Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-20 / 92. szám

2 VASÁRNAP. 1952. ÁPRILIS 20. PARTÉLET II SWIÖTERJESZIÉS 0IJISZERVEZESE II SZEGED! ÜZEMEKBEN A békéért, a terv teljesítéséért folyó harclzön hatalmas szerep ju­tott a pártsajtónak, hisz ezen ke­resztül jut el naponta a párt szava a dolgozókhoz. Mozgósít a felada­tok végrehajtására, tudatosítja az élenjáró dolgozók munkamódszerét s ezzel is elősegíti a többtermelést. A sajtón kérésziül jut el dolgo. tóinkhoz az ország legtávolabbi üzemeiben indult új versenymozga­lom. versenyre való felhívás híre is. A sajtó segítségével terjedt e! hazánkban szinte egyik napról a másikra a Loy.mozgalom, Loy Ár­pád felhívása: „Termelj ma többe:, mint tegnap és holnap többet, mint ma!", de a Szabad Népből érte­sültök n dolgozók a Rőder-mozga­lomról is De nemcsak a termelés vonalán segíti a sajtó a dolgozók munkáját. hancm nagy segítséget nyújt a ta­nuláshoz. a pártmunka jobb elvég­zéséhez ls. Egy-egy párlszervezet által elkövetelt hibák feltárásával segítséget nyújt pzok kijavítására, s figyelmeztetési a többi pártszervezetek felé: nehogy hasonló hibákba essenek. Segíti a népnevelők munkáját is azáltal, hogy ismerteti a jól bevált agitá­ciós módszereket. Mindezeken kívül a napi sajtó az. mely pontos képet ad a nem­zetközi helyzetről. Híven visszatük­rözi azt a harcot, melyet a Szov. jetunió vezetésével folytatunk bé­kénk megvédéséért. Leleplezi az im. perialista országok urainak háborús politikáját. Bemutatja az USA pa­rancsára fegyverkező országok dol­gozóinak kizsákmányoltságát, vég­telen nyomorát. A sajtón keresz­tül lepleződnek le nap mint nap Amerikának és csatlósainak Ko­reában elkövet ott aljas gaztettei. Ezért fontos számunkra a sajtó és ezért szükséges minden dolgozó fczámára a rendszeres sajtóolvasás. Ezért kellett még közelebb vinnünk a dolgozókhoz a pártsajtó* és azt a célt szolgálja a most lezajló •ajtóterjesztés újjászervezése. Üzemeinkben nagy ütemben fo­lySJ; az újjászervezi-. A kisebb üze­mekben, mini a Ké árugyár _ és a Vi I -m-svasút már be is fejeződölt az átállás. Nagyüzemeinkben most folyik s nem kis feladat vár az újonnan választott sajtófelclösökre. Az ő jó munkájukon múlik wr, hogy ne legyen lemorzsolódás az előfizetők között. Az Űjszegedi Ke ndcrszö vögy ár­ban Bárdos Éva elvtársnő a köz­ponti sajlófelelös. Az alapszervezeti párllitkárok segítségével fogott íiozzá a sajtóakliva-hálézat kiépíté­séhez. Minden 10—15 előfizető élére állitollak egy-egy sajlóaktivát. Eze­ket az aktívákat a legjobb népneve­lők és párkmunkát végző elvtársak kőzöl válogatták ki. Az aktívák töfcbríge párttag, de bevonták a jól dolgozó pártonkívüli dolgozókat s a fiato'okat is erre a munkára. Az aktivák már meg is kezdték r.z újjászervezés munkáját. Jó mun­k Íjukat bi'jmyltja: nemhogy . le­in. rzzolódás mutatkozna, hanem már eddig 15-tel növekedett a Sza­br.d Nép s néggyel a Délmagyar­ország előfizelöinek tábora nz üzcni­b n. A stoppelóban Oláh Lászlóné a sajtióaktiva. Elmondja: a hozzá bcoszfo'.t dolgozók könnyen megér­teit'!: annak fontosságát, hogy a jövőben nem visszamenőiéig, hanem <' őr e kell kifizetniök az újságot. De hiba az, hogy Oláhné még nincs kc'Iöcn tisztában feladatával. Ez résrben a sajtófelelős, részbon az rlf.pszorvl titkárnak a mulasztá/a. Edd'g még nem világosították jfel arról, ho'gy a saitófelelősnek nem elég csupán a sajtót kiosztani s az ujrág árát beszedni, hanem Jtozbcai állandó nevelő munkát is 1 M végeznie a dolgozók között. 1 ladtila, hogy a hozzá tartozó elő­fizc/'k: I rcn.üzeres sajtéolvasásra nevelje, felhívja figyelmüket egy­egv fontosabb cikkre, megbeszélje velük, ha esetleg valami problémá­juk támnd egy-egy cikk olvasása küzton He'yesen szervezték meg a munkát a szövő alanszervezetében. j Oh az flapszervl titkár a népnevelő értek "ztólen, pártcsoportérlekezle- | te-i is ismertette az újjászervezés jelentőségét, s (gy a népnevelók 1 l« segíteni tudták a sajtóaktivák j munkáját. A jövőben a sajtóaktíváknak még szorosabbra kell füzniök kap­csolatukat az üzem népnevelőivel. Az ő segítségükkel kell megszer­vezniük a csoportos 6ajtóolvasá6t, sajtó-kiértékelést műhelyrészen­ként. De nemcsak az Űjszegedi Ken­derszövógyárban, hanem a Szegedi Kenderfonóban is, nagy ütemben folyik az újjászervezés. Itt meg­látszik, mennyire fontos volt a Központi Vezetőség határozata ar­ról. hogy meg kell szervezni az előre fizetést a sajtóterjesztésében. Az üzem jelenleg is hatalmas ösz­szeggel tartozik. A sajtó-tartozás az elmúlt hónapok alatt több, mint 4000 forinttá szaporodott. Felelős érte az üzemi 6ajtófele'ős, de a pártvezeiöség is, mely elhanyagolta az ellenőrző munkát. A jövőben nem fordulhat majd elő hasonló eset. mert a sajtófelelösök csak annyi újságot kapnak, ameny­nyire előre elküldték az előfize­tési dijat. Az újjászervezéssel teljesen ki­küszöbölődnek ezek a hiányossá­gok. Minden üzemrésznek megvan­nak moet külün-külön a sajtófele­lősei, kik aktíváik segilségével végzik a munkát és az alapszer­vezetek is rendszeressé teszik az ellenőrzést. — Nem könnyű a feladatom, — mondja Kopasz Magda, az előfonó sajtófelelőse, — de már van két jó aktívám, ki segít a felvilágosíts munka elvégzésében. Igyekszünk elérni, hogy minden do'gozónk a jövőben pontosan megfizesse az előfizetési díjaf, mert tudjuk, más­kép nem adhatunk számukra új­ságol. Elmondom nekik: ma már i egyetlen dolgozó 6em lehet anél­kül. hogy ne olvassa mindennap a sajtót. Hisz olyan időket é'ünk, melynek eseményeit mindannyi­ónknak figyelemmel ke l kísérnünk. Én magam sem mulasztom el egyet­len nap sem a Szabad Nép olva­sását. De a többi üzemrészekben is dolgoznak a sajtóaklívák. A kö­, télfonó üzemrészben már be ls fejeződött az újjászervezés, már csak a rendszeres nevelőmunka, a csoportos sajtóolvasás megszervezése van hátra. üzemeinkben az újjászervezés­sel kapcso'alban fontos feladatunk a pártszervezeteknek: a sajtófele­lősökkel tudatosílaniok kell fel­adataikat, mert csak igy tudják nevelő munkájukkal elérni azt, hogy a dolgozók necsak megve­J gyék a 6ajtói, hanem rendszeresen olvasóivá vá'janak. El kell érni azt. hogy abból tanullakat gyakorlati munkájukban is alkalmazni tudják. ' Az ailapszervi titkároknak ellen­őrizniük kell a sajtófele'ősök mun­| káját. Részt kell vemniök érte­kezleteiken. hogy ott útmutatásaik­kal, tanácsaikkal segítséget nyújt­hassanak munkájukhoz. így elérjük azl. hogy a napi sajtó tényieg [százezrek kenyerévé váljék, mint ahogy azt Révai elvtárs egyik cik­kében írta. Sztálin elvtárs távirata Boleslaw Bierut elvtárshoz „Boleslaw Bierut elvtársnak, a Lengyel Köztársaság elnökének Varsó Engedje meg Elnök Elvtárs, hogy 60. születésnapján üdvözöl­jem önt. mint az új. egységes, független, népi demokratikus Lengyel­ország nagy építőjét és vezetőjét. Szivemhői jó egészséget és sikereket kívánok önnek a testvért lengyel nép javáért a Lengyel Köztársaság és a Szovjetunió kö. zöfti barátság további megerősítéséért és a békéért folytatott tevé­kenységében. J Sztálin" N. Svernyik elvtárs távirata Boleslaw Bierut elvtárshoz „Boleslaw Bierut Elvtársnak, a Lengyel Köztársaság elnökének, VARSÓ 60. születésnapja alkalmából kérem önt Elnök Elvtárs, togadja szívből jövő jókívánságaimat. Jó egészséget és további sikereket kí­vánok Önnek, a lengyel nép és az országaink népei közötti meg­bonthatatlan barátság érdekében folytatott tevékenységében. N. SVERNYIK". H Szakszervezeti Világszövetság május 1-1 felhívása A VILÁG DOLGOZÓIHOZ „NÉPI DEMOKRÁCIÁNK ÚTJA" — címmel tart előadást szerdán délután a Pártoktatás Házában Jánosi Ferenc elvtárs, miniszterhelyettes Igen értékes előadásra kerül sot április 23-án. szerdán délután 5 órakor a Pártoktatás Házában. Já­nosi Ferenc elvtárs, miniszterhe­lyettes. a Központi Előadó Iroda tagja tnrt előadást „Népi derno. kráclank útja" címmel. Az előadás Rákosi elvtárs pártfőiskolai elő­adása nyomán visszapillant a fel­szabadulás óta eltelt időkre, azokra a harcokra, melyeknek eredménye, képpen dolgozó népünk ma már p szocializmust építheti. Történelmi távlatokban világítja meg az elmu't hét év eseményeit, népi demokrá. clánk ellen törő ellenségek akna­munkáját. azt a hősies harcot, me­lyet a munkásosztály folytatott azért, hogy a hároméves tervvel a romokból újjáépítse az országot. Ezt a harcot a párt vezette, s mun. kásosztályunk vitte diadalra, szö. vetségesével, a dolgozó Parasztság­gal. A hároméves terv eredményei tették lehetővé, hogy hozzá láthas. sunk az ötéves tervhez, mely új or­szágot. szocialista hazát épít. Jánosi elvtárs előadása minden párttagnak, de minden dolgozónál: nagy segítséget jelent. Különös­képpen segítséget jelent azonban a káderképző különböző szakain ta­nuló elvtársaknak, akik útmutatást kapnak a következő konferencia anyagának feldolgozásához. Éppen ezért a káderképzó' tanfolyamokon tanuló elvtársak számára fokozot­tan fontos Jánosi elvtárs előadásá. nak meghallgatása. Készítsenek az elvtársak az előadás nyomán bő jegyzetet, használják fel nemcsak tanulmányaik során, hanem napi munkájukban is ezt a hatalmas se. gítséget A Szakszervezeti Világszövetség a következő felhívást intézte a vi­lág dolgozóihoz: „Május elsejének ünnepe a'kalmá­ból u Szakszervezeti Viíágszüvclség testvéri üdvözletét kii:di nektek. Május elseje a dolgozók egységé­nek és a világ népe) szolidaritásá­nak nemzetközi ünnepe. Tegyétek u május l-l tüntetést minden ország­ban a dolgozó tömegek akaratának hatalmas megnyilvánulásává. Zárjátok szorosabbra soraitokat és egyesüljetek, hogy még eriísebbcn jusson kifejezésre a világ mlntl n dolgozójának közös akarata. A dolgozók küvcte'lk: Életszínvonaluk emelését. Igazságos és tartós békét. Az amerikai fegyveres erők által Koreában és Kínában alkia'mazott baktérlumfegyvcr azonnal) e'.ti'tísát és a szörnyű gaztettekért fcte'ős háborús bűnösök Hzonna'i elítélését. A világ dolgozói határozottan fel­lépnek a gyarmati uralom és min­den elnyomás e'len. Kölcsönös segítséget és megegye­zést aknrnak minden do'gozó kö­zölt. egységet a világ minden szak­szervezetével Síkraszál'nak n különböző pntiti­kol, gazdasági és társadul ml rend­szerű országok békés egyűtté'ése mcMctt. A kapitalista, félgyarmati és gyar­mati országok do'gnzól fokozzák harenkut » közös eé'ok megvalósí­tásáért és harcolnak: Életbevágó gazdasági követeléseik­ért és életszükségleteik kielégíté­séért I Az amerikai imprria'tsták és mo» nopoltsták által országukra kény­szcrítell háborús készülődések el­len, (Vmokratikus jogaik védelméért. Hstrcolnak u nemzeti független­ségért és a gyarmati uraloin felszí­ntotásáért. Mindezekben az országokban a do'gozók állandó segítséget várnak a szakszervezetektől az őket sújtó nyomor és jugfosztottság elleni har. cukban. A Szovjetunióban, n Kínai Nép-­köztársaságban, n népi demokrati­kus országokban és a Német De­mokratikus Köztársaságban n do'go. zók önfc'á'.dozó munkájukkal elő­segítik országuk gazdasági és társa­da'ml fellendülését. Ezeknek a népeknek jelentős si­kerei nagymértékben hozzájárulnak a világ békéjének megerősítéséhez. A szociális és kulturális haladás te­rén elért ál'andó sikereik lelkesítik az egész világ dolgozóit. Világ do'gozól! Erősítsétek és bő­vítsétek nz egységet 11 gazrtusági és társada'mi követeléseitek megva'ósl­tásáért. szakszervezett jogaitok vé­delméért folyó harcban! Leplezzétek le és szigeteljétek "I mindenütt a szakadérokat! l'á'ran védelmezzétek a békét! Követeljétek a háborús bűnösök megbüntetését! Erősilsétrk a munkások nemzet, közi szolidaritását, a munkásosztály nrmzctl és nemzetközt cgysé-»ét! Éljen a Szakszervezet) Vt'ágszö­ve'ségt Éljen Má'us e'seie! HARCGYAKORLAT Kellemetlen, magát mindenüvé befészkelő szél süvített. Nehéz voll ellene védekezni, különösen nehéz volt egy harcgyakorlaton a katonák számára. Hosszú ideig még az eső is megnehezítette a harcosok hely­zetét, de éjfél után végre elállt; néhány csillag kiült az égre és a hold is előbujt a felbök közül. A harcosok örömmel nézték a csil­lagokat, miközben el-elíogyó lélek­zettel kapaszkodlak felfelé a dombon. — Szép vagy Alföld, legalább nekem szép! — sóhajtott fel, ulézve a költőt Bokodi elvtárs, miközben kezével sáros földbe kapaszkodott mintha nem is akarná elendegni pedig csak a visszacsúszást akarta megakadályozni. — Ha még egy félmétett csú­szol, leütsz a lábamról — figyel­meztette a mögötte menetelő Sár­vári elvtárs. Ez Alföld? Tele vam hegyek­kel! — zsörtölődött Bokodi Sán­dor. — Ezek hegyek? Akkor a Mecsek vagy a Csóvályos micsoda? — kérdezte nevetve Sárvári Illés. Domb ez csak, az is a kisebbik j fajtából! Hosszas kapaszkodás után az egység felért a domb tetejére. Kora estitől meneteltek már a harcosok, nemcsoda hát, ha megkörtnyebül- j ten sóhajtottak fel. — Ott az erdői — mutatott kissé jobbra Vecsernyés őrvezető elv­társ. Ha azon keresztüljutunk, el­érjük a célt. Ujbóf elindultak. | Sárvári és Bokodi elvtárs a nép­hadseregben ismerték meg egymást. Már az első napon egymás mellé kerültek a körletben. Rendszerint együtt voltak, de a beszélgetés csak nem akart megindulni kettő­jük között. Pedig mindkettőjüknek de solc mondanivalója lett volna: \ az otthonról a tavaszi szántásról — meg hát a lányokról is. .. De mindkelten arra vártak, hogy a másik kezdje el — VigyázzI Kisebb szakadék! Vecsernyés őrvezető elvlárs hangja versenyre kell a szél süvH fősével. Az elől menetelők meg is hallották, de azok, akik 14—15 éves korukban elfelejtettek továbbnőni, így Bokodi és Sárvári elvtárs ts, már nem hallották. Bokodi elvtárs csak azt érezte, hogy nincs talaj a lába. alatt és csúszik, hempereg lelelé. Élesen belenyillalott boká­jába a fájdalom, arca sáros lett, sapkáia legurult a fejéről. — Elnyelt a föld? hallotta Sárvári elvtárs hangját. — Juj, a bokám! — szisszent lel Bokodi Sándor, miközben feltápász­kodott a földről. — — Egyben van még? — Ugy lehel, mert végigtapo­gattam. — mondta fájdalmas arc­cal Bokodi elvtárs és megpróbált elindulni. — Majd én segítek — ölelte át a derekát Sárvári elvtárs. — Hagyjál! Birok én menni — rázta le magáról Sándor a segítő kezet. Bicegve, Kínos lassúsággal indult el Bokodi elvtárs. Minden lépés­nél mérhetetlen vágyat érzett, hogy leüljön a földre. „Nem lehet, az erdőn keresztül kell jutni" — düny­nyögte magában. Száját összeszo­rította, hatalmas akarattal foly­tatta útját. Az egység csakhamar elérte az erdőt. Egyszerre olyan sötét borult a harcosokra, hogy még az előttük menetelő szerelvényén sem látták az evőcsészét. Bokodi elvtárs fá­tól-fáig bicegett, görcsösen kapasz­kodva kezével a vékonykérgü fákba. Egyszerre fegyverdörqés csat­tant fel. — Jobbról „ellenség"! Fedezési — harsogott Vecsernyés őrvezető elvtárs hangja. A harcosok a földhöz 'apoltak. Puskájukat tüzelésre készítették elö. — Tűzi Mintegy tíz percig tartott az er­dei „tűzharc". — Előrenyomulás! — hallotta Bokodi elvtárs a mellette fekvő Sárvári Illés hangját. Csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint Bokodi elvtársnak véghez is vinni. Lassan elörekú­szott, aztán egy fához szaladt. Kél lépés után azonban elvágódott. Ugy érezte, hogy a lába helyén ta­luská van, amely nem úgy hajlik, mint ahogyan ö szerelné. Uibol megpróbálkozott az előrenyomu­lással, de most már az első lé­pésnél összeesett. ,,A többiek, hol vannak a többiek?" — nézett szét Ijedten maga körül. A fegyverro­pogás egyre messzebb hallatszott. „Lemaradtam! Nem, nem lehet le­maradnom, a parancsot teljesíteni kelll" ismét felállt. Hatalmas erő­feszítéssel tett néhány lépést, az­tán halk sóhajtással lezuhant a földre. Slírni szeretett volna elke­seredésében. Megvetéssel nézett a lábára. Talán éppen őrá van szükség... Hiszen a harcban a leglőbb tényező az ember. Talán éppen most nyomják vissza az egy­séget, s ő nem segíthet a fiúk­nak .. . — Nem jó derékalj a sáros lőld, Sándort Bokodi elvtárs majdnem a tv"­kába ugrott Sárvári Illésnek. )'t van, nem hagyta cserben! Aztán elborult az arca. — Men/ vissza! Rád ott van szükség! Majd eljutok valahogy egyedül is az erdőn túlra. — Az „ellenség" megfutamo­dott .. . Különben is engedélvt kér­tem, hogy érted jöhessek. 'No gyere. Sárvári elvtárs vállára tette ba­rátja puskáját, szerelvényét a bal kezébe fogta. Felnyalábolta Bokodi elvtársat, aztán lassan, kissé tán­torgó lépésekkel elindult. — Láttad volna, hogy vertük őket! Pedig nem könnyű a sötét­ben harcolni! Még közelharcra is sor került. Csurom víz a köpenye­gem, érzed? Nem kapott választ. — Sanyii Csönd. Sárvári elvtárs egy pillanatra megállt. Oldalt nézett, a vállán ke­resztül lecsüngő fejre, Bokodi elv­társ szeme le volt csukva, a tüdeje nehezen zihált. „Hü... Siessünk!" — gyorsította meg a lépéseit Sár­vári elvtárs. — AHjl Megtorpant. „Ellenség?" „John­ról?" Mit csináljon? — Fel a kezekkelI Az áthatolhatatlan sötétben csak a hangokat hollotta, embert nem látott. ' Óvatosan letette a földre Bokodi elvtársat. — Fel a kezekkel, ha mondom ... Arra van! A hangból megállapí­totta az irányt. Óvatosan balra kúszott, aztán jobbra. Megzörrent előtte egy bokor. Valaki kidugd a fejét. „Ellenség!" Sárvári elvtárs nem tétovázott... Kél perc múlva már hármasbon mentek az erdőben. Sárvári elv­társ, hátán Bokodi Sándorral, elölte pedig feltartott kezekkel az „el­lenség". Jó negyedórái járás után k'értek a tisztásra. A harcosok már ott álltak, topogtak és közben forró teát szürcsölgettek. Sárvári ehárs jelentkezelt parancsnokánal. — Hadnagy elvtárs jelentem, hoz­tam egy sebesültet, meg egy „fog­lyot". Havas hadnagy elvtárs a szálá­hoz emelt csészét visszaeresztette. — így hozta őket? Az egész tr• dön keresztül? — Jelentem: a foglyot nem tud­tam a vállamra venni. .. Két sze­relvény, két puska meg Bokodi elvtárs .,. Havas hadnagy elvtárs szeme naqvon kifejezően csillogott. B6­i linlott. — Vigye a kötöző helyre az elv­társat. | — Na gyere Sándor, mindjárt ott , leszünk, ne félj.. . Bekötöznek .. Egy hét múlva már kutyaba­jod ... Tudod, régen el akartam már mondani, hogyan is élünk mi otthon a tszcsben... Meg aztán azt is, hogy legyünk jó barátok Jó? Ugy beszélt, mintha Bokodi elv­társ hallotta volna. De lehet, hogy hallotta, mert szája körül mintha beleegyező mosoly bujkált volna. Híves László

Next

/
Thumbnails
Contents