Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-12 / 136. szám

4 r CSÜTÖRTÖK, 1952. JUNIUS tí. " Az egyetemi és főiskolai dolgozók június elsejei felajánlásainak teljesítése elősegíti a vizsgák sikerét A szegedi egyetem és a főiskola ü már megindított vizsgákkal egész lívi munkájának legfontosabb áUo. másához érkezeit. A vizsgák ered­ménye az egész évi munkát tük­rözi majd vissza azt mutatják meg nz eredmények, hogy az egyes ka. rokon az egész évben milyen mun­ka folyt. Az egyetemi és főiskolai dolgozók, felismerve a vizsgaidő különös fontosságát, már a Megyei Béketalálkozó tiszteletére t«tt f f. Ajánlásaikat úgy szervezték meg, hogy azok mindenekelőtt a vizsgák sikeres befejezéséhez járuljanak hozzá. A helyes irányú, a legfonto­sabb feladat jé megoldása: elöse. gitő felajánlásokat az egyetem és a főiskola dolgozói most, a vizsgák időjén teljesítik. A felajánlások döntő többsége a vizsgák sikerét szolgálja. 'A legtöbb felajánlás e feladaton be­lül is a hallgatók vizsgára való elő­készítésére vonatkozik. A Termi. HzettudomÁnyi Karon Székely La­josnv1 és Siammcr Aranka tanárse. gélek váltalták, hogy tanulócso­portjaikat a vizsgákra pontosan és lelkiismeretesen előkészítik. Az elő. készített tanulócsoportok vizsga­eredménye jobb, mint az elmúlt fél­év végén. Ugyancsak a Természet­tudományi Karon Horváth Erzs'ébet tanársegéd azt vállalta, hogy az el­ttóéves biológ aJkém ia szakos hall­galólkat analitikai-kémiai gyakorlat­hói készfii elő. különösen sokat fog. hilkozva azokkal a hallgatóikkal, akik az elmúlt félévben gyenge eredményeket érteik él. Az előkészí­tett hallgatók eredim'ényei javultak, sőt olyan hallgatók is akadtak, akik jó (4-es) eredményt értek el. Dombi József adjunktus vállalta, hogy a gyógyszerész és biológus hallgatókat a számára nem kötelező tanulóköri foglalkozásokon készíti eló. Ezenkívül a csoportok gyengébb hallgatóival külön is foglalkozik. A Jogi Karon Martonyi János pro­fesszor valamennyi tanulmányi cso. * portnak konzultációt tartott az anyag legfontosabb kérdéseiről, A délutáni előadásokra bejáró dioígozó hallgatókkal pedig az előadások után külön is foglalkozott. Botti ödöu tanársegéd az eddig, vizsga­időszakban jogtörténetből 45 kon­zultációs órát tartott és segített a hallga'óknak a vizsgatervek össze­állításában. A Pedagógiai Főisko­lán Kövesdi Pál tanszíkvezetö ta­nár a vizsgák iikjén minden nap két órás konzultációt tart, Dobsá­nyi Ferenc gyakornok pedig a szak. érettségis munkás- és parasztszár. mazású hallga'ókat heti öt órában készíti elő a vizsgára. A felajánlások másik réstze a jövő félév előkészítésével kapcsolatos. Az egyetemi és főisko­lai dolgozók helyesen ismerték fel, hogy az elkövetkezendő félév mun­kája nagymértékben attól függ, hogy már most miképpen készítik elő. A Természettudományi Kar dolgozói közül Székely Lajosnó és S'nmmrr Aranka tanársegédek egy műszótár elkészítését is vállalták. Ez a szótár tartalmazza a jegyzet­ben előforduló idegen kifejezések megfelelő magyar elnevezését, s ezzei a hallgatók kollokviumra vaVi felkészülését segíti. A Bzótár már elkészült s a jövő évi jegyzet mel­lékleteként már használhatják a hallgatók. Horvai Rezső és Gargya László tanársegédeik felajánlásuk, ban vállalták, hogy valamennyi gya. korlat jegyzetét átvizsgálják, az órielemzavaró gépelési hibákat ja­vítják s ahol szükségesnek mutat, kőzik, a jegyzetet át is dolgozták. Hódi Antal hivatalsegéd azt vál* lalta, hogy a jövő félév gyakorla­taihoz szüiks'ges eszközöket, készü. lékéket felülvizsgálja és ha' izük. séges, kijavítja, illetőleg kiegészíti. Az egyetemi és főiskolai dolgo­zók június 1-i felajánlása vissza­tükrözi az egyetemek tudományos munkáját is: a felajánlások jelentős része tudományos problémák megoldását tűzte ki célul. Ez.eket a felajánláso­j kat már június í.re teljesítették is­; A jogi karon Pólay Elemér pro­| fesszor jogtudományi doígozatot j írt. a Pedagógiai Főiskolán Eper­jessy György tanszékvezető főisko­lai tanár a Gyapottermelési Kísér­leti Állomás munkatervéből vállait gyapotcsiráztatási kisértetcit június 1-é.n befejezte, Doöcsányi Ferenc gyakornok pedig három kisebb ma. gyar nyelvészeti cikket készített el. Foglalkoznak a felajánlások a takarékosság? mozgalom kiszélesítésével is. A Természetin­dományi Karon Hódi Antal hivatal, segéd azt is vállalta, hogy az inté­zet lomtárából kiváloga ja és cso­portosítja azokat az anyagokat, amelyeket valamilyen módon fel lehet használni. A Belgyógyászati Klinika mosókonyhájának dolgozói n békeműsznk idején mosott ruhák, nál tíz százalékos szapp3in és mosó. szer megiakarílást ér'-ek el_. Ugyan ezen a karon Kiss László nuUad'.­anyagbói eigy mikrószkóplámpát ke. szítéit­\Totyik a Tisza lefelé* A Béke-zenekar lelkesen készül új munkájának bemutatására A szegedi Béke-zenekar jó és lelkes munkája nem ismeretlen Szeged do'gozól előtt. A kiiö nő együttes most újabb nagyjelentő­ségű bemutatóra készül. Zsiga Ernő. a zenekar kamaigya, a kiváló sze­gedi népdalkutatók, Bálint Sándor, Péczely Attila, Szeghy Endre gyűj­téseit zenekarra feldolgozva „Fo­lyik a Tisza lefelé" címmel csokrot állított össze szegedi népdalokból. Nemcsak azért nagyjelentőségű ez a munka, mert a népdalok ter­jesztésével dolgozóink zenei neve­lését 6egíti elő, hanem aért i®, mert arról tesz bizonyságot., hogy a szórakoztató zene munkása: Is egyre eredményesebben valósik, ják meg munkájukban népi demo­kráciánk kultúrpolitikájának cél­kitűzéseit, s egyre jobban köze­lednek' a népi zene felé. A Béke­zenekarnak ezit az új munkáját rö­videsen. a nyilvánosság előtt ie bemutatják. Műsoros délután a Pedagógiai Főiskola ll-es számú gyakorló iskolájában A Szegedi Pedagógiai Főiskola II. számú gyakorló általános isko­lájának Szülői Munkaközössége és úttörő csapata jól sikerült műsoros délutánt rendezeti az iskola torna­termében. Az ünnepség első felében az I—IV. osztályosok szerepeltek s műsorukban népi játékokat, a béke védelmével kapcsolatos mesejátéko. kat adtak elő. A műsor másodü felében az iskola felsőbb osztályos tanulói népi táncokat és jeleneteket mutattak be. Az iskola énekkara — Kiss Mária tanár vezetésével — kiemelkedő sikerrel szerepelt. A műi­sor másik nagysikerű száma Som­fai László ,,Kovács Sanyi megin­dul" című egyfelvonásosának be­mutatása volt. Somfai László, az is­kola tanára egyenesen erre az alka_ lomra írta darabját. .4. darab tár­gyát az iskola éleiéből választotta s meggyőzően mutatta be egy sport iránti szeretetében elvakult és rossz útra tért tanulónak az iskolai kö­zösség alakító hatására történő megváltozását. PETROVÁCZ ISTVÁN BÉKEGYŰLÉSEN A lelkesedés nő, mind szilaj abban, majd szétfeszíti a szűk falaloat, merész elszántság .csendül a szavakban: bizakodás, gyűlölet és harag. Egy Özvegy édesanya mond beszédet — szavát mintha bensőmből hallanám. Beszél — s magukkal ragadnak a képek. ,. Régi emlék... — Előttem áll anyám, haloványan, ahogy fiz éve láttam, a bombák elől testével fedett, ott állt a penészesfalú homályban riadtan... — S visz tovább a képzelet. Füstölgő romok földig égett házak jelennek meg elöltem,. Régi kép, de eleven még. — S undorító árnyak most újra szítják borzalmas tüzét,,-. ... A felindulás túlnövi a termet s ledönti a kézrakta falakat, idézetlenül is mind itt teremnek s most ök vádolnak; Dél, Kelet, Nyugat. Az öt világrész — milliók nevében felemeli tiltakozó szavát, elszánt harcosok harsogják keményen hogy békeu béke kell! Halld meg világ! Az ártatlan Kou Zson anyja vádol, koreaiak pókmarta sebe, estzeni zsoldos-hóhérok vasától megölt Philip Miiller szép kedvese, Beloiannisz kiontott drága vére nem folyt hiába, bosszúért kiált, a gyilkosokat nem mossa fehérre a szentelt víz sem! — Halld meg hát világ: A béke fennmarad s tartós lesz! Bátor harcosok védik völgyön és hegyen, a rablókra lesújt a Béketábor s a hóhéroknak nem lesz kegyelem! PtyUuáMs zentóca a a hangversenydobogón A szegedi Zenekonzervatórium legutóbbi növendék-hangversenye érdekes újítást jelenlett ezen a téren. Nem egyes növendékek egyéni munkájából, hanem az in­tézet kollektívájának közös meg­nyilvánulásából volt ezúttal lemér­hető az eredmény. A hangverseny­dobogón ugyanis nyilvános órák lolytak. Az ötletes, változatos előképző bemutatót az intézet két tanárának, Csonka Miklós­nénak és ' Lippai Lajosnénak szinte művészi munkáját bizonyí­tották. A soronkövelkezö szol­tézs-csoportok már hangszeres nö­vendékek voltak. Szereplésük azt bizonyította, hogy a szollézs-óra ma már nem száraz, hanem eleven, íriss életízü muzsika az intézet­ben. A rendezést a szülői munka, közösség a békebizottság tag. jaival és a tanári karral szervez­ték meg és igy vált lehetővé 120 Hjú békeharcos, az intézet növen. dékeinek szereplése szebbnél-szebb béke- és munkadalokkal. A növen­dékek. valamint Kutrucz Éva, T. Penyé Anna, Szíjjas János, Péter Józselné és Szatmári Géza taná­rok munkáját a megjelentek el­ismerő tapsokkal jutalmazták. Zucker Hilda Lelkesen küzdenek a szegedi Terinészeiludanuínyi Kar hallgatói a „Rákosi félév" minél jobb eredményeiért A szegcdi egyelem ős főiskola Rákosi elvtárs születésnapjának tisztelőiére a most lezáródó félévet „Rákosi félév"-nck nevezte el. Ez a félév már az eddigi munkákban is kiemelkedő erodmónyeket hozo.t, a most folyó vizsgák pedig arról tanúskodnak, hogy a tanárok és hallgatók egyaránt megértették a „Rákosi félév" Jelentőségét. A Ter­mészettudományi Kar eddigi vizs­gáinak eredményeiről Renkccz Jú­lia, tanulmányi főelőadó, levelében azt írja, hogy a kar szakmai vizs­gája eddigi eredményeinek átlaga 4.20. A teljesen befejezett oro /.­nyelvi vizsgák átlaga pedig 4.49. Renlcecz Júlia levele a továbbiakban beszámol arról, hogy az egyes cso­portok igen komolyan vették a ver­aenyt, hatalmas lendülettel kezdtek a tanulásnak. Az első félévben a kar zászlaját a harmadéves vegyé­szek ,.C"tózakos csoportja szerezte meg. Ez a csoport most is tartja ki­váló eredményét, ma is az élvonal­ban halad. A csoport állagát több más csoport is erősen megközelí­tene. Így például a másodéves ve­gyészek Dobó, a negyedéves vegyé­szek Marék, a harmadéves matema­tika-fizika szakosok Bartók és az elsőéves matematika, fizika szakosok Skulléti csoportja. Sok egyéni elő­retörésre ls von példa. Bobák Jú­lia elsőéves vegyész szakérettségis hallgató kémiából oddigi közepes je­gyét jelesre javította. Palotás Mag­da elsőéves fizika-malcmatika sza kos szakérettségis hallgató pedig HHHHHH első félévi gyenge eredményeivel | munkájáról megállapítható, "hogy az és a DISZ funkcionáriusok példa­mutató vizsgája is. A példamuta­tásban élenjárnak: Marion János, Furka Árpád, Rácz Katulin, Kelen Tibor tanulmányi csoportvezelök, Márta Ferenc alapszervi titkár. Székely Sándor, az egyetemi D1SZ­bizoitság titkára, Zoliéi Mihály pártvezetőségi tag. Szemző Judit pártcsoporivezető. A jó vizsgaered­mények eléréséért a Tanulmányi Osztály minden dolgozója harcol. A csoportok közölti verseny állását a Tanulmányi Osztály előtt kifüggesz­tett színes grafikon hirde'.i, a diák­otthonok ebédlőjében elhelyezett hangoshíradók pedig naponként köz­lik az egyes csoportok állagered­ményét, a csoportokon belül r.z élenjáró és lemaradó hallgatók ne­vét. Varga András levelező, a Ter­mészettudományi Kar hallgrjtój a le­velében arról számol be, hogy a szakérettségis hallgatók átlaga 3.89. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a szakérettségis elvtársak is jóll megálltak a helyüket, de azt is bi­zonyítja, hogy még keményebb, még szívósabb munkára van szük­ség az eddigi eredmények fokozása érdekében. A továbbiakban Varga elvtárs levele arról számol bc, hogy a jó eredményt elérő hallgatók nép­szerűsítése ig.n jól történik. Hiba mutatkozik azonban az írásos ugi­tációnál. A DISZ-vezolő;óg ne en­gedje meg, hogy a faliújság üresen vagy régi cikkekkel álljon a falon. E hiba ellenére is a DISZ-szervezel ÉVA MERÉNYLŐJE szemben a mo lani viz: fiákon még külön dicséretben is részesült. A vizsgára való felkészülésben a hall­gatóknak nagy segítséget adtak az egyes intézetek által szervezett ta­nulókörök, konzultációk és a jól működő tanulópárok Igen lelkesí­tőén halott a csoport vezetők, a párt­elmúlt féilévhez képest sokat fej lődött. Törekedni kell azonban arra, hogy a vizsgák befejezéséig még hátralévő időben a DISZ-szervezet még több segítséget adjon a hall­gatóságnak. a vizsgák sikeres befe­jezése érdekében. A tizenkétévcs Éva összekulcsolt kézzel rimánkodott. Rózsapiros ar­cán patakokban folyt a könnye, szájaszéle remegett és gyermeki ékesszólásának utolsó tartalékait zo­kogta: — Drága édesapám, aranyos jó édesapám, ha szerelsz engem iga­zán, ha nem akarod, hogy meghal­jak, az Úrjézus öt sebére kérlek, tedd meg ezt az egyetlen egy kíván­ságomat. Azt mondta a tisztelendő bácsi., hogy ha nem gyónsz meg holnap tc is és nem áldozol meg, akkor az én szentáldozásomat se is­meri el a jó isten. Gyere el drága édesapám, gyere el velem a tem­plomba .., Pávás István tehetetlenül hall­gatta egyetlen gyermeke szenvedé­lyes szóáradatát — nem tudott dön­teni. El kelleti ismernie magában, hogy soha életében még nem állt ilyen kínosan nehéz probléma elölt. Nem volt vallásos. Olyasféle felfo­gása volt a templomról, meg a pa­róchiáról, hogy azokat csak a vén­asszonyok szórakoztatására és a gyermekek szelldltésére építtette va. lamelyik unatkozó nemes, de semmi esetre se azért, hogy a meglett fér­fiemberek is oda menjenek ájtatos­kodni. Aztán a papok erkölcsiségé­ről is megvolt a véleménye, hiszen nem azért járt ő valamikor rendre éjfél után haza a kocsmából, hogy ne látott volna cgyetmást a megug­rasztott reverendából. Egyszer adta rá a fejét a gyónásrq, amikor meg­házasodott, de akkor is összeakasz­kodott a pappal, mert az iránt ér­deklődött. hogy felvet le-e már menyasszonyától az előleget. Akkor megfogadta és cl is mondta tréfá­san mindenkinek, hogy akkor se menne be többé a templomba, ha vcszettkuiya zavarná és nem tudna máshová menekülni. Mindezt per­sze nem mondhatja cl ennek a fel­kavart lelkű csöppségnek. Ügy érezte: ő az oka annak, hogy idáig ^ fajult a dolog. Miért íratta fel a! kislányt hittanra, mikor a tanító is \ azi mondta, hoitjj az a szülő, aki i ELBESZÉLES hittanra járatja gyermekét, az a I háborúcsinálók kezébe adja, Dehát ő nem kommunista, úgy gondolta' akkor: még se lehet, hogy a gye­rek úgy nőjön fel, mini a barom. Elég, hogy 6 béres volt, a lányát nem hagyja olyan butának. — De kislányom, ott van anyád mondjad őneki — próbált kibújni i az egyenes válasz elöl és nem mert a gyermek kitágult szemébe nézni. — Nem! — dobbantott Éva a lá­bával. — A tisztelendő bácsi azt mondta, hogy édesapámnak kell el­jönni. Igy esclt meg, hogy Pávás István négy holdas újgazda áldozócsiitörlök reggel feketébe öltözve • besomfor­dált a templomajtón és a kismise alatt odaállt a gyónásra várakozó aggszüzek sorába. Az új csizma nem egészen jól feküdt még a lábá­nak, és mivel nem éppen mindjárt került rá a sor. zsibbadni kezdett a nagylábaujja. Már csak ^ Turóczy Leona, volt úribirtokos lánya gub­basztott előtte, de Pávás ez alatt a kis idő alatt olyanokat is gondolt, ami semmiképpen sem illett egy gyónásra várakozóhoz. Végre szabad lett előtte az út. A gyón/atószek úgy valahogy né­zetI. ki a templom hátsó boltíve alatt, mint egy széles galambdúc. A három ajtó lcözal a két szélsőt nyi­togatták felváltva a „bűnösök", a középső ajtó mögött meg Zimonyi Üdön tisztelendő úr rosleadozott a feloldozott vétkek súlya alatt. Már a belépésnél balszerencse érte Pá­vás Istvánt. Amikor le akart térde­pelni, az erős rugóval ellátott csa­póajtó úgy balkönyökön vágta hogy kishíján majdnem megszegte szóval is a második parancsolatot. — Ahá,! Az eltévelyedett juh mégis visszajött az akolba hal­lotta a rácson keresztül a pap szinte kedélyes, könnyed hangját. — Maga istentől elrugaszkodott ember, mondja, miért hagyta annyit gyöt­rődni azt a kislányt? A gőg, mi? Vagy a félelem, 1ioqu meg láthat iák az utcán? Ugyan már. Az egyház sziklát keményebbek mindenféle po­gány cselszövésnél. Vigasztalást nyújt as elesetteknek, a nyomorul­taknak, az éhezőknek. De az isten azért adott észt minden embernek, hogy használja is azt. Gondolni kell előre, látni kell a holnapot és akkor nem lesz nehéz a várakozás. Még ebben az esztendőben eljö a meg­váltás és pokolra kerülnek az ördög cimborái. Csak az menekül meg az éhhaláltól és isten bosszújától, alei terményeit nem adja közprédára, hanem őrzi, midőn krisztus örzé az ö juhait. Itt megszakadt a sűrű hangsú­lyokkal fűszeres BzóömJés és halk,, érthetetlen mormohís következett. Pávás István értetlenül, révedező szemekkel meredi a réics mögött ha­donászó lelkiatyára és r.sak lassan zötyögött vissza a valóságba. — Vigasztalás a nyomorultaknak, meg az éhezőknek — csengett fülé­be a nehezen értelmezhető papi be­széd. Aztán felemelte a fejét, meg­rázkódott és szélnézett a szűk, foj­tott levegőjű odúban. Semmi kétség — ébren van. Igen, ez a valóság, hiszen a térdekalácsát irgalmatla­nul törte, az imazsámoly és a könyö­ke is jócskán sajgott. Egyszerre olyan érzés fogta cl, mint amikor legénykorában sokai ivott az édes. pálinkából és lei akart fordulni a gyomra. — Hogy legyen erőd fiam. a mennyei sugallat végrehajtásához, a Mária oltár előtt imádkozzál el pcnitcnciában húsz miatyánkot és húsz üdvözlégymáriát ... Az utolját már nem hallotta. Fel­ugrott és a csapóajtót bevágta ma­ga. mögött, feldúlt ábrázattal meni lei az utcára. Néhány reszketősfejil öregasszony rémülten nézett utána éa szorosabbra csavarták bütykös ujjaikon az olvasót. — Még le is tegezett a piszok —1 acsarkodott magában. Öklét meg­rázta hátrafelé. — Nem elég. hogy szembe akart állítani a törvénnyel, Becsülelembe vróbáLf gázolni,,, ,

Next

/
Thumbnails
Contents