valósí­totta meg. A községben 114-en csé­peltek el hétfő estig. Száz száza­lékban teljesítette ebből a 114-ből beadási kötelezettségét 67, részben 17, egyelőre nem teljesített 30. (Ez a harminc azokból a dolgozó parasz­tokból adódik, akik hétfőn csépel­tek). Tehát elmaradás úgyszólván még nincs. A tanács még egyetlen esetben sem kényszerült arra. hogy akár csak öt százalékkal is fel­emelje valamelyik kés'ekedő dolgozó parasztnak a begyűjtési kötelezett­Bégét. A község gabonáját 50 száza­lékban csépelték el eddig, a község begyűjtési tervét azon­ban már 52 százalékra teljesí­tette Pusztamérges dolgozó pa­rasztsága. Mondanunk sem kell, hogy a száz százalékos teljesítés mellett, illetve a begyűjtési mozgatom élén a száz százalékon túheljesítők álltnak. „Császár Józsefné 151, Nacsa János 125, Csóti István 180 százalék" — hirdeti büszkén a dicsőségtábla a pusztamérgest községháza falán. Ők azok, akik az egész község ér­dekét a legjobban képviselik. Mi a gyorsbeadús titka? Bará(h József községi párttitkár elvtárs állandó összeköttetésben van a cséplőgépek népnevelőfelelőseivel. Három cséplőgép van a faluban, az egyiknél népnevelőfelelős Zágoru Gyula, másiknál Kovács Gyula, a harmadiknál Vödrédi István.' A párttitkár elvtárs szinte naponként lálogaja a három gépet de emellett mindhárom géphez még külön há­rom úgynevezett összekötőt szervez­tek; Fa kas Kálmán, Gyuris .Já­nosné és Zsolnai Jánosné személyé, ben. Az „összekötők" naponként új­ságot s az újságok mellett ér­veket, módszereket s a párttit­kár Irányítását ís kiviszik a cséplőgépek népnevelőihez. Mint a párttitkár meghosszabbított karja működnek ezek a „népnevelő összekötők". A mezőőrök ugyanis minden este kötelesek a tanácshoz behozni a cséplési eredménylapot. A tanács ebből megállapítja, hogy ki csépelt el és ebből hányan adlak be. Ha valamelyik dolgozó parasztnál „zökken a szekér', azaz rúd jávai nem a begyüj tőhely felé áll, akkor a népnevelő összekötők máris értesítik a cséplőgépek népnevelőit, akik azonnal felkeresik a dolgozó parasz­tot (hiszen legfeljebb a szomszéd tanyába húzattak még ál) és figyel­meztetik hazafias kötelezettségére. E baráti szóra eddig még minden dolgozó paraszl hallgatott. Pusztamérgesen mindenki ki­veszi részét a begyűjtésből; a DISZ, az MNDSZ, az összes tömegszervezetek. Az MNDSZ-asszonyok hétfőn ciga­rettával, málnaszörppel, sörrel fel­szerelt küldői tséggel keresték fel a három cséplőgép dolgozóit és meg­mondták nekik: — Láthatjátok az asszonyok aján. dékaiból, hogy a falu jó szívvel van irántatok, de arra kérünk bennete­ket, mindenkit figyelmeztessetek arra, hogy első az állam érdeke, AZ ELSŐ CSÉPLÉST A HAZÁNAK Gabonabegyüjtés Albániában Mondiák el a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők: A kulák míadannyíónk ellensége, békénkre, nyugodt életűnkre akar forni Ellene küzd, aki a cséplőgéptől adja be gabonáját „Ha idejében betakarítottál, nyer­tél. ha elkéstél a betakarítással, vesztettél" — olvashatjuk Sztálin elvtárs szavait a rókusi szérűskert­ben a motorház falára szegeit pla­káton. Sztálin elvtárs szavai vilá­gító fáklyaként vezették dolgozó parasztjainkat az aratási és behor­das i munkában és vezetik most a cséplésnél és begyűjtésnél is. Döntő ütközet folyik most a szérűkben, mert igazán csak az a gabona a gazdáé, amelyik már a zsákokiban tós nem kint a szérűskertben az asz­tagokban van. A csépléssel viszont szorosan összefügg a begyűjtés, hi­szen ma már törvénnyé vált a gé­pek mellől való beadás teljesítése. Színes plakát hívja fel erre dol­gozó parasztjaink figyelmét- Rajta felirat: Ötéves tervért, a békéért! A csép őgéptől a begyüjtií helyre a gabonát! Erről beszél Kószó Beto gépkezelő is, a várakozó parasztok­nak. Ismerteti a beadás jelentőseget, ezt hogy a beadás teljesítése min­den dolgozó paraszt számára haza­fias kötelesség, mint az üzemi dol­gozók számára a tervteljesítés is­merteti velük a begyűjtési rendele­tet felolvassa nekik egy-egy fol­tosabb pontját- Olvas nekik a napi újságból is, hogy lássák a csepel­tetők, akik előttük csépeltek, nem­csak teljesítették a beadást, hanem többségük jóval túlszárnyalja az előirányzatot. Ezt bizonyítja a be. járatnál lévő verseny tábla is, melyre Bakacsi Ferenc és Várnagy An­tal né nevét írták ki. Nevük mellé írt számok hirdetik harcos, öntu­datos tagjai a béketábornak. Ba­kacsi Ferenc 209, Várnagy Antalné 166 százalékra (e|jesítet|e árpa. beadási kötelezettségét. Nagy feladat vár napjainkban a Cséplőgépeknél dolgozó békebizott­sági tagokra, népnevelőkre, az ő jó felvilágosító munkájukon múlik, hogy dolgozó parasz' jainll; tisztán lássák, a beadás teljesítése saját trdekük mert az ő javukat is szol­gálja- Nem e'.ég csupán az, hogy teljesítse egy-egy dolgozó paraszt a beadását, fontos, hogy érezze: ez. zel elősegítette fejlődésünket, öt­éves tervünk megvalósítását. Érez­nie kell, hogy mind azért, amit a felszabadulás óta, az eimuti évek folyamán kapott, neki is fizetnie kell, adóssága van államunkkal Kzemiben, melye; beadási kötelezett­ségének túlteljesítéséével tud csak törleszteni. Dolgozó parasztjaink­nak érezniök kell, hogy minden zsák búzával népgazdaságunkat, a béketábort erősítik- Ha ezzel tisz­tában vannak, akkor szivesen ad­ják első gabonájukat a nép álla­mának és úgy felelnek, nitat Ko­sóczlki Lajosaié Kulcsár elvtársnő­nek: Szivesen be dom gabonámat, hisz annyi kenyeret, l'sztet vásá. rolhat mindenki szabadon, amennyi szükséges. Bezzeg nem így felelt Bozóki András Pálfi-uteai kulák, aki nem akarta aláírni a beadási kötelez­vényt, azért mert keveselte, ami megmarad neki. Nam tagadják meg önmagukat a kulákok itt a 5zérű£feertbe» sem. Táfisi Mi­hály Boros József-utcai kulák, Bo­zóki Andrással együtt megtagadta a cséplőgép vontatását. Nem arra valók a lovaink — mondo'ták —, hogy gépet húzassunk velük és tönkre menjenek, húzzák el az em­berek, az 6 feladatuk, ezért kapják a fizetést. Csak amikor látták, hogy a szérű csősze a Dózsa tszcs-hez akart segítségért fordulni, ami költségbe kerülhetett volna nekik, akkor fogtak neki a vontatásnak. De neansok köszönet volt benne. Például a gép falán lévő verseny­tábla lerepült az „óvatos" vonta­tásnál és még bele is rúgtak „ille­tékes" lábak úgy, hogy három darabba esett. Tápai Mihály kulák azonban nem elégedett meg a reggeli herce­hurcával, egész délután ott lábat­lankodott a munkások között es egy-egy gúnyos megjegyzéssel .-ju­talmazta" szorgalmas, fáradtságos munkájukat. Kifogásolta a kazal, rakók munkáját, semmit sem tolóit jónak, megfelelőnek. A dolgozók közül „em egynek ökölbeszorult a keze, hogy belevágjon a gúnyosam vi­gyorgó kövér arcba, mert csúfot igyekezett űzni tf&öUik. Államunk határozatát semmibe vette Tápai Mihály kulák, mit őneki a felhívás: a cséplőgéptől a begyűjtő-helyre. A gabonáját már csak azért is először hazavitte és csak másnap szállította a begyűjtő­helyre, hogy megmutassa, neki nem számít a rendelet. Népnevelőinknek a szérűskertek­ben be kell mutatniok dolgozó pa­rasztjainknak ezeket a kuiáko-kat, akik saját lovaikat többre becsü­lik, mint a becsületes munkás em­bereket. Ugyanakkor nem tartják be kormányunk rendeletét, hogy ha­csak egy napra is, de hátráltathas­sák a begyűjtés ütemét. Dolgozó parasztjatok egy részét is igyekez­nek befolyásuk a!á vonni- „Ne vidd be a gabonát, ráérsz vele ne hall­gass senkire", súgják a fülükbe és később jót nevetnek rajtuk, amikor ezeknek a megtévedt kisparasztok­nak 5 százalékos felemeléssel keli te'ljesíteniölk beadási kötelezettsé­gűket, A rókusi szérűskert gépkezelőjé­nek és cséplőmunikásainak tovább kell folytatótok a harcot a begyűj­tés sikerének biztosításáért. Felvi­lágosító munkájuk során használ­ják fel a kulákok leleplezését, mu­tassák be dolgozó parasztjainknak, hogy a kulák mindannyiónknak egy­formán ellensége és békéinkre, nyu­godt életünkre tör. Ellene küzd az, aki a cséplőgéptől adja te gaboná­ját. Albániában pezsgő, lüktető len. dülettel folyik a szocializmus épí­tése. Az üzemek, a gyáraik dolgo­zói előirányzataik túlteljesítésével harcolnak azért, hogy meggyorsít­sák az ország iparosodását s hogy egyre több és olcsóbb iparcikkel lássák el az ország dolgozó pa­rasztságát. A szocializmus építése a munkás­paraszt szövetség állandó erősödése jegyében nagy léptekkel halad elő­re. Ennek a szövetségnek a szilárd­ságáról tanúskodik a dolgozó pa­rasztság lelkes versenymozgalma is a gabonabeadás haláridöelötti teljesítése érdekében. Minden fa­luban, minden szérűn olt találjuk a jelszót: „Az első cséplést a ha­zának!" S ez a jelszó nap mint nap eleven valósággá válik. A meg­rakott szekéreorok már a szérűről indulnak a begyűjtő állomások felé. „Békekaravánok" A begyűjtési versenyben ragyo­gó példái mutatnak a termelőszö­vetkezetek. A kozarei (Lusnya-kör­zet) termelőszövetkezet például június 18-án kezdte meg a cséplést és másnap reggel már 300 mázsa búzát indított el a begyűjtő állo­másra, maradéktalanul teljesítve kötelezettségét. Nagyszerű példáját' -adja lángoló hazafiasságának az ország egyéni­leg gazdálkodó parasztsága is, Berát körzetében például már a cséplés első napjaiban 16 ,Jaéke­karaván" indult el a szérűkről. A körzetben Drasovica és Kis-Tapia falvak dolgozó parasztjai járnak az élen, akik határidő elölt befejezték az aratást, a behordásf és az első napokban már 150 egyénileg gaz­dálkodó paraszt teljesítette az állant iránti legelső kötelességél: a ga­bonabeadást. A kél faluban a dol­gozó parasztok már 34 mázsa ga­bonafelesleget is felajánlottak meg. vételre az államnak. Gyirokásztra körzetében Stepezi falu dolgozó parasztjai begyűjtési versenyre hívták ki a körzet vala­mennyi dolgozó parasztját.. Albániában az utakon ma mindé, nütt vidám nótaszó fogadja a já­rókelőt. Vörös zászlókkal, virágok­kal feldíszített 6zekérsorok, „béke­karavánok" viszik a gabonát a be. gyűjtő állomásokra. A szekerekben ünneplőbe öltözött férfiak ós nők, akik a falu dolgozóinak harcos üdvözletét adják át a városi mun­kásoknak. A vásárhelyi iszc§-k közűI a Somogyi Béla tszcs szállította be elsőnek a gabonáját a cséplőgép mellől Július 22-én, kedden délután 5 órakor a vásárhelyi tszcsk közül el­sőnek szállította, be a Somogyi Béla. tszcs a gabonát. A Somogyi Béla­tszcsnek a beadási kötelezettsége összesen 336 mázsa 88 kiló volt, amelyet egyenesien a cséplőgép fa. rálól viít be. A tszcs takarmányga­bona beadási kötelezettségét is 80 száza'ékig teljesí elte 23-án, szer­dán estig. A szállítmányt a sándor­falvi gépállomás felvirágozott von­tatója az Atka szigetről szállította be az algyői termény forgalmi rak­tárba, A Somogyi Béla.tszcs tagsága nagy lelkesedéssel adta oda gabo­náját az államnak, mert mint mon­dották, jól dolgoztak, jó termés volt, és nemcsak a kenyerük, hanem a vetőmagjuk is biztosílva van. A cséplés lovább folyik és amit ezután csépelnek, az már a saját raktá 'u­kal gazdagítja. A tszcs átlagtermése 8 mázsa, de van olyan területük is, ahol 9—10 mázsa termett holdan­ként. — Büszkék vagyunk arra —mon­dotta a tszcs elnöke —, hogy eleget teszünk kötelezettségünknek és hoz­zájárulunk országunk kenyerének biztosításához. Ezzel saját életszín­vonalunkat is emeljük. Taposta és villával verte a kévéket9 rozzsal etette lovait Baranyás József nagyszéksósi kulák Átadták az ügyészségnek A röszkei ha-tárban, a nagyszék­sősi-dülő 305. számú tanya környé­kén lakó dolgozó parasz ok az el­Három száza'ékért csépeltünk... Váltás van a csép­lőgépnél. Az etetők is helyet cserélnek fenn a gép tetején. Magas, szikár ember lépdel lefelé a létrán. Leér­ve megá'l, tele tüdő­vel szívja magába a tiszta esti levegőt. A porvédő szemüveget kalapjai alá tolja sze. mérői, arcáról letörli a port és megvidul a beszélgetők felé. Farkas Kálmánnak hívják. Ö a rókusi szérűben dolgozó csép. löbrigád legöregebb tagja. 62 éves, de nem látszik meg moz­dulatain. Fiatalosan végzi munkáját, ö a lelke a csapatnak. Szeretik is mindany­nyian. Különösen Ge. ra András, a fiatal traktorista, aki, ha csak teheti, mellette van állandóan, még a gép tetejére is fel­megy utána. Megkérdezik tőle, mióta dolgozik cséplő, gépnél? Gondolkodik, számolgat. — Hál le­hettem 18 éves, de le. hei, hogy még fiata. labb is, mikor 1907­ben, vagy 908-ban először géphez kézül­tem — felel nagy so­kára. — De nem ilyen cséplés volt akkor, mint most, nem sok értelme volt abban az időben, a myjiliánk. nak. Nem részre csé­peltünk akkor, emlék, szem, 20 koronáért dolgoztunk egész hó. napban. A Horthy-világban sem volt több a fizet­ség, kapcsolódtak a beszélgetésbe a bódé mellett vacsorázók. Akkor már részt kap. tunk a gépnél, de nem sok köszönet volt benne. Nem volt ki­szabva, mennyi jár a részes munkásoknak és minden géplulaj. donos a kulákok szá­jaíze szerint úgy szo. rította le a járandó, ságot, ahogy éppen akarta, A cséplőmun­kások részéből levont a gazda, levont a gép­tulajdonos, mig végül a két-három százalé­kos géprészt könnyen hazavittük a cséplés befejezésekor. Örül. heftünk, hogy három száza ékért csépelhet­tünk. — így volt az — bólogat Farkas bácsi is. — Nem is szive, sen beszélek a mult. ról — fűzi hozzá —, mert a vígságot sze­retem és a múltban bizony nem sok vigad­ni valónk volt, külö­nösen cséplés idején. Hitványul fizetlek ne­künk akkor. Komoly arccal néz maga elé, látni, gon. dolatai messze járnak a múltban. 10—20 éves régi képelc jelen­tek, vonultak el emlé­kezetében. Látja az urasági ispánokat!, akik kancsikával jár. tak a cséplőmunkások között és szitkozódva, vadul ordítoztak, ha egy-egy percre meg­álltajc a pert kifújni tüdejükből. De mindez a múlté. Szeme Gcra András napégelle arcára lé ved. Elmosolyodik, látva a gondtalan, vi. dám arcot. Feledi a multat, hisz most már jó, mint maga is mondja. Jól érzi ma­gát itt a fiata'ok kö­zött, mert látja, sze. rétik, megbecsülik jó munkájáért. Ö maga is úgy érzi, megfia­talodott ezekben a na­pokban. Beszélgetés közben mindjobban r­(stCj a távi léi d l t szik a villanyok fé­nye, a Textilművek vörös csillaga. Villa­mos szalad el a szé­rűskert mellett, han­gos csilingeléssel kö. szönti a dolgozókat. Mindannyian felfi. gyeinek a hangra. Hisz ez is szépülő életüket hirdeti, az ő kényelmüket is szol­gálja. (Szalma Rózsa.) mult napokban szokatlan jelenségre lettek figyelmesek. Ebben a tanyá­ban lakik Baranyás József kulák éa fia. Egyformán nevezetes emberek eirefelé az idősebb és ifjabb Bara­nyás is. Ha róluk beszélnek a dol­gozó parasztok, ritka eset, hogy ne használják a rájuk ragasztolt előne­vet, iszákos és verekedő Baranyá­soknak említik. Híresek ők a kö.e­kedésről, a fenyegetésről és a bosz­szúáll-ásról. Ezt az utóbbit, hogy bosszúállók, különösen maguk igye­keztek terjeszteni, hogy rettegésbe tarthassák, megfélemlíthessék a dol­gozó parasztokat. Nem egyszer hangsúlyozták a dolgozó parasztok előtt, hogy eljön még az ő idejük. Ez) a mondásukat igyekeztek alátá­masztani itt, a Tito-halár men'én kieszelt rémhírekkel s ezt összekap­csolták azzal, amit ők szeretnének, hívek a makkal álmodó éhes disznók hagyományaihoz. A Baranyások terve nem járt si­kerrel. Éppen szájaskodásuk miatt fordítottak aztán nagyobb figyelmet rájuk a dolgozó parasztok. Fokozott éberséggel néztek a körmükre, mert látták, mi az igazi céljuk Baranyá­séknak és társaiknak, mii akarnak visszahozni. Látták, hova kacsingat­nak, mint mentő-angyalukhoz. A dol­gozó parasztok gyűlölettel, Baranyá­sék áhítattal emlegették Titóék ne­vét s estelenkint, ha bezárkóztak a tanyába, a különböző cselszövések gondolatával feküdtek és keltek, de az éjszaka leplét felhasználták arra is, hogy kárt okozzanak a dolgozó népnek. A tavaszi munkálatokat nem végezték el időre, úgyszintén szabotállak a nyári munkákat is. Munka helyeit a régit sírják vissza, miközben öklüket rázták a szomszé­dok felé, akik többnyire termelőcso­port- agok és egyénileg dolgozó kis. parasztok. Haragszanak rájuk Ba­ranyásék, me t nem dolgoztathatják őket szár.azkenyéren, m-e. t nem megy hozzájuk senki semmiért. A néppel és az állammal szembeni feneketlen dühükben addig halad­tak, hogy egyszerűen a kenyérgabo­nát a lovakkal etették, A kenyérga­bona ilyenformán történő megsem-i misítése mellett azonban csavaros eszükkel egyéb aljasságot is kifun­dáltak. *— Mi megörzünk minden szem gabonát — magyarázlak és ezt bizonygatták azzal is, hogy hordás közben pokrócot terítetlek a kocsi aljára. Ez helyén és rendjén való is, de Baranyásékat ismerve, senki sem gondolta, hogy tisztességes­szándékkal cselekedett így. Hivalko. dásukra felfigyeltek a környékükön lakó dolgozó parasztok. Gyanújuk nem volt alaptalan, csakhamar ki. derült, mit takar a nagy hang. Az öregebb Ba anyás adogatta kocsira a kévét, a fiatalabb túlzott buzga­lommal taposta a kalászokat és je. lentőségteljesen vert rá minden ké­vére néhányat a vasvillával. Egy­szóval „előcséplésl" végeztek hordás közben. Otthon aztán az udvarban jól megrázták sorba a kévéket s így hullott a szem a pokrócba és került onnan a zsákba, Mig kinn a halárban a két Bara­nyás folytatta ezt a műveletet, oda­haza az asszony a tanya udvaron szelelgelte a kicsépeli gabonát. Mikor rajtakapták szólni is alig tudott zavarában. Mentegetőzésként sipítozta, hogy kevés az a mennyi­ség, ami megmarad a háztartásra, így akart hozzájutni egy kis pótlék­hoz. A röszkei, nagyszéksósi dolgozó parasztok tudják, milyen célra akar. ta fordítani a pótlékot. Elsősorban az államot károsította meg vele, az­után pedig drága pénzen akarta továbbadni a gabonát. Az öreg Ba­ranyás az állatokkal való gabona­etetésre is talált „kifogást". — Nem volt mit adni a lovaknak pró­bálta magyarázni, miért etetle rozs­zsal állatait. Csaik a vak nem látja Baranyásék tanyáján, hogy a ro­zson kívül még más takarmány is van. De úgylátszik az öreg Bara­nyás talán még akkor sem venné észre az egyéb takarmányféleségei, ha a szemét ütné ki. Ettől ugyan már nem kell tartania, mert már jó helyen van. Senki sem okozhat büntetlenül kárt államunknak, a dolgozó nép­nek Éppen ezért a Baranyások sem kerülhetik el méltó büntetésüket, At. adták őket az ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents