Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-22 / 44. szám

FÉNTKK, 1952. FEBRUÁR 22. 3 Nagy Julia, a Textilkombínát előfonó üzemrészének szakszervezeti bizalmija A VERSENYVÁLLALÁSOK ÚRE Minden elnyomás, minden terror ellenére erősödik a délafrikai felszabadulási mozgalom Kathrada Mohamed tartott beszámolót Szegeden a Gyarmati ifjúság Napja alkalmából Zsúfolásig megtöltötte csütörtö. kön délután a szegedi üzemek, is­kolák fiatalsága a Tömörkény­lánygimnázium tornatermét. A szegedi Dózsa György általános is­kola uttörözeinekara mozgalmi in­dulókká) szórakoztatta a várakozo fiatalokat, akik Kathrada Mohamed elvtársra, a délafnkai fiatalságnak a DIVSZ-be küldött képviselőjére várakozott Kathrada Mohamed elvtárs a ,,Gyarmati Ifjúság Napja" akal. mából látogatott el Szegedre, hogy tolmácsolja a testvéri, de még im­perialista rabigában sínylődő dél­afrikai fiatalság forró baráti üd vözletct. ugyanakkor pedig beszá­moljon a gyarmati népek sorsáról, életéről és nemzeti felszabadu.ás. harcáról. Hangos és lelkes faps fogadta érkezésekor, majd a jövendő har­cosai. a kis úttörők az úttörő in­duló hangjai mellett piros virág­csokorral üdvözölték a délafrikai ifjúság küldöttét. A virágcsokrot átnyújtó ultörő és Kathrada Moha. med kézfogása mintegy jelképezte az egész világ ifjúságának harcos békét akaró és békéért küzdő ösz­Bzefogását, baráti összetartását. Az ünnepi ifjúsági gyűlést Nagy iván Mihály elvtárs, a szegedi DISZ bizottság titkára nyitotta meg, majd Kathrada Mohamed szólalt meg. —- Boldog örömmel üdvözöllek benneteket, szabad Magyaror­szág fiatalságát s egyben ha. zám flata'ságának forró szere­tettel teli üdvöz'etét adom át nektek. Kettős érzés tölt el, amikor hozzá, kezdek beszámolómhoz. Egyrész­nehéz bánat nyomja el szivemet, ha hazámra, hazám fiatalságára gon­dolok és arra. milyen gaztetteket követnek el az imperialista elnyo­mók népem és a többi gyarmat' sorban sínylődő nép ellen. Másrészt azonban kimondhatatlan öröm szá­momra, hogy itt lehetek a Ti ha. zátokban és szabadon, egyenlő em bérként élhetek, ugyanakkor pedig nézhetem a magyar nép szocialista építő munkáját s elképzelhetem az én népem jövőjét, ha majd megvív­tuk a magunk győzelmes nemzeti felszabadulási harcunkat. Mi. dél­afrikaiak tudjuk, mit jelent elnyo­mottnak lenni, hiszen az én hazám­ban már az is bűn — méghozzá nagy bűn —, ha valakinek sötét­színű a bőre. De küzdünk az elnyomók ellen s ebben a küzdelemben Tl Is segítetek bennünket. Az e szavak után felcsattanó tpps bizonyította, hogy a szegedi fia­talság valóban együtt érez a gyar­mati ifjúsággal és minden erejével segíti annak felszabadulási harcát. Kalhrada Mohamed elvtárs be. szélt a „Gyarmati Ifjúság Napjá". nak jetentőségéről, majd bemutatta hazáját, Dél-Afrikát Elmondotta hogy a Dél Afrikában élő 12 millió emberből 10 millió teljesen jogta­lan szinesbőrű s 2 millió a minden emberi joggal felruházott fehér. A háromszáz éves gyarmati el­nyomás tuda'lanságba, nyo­morba. piszokba, szinte állati sorba taszította a szlnesbőrűe. ket. — Minden elnyomás, minden ter­zeti felszabadulási mozgalma egyre erősödik, egyre szélesebb méreteket ölt. És büszkén mondhatom, hogy ebben a harcban az ifjúság jár az élen. Végű] a következő szavakkal fe­jezte be beszámolóját: — Ml, gyarmat] fiatalok is tudjuk, hogy a világ békeharrát a nagy Szovjetunió vezeti, de a Szovjetunió és a szabad or­szágok népe nyújt segítséget nemzeti felszabadulási harcunk megyívásához, amely ma még nem. lehet hogy hol. nap sem, de egy idő múlva győzel­met airat. Sokáig zúgott a taps s a fiatalok ..Megvédjük a békét" kiállásai is hitet tettek Kathrada Mohamed sza­vai mellett. , Ezután a fiala'ok elhatározták, hogy táviratban tolmácsolják együttérzésüket és szeretelüket a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség budanesti titkárságának. Az ün­nepi gyűlés végén Zsiga Éva elvtársnő, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóin — aki résztvett a III. Vi'ágtf jósági Ta'álknzón — adta át a Sze­gcdi Kenderfonó ifjúmunkásai, nak harcos üdvöz'etét Kathrada Mohamed elvtárs útján Dél­Afrika fiatalságának. Zsiga elvtársnő a „Gyarmati Ifjú­ság Napja" tiszteleteire túlteljesíti Rákosi elvtársnak tett felajánlását és március 9-ére nem 1953. évi ja­nuár 31.-i, hainem 1953 február 5-i tercét teljesíti. Zsiga elvlármő szavai után fel­csendült a Világifjúsági Induló és ezzel a „Gyarmati Ifjúság Nap­ror ellenére is — hangsúlyozta ját"-t iinoeplő ifjúsági gyűlés befe. Kathrada Mohamed — népem nem. Ijeződött. „BOLDOG VAGYOK, HOGY MEGÉRHETTEM..." Hatalmas tömegek" tátogó'iák az Ötéves terv kiállítást minden nap. Hogy a látnivalók milyen mély nyomot hagynak a látogatók­ban. arról tanúskodik az a könyv melybe a dolgozók beírják i kl­állítással kapcsolatos véleményüket. Lelkes, valósággal lángoló so­rok olvashatók ebben a könyvben a tervről, jelenünkről, jövönkrő'. Tamási Józsel szakaszvezető például katonássan egymásmellé sora­kozó betűkkel ezt a mondatot irta• „Büszke őröm tőit el, ha rrra gondolok, hogy ezeket az eredményeket fegyverrel a kezemben véd­hetem!" Reszketős, öreges sorok a másik lapon: Sokat szenvedtem a múltban. Most már megöregedtem, de boldog vagyok, hogy meg­érhettem. hogy láthatom mindezt'' Aláírás: Gyenes Ferenc. Köteteket lehetne írni ezekről a megnyilvánulásokról, arról a büszke örömről, mely a szegedi dolgozókat eltölti eredményeink láttán. A kiállítás minden látnivalója az alkotó munka diadalát hirdeti• Az alábbi képek ls arról beszélnek, milyen hatalmas ered­ményeket tud elérni az az ország, melyet jogos gazdája, dz alkotó, teremtő dolgozó nép vett birtokába Szjátinváros egyik legszebb utcája a Május 1 út. A jó tömcgszervezCii munka, a lelkiismeretesen végzett szakszerve, zeti munka a párt segítője és egy ben alkalom, hogy a pártonkívüli dolgozók 'lettekkel i» bebizonyítsák szeretelüket, ragaszkodásukat a párt iránt. — Ezt tartom magam előtt a mult év októbere óta, amióta az a megtiszteltetés ért. hogy az előfonó üzemrész dolgozói megválasztottak szakszervezeti bizalminak — mond­ja őszinte örömmel Nagy Julia elő­fonó, a Szegedi Textilkombinát dol. gozója. — Már ezelőtt is népnevelő vol­tam — mondja Nagy elvtársnő, m _ közben ügyesen fűzi be gépén az elszakadt szálat —, de ez a munka külön megtiszteltetés számomra: megmutathatom pártunknak, hogy méltó vagyok arra, hogy a munkás osztály é'csapatának tagja legyek. — Elég sűrűn kapunk mi, szak­szervezeti bizalmuk feladatokat mind a párttól, mind a szakszerve­zettől- Ugy érzem, a legnagyobb fel. adattal nemrégen bíztak m.-g. min­den beosztott dolgozót győraeK meg Rákosj elvtársnak tett felajanlása fon!o"ágáról és jelcntős'égé.-ői. — Szép feladat vol'i mondja Nn.pv Jut a — és egy kicsit bizony­talanul is fogtam hozzá. Sokáig gondo'kozlam a módon, hogy miképp vigyem sikerre ezt a megbízatást. Tanácséri for­dultam a műhetytitkárhoz, Maróli Julia etvlársnőhöz, aki segített ne­kem. Ezután már úgy éreztem, könnyebben megy a munkám. Sor­ba látogattam valamennyi broszto'i. tamal és beszélgettem vet ük. Leg először Balogh Fercncnénez men. tem — emlékszik vissza Nagy elv­társnő és látszik, hogv egy kicsi, nehéz már arra az időre visszaem­lékezni, amikor még csak a felaján­lások tervezéséről volt szó, hiszen ma már a beosztottai közül számo. san póife'aiánlásl is tettek. — Megkérdeztem tőle. hogy 5 mit okar fe'ajánlani Rákosi elvtárs szu te'ésnapjára. Bn'ogh Ferencné meg. ("'rte, hogv Rákosi elvtárs szii'etés n roiának 'tiszteletére termc'ési ered­ményét 544 kg-ra emeli. Ba oghn'é ii' in sorra bcszé'gettem Kempe'. Ka­talinnal, Ku'csár Dezsőnévei és va lamennvi beosztottammal. — Megtörténlek a felajánlások. Én azonban nem e'égedtem meg a f"ajánlásokkal, új célt tűztem Itt magam e'é: mint szakszer 'ezcii bi. zárni, a hozzám beosztottak ver­senvvá'lalásainak az őre i-stek. Ez a célkitűzés úiahb lendü'efet adott munkámhoz. Napon a figyel­tem a versenyiáb'ái. ki jár az élen, ki van lemaradva, kinél Ve 1 segí­tem. Nem egy esetben, ha valami géphibát vettem észre a beoszto?­lam gépjénél, azonnal szóltam Ko vács Nándor művezetőnek, aki azon­nal kijavította a hibát. — A célkitűzésemnek sikerre vi­telében egy újabb Segítséget kap­tam. Ez pedig a békeórs'égek ala pos megszervezése volt. A békeőr­ségnek nagy jelentősége van terme lési eredményeink növekedőében — mondja Nagy Julia szakszervezeti bizalmi —, ösztönzi a do'gozókat magasabb eredmények elérésére, •ep. pen eriirl minden igyekezetemmel azon voltam, hogy legalább heten­ként egyszer álljon békeörség''t va­lamennyi hozzám beosztott dolgozó. Ezt a célkitűzést is eredménnyel végrehajtottam. Számos o yan be­osztottam van, aki hetenként nem. csak egyszer, de többször is békeőrséget áll. Ennek 'tulajdoníthatom, hogy már több beosztottam teljesítette Rákosi elvtársnak tett felajánlása'. Mikor megtudtam, hogy a beosztottaim közül már többen eleget leitek Rí kosi elvársnnk tett Ígéretüknek, el­ha'iároz'am, hogy pólfelajáulásra ösztönzöm őket. Bemenlem a ver­senyirodába, ahol Dudás Lász'ó eIT­társ, a versenyiroda vezet kje kéré­semre közötte velem, hogy a be. osztottaim közül ki hánv szá/iléK ra teljesítette már felajánlását. A nevekkel telefróit papíron lá'la n, hogy Balogh Ferencné 106.9 s>áza. ékra, Kulcsár Dezsőné 104 Száza­lékra, Kempel Katalin 110.8 száza, lékra teljesítette Rákosi elvtársnak le'it vállalását. Most már könnyebb volt a munkám. Beszéden ezrkkel az e'vlársnőkkel és elhatároztuk, hogy újabb felajánlást lesznik már­cius 9-ére. És cz meg is lörféut — mondja örömmel Nagy Jutia. — Balogh Ferencné 544 kg hoyett 550 kg ot vállalt. Kempel Katalin szalagegyesftő 1400 kg helyett 1405 kg-o't. Kulcsár Dezsőné nyuj­tós 932 kg helyett 939 kg-ot vál­lalt pót felajánlásában. Hog) mi_ny. nyire helyénvaló volt ez a pótfél aján'ás, mutatja a legutóbbi I' er­tékelés, ahol Balogh Ferencné 107 százalékra. Kulcsár Dezsőné 11C.5 százalékra, Kempel KataVn 104 szá­zalékra tel iesilelle pót felajánlását. Ugy érzem, ezekkel az eredmények­kel meg lehetek elégedve. Azor.bnn nem ülök az elért eredményeken, hanem minden 'igyekezetemmel azon leszek, hogy valamennyi be­oszlottam ne csak 'leljesilse, hanem túlteljesítse Rákosi elvtársnak telit i felajánlását. Nagy Julia végezetül kiemelte még, hogy az üzem dolgozói már­cius 2 'iőí 9-ig Rákosi-hete' tarta­nak. Ezen a héten olyan eredmé­nyeket érnek el, melyek messze túl. hatadják az eddig elért eredménye­ket. Ennek a munkána s'kerro vitelé, ért küzd most a Tex'tirkombiná. va­lamennyi szakszervezeti bizalmija. Igv dolcozik Nagy Julia. de a Textilkombinát számos bizaimija is. A b'zalmink lelkes munkája ered ményezte, hogy a Textitkombiuát do'gozói már újabb fe'aiántás'i tet­tek március 9.re: vállalták, hogy egv nap helvett két és fél nappal előbb fejeztá be első negyedévi tervüket. Ahhoz azonban, hogv ezt a fetoján'ás'i teljesítsék, szükséges, hogy minden egyes népnevelő, szak­szervezeti b'za'mi becsü'ettcl elvé­gezze fe'adatát. úgv, mint Nagy Julia. Haió K. Etelka vagy Ábra­hám János. Nem szabad magá'lni n kezdeti eredményeknél, min'i ahogy Pócsi Imréné tette. Fűtse a Textil kombinát valamennvi szakszervezeti btza'mtjá'i az a tudat, amit Nagy Jutia is magáévá tett. hogv a szak­szervezeti biza'mi a versenwállalá. soknak, de azok teljesítésének is őre. A Földalatti Gyorsvasút D.ina alatt áthaudó alagútjának elő­készítő munka'atai az Országház előtt­Holnap kosTorúzási ünnepség Szegeden a Szovjet- Hadsereg megalakulása évfordu'óján A hazánkat is felszabadító dicső­sége. Szovjet Hadsereg megitlafcu. lásárak évfordulójáról méltóképpen akarnak megemlékezni Szeged dol­gozói. Szombaton délután 3 órai kezdettel koszorúzási ünnepségen emlékeznek meg azokról a szovjet hősökről, akik életüket áldozták a mi szabadságunkért. Minden dolgozó még az eddiginél is fokozottabb há­lával fordul a Szovjet Hadsereg l ángeszű vezére, a világ béke tábo­rának őre, Sztálin elvtárs felé. A Szegedi Városi Pártbizottsággal ae é'en. Szeged dolgozói a Széchenyi­téri szovjet hősi emlékműveket ko­szorúzzák meg, ezenkívül az üze­mekben is mindenütt megemlékező ünnepségeket rendeznek. - I Az egykori Eszterházi hercegi kastéiy bejárata Fertődön (aj. előtt Eszterháza). A kas;é~yban működő Kerti; zen Technikum nall, gatói gyakorlati munká'a Indulnál; az intézet kísérleti teieué>-«. -»• egykori hercegi földekre

Next

/
Thumbnails
Contents