Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-13 / 137. szám

DEIMYMSZAC •-v jMqucs Duclos elvtárs levele í > Roger Vaillandhoz fjtrea esongrádmegyel festő- és szobrászművész vesz részf a Megyei Képzőművészeti Kiállításon K Szegedi Gépipari Technikumban megnyílik a dolgozók iskolája AZ MDP CSONGRADMEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJA VIII. ÉVF. 137. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK. 1952. JUNIUS 13. , A BÉKEARATÁS ELŐTT I % falu népe, a termelőezövetke­fcetek, állami gazdaságok dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok számára elérkezett a mezőgazdaság legfontosabb időszaka: a nyár. Szö­ltülő búzatáblák hirdetik, hogy jön, jnindközelebb ér hozzánk az aratás ideje. A Minisztertanács határozlá­jral felhívta a figyelmet a nyári mezőgazdasági munkálatok tervsze­rű végrehajtásának jelentőségére, megmutatja a dolgozó parasztsá­gunk előtt álló hatalmas feladato­kat. Ezek minél jobb elvégzésére kell most irányítani minden erőt a falun. „Különösen fontos — mondja a határozat —, hogy az időszerű növényápolási munkák elhanyago­lása nélkül mindenütt biztosítsuk a termés időbeni, veszteségmentes be­takarítását". A növényápolási munkák terén nincs szégyenkezni valónk. Cson­grád megyében befejeztük a kuko­rica, napraforgó és a cukorrépa második kapálását. Az országos versenyben első helyet foglalja el megyénk. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett —ame­lyek jól példát mutattak — becsü­lettel kivették részüket az egyéni­leg dolgozó parasztok is. A férfiak­kal váll-vállmellett haladnak ebben a munkában termelőszövetkezeteink többségében az asszonyok is. Lelke­sedésben és jó munkában nem ma­radtak el a DlSZ-fiataljaink sem a növényápolás munkájában és ez nem kismértékben járult hozzá, hogy ma az országos versenyben megyénk az elsőséggel büszkélked­hetik. Az idén több gondunk lesz a mun­kaerő biztosításában, mint tavaly. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság­ban rendelkezésre álló munkaerő a tavalyihoz képest nem nőtt, hanem csökkent. Ötéves tervünk növekvő munkaeröszükséglete sok mezőgaz. dasági munkást a városokban épülő Új gyárainknál juttatott állandó foglalkozáshoz. A szükséges munka­erő biztosítása, a sok új ara-tógép és kombájn munkába állítása elle­nére is nagy szervező munkát, a fa­lun minden ép-kézláb ember mun­kába állitását, a helyileg rendelke­zésre álló munkaerők legjobb fel­használását kívánja. Be kell _ vonni a munkába minden eddiginél na­gyobb mértékben a fiatalok mellett a nőket is. Időben kell gondoskodni a munkerőről, ez mosrt a legfonto­sabb és legsürgősebb feladat, mert ennek halogaiása helyrehozhatatlan károkat okozhat. A munkaszervezést éPP úgy, mint a munka végrehajtását az ellenség elleni harcban kell megoldani dol. gozó parasztságunknak. Nem sza­bad megfeledkeznünk arról és bűn lenne számításon kivül hagyni, s amit szem előtt kell tartani minden intézkedésünknél, hogy az osztály­harc tovább éleződőit a falun. Az idei békearatás jelentőségét nem­csak mi ismertük fel. hanem az el­lenség is s ezért nyílton, vagy alattomosan, de inkább sunyi mó­don megbújva már -megkezdte tá­madását és folytatja is mindaddig, míg le nem teperjük. Látnunk kell, hogy támadását minden eddiginél jobban támogatja az egyházi reak­ció. Az osztályellenség eddig sem viselkedett kezesbárányként, ahol te­hette, kárt okozott. A jövőben pedig még fokozottabb módon megkísérli, minden eszközt igénybe vesz. hogy megakadályozza munkánkat, gátat vessen fejlődésünkben. Ez az alap­igazság, amelyet nap, mint nap Bzáz és száz tény igazol, de amely­ről újból és újból szólni kell. mert sokan az elemi dolgokat felejtik el. Kétsoros drótsövény választja el megyénK déli szélét az amerikai imperialisták kiszolgálójától, Tilo Jugoszláviájától. A sövény tul-só ol­dalán párszáz méternyi távolságban hosszúlábú fabódék ágaskodnak a határ fölé. Ha átnézünk a drótsövé­nyen, nyomortengerre, elhanyagolt vetésekre e=ik tekintetünk és mind e mögött látnunk kell a mellet lünk ugrásra kész fenS^adat. A drótsö­vény kétoldalún két világ. Innen a dolgozó nép országa, hullámzó, szókülő búzatáblák. Odaát: Tito or­szága. Hír alig szálingózik onnan mostanában, de a dolgozó parasztok kifosztotÓságáról minden hírnél ért­hetőbb nyelven beszélnek a vetések. A mi ígérkező termésünk mégin­kább bőszíti ellenségeinket és ez fo­kozott éberségre int bennünket. Arra figyelmeztet, hogy ellensé­günk a múlthoz képest fokozottabb piériékbep kísgrli meg, hogy íte-1 hézségeket támasszon. Ezzel szá. molnunk kell, erre fel kell készülni a békearatás előtt. Szükségünk van a jó felkészült­ségre, jó szervezettségre, az erők teljes mozgósítására, nem kismér­tékben azért, mert az idén úgy kell aratnunk, hogy biztosítsuk a vesz­teségmen-ies betakarítást. Nem sza­bad megelégednünk, hogy egész évi munkánk eredménye, az életet adó termés, amely mindannyiónk ke­nyere a tarlón elszóródva, madarak és egerek martaléka legyen. A sikert az dönti el, hogy párt­szervezeteink tagságát hogyan mozgósítjuk a feladatok elvégzésé­re. A 6Íker -egyik záloga az, hogy a nagy munka napjaiban mit tesz­nek, hogyan dolgoznax a kommu­nisták. A mult igazolja, nem me­rülhetett fel még olyan feladat, olyan nehézség, amellyel ne bir­kóztunk volna meg, ha a mi pár­tunk kezébe veszi a fajdalokat. Ezért fontos, hogy pártszervezete­ink, akik végsőfokon felelősek a m'nisztertanács határozatának vég­rehajtásáért, most is a helyükön legyenek. A feladat végrehajtásá­ról a helyi tanácsoknak kell gon­doskodniok, az ő dolguk, hogy a jól kidolgozott tervben megjelölt feladatokat időben teljesítsék. E tervek elkészítésében pártszerveze­teinknek hatékonyan részt kell venniök. A tervkészítéshez jó ala­pot adott a minisztertanács hatá­rozata. Ennek ismerete iránytű a vezetők részére, a problémák meg­látására. Dolgozó parasztjaink előkészítet­ték a kaszákat. termelőszövetke­zeteink és állami gazdaságaink az aratógépeket, de készenlétben áll­nak már a kombájnok i-s a nagy munkára. Készen állnak a brigá­dok is, munkacsapatok is, hogy nekifogjanak a nagy munkának, az idei békearatásnak. „Most víg ara­tásra készül ilt minden, szorgalmas tettekre serkent a nyár — irja a költő —. Lesz kenyerünk, mert a béke e kincse éltető, érlelő ren­det talál!" Készül Csongrád me­gye dolgozó parasztsága, való­ban serkenti a nyár. Kenyér ara­tásra készül a nép, amely oly sok­szor aratott már kenyér helyett gondot. Az a nép, amely között az utóbbi negyven évben két iz-ben pusztított, öli a háború kaszája, amelyet a felszabadulás elölt ál­landóan tizedelt a betegség, a nyomor, az éhség, mert soha sem ehetett eleget abból a kenyérből, amelyet megtermelt. Most ismét felénk ágaskodnak az imperialista kutyák, hogy be­lénk marjanak. Nincs helye a so­pánkodásnak, a húzódozásnak. Harccal, munkával kell hozzájárul­ni a béke megvédéséhez. Az idei aratási munkában minden kasza­csapással, minden 6zem gabona megóvásával egy-egy ütést mérünk az imperialista vadak agyaraira, segítünk kiverni, kitépni azokat, ho-gy ne használhassák a népek el­len. Ezért váltsuk valóra a me­gyei béketa'álkozó határozatát, jó munkával, szemveszteség nélkül, időben végezzük el a békearatást. Az aratásra való készülődésben is az az elszántság vezet bennün­ket, hogy megvédjük a magunk és gyermekeink éleiét. Nekünk — a békéért küzdőknek —, napról-nap­ra nagyobb az erőnk. A harc élén a hős szovjet nép áll és mi szi­tárdan követjük őket a helyes úton. Csongrád megye dolgozó parasztjai az aratásra való jó felkészülés­sel, most napjainkban szorosabbra vonják soraikat, szélesítik, erő­sebbé teszik a békéért küzdők tá­borát, erősítik a békeharcot. Az aratásig hátralévő idő egyre rövidebb lesz. Minden órát, min­den napot ki kell használni, hogy termésünk betakarítását gyorsan el tudjuk végezni. Do'gozó paraszt­ságunk most a jó termés kiala­kításának döntő időszakában a növényápolási munkák során, az aratásra való jó felkészüléssel mu­tassa meg, hogy megérdemli és megbecsüli a munkásosztály tá­mogatását, amely a traktoroktól, az arató-cséplőgépig számta'an te­rületen megnyilvánul. Gondos nö­vényápolással, a harmadik kapá­lás befejezésével készüljön fel az aratásra, érjen el magas termés­eredményeket, s erősítse a mun­kás-paraszt szövetséget, a béke, a szocializmus útján haladó hazán­kat, A három hatalom javaslata a „felső határról66 nem a fegyveres erők csökkentésére^ hanem törvényesítésére irányul /. A. Malik elvtárs beszéde az ENSZ leszerelési bizottságának ülésén New-York (TASZSZ). Az ENSZ leszerlési bizottságának június 10-i ülésén J. A. Malik elvtárs ismer­tette a Szovjetunió küldöttségéinek állásfoglalását a három nyugati na­taloin javaslatával kapcsolatban. Ez a javaslat arról szól, hogy szabják^ meg az államok fegyveres erői lét-' számának „felső határát". A Szovjetunió küldöttsége — mondotta Malik elvtárs — megvizs. gálta a javaslatot. A javaslat a fegyveres erők kér­dését — úgy mint eddig is — mes­terségesen* önkényesen és minden alap nélkül különválasztja a fegy­verzet csökkentésének és az atom­fegyver eltiltásának kérdésétől. Ez azt jelenti, hogy a három hatalom most is kikerüli az atomfegyver eltiltásának és a fegyverzet csökkentésének a béke szempontjából annyira fontos kérdéséi. A javaslat szerzői nemcsak, hogy nem törekednek a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása kérdésének mielőbbi megoldására, haniem ép­pen ellenkezőleg: az egyik kérdést a másikkal felcserélve minden mó" don igyekeznek megzavarni _ és megnehezíteni a kérdés megoldását. Mindenki tudja, hogy éppen az amerikai katonai és politikai vezető személyiségek beszélnek rokat arról, hogy a háborús célok szempontjából a fegyveres erők létszáma nem annyira döntő jelentőségű, mint a légierők és a haditengerészeti flotta nagysága és a fegyverzet mennyisége. Bradley amerikai tábornok, a ve­zérkari főnökök egyesített bizott­ságának elnöke például ezeket mondta: „Olyan erőegyensúlyt igyek­szünk elérni, amely lehetővé te­szi, hogy a legnagyobb ütőerőt nyerjük atomfölényünkből és a maximális katonai erőt érjük el korlátozott emberi erőforrása, ink mellett-" Truman újabb sokmilliárdos elő­irányzatokat követel az atom­fegyverkezés céljaira. Ez egy­magában is leleplezi a három hatalom javaslatának tarthatat­lanságát és képmutató jellegét. Az Egyesült Államok vezető kö­reinek elgondolása szerint az ag. ressziv háború folytatásához arány, 'ag kisebb létszámú fegyveres erőre van szükség. A három hata'om j3­vaslatának elfogadása katonai szempontból kivételesen kedvező helyzetbe juttatná az agresszív po­litikát folylató Egyesült Államokat a békeszerető államokkal szemben. A három hatalom javaslata egy szót sem szól arról a kér­désről sem, hogy tlüsák el a baktériumfegyvert, akadályozzák meg a baklériumháborút, ítéljék el ezt a szégyenletes és bűnös hadviselési formát vonják fele­lősségre a baktériumfegyver alkalmazóit. Ez nem Vé'etlen. Ebiben az amerikai kormány politikája tükröződik. A „hármak tervének" figyelmes tanulmányozása megmutatja, hogy az általuk indítványozott ..felső határokat" teljesen önkényesen ál­lapították meg, anélkül, hogy szá­mításba vették volna a lakosság számát, a terület nagyságát és más tényezőiket. Malik elvtárs bebizonyította, hogy a három hatalom javaslata a felső határról" az Egyesül® Államok, Anglia cs Franciaor­szág rendkívül túlméretezett fegyveres erőinek — elsősorban haditengerészeti és légierőinek — nem csökkentésére, hanem törvényesítésére irányul. Fel kell hívni a figyelmet ar­ra is, hogy „a hármak terve" egy szóval sem javasolja az idegen te­rületeken lévő haditámaszpontok felszámolását. — Az amerikai lapokban közzé­tett, távolról sem teljes adatok sze­rint az Egyesült Államoknak jelen­leg több mint 400 haditámaszpont­ja van más államok területén. Az Egyesült Államok évről-évre növeli idegen területeken lévő haditámasz­pontjainak számát és egyidejűleg növeli ezeken a haditámaszpontokon elhelyezett légierőit is. — Fontos bizonyítéka fi ta Egyesült Államok agresszív po­litikájának, amely veszélyezteti a nemzetközi békét és a világ népeinek biztonságát. Ezek az adatok megmutatják, hogy kl fenyegeti a békét. — Fel kell figyelni arra is, hogy a „hármak terve" nyíltan előírja a fegyveres erők növelésének lehető­ségét. Ezt valamiféle „különleges kötelezettségekre" való hivatkozás­sal leplezi. A három hatalom javaslata arra irányul, hogy tévútra vezesse a bi­zottságot. A Szovjetunió, a szovjet kormány és a szovjet nép szembeállítja ezek­kel a javaslatokkal a maga konkrét javaslatait, — Ezek a javaslatok előírják, hogy azonnal határozatot kell hoz­ni a következő kérdésekben: az atomfegyver eltiltása, szigo­rú nemzetközi ellenőrzés a ti­lalom betartása felett, a fegy­verzet és a fegyveres erők csök­kentése, minden állam adat­szolgáltatása a fegyverzetről és a fegyveres erőkről és az adatok ellenőrzési rendszerének megte­remtése. — A szovjet javaslatok előírják, hogy mindezekben a kérdésekben konkrét határozatot kell hozni és megmutatják az útat a határozatok megvalósítására. Javaslataink kon­krétek és világosak. — A Szovjetunió küldöttsége vé­gül szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: Ha a három hatalom kormánya valóban kész fegyveres erőit és fegyverzetét legalább egyharmadé­val csökkenteni és kész lesz kon­krét határozatot hozni ebben a kér­désben azzal egyidejűleg, hogy ha­tározatot hoznak az atomfegyver el­tiltásáról é» e tilalom ellenőrzésé­ről. úgy a szovjet küldöttség nem lát nehézséget abban, hogy meg­egyezzenek a fegyverzet és a fegy­veres erők szóbanforgó csökkenté­sének konkrét számokban való meg­állapítására vonatkozóan. A június 10-i délutáni Glés Az ENSZ leszerlési bizottságánafi június 10-i délutáni ülésén az Egye­sült Államok és Anglia képviselője szólalt fel. Minden módon igyekez­tek leplezni a háromhatalmi javas­lat agresszív irányát és „a mindeni felölelő leszerelési programm döntő elemének" feltüntetni a javaslatot. Felszólalásuk után J. A. Malik, elvlárs hangoztatta: — Már hat éve halljuk az Egye* sült Államok küldöttségének nyilat­kozatát „jószándékairól" a fegyver­zet csökkentésével és az atomfegy­ver eltiltásával kapcsolatban. Dal mindezideig semmi eredmény sincs. Szeretnénk hullani az Egyesült Államok küldöttétől, hogy mikor szándékozik végre benyújtani régóta ígért javaslatalt a fegy­verzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról. Malik elvtárs ezután az amerikai küldöttnek azzal az állításával fog­lalkozott, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában kísérletek történnek az Egyesült Államok iránti gyűlöletí légkörének megteremtésére. A Szov­jetunió képviselője rámutatott, hogy a világ népeinek gyűlöletéi éppen az Egyesült Államok kormányának és a mögötte álló. magukat a „vi­lág urainak" képzelő amerikai mo­nopoltőkéseknek a politikája vívja ki. A járási vándorzászló elnyerése ntán az országos elsőségért indulnak harcba a sándorfalvi gépállomás dolgozói A Sándorfalvi Gépállomáson sízép sorban állnak a cséplőgépek és vár­ják azt a pillanato-t. amilkor a trak­torok pöfögésére megindulhatnak az asztagba rakott kalászosok felé és morgó dobbal nyelhetik el a dús­kalászú gabonákat. Huszonkét csép­lőgép vár erre a pillanatra teljesen rendben, kijavítva, jóval a cséplés kezdete előtt. A gépállomás dolarozAi már többször bebizonyították, hogy nem olyan emberek, akik megijed­nek a nehézségektől, az előttük álló akadályoktól. A mult hónapban vál­'alták, hogy a cséplés zavartalan menetének biztosítására a megyei béketalálkozó sikeréért, — június l-re — minden cséplőgépet kijaví­tanak. Május 1. után néhány nap­pal a termelési értekezleten hang­zott el ez a felajánlásuk s attól a pillanattól kezdve szaporábban csengtek a kalapácsok, sisteregtek a hegesztők. a vágópisztolyok* se­rényebben jártak a kezekben a csa­varkulcsok és a fogók. Komoly hő­sies harc volt ez, amit vívtak a gép­állomás dolgozói azért, hogy fel­ajánlásukat teljesíthessék. Fárad.tsá-, got nem 'ismerve végezték munkáju­kat, „A békéről van sző", zsongott valamennyi dolgozó fülébe és családjukra, szeretteikre, boldog jövőjükre gondolva végezték mun­kájukat. A munka zajában itt is, ott is felcsendült a dal és vidám nótázás közben varázsolták újjá a cséplőgépeket. Szorgalmas munkájuk eredményekánt a vállalási határidő előtt egy nappal már mind a hu­szonkét gép teljesen készen állt szép sorban. Ebből a szorgalmas munká­ból a gépállomás valamennyi dolgo­zója derekasan vette ki a részét, Magony István és csoportjának tag­jai: Gémes József, ifj. Tőrök István, Kakuszi Lajos. Miklós Mihály azon­ban mégis a jók legjobbjai közé küzdötte fel magát, mert a rábízott feladatot négy nappal a határidő előtt fejezte be. A műhelyben Med­gyes László és Bagi Illés cséplőgép­szerelők zárkóztak fel a Magony­brigád mögé. Örültek ezek az embenek az újabb Sikernek éa első dolguk yolt, hogy. jelentsék a pártnak: „A Sándorfat­vi Gépállomás dolgozói határidő előtt egy nappal befejezték vállalt kötelességüket". Máj H8 6-án a Gépállomás udvarán a traktorok! — a béke tankjai —ésa cséplőgé­pek között olajos arcú emberek jöt­tek össze. A lefelébukó nap sugara fényesen világította be az arcukat. Az ünnepi események gyorsan pe­regtek le s az ünneplés közben Sza­bó Lajos elvtárs büszkén vette 'át jó munkájukért a Szegedi Járási Pártbizottság gyönyörű vándorzász­laját, A Gépállomás dolgozói más­nap lelkesen folytatták munkájukat. Elhatározták: méltók akarnak lenni a Járási Pártbizottság zászlójához. Éppen ezért munkájuk fokozása ér­dekében csatlakoztak a mórahalmiak versenykihívásához és ugyanakkor aratás-cséplési versenyre szólították az ország valamennyi gépállomását. Azóta a gépállomás dolgozói azért harcolnak, hogy az ország száz- és száz gépállomásai közül ők kerül­jenek ki elsőnek ebből •> verseny­ből

Next

/
Thumbnails
Contents