Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-13 / 110. szám
KEDD. 1952. MÁJUS 13. 3 Még többet kell tennünk, hogy győzedelmeskedjünk az évszázados elmaradottságnak, az elkényelmeskedésnek, az egyhelyben topogásnak az akadályain és diadalra vigyük az új, az élenjáró gazdálkodás zászlaját Dobi István beszéde a Termelőszövetkezeti Tanács ülésén A termelőszövetkezeti tanács vasárnap a parlament épületében ülést tartott, amelyen a terinelőszö. vetkezetek gazdasági megsBilárdl'á. Eáról és munkafegyelmének megerősítéséről szőtö minisztertanácsi határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatokat tárgyalfa meg. Résztvett az ülésen Dobi István, a minisztertanács elnöke, a termelőszövetkezeti tanács elnöke és Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter. Matolcsi János, a Termel őszövet. kezeti Tanács titkárának megnyitója után Dobi István, a tanács el. nöike ismertette a minisztertanácsi határozat végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat. Bevezetőben a Termelőszövetkezeti Tanácsnak 1951 december 29.e, megalakulása óta végzett munkájáról és a tanács tevékenységének jelentőségéről beszélt, majd így folytatta: Döntő láncszem a termelőszövetkezetek belső megszilárdítása — Ami a Termelősz < i vetfceaeitá Tanács működése során eddig történt, az csupán az alapkő letételét jelenti. Tengernyi a feladat, amely még előttünk áll. Ezek közüj meg kell ragadnunk azt, amely központi helyet foglal el, amely ahogy mondani szokták, a döntő láncszemet je. lenti, amelynek megoldása a fejlődés egész láncát előre vonja- Rákosi Mátyás elvtárs, egész népünk forrón szeretett, nagy tanítómestere rámutatott arra, hogy a mi munkaterületünkön ez a feladat, ez a döntő láncszem: a teameKiszövetkezetek belső megszilárdítása. Há, ezen a V>. ren jól végezzük a dolgunkat, akkor ez nem sok idő mnlté.i BufcMoroean. meghozza majd a gyümölcsét. A termelőszövetkezetek megsaitór. dítását nagyban elősegíti aa a haté. ro^at, amelye* a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa röviddel ezelőtf, 1952 április 24-én tett közzé termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításáról és munkafegyelmének megerősítéséről. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban: ne. künk most minden erőnket, figyelmünket arra keíl összpontosítanunk, hogy minél jobban, minél leakiisme. reftesebben valósítsuk meg ezt a ha. tároíatet. Azzal kell kezdenünk a dolgot, hogy megismertetjük e határozatot a termel őszövetkeaeti tagság széles tömegeivel. TA kell érnünk, hogy legkésőbb ennek a hónapna/k, májusnak végéig minden temaelőszovefckeasái tag megianerkedjék a minisztertanátm határozat taa-talroával és szellemére! és mélyen meggyőződjék arról, hogy a megvalósítással termelősztövetkezeféniek, magának és családjának ügyét mozdítja elő. Uj, fejlett növénytermelési ét állattenyésztési eljárások bevezetése Fel keü hívnunk a figyelmet a minisztertanácsi határoaatnak arra. a részére, amely ra áj, fejtett növénytermelési éa állattenyésztési eljárások bevezetéséről szól. Erre nagy gondot lótól foodftwmsnk. Csak. is ennek a valóra váltósával emelhetjük fel wrmetósBövetflteeefcesnkat a valódi ae^yüaemi gazdálkodás szintjére. Ezért honosítjuk meg a gazdálkodásban antkot a kiváló módszereket, amelyeket a világ élenjáró mezőgazdasága,, a Szovjetunió mezőgazdasága kítérletezefet kl éa valósított mieg. Már a mi hazánkban is számos péJda igazolja, hogy éppenséggel nem jártak rosszul ott, ahol négyzetesen ültették a kukoricát és a napraforgót, pótbeporzást vittek véghez a kukoricánál, napraforgónál, pillangós növényeknél, a rozsnál és nem sajnálták a fáradtságot, hogy háromszor, esetleg négyszer is megkapálják a kukoricát és egyebet. A minisztertanácsi határozat szellőmének megfelelően jóval többet kell tennünk annak érdekében, hogy győzedelmeskedjünk az évszázados elmaradottságnak, az elkényelmeskedésnek, aE egyhelyben topogásnak az akadályain és diadalra vigyük az új. az élenjáró gazdálkodás zászlaját. Pártunk, államunk minden tó. mogatást megad ehhez. A siker így egyedül rajiunk, a termelőszövetkezetek dolgozóin áll. Erősítsük meg a munkafegyelmet Behaló gondot koll fordítanunk ana, hogy megerősítsük a munkafegyelmet a termelőszövetkezetekben. Bizonyos, hogy ezzel az állandó gazdagodásnak, gyarapodásnak valóságos kincsesbányáját tárjuk fel. Csak arra kell figyelemmel lennünk, hogy az idő: drága kincs, hogy arannyá változtathaitunk át minden órát és minden percet, ha megbecsüljük és jól kihasználjuk. Csak arra kell figyelemmel lennünk, hogy ma: miénk az ország. Ezért el kell jutnunk oda, hogy a termelőszövetkezetek mindenegyes tagja rendszeresen járjon munkába. Ez elengedhetetlen követelmény. A szövetkezet nem klub, vagy vendégfogadó. amelybe mindenki akkor látogat el, amikor kedve szottyan, hanem a közö3 társadalmi munka színhelye, melyben a résztvétel megtisztelő kötelezettséget jelent. A csoport minden tagjának ott és akkor kell elvégeznie munkáját, ahol és amikor arra magának a szövetkezetnek szüksége van. Különösen fonlos azonban, hogy mindenki a helyén legyen éppen akkor, amikor a munka dandárja következik el, amikor egyetlen dolgos kezet sem lehet nélkülözni. Mindenkitől meg kell követelni, hogy a növényápolás idején mintegy negyven, az aratás és cséplés idején mintegy harminc, az őszi lermésbetakarífás idején mintegy harminc munkaegységet teljesítsen, amint erre a helyi körülményeknek nwjjfeíetöeji határozatot hozott a ramöoég. A kőtelező munkaegységek teljesítése évente legalább 120 munkaegység megszerzése: ez valóban legkevesebb, amit óntudatos szövtófceBeti dolgozóktól el kell várnunk. A munka fegyetem megszfiárdttásúnaflc az tn alapja, hogy a munka minden területén bevezetjük éa következetesen végre is hajtjuk a munkaegységékben történő elszámolást. Enélkül szövetkezeti szocialista munkafegyelemről szó sem lehet. Csakis ez a módszer felel meg a szövetkezeti parasztság igazságérzetének, csakis ez a módszer kerüli el a káros egyenlősdit, csakis ez a módszer teszi érdekeltié a dolgozókat teljesítményeik fokozásában. Több nőt a szövetkezetekbe Szorgalmaznunk kell a nőknek és általában a termelőszövetkezet" családok tagjainak a bevonását is a közös munkába. Ezzel olyan tartalékokra tehetünk szert, amelyekkel megkétszerezhetjük, 6Öt sok esetben meg is háromszorozhatjuk a termelőszövetkezet jövedelmét — s ugyanígy maguknak a termelőszövetkezeti családoknak a részesedését az évvégi zárszámadáskor. Ezen a téren elsősorban a szövetkezet vezetőinek kell példát mutatniuk. Meg kell mondanunk azi is, hogy nem kopogtatunk zárt ajtókon, amikor a nőket a termelőszövetkezetbe hívjuk. A legtöbb helyen a munkának, az alkotásnak olyan vágya él az asszonyokban ée leányokban, a versenynek, a vetélkedésnek olyan kedve követel érvényesülést bennük, amelyet bizony nem értékeltünk eléggé, amelynek bizony nem szenteltünk eddig elegendő figyelmet. Engedjék meg, hogy maguknak, a Szövetkezeti feleségeknek és leányoknak ia azt tanácsoljam: követeljék tagságukat a termelőszövetkezetben I Hivatkozzanak ar ra, hogy • föld, amivel a férj belépett a csoportba, voltaképpen közöstulajdon, ugyanis telekköny•ezték, a jutitatás is úgy történt, de ne elégedjenek meg razzel sem. Követeljék helyüket a termelőszövetkezet vezetésében Magyarázzák meg mindenütt, ahol ezt még nem értett)® voksa meg, hogy régen elmultak azok SE Idők, amikor asszony* « fözökanál mellé száműzték, a Jtiallgas" voK a neve, ba. a férfiak körében komoly dologról folyt a szó. Napközi otthonokat^ bölcsődéket kell létesítenünk a termelőszövetkezetek szociális alapjainak igénybevételével. Erezzék az asxszonyok, hogy a RBöveíflkezet szerelő gondoskodással, figyelemmel fordul a szükségleteik fáé. Ezt a kérdést éppenséggel ne tekintsük másodrendűnek, a megoldását ne halasszuk el. Ahol csak lehet, állítsuk fel a szövetkezetekben a kényelmes, tiszta gyermekotthonokat még ebben a hónapban, még 1952. májusának végéig, hogy az aratási munkálatok idejére már készen álljanak. juk biztosítani, ha az elnök személyes felelősségét az eddiginél hatásosabban érvényesítjük Az elnök a szövetkezet egész tevékenységéért a maga Személyében felel. Dobi István eziután foglalkozott a termelőszövetkezetek előtt álló időszerű feladatokkal, a növényápolási munkák kérdésével, az aratás előkészítésével, majd a termelőszövetkezeti tanács tagjainak feladatairól szólt és beszámolóját így fejezte be: — A tanács tagjai érezzék át az irányító szereppel járó felelősséget és fejtsenek ki minél szélesebbkörü, minél lelkesebb és eredményesebb tevékenységeit'. Munkájuk középpontjában éppen most természetesen a határozat végrehajtása, a növényápolás és az aratásra való gotr" doB felkészülés álljon. Ha Így járunk el, akkor közelebb hozzuk a termelőszövetkezeti mozgalom, a szocializmus végső győzelmének időpontját hazánkban. Ha igy járunk el, akkor megfogadjuk Rákosi Mátyás elvtársnak szavait, amelyekkel a termelószővetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak második országos tanácskozásán a következőkre intett bennünket: „A nagy ütközet, a dolgozó parasztság zömének megnyerése még előttünk áll és az elvtársak jó munkájától függ, hogy milyen gyorsan fogjuk megnyerni az ütközetei, mert, hogy megnyerjük, minisztertanácsi I afelől semmi kétség nincs! Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter felszólalása Dobi István beszámolója után számos felszólalás hangzott el. Ennek során Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter kiemelte, hógy a tavaszi munkákban a termelőszövetkezetek általában jól megállták a helyüket. Ennek volt köszönhető, hogy május elején a vetéssel jobban álltunk, mint a mult évben. A termelőszövetkezetek és a gépállomások együttműködéséről szólva hangsúlyozta, hogy a gépállomás gépeivel az állomás vezetője rendelkezik. A szénabetakarítással kalcsolatban kiemelte, mennyire fontos a rétek, használatlan legelök, töltések, stb. fűtermésének betakarítása is. Különösen hangsúlyozta a kiadásbevételi előirányzat gondos elkészítésének nagy jelentőségét. Az ilyen előirányzatban szereplő minden ézáin eezköZzé válik az állami fegyelem, a munkafegyelem megszilárdításában és mozgósít arra, hogy a termelőszövetkezetek terveiket teljesítsék, sót fűi teljesítsék. Matolcsi János, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárának felszólalása után az ülés résztvevői egyhangúlag határozatot fogadlak el a minisztertanács határozatának végrehajtásával kapcsolatos tennivalókról és feladatokról, majd Dobi István, a minisztertanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke válaszolt a felszólalásokra. A munkás-paraszt szövetséget még szorosabbá kovácsolja a Fémgyüjtő Hónap Ab elmalf évben. Szilárdfisuk meg az állami fegyelmet is A munkafegyelemmel párhumzamosan meg kell szilárdítani termelőszövetkezeteinkben az állami fegyelmet is. Az állammal szemben fennállt kötelezettségek teljesítését megköveteli a népi demokrácia törvénye, amely szent és sérthetetlen és mindenkire egyaránt kötelező. De megköveteli a becsület és a hála érzése i« azzal az állammal szemben, amely a földet osztotta, amely a dolgozó parasztok szövetkezeti összefogását lehetővé tette, s amelynek segítségéi, támogaását a szövetkezet sokféle módon élvezi. Kétségtelen, hogy az állami fegyelem, s különösen a beadási kötelezettség teljesítése terén sokat javult a helyzet. A minisztertanácsi határozat végrehajtásával kapcSelátban szeretném azt is emlékezetbe idézni, hogy több figyelmet kell szentelnünk a munka alapos, jó megszervezésének. Ezen sok múlik. Gondoskodnunk kell arról, hogy az évi termelési terv olyan eleven erővé váljék, amely minden nap szilárd keret és új meg új ösztönzést ad a tevékenység minden területén. Hogyan érhetjük ezt el? Olyan módon, hogy felbontjuk a tervet, elkészítjük a nagyobb munkaszakaszok kampányterveit, ezen belül a tíz napos időközök brigádtervelt. Megismertetjük minden brigáddal, ezen belül minden munkacsapattal és ahol csak ez lehetlségee, például a kapásnövényeknél — minden egyes dolgosenymozgalmának kiszélesítésére. Ez adja a kezünkbe a legbiztosabb emeltyűt a munkatervek, megvalósításához, a termelőszövetkezetek fejlesztéséhez, felvirágoztatásához. Jelenleg 2660 termelőszövetkezet áll egymással párosversenyben, ugyanígy 2718 brigád vetélkedik egymással, egyénileg pedig 10.220 tag méri össze erejét. A verseny térhódításához minden bizonnyal nagymértékben hozzá fotg járulná az, ha népszerűsítjük a minisztertanácsi határozatnak azokat az intézkedéseit, amelyek a terven felüli teljesítmények premizálásáról szólnak. Ezek jelentős anyagi jutalmazásban részesítik azokat, akik a növénytermelésben vagy az állattenyésztésben túlhaladják a megszabott hozamokat. Az ország legjobb szövetkezetei pedig, amelyek példásan gazdálkodnak, magas terméseredményeket érnek el és beadási kötelezettségeiket is pontosan teljesítik: el fogják nyerni a minisztertanács vándorzászlaját, a vele együtt járó tisztességet és dicsőséget és nem utolsó sorban a 100 ezer, 50 ezer, vagy 25 ezer forinitat kivető pénzjutalmat. A továbbiakban arról beszélt! Dobi István, hogy a termelőszövetkezeten belül a fegyelmi és ellenőrző bizottság álljon feladata magaslatán, majd Így folytatta: Mindezen túlmenően az a legdöntőbb, hogy kialakítsuk az állandó erkölcsi ellenőrzés közzóval a maga feladatát. Ilyen i szellemét a szövetkezeti tagság kőmódon a terv tükörré válik, amelybe minden nap bele kell tekintenünk, s amelyből megláthatjuk, hogyan tettünk eleget kötelezettségünknek, milyen számadásunk van. 6aját lelkiismeretünk és népünk iránt, szégyen, vaigy pedig becsület és dicsőség jut-e számunkra osztályrészül? lobban ki kell szélesíteni a versenymozgalmat Szólnunk kell arról is, hogy az eddiginél jóval többet! kell tennünk a termelőszövetkezetek munkaverrében; hogy a brlgádértekezeten vonják felelősségre a fegyelmezetleneket, hogy a közgyűlés, a csoportértekezlet gyakoroljon rendszeresen bírálatot, ha kell, dicséretet, ha kell, kipeUengérezéSt, hogy a szégyen tartson vissza mindenkit a iógástól, a naplopá.-i,oi, a rendbontástól. Ez lényegében véve a szövetkezeti demokrácia megvalósítását jelents. Végül, de nem utolsó sorban ana szeretnék kitérni, hogy a minisztertanácsi határozat végrehajtását csakis abbairii az esetben tudnovember 7-én, a'diadalmas Októberi Forradalom évfordulóján kezdték meg az acél gyártását a Sztálin Vasmű öntödéjén ék dolgozói. Röviddel később két aaépen dekorált, Sztálin és Rákosi elvtársak fényképeivel díszíteH' vasúti kocsit toltak az öntöde kapujához. A vagonokban vashulladék volt, a távoli Csongrád megye egyik kis falujának dolgozó parasztjai küldöttek el a házukban, pincéjükben, padlásukon, istállójukban, félszerükben szorgóban összegyűjtött értékes ócskavasat szövetségesüknek, a munkásoknak. A falucska küldeménye beérkeztének tiszteletére az öntöde házi ünnepeéget rendezeti, amelyet a rádió is közvetített. — Küldjetek minél több ócskavasat! — üzente a rádi mikrofónján keresztül az orSzúg minden falusi dolgozójának egy olvasztár —, mi ezt azzal viszonozzuk, hogy sok jó acélt gyártunk traktoraitok és más fontos mezőgazdasági gépeitek számára. Alig fél éve történt em, Sztálinváros félévei azonban a Vasgyár, a szocialista város lakóházai, kultúrintézményei építésében és fejlődésében évtizedeket jelentenek. Az elektro-ivfényes kemence, amely novemberben csak próbaképpen emésztette meg a csongrádmegyei kis falu küldeményét, ma már egy percig sem pihen, naponkénti 18 tonna vashulladék olvad el méhében, hogy vas érccel vegyiive, nemes, finom, tartós, időál'ó acélt adjon népgazdaságunknak. Kora délelőtt már a második csapolás eredményét vizsgálja meg Fazekas Gábor sztahánovista brigádvezetó. A „cSapol ás'* pontos meghatározása annak a gyártasi folyamatnak, amikor az 1500 fokos hőségben, megolvadt vas a kemencéből az üstbe, mtjd az acétönlö szekrénybe ömlik. Aranyzuhatag, teljesen folyékony, níg, ez az elképzelhetetlenül forró, szemet kápráztató, tüzcsillagokat szóró „vaslé", amelyet Magda András darukezelő irányit a csapolás irtán az óriási darura függesztett üst segítségével a homokba formált tíz öntőszekrénybe, hogy !lt a megfelelő form át f alvévt, előbb az öntvénytisztítóba, majd a mechanikai üzembe kerüljön. És most már indulhat a szilárd acél a feldolgozó gyárak felé. Két csapolás kbofítl néhány seó Imre főművezető a falu mult évi eshetik. Gáspár visszaemlékezik küldeményére. — Jól eselt nekünk, — mondja, — Reméljük, a májuti Pémgyöjtő Hónapban sem hagynak cserben minket dolgozó parasatjóink. Udvardi István anyagos, tóti mosl végzett az új acél próbák ovi ciolásával, hozzáteszi: — Nemrétg egy napot töltöttem falun és meggyőződtem arról, hogy milyen hatalmasan fejlődtek az ösz óta a termelőszövetkezeti csoportok és a falusi főldmflvesszövetkezetek. — Ez pedig, ~ veszi ít a szót cedor Sándor kohaizt'echnikufi, — annyit jelent, hogy a sok ezer Szövetkezetben tömörült dolgozó paraszt májusban flsszegvüjtött minden ócska fémet, a !ál tműve-SzSvetkezetek padig Alveszrk és továbbítják. — Ugy van —, mondja Kalló Béla üs'isegéd. — Ml pedig acéit •iciunk az ócskavasért és az ebből készülő sok kombájrt és más egyéb iparcikk sz-bb ée jobb közeli lövőt bizosít a do'gozó parasztoknak. Meg nekünk ls, -/ária le a beszélgetést Fazekas "Gábor sztahanovista olvasztár, bripádvezetó. — A Fémgyűjtő Hónap ismét próbája a munkás-paraszt szövetségnek. Az eredmény nem kétségek: az országos va.9- és fémgyOjtös nagy sikere még szorosabbá fogja kovácsolni Szövetségünkéi... l'fMPiuten gyültlk a fémhulladékot a tápéi naiájacítá Telep dolgoséi A topéi Hajójavító Telep min" den dolgozója lelkesen csatlakozott a fémgyüjtési mozgalomhoz, Brigádonként, szervezték meg a fémgyűjtést. Vállalták, hogy mindennap két-két brigád marad bent munkaidő lejárta után, hogy ösz" szegyüjlsék a telep területén :alálhulú hullod ékvasat, Már eddig 6zép eredményt értek e', több, nrint 3 vagon ócskavasat gyűjtöttek össze. Előirányzatukat két! vagonnal akarják túlteljesíteni. Ezért folyik most a nemes versengés a brigádok közötti, melyik gyűjt össze nagyobb mennyiségű vashulladékot. A legjobb eredményt' eddig a DISZ brigád tagjai érték el, akik maguk gyűjtötték össze a 3 vágón vashulladék 75 százalékát. Kovács László vállalta, hogy összegyűjti a kováesmühelyben található öaz" szes hulladékot. Tóth István a színesfém-gyűjtésben jár élen. Vállalta, hogy az előirányzatot kétszeresen teljesíti. Jelenleg 75 száraléknél tart, A Hajójavító Telep dolgozói fémgyüjtési versenyben áUnak a Budapesti MESZHART Hajójavító Telep dolgozóival, 6 azon igyekeznek, hogy a versenyből győztesen kerüljenek ki. A békéért folytatott harc hűséges segítőtársa n „TARTÚS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT"