Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-29 / 302. szám

DELNÜGYlMSZiG Kitoloncolták a határsértő amerikai repülőket Megérkezett Szegedre B „Szabad Nép vándorkiállítás" anyaga Minta népnevelő értekezletre készülne]? a Szőrme- és Bőrruhagyár pártszervezetének agitátorai AZ MDP CSONGRADMEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJA 1 VIL ÉVF. 302. SZAM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT. 1951. DECEMBER 29. Tömegnyomor és fasiszta terror Jugoszláviában 7t@oszM.via népei mérhetetlenül nagy áldozatot hoztak a fasiszta megszállók ellem felszabadító küzdelemben. Ebben a harcban egységben vetlek részi a jugoszláv munkások, dolgozó paraszlok és értelmiség legjobbjai — mintegy egymillió 700 ezren vesztették élelüket. Az ország rombadőlt, de a hatalmas anyagi és emberélet veszteség ellenére a jugoszláv népek lendülettel és lelkesedéssel fogtak hozzá országuk újjáépítéséhez. A Szovjetunió amellett, hogy felszabadította Jugoszláviát, azonnal komoly anyagi segítséggel támogatta a nép nagyszerű küzdelmét. Azonban a Tito-banda aljas árulása megfosztotta a jugoszláv népeket icaíbadságuk gyümölcsétől, a vérrel szerzett nagyszerű vívmányoktól és még mélyebbre lökte a népet a nyomorba, mint ahol a háború előtt volt. Ma Jugoszláviában a munkásosztály, a dolgozó paraszlság és a becsületes értelmiség hihetetlen nyomorral küzd; az országot pedig a Tito-klikk, az amerikai imperializmus kizsákmányolási területévé, katonai táborává változtatta. Tito ebben az évben, október 31-én, az amerikai újságírók előtt nyíltam be is vallotta, hogy az amerikai imperialisták háborús terveikben — a Tilo-klikknek nyújtott f -yveres segítség ellenében — „minden körülmények közölt" számíthatnak a titóista hóhérok támogatására. Ma Jugoszlávia az amerikai imperializmus gyarmata. Tiloék minden vonaton felszámolták a tervgazdálkodásnak még a látszatát is. 1950-ben a főhóhér Tito elfogadtatta az ipar államosításáról szóló törvény hatálytalanítását, A jugoszláv bányák és nagyüzemek nagy többsége amerikai imperialista érdekeltséggé váll vágy viASzaxeniil régi tőkéé gazdájához. Természetesen ez a munkásosztály fokozol! nyomorbadöntrácvel jár együtt. A munkásokat Jugoszláviában arra kényszerítik, hogy hetenként legalább 20 fizd étlen túlórát dolgozzanak. A „Timok" szénbányában például a munkaidőt napi IG órára emelték — a munkások a rossz élelmezés következtében az éhségtől összeesnek a munkahelyen. Természetesen még szörnyűbb a gyermekek helyzele. A' jugoszláv gyermekek 60 százaléka tüdővészes. A titóista hatóságok kányszemoKlszabályokkal 6—lő éves korig különböző munkájára mozgósítják a fejletion gyermekeket. A munkások 40 százalék® 16 éves gyermek. A titóista árvaházakban mintegy 300.000 gyermek él a legnagyobb nyomorban, de több, mint egymillió azoknak a gyermekeiknek száma, akiknek szülei vagy a népfelszabadító harcban estek el vagy most a titóista koncentrációs táborokban stzenvedneJc. Nem különb a helyzet a jugoszláv mezőgazdaságban som. Tito és klikkje a fasiszta UDB (Államvédelmi Igazgatóság, Tito hatalmának legfőbb támasza) segítségével teljesen kiszolgáliatta a dolgozó parasztságot a kulákság kizsákmányolásának. A jugoszláv fasiszták nem. is titkolják, hogy hatalmuk egész támaszát a kulákságban látják. Rankovics — Tito alhóhéra — kijelentette: „Nem szabad hitelt adni annak az álhírnek. hogy falun osztályharc folyik. Kuhikságunk segített bennünket a háború idején és ezért a kulákságot a dolgozó pa. rasztságkoz kell számítani". Azonban bárhogyan is akarja elleplezni Rankovics, hogy a jugoszláv falvakban a legélesebb oszlályharc folyik, a tények mást mulatnak. Még a titóista sajló is kénytelen beismerni, hogy évente a kis- ós középparaszlol? 10 százalékától elkobozzák a földet. Bár a kulákok Jugoszlávia összlakosságának mindössze 7 százalékát teszik ki, kezükbe kaparintották az összes gabonatermés 40 százalékát. A földművesszövetkezetek vezetését is a kulákok kezére játszották a titóisták. Irániunk túl nagy rokonszenvvel r.em Vádolható félhivatalos francia lap, a Le Monde is beismerte még 1949. ben: „Jugoszláviában nem bántják n gazdag parasztokat, viszont a szogényparajsztokra olyan súlyos adókat vetnek ki, hogy a kisbirtokosok többsége az éhhalál küszöbén áll", Jugoszlávia ma egyetlen hatalmas |>örtön. Ma négyszer annyi börtön yw Jugoszláviában, mint a királyság idején volt. A hitleristák halál. táb?xrait Dachaut, Buchenwaldot és Auschwítzel megsemmisítették, de az Adriai-tenger partján új haláltáborok jelentek meg. Az albán szakszervezetek lapja nemrégiben számolt be azokról az állapotokról, ame. lyek Goli Ótok szigetén uralkodnak Az elviselhetetlen állapotok következtében az emberei? tömegesen betegszenek meg, vagy beleőrülnek a szenvedésekbe, mint Savics és Tomics századosok, vagy Milán Kliovics montenegrói kommunista. A belgrádi „Glavnyacsa" börtönből kiszivárgó szörnyű hírek csak alátámasztják a Tito-klikk népellenes terroruralmát. Természelesen sem a börtönök, sem a koncentrációs táborok szörnyűségei nem fékezhetik meg a jugoszláv nép ellenállását, amelye: a marxizmus-leninizmushoz, a Szovjetunióhoz hű illegális Jugoszláv Kommunista Párt szervez. Különösen eredményes az a küzdelem, amelyet a munkások az amerikai hadianyag Jugoszláviába érkezése ellen folyta nak. A rakodómunkások megtagadják a fegyverek kirakodását. A vasutasok harcának eredménye, hogy sok megyében a vonat. park 50 százaléka közlekedésre alkalmatlanná vált. A néphez hü hazafiúik, — hogy akadályozzák az amerikai imperialisták és a Titoklikk háborús terveit, — felrobbantják a vonatokat, a hidakat, mini nemrégiben történt a Belgrád-Nis és Zágráb—Ljubljana vonalon. Nemrégiben érkezett hír, hogy a jugoszláv hazafiak felgyuj tolták a belgrádi „V. P. 1144" jelzésű katonai raktárt, a Primorszka-ulcában pedig teremből l ak egy katonai üze. inet. A jugoszláv hegyek és erdők ma már ismét a szabadságért, a népért küzdő partizánok dalától hangosak. Az amerikai imperialisták háborús terveikben fontos szerepet szán nak Jugcsz áviának. Nemcsak katonai felvonulási területükké változtatják. Jugoszláviát a Szovjelunió és a népi demokráciák ellen, a jugoszláv népet pedig ágyútöltelélcké. hanem a Tibo.klikknek a fő hábo rús provokátor szerepéi is kiosztották már régebben. A KommunÍ6 tia és Munká-spárlok Tájékoztató Irodájának 1949 novemberéoea nozo-tt határozata megállapította: „A Tito-Rankovics klikk, ameív szovjet barát álarca alatt jutott hatalomra, az angol-amerikai imperialisták pa roncsára a Szovjetunió ellen rágalmazó és provokációs hadjáratot in dított, felhasználva a hitleristák fegyvertárából kölcsönzött legalja sabb koholmányókat." Ugy akarja a Tito-kl kk elterelni a világ népeinek figyelmét a'Jugoszláviában le játszódó szörnyűségekről, hogy népi demokráciákat vádolja mef mintha azok fenyegetnék Jugoszlávia függetlenségét, valamint a ko holmányok és rágalmak óceánját zúdítja sajtóján és rádióján keresztül a Szovjetunióra és a népi demokráciákra. Nemrégiben példau' ari kürtölte világgá a belgrádi rá dió, hogy Tatabányán 80 sztrájkoló bányászt „agyonlőttek", ámít azlára többi imperialista radio is vi lággá kürtölt. Ezt a hírt remcsak a magyar kormány nyilatkozata cá folta mag, hanem a nagy angol imperialista lap, a Manchester Guar. dian sem vette komolyan és magyar nyelvre lefordítva hazugságnak és közönséges rágalomnak ne vezte. A mi megyénk nagy területen ha. táros azzail az országgal, amelynek népe szörnyű üldöztetések köze petle küzd azért, hogy csatlakozhasson a szocializmust építő népek nagy családjához. A belgrádi hóhérok próbá'kozá6ai komoly figyelmei kell hogy keltsenek megyénk dol. gczó'ban Í6. Csongrád megye minden becsületes emberét arra kell ösztönöznie, hogy mégvnkább mm dent megtegyen azért, hogy hazánk erős és gazdag legyen, hogy mé; magabiztosabban, erőnk még nagyobb tudatában tudjuk visszaverni a titóisták és az amerikai imperialisták minden próbálkozását. A' a tény, hogy hazánk és megyénk határos az amerikai imperializuiue fö rohamcsapatával, arra kell hog? késztessen minden becsületes dolgozót. hogy még nagyobb odaadással, még nagyabb elszántság© munkálkodjék a magyar dolgozó nép egységének továbhszilárditásán. a magyar haza hatalmának növelésén. A fala szocialista átépítésének legfontosabb lépése: termelőszövetkezeteink sikereikkel, virágzásokkal vonzzák mapkhoz az egyénileg dolgozó parasztokat ilákosi elvtárs beszéde a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán Csütörtökön reggel kezdődőit meg Budapesten ünnepélyes keretek között az ÉFÉDOSZ székházban a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása. A tanácskozás célja, hogy megtárgyalják a termelőszövetkezeti mozgalom megerősí. lésével és fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozási pénteken folytatták. Az értekezleten felszólalt a magyar dolgozó nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde — Keiíves Elvtársak! — A tanácskozás eddigi menete mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgatom nálunk milyen méiy gyökeret vert. Hozzá kell tennem, hogy az a kép, ami itt a szövetkezeti mozgalomról kialakult. kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. — A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette voln-a panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogy igyekeznek a miaiguk területén ezzel a bajjal szembeszállni- Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önként eltávoznak és azokat Is, akik az önként eltávozőkat felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren ls rendel csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amelyben a naptépáa, * lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nem akarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmazni (lelkes taps) és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal ia a szó egybe esik a tettel. Tapasztalni fogják ezt azok a lógosok is; akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratúkkal károsítják. — Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet nyolcvanról ne százhúszra, hanem százötvenre emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, mely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetet, amely nem is bírna még a mostani fejlődés mellett százötven munkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most nyolcvanról egyszerre százötvenre mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetekbe betépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egyenlőre maradjunk meg a százhúsznál, illetve menjünk át a százhúszra. Ez. természetesen nem zárja ki, hogy otf ahol a fegyelem, a kö. zössségi szellem jó, ott akár száznyolcvan is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek ma. radjunk csak a zsázhúsznál. Azt hiszem ez egészségesebb (taps). Felmerült jtt az a gondola'?, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lustálcat. vagy azokat, akik a legnagyobb do. iogidő idején elmennek a kulákhoz napszámba, hogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül használják fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szőve'?, kezeti tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. Gondol inunk az állampolgári fegyelemre is Itt sok szó eseti? a fegyelemről, az egyes dolgozók fegyelmérók De nagyon keveset hallottunk arról, amj a szövetkezetek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben Én november 30.i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkeze, tet, amely messze 'rúlteljesttette kötelességét, elsősorban beadási köte. lességét az állammal szemben. De erős kísértésben is voltom, hogy elrettentő példáu", felsoroljak egy sor olyan szövetkezetet is, amely bizony jól el van maradva a be. adás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az álltammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítse. Szeretném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre bs gondoljanak, amihez hozzátartozik, högy a szövetkezet Is jól, pontosan teljesítse az álammal szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó, lelkes taps.) Kevés szó esett i'?t a mi szövet, kezeleink fejlődésének egyik gyen. geségéről, az állattartásról, a közös állattartásról. Az a körülmény, hogy a szövetkezelek legtöbbje jogos büszkeséggel emlékezik meg arról, hogy milyen istállókat, fia/Jatokat épít, mulatja ~ hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állatállománya számos állatra átszámítva körülibe, lüt egyharmada, de legtöbbször egy. negyede az országos átlagnak. Egy "ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy Intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mező. gazdaság. És minél hamarább számolják fel az elvtársak az állattartás terén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fej. lőélnl. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képviselői alaposan megmosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői is jól odamondogatták az ittlévő szövetkezeti vezetőknek. Igy az elvtársak végre megismerik mindkét fél bá. natát. Mi nagyon jól tudjuk* hogy rengeteg hiba van a gépállomások, nál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem. a szervezésben is nagyon sok a baj. A télen az egyik felada. tunk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani. De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonyt a gépállomásokhoz. örömmel hallom most jtt a felszólalóktól, hogy kez. dik megérteni, hogy a gépállomások és szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a sző. vetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak, kora tavasztól késő őszig oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a le. liető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a termeléssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, ami. kor a traktoros a munkát úgyahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy 22 cm helyett csak 17 cm mélyen szántott, már a hetedjk határban jár s nem lehet felelősségre vonni. Ennek a mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye az lesz, bogy az elvtársak mindkét oldalról, a génállomásiak csak úgy, mint a szövetkezetiek, megértik, bogy ez a bét szervezet egymásra van ntalva, egy. mást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymás, hoz kötve. Enmek a* lesz a »köve'tbezménye. hogy megjavul * gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termelése is. IVTe erőltessük a szövetkezetbe való belepést Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nemsokáru termelőszövetkezeti községekké vál. nak. Sőt az egyik felszólaló eh. társ még a dátumot js megmondotta, amikorra az ö községe ter. melöszövetkezeti községgé válik. A/ ember csiaik örömmel üdvözölhet i, ha ez annak következménye. hog> ott a községben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták, hogv be. lépnek. Tanok tőié azonban, hugi ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció, talán még egy kis nyomás is. Azért beszélek erről ilyen bátran, mert a tavasszal láttam . a Szolnok megyei és egyéb szövetkezeti községek lé. tesülését. Már akkor figyel meztel. lem az elvtársakat, hogy ne nyomják, erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit riycn tizenöt-húsz. szoros agitáció után úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezeibe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a leg. nagyobb munkaidőbeh egyszer hiányzik, máskor nem találják é/ csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell ihogy kévés a rájutó tntmkaegvséc Egyszóval, ilyen emberen úgy sincs áldás. Kérem azokat az elvtársa, kat, akik itt bejelentették, hogy községük termelőszövetkezeti községgé alakul át, különösen, okik a dátumot is megmondták, hogy a szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb.e talán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék még csak a kerítésen á'?, hogyan fejlődik a szü. vetkezet, várjuk ki. amíg maguktól, önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzőt? csodálkozni cs pa_ naszkodni, hogy néha a tagság harminc-negyven százaléka hiányzott a legnagyobb dologidőben. Világos, bogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerültek a szövcl. kezeibe vagy pedig túlságosan agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őriz. kedjenek az elvtársaik, nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. — Az egyik felszólaló elvtárs el. mondotta, hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kilépték a szövetkezetből. Most már megbánták, hogy kiléptél? és szeretnének viszszajöinni, de ilyen egyszerűen most már nem veszik őket viasza, hameni hagyják topogni a kapu előtt, várjanak egy darabig. Elvtársaim megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, különösen ha az illeló amikor otthagyta a szövetkezetei, nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzésekkel. Enne!, ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogáa nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. Az ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra a szőve Ik zetet választotta, olyan, mint aki már megégette a száját a tejjel (nagy tetszés és taps) és most már jobban fog maiguknál dolgozni, jobban megfogja becsülni a szövetkezetet. — Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült amikor a mi szeretelt vezérünk, Sztálin elvig i® (hosszantartó lelkes éljenzés étaps) 1933, februárjában beszélt a szovjet kolhozparasztokkal. Bár akkor már a szovjet parasztok több. mint kilencven százaléka rátért a közös kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Szlálin elvtárs, hogy az egyéni parasztokat, akik sokáig tépelődtek, nehezen határozták el maguliat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: ne felejtsétek el. hogy közületeik a legtöbb három.