Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-25 / 121. szám

2 VASARNAP. 1952 MÁJUS 25. ELMÉLETI TANÁCSADÓ A nemzeti kérdés (A tegnapi számunkban közölt e méleii tanácsadó folytatása.) .4a Imiterlaliamua, a halódó topllaliimiii idvaanka A kapitalizmus nem elégszik m&g a határokon beiüli piacokkal. Ezért u nemzeti állam határain kívül ke­res piacot, nyersanyagot, fűtőanya­got. olcsó munkaerői. Ebben az idő­szakban a nyugati nemzeti államok (Anglia, Olaszország, Francikor, szág, stb.) új teiü.etek elfoglalása réven sok ntmzetisígűek, gyarma­tok felett rendelkező aliamokká ala. kulnak. Míg regebben csak Kelei­Európa volt a nemzeti és gyarmati elnyomás küzidőtere, addig most újabb népek kerülnek a aemze'i el­nyomás jármába. A nemzeti kérdés az imperializmus időszakában Kyar. matl kérdéssel bővül kl. Az igy ál­lamon belül végbemenő nemzeti el­nyomás kérdéséből általános, nem­zetközi kérdés le z, ..civilizál!" nagy imperialista hatalmaknak a „civili­zálatlan" kis és ne:n te jesjogú nemzeteik elnyomásáért, a fölöttük való uralomra törő harc kérdésévé. A nemzeti kérdés fejlődésének a második időszakában Kdei-Európa és Ázsin elnyomott népei lázadozni kezte.iek a nagyhatalmak elnyomó­politikája ellen és szabadulni igye­keznek az imperialista járom alól. A nemzeti kérdés a függő országok és gyarmatok elnyomott népeinek imperialista ellenes harcának nem­zeiközi kérdésévé lesz. Mi az osztálytartalma az. impe­rializmus korszakában folyó nem. zeti és gyarmati harcosak?"Aj Mind zsoázia ebben az időszakban egyre ; kevésbbé forradalmi. A gyarmati országok burzsoáziája, amennyiben a nemzeti függetlenségéért harcol, forradalmi, de egyre inkább az el­nyomó nemzet burzsoáziájával pak­tál le. A Kuomintang a 20-as évek­ben még forradalmi volt, ma azonr ban már Amerika tányérnyalója. Ez a gyarmati nagyburzsoázia útja. A nemzeti burzsoázia még viheti a forradalmi vonalat (pl. ma a kínai kisburzsoázia), de egyre inkább a vezető itt is a munkásosztály lesz. fez azonban nem ömmgától megy. Erélyes harc folyik a nemzetek pa­rasztságáért. A munkásosztály he­gemóniáját az elnyomott parasztság szövetségével tudja mcgszilaraí­ta.ii. A II- világháború után a gyar­mati törekvés még inkább kiszéle­sedett Ma az amerikai imperializ­mus nagy önálló államokat is gyar­matosít A nép természetesen itt »s szembeszáll a gyarmati törekvések­kel. Ma a "emzetl mozgalom kéte­sebb, mint valaha. A nemzeti kérdés fejlődésének el­ső és második időszakában a nem­zeti elnyomás megmarad, sőt meg fokozódik A nemzeti elnyomás, a nemzeti kérdés fejlődésének csak a harmadik szakaszában, a szocialista forradalom győzelme utáni korszak­ban nyer megoldást: először a vi­lág egyhatodán a Szovjetunióban, majd pétiig a népi demokráciák or. szagaiban. 3. Olyan önmagban, „hol gyöa/llt a aaoeiaUalm f0rrndalom, — megszűnik a nemzetiségek elnyo­mása minden más elnyomással együtt. A burzsoázia megdöntése utan megszűnnek a kapitalista nemze­tek Romja kon új szocialista nem­zetek jönnek léire. Ezek élén a munkásosztály áll a kommunista párttal. Az elnyomott nemzetek egyenjogúságot kapnak, kicsik és nagyok egyaránt. A népek közötti ellenségeskedés megszűnik, helyette a népek lartós testvéri közössége 2'-'.. • / Iua n • í'i Izin I zetek szabadságmozgalma az impe. jogát az önrendelkezésre, beleértvi az elszakadás jogát is. Egy és ugyanazt a kérdést másképpen le­het és másképpen is kríl feltenni és eldönteni, ha a konkrét helyzet megváltozott­Egy példa talán jobban megvilá. gítja ezt az állítást. A Francia litika Marx és Engels azon taaíta. I Kommunista Párt elismeri a viet­rialis'a elnyomás ellen. A két tendencia közötti ellentétet csak a szocializmus tudja megszün­tetni. Az eszköz e kérdés megoldá­sára a leninl.sztálinl nemz liscgl politika. A lenini-sztálini nemzetiségi po­sán alapszik, hogy „N:m lehet sza­bad az a nép, amely más nemzetet elnyom'1. A len ni.Bztálini nemze­tiségi politika alapelve a nemzetek önrendelkezési joga. Ez az a külön programm, amellyel a munká&r.sz. tály a harcba megy. Az önrendelke­zési jognak klasszikus meghatáro­zását Sziá in elvlárs adta m:g 1913­ban. „Az önrendelkezési jog azt je­lenti hogy csupán a nemzetnek magúnak van joga sor.-át meghatá­rozni, senkinek sincs joga a nem­zet életébe erőszakosan beavatkozni, iskoláit és egyéb intézményeit szét­rombolni, er'. ö'cse t és szokásait megtörni, nyelvét korl&tozni, jo­gait megnyirbálni." Az önrendelke­zési jog azt jelenti, hogy: „A nem. zet saját belátása szerint rendé 7­kedhetik be.- Joga van, hogy életét az autonómia elve alapján rendezze be. Joga van, hogy föd"vativ vi­szonyba lépjen más nemzetekkel. Joga van, hogy teljesen elszakad­jon. A nemzet szuverén és minden nemzet egyenjogú." Ez persze nem jelenti azt, hogy a marxisták-leninisták minden nem­zeti követelésért síkra szállnak. A fő azempont mindig: mi felei meg legjobban a dolgozók tömegeinek ig a konlftrét törté­nelmi helyzettől függ, hogy a marx sták.leninisták az autonómia, a különválás, a föderáció melhtt, vagy ellene foglalnak állást. Az is lehetséges, hogy az a megoldás, amely bizonyos esel ben helyes, má­sik esetben elfogadhatatlan. A pro­letáciátusnak következetes harcot kell folytatnia a nemzeti elnyomás minden fajtája ellen, meg kell vé. dclmeznie mindien nemzet feltétlen námi nép önálló szuverenitását egé szen az elszakadásig. 1945-ben a vietnámi kommunisták úgy értel­mezték az önrendelkezést, hogy Vietnám föderatív viszonyba lén Franciaországgal. A konkrét törté­nelmi helyzet, amely a vietnámi Kommunista Pártot erre a lépésre kényszerítette, a következő volt: a francia kormányban volt kommu­nista képviselő és meg volt a lehe­tősége annak, hogy Franciaország a népi demokratikus útra fejlődik. Vietnám pedig délen egyedül volt és könnyen az USA prédája lehetett volna. A vietnámi Kommunista Párt okkor helyesen értelmezte az önrendelkezést, vagyis azt, hogy fö. derativ viszonyba kell lépni Fran­ciaországgal. Ma azonban más a történelmi helyzet, mert a francia kormányban nincs kommunista kép­viselő, Franc aország egyre inkább az USA függőországa lesz, délen pedig Vietnám szomszédságában létre jött a Kinai Népköztársaság, amely biztos támasza az elnyomás ellen küzdő gyarmati népeknek. A vietnámi Kommunista Párt a meg­változott történelmi helyz:tnek meg­felelően és a vietnámi nép követe, lésére, ma a különválást hangoztatja Franciaországtól­Összefoglalva: Az elnyomó nem­zet proletariátusának mindig az el­nyomott nemzet függetlenségéért kell síkra szállnia, vagyis az elnyo­mott nemzet elszakadását kell han­goztatni. Az elnyomott nemzet Pro. letáriátusának pedig mindig az adott történelmi pillanatot kell fi­gyelembe vennie, vagyis azt; hogy mi a legbiztosabb az 5 számara. (Keddi számunkban a cikk befejező részét közöljük.) KÖSZÖNET SZEGED DOLGOZÓINAK! Néhány nappal ezelőtt a béke országából, a Szovjetunióból lőt­tem, ahol tanúja voltam azok­nak a hatalmas építkezéseknek, amelyekre csodálatul tekint az egész világ; barát és ellenseg egyaránt. Jelen voltam a Mosz­kvai felhőkarcolók építkezésé­nél, repülőgépről láitam a Vol­ga-Don csatornát, mely új szá­razföldi tengereket köt össze, s biztosítja Moszkva és Délorosz­ország egész áram és vízellátá­sát. A kommunizmusnak ezek az építkezései, s az a hallatlan lendület, amellyel a szovjet em­berek dolgoznak, azt mulatták meg nekem, hogy milyen fon­tos a megfeszített békeharc, s erőnk minden latbaveíése, hogy győzedelmeskedjünk a pusztítás erő fölölt. A szovjetföld levegője megcsapott, új erők Indultak bennem, s álmodozni kezdtem arról, hogy miként javítom meg írót és társadalmi békemunká­mat. Annál kellemesebben ért az a meglepetés, hogy távollétem idején Szeged VI. kerület dol­gozói a június 1-i béketalálko­zóra békeküldöltnek választót, tak. Nagy kitüntetés ez szá. momra, mert a VI. kerületben laktam, s tanúja voltam a dol­gozó nép életének, hangulatá­nak. Jól tudom azt, hogy kevés olyan nép van a föld kerekén, mely a magyarságnál jobban gyű­lölné a háborút, s azt is tudom — csak a vak nem látja ezt —, hogy erőnek csak erő felelhet meg, a gyilkos fegyvernek csak építő munkáskéz! Miként a ma. dár az erdőhöz tartozik, úgy aka. rok én Is szócsöve lenni népem­nek, köztük is a Szeged VI. ke­rület számomra különösen ked­ves dolgozóinak, méltó kívánok lenni szerető figyelmükhöz, hogy engem választottak erre a szép tisztségre. Aki békeküldótt, az ezrek erejét egyesítse magá­ban, annak a nép boldogsága elé tornyosuló akadályok he­gyeit kell megmozgatnia. Mert nemzedékek sorsáért vagyunk felelősek, s a leglátóbb fé.fl olt a Kremlben intett, s felhívott bennünket a veszedelemre. Te­remtő szerszámainkkal a süket, a gonosz halál ellen harcolunk minden percben, a rothadó kapi­talizmus szörnyetegét csak az egészség társadalma, viruló szo­cialista. életünk győzheti lel De meglepett az a tény is, hogy Szeged Város Vezetősége a Ma. gyar Dolgozók Pártja Szcgedt Pártbizottsága új lakással aján­dékozott meg, ahol jobb körül­mények között végezhetem >rái munkámat. Ismerem a régi sze­gedi írók sorsát, a halálba ker­getett mélabús Juhász Gyuláét, a-z örökké kopott ruhában járó Móra Ferencét és a többi sze. gedi író küzdelmét a szegény­séggel. Ma a szegedi írónak nem kell ezt az utat megjárnia, mert gondoskodik róla a dolgozó nép, 8 épülő szocialista hazánk kul­túra szeretete nyilvánul meg ebben. Ezt a szép ajándékot, szép müvekkel akarom a szegedi népnek meghálálni. Nagy Sándor Sztálin-díjas író Adenauer rendkívüli „biztonsági rendszabályokat" alkalmaz a keretszerződés aláírásának napján Komplex-brigádot alakítottak a Jbelsped dolgozói A DIMAVAG kezdeményezése nyomán néhány nappal ezelőtt a BELSPED vállalat dolgozói kotn­plexbrigádot szerveztek. A brigád tag­jai a fuvareszközök jobb kihaszná­lásának lehetőségét, a Nazarova- és a Gazda-mozgalom kiterjesztését, a kocsik rakodó állási idejének csök­kentését és ez üresjáratok meg­szüntetését teszik lehetővé. A kom­plex-brigád megalakulásánál az ér­tekezlet résztvevői a megyei béketa­lálkozó tiszteletére feliajánlották, hogy május havi eredményeiket az áprilisi eredményeikhez viszonyítva öt százalékkal emelik és a dolgozók állóóráinak százalékát 4 százalék­sai csőkken lik. Bonn (ADN). Az AP amerikai hírügynökség közleménye szerint a háborús keretszerződés aláírásának napján, eddig még soha nem ta­pasztalt ,,biztonsági rendszabályok­kal4' fojtják el a nyugatnémet tit­kosság ellenállását Adenauer állam, csinyjével szemben. A nagy tömeg, ben Bonniba összpontosított rendőr­csapatok azt a parancsét kapták, hogy akadályozzanak meg minden eszközzel bármely gyűlést vagy tün­tetést. Már pénteken megkezdték az elő­készületeket arra, hogy Bonnt erő­dítménnyé változtassák és a várost légmentesen elzárják a külvilágtól. Nyugat-Németország minden váro­sából összesereglett rendőrcsapatok kordont vontak az egész város köré, hogy minden küldöttség elől elzár, ják az útat. Bonn utcáin szintéül erős rendőri készültséget vetetlek be. Egyes nagy rendőrcsapatok azt a feladatot kapták, hogy ,,védjék meg4' a lakosságtól Adenauer szék. helyét és a kormányhivatal épüle­teit, amelyekben Adenauer és a nyugati hatalmak külügyminiszte­rei aláírják a háborús keretszerző­dést. MEGBECSÜLÉS jön létre. Ezen az úton oldódik meg a kapitalizmus két kibékít hete tleniil ellentétes tendenciája. Az egyik el. lentmondás az imperialista elnyo­más és a gyarmati kizsákmányolás, viszont ennek következtében az ön­tudatra ébredő nemzetek fokozták a harcot n nemzeti elnyomás ellen, igyekeztek és igyekeznek szaba­dulni az imperializmus béklyóitol és önálló nemzeti államok kialakí­tására törekedtek és törekednek. A másik tendencia n kapitalista nemzetek gazdasági terjeszkedésére irányul Ez a világpiac, a világgaz­daság kifejlesztésével jön létre: a tőke mindinkább arra törekszik, hogy a nemzeti korlátokat áttörje és, egyre sűrűbb gazdasági kapcso­latokat teremt az egyes nemzeteit között. A tölte óriási területek.* uralma, vagy legalább hathatós be­folyása alatt egyesít. A nemzetek közötti kapcsolatnak az ilyen kifejlődése nem a népeit baráti együttműködése és egyenjo­gúsága alapján történik. Ez.rt a népek imperialista jellegű gazaa. sági kapcsolatainak velejáróik a gyarmatok megszállása és kirab­lása- Ez a magyarázata annak, hogy egyidejűleg jelentkezik az elnyo­aíött és íliggó viszonyban élő sem­IIosszú évek lcróvatlan adóssá­gaitól duzzadt az idő tarisznyája, amelyet a sanyarú sors Cseíédes László nyakába akasztott. Nem kér­dezte. akarod-e vagy nem, csak a rabság társadalmának rideg könyör­tclcnségével őt is arra kényszeri" tette sokmillió osztály sorsosával együtt, hogy hordja a terhet. Hordta is jó sokáig. Néha lázadozott, de ahogy hajának szálai között csil­logni kezdtek az idő eltöröKhetetten ezüstjegyei — belenyugodott sor­sába. Mert Cselédes László iskola­altiszti minőségben, kapott részt a proletársorsiból, A szeretetet és megbecsülést, amelyben gyéren részesült egy-egy emberebb tanár, vagy iskolaigaz­gató részéről, szivének nagy mele" gével, bőkezűen szórta szét a mel­lette felnövő gyerekeikre A Ma­dách-ulcai. majd a hírhedt Szent Imre polgári régi tanulóinak emlé­kei között ma is ott bújik az isko­lai csínyek, a tanárok képe mellett Laci bácsi urca. Csak fgy hívták fit az iskolában. A gyerekeket nem is érdekelte több. mert ebben a „Laci bácsi""bnn minden benne volt. amit a négy iskolaév alatt az örökké mosolygó, minden szavával szeretetet adó ember je'entett. Ha kellett, me­sél ni tudott, ha kellett danolt, s ha csak nézett és mosolygott, az örökké fintalon csillogó szemek nem korá­ról. hanem* véste'en becsületessé­géről. töretlen kedé'yéről és szere­tetéről adtak hírt Az cl nem fá­tvolozódó derű. n ki nem hiilfi me­legség belefészkelte magát a gyer­mekszívekbe. s sok-sok év után — felnőtté érve is — vissza-visszatér Laci bácsi emléke. Régen, nagvon régen jött be a vá­rosba. majd 40 éve mér. Azóta egv mnnkeheTven, egv iskoléná' meg­maradni csak azok az embereik, tud­tak. rkik minden munkánlkat olyan alaposan és olyan lelkiismeretesség­gel végezték el, mint Csclédes László. Mert a munkájára soha nem volt panasz. Nem csoda. Sorsa elég korán kezdte tanítani, hngv egy kötelessége lehet osalc az Het­dojaouu. dolooxoi gamdaiko© dás nélkül, s minden reggel ezt kez­deni újra. Tízéves korában kezdte. Volt lóhajtó, udvaros, kocsis a nagygazdáknál. Volt talicskahúzó kubikos, s ahogy erősödtek a vé­kony gyermekkar izmai, úgy fogta meg a taltoska szarvát, a kasza, a villa nyelét. Az öreg Cselédes — az apja híres kaszás volt messze környéken. S a 18 éves Lászlót maga mellé állította a hónaljig érő búza­táblában. A kaszásművészet minden tudományát, titkát, fogását megta­nította fiával, s a derék szál le­gény után ketten győzték csalk, el­verni a markot, Tavasztól-őszig a mezőn kapa-kasza váltotta egymást a kezén, s mikor eltakarodott a ha­tárból, az utolsó céklás szekér is, ment a ..partiba' — pályamunkára a vasúthoz, Igy ment ez 24 éves koráig és soha nein esett ki kezé­ből a szerszám, egyetlen-egyszer sem mondta, hogy nem birom. Pedig nehéz munka az, mégis hogy sze­rette Cselédes László! Ma. 63 éves fejjel is ha szóbakerülnek a rág' fiatalság munkás évéi. fölcsillan a szeme, s szinte hajlítja derekát a villogva suhanó kasza után. A baj csak az volt. hogy egyre többen lettek a kaszálók, s egyre több lett belőlük fölösleges. Már annyit sem tudtaik dolgozni, hogy legalább az évi kenyér meglepvén. S mint akinek a srivét facsarják, lemondó kézle­gyintéssel, a gyomor íir könyörte­len parancsára otthagyta ő a búzatáblákat, a messzire integető jegenyesort, a földe? konvha búbos* kemencéjét és petró'eumlámpá 'át, — n falusi é'et szénségét és nehéz poPdiait — s beiött Szegedre, Az itt eltö'tött 39 esztendő, azaz a har­minckilenrből hét évvel kevesebb úcv telt el, nhogv egv korareggeltől sötétig dolgozó ember harminc éve elte'het. Munka, munka, 9 éppen csak annyi fizetés, hogy éhen ne haljon. S a második világháború idegron­csoló évei után Laci bácsi mcg'átta az e'ső snrlö-kalanácsos vörös zás.z­'óf. Az eresz alatt, vagy egy harc­kocsi tornya mellett? Nem ez a fon­tos. Nem tudta még milyen világ ión ©TiutÁu. EU- a* cevtaixra épülő évek, a Pedagógiai Főiskola első 6zámú gyakorló iskolájának 63 éves, őszhajú hivatalsegéde előtt az emberi felemelkedés lényes ka­puját nyitották meg. A megkülön­böztető ,,úr" meg „fiain", megbe­csült „kartárssá' változott. S a szakszervezeti titkár megkér­dezte egyszer tőle. — Mondja Laci bácsi I Volt már maga üdütni? — Én,., üdülni? Hát hogy le­het ilyet elképzelni — csodálkozol! Laci bácsi. — Hát mit szólna, ha elkülde­nénk? — Kérdi a titkár, s úgy be­szél. mint aki nem tréfálkozni akar. — Nincs nekem arra pénzein — merül föl az első döntőnek vélt gondolat Laci bácsiba, de rövid idő alatt meggyőződik, hogy nem tréfa ez, s pénz sem kell hozzá. Elhinni, hogy valóság, persze még nein na­gyon tudja. De már a feleségével is beszéltek, s másnap reggelre, mikor felébred, akkorra sem múlik el az emlék. — Ez esaíkiugyan igaz! A vonat csak késő este indult, de a brigád már reggeltől nem engedte dolgozni. Eltelik a na,p. utazás, mintha álom volna, s — Mátrafüred, a SZOT üdülő városa Emeletes vil­lák, parkok, szökőkút, erdők, vi­rágzó fák, mind mint egy álomban. És csend, pihenés vagy yidáinság, 14 boldog napon keresztül. A tár­salgóban rádió szól, a sarokban sakkoznak, dominó, képeslapok. Az ebéd'őben egy törvényszéki bíró in­vitálja Laci bácsit — ide üljön kar­társ! S az asztalnál úgy beszélget­nek. mintha örökké együtt ebédel­tek volna. — Szól a hangszóró, közös kirán­dulás. a Kékesre, vagy Gályára, s ki autóbuszon, ki gyalog nekiindul a sima kanyargós útszalagnak Laci bácsi még mindig azt hiszi, hogy álmodik, de az út mellett ott a tábla, hol van barlang, kilátó, vagy más megnézni való. A Rákóczi for­rás hűvös vizének csobbnnását halija, s szédülve áll meg a Kékes alatt: Ezer méter magasan annyi gyöngyvirág, hogy „kaszálni le­hetne." MeseszépI A Kékes-szálló egyik oldala tiszta üveg, milliónyi fényecske törve veri vissza a napfényt,. Mali ette 4 YendéslAtűinari Vállalat helysége, gyöngyösi bor, fölvágottak. Félve veszi elő Laci bácsi a pénztárcáját. — ez biztos luxus hely — gondolja, s alig tud szóhoz jutni, olyan árak vannak, mmt bárhol. Szinte markolni lehet a levegő sűrűségét, mint a balzsam, s oda kéklenek a messzi hegyek, s a hegyek iövében a híres vörösmarti borpincék barlangbejúratai, — Láttam én már ilyet, de hej megátkoztam a percét, mikor lát­tam, mert háború volt, « a front tájképei mellett ott csüngött a fán valamelyik bajtársunk, bele, akii a gránát vágott szét bét perccel előbb. Az volt a valóság és soha nem tud­tunk gyönyörködni. S most minden este szórakozás. Hatalmas túrakocsi Ali meg az üdülő előtt, — szfnásZek jöttek, a Lilíom­fi't adják. Máskor film, tréfás vers­mondás, s amit soha nem felejt el: a fakanáltánc. A győztesé egy torta, ez az első dfj. a második egy fél torta, amit aztán persze közösen esznek meg Délutánonként séta, beszélgeté­sek. s az üdülök — új társadalmunk minden területéről — kinyfló szfv­vel és gondolatokkal mondják el egymásnak a régit, meg az új életet. — Volt ott — meséli Laci bácsi — külkereskedelmi revizor, gumi­gvári munkás, egy elvtárs a Vörös Akadémiáról, bányász, orvos, bíró, az egyik bácsalmási tszcs kocsisa, meg kitüntetett pásztor. S olt volt Csiga Molnár István, a fegyverneki tanács elnöke, akivel Laci bácsi úgy megértclte magát, hogy csak az egyívású emberek tudják. Előkerül­tek az em'ékck közül a régi vö­félyrigmusok, s a két becsületben, munkában megőszült ember estén­kint az asztalnál sorra köszöntölte a tésztát, a húst, meg a kasát, ahogy az ő vidékükön szokás, s ahogy a rég meghalt nagyapák, vagy htres vőfélyek ajkáról tanulták Tizennégy olyan nap, amit nem lehet soha elfelejteni. — Hogy dolgozok én azóta, s hát még ezután, mert érdeme? dol­gozni — s az öreg szemeket el­futja a pára — hiszen ledőllek, gazán ledőltek a válaszfalak. FEJÉR DÉNgS • (

Next

/
Thumbnails
Contents