Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

DflJUGHlOBSZtG Éljen április 4, felszabadulásunk ünnepe NNAMGT;; VIII. ÉVF. 80. SZAM ARA 50 FILLÉR VÉNTEK, 1952. ÁPRILIS 4. DIADALMAS HÉT ESZTENDŐ Amikor megdörrent az Auróra cirkáló ágyúja, benme volt ebben a lövésben azoknak a fegyvereknek a tiize ia, amelyek hét esztendővel ez. előtt kikergették hazánk földjéről a fasiszta bitangokat. Amikor a cári Oroszország földjén fellobbant a Nagy Októberi Forradalom lángja, hogy eleméssze a régit, a korhadtat, ebben a forradalomban már ott ringott a mi későbbi szabadságunk bölcsője is. A szenvedések hosszú kálváriáját kellett megjárnunk, a Horthy-rendszer 25 éves rabságának éjében kellett botorkálnunk addig, amíg a szabadságnak ez a keleten támadt szele eljutott a mi földünkre, hogy mint az orkán a falevelet, elsöpörje a náci bitangokkal együtt a Horthykat, Szálasikat, orgoványi, siófoki gyilkosokat, a hóhérok, rabtartók minden rendű, rangú sí serehadát Ma hót éve még dörögtek édes hazánk földjén az ágyúk, fel-felropogott még a géppisztolysorozat, m -g kellett még semmisíteni egy-, két elszórt bandát, de mindezek már csak utolsó simítások voltak a felszabadítás nagy művén. A felszabadító harcok kezünkbe adták a szabaddá vált ország kormányát, a nép kízébe adták, hogy kormányozza a boldog jövő felé. Milyen országot kaptunk? Fasiszták által feldúlt városokat, falvakat, kirabolt otthonokat, ferobbantott hidakat, kiégett gyárakat, sivataggá vált földeket. Éhség dúlt, betegség tizedelt, halál aratolt ebben az időben Magyarországon. A bűnösök: az urak nyugatra menekültek, az ittmaradt nép pedig honsiratóan kérdezte: lesz-e valaha még ország ebből a romhalmazból? Erre a reményvesztett kérdésre adtak feleletet népünk legjobbjai, a kommunisták. Nemcsak ország lesz a mostani romok helyén, hanem a réginél boldogabb, ezerszer boldogabb. gazdagabb, megelégedettebb, erősebb ország! A kommunisták állottak étére a szenvedésektől meggyötört népnek, a munkásosztály mutatott példát a nehézségek legyőzésére és segített a parasztságnak, hogy birtolcába vegye ezeréves jussát: a földet. Már az első, kezdeti, botorkáló léptek eredményeképpen kezdett kibontakozni a pusztulás helyén az élet, a mult romjain az új, a jövő. Nehéz, nagyon nehéz volt a kezdet, de a ti rhek jórészét levette vállunkról az idősebb testvér, a szovjet nép. A vérüket áldozó szovjet harcosok adták az első kenyeret az éhezők szájába, segítettek, hogy feltépett sineink helyére épített pályán meginduljon az első vonat, hogy megdobbanjon gyáraink szive, meginduljanak termelő gépeink. Az ő segítségükkel fékeztük meg a kezdeti eredmények láttán acsarkodva támadó ellenséget, azokat, akik a paraszttól vissza akarták venni a kiosztott földet, akik már a/kkor újra el akarlak adni az országot, amikor még ezer sebből vérzett. Szabolőrökkel, gyilkosokkal, demokratikus jelmezbe öltözött fasiszta ügynökökkel kellett megküzdenünk s győztünk- Győztünk a mult erői elten, azok ellen, akik a szovjet harcosok vérével elvetett s alig kikelt magot akarták földünkből durva csizmákkal kitaposni. Igy válhatott az elmúlt hét esztendő történelmének diadalmas szakaszává a hároméves terv időszaka, az az időszak, amikor begyógyítottuk a háború-ütötte sebeket, amikor megteremtettük alapját szocializmust építő ötéves tervünknek. RáItori elvtárs 1947 május C-ón az angyalföldi Láng-gyárban 'ártott besz Vőben mondotta a következő szavakat: ,,A tervnek döntő része az, hogy húrom esztendőn belül a mos. taninak kétszeresére kívánjuk emelni a magyar dolgozók életszínvonalát. A terv szerint saját erőnkből is, minden külföldi segt'ség nélkül, három esztendő alatt be tudjuk gyógyítani a háború-ütötte sebeket és a termelést a békebeh fölé tudjuk emelni". Et:öl az időtói kezdve tanulta meg dolgezó népünk hogy Rákosi elvtárs szavára, a párt szavára úgy lehet építeni, mint a kősziklára. Ezi az igazságot hirdeti a két év és nyote hónap alatt megvalósul! hároméves terv ós az ötéves terv eddigi két dia'almás "Sztendeje-As utcákon járókelő jólöltözött embeIRTA: SZIROVICZA JÁNOS rek, az egyetemieken tanuló munkásparaszt fiatalok, az üzletek dús kirakatai, az ország legszebb üdülőiben pihenő munkások mind-tmind eleven bizonyítékai az igazságnak. Évszázadok alatt nem gazdagodott annyit ez a sokat szenvedett ország, mint ez alatt a hét esztendő alatt, 1945 április 4 óta, amikor a szovjet harcosok kezéből átvettük a szabadságot. Nem szökkent még soha ilyen dús kalászba ennek a kis népnek az alkotóereje. Az a nemzet, mely mint bomlott kéve szóródolt, melynek fiai az itthoni nyomorúság elől Amerikába tántoroglak, az a nép, amely egyidőben nyögött a kapitalizmus kínpadján és a feudalizmus deresén, hét esztendővel ezelőtt lelt otthonra saját hazájában. A szabadság éltető levegőjében, a nagy, baráti Szovjetunió segítségével, Kommunista Pártja által vezetve találta meg helyét népünk a történelemben, a szabadságszerető, békés, alkotó nemzetek nagy családjában• Ezért csapott magasra a hála, a köszönet lángja országunkban most, amikor szabaddá vált életünk hetedik évfordulójának méltó megünneplésére készültünk. A mi megyénkben, Csongrád megyében különösen keserves volt a mult. Mig az ország fejlettebb, iparosítottabb vidékeire az urak minden ágálása ellenére betört az új idők szele, addig ezen a vidéken még a közelmúltban is gyakran középkori állapotok uralkodtak. A csongrádimegyei uradalmakban, nemesi kúriákon a huszadik században éppúgy kezetcsókolt az öregbéres a fiatalúrnak, mint a jobbágykorszak idején. Ha a Károlyiak nagymágocsi erdejében folyó vadászatok alkalmával egy szegény hajtót agyonlőttek az urak vad helyett, egyszerűen, jeltelenül eltemették egy fa tövében. Ugyanakkor pedig — bárki meggyőződhet róla még ma is — a méltóságos asszony elpusztult kutyáinak márványfejfás külön temetőt csináltak. Ebben a megyében romboltatott ezét a gróf egy falut csak azért, mert a falu kérte, hogy önálló községgé alakuljon s ez azzal járt volna, hogy a grófi földekből a falunak határt szakítsanak ki. Konzerválni akarták ezen a vidéken a középkori. Szentesen a harmincas évek során egy cseh érdekeltség cipőgyárat akart alapítani. Ez a gyár jórészt felszívta volna a környék nyomorgó, éhező munkanélkülijeit, de a városi tanács, jobban mondva a városi tanácsban helyet foglaló kulákok elutasították a gyáralapítás gondolatát azzal, hogy „akkor lei műveli a földeket?" Ennek a megyének egyetlen nagy városa van, Szeged, ahonnan annakidején a szociáldemokrata árulókkal szövetkezve roham, ra indultak a fehértollas, böllérbicskás gyilkosok a fiatal Tanácsköztársaság ellen, ahol ringatták Horthy 25 esztendős rémuralmának bölcsőjét s ez a város az, amelynek börtönében töltötte hosszú rabságának éveit a magyar nép legjobb fia: Rákosi Mátyás elvtárs. Sok szennyet, a mult ezernyi piszkát kellett lemosni tehát erről a megyéről a hét évvel ezelőtti napnak s mindannak, ami ezt a napot követte. Hét év távlatából mostmár elmondhatjuk: megyénk kérgeskezii munkásai, ipari dolgozók, parasztok, kubikosok, szellemi dolgozóink java, fiatalok, idősek, férfiak, nők erejüket nem kímélve dolgozták azért, hogy az országnak ez a darabja is megtisztulva, az éltető szabadság fényében ragyogva köszöntse 1952 április 4-én nagy felszabadítónkat, a szovjet népet s helyezze el n kegyelet koszorúját azoknak a sírján, akik a szabadságért áldozva életüket, ebben a sok könnyel, vérrel, verejtékkel megöntözött földben nyugosznak. Hol van már Csongrád megye fojtogató középkori levegője, a főispánok. földesurak, jegyzők, csendőrök rémuralma? Eltüntette Szegedről is a keletről felragyogó nap a zadraveczi templom komor árnyékát. Traktorok dübörögnek földjeinken. új, modren gyár kéménye magaslik az egykori kulákváros Hódmezővásárhely fölé s a megye déli csücskéből a hírhedt „szegedi gondolat" helyett az alkotó munka diadalát zúgják a Szegedi _ Textilkombinát ragyogó szovjet gépei. A mezőgazdaság dolgozójának a múltban isiállóban volt a helye, most — például a székkutaai állami gazdaságban — fürdőszobás lakásokban pihenhetik ki a munka fáradalmait a földek dolgozói. Azelőtt örült az ipari munkás, ha pincelakás jutott számára, most egymásután épülnek a gyönyörű két- háromszobás összkomfortos munkáslakások. 1939-ben egyedül Csongrád megyében 29.000 ember tengett munka nélkül. Most, már 1951-ben 45 százalékkal több dolgozóra lelt volna szükség, mint amennyi volt.' Mig a múltban petróleumlámpa is alig jutott, addig ma falvaink, városaink utcái, házai villanyfényben úsznak, új iskolák, kórházak épültek: az azelőtti kisemmizett, korai halálra kárhoztatott népé lett az egészség, az azelőtt tudatlanságba taszított népé lett a tudomány. Valósággá testesültek a költő szavai: „Minden a miiiénk, csak a tűrés nem!'' Tűrtünk eleget ezer esztendeig s a diadalmas szovjet fegyverek tanítottak meg bennünket arra, hogy többé nem Szabad tűrnünk. Kíméletlenül le kell számolni azokkal, akik megpróbálnak ellenünk törni. Sokan megpróbálták ez alatt a hét esztendő alatt visszafordítani a történelem szekerének rúdját, sokam megpróbáltak rést ütni a mi államiunk rendjén, de belört rajta a fejük. Sulyok, Pfeiffer, Mindszenti, Rajk s egész láncot lehetne összefűzni as árulók neveiből. Hozzá lehetne ehhez a lánchoz kapcsolni a többieket is: a szabotáló kulákokat, Kiss Imre gyilkosait, a sorbanállást szervezőket, normacsalókat, rémhírterjesztőket, dohogókat, a javíthatatlan fegyelmezetlenkedőket, a hét esztendő salakját. Egy részük már a multó, a többiek ellem pedig lankadatlanul folyik a küzdelem, mely nem kétséges, hogy az építő, alkotó erő győzelmével fog végződni. A •megbűvS, alattomban mesterkedő sötét erök ellen folyó harcnak, as alkotásért, építésért, a szocializmus győzelméért folyó küzdelemnek volt gyönyörű, merészen ívelő szakasza felszabadulásunk hetedik évfordulójára való készülődés• A csattogó gépektől hangos üzemekben, a végtelen nyugalmú földeben naponta új és új hőstettek születtek. A lapok naponta hírüladták, hogyan emelkedtek az egyes munkahelyeken a termelés grafikonjai, de csak azok tudják, akik benne élnek, milyen hősies akarat, kitartás, lelkesedés szükséges ahhoz, hogy a dolgozó akár egy százalékkal ia túlteljesítse előző napi eredményét. Márpedig ebben a versenyben legtöbbször nem egy százalékról volt szó, hanem tíz, húsz, vagy még ennél is több százaléknyi emelkedésről. A Szegedi Kenderfonógyár vizesfonó üzemrészében dolgozó Budai Antalné például már Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére is igen szép eredményt — 126 százalékot' — ért el s ezt fokozta 160 százalékra. Mi van egy-egy ilyen nagyarányú túlteljesítés mögött? Elsősorban dolgozóink semimi akadálytól meg nem rettenő hősiessége. Az olyanoké, mint Szabó István, a makói l-es számú téglagyár földkitermelő brigádjának vezetője. Mikor az ország valamennyi munkahelyén magasra lángolt fel az április 4-i munkaverseny tüze. Szabó elvtársék tehetetlenül látták, hogy ők alig haladnak. Eső, sár, mostoha időjárás akadályozta munkájukat. A brigádtagok már-már elvesztették a reményt amikor a brigádvezető. Szabó elvtárs, dacolva az idővel, néha még az egészségét is kockára téve, pélo'amutatásával harcba szólította a többieket. A példamutatás, a hősiesség eredménye az lett, hogy a brigád túlteljesítette felajánlását, maga Szabó István pedig 135 százalékos eredményével ünnepli a mai napot. -4z alig egy hónapos versenyszakasz történetéből g munkahőstettek eposzba kívánkozó példáit lehetne idézni, nevek ezreit tehetne felsorakoztatni nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság területéről is- Sö I vényházán a Zója-lszcs egyik tagja. Barna János szégyenkezve vette tudomásul, hogy a beadásban való elmaradás miatt községüket kizárták a szabadforgalomból. Elhatározta, úgy ür-nepli meg a felszabadulás Sztálin elrtárs távirata Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, Budapest. Kérem á Magyar Népköztársaság kormányát és önt. Elnök Eltér*, fogadja szívélyes szerencsekívánalalmat a nemzeti ünnep alkalmából. Kívánok a magyar népnek további sikereket az új, szabad Magyarország építésében. J. SZTÁLIN. Mao Ce Tung elvtárs távirata Rónai Sándor elvtársnak Rónai Sándor Elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest A magyar nemzeti ünnep alkalmával kérem, fogadja a magyar népnek, a Magyar Népköztársaság kormányának és önnek küldött őszinte üdvözletemet. Kína népe őszintén kívánja, hogy a magyar nép mind nagyobb sikereket érjen el a szocializmus. jólét és boldogság megteremtésében. Ezek a sikerek '-lő fogják segíteni a nagy Szovjetunió vezette béke és demokrácia táborának további megszilárdulását. MAO CE TUNG, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának elnöke. hetedik évfordulóját, hogy hozzásegít a faluját ért szégyen lemosásához: a nagy nap tiszteletére bead egy 160 kilós sertést. Türelmetlenül várta, mikor éri el a jószág a kívánt súlyt s Barna János még az ünnep előtt büszkén jelentette, teljesítette felajánlását. Csanádalberti községben Kukucska Mihály, Földeákon Szalma Lajosné és Sebők Jánosné egyénileg gazdálkodó kisparasztok azzal köszöntötték a szabad élet hetedik évfordulóját, hogy teljesítették az egész évi tojás- és baromfibeadást. Igy köszönik meg dolgozó parasztjaink az ipari munkásság hősies erőfeszítéseit. Igy köszönik meg azt, hogy a Szegedi Textilkombinát dolgozói első negyedévi tervük túlteljesítésével 320 ezer női kartonruhához való fonalat termel tek terven felül, így köszöntik a ruhagyári Kelemen Istvánné sztahánovista 205 százalékos termelési eredményét s a többi sokszáz, sokezer munkahöstetteb Rákosi elvtárs 1949-ben az MDP Központi Vezetősége ülésén, a következő szavakat mondotta: „Ne. künk történelmi adósságokat kell törlesztenünk. Elsősorban a Szov. jetunióval szemben a Horthy-rezsim alatt elkövetett bűnöket' kell jó munkával letörlesztenünk és megmutatnunk, hogy ez a dolgozó magyar nép, amelynek régi forradalmi hogymányai vannak, megfelelő történelmi helyzetben komoly teljesítményeket tud elérni." Most a felszabadulás hetedik évfordulóján büszkén állhatunk a felszabadító hősök emléke elé. Sokat törlesztettünk hét esztendő alatt a régi, urak álhal elkövetett bűnökből s eddigi munkánkkail igazoltuk népünk nagy vezetőjének szavait. Nem ül a sok versben megénekelt átok a magyar népen. Az átok a földesurak, bankárok, kapitalisták, az uralkodó rend tagjai voltak, azok akiket a szovjet fegyverek kisöpörtek hazánk földjéről, ® akik nem fognak sóba többé átokként rátelepedni népünk nyakára, é'eterejére. Bármerre nézünk körül gyönyörű hazánk földjén, mindenütt azt látjuk, hogy „ez az ország a mi országunk, itt mostmár a mi kezünk épit." Gombamódra nőnék ki Sztálinváros házadnak falai, „fémkeb'ű dinamókat szopnak a sivalkodó transzformátorok" Inotán, mélyül Budapest alatt a földalatti a'agútja, zizzenve fut a fonal a kapos.vári új fonoda gépeinek orsóira, új óriáskohó adja gépeink nyersanyagát Diósgyőrött, traktorok ezrei népesítik be földjeinket, nyáron kombájn aratja az acélosszemű magyar búzát s csillanva 6zikrázik a napfény néphadseregünk fegyvereinek élén. Akadnak még hibáink is, melyeknek legtöbbje gyors növekedésünkből származik. Nem egy dolgozónál megtöri még a magasbafutó lendületet az öntudatlanság fékje, egyes vezetőink még nem tudták elsajátítani a vezetés tudományát, tovább kell szilárdítanunk népgazdaságunk minden területén a fegyelmét, jobban ki kell használnunk a szocializmus építése érdekében a rendelkezésünkre álló erőket, tartalékokat. Dolgozó népünk azonban már most az április 4-i verseny nagy hajrájában meglogadta: úgy ünnepli az egész világ munkásságának közelgő nagy nem. zetközi ünnepét, hogy harcba indul ezek, ellen a fogyatékosságok ellen. Igen! Szabad életünk hetedik évfordulója megerősíti népünket, új harcra, új győzelmekre lelkesíti országunk minden hő fiát. Ez a dia. dalmas hét esztendő megismertette velünk az élet igazi izét. értelmét, s mi — ha kell —• életünk árán is megvédelmezzük ezt a mi mostani életünket, miinidazt, amit hét év alatt. a szabadság éltető ege alatt alkottunk. Vérszomjas banda vicsorqg ét déli határainkon, délebbre még csöpög a vér Beloiannisz gyilkosainak kezéről, az Ibériai félszigeten Francó új akasztófákat ijcsol, valamennyi szabad r.ép számára tenyésztenek kolerát, pe6. tist a Wall-6tTeeti boszorkánykonyhán. A diadalmas hét év sikerei crősebbé, szilárdabbá tették az imperializmus gonosz erőivel szemben álló szabad népek táborát, de kidjuk: nem állhatunk meg eddigI sikereinknél. Így tanultuk: Aki meg. áll, az elmarad. Akt elmarad, azt pedig verik! Mi sem akarjuk soha többé azt, hogy bennünket verjenek. Békéhen éltünk hét esztendeig, a béke gyümölcseként virágdzlak ki sikereink. Mi Í6 — mint a béke táborának többi népei — ezután is békében akarunk élni. Sztálin e'vtárs pár nappal ezelőtt az amerikai lapszerkesztők kérdéseire adott válaszában világosan megmondotta: „A kapitalizmus és a kommunizmus békés egymásmelleit élése teljes mértékben lehetséges, ha megvan a kölcsönös óhaj aiz együttműködésre, a készség a vállalt kötelezettségek teljesítésére és ha betartják az egyenlőség elvét, valamint más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét." Sztálin elvtárs szavai nagy nemzeti ünnepünkön világiló fáklyát jelentenek, 6 a béke ünnepévé, harcos kiállássá teszik felszabadulásunk hetedik évfordulóját. Szabadon akarunk é'.ni továbbra is. együttműködünk azzal, aki a békét akarja, de nem tűrjük egy pillanatig sem. hogy bárki beleavalkozzék a mi életünk rendjébe, megzavarja alkotó munkánk menelét. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében mondunk ezen a napon hálatelt szívvel köszönetet fe'szabadí. tónknak és nagy barátunknak. a szovjet népnek, hajtjuk meg a kegyelet zászlaját és teszünk fogadalmat a hősöknek, akik szabadságunkért a legszentebbet, életüket áldozták. Fogadalmat teszünk, nagy szent fogadalmai: nem adjuk oda soha senkinek a tőlük kapott ajándékot: a szabadságot, szilárdan megingathatatlanul megyünk tovább azon az úton, melyre ezelőtt hét esztendővel ők vezették lába. •inkát.