Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-22 / 118. szám

2 CSÜTÖRTÖK. 1952. MÁJUS 22. ÜTI ÉLMÉNYEIM A FELSZABADULT LENGYELORSZÁGBAN Irta: Kalmár László, A június megyei béktaláp kozora készülve eszembe jut íz a nagy nemzetközi búketalálkozó, amin 1950 november közepén vet. teni részt; a Béke Hívein©!: II. Vi­lágkongresszusa. A világkongrcsz­szust eredetileg az angliai Sheffúld­ben tervezték, azonban a háborús gyújtogatok zsoldjában álló angol kormány úgy akarta jnegakadá­lyoz.ii, hogy a világbékemozgalom vezetőit nem engedte be, vagy ha olyan országból jöttek, ahonnan nom keMctt vizuffi Angliába, akkor kiutasította, mint pl. Frédéric Joliot-Curio világhírű francia atom­fizikust. A magyar küldöttségből is csak kb. a felétiek adták meg a vizumot az angolok, a vezetőknek és a bé-ktimozgalomban résztvevő papoknak nem. Londonig jutottunk el 14-en, ott szereztünk tudomás® az angol kormány kétszínű eljárá. sáról, amellyel egyrészt engedé­lyezte a békekongrciszjst, másrészt mégis meg akarta a! a „úlyozni, s arról, hogy a nemzetközi békemoz­galom vezetői emiatt elhatározták, hogy a kongresszust a vendégsze­rető népi Lengyelországban tart­juk meg. Gyorson repülőgépre ül. tünk hát, pár óra a att Prágában voltunk s onnét virággal díszített vonaton utaztunk a «'. ehszlovák és lengyel nép lelkes üdvözlése kö­zött Varsóba. így rövid egymásutánban láthat, luk a marshailiznlt Angliát és a felszabadult Lengyelországot. Na­gyon tanulságos volt az összehason. lilás Az angol bevándorlást el en­őrző tisztviselők gyanakvó pillan­tásai. keresztkérd sei és a koffert össze-vissza turkáló, „kommnnj?ta röpiratok" után ke esgélő vámőrök akadékoskodása után a népi Len­gyelország hatóságainak előzékeny­sége. amivel nemcsak nekünk adták ki soron kívül a vizumot, de a nyugati országok békekü'döltcin.k is, még olyanoknak is. akiknek út­levele sem volt Lengyelországra ér. vénycsítve. Az angliai szigorú, a háború óta egyfolytában fennálló jegyrendszer, amely pl. hetenként egy tojást juttat r ak fej nként, a bálnazsírban sütőt szójakolbász után a zsúfolt kirakatok a jegy nélkül bősége.-en beszercvnető élei. miszer és Cgyéh árucikkok Varsó­ban. Az angol delekliv után, alti Saiisibury elvtársim, a magyar kül­döttséget a repülőtéren búcsú itató angol békehnrco&la b.eefojiotta a Bz. 'it azzal az. indokolással, nogy „önnek nincs joga itt gyűlést 'ar- ' tani4', az a béke ügyének győ'et- | mébe vetett bi-atomból fakadó szA" iásszabadsftg, amely Varsóban nem- j csak minden, bármilyen pclihkai ( ilvoltét, ideológiai felfogást, vai'A. • sos meggyőződést valló becsületes ' hólteharcnsnak adta meg a szót, hanem még Tito ügyvédjének, az amerikai Rogge ügyvédnek is, aki természetesen a Szovjetunió és a népi dcmoki ác ák elleni rágalma­zásra, a népi Kínának a Tito.Jugo­szlávia útjára való csábítására haf-z. náita fel ezt az alkalmat. JN: Telkem személyesen még egy ta­- nulságos összehasonlításra adott alkalmat a varsói üt. Ugyanazon év nyarán járiam a Magyar Tu !o- | mfinyos Akadémia küldötteként Bor­iinben, a Német Tudományos Aka­démia 250 éves jubileumi ünnepsé­gein. Szörnyű volt Berlinben na­pokig a roimok közöi't élni. Az újjá­építés akkor még alig kezdődött | meg: egyjkét középület és néhány, ' a pártkongresszusra felajánlott munkásház épült csak újjá. (Azóta már, mint egy nemrégiben Szege, den járt német tudós személyes el­beszéléséből is tud m, Berlin demo­kra'ikus szektorában is lényegesen előrehaladt az úijáépílés; az egész demokratikus Németország mun­kássága segíti ezt a nagy munkát pénzzel, munkaerővel, felajánlások­kal. hogy fővárosuk minél előbb újjáépüljön.) Varsában is nagyon sok romot láttun/k, hiszen Varsó volt az a város, ahol a fasiszták megkezdték a háborút, jobban mondva n hadüzenet niéiküli pusztí. tást és szakadatlanul folytatlak mindaddig, míg a Szovjet Hadsereg fel nem szabadította Var ót, Mond­ják. hogy altkor a Visztula ininen.sö partján mindössze 17 ház maradt épen, vagyis lakható állapotban; a Visz'ula lulsó partján fekvő város­részeket kb. egy félévvel előbb sza­badította fel a Vöröi Hadsereg és kímélte meg a vesztüket érző hitleri hordák embertelen pusztításától. Még s nagy különbség volt az 1950." cs Varsó és az 1953-es Berlin kö­zölt. Varsóban is nagyo-n sok romot láttunk; de szinte minden rommal szemben épült egy új húz és gy'»- . nyörű utcasorok már teljesen újjá j voltak építve. Az épülő házban I már laktak; a lengyel tudományos életet is egy ilyen épülő házban szervezte a népi hatalom állal aka­démiai rangra emelt Varsói Tudo. fitáojoa Társaság. Az egész .város a Szegedi Tudományegyetem lázas építőmunka színhelye vott a lengyel dolgozó nép élniakarasát példázta. Csodálatos, mi mindent újjáépíleítek már akkor pár év alatt és Varsó újjáépítésinek hatéves terve, amely 1955-re igéri a földig lerombolt főváros teljes újjászüle­tését. még nagyobb csodákat rejte. get. Az építőmunka lázas ütemében nem esteik a formaiizmus hibájába: nem törekedtek gyorsan megépít­hető skatulya-házak rengetegére, hanem Varsót akarják újjáépíteni a régi Varsó tervei szerint. Meg akar­ják mutatni a fasisztáknak, akik Varsót örökre el akarták törölni a föld színáröl, hogy hiába rombollak. Még csak nem is új város épül Varsó helyén, hanem maga Varsó épül fej újra. Az újjáépítés hősei­nek. a sztahánovista kőműveseétnek és műszaki értelmiségieknek olyan tiszteletben van részük a népi Len­gyelországban, mint senki másnak. A bc.kekoiiigresszus is egy épiiiő házban, a Lengyel Szó Házá­ban nyílt nieg. Ez a gyönyörű épü­let a Trybuna Ludu székháza lesz. Ebben az épületben lesz Európa egyik legnagyobb nyomdája. Az épülő nyomda óriási géptermét nla. kitolták át három nap alatt több mint 2000 küldő: tet, meghívottat és megfigyelőt befogadó kongresszusi teremmé, a világ népeinek törhetet. len békeakaratát kifejelő felírások­kal és béiegalamb-díszítésekkel kongresszusi asz alokkal, amelyek mellől a fejhallgató megfelelő be­kapcsolása seg t égével 8—10 nyel­ven lehetett haliga-ni a hozzászólók, beszédét. De nemcsak a kongresz­szus szinterén, hanem egész Varsó­ban áltól kezdve, hogy az angol kormány áskálódásai a békekon­gresszus sikere ellen köztudomásra jutottak, három napon át mindenki a kongresszus minél jobb előkészí­tésééri dolgozott. Mire megérkez. tünk Varsába, az épülő házak tüzfa. lai tele voltak a stockholmi határo­zatokat istmeito ő feliratokkal, a népek barátságát és bekeakaratát hirdető jelszavakkal, M agáról a békekongresszusról annakidején mindenki olva­sott a napi sajtóból. Nincs is hely egy rövid cikk keretében elmondani mindazt, amit ott tapasztaltam. Csak röviden említek meg egy-két momentumot. Nagy hatással volt rám az. hogy valóban a legkülönbö. zóbb felfogású emberek gyűltek össze a kongresszuson a világ mint­egy 70 országából. Lehet, hogy sok mindenben nem értettek volna egyet, ha másról tárgyaltunk volna, pl. politikai kérdésekről. De abban az' egyben, amiről egy héten át. tár­gyaltunk, egy-két, az impev'ali.-tík által ideküldölt provokátor kivételé, vet, mindenki egyetértett: abban, hogy nem akarunk háborút, hogy a fennálló vi.ágpolitikai ellentétek békés úton való kiküszöböléséért küzdünk valamennyien. A tanácsko­zások is sok minlenben különböztek a mi békegyűléseinktől. A szovjet küldölt elvtársink, köztük elsősor­ban Fagyéjev és Eremburg világ­hírű írók. mutat'ak példát abban, hogyan kell a béke ügyéről úgy be­szélni. hogy ne keltsük fel a meg­szokott politikai szó'amckkal azok­nak ellenkezését, akik politikai kér­désekben nem értenek velünk egyet_ hanem épp ellenkezőleg, a béke kö­zös ügyéért való helytállásra kész. tessük őket. ltja Ere.iburg kristály­tiszta. logikus fejtegetései arról, hogy a háborús uszítás megtiltása, amelyet már a stockholmi felhívás követelt, de amelyet az imperialis­ták a sajtószabadságra való hival­Kossuth-dtjas tanára kozássai elutasítottak, nem &Q el­lentétben a sajtószabadsággal, hi­i szen a gyilkosságra való felbujtási I is törvény tiltja minden civilizált 1 országba,, — mindenkit meggyőz­tek, azokat is, akik nagyon távol állnak a marxizmus-leninizmus eszméitől. Varsóban láttam meg igazán, hogy a békemozgalom való­ban a világtörténelem legnagy >bb, minden becsületes embert egyesítő tömegmozgalma, amelynek ereje el fogja söpörni a háborús uszítók minden áskálódását és meg fogja akadályozni a harmadik világháború kitörését. A szovjet küldöttek felszólalásán kívül nagy benyomást tett a kon­gresszus minden tagjára Pak Den-ai elvtársnőnek, a koreai demokratikus nőszövetség főtitkárának beszámo­lója az imperialista agresszorok szörnyű kegyetlenkedéseiről, vala­mint számos nyugati küldött beszá­molója arról, hogy milyen nehézsé­gekkel kell nekik megküzdeniük, amikor az imperialisták zsoldjában álló rendőrség üldözése közben vég­zik munkájukat a béke megőrzése érdekében. Ezeknek a beszámolók­nak köszönhelő, hogy a kongresszus ismert határozatait két szavazat el­lenében valamennyi többi küldölt el­fogadta, mindössze hárman tartóz­kodtak a szavazástól. Tilo ügyvédje tehát nagy kudarcról számolhatott be megbízóinak. ]VI cgnéztük közben többször a városi is. Láttuk a gettót, amelyet a zsidók és a lengyelek hő­sies fegyveres ellenállásának letö­rése után Hitler pribékjei felgyúj­tottak, levegőből bombáztak, ágyú­val lőttek mindaddig, mig teljesen romba nem dőlt, azután végigpász­tázták az SS legények és ahol még egy követ láttak kövön, odavágtak egy kézigránátot, hogy szó szoros értelmében kő kövön ne maradjon. Hatalmas emlékmű hirdeti az ellen­állók hősiességét; egyébként úgy marad minden, ahogy a fasiszták ilihagyták, emlékül az utókornak, hadd lássák, mire tud vetemedni világleigázó terveiben az eszeveszett imperializmus. A kongresszus után kirándultunk Lengyelország néhány egyéb városába is, olyan városokat is láttunk, ahol kevesebbet pusztí­tott a háború, de olt is mindenütt az újjáépítésért, az új táfS&dalöm fel­építéséért küzd minden dolgozó. Itattuk Oswipcim és Brzezinka len­gyel falukat is, ahol a hitleri fasisz­ták — Auschwiiz és Birkenau né­ven — hirhedt halálgyárukat .ren­dezek b?, amelynek az voll a szült keresztmetszete, hogy a gázkamrák­ban meggyilkolt emberek hulláit nem tudtálk elég gyorsan eltűntein; nz égetőkemencék s ezért Hiiler pa­rancsára a szabad óg alatt is éget­ték. A világ békeszerető emberei az­ért küzdenek most is, hogy hogy ezek a borzalmak ne ismétlőd­jenek meg, hogy az agresszorok Koreában is minél előbb kénytele­nek legyenek hasonló borzalmas tet­teiket abbahagyni. Ezért ül össze a megyei béketalálkozó is- Nem utolsó sorban a varsói békekongresszusnak köszönhelő, hogy a béketábor veze­tője, Sztálin elvtárs nemrég megál­lapíthatta, hogy a harmadik világ­háború most sincs közelebb, mint három-négy évvel ezelőtt. A megvei bóketalálkozón is, annak előkészíté­sével is, azért küzdünk, vállvetve a világ minden békeharcosával, hogy három-négy év múlva se legyen kö­zelebb. Kalmár László, egyetemi tanár. PÁRTÉLET Hogyan készüljenek fe) propagandistáink és hallgatóink a politikai alapismeret tanulóköreinek összefoglaló szemináriumára Az utolsó szalmaszál Az Egyesült Államok mai urai sok mindent eltanullak a náciktól. A hitleri import közölt szerepel a Gestapo is, amely amerikai formá­jában a Szövetségi Nyomozóiroda nevet kapta. Tagjai mindenre el­szánt huligánok, vizslamódra szima­toló kémek és ravasz besúgók. Ott vannak mtodenült. megsértik a le­véltitkot, kihallgatják a telefonbe­szélgetéseket és különös buzgalom­mal vetik magukat a béke híveire. Sylvia Porter. a ,,New-York Post" szemleírója jegyezte meg legutóbbi cikkében, hogy ,,az emberek a le­fegyverzési tervezetről már csak suttogva mernek beszélni". A besúgóknak bőven akad elfog­laltságuk. mert a békeharcosok szá­ma Amerikában is egyre növeke­dik. A besúgók, spiclik, kémek se­regének mind nagyobb területet, mind nagyobb tömeget kell szem­meltarliani. Hogy mennél odaadób­bem végezzék munkájukat, a jó fi­zolós mellett, bőven van részük el­ismerésben is. Az új Gestapo tag­jait úgy ünneplik, mint nemzeti hő­söket. A propaganda eszményi ma­gastságba igyekszik emelni ezeket a getngszterivadékokat, a holljr-woodi filmgyárak izgalmas törteneteket készítenek „hőstetteikről", az ame rikai sajtóban, amelynek hasábjai­ról száműzték Howajd Fast és más haladó szellemű írók írásait, cikkso­rozalok jelennek meg a Gestapo­kopók kalandjairól, óriási példány­ban jelentok meg Wilthaker Cham­bers, Adgeli Colomiris és (a jog­gal) amerikai Himmlernek becézett Fielbrick rondőrügynökök emlékira­tai. Massachusetts állam kormány­zója odáig ment rajongásában, hogy nemrégiben ,,Fie!brick-nap" megtartását rendelte el. íves szená­tor pedig törvényjavaslatot dolgo­zott ki a rendő -kopók és besúgók „hőstetteinek" kitüntetéséről. Trumanék Amerikája az első, amely dicsfénnyel övezi az árulókai, besúgókat és kémeket, jutalmul, hogy megakadályozni próbálják a béke és az igazi demokrácia esz­méinek elterjedését Az Egyesült Államok pilléreit ünneplik ebben a huligan-hadban. Olyan kétségbeeset­ten kapaszkodnak beléjük, mint ful­dokló az utolsó szalmaszálba. De ez a szalmaszál sem elég erős ahhoz, hpgjy megmentse a fuldoklót , ^ MÉG EGY PÁR NAP és a poli­tikai alapismeret tanulóköreinek hallgatói számotveinek egész évi munkájukról, arról, hogy mennyit tudtak elsajátítani a marxizmus-le­ninizmus alapvető Kérdéseiből, 'al­kalmazva azt a mindennapi gyakor­lati munkájukban. Ezen az oktatási formán is, hasonlóan a többiekhez, az ismétlési idő alatt (mely 2 hét) átveszik a hallgatók a központilag kidolgozott kérdések alapján az évi tananyag legdöntőbb kérdéseit. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha lelkiismeretesen kihasználják a ren­delkezésükre álló időt. Az ismétlést az összefoglaló megbeszélések zár­ják le. Ezm lehet lemérni a propa­gandista, de a hallgatók jó, vagy rossz munkáját. A hallgatók egész évben elért fejlődését nem lehet tel­jes egészében elmérni az összefogla­lón adott néhány perces hozzászó­lásból. de az ilt adott válasz kiegé­szíti az egész évi munkájukról alko­tott véleményt. Pártszervezeteink és propagan­distáink előtt az a feladat áll, hogy biztosítsák az összefoglalók sikeres megtartását. Mozgósítsák a pártcso­portvezetőket. a népnevelőket a fennálló lemorzolódás kiküszöbölé­sére. Keressék fel a pártcsoporlve­zetők és népnevelők a hozzájuk tar­tozó elvtársakat, pártonkívüli dolgo­zókat és győzzék meg őket arról, hogy milyen fontos résztvenni az összefoglalón, ahol atisméilik a leg­nehezebben megértett kérdéseket s a hallgatók, akik a foglalkozásoknak legalább kétharmadán részlvettek, bizonyítványt kaptak, mely lehetővé teszi, hogy a következő oktalási év­ben magasabb oktatási formára ke­rüljenek. AZ ÖSSZEFOGLALÓKRA el­sősorban a propagandista elvtársai: készüljenek fel lelkiismeretesen, mert ezsm múlik döntően az össze­foglalók sikere. Érezzék át propa­gandistáink feladatuk súlyát és szépségét, azt, hogy most az össze­foglalókon készül cl egész évi mun­kájuk mérlege. Az a propagandista végzett jó munkát, ahonnrm a leg­több hallgatót lehet javasolni maga­sabb oktatási formába. Nézzék át alaposan ogósz évi jegyzeteiket, az „Űtmutatókaí", érdeklődjenek az üzem, a tszcs, a község időszerű kérdéseiről, a pártszervezet előtt álló feladatokról s ezeket a megfe­lelő helyein épíisék be az összefog­lrlóra készített vázlalukba. Hasz­nálják fel az időközben megjelent párt- és kormányhatározatokat, kér­dezzék meg egy-egy kérdéssel kap­csolatban, milyen határozatok je­lentek meg, mert ezen keresztül is cl ludjuk mélyíteni az anyagot a hallgatókban. A Pártunk Szervezett Szabályzata című témakör ismétlésé­hez feltétlenül dolgozzák fel a Po­litikai Bizottság határozatát a párt­tagság növelésének, összetételének alakulásáról és a tag- és tagjelölt­felvételi munkáról. NÉPGAZDASÁGUNK ÖTÉVES TERVE című anyagnál a minisz­tertanács 1951 december 1-i határo­zatát a jegyrerrdszer megszüntetésé­ről. Beszéljenek arról, hogy a hall­gatóknak milyen segítséget adott mindennapi munkájukhoz az anya­gok fcdolgozása. Dolgozzák ki előre propagandistáink az Útmutatóban közöli kérdésekre a választ és az al­kérdéseket. mert ezáltal tudják le­állítani az általános hozzászólásokat, a bemagolt szövegeket. Az eddigi­nél sokkal többet foglalkozzanak egyénileg a hallgatókkal, nyújtsa­nak segítséget az ismétlésben, ma­gyarázták meg azokait a kérdéseket, melyeket nem. vagy kevébbé ismer­nek, ezáltal le tudjuk küzdeni a fé­lelmei az összefoglaló iránt s a hall­gatók örömmel, felkészülten mennek e! az összefoglaló foglalkozásra. Az összefoglalók sikere azonban nemcsak a propagandisták jó felké­szülésén múlik. Nagymértékbon mú­lik ez a hallgatók jó, vagy rossz feké9zülésén IB. A hallgatók előtt az a legdöntőbb feladat, hogy a ren­delkezésre álló 2 hét ismétlési időt lelkiismeretesen használják ki. Tervszerűen készüljenek az össze­foglalókra, készítsenek tervet ma­guknak arról, hogy egy-egy héten az anyagból mennyit vesznek át ét törekedjenek arra, hogy ezeket a terveket maradáktalanul be is tart­sák. A nehezen megértett kérdé­sekkel keressék fel a propagandista elvlársat, vagy egy magasabb fo­kon tanuló elvtársat, akik megma­gyarázzák a kérdés legfontosabb szempontjait, hogy az ilyenek ne gördítsenek akadályt az anyagok átismél lésének útjába. Az összefoglalókat — hasonlóan az egész évi foglalkozások levezeté­sének módszereihez — beszélgclés­szerűen kell levezetni. Bátorítani, segíteni kell a bátortalanabb elvtár­sakat, kisegítő kérdésekkel elkerülve az iskolás, a kérdés-felelet-szerű be­szélgetést. TEGYÉK ÜNNEPÉLYESSÉ a]apszervezele!nk és propagandistá­ink az összefoglalókat. Dekorálják fel a szeminárium helyiségét és rö­vid kultúrműsorral, szavalattal, énekszámmal tegyék még emlékeze­tesebbé az összefoglaló napját. Ré­szesílsék könyvjutalomban a fejlő­désben legnagyobb eredményi elért hallgatókat, ezáltal serkentve a többieket is a fokozottabb tanulás­ra. A jutalmazásnál azt kell szem elölt tartani, hogy egész évben hogy tfjnult az a hallgató, akit meg aka­runk díc?é"ni. hogy készült íel a foglalkozásokra, rendszeresen el­járt-e, milyen fejlődés mérhető le nála, hogyan használta fel gyakor­iali munkában a foglalkozáson ta. nultakat. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével állítsuk példa­képnek a többi hallgatók elé az elv­társakat. Az ALAPSZERVEZET vezető­sége vegyen részt az összefoglaló­kon, értékelje a propagandistáknak és a hallgatóknak a munkáját, be­széljen a tanulás jelentőségé-ól a gyakorlati munkában. Arról, hogy csak úgy tudjuk egyre növekvő fel­adatainkat megoldani, csak úgy tu­dunk helytállni a békeharcban, ha állandóan emeljük marxista-leni­nista műveltségünket, szélesítjük Iá. tőkörünket. továbbadjuk a tanulta­kat a dolgozóknak, mozgósílva őket nz előttünk álló feladatok végrehaj­tására. Csányi Lászlóné MB. pol. munkatárs. Az MSZT rrranyVoszorús jelvényéi adták ái 34 művésznek, iudómak, műszaki értelmiséginek A Magyar.Szovjet Barátság Hó­napja idején az ország egész terüle. tón igen sok előadás ismertette a szovjet útmutatásokat s többek közt 451 központi szakmai előadáson 289 előadó népszerűsítette a sz0vjet tapasztalatokat- Az előadók közt műszaki értelmiségiek, orvosok, mű­vészek. tudósek, pedagógusok, me­zőgazdászok vol.ak. Azoknak az előadóknak, szám szerint 34 művésznek, tudósnál:, műszaki érteimiséginek, akik a legtöbb előadást tartották, kedden este ünnepi keretek között Bernát György elvtárs, az MSZT országos titkára átnyújtotta az MSZT arany­koszorús jelvényét és oklevelét. Visszaérkezett Szegedre Nagy Sándor elvtárs Sztálin-díjas író Szerdán délelölt visszaérkezett Szegedre Nagy Sándor elvtárs Sztá­lin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas (ró. Nagy Sándor elvtárs a Magyar­Szovjet Társaság kulturális delegá­ciójának tagjaként tartózkodott a Szovjetunióban mintegy három hé­ten át a Szovjetunió Külföldi Kul­turális Kapcsolatait Ápoló Társaság (VOKSZ) meghívására. A szegedi nagyállomáson ünnepélyes fogadást .rendezett tiszteletére a .Városi Béke­bizottság. III a Megyei Tanács nép­művelési osztálya nevében Tóth Sándor elvtárs, a Városi Rékeb.zolt­ság nevében Lncsán Mihályné elv­társnő, a Szeged Városi Tanács népművelési osztálya nevében Hal­mai Béláné elvtársnő köszön'.öltc. Nagy szeretettel fogadta Nagv elv­társ a kivonult úttörő küldöttséget, akik virágcsokrot nyújtottak át neki. -

Next

/
Thumbnails
Contents