Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-29 / 99. szám

DELNMM0DSZ1G r Éljen májas 1 — a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletárnemzetköziség nagy ünnepe! AZ MDP C S 0 N G R A D M E G YE ! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK VIII. ÉVF. 99. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD. 1952. ÁPRILIS 29. A békéért folytatott harcban „Legyetek bátrak, százszorosan bátrak a békéért vívott harcban!... Hajlandók és elfökóltek vagyunk, hogy megvívjuk a béke nagy csa­táját, az élet csatáját". Ez a felhí­vás — amely 1949 április 1-én, a Bé­ke Híveinek Első Világkongresszu­sán hangzott el — szerte-száguldott az öt világrészen. Eljutott a nyomo­rúságos négerkunyhókba, az ame­rikai fegyvergyárak bérrabszolgái­hoz. beférkőzött a gyarmati elnyo­más alatt sínylődő népek szivébe s minket, szabad magyarokat is fi­gyelmeztetett, hogy legyünk sokkal éberebbek. Rövid idő alatt a leg­különbözőbb nemzetiségi és világ­nézetű, politikai felfogású és vallási meggyőződésű emberek százmilliói sorakoztak fel a Szovjetunió által magasra emelt béke-lobogó alá. Megtettük akkor mi, csongrádme­gyei dolgozók is első szent fogadal­munkat, hogy útját álljuk az újabb vérontásnak és egyik kezünkben szerszámmal, másik kezünkben fegy­verrel védjük meg alkotó békénket. Azóta eltelt három esztendő és di­csekvés nélkül mondhatjuk: meg­őriztük becsülelünket, betartottuk fogadalmunkat. Szocialista jövőn­ket jelentő ötéves tervünk döntő évének sikerén munkálkodunk, né­pünket soha nem látott magaslatra emelte a párt. Amiről Petőfi, Ady és József Attila álmodott, azt meg­valósította a legnagyobb magyar férfiú, Rákosi Mátyás. A szellem napvilága ragyog már a legkisebb falusi ház ablakán is, villanyfény, rádió teszi meghitté a dolgozók csa­ládi otthonát. Megőriztük a békét, mert e munkások és dolgozó pa­nasztok tervük túlteljesítésével, jó terménybeadással harcoltak érte. Békében alkottunk a Béke Híveinek Első Világkongresszusa óta, de ez nem az imperialistákon múlott. A béketábor szakadatlanul növekvő ereje, a kommunizmust épí'ö szov­jet nép elszántsága akadályozta jneg a háborút. Az Amerikai Egye­sült Államok főkolomposai ma ezer­szerte dühösebben készítik elő az új világkatasztrófát. Áttértek az úgy­nevezett hidegháborúról a nyílt agresszióra és immár két éve gyil­kolják a szabadságát védelmező ko­reai népet, nem riadnak vissza a legaljasabb fegyver, a baktérium­bomba használatától sem. Atom­bombával fenyegetik a világ népeit, háborús keretszerződést akarnak rá­kényszeríteni a nyugat-eiémet népre, hogy legyen elég ágyútöltelékük a 'szovjetellenes háborúhoz. A II. Vi­lágbéke Kongresszus 1950 novembe­rében Varsóban már konkrét bizo­nyítékok alapján rántotta le a Wall­Sireet kannibáljairól a leplet. Fel­olvasták a béke halálos ellenségei­nek különböző sajtónyilatkozatait. A Washingtonban megjelenő Times­Herald ezt írta: „Olyan repülögé pokkel száguldunk, amelyek 40 ezer láb magasságban repülnek, ezeket bombákkal látjuk cl: atom-, gyúj­tó-, baktérium- és nitroloulol-bom­' búkkal, hogy még a csecsemőket is megöljük a bölcsőben, az örgeket az imazsámolyokon és a munkásokat munkájuk közben". A Szovjetuniót nem lehet ijeszt­getni. Sztálin elvtárs még 1934-ben világosan megmondotta: „Mi a béke mellett vagyunk és a békéért har­colunk. De nem félünk a fenyegeté­sektől és készek vagyunk rá, hogy a háborús uszítók csapására csapás­sal feleljünk. Aki békét akar és ke­reskedelmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az mindenkor tá­mogatásra talál nálunk. Azokat pe­dig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra, úgy visszaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy mégegyszer kedvük kerekedjék disznó-ormá­nyulMl a mi szovjet-kertünkbe be. dugni"; A napokban lezajlott moszkvai nemzetközi gazdasági kon­ferencia is bebizonyította a Szovjet­unió következetes békepolitikáját. Maga az egyik angol küldött val­lotta be, hogy a szovjet emberek nem engedték, hogy az értekezlet vi­lágnézeti vitákká fajuljon, hanem becsületesen törekedtek a kereske­delmi kapcsolatok kiszélesítésére. Nekünk, magyar dolgozóknak, osongrádmegyei munkásoknak ós dolgozó parasztoknak is fokozottab­ban helyt kell állnunk a békefront reánk eső szakaszán. A békét nem elég óhajtani, mert az óhaj a gyen­gék jellemvonása és a gyengéket el­tiporja a vérszomjas imperializmus. Mi erősek vagyunk és tudjuk, hogy az erősek békéje önmagában hordja biztosítékát. Joliot-Curie, a Bélre Híveinek Első Világkongresszusán tartott beszédében azt mondotta: „Nem azért gyűltünk itt össze, hogy békét kérjünk a háború híveitől, hanem azért, hogy rájukkényszerít­sük a békét". Mélyen tudatukba vésődtek ezek a szavak fiataljaink­nak, asszonyainknak egyaránt. Napról-napra szaporodik azoknak a száma, akik megértették: a békét csak úgy lehet rákényszeríteni a béke ellenségeire, ha szakadatlanul fokozzunk a termelést, túlteljesítjük államunkkal szemben a kötelessé­günket. De ebben a harcban min­den becsületes emberre szükség van bármilyen nemzetiséghez, vagy val láshoz tartozik is. A béke fenntar­tása létérdeke az újszentiváni dél­szláv dolgozóknak éppúgy, mint a csongrádi katolikus hívőknek. Pataki Mihály derekegyházi 71 éves közép­paraszt azt mondta, amikor jogával élve bement a tanácshoz begyűjtési tervének felbontása céljából: „Ilyen korban nehezemre esik már a mun ka, de azért dolgozom, hogy meg­akadályozhassuk a háborút". Az ör­döngős-pusztai 11 holdas Molnár Sándor így fejezte ki helytállását a béke mellett: „Tavaly 11 mázsa bú­zát adtam be tervemen felül. Ebben az évben is első leszek a túlteljesí­tésben, mert így kívánja a békének az érdeke". Június 1-én nagy megyei béketa­lálkozó lesz Hódmezővásárhelyen. Ennek a napnak Itt Csongrád me­gyében azért van rendkívül nagy je­lentősége, mert a háborús gyujto gatóknak egyik legveszedelmesebb bérenoe, a fasiszta Tito-banda köz­vetlenül veszélyezteti békés építő­munkánkat. A Megyei Béketalál­kozó napjára mozgósítanunk kell minden becsületes embert, hogy harcos kiállással, munkájuk legja­vával tüntessenek a béke zászlaja alatt. Az Országos Béketanács áp­rilis 25-i ülésén az elkövetkezendő időkre „Munkával a bekéért" jelszót adták ki. Ez egyben azt is jelenti hogy a lányok még többen jelent­kezzenek ipari tanulónak és trakto­ristának és az asszonyok az eddigi­nél fokozottabban vegyék ki részü­ket a termelő munkából, ezzel vé­delmezzék legdrágább kincsünket, a gyermekeket. Május 1-ével ne sza kadjanak meg, hamem tovább sza­porodjanak a tömeges munkafel­ajánlások, hogy második negyedévi tervünk sikerének biztosításával méltóképen tegyünk hitet élniakará­sunk mellett. Fokoznunk kell az osztályharcot az imperialisták ötödik hadoszlopa, különösen a kulákok és a klerikális reakció ellen. Eggyé kell forrnunk Néphadseregünkkel, hogy bármikor készek legyünk vele vállvetve meg­védeni drága hazánk függetlensé­gét. Nem lehetünk meg anélkül, hogy ne ismerjük a Szovjetunió heroikus békeküzdelmének minden részletét: a kommunizmus diadal­mas építkezéseit, az atombomba el­tiltását és a baktériumháború meg­szüntetését követelő felhívások szö vegét, valamint a sztálini békenyi­latkozatokat. Tudnia kell minden békeharcosnak, hogy a mi hatalmas táborunk nemcsak a felszabadult népek 800 milliójából áll. hanem ve­lünk vannak a ma még kapitalista elnyomás alatt robotoló népek is. A béketábor és az amerikaiak tábora között nem az Elbánál húzódik a választóvonal, hanem a földkerek­ség minden falujában és városában, ahol elnyomottak és elnyomók él­nek. Nem véletlen, hogy a Francia Kommunista Párt így fejezte k' az egész francia nép érzését: ,,Fran ciaország népe soha nem fog a Szovjetunió ellen harcolni''. Az Egyesült Államok Haladó Pártja 1950 februári chichagói kongresz szusán hozott határozatok sem tük­rözik túlságosan a Truman és a többi lakáj iránti hűséget: ..Köve­teljük, hogy az elnök és a külügy­minisztérium tegyen lépéseket a Szovjetunióval való tárgyalások megtartása érdekében, minden meg­oldásra váró kérdésben, hogy megteremthessék a békét az egész világon" — hangzik a felhívás. Május elsején hitet teszünk a proletárinternacionalizmus eszméje mellett és figyelmeztetjük a hábo­rús főkolomposokat elszántságunk ra. A megyei békél anácskozó nap­jára ugyanilyen lelkesedéssel és el­szántsággal készüljünk, hogy meg­mutassuk: mérhetetlenül erősek és legyőzhetetlenek vagyunk. ÉLÜZEM LETT AZ AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT Meleg, baráti összejövetel ez in. helye volt tegnap délután a Sze­gedi Autójavító Vállalat. A dolgo. zők már 5 órakor elfoglalták he­lyeiket a kultúrteremben. Érthető is ez aiz érdeklődés: ma kapták meg a büszke élüzem jelvényt és zászlót. Az üzem dolgozóit a városi párt­bizottság nevében Biczó György elvtárs, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője üdvö. zölte. — A Szegedi Pártbizottság, Sze­ged kommunistái, Szeged vala­mennyi dolgozója nevében meleg szeretettel köszöntöm a Xl-es szá­mú Autójavító Vállalat összes dol­gozóit, műszaki és adminisztratív értelmiséget. Üdvözlöm abból az alkalomból, hogy eredményes mun. kájük jutalmául elnyerték a büszke élüzem címet — mondotta Biczó elvtárs. — Ötéves tervünk döntő évében vagyunk. Felemelt ötéves tervünk ez évben nagyobb erőfe. szítéseket kíván tőlünk és ezeket a megnövekedett feladatokat az egy. re jobban éleződő nemzetközi hely­zetben és a belső osztályellenség ellen vívott harcban kell megvaló­sítani. Ezeket a körülményeket fi­gyelembe véve kétszeres dicsőség élüzemnek lenni. Nagy kitüntetés a leg. jobbak között Is az elsőnek lenni. Az üzem első negyedévi tervteljesítése — 144 százalék — mögött ott van az egyszerű fizikai munkások és a munkás­osztályhoz hü értelmiségi dol­gozók áldozatos munkája. Befejezésül Biczó elvtárs a Sze­gedi Pártbizottság nevében ered­ményes munkát kívánt az Autója, vító Vállalat dolgozóinlak. hogy ezt a kitüntetést továbbra is meg. tartsák. Biczó elvtárs után Ivócs Béla, a közlekedésügyi minisztérium ki­küldötte beszélt. Ivócs elvtárs elől. járóban a közlekedésügyi miniszter Bebrits elvtárs nevében adta át üdvözletét a Szegedi Autójavító Vállalat dolgozóinak, majd ismer­tette azokat az eredményéket. ame. lyeket a Szegedi Autójavító Vál­lalat dolgozói az utolsó negyed­évben elérteik. — Ha a«t nézzük, hogy a válla­lat alig két éves múlttal rendelke­zik, akkor meg kell állapítani, hogy a vállalatnál igen nagy fejlődés tapasztalható — mondotta Ivócs Béla elvtárs, majd felsorolta azok­nak a dolgozóknak a neveit és eredményeit, akik jó munkájukkal nagyban hozzájárultak az élüzem kitüntetés elnyeréséhez. Ivócs elv­társ azonban a hibákra is rámuta­tott, — A gépkocsik selejtes javí­tása terén még mindig igen sok a tennivaló. A MEO bátran és erélyesen adja vissza mind­azon munkákat, amelyek mű. szakilag nem ütik meg a meg­felelő mértéket. Ezután Ivócs Béla eivtáw adta az üzem dolgozóinak az él­üzem jelvényt és zászlót azzal« hogy fokozott munkával igyekezne, nek azt megtartani. Az Autójavító Vállalat dolgozói nevében Simonovics Kálmán két­szeres sztahanovista köszönte meg ezt a kitüntetést és megfogadta az Autójavító Vállalat dolgozói ne­vében. hogy a jövőben is ugyan­így, sőt még jobban dolgoznak, hogy örökre üzemükben tartsák ezt a kitüntető jelvényt. A SZOT megyei titkársága ne­vében Komócsinná elvtársnő üdvö­zölte az Autójavító Vállalat dol­gozóit és a további munkájukhoz sok sikert kívánt. A Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének elnöksége nevében Mészáros Géza. elvtárs üd. vözölte az Autójavító Vállalat dol­gozóit. majd Ivócs Béla elvtárs, a közieke. désügyi minisztérium kiküldötte 10 ezer forint jutalmat osztott szét a termelésben élenjáró dol­gozók között. Baráti beszélgetéssel zárult be az élüzemavató ünnepség. A dol­gozók valamennyien megfogadták, hogy a jövőben mindent m'egtesz­nek: hogy ez a jelvény és zászló örökre az üzemükben maradjon. Harcban a május 1-i mtmbafelajánlások túlteljesítéséért Ha az ember végigmegy a szegedi üzemeken, a munkapadoknál, a munkagépeknél, s az íróasztaloknál is lelkes muhKcversennyel talál­kozik. A dolgozók egymással ver­senyezve végzik munkájukalt és e nemes vetélkedésben egy a céljuk valamennyiöknek: Legszebben:, legméltóképpen ünnepelni május el­sejét. Ezekben a napokban az ed­diginél is szaporábban megy a mun­ka, emelkedik a teljesítmény, hogy a rövidesen íelkerülő külső deko­ráció mellett, elsősorban a teljesít­mények 1 okozásával méUó keretet adhassanak a nemzetközt munkás­osztály hatalmas seregszemléjének: május elsejének. A SZEGEDI VILLAMOSVASÚT javító műhelyében az autógén­vágó- és hegesztőpisztolyok sustor­gása, ® kalapácsok és az üllők csattogása közben új eredmények születtek május elseje tiszteletére. Annakidején valamennyi dolgozó felajánlotta és vállalta, hogy négy darab javítás alatt álló kocsi ja­vítási munkálatait május l-re befe­jezik és átadják a forgalomnak. Fel­ajánlásuk teljesítéséért 12 brigád indult harcba és a 75-ös és az 55-ö.s számú kocsijavítási munkálatait, már április hó 26-án befejezték. Át­adták a kocsikat a forgalomnak a tervezett határidő előtt 6 nappal. Most a futójavítás alatt álló két) pótkocsi mielőbbi forgalomba-adá­sáért folyik a verseny. így szület­tek kimagasló teljesítmények. A Beloiannisz-brigád 1500 munkaóra megtakarítással készítette el az Anna-forrás előtti kereszteződést, s ezzel elérte, hogy május havi ter­vét is 50 százalékban teljesítette. Balogh Károly brigádja 153 száza­'ékra teljesítette normáját. Kondor Lajos és Szabó Sándor egy új mun­kamódszer beveze'úsével négy napi munka helyett egy nap alatt vé­gezték el az 5-ös számú kocsi kerékcseréjét. Szabó Sándor újítá­sával eddig négy kerékráfot váltott le az eddigi négy munkanap he­lyett. 30 perc alatt. A SZEGEDI VIZ­ÉS CSATORNAMÜVEK dolgozói is becsületes, fegyelme­zett munkával, a ko'lekttív szel­lem megszilárdításával készülnek a nyolcadik szabad május 1 meg­ünneplésére. Minden üzemrészben, minden munkahelyen kimagasló eredményeket értek el a dolgozók. Különösen szépen teljesítették vál­lalásaikat, a Debrecenben dolgozó kútfúró csoport tagjai, akit vállal­ták, hogy a debreceni munkálato­kat májús l-re befejezik. Ezzel szemben vállalásukat már 26-án tel­jesítették. Ebben a sikerben min­den ' egyes kútfúró munkája oszto­zik, de különösen nagy segítséget nyújtott ehhez a munkához Doma­házi Antal műszaki vezető és Móra Vince kútfúró mester, akik helyes körültekintő vezetéssel biztosították a> dolgozó társaiknak a munka za­vartalan menetéti A debreceni dolgozók mellett áp­rilis 28-ra minden dolgozó teljesí­tette vállalását Különösen szép eredményt értek el Szűcs Károly, Török József, Nagy Gyula, Heim Géza, szerelőbrigádjai, akik április 25-re 130—140 százalékban teljesí­tették túl vállalásaikat. A MÁV OSZTÁLYMÉRNÖKSÉG 1 dolgozói is kimagasló eredménye­ket értek el a május 1 tiszteletére folyó veT6enyben. A 17. pályajpes. teri szakasz dolgozói közül Gom­bos Pál festő 122 százalékról 128 százalékra, Márton Ferenc kövező 122 százalékról 133 százalékra, Ki«6 János festő pedig 118 százalékról 126 százalékra fokozta normateljesí­tését. A 19. pályám est crl szakaszon Sza­bó Lukác6 vállalta, hogy eddigi teljesítményét 175 százalékra emeli fel és ezt a vállalását maradék­talanul teljesítette. | A 4. pályainesteri szakaszon a i dolgozók a vágányzáráé munkát ,az ütemezett 180 perc helyett 90 I perc alatt fejezték be. Elutazott a Szovjetunióba a Magyar-Szovjet Társasig kulturális delegációja A Magyar-Szovjet Társaság kul­turális delegációja szombaton éjjel elutazott a Szovjetunióba. A kül­döttség búcsúztatására a Nyugati­pályaudvaron megjelent Jánosi Fe­renc, a néművelési miniszter első helyettese, Csillag Miklós, a népmű­velési minisztérium főosztályveze­tője, Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára. Bernáf György, a Magyar-Szovjet Társaság orszá­gos titkára, valamint a magyar kul­turális élet több más kiválósága. Jelen voltak a küldöttség búcsúzta­tásán: J. D. Kiszeljov, a Szovjet­unió magyarországi nagykövete éa Reznyicsenko, a szovjet nagykövet­ség első titkára. Élüzem értékelés a könnyűiparban az 1. negyedévi eredmények alapján L PAMUTFONÓDAK ÉS 'gyár termelési tervét 107.3 száza­GYAPOTFELDOLGOZÓ ÜZEMEK 1. Győri Fonoda negyedévi ter­vét 107.2 százalékra teljesítette. 2. Kelenföldi Textilművek fonó­dája. 3. Szegedi Textilművek. II. PAMUTSZÖVÖDÉK ES KIKÉSZITÖK: 1. Kelenföldi Textilművek szö­vődéje. 2. Textilfestőgyár. 3. Békéscsabai Pamutszövőgyár. III. GYAPJUIPARI ÜZEMEK: 1. Magyar Gyapjufonó és Szö. vőgyár. 2. Bajai Gyapjuszövetgyár. 3. Magyar Posztógyár. IV. LEN., KENDER- ÉS ROSTIPARI VÁLLALATOK: 1. Újszegedi Kender.Lenszövő­lékra teljesítette az I. negyedév­ben. 2. Dunántúli Rostkikészítő Vál­lalat szombathelyi telepe. 3. Szegedi Kenderfonógyár. V. RUHAZATI IPARI VÁLLALATOK: í. Férfi Ruhagyár. 2. Szegedi Ruhagyár 3. Női Ruhagyár. VI. BÖR-, SZŐRMEIPARI VÁLLALATOK: 1. Rákospalotai Bőrkonfekció, gyár. 2. Szombathelyi Bőrgyár. VII. CIPŐIPARI VÁLLALATOK: 1. Duna Cipőgyár 2. Szegedi Cipögyác

Next

/
Thumbnails
Contents