Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-03 / 102. szám

2 kJWMi SZOMBAT, 195.1. MÁJUS 5. Üotioq., deius százak ázás az ú{s.ztq.tdi tiketten A hídról lefelé hömpölygő tömeg egy darabig még rendezett sorokhm haladt a liget fái között, majd szétoszolva foglalták el helyüket a sátraikban.. A sátrak közölt a finom pörkölt ínycsiklandozó szaga terjengett s a sátrakban vidám, szabad emvbrok beszélgettek, nevetgéltek. A Te fülkombinát sátrában csörrenve koccannak össze a hiísítö sörös poharak és a hűvös sátorban a zene hangjai mellett ropják táncaikat a fiatatok. Sokan még a felvo. nuláson viselt különböző nemzetiségű jelmezekben vannak• Látni ilyen jelmezbe öltözött fiatalokat a játszótéren is, ahol a körhinták körül többszáz apró gyermek tolong és remegve várja azt a pillanatott amikor felülhet a sebesen forgó fehér, vagy fekete falóra, vagy a repülőgépre. Szerte az egész hatalmas ligetben nagy a tömeg, dc a legnagyobb forgatom talán az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat elárusitóhelyeinél mutatkozik. A pulton mosolygós zsömle, kifli, hófehér cipó kínáltalja magát s ott helyben meg lehet venni hozzá a harapni-valót" is, szaftos virslii, illatos, meleg sültkolbászt. A fehérköpenyes elárusítók alig győzték kielégíteni a vásárlók kívánságait, Fiatalok, idősebbek egymás feje fölött nyújtják oda a blokkot, hogy minél előbb hozzájussanak a finom falatokhoz. A sátrakban is mindenütt étvágygerjesztő illatok terjengenek. A Magasépítő Vállalat sátra végénél négy hatalmas bográcsban rotyog a finom pörkölt s az éhesebbjei már ott „•• aglásznak" a szakácsok körül: „Mikor lesz késs as ebéd?" — Öblítsétek le addig as út porát egy korsó sörrel — szól oda viccesen a szakács a türclmetlenke'dőltnek, akik nevetve fogadják meg u jó tanácsot, de még visszaszólnak, hogy a szakácsról sem feledkeznek el. - /I habzó hideg sör pedig szinte állandóan folyik a csapon. Egymásután cserélik a hordókat s legtöbb sátorban délfelé már türelmetlenkednek a csaposok ,JWikor érkezik az új szállítmány?" Bizony már legszebb ideje volna, ha megérkezne, mert a sörre váró szomjas vidám emberek tömege egyáltalán nem akar fogyni, süt inkább állandóan szaporodik. A Szegedi Szalámigyár sátrában Kovács elvtárs, az üzem egyik fiatal dolgozója alig tud utat törni •magúnak a tömegben, de kezében olt a két hatalmas habzó sörrel teli korsó. Átnyújtja feleségének az egyik poharai s mindkettőjük szája belemerül a hűsítő italba. Egy perc múlva már egymást nevetik, amikor észreveszik, liogy jódarabon odaragadt a szájuk köré a sör habja. Az egész sátor — de nemcsak ez az egy — hanem valamennyi tele van nótával, muzsikával, kacagással, Vidám boldog mindenki ezen a napon. Csak szabad ország fiai tudnak ilyen vidáman, a jól végzett munlca boldogságában ünnepelni. Ez a boldogság valósággal az arcára van írva uz embereknek s ezt akarja megörökíteni az egyik sétányon Jenéi Lajos őrmester elvtárs is. Azon a fényképező gépen, amit a kezében szorít, látszik, hogy vadonat új s a lenese előtt álló jelcsége is úgy igazgatja ruháját, mint ahogy az új ruhát szokták igazítani. — Na most mosolyogj! — szól oda Jenei elvtárs feleségének s ha a gépen hangos film lenne, akkor a kacagás gyögyözését is megörökíthette volna Jenei elvtárs, A József Attila üdülő mellett valóságos tánc-parkettot készítetlek a fiatalok. Kora reggeltől a sötétbe hajló alkonyatig állandóan ropták itt a táncol- Egyetemista-formájú lány jön le mosl a parkettről nagy darab széleováUA munkásfiatallal. Liheg mind a kettő, kifárasztotta őket a tánc a napon. Leülnek az egyik aszlal mellé. A lány táskájából sonkás szendvics kerül elő, az egyik falat a fiúé, « másik a lányé. Pár perc múlva már legalább tízen ülnek mellettük, befejeződik az uzsonna s olyan nótázás kerekedik, hogy visszhangzik tőle az egész környék. A friss zöld fák alatt, amerre jár az ember, dal, muzsika, vidám csengő kacagás száll. Itt is, ott is ki• ebb-nagyobb táncoló csoportok verődnek össze és a fiatalokhoz hasonló fürgén jár ezen a boldog örömünnepen az idősebbek lába is- A pázsitra leterített pokrócokon a szülők figyelik a kicsinyek hancúrozósál s boldog megelégedettséggel állapítják meg, hogy a kétéves Pistike már milyen szépen tudja dobni n labdát a hároméves Zsuzsikának. Persze a kicsinyek között komolyabb incidens is akad. két kisfiú egy pillanat alatt összemarakszik azon, me. I •liláik üljön fel előbb a háromkerekű biciklire. A mamák nevetve lesznek igazságot a két kis felméri gesedett imposztor között é> máris szent a béke. Az est már bontogatja szárnyait, a híd egyik oldalán Szeged felé özönlenek a dolgozók, de a híd másik oldalán legalább ugyanannyian haladnak ismét a liget felé. A sátrakban kigyúlnak a fények s a han. gulat, lia lehet, még jobban emelkedik. Mindenünnen zeneszó hallik, az asztalok mellett néhányan citerával, harmonikával „önállósítják" te magukat s mintha soha vége nem akarna érni ennek a• napnak, egyre zeng a dal, a muzsika s fáradhatatlanok a táncolók. Ünnepli Szeged a nyolcadik szabad májust, erőt gyújt ebből a pihenésből valamenynyi dolgozó a további munkához, a második negyedéves terv sikeres teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez. A vidám szórakozás hangja bizonyára elhallatszik a neon messze lévő Kállai-ligetig, ahova a múltban ilyenkor május elsején titokban vonulhattak ki a dolgozók s ezer kopó leste a szavukat, hogy egy-egy kétes szó után lecsapjanak a karcllapok. A fasiszta Horthy-rendszer pribékjeinek hada ügyelt arra, nehogy valaki kimondja: „Kevés a kenyér!" Talán erre gondolt az egyik sátorban a múltbeli május elsejék egyik harcosa, Majkó bácsi, amikor könnybe-láhadt a szeme, látván azt, hogy a május elsejei ünnepi ebéd mellé milyen nagydarab és milyen mosolygós hófehér kenyeret lesznek az asztalára. Változatos műsorok a szabadtéri színpadokon A nagy szabadtéri színpadon már délután két órától kezdve színvonalasan vidám műsorszámokkal szórakoztatták az üzemek, iskolák kultúrcsoportjai a május elsejét boldogan ünneplő dolgozók hatalmas tömegét. A vörös és nemzetiszínű lobogókba öltözött színpadra egymásután jöttek a kultúresoportok, hotgy népi táncaikkal, énekszámaikkal, tréfás jeleneteikkel még szebbé, meg boldogabbá tegyék a szép ünnepnapot. „Zengjen a dalunk pajtás, fákon újul a hajtás" — csendíti meg a vidám májusi dallamot a Dózsa György általános iskola úttörő zenekara. „Jól vetettünk, jól arattunk építjük a tervet..énekli frissen, pattogóson az Űjszegedi Kenderé szövőgyár üzemi énekkara, miközben a tánccsoport vidám népi tánccal ad kifejezést annak a tudatnak, hogy szívből és maradéktalanul örülhetnek május elsejének, mert jól teljesítették a tervet. A nézőtérről' felcsattanó lelkes taps pedig azt bizonyítja: valamennyi jelenlevő így érzett, így gondolkozott. A műsorból a boldog, napfényes életben élő fiatalságunk, a kis úttörők is lövették részüket. A Mérei-utcai általános iskola úttörői az Államvédelmi hatóság zenekarának kísérete mellett szovjet és magyar népi táncokat adtak elő. Rácz József, a Jutafonógyár dolgozója Gyulai Antal „Szabad május 1" című költeményét szavalta. Sugár Mihály, a Szegedi Nemzeti Színház művésze pedig tréfás jelenetekkel szórakoztatta a jelenlévőket. Sorra egymásután jöttek a színpadra a különböző üzemek, a Késárugyár, a Textilművek, az Üzcmélclmező Vállalat, a Konzervgyár, a Ruhagyár és az ÁVH népi tánccsoportjai, hogy a színpadon felelevenítsék, elénkvarázsolják a magyar és az orosz nép legszebb táncait. Kiváló és látványos szórakozást nyújtottál; az egész délután tartó műsorban a Szegeden tartózkodó Tiszántúli Nagycirkusz dolgozói állal bemutatóit műsorszámok, amelyeket minden alkalommal hálás taps jutalmazott. Vidám volt az élét a játszótéren felállított kis szabadtéri színpadon is, amely körül különösen a sportol kedvelő dolgozók foglaltak helyet. Itt is egész délután gyönyörködhettek az ünneplők a sokszínű, sokvirágos ruhába öltözött tánccsoportok színpompás táncaiban és a különböző sportbemutatókban. Vívás, birkózás, súlyemelés, tornabemutatók váltogatták egymást a népi táncokkal. A sportbemutatón résztvettek a Honvéd sportegyesület súlyemelői, a kultúrbemulatón pedig az Űjszegedi Kender, az OKISZ, az Építőipari Vállalat, Jutafonógyár népi tánecsoport'jai. Okos Kata meg a csodálatos kaluesni a ligeti bábszínpadon Hangoö nevetés töltötte be május elsején délután az űjszegedi sétány egyik hatalmas térségét. Itt állították fal a ruhagyár és az MNDSZ bábszínház sátrát, A gyerekek, s köztük a felnőttek is hat álma s körben fogták körül a kis sátrat és jókedvűen mulattak a derűs jeleneteken. A gyermekek minden mozdulatot, minden hangot nagy figyelemmel kisértek. Lestek, vájjon mikor kerül elö a ruhagyári sátornál a csodálatos kaluesni, amelyet az állatok eldugtak, s végül közösen összefogva, a ravatsz rókát leleplezve, kerítették elő, hogy visszaadják boldog, jogos tulajdonosának. Az ismert szovjet népmesét, a Répácskát játszották ugyancsak nagy sikerrel a kis színpadon. A harmadik színdarab a „Szódásüveg" és a „Varázsló" voll. A függöny öszszecsapódásakor szűnni nem akaró tapssal követelték a műsor megismétlését, de erre már meni kerüli sor, mert a MNDSZ sátorban kezdődött a hasonlóan nagysikerű műsor. Ide tömörült aztán a • zajos gyermeksereg és 6ÜrgetVe követelték a függöny szétnylását. Okos Katát tapsolva köszöntötték, s figyelték, vájjon mit tanulhatnak tőle. Tanultak is sok szépet és tapsoltak, követelték az ismétlést, nem fáradtak el a figyelésben, hisz szórakozva tanultak. A mamák alig tudták elcsalogató az apróságokat a kicsi sátrak elől, 6 bizonyára sokan közülük még álmában is a bábszínház előtti ült. csoportjai. A székely táncnak méltó párjaként említhetjük az együttes művészeti vezetőjének, Dávid Gyula Erkel-díjasnak szerzeményét is „Ifjak, lányok" címmel. A szerző által vezényelt szimfonikus zenekar muzsikájára járták ezt a táncot a lánckar tagjai, színpompás tarka ruhájukban. Vidáman libbent a lányok fodros ruhája és könnyedén pattant a legények fekete csizmája a táncdal ütemére. A zene pompásan festette alá az ifjak boldogságát visszatükröző, perdülő ritmusú táncot, Mihály András Erkel-díjas zeneszerző „Leánytánca" is Szegeden szerepelt először színpadon. Ennek a táncnak különösen lágyan elomló bájossága és fel-feltörő játékos pajkossága kapta meg a közönséget. Á bemutatott többi 6zámok is arra vallottak, hogy igen fejlődőképes ée nagy lehetőségekkel rendelkező együttes lépett kmltúrforradalmunk harcosainak seregébe. A munkájukban még mutatkozó kisebb zökkenők — amelyek leginkább az énekkarban jelentkeztek — kiküszöbölésével előreláthatóan még sok újaibb művészi élményt nyújtanak a dolgozóknak. A legkiforrottabb munkát a népi zenekar mutatta. Járóka Sándor vezetésével. Lajta-Gulyás széki muzsikája és a sok virtuozitást megkövetelő román Diniku „Pacsirta" című szerzeménye emelkedett ki különösen műsorukból. A tánckar Böröcz József, az énekkar Kalmár Márton, a szimfonikus zenekar .sikeres szereplése pedig Róna Frigye* vezetésének köszönhető nagy mértékben. Az ©stóek méltó befejezője volí Sostakosrécs „Dicsőség Sztálinnak" című, áradó dallamú müvének előadása. A Sséí> és valóban, élményt jelentő estért Szeged dolgozói nevében Simon Béia elvtárs, a Városi Pártbizottság politikai munkatársa mondott köszönetet é» egyben hatalmas virágfcosarat adott át'. Köszönetét fejezte ki az együttesnek Vörös Balogh István a megyei rendőrkapitányság yezetője is és a kapitányság, valamint * Dózsa-sportkör ajándékait adta át. Sok százezres lelkes menetben vonultak fel Budapest dolgozói május elsején Nagysikerű esien mutatkozott be Újszegeden a belügyminisztérium központi énekós táncegyüttese A május elsejei kulturális eseményeknek kiemelkedő része volt a belügyminisztérium központi ének- és táncegyüttesének első nyilvános bemutatkozása az űjszegedi szabadtéri színpadon. Az együttes a kora délutáni órákban érkezett Szegedre és a tanácsháza előtt ünnepélyesen fogadták őket. A Városi Pártbizottság és Szeged dolgozói nevében Dénes Leó elvtárs, VB-elnök mondott ilt üdvözlő beszedet. Az esti bemutatkozó előadáson Simon Béla elvtárs üdvözölte az együttest a Városi Pártbizottság nevében. Simom elvtárs szavai azt a szeretetet tükrözték vissza, amellyel Szeged dolgozói várták az együttest. Ez a meleg fogadtatás nyilatkozott meg azokban a meg-megújuló tapsokban is, amellyel a hatalmas nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség fogadta a művészi számokat. A számok mindegyikét egyébként egyegy élenjáró szegedi dolgozónak ajánlották az együttes tagjai. A közönség sorai is a legjobb szegedi dolgozókból, fokéint a május elsejei munkaversenyben kitilntokbűl, tevődtek össze. Az ünnepi előadáson résztvett Házi Árpád elvtárs, belügyminiszter, valamint Jegyinél; János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, valamint a Szeged i Városi Pártbizottság, a megyei és városi tanács végrehajtóbizottságának több tagja is. — Műsorunkkal kifejezésre akarjuk juttatni a béke megvédésének harcos akaratát. Énekkel, zenével, tánccal fejezzük ki: Megvédjük a békét! — hangoztatta bevezetőjében Józsa Imre elvtárs, politikai tiszt. A műsorszámok mindegyike kitűnően támasztotta alá ezeket a szavakat: az alig féléves múltra viszszatekintö együttes minden tagja becsülettel megállta helyét. A bemutatkozó est jelentőségél különösen növelte az a lény, hogy több olyan zeneszámmal és népi táncfeldolgozással szerepeltek, amelyet itt mutattak be először az országban. Igy például Bárdos Lajos körlánca a szimfonikus zenekar és az énekkar előadásában rendkívül tetszetősen hatolt és népszerű töjnegdahmknak ígérkezik. Sárközi István „Lassú és friss" című műve is nagy sikert aratott az együttes népi zenekarának bemutatásában. Az ugyancsak itt először játszott Dávid-Rom. hányi „Rendőr dal"-a is zeneszerzőink sikerült alkotásait növeli. Ez a sok líraisággal teli dal, amelyet szépen aláhúzlak a szólóénekesek, igen kellemesen és kifejezően hatolt az énekkar tolmácsolásában. Járdányi Pá] „Éva szivem, Éva" című, népdalmotivumokkal teli, új dalának friss derűjét is hangulatosan vette át az énekkar. Sugár Rezső új indulója a szimfonikus zenekar előadásában szólalt meg. A népi táncosok is több újonnan feldolgozott számot mutatlak be. Kompozíciójában leginkább a Tarsoly Attila állal tervezett és betanítóit székely népi tánc emelkedett ki friss, pattogós elevenségével és bájosan egyszerű mondanivalójával. Rendkívül élénk képet nyújtott a mindjobban benépesülő színpad és I az ízlésesen megtervezett székely I népviseletbe öltözött párok kifejező A proletariátus nagy ünnepének reggelén zenekarok járták körül az ünneplőbe öltözött Budapestet, zeneszóval ébresztették a dolgozókat. Tíz és százezrek gyülekeztek a főváros minden részén, a fiatalok már kora reggel táncra perdültek és dallal, muzsikával szórakoztatták a dolgozókat. Lobogódíszt ölitött a Hősök tere is. A hatalmas emelvényen a proletáriátus nagy tanítóinak és a magyar nép bölcs vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak arcképe melleitt ott sorakoztak virágok és vörös lobogók pompájában a baráti országok, a lestvéri kommunista pártok vezetőinek arcképei. Kilenc órakor nagy taps köszönti a díszemelvényre érkező Rákosi Mátyás elvtársat, a béke első magyar harcosát, a szocializmus _ felé haladó Magyarország első építőjét. A díszemelvényen foglaltak helyet: a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Rónai Sándor elvtárs az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány tagjai, többén az MDP Központi Vezetőségének' tagjai közül, a tömegszervezetek vezetői. Ott volt! J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A két oldalemelvényen helyezkedtek el a hazánkba érkezeti, külföldi vendégek, a baráti államok budapesti képviselői, politikai és kulturális életünk számos vezető személyisége, Kossuth-díjas munkások, mérnökök, tudósok, művészek, szocialista építésünk legkiválóbbjai. Pontban 9 órakor a teret övező utcákból dobpergés hallalszolt ée fellűnt a menet! éle. * Hatalmas vörös lobogót) vittek, ai proletariátus nagy tanítóinak, Marxnak, Engelsnek, Lenininek és Sztálinnak arcképeivel. Piros virágokból kirakott betűket vittek az úttörők, a betűk ezt hirdették: „Éljen Sztálin, Éljen Rákosi". Mögöttük hófehér ruhába öltözött DIS2Í fiatalok serege. Az egymást követő úttörő századok között haladlak azok a koreai gyermekek is, akik most nálunk tanulnak. Hatalmas koreai lobogót! vittek, lábiájuk pedig hirdeti: „Vesszenek az imperialisták!" Egy másik oszlopban a XIV. kerületi dolgozók kezdték a menetet, élükön a büszke élüzem-címel viselő Telefongyár dolgozóival. Egy másik oszlopban a kohó- és gépipari minisztérium dolgozói vanulnak fel és táblákon jelzik az ország építése terén elért nagy eredményeiket. A földművelésügyi minisztérium dolgozói a mezőgazdaság gépesítése térén mutatkozó óriási fejlődést feltüntető táblákat visznek. A szivárvány színeinek szépségeit nyújtja az állami népi együttes felvonulása. A levegőben piros léggömbök tűnnek fel, a dolgozók ezzel is kifejezésre juttatják örömüket. Hömpölyög a hatalmas áradait, 6 míg vonul a, menet, messzehangzóan hallalszik a dolgozók, a menetelók hangja: Éljen Rákosi Mátyás, éljen népünk nagy tanítója! A felvonulók táblákon, léggömbökön és sok más formában gúnyolják ki újra és újra a gyűlölt háborús uszítók figuráit. Leggyakrabban a népek békéjének legádázabb ellenségét, a baktériumfegyver kiagyalóját; Trumant látjuk, de gyakran találkozunk Churchill, Franco és a többi háborús gyújtogatok figurájával is. Igen gyakran látjuk a menetben a határunkon ólálkodó, ádáz Tito karikatáráját. Ezek a karikatúrák is kifejezik népünk gyűlöletét a jugoszláv nép árulója, az imperialisták legszolgálatkészebb láncos ebe, Tito ellen. A Híradástechnikai Vállalat' dolgozói egy kis adóállomást vittek menetükben. Nagy taps fogadta az Országos Vérellátó Szolgálat dolgozóinak felvonulását és a Magyar Dolgozók Pártja öthónapos központi pár/iskolájának hallgatóit. A Sodronyárugyár dolgozói gyászkereles képet visznek, amely a mártírhalált halt Beloiannisz elvtárs, görög szabadságharcost! ábrázolja éa felelte a következő felirat: „Beloiannisz elvtárs, neirn felejtünk!" Ezután a párt központi lapjának, a Szabad Népnek dolgozói köszöntik Rákosi elvtársat. Háromnegyed 12-kor érkezik e dísztribün elé a XVI. kerület dolgozóinak menete. Itt vonul a magyar ifjúság élcsapata, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének menete. A tízezer ifjú menete jelképezi, hogy a felszabadult magyar ifjúság örökké hálás népünk felszabadítójának, a nagy Sztálinnak és egységesen követi Rákosi Mátyás útmutatásait. A mezőgazdasági akadémia tlanárai, hallgatói és dolgozói egyik csoportja ütemesen k'áltja: Több gabonát termelünk, még szebb lesz az életünk. Számos hatalmas kéi pet visznek magukkal, amelyek i traktorokat, kombájnokat, a me, zőgazdaságnak nyújtott segítséget 1 ábrázolják. 12»óra után ér a Hősökterére a XV. kerület hatalmas csoportja és büszkén adják tudtul, hogy « kerület üzemei első negyedévi tervüket 105.7 százalékra teljesítették. Majd a Szovjetunió és a többi baráti á'.lam zászlaját lengetve közeled ek' a sportolóink. Sorra következnek az egyes foglalkozási ágak nödolgozóinak, a vasutas nőknek, rendőrnőknek, egészségügyi dolgozóknak a csoportjai. Felírat hirdeti dolgozó nőink harcos elhatározását, jó munkával harcolunk a békéért, gyermekeink még boldogabb jövőjéért. Egy órakor még fart a főváros dolgozóinak sokszázezres menete, A Műcsarnok előtt három oszlopban egymásután vonulnak a kerületek dolgozói. Dalo'va, táncolva, éljenezve vonulnak a főváros üzemeinek, vállalatainak, hivatalainak dolgozói. Két óra felé az utolI só csoportok érkeznek a Hösöktierére. Végetért Budapest dolgozóinak színpompás, lelkes felvonuI lása. A felvonulás során minden ] csoport, minden üzem. hivatal vállalat menetében a táblák és a felvonulók egyaránt a béke megvédésének jelszavát hirdették és ennek bizonyítására mutatták be egyre növekvő nagyszerű termelési eredményeinket. A felvonulás harcos fogadalomtétele ití volt Budapest dolgozóinak, hogy ezt kövelöleg még nagyobb lendülettel folytalják munkájukat, még erőteljesebben harcolnak a békéért, lendületesebben építik szocialista hazánkat. A bulgáriai Rákosi Mátyás-termelőszövetkezet névadó ünnepsége Szólta (BTA) Uzundzsovo bolgár zeit névadó ünnepségen Münninch falu (haszkovoi járás) termelőszö- „ , ,, Ferenc elvtárs, a Magyar Népközvetkezetét Rákosi Mátyás elvtársról, a magyar nép vezéréről nevezték el. A május elsején rendetársaság szófiai követe a szövetkezet tagjait. üdvözölte