Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-21 / 144. szám

I SZOMBAT. 195i. JUNIUS 21 PÁRTÉLET n termelőszövetkezeti pártszervezetek agitációs munkája az aratás előkészítése ide én Termelőszövetkezeti csoport­jaink komoly feladató,: előtt állnak. Az aratási, behordási, cséplési mun­kálatoknak a megkezdésétől alig pár nap választ el bennünket sőt: egyeg csoportokban már meg is kezdték &z aratási munkákat. Az elmúlt gazda­sági év tapasztalatait leszűrve, a tszcs pártszervezeteinek már most fel kell készülniük a gyors, szem. veszteSég nélküli aratásra, Ila a pártszervezet alaposan negtÚrgyaUa a minisztertanács határozatát és ah_ nak alapján készíti elő az agitációs muinkát. nem fordulhat elő olyan eset, min] például az algyői Uj Élet- és a mártélyi Ha'adís.tszisnél, ahol tavaly még októberben is csé­peltek. A segítség tehát, ami] a tszcs pártszervezetének kell nyújta­nia, komoly és felelősségteljes. Az agitációs munka terén ko­moly fejlődés tapasztalható ebben »z évben. Ezt bizonyltja. hogy tszcs-ink a tavasü mezőgazdasági vetés, a növényápolás munkáiban példamutatóan előljárnak, A jó munka eredménye, hogy megyénk az első helyen ál! a növényápolás terén országos viszonylatban. Ugyanezt kell elérnünk az aratás, cséplés, begyűjtés terén is. Termelőcsoportjaink előkészületei az aratásra, behordásra. cséplésre ma alaposabbak, mint az elmúlt év­ben voltak. A tszcs.k pártszerveze­tei foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy pártvonalon miként tudják meggyorsítani a munkálatokat, ér. veket dolgoznak ki, alkalmazzák a szemléitelő agilációt a dolgozók mozgósítására. Ezeket a módszere­ket kell a pártszervezeteknek kiszé­lesíteniük és továbbfejleszteniük. Helyes az a módszer, ahogy a Szegedi Dózsa-tszcs pártszervezete előkészítette az agitációs munkát. Az artás megkezdése előtt a párt­titkár összehívta a népnevelőket, pártbizalmiakat és megbeszélte, ve­lük a feladatokat. Ez a beszélgetés nem csak nagy vonalakban, hanem konkréten is meghatározta: miért fontos a gyors aratás, cséplés, az időben elvégzett munka hány mé­termázsa gabonával jelant többet népgazdaságunknak és a lagok jö­vedelmét mennyivel emeli. Hiszen 5 százalékos 6zemveszteség orszá­gos méretben amnyit jelent, hogy Budapest egyévi ellátását tudnánk azzal biztosítani. A megbeszélést követően a bizal­miak és a népnevelők röpgyűlése­ken tárgyalták meg az aratási mun. kákát, ezenkívül a munkacsapatokba beosztott népnevelők személyes agi­táció formájában is elbeszélgettek a dolgozókkal. Az ilyen alapos elő­készítő munka eredménye volt, hogy az első napi aratás eredmé­nyét kiértékelték, feltárták a hiá­nyosságokat és a jó tapasztalatokat továbbfejlesztve fogtak a másnapi munkához. Ez az egy példa rámulatott arra, hogy ahol a tszcs párttitkára helyesen foglalkozik a bizalmiakkal, népnevelökkel, ott komoly eredmény érhető el. Azonban a jó eredmé­nyék eléréséhez szükséges elsősor. ban az is, hogy a bizalmiak, nép. nevelők mutassanak példát; járja­nak élen a munkában, mert ha a népnevelő hanyagul, rosszul dolgo­zik, hogyan képes meggyőzni a pártonkívüli dolgozókat a gyors és időbeni munka hasznosságáról. Ho­gyan folyik az olyan helyen az agi­tációs munka, mint a mórahalmi Uj Világ-tszcsben, ahol a tszcs tagjai a cséplést csak úgy hajlan­dók végezni, ha bért, vagyis részt kapnak az elcsépelt mennyiségből ugyanúgy, mint a bércséplő mun­kások? Ezt a helytelen álláspontot nem szerelte le a párttitkár, sőt ő is bele esett a tömegek uszályálba, nem gondolva arra, hogy ez a hely­telen elgondolás a csoport további fejlődését fogja akadályozni és nem bizonyította be a tagoknak, hogy a munkaegység több mint a c&éplő. rész, hiszen a tszcs a tagok sajátja. Az elkövetkezendő időben a nép­nevelők munkacsapatonként tárgyal, ják meg a soronlcvő munkák végre­hajtásának módjait. Számolják ki, hogy egy-két százalékos sremvesz­teséggel milyen kárt okoznak nem­zetgazdaságunknak. de maguknak a csoport egyes tagjainak is. Komoly feladat vár népnevelő­inkre az aratás, cséplés idején is. a családtagok bevonásának biztosítá. sálban. Meg kell magyarázni a dol­gozóknak: ha hozzátartozóikat be­vonják a munkába, több munkaegy­ségük lesz és magasabb jövedel­mük. Különösen fontos kérdés ez, mert még a növényápolás! munkák is folynak és a hozzátartozók bevo­násával nem szenved hiányt a to­vábbi növényápolás. Jó példa erre az ambrózfalvi Dimitrov-tszcs — de még számos a megyéből —. ahol a tagok hozzátartozóit 100 százalé­kig bevonták a munkába. Ezekben a csoportokban a helyes agitációm keresztül érték el ezeket az ered. ményeket. Az agitáció terén a tszcs-kben még tapasztalhatók igen súlyos hiá­nyosságok is. A sövényházi Zója. vagy a székkutasi Petőfi-tsziben netn foglalkozik kellően a párttitkár a népnevelőkkel, nem határozza meg konkrétan a feladatokat. Ezért ott gyenge is az agitáció, nincsenek jó és megfelelő érveik. Ebből adódik az„ hogy a tsz tagságának egy ré­sze a hozzátartozók bevonását olyan formán fogadta, hogy „eltar­tottuk ezelőtt is az asszonyt és iha is el fogjuk tudni tartani". Ezeken a helyeken hiányzik a népnevelők harcos-ága, ennek következtében nem magyarázzák meg a dolgozók­nak azt a veszteséget, amit e hely. telén gondolkodással okoznak álla. munknak és saját maguknak azál­tal. hogy időben nem tudják megfe­lelően megoldani az ejőttük álló fel. adatokat- Feladata a pártszervezet­nek, hogy rávilágítson ezeknek a dolgozóknak a helytelen álláspont­jára, állítsa példaképül a Szovjet­unió kolhozait, ahol a bevont női munkaerők éppúgy megállják a he­lyüket, mint a férfiak Magyaráz­zák meg az agitátoraink, hogy míg a mult kapitalista rendszerben a kuláknál arattak, kénytelenek voltak 6—8 éves családjukat is dolgoz, tatni, hogy valamilyen formában, szűkösen tudják biztositani a fej­adagot. Komoly eredményeket tudunk elérni a DISZ fiatalok bevonásával, az agitációs munkába. Egyes tsz-eiklben, ahol a pártszervezet kel­lően foglalkozik a fiatalokkal, ez tapasztalható. A szentesi Felszaba­dulás-tszben a párttitkár elvtárs fel. adatokkal bízza meg a DISZ titká­rát. beszámoltatja végzett munká­járó! aminek eredménye, hogy szá­mos 'fiatalnak több mint 200 mun­kaegysége van ezideig. A fiatalok itt jó agitátorai a csoport pártszer vezeténsik. Ez segítette elő azt, hogy már felkészülök az aratasi, cséplési munkálatokra, kiküszöbölve az utolsó pillanatok kapkodását. Hogy a tszcs-k pártszervezetei kellően tudjanak mozgósítani a feladatok elvégzésére, járási párt­bizottságainknak, községi párt titká­rainknak, gépállomásaink politikai helyetteseinek kell, hogy komoly se­gítséget adjanak a tszcsjk párttit­kárai számára. Ha a pértt.tkárok megfelelő segítséget kapnak, úgy ők is helyesen irányíthatják a nép. nevelöket megfelelően felvértezhe­tik őket ' érvekkel, módszerekkel, hogy elérjük: a minisztertanács ha­tározatában megjelölt augusztus 20 határidő előtt be tudjuk fejezni az aratási, cséplési munkálatokat. Hegedűs Imre MDP Csongrálmegyei Pártbizottsá­gának politikai munkatársa A Szovietunió újabb jegyzéket intézett a svéd kormányhoz Moszkva, (TASZSZ), Erlander svéd miniszterelnök ezév június 16-án Stockholmban tiltakozó jegyzéket nyújtott át K. K. llogyionovnak. a Szovjetunió nagykövetének, szovjet vadászrepülőgépeknek egy svéd ka­tonai repülőgép ellen irányuló cse­lekményei miatt. Hammerskjöld svéd tárcanélküli miniszter június 18-án átadta K. K. Rogvionovnak a svéd kormány vá­taszjogyzékét a szovjet kormány 1952 június '7-i jegyzékére, melyben a szovjet kormány tiltakozott amiatt, hogy június 16-án svéd katonai re­pülőgép durván megsértette a szov­jet határokat. A svéd kormány kijelentette, hogy a szóbanforgó svéd katonai re­pülőgép nem volt felfegyverezve és „nemzetközi vizek felett" repült. A.» J. Vis'inszkij külügyminiszter június 19-én átadta Selmán svéd nagyköveinek a szovjet külügymi­nisztérium jegyzékét, amely többek között a következőket tartalmazza: A Szovjetunió külügyminisztériu­ma szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a jegyzékekben foglalt állítá­sok teljesen alaptalanok. Pontos megállapítást nyert, hogy a „Catalina" svéd katonai repülő­gép abban az időpontban, amikor a szovjet repülőgépek felfedezték, négy mérföldnyire tartózkodott' a Szovjetunió szárazföldi határától, al Ristoa-foktó! (Hiiumaa-szigety északkeletre fekvő térségében, vagyis a szovjet felségvizek határain belül A repülőgép nem engedelmeske­dett a szovjet vadászrepülőraj fel­szólításainak, hogy kövesse a repü­lőtérre és ott szálljon le, hanem tü­zet nyitott az egyik szovjet repülő­gépre és csak a szovjet vezérgép választüzére távozott el a tenger felé. A szovjet külügyminisztérium szükségesnek tartja felhívni a svéd kormány figyelmét arra, hogy már régebben is előfordullak olyan ese­tek. amikor svéd katonai repülőgé­pek megsértették a szovjet határo­kat Minf Selmán svéd nagykövet a szovjet külügyminisztériumnak 'ett nyilatkozatából kitűnik, a svéd kor­mány beismerte, hogy iúnius 13-án egy svéd repülőgép ismét megsértet­te a szovjet határt. A fentiekre való tekintettel a Szov­jetunió külügyminisztériuma erélye, sen visszautasítja a svéd kormány, tiltakozását és követeli, hogy ha­sonló határsértés többé ne fordul­jon elő." A Francia Kommunista Párt központi bizoflságának határozata Pártcsoportvezetők, békebizottsági titkárok jó felvilágosító munkájának eredménye a Ruhagyárban Párizs (MTI). A Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsága június 18-án genneviíliersi ülésén határozatot hozoit a Jacques Duclos kiszabadítása érdekében folytatandó országos mozgalomról. A határozat rámutat, hogy a bé­kéért és a nemzeti függetlenségért vívott harcban a Kommunista. Párt Központi Bizottságának egyik leg­fontosabb célkitűzése Duclos és a többi bebörtönzött hazafi szabadon­bocsálásánaik kivívása. A Központi Bizottság éppen ez­ért ejjiatároztav hogy országosmére­tű tiltakozó mozgalmat indít. Tö­meg- petíciókkal, küldöttségek' me­nesztésével, a munkaidő előtti, alanti, vagy utáni tüntetésekkel, hosszabb, vagy rövidebb munkaibe­szüntetésekkei kell folytatni svz ak­ciót Jacques Duclos és a többi be­börtönzött hazafi szabadonbocsátása érdekében s ezt az akciót állandóan fokozni kelil a háborús bűnösök ösZ-t saeesküvésének teljes bukásáig. A kommunistáknak szünet nélkül harcolniok kell a demokratikus szabadságjogok védelméért küzdő bizottságok létesítéséért és gondot kell fordítemiok arra, hogy ezekbe a bizottságokba a legkülönfélébb véleményű francia férfiakat és nő« ket tömörítsék. A kommunisták gyors akciójától függ a mozgalom sikere, amelynek ki kell szabadítania Jacques Duc­lost és győzelmet kell hozni a de* mokrácia ós a béke számára. Ez a győzelem a munkások, demokraták és hazafiak győzelme lesz és hoz­zájárul a népi tömegek érdekei, aj szabadságjogok és a bélre megvédé­séhez és a nemzeti függetlenség visszahódításához — fejeződik be a, határozat. Fokozódik a jugoszláv munkások harca a titóista szakszervezetek ellen A Szegedi Ruhagyár dolgozói minden erejükkel harcolnak, hogy a legközelebbi értékellésnél üzemük az első helyet foglalja ej. Ennek érdekében a pártszervezet, és a szak­szervezet még fokozottabb gondot fordít az üzem népnevelő gárdájá­nak eredményesebb munkájára. A pártcsoportvezetők taggyűléseken, pártcsoportvezetői értekezleten rend­szeresen beszámolnak végzett mun­kájukról, kicserélik tapasztiallalaikat és móds-zerekben gazdagodva vég­zik feladatukat. A mult havi tag­gyűlésen Módlics Lajosné párlcso. portvezető dg beszámolt a mun Ica te­rületén elért eredményeiről. El­mondta, hogy munkáját úgy végzi, hogy a területén lévő kommunisták 1< gyének azok, akik a pártonkívüli dolgozóknak példát mulatnak mind a békeőrség vállalásában, mind ter­melési eredményük fokozásában. Ugyancsak Simon Antal elvtárs is elmondta — aki szintén pártcsoport­vezető —, hogy hetenként egyszer összehívja csoportját, értékeli az el­végzett munkát, felhívja a pártcso­port tagjainak figyelmét azokra a hiányosságokra, umélyek előfordul­nak. A népnevelők példát mulatnak a termelésben A Szegedi Ruhagyár népnevelői az utóbbi időben szél) uredményekot érlek el. A népnevelők, tervszerűen foglalkoznak a dolgozókkal. Külö­nösen jól végzik munkájukat Tézsla Mihályné, Bódi Józsefné, Pusztai Jolán, Domonkosné elvtársnők. Nap, mint nap rendsze •csen foglal' óznak a hozzájuk beosztott dolgozókkal és termelési eredményekkel is példát mutatnak a terem dolgozóinak. A szép gazdasági eredmények cl érésében nem kis mértekben segí­tett az üzem békebizottságainak bizottságok jól dolgoznak. Megmu­tatkozik ez abban is, hogy a béke­őrök száma állandóan növekszik és egy-egy békegyűlésen hárman, né­gyein is jelentkeznek előadónak. A békcibizottságok titkárai a megyei béketalálkozó előtt békemagygyülésl szerveztek, melyen az üzem vala­munkáját Erdélyi Albert elvtárs teljesítménye, aki június 5-én 160 százalékot, 6-án 208 százalékot 9-én 374 százalékot, 11-ém 415 szá­zalékot, 15-én 457 százalékot, 18-án 498 százalékot ért el,. Vagy Hege­dűs Mihály, aki június 4-én 243 százalékot, június 5~ón 260 százaié­mennyi dolgozója résztvett. Itt ha- kot és június 18-án 287 százalékot tározták el, liogy egyhetes békemü­szakka] köszöntik június 1-et. Ez­zel a békeműszakkal érték el a Ru­hagyár dollgozói, hogy májusi ter­vüket 105.1 százalékra telj esi tették. A békeőrök számának állandó növe­kedését bizonyítja, hogy június 2dől június 20-ig összesen 729 dolgozó állt békeőrséget. Ellenőrzik a felajánlások teljesítését A békebizottsági tagokhoz hason­lóan a szakszervezeti bizalmiak is utóbbi időben kezdenek gazdáivá vélni munkaterület üknek. A mun­kaverseny szervezésébe mind akti. vabban kapcsolódnak, be. Jó felvi­lágosító munkával tudatosítják a munkaverseny fontosságát, ellenőr, zik a felajánlások teljesítését. Hiá­nyosság azonban az, hogy ez a munkájuk még bizonyos mértékben kampányszerű. Az egyes nagyobb ünnepeknél, mint például augusztus 20 is, a bizalmiak csak a mennyi­ségi és a minőségi felajánlások szer­vezését végzik. Elhanyagolják — vagy inkább — kevesebbet törődnek a Gazda-mozgalommal. A Rőder-mozgaliom területén igen komoly eredményeket értek el a Szegedi Ruhagyár dolgozói. Meg­mutatkozik ez abban is, hogy míg februárban a Ruhagyárban 23 szta­hánovista volit, addig ma 81 dolgozó kapta meg a büszke sztahánovista címet. A Loy-mozgallom területén mindennél ékesebben bizonyítja a munkája. Az üzemen belül a béke- nómievelök. szakszervezeti bizalmiak ért el. De sorolhatnánk sokáig azok­nak a ruhagyári dolgozóknak a ne­veit, akik megértetlék, hogy a „Ter­melj ma tobbet" mozgalom nagy­mértékben elősegíti az üzemi terv időelőtti befejezését. Adják át tapasztalataikat, agitációs módszereiket Az l-es teremben dolgozó Vásár­helyiné és Sonkolyos Emiiné azon­ban nem használták ki kellőképpen munkaidejüket, gátolták a munka tökéletes megszervezését. Ezen a hiányosságon is segítettek a nép­nevelők. Beszélgettek a két dolgo. zóval, megmagyarázlak nekik: így nemcsak a terem termelését akadá­lyozzák, de a következő termek sem tudják teljesíteni tervüket. A jó felvilágosító munka eredménye már másnap megmutatkozott, mindket­ten 100 százalékra teljesítették nor. májukat. A Szegedi Ruhagyár pártcsoport­vezetői, népnevelői, szakszervezeti blzaJmiai komoly eredményeiket ér-' tek el a felvilágosító politikai mun­kában. Hiányosság azonban "még, hogy a népnevelők nem valameny­nyien végzik el munkájukat, ami megmutatkozik az egyes termek tenmitilési eredményeinél. A jó nép­nevelők, mint Tézsla Mihályné, vagy Bódi Józsefné adják át ta­pasztalataikat, ismertessék meg agitációs munkamódszerüket és ak­kor még jobb sikereket érhetnek el. A „Za Szocijaliszticsku Jugo­szláviju", a jugoszláv forradalmi emigránsok Moszkvában megjele­nő lapja közli M. Szavics cikkét, amelyben a jugoszláv szakszerve­zetekről a többi között a kővetke­zőket írja; A Tito-Rankovice banda a szak­szervezeteket a munkásság ki­zsákmányolásának és elbutításá­nak eszközévé változtatja. A jugoszláv szakszervezetek élén ma a munkásosztály esküdt ellen­ségei, a belgrádi hatalombitorlók bűnös politikájának szekértolói állnak. A titóista szakszervezeti vezetők az amerikai háborús gyújtogatok agresszív politikájának védelme­ző ikónt és propagálóiként 6zere­pe'nek a nemzetközi porondon. A titóista szakszervezetek veze­tői atitól sem riadnak vissza, hogy a tagdíjakból összegyűlt pénzt eltulajdonítsák. Az úgynevezeti „segélyalap" teljes összege, amely a dolgozók üdültetésére szolgálna, az ő zsebükbe vándorol. Jugoszláviában a technikai vé­dőberendezések hiánya miatt éven­te több, mint félmillió baleset tör­ténik. A szakszervezetek pedig mentik azokat, akik felelősek Ú balesetek egész sorozatáért. A titoistia szakszervezetek a hor­vátországi szakszervezetek köz­ponti bizottságának ülésén és Bosz­ni-Hercegovina szakszervezete or­szágos tanácsának tizedik plénu­mán elhatározták, hogy Horvátor­szág könnyűiparának egyes ágai­ból 4500 munkást, Bosznia-Her­cegovina üzemeiből 1500 munkást bocsátanak el, a többiek bérét pedig több, mint 200 millió dinár­ral csökkentik. A dolgozók elszárat harcot foly­tatnak a titóista szakszervezetek: ellen. A szakszervezeti gyűlése­ken a munkások jobb munka- és életfellételeket követelnek, tilta­koznak a kegyetlen kizsákmányo­lás, a munkanélküliség, a bérek csökkentése ellen. Igen sok helyen, mint például a zágrábi „Grafosz" üzemben a munkások egységes harca követ­keztében a vállalat vezetősége kénytelen volt követeléseiket tel­jesíteni. A jugoszláv munkásság továbbra i-i elszántan harcol jogaiért, a Tito-fasiszta szakszervezetek, a Tito-rendszer ügynökségei ellen, (MTI.) „A német nép a pokol fenekére kivánja Ridgway pestistábornokot'4 Walter Fisch, a Német Kommu. nista Párt képviselője a bonni par­lament legutóbbi ülésén pártja és Nyugal-Németország egész béke­szerető lakossága nevében a követ­kező nyilatkozatot tette: — Nyugat-Németország dolgozói a legnagyobb felháborodással érte­sültek arról, hogy Ridgway ame­rikai pestistábornok hétfőn Bonnba érkezik és innen három napos „szemte.útra" indul Németország amerikai, brit és francia megszál­lási övezeteibe. Dolgozó népünk ne­vében kérdezem öntől, Adenauer Úr, mi keresni valója van nálunk aggastyánok, nők és gyermekek tö. meggyilkosának? Német népünk a legélesebben tiltakozik az ellen, hogy Ridgway német területre tép­jen. Nem engedjük meg, hogy Né­metországot második Koreává te. gyéik. A német nép a pokol fene­kére kívánja Ridgway pestistábor, nokot! __ kiáltott fei Waltor Fisch. Beszédét nem folytathatta, mert Ehlers. a bonni parlament e'nöke jogellenesen megvonta tőle a szót. Megkezdődött a Tudományos Akadémia ülésszaka Sztálin nyelvtudomáyi munkái megjelenésének második évfordu­lója alkalmából a Magyar Tudo­mányos Akadémia és az Eötvös Ló­ránd Tudományegyetem tudományos ülésszakot rendezett. Az ülésszakot Trencsényi-Wal­dápfel Imre akadémikus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora nyitotta meg. Ezután Fogarasi Béla akadémikus tartott előadást ,.A tu­domány, mint társadalmi tudat forma" címmel. Ezt követően Gal­kin szovjet professzor „J. V. Sztá­lin a szocialista nemzetek és a nem­zeti nyelvek jövőjéről" című elő. adása következett.

Next

/
Thumbnails
Contents