Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-03 / 128. szám

Megkezdődött a próba zsilipéiig a Volga—Don-csatornán, elindult útjára az első két hajó A június 14 Nemzetközi Gyermeknap Ls bebizonyította, hogy népi demokráciánkban legnagyobb érték a gyermek A Francia Kommunista Párt titkárságának tiltakozó közleménye n szombati rrndőri műveletek ellen AZ VDF C SONGRA D M E G Y E ! P A RTB fZ OTTSA G A N A K JA VIII. ÉVF. 128. SZÁM AHA 50 FILLÉR KF,DD, 19!>2 JUNIUS 3. Fokozott helytállásra lelkesített Csongrád megye békekövetelnek vasárnapi hareos találkozója II Megyei Béketalálkozó határozata A. békeharcosok legjobbjainak hő­si példája egyre nagyobb tömege­ket sorakoztat fel megyénkben is a Szovjetnnió-vezette béketábor zász­laja alá. A Megyei Béketalálkozó hivatott arra, hogy megerősítse és tovább­fejlessze békeszerető népünk öntu­datos harcát a tartós békéért. Cson­grád megye népét új küzdelemre lelkesül a béke harcában a nem­zetközi béketábor egyre növekvő ereje. Fokozódó gyűlölet hatja át népünket az amerikai imperialisták meg-megújuló gaztetteinek láttán. Nyugat-Németországban a világ­uralomra törő amerikai imperializ­mus a Keretszerződéssel ismét az emberiségre akarja szabadítani a fasiszta tábornokok gyilkos klikk­jét. A Wall Street bankárai a fasiz­mus rémét kl akarják terjeszteni az egész világon. Gőrlnget Ridgway­val akarják helyettesíteni. Buchen. wald és Auschwitz haláltáborait Rocsedó szigettel. Hitler háborás gaztetteit felülmúlják az ameri­kaiak koreai bűntettei. Békés la­kosságra pusztító baktériumokat szórnak. A halálraítéltek esztelen őrültségével a fas ?mus és az új háború előkészítésének útjára lép­tek Amerika tőkései, bankártáborno­kaik és nyugateurópai szolgaminisz­tereik segítségével. A népek erői azonban hatalmasabbak a háború erőinél A népek szava erőteljeseb­ben hangzik, és túlharsogja a gyil­kos amerikai imperialisták gyáva és rekedt ordítozását. Az amerikaiak és nyugateurópai bábkormányaik kegyetlenül üldözik a békeharcosokat. Philip Müller né­met békeharcost megölték. Letar­tóztatták André Still békeharcost, az L'Humanite főszerkesztőjét, art a francia írók akinek fejét honfi­társai közül először koszorúzta a Sztálin-díj dicsfénye. Az elmúlt na­pokban az egyik legjobb francia hazafit, a rettenhetet'en békehar­cost, Jacques Duclost börtönbe ve­tették, akinek egyetlen bűne, hogy népének élén harcolt Franciaország amerikai megszállása ellen harcolt Ridgway párizsi diktatúrája ellen. A háborús uszítók Hitler Gesta. pújának módszereivel akarják meg­félemlíteni a világ békeharcosait. A népek azonban nem hajtják a há­borús uszitók igájába fejüket, meri még elevenen élnek a dolgozók em­lékezetében a mult világháború rém­ségei. Még élnek a rokkantak, akik karjukat, lábukat csak néhány éve vesztették el. Élnek az özvegyek, árvák, akik szeretteiket siratják S nem tűrik, hogy a világot újra fel­verje a gyilkolás zaja. A francia gyárak, bányák, városok népe sztrájkokkal, munkabeszüntetések­kel, tüntetésekkel harcol a békéért a szabadságért. Az olasz választá­sokon a rendőrterror és a Vatikán lelkiterrorjának ellenére Is győzött a nép akarata, erősödött a baloldali tömb. Nyugat-Németország népe egységesen megtagadta a Keret­szerződés napján a középületek fel­lobogózását. A német nép fekete hétfőjének nevezték el ezt a napot, és százezrek tüntető tömege szállt szembe az amerikai géppisztolyok­kal felfegyverzett német fasiszták­kal. A dolgozók mindenütt bátran, elszántan és hősiesen szálltak szem­be a háborúra készülő gyáva gyil­kosokkal. A népek Szervezett tö_ megharca meg fogja akadályozni az új háború kirobbanfását. A Szovjet­unió ellen Nyugat-Európa dolgozói — mint ahogy azt már többször kl. nyilatkoztatták — soha, de soha sem fognak harcolni. A világ népei mindenütt mélysé­ges felháborodással és elszánt gyii. lölettel fordulnak szembe az ameri­kai Imperialisták háborús politiká­jával, és csatasorba szólítanak min­den becsületes embert a fasizmus ellen — a békéért! A Szovjetunió kormányának legutóbbi jegyzéke minden becsületes ember számára megmutatja az európai békéhez ve© »ető utat. _ A mai, csongrádmegyei béketa­lálkozó fel;dala az, hogy megyénk népének megmutassa az útat, ame­lyen járva leghatásosabban támo­gathatja a világ népeinek békekiiz. delmét. Mi, csongrádmcgyeiek — mintahogy a világ minden dolgo­zója — legjobban úgy harcolhatunk a békéért, ha a példát a békeharc élcsapatától, a világ dolgozóinak reménységétől, a szovjet néptől vesszük. Mi, magyar dolgozók, csak úgy, mint a többi s/abatlnépck. drága hazánk szüntelen erősítésével, a béke ellenségeinek könyörtelen le. leplez sével harcolhalunk. Ez a mai béketalálkozó legfontosabb tapaszta­lata! Békebizottsági tagjaink ezt magyarázzák meg minden dolgozó­nak! A Megyei Béketalálkozó Cson grád megye minden becsületes dol­gozójának azt a békemegbízatási adja, hogy az üzemekben, a szán­tóföldeken és a megye tudományon intézeteiben egyaránt szítsuk új lángra a munkaversenyt. Alkotmá­nyunk ünnepére, augusztus 20-nak tiszteletére növeljük a termést, hisz ez szilárdítja meg még jobban sza. bad hazánkat, amely a béketábor egy része. Minden dolgozó érezze, hogy a béke megvédéséért személy szerini felelős a termelésnek azon a harci szakaszán, ahol dolgozik. Ipari munkásaink a több és jobb terme­léssel, a harmadik negyedévi terv túlteljesítésével, állami gazdasá­gaink, gépállomások, termelőszövet­kezetek, egyénileg dolgozó Parasz­tok a mezőgazdaság termelékeny, ségének emelésével a béke aratás, béke cséplés, békebegyüjtés gyors befejezésével harcoljanak a békéért. A falu békeharcosai felelősek az aratás és cséplés gyors, szemvesz­teség nélküli végrehajtásáért. Megyénk értelmiségi dolgozói, tu­dományos intézeteink munkásai újabb eredmények elérésével harco'­janak a békéért. Békebizottságaink Ismertessék minden dolgozóval a nemzetközi békeharc jelenlegi sza­kaszának feladafalt, lelkesítsenek minden magyar dolgozót a békéért való új küzdelemre. Uj békeblzott­ságaink ezrei erősítsék népünkbe , a nemzetközi szolidaritást, értessék meg minden dolgozóval: a béke ügye egy és oszthatatlan az egész világon! A békéért és a szabadság­ért vívott harc bárhol folyj im is a világon, a ml harcunk! Növeljék nagyra népünkben a világ első bé. keharcosa, Szláün elvtárs, és a szovjet ncp iránti hűség és szeredet érzését. Neveljék a békebizottságok népünket éberségre, az imperialis­ták egyik legaljasabb kéme, a me­gye határain kardot csörtető fasisz­ta Tito és ügynökei ellen. Bckemozgalmnnk nem a gyenge­ség, hanem az erő jele. Ml építünk, mi békét akarunk, de el vagyunk szánva arra. hogyha kell fegyver­rel is megvédjük szabad hazánkat, és a békét! Mi, békeharcosok tud­juk, ha az imperialisták kirobban­tanák az új világháborút, az az egész kapitalizmus pusztulását je­lentené. A mi feladatunk az, hogy igazságunkat, a békét, erőnkre tá­maszkodva rákényszerítsük a hábo­rús uszítókra. A szabad országok békeharcosainak, tehát nekünk csongrádmegyei békeharcosoknak is, legfontosabb feladatunk, hogy min­den dolgozóval megértessük: szo­cialista építőmunkánk minden újabb eredménye győzelem a békeharc nemzetközi frontján. Ml, a megye békeharcosai példaképünknek te­kintjük a kommunizmust épitő szovjet embereket, szovjet békél,ar­cosokat. Megfogadjuk, hogy a szo­cialista munkafegyelmet, népi álla­munk fegyelmét szüntelenül javítva, munkával erősítjük hazánkat, a béke országát. Csongrádmegyei Békeküldöttek Találkozója Friss, vidám, lelkes csoport gyülekezett vasárnap reggel 6 óra tájban a Széchenyi-téren, a Városi Békebizottság helyisége előtt. Szeged békekövetei, iS élen­járó szegedi békeharcos találko­zo't itt hogy együtt induljon a megyei béketalálkozóra, Hódme­zővásárhelyre. Nemcsak ők gyűl­tek azonban össze (i melegbe for­duló nyári reggelen, hanem mind jobban benépesült az utca: innen is, onnan is jöttek dolgozók, vi­rággal. csokrokkal a kezükben, hogy üdvözöljék a békeharcos küldötteket, sok sikert kívánjalak tanácskozásukhoz. Nemsokára ze­neszó is hangzott fel. A szegedi Béke zenekar vonult ki s friss in­dulókkal köszöntötte küldötteinket. Boldog. mosolygó arcok, nevető szemek mindenütt s aztán lassan elindult a menet. Vidám zeneszó kísérte ükei: a Béke-zenekar egyik brigádja játszott az úton. A reg­geli ablakokból mindenfelé derűs arcok köszöntek ki, hiszen az ő szándékaikat. az ö akaratukat is vitték a találkozóra s közös ez az akarat, a béke megvédésének har­cos akarása. A Városi Pártbizott­ság épülete előtt megkapó jelenet várt a küldöttekre és népes kísé­retükre. A gyönyörűen feldíszí­tett épület erkélyén a Pártbizott­ság tagjai fogadták őket és való­ságos virágeső hullott rájuk. Senki sem tudja, hogy ki kezdte,, de mintegy vezényszóra egyszerre röppent fel a dörgő kiáltás és zú­gott, áradt kemény hangon: „Megvédjük a békét! Éljen a párt. Sztálin, Rákosi/" Bátor el­szántságban még jobban megerő­södve haladtak tovább, a menet élére úttörő zenelcar állt, a Dózsa György általános iskola kis úttö­rői s zenekaruk hangjainak köny­nyed csengése még melegebbé tette a szivek összedobbanását. A Római-körútnál diadalkapu magaslott az érlcezők elé, a béke­találkozó jelvényével, virágokkal ékesen feldíszítve. Amikor itt megálltak, friss úttörő pattant elő, Preizer József, a Földműves­utcai iskola tanulója és az ifjú­sági Vöröskereszt nevében bátran csengő hangon kívánta,, hogy sok eredménnyel folyjék a megbeszé­lés, amely — tudja — az ő érde­kükben, az ifjúság boldog jövő­jéért folyik. Szabó Jánosné, a Fclsővános II. békebizottság lel­kes tagja kívánt ezután ugyan­csak sok sikert és Lacsánné elv­társnő, a Városi Békebizottság tit­kára alig győzött válaszolni a kedves köszöntésekre, amelyekkel elárasztották a békeküldöttséget. De nem is kellett ide szó, beszélt •maga helyeit ez a szép, közvetlen ünnpeség és beszélt az a lelket kiállás, amely újból és újból fel­hangzott: „Harcolunk a békéért!'1 A Béke-zenekar játszott ismét: a megyei béketalálkozó tisztele­tére írt indulókkal búcsúztatiák békeköveteinket, akik integetve, mosolyogva szálltak be a Virágos autóbuszokba. Még néhány intege­tés. összenevető szemek s egy újább dörgő kiáltás .,Éljen Sztá­lin, éljen Rákosii" — azián elin­dultak az autóbuszok Hódmezővá­sárhely felé. A megye székhelyén már a vá­ros szélén üdvözlő küldöttségek fogadiák békeköveteinket. a Béke­szálló előtt pedig Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehaj­tóbizottságának elnöke köszöntötte őket rövid, harcos beszédben. Az­tán szállt az énekszó, dallal is harcos békeakaratukat juttatták kifejezésre. „Ha összetartunk rendületlen. legyőzzük végleg a háborút" — énekelték a szegediek, do a dal összefolyt a minden irányból érkező csongrádmegyei küldöltek, munkások, dolgozó pa­rasztok, néphez hű értelmiségiek, kisemberek dalával énekével. A szovjet hősök emlékmüvéhez vo­nultak, miután mindenünnen ösz­szegyültek a megye békekövetei. Az ő emléküknél álltak meg né­hány percre, hiszen az ő áldoza­tos harcuk nyomán született meg számunkra a szabadság és a bé­kés alkotó élet drága kincse, amelyet megvédeni becsületbeli kötelességnek tartják nemcsak a béketalálkozó résztvevői, de min­den tisztességes ember. Megkezdődik a békeértekezlet Pontosan kilenc órakor kezdő­dött meg a béketalálkozó ünnep­sége a Béke-6zálló emeleti nagy­termében. A szovjet hősi emlékmű mogkoszorúzitfr üián felvonult kül­döttség tagjaiból megválasztották a béketalálkozó elnökségét, ame­lyet az ünnepség résztvevői egy­hangú lelkesedéesel fogadtak el. Az elnökség tagjai: Lövő Ferenc elvtárs, az MDP Csongrádmegyei Pártbizottságának szervezőtitkára, Forgó László, az MDP Csongrádme­gyei Pártbizottságának agit. prop. titkárhelyettese. Nagy György, a Vásárhelyi Városi pártbizottság titkára, Dévényi Gyuláné, az Or­szágos Béketanács tagja, Savanya József, a Csongrádmegyei DIS7­bizottság titkára, Ábrahám Antal, a SZOT megyei titkára, Papp Sán­dor, a csongrádmegyei tanács el­nöke, Salgó László, az MSZT me­gyei titkára, Pópity József, az SZHSZ megyei ti kára, Nagy Ká­rolyné, az MNDSZ titkára, G. Fa­zekas Erzsébet egyetemi tanár, Aime Massei, a francia nép kül­dölte, Nagy Sándor Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas iró. dr. Fodor Gábor Kossu'h-díjas egye­temi tanár, a Szegedi Tudomány­egyetem rektora, Katona Sándor, országgyűlési képviselő, az Or­szágos Béketanács tagja, Varga István, a Megyei Békebizoltság tit­kára, Hegyi Endréné, a hódmező­vásárhelyi városi békebizottság tit­kára, Avkov Sztavkóné, az újszemt­iváni tszcs tagja. Hegedűs Erzsébet, az Ujszegedi Kender szövőnője, Molnár Erzsébet, a Szegedi Papri­kafeldolgozó Vállalat sziahánovis­tája, Kelemen Istvánné, a Szegedi Ruhagyár sztahánovistája, Kiss Kálmánná zákányszéki tszcs tag, Égető Sándorné, a szentesi Árvái Bálin-tszcs tagja és Hajdú József négy holdas dolgozó paraszt elfog­lalták helyüket az emelvényei). Az elnökség tagjait a béketalálkozó résztvevői nagy lelkesedéssel és tapssal fogddlák. A csongrádmegyei rendőrkapi­tányság zenekara eljátszotta a ma­gyar és szovjet Himnuszt, majd Lacsán Mihályné elvtársnő, a sze­gedi békebizottság titkára üdvözlő szavaival megkezdődött a béketa­lálkozó nagygyűlése. Nagy Sándor elvtárs Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író mondott ünnepi beszédet. Nagy Sándor elvtárs, Sztálin-díjas író ünnepi beszéde TISZTELT BÉKEÉRTEKEZLET! KEDVES ELVTÁRSAK! Mi, a csongrádmegyei dolgozók küldö.tei összegyültünk ma, hogy az élet legnagyobb kérdéséről beszél­gessünk, s a magunk portáján ha­tározzunk. Mert a béke ügye egyet jelent az élet lel, a háború pedig a pusztulással, a halállal... — Há­ború lesz, vagy béke? — ezt a kér­dést a történelem folyamán sokszor feltette magának az emberiség, de a nagy miértet egészen Marx Ká­rolyi g senki sem tudta érdemesen megválaszolni. A régi öregek úgy mesélték nekünk gyermekeknek a háború eredetét, hogy... „egyszer volt, hol nem volt, amikor a fehérlő király megharagudott a burlcus lei­rályra, mert a leányát nem akart a odaadni a fiához feleségüli" ... Sajnos, a Horthy-rendszer iskolái, ban sem tanultunk sokkal többet, megmaradtunk a mesénél. Legföl­jebb annyit toldottak még hozzá, hogy a magyarnak azért kell hara­gudnia a csehre, rácra, meg az oláh­ra — a németet ügyesen clhallgal­lák —, mert a Tátra, Mátra, Fátra hármas halmát nem engedhetjük, senv.a Tiszát, amiben.magyar könny folyik, sem kincses Erdélyt, ahol ' mindig szittyák voltak az urak. Arról persze megint csak hall­gattak, hogy 1919ben inaga Horthy és bandája segített a román, cseh, meg a szerb bur­zsoá hadseregeknek a munkások Magyarországának leverésében; és hogy a királyi Romániában éppen olyan rossz volt a sorsa a munkásnak, parasztnak, mint Horlhy Magyarországában De egyéb, úgynevezett tudós, „pártatlan", sőt „isteni eredetű" fó­rumok ia különös feleleteket adtak a háború eredetének kérdésére. Mondták istenverésnek, büntetésnek a rakoncátlan, lázadó emberiség fe­nyítésére, mondták szükséges rossz­nak. vagy ellenkezőleg a dicsőség mezejének, sőt a legújabb korba® — Marx után jó félszáz évvel egy­némely amerikai „bölcs" még szükséges jónak is. — Hát igen! — nyilatkozott az egyik ilyen álpró­féta. — Kell a hábr/rú! hiszen úgyis sokan vannak a kínaiak, a négerek, a munkanélküli fehér emberekről nem is szólva. A háború egészsége­sen lecsapolja a fölöslegetl,.t — Persze, amint ez szokásos, a tiszteli dollárfilozófus önszemélyét és osz­tályát nem sorolta az egészségesen Iccsapolandók közé. A Saovietunió története — a rendíthetetlen béhehare története Igy vélekedtek és vélekednek a regi uralkodó osztályok a háború­ról, azonban az ipari munkásosztály és Marx Károly megszületésévet fordulat következett a föld történe­tébe®. Marx lángelméje tételes, al­kalmazható tudománnyá emelte a gazdaság, a történelem, a társada­lom addig tapogatózó tudományait és felfedte a háború természetét. Megállapította, hogy minden kiz-'ák. mányoliáson, rabláson . alapuló tár­sadalommal velejár a háború, mert­hiszen az a rablás egyik formája. Lenin, a tőkés — imperialista kor­szak osztáiyharcainak, a tökecsopor­tok egymás megsemmisítésére irá­nyuló kíméletlen harcának belső tör­vényeit derítette fel s leleplezte a tőikésvllágot. mint amelynek egyene­sen lételeme a háború. Tudományos jóslatai 1914-ben be is következtek: a versengő tőkéscsoportok közt ki­tört az első világháború. A huszadik század azonban már nemcsak az Imperialista hábo­rúk, hanem a proletárforradal­muk korszaka Ls. Az 1917-es győztes októberi forra­dalom léirehozta a földkerekség első munkásállamát, a Szovjetuniót, a föld egyhatodán megszakadt a ka­pitalizmus lánca. A fiatal szovjet­államban megszűnt a kizsákmányo­lás, a dolgozók kirablása: a paraszté lett a föld, a munkásoké a gyár, s ennek megfelelően ez az új társada­lom száműzte a rablóháború esz­méit. A Sztálin elvlárs által kidolgo­zott nemzetiségi politika megszabta a szovjetnépek baráti együttélésé­nek. kölcsönös segítségének forrná, ját, mely különösen a szocial sta tervgazdálkodásban, a szocialista nagyipar egész Szovjetunióra kitér, jedő építésében jutott kifejezésre. Jellemző a békés Szovjelállamra. hogy vezetői már a megszületé-énck pillanatában is békére gondoltak, amikor kiadták a békéről szóló dek­rétumot; amely felszólította az ön­vérében fetrengő Európát az első világháború haladéktalan befejezé­sére. Azóta is a szovjel diplomácia története — akár a dicstelen Nép­szövetségben való működését, akár a második világháború előzmény it tekintjük — a békéért folytatett rendíthetetlen harc története. Ám a Szovjetunió nem pacifista, nem híve a mindenáron vr.ló bóké nek, a kommunizmus lángeszű vezé­rei. Lenin é-s Szlálin kdolgozták a békéért való harc elméletét, eszkö<

Next

/
Thumbnails
Contents