Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-31 / 304. szám

6 HÉTFŐ, 1*1. DftQEMBEH W. PARTÉLET Fokozottabb felelősséggel álltánk helyt a középfokú káderoktatásban A Bolsevik Párt történele az a kiapadhatatlan forrás, amelyből párttagjaink útmutatást és erőt meríthetnek harcaikhoz. A Bolsevik Párt történetének tanulmányozása egyet jelcint az előttünk álló feladatokra való felkészüléssel B éppen ezért nélkülözhetetlen minden kommunista számára. Párt oktatásunkban döntő szerepet játszik a Bolsevik Párt történetének a meg. ismerése, hiszen eddigi sikereinket és eredményeinket mind annak köszönhetjük, hogy nagy példaképünk nyomdokain haladtunk. S ez irányt mutat a jövőre ia: győzelmeket elérni, a munkásosztály ügyét előrevínní. a szocializmust felépíteni csak úgy tudjuk, hogy felhasználjuk szo. kat a nagyszerű tapasztalatokat, amelyeket a Bolsevik Párt szerzett évtizedes harcai során. Ezért tanulmányozza Szegeden is többszáz kommunista a Bolsevik Párt történetét a középfokú káderképző tanfolyamokon- Pártakiivák, politikai funkcionáriusok nyertek beooziást a Bolsevik Párt történetének tanulására. Nem kisebb megtiszteltot és ben részesültek ezek az elvtársak, mint albban, hogy a Pán azzal bízta meg őket: ismerjétek meg példa/képünk harcait, útmutatását, s enmek birtokában fejtsetek ki még halékonyabb munkát s®o. cializmusunk felépítésében. Ezekben az elvtársakban tehát bízjk a Párt. Mégis mit tapanrt&Wtmk mindezek ellenére a legutóbbi középfokú káderképző konferencián? Azt a sajnálatos tényt, hogy a mintegy ötszáz — a Bolsevik Párt történetét tanulmányozó elvtárs közül — alig háromszáz jelent meg a konferencián, amely arra hivatott, hogy a felmerült problémákat tisztázza, összefoglalja egy időszak, több hét tanulásának eredményeit, rendezerbe foglalja az anyagot, gyakorlati útmutatást nyújtson a tanultak felhasználásában. De menjünk tovább. Nézzük meg. kik voltak a hiányzók ? Azt gondolhatnánk. hogy a kevésbbé fejlett elvtársak — bár ilyenekről nem igen lehet beszélni a középfokú ká. derképző tanfolyamon. Ezzel szemben a valóság az, hogy olyanok is hiányozlak számosan, akiknek példát kellene mutatniuk, azok, akiknek még a középkádereink között Is élen kellene járnlok: párttitkárok, vezető párlatapazervl funkcionáriusok! Vasa István elvtárs, as Autó. javító Vállalat pórititkára, Máikus József elvtára. a MÁV Rókus párt. titkára, vagy az Újszegedi Kendcréa Lenszövő több alapszervi vezető funkcionáriusa éa más elvtársak, hogyan akarják vezetni alap szervezetüket, üzemük motorját új győzelmek felé, a szocialista építőmunka megszervezésére és irányítására, hogyan akarják nevelni, ta. nftao'i a többi kommunistákat, ha nem vesznek annyi fáradtságot, hogy maguk is tanuljanak és résztvegyenek a konferencián, ahol tudásban megerősödnek és gyakorlati munkájukhoz új erőt merítenek! De azon túlmenően, hogy nem jelí^Tl fok meg az elvtársak a konferencián, egyesek még a Párt újabb figyelmeztetését sem vélték figyelembe. A hiányzók módot kaptak arwk, hogy pétkonferencián vegyenek rését. A városi pártbizottság újra meghívta az elvtársaikat — hogy még egy példát felhozzunk —, például a DÉMA Cipőgyár több párt funkcionáriusát, azonban az elvtársak cct som •ették figyelembe. Van Pártunk Szervezeti Szabályzatának egy pontja: „Azt a párttagot, aki kötelességeit a Párttal szemben hanyagul teljesíti, p&rinapokon, taggyűléseken, értekezlete, ken nem vesz részt magát nem képezi, pártmunkát nem végez, tagjelöltté lehet visszaminősíteni." Vezető elvtársakról van szó, Pártunk ivem szívesen alkalmaz ilyen eszközöket. Azonban nem leAz 1951-es év a béketábor további erősödésének és az imperialista tábor gyengülésének esztendeje volt het közömbös a Párt számára, amely olyan ragyogó győzelmekei ért eh diadalmasan vezeti a magyar munkásosztályt a szocializmus felé, hogy káderei milyen mértékben veszik ki részüket a munkától. Már pedig * tanulás egyik fokmérője a munkavállalásnak. Aki nem tanul, nem tud eredményesen dolgozni. „Forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat" — ezt már mindannyian megtanultuk, de egye. sek nem veszik figyelembe nagy tanítómesterünk bölcs intését? Nem kevésbbé elítélendő jelenségvolt még az is a Bolsevik Párt történetét tanulmányozók középfokú káderképző konferenciáján, hogy a sok jól felkészült elvtárs mellett többen felkészületlenségről tettek tanúságot. Nem szóltak hozzá a kérdésekhez, jegyzetből beszéltek, mint például Nagyiván Mihály elvtárs, a városi DISZ bizottság titkára. Nagyiván elvtárs és a többiek vájjon hogyan alkalmazzak majd ara elméletet a gyakorlatban? Vájjon el lehet-e hinni azt, hogy obben a hala'mac építő murikában ós békeharcban. amit folytatunk, fejlődés nélkül meg tudják majd oldani az egyre növekvő feladatokat? Ml egy világot formálunk át, történelmet alkotunk, új társadalmi rendet alakítunk! A Bolsevik Párt történetét tanulmányozók középfokú káderképző legutóbbi konferenciájának tanul, ságait összefoglalva, arra a megállapításra juthatunk, hogy hiba van egyes elvtársak öntudata, harcossága és áldozatvállalása körül. Igein kiván^tos lenne, ha ezek az elvtársak, akik elhanyagolják a tanulást, sokkalta komolyabban vennék munkájukat, mert különben nem fejlödnek, s nem tudják megállani a helyüket a munkásosztály nagy ügyéért vívott harcaink során! A TANULSÁG — 'Azt mondják: azét fúvott an nem indul. Hát nem ia. Megdicsértek. Büszke vagyok a dicséretre,, mert látom, hogy elismerik a munkámat. De eddig a dicséretig nem kis leckét kellelt megtanulnom. Elmondom önöknek elvtársak, tanuljanak belőle. Brózik Ferenc tiszthelyettes elvtárs kényelmesen hátradőlt a székben, aztán végignézeti a kíváncsian csillogó szemeken, „Mennyi fiatal elvtárs, s mind tanulni vágyik — gondolta magában. Hát lehel, tanulni lehet, sőt kellt" —Az egész úgy kezdődött — kezdte —, hogy a kantinban megittam egy pohár sört, Rózsa László őrvezető elvtárssai, ö fizette. Aztán még egyet itlunk: elvégre nem maradhatok adósa, gondoltam magamban. Alighogy leteltem a poharat,, eszembe jutott, hogy bélyeget meg kopertát is kell vennem, mert írni akarok a kedves anyáméknak. Éppen Icifizeltem az árut, mikor ér. ces kürtszó hangzott fel. RiadóI Futólépésben síeltem fel a körletembe, felvettem a köpenyem, derékszíjjam, meg a puskám, s néhány pillanat múlva ott álltam az egység toraJcozóhelyén. — Még jó, hogy be tudtam fejezni a puskaliszlítást — mondta mellettem a sorban Bacsó tiszthelyettes elvlárs. A tied rendben van? Nemsokára a rajok szétbontakoztak. Bozótos, itt-ott nagyobb cserjékkel tarkított területen haladtunk előre. Egyszerre Bazsó elvtárs, a rajparancsnokunk megállította az egységet. — Védelembe rendezkedünk be — adta ki a parancsot Bazsó elvtárs. Az elvtársak feladata, hogy ezt a vonalat mindenfajta támadás ellen megvédjék. Figyeljenek, s ha valahol „ellenséges" mozgást látnak, azonnal jelentsék. A tüzelési parancs elhangzásakor pedig pontosan, nyugodtan tüzeljenek. Gondosam, kiástam a lövészdrkomat, elegyengettem előtte a földet, vigyáztam arra,, hogy jó kilövésem legyen. Mikor elkészültem vele, puskámra hajoltam és váriam, i Most, most meg lehetne tiszlilami a pus Icámat, gondoltam magamban. De akkor hogyan tudok figyelni? Nem lehet, most nem lehet, majd pillantottam Bazsó elvtárs felé. Végre fellendült Bazsó elvtáre keze. — Tűz! Egyszerre dördültek el a fegyverek, csattant a závárzat: újabb sortűz fogadta az „ellenséges" támadókat. Minden fegyver ontotta a tüzet, csak egy hallgatott. Az enyém. A tűzparancsiuü lehúztam a billentyűt, majd újból tölteni akartam. A závárzat azonban megakadt. Egyre jobban belevörösödlem az erőlködésbe, izzadtságesepek jelentek meg a homlokomon, de hiába fegyver nem engedelmeskedett. Felnéztem, A felém futó harcos alig pár méterre volt már. Mindjárt eléri a lövészárkol 1 Egész testemet verejték verte ki. Mostmár két kézzel birkóztam a fegyveremmel, de hiába. Egyszerre valaki a nyakamba ugrott. Kiesett a kezemből a puska. Az „ellenséges" test teljes súlyával rámnehezedett. Fogoly voltam. Az „ellenség" a raj balszárnyán, ott ahol én álltam betört a védelmi — Rendben hát — válaszoltam félvállról —, pedig ebben a pilla- ! hulladékanyagból is valamit natban bclésrw illant. hogy a pus- \szítsenek, én a jót is elrontom. otthon... Eszembejutott Bornem- : állásba, s messzire előrenyomulva issza Jancsi. Mellettem dolgozott az üzemben. Egyszer leállt a gépe. Kiderült, hogy rozsda marja. Micsoda kár volt! De mi kár lehet ebből? Komolyan megtisztítom, ha hazaérek... Néhány óra kérdése csupán, igazán nem. lehet semmi kár... Bármennyire is szerettem volna meggyőzni magam, nem sikerült. Ideges voltam. Most, amikor az üzemekben arra törekednek, hogy a " ' kihámhoz hozzá sem nyúltam. Úgy ' nem, nem rontom el, ostobaság ... gondoltam, előbb a kantinba me- Legfeljebb egy kicsit poros a csöve gyek, majd aztán... Nem baj,majd vagy a závárzata, más baj nem léha visszajövünk ez lesz az első, j het ...Ez meg nem is olyan súdönlötlem magamban. I lyos ... Bodnár hadnagy elvtárs végig- A dolgozó nép vagyona.,. Lüknézett egységünkön. I teteti most bennem a gondolat. A — Elvtársak! Komoly harcfeladat | dolgozó népé, léhát kedvesanyáméké megoldása előtt állunk. A harcfel- is. És én igy vigyázok rá... Szesikeres támadást hajtott végre az egységünk zöme ellenNem tudom szavakkal elmondani a gondolataimat, a lelkiállapotomat. Tudlam, hogy én vagyok a hibás... Esztergapad. puska ... Ez a kél szó zakatolt bennem. Az „ellenség" betört... Én voltam az oka ... A fegyverem... Persze nem a fegyverem voll végeredményben a hibás, ez azt hiszem önök előtt is világos. Bazsó tiszthelyetles elvtárs a pihenőben elkérte adatot rajkötelékben hajijuk végre. Ugy dolgozzanak, ahogy a dolgozó nép elvárja önöktől. Útnak indultunk. Útközben sokszor gondoltam a puskámra. Ugy éreztem, mintha égetné a hátamat... Eszembe jutott, hogy mikor otthon voltam, a bevonulásom elült milyen gondossággal vigyáztam az esztergapadomra. S mindannyian az üzemben óvtuk, gondoztuk a szerszámainkat. nehogy valami bajuk történjen. S most tessék, elhanyagolom a puskámat... mel ember vagyok. Eddig jutottam el a gondolkodásban, mikor a nem messze tőlem fekvő cserje megmozdult. „Ellenség" — villant belém. Már egészen sötét volt, de nem tévedhettem. Azonnal jelentetlem. Néhány pillanat múlva már fel is fedeztem az „ellenséget". „Miért nem tüzelünk1 hiszem mindenki tanulhat belőle: már" — türelmetlenkedtem. Szí-1 Néphadsereg kalonája is és az is vem hangosan veri, arcomat forró- aki az üzemben vagy kinn a szánság öntölle el a fesziV' , óntól, lóföldön harcol a szebb, boldogabb Egyre közelebb éri fii leúszó életünkért. alak. Kezem megremegett, idegcseni HÍVES LÁSZLÓ a fegyverem és megnézte. — Igen, most már értem... — mondta aztán és szeme hidegen csillogott. Lehajtottam a fejem.' Eszembe jutott a két pohár sör, a bélyeg meg a koperla. Elmulasztottam a kötelességemet.. Megfenyítettek, Megérdemeltem. De tanultam belőle. Ettől a naptól kezdve hatalmas erővel és szorgalommal dolgoztam. Soha, de soha nem volt kifogás többet a fegyverem ellen. S tegnap a harcgyakorlaton, az „ellenség" már nem tudott a balszárnyon sem betörni... Tanuljanak belőle elvtársak, s azt a A MOST LEZÁRULT ESZTEN- j Dö nemzetközi politikai éiciént-k középpontjában az a fáradhatatlan küzdelem állt, amelyet a Szovjet-1 unió a béke fenntartásáért állandóan folytat. A béke erői a Szov. jetunlóvai nz élén, állandó támadásban voltak az új háborút előkészíiő imperialistákkal. Etálalmaa erőt kölcsönzött a béke híveinek az év elején Sztálin elvlárs nyilat, kozala. aki többek közölt ezi mondta; „A béke fennmarad és tartós leez, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette." A Bélte Világtenács évclején tartott berlini ülésén hozott fon os követelése az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséről tovább lendítette a népek békeharcát. A szovjet állam következetesen harcolt az ENSZ évelejl ülésein annak a szégyenteljes javaslatnak elfogadása ellen, mely „agresszornak" nyilvánította a Klnal Népköztársaságot. A béke ügyét szol. gálták a szovjet kormánynak Franciaországhoz és Nagybrltanniá. hoz intézett januári jegyzéke is Nyugat-Németország felfegyverzéséről. A német militarizmus feltá. masziása e||en| harc élvonalában maga a békére vágyó német nép áll. Grotewohl elvtárs még 1950 december elején javasolta, hogy haladéktalanul kezdjenek tanácskozást az össznémet alkoimányozó tanács megalakítására. azonban 1951 folyamán a bonni bábkormány megakadályozta ezt. A BÉKEMOZGALOM ERÖSÖ. DÉSÉ.NEK és az imperialista tábor gyengülésének kétségkívüli bizonyítéka, hogy a szovjet kormány javaslatára március 5-én Párizsban tárgyalóasztalhoz kényszerült a három legnagyobb Imperialista hata. lom — az USA, Anglia és Franciaország — külügymlniszlerhelyettese- A szovjet küldöttség olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek alkalmasak lettek volna a béke tartós megőrzéséhez. A jvaslalok között Szerepeit Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályozása. békeszerződéskötés az egységes demokratizált Németországgal; a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentése, valamint a támadó jellegű Atlanti Szövetség kérdésének megvitatása Az Imperialista kormányok megbízottal azonban elutasítottak minden olyan javaslat naplrendretűzését. amely a béke érdekét szolgálta volna. A tömegek nyomása és ara imperialista támadók Koreában elszenvedett hatalmas arányú veszteségei kényszeríletták arra az agreszszorokat, hogy tárgyalást kezdjenek a koreai fegyverszünetről. Malik elvtársnak június 23-án az ENSZ bizottsága előtt elmondott beszéde nyomán július 10-én Ke_ szonban meg ls kezdődtek a tárgyalások. 1951 ÉV FOLYAMAN még magasabbra lángolt a gyarmati és függő országok népeinek szabadságmozgalma, ami az impertaliz. mus további gyengülését mutatja Márciusban az Iráni törvényhozás kimondotta az olajipar államosítását. Az angol kormány és az USA mindennel megpróbálkozott — fenyegetéssel. zsarolással, flo'la felvonulással —, hogy megfélemlítse és a törvény visszavonására kényszerítse a® iráni kormányt, azonban sikertelen maradt ez a kísér, let- Az Imperializmus rendszerében bekövcikezelf szakadás tovább mélyült: az egyiptomi kormány Is felmondta az 1936-os angol-egyiptomi és az 1899.es angol szudáni szerződést és kövelelte, hogy az angol megszállók hagyják e) Egyiptom és Szudán területét. Bár Anglia csapatainak segítségével kíméletlen terrort valósított meg a Szuezi-csalorna övezetében — az egyiptomi nép függetlenségi harca nem csökken, hanem egyre növekszik. A béketábor erő'nek növekedésére jellemző, hogy olyan ország i ban, mint Spanyo'ország — ahol a fasiszta terror még a demokratikus átezalszabad tágoka' is tűzzel.vassal el ipor a —, márciusban óriási I trányú sztrájkmozea'om töri kl az i legalitásban működő Spanyo' Kommunista Pár! vezelé ével a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért. A béke erőinek növekedését és a háborús tábor gyengülését mutatták az 1951-ben Olaszországba/- és Franciaországban lejálszcdó fontos események Is- Mindkét or. szagban óriási erőt képvisel « Kommunista Párt és a vezetése alatt álló demokratikus mozgalom. Az Imperialisták csatással, terrorral, a nép megfélemlítésével, provokációkkal szét akarták zúzni ezt a haialmas erőt. de sikertelenül. A május 27-én tartott olaszországi önkormányzati választásokon » Népi Tömb 30.8 százalékról 36-3 százalékra tört előre, a június 3-i és 10-1 tartományi választásokon pedig 38-5 százalékkal a legtöbb mandátumot szerezte meg. Franciaországban a Kommunista Párt vezette népi erőit a júniusi járási választásokon az „amerikai pártok" minden mesterkedése) ellenére a szavazatok 29 9 százalékát szerezték meg. Ismét bebizonyosodott, hogy Franciaország legnagyobb párlja a Kommunista Párt, A BÉKEMOZGALOM magába* az Egyesült Államokban Is egyre erősödik Az imperialista zsoldban álló Gallup-lntézet közvéleménykutatásának eredménye szerint is a megkérdezett amerikai dolgozók 70 százaléka támogatja az öt nagyhatalom közötti békeértckezlet ösz. szehívását. Az amerikai nép békemozgalmának jellemzője, hogy Truman kénytelen voll leváltani MacArlhurt, a távolkeleti népek és különösen a koreai nép fő hóhérát. Az amerikai nép béke törekvéseit jellemzi, hogy az USA kormánya az elmúlt év folyamán számos hazug, képmutató és álnok nyllatko. zatra kényszerült. Júliusban levélváltás történt Truman, az USA elnöke és Svernylk elvtárs között, amelyben Truman képmulatöan azj bizonygatta, hogy az USA kormányának szándéka a béke megőrzése, azonban Svernylk elvtárs és a szovjet kormány jegyzéke adatszerűen bebizonyította Truman sza. vainak hamisságát. Az USA álnok nyilatkozata volt az is, amelyet A. Klrk, az USA moszkvai nagykövete Visinszkij elvtárs előtt tett a koreai kérdésben. AZ IMPERIALIZMUS háború* törekvéseivel szemben az 1951-es esztendőt a békelábor nagyszerű megmozdulásai jellemzi. Európa munkásosztálya Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályozására márciusban Berlinben Európai Munkásértekezletet tartott, amelyen a harc vezetésére állandó jellegű Európai Munkásbizotlságoi választott. Egyiptom nem vesz részt a támadó jellegű „közelkeletl védelmi parancsnokságban". Görögországban minden fasiszta terror ellenére az Egységes Demokratikus Baloldali Koalíció a választásokon a szavazatok 11.5 százalékát szerezte meg. Augusztus 5.én Berlinben 90 ország közel 30 ezer fiataljának és 2 millió német fiatalnak részvételével a III. VilágIfjúsági Találkozón a világ ifjúsága kinyilvánította harcos békeakaratát. Hatalmas mértékben fejlődtek a béketábor országainak gazdasági eredményei is. A Szovjetunió diadalmasan valósítja meg a természet átalakításának óriásméretfi tervelt. Hazánkban a gyáripar ler. melése egy év alatt 24-8 százalékkal, Bulgáriában 15.4, Romániában 26, Csehszlovákiában 10.9 százalékkal, a Német Demokratikus Köztársaságban pedig 21.3 százalékkal emelkedett. A Kínai Népköztársaság nagy eredményeket ér el a nép jőléto érdekében és Tibet békés felszabadításával az egész kínai szárazföldet megszabadította az Imperialista ragadozóktól Az imperialistákra a® egyik legérzékenyebb rsapást Sztálin elvtárs október elején elmondott nyilatkozata adta, amelyben Sztálin elvtáx-s leszögezi, hogy a Szovjetunió Igenis rende'kezik különböző méretű atomfegyverekkel éppen a béke megvédése érdekében. Ez a nyilatkozat maradéktalanul szétzúzta az USA vélt atommonopóliumát. a világ néne'ben pedig hatalmas megetégedet teéget keltelt. MINDEN EREDMÉNY ellenére a béke hívei egy pillanatra se szüne hetik meg küzdelmüket a békéért, mert az imperialisták hatalmuk és bcfo'yásuk csökkenése ellenére még eszeveszettebben törekednek az új háborúra Ez 1952.ben azt a j feladatot rója „ béke minden hívére, hogy még elszántabban, még | nagyobb erővel erősítse a béke híveinek mozgalmát.