Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-02 / 281. szám

VASÁRNAP, 1951. DECEMBER 2. iwananranaoiHam Harcoljatok az eredőiének továfelifejlesztéséve!, a babák kiküszöbölésével a terv maradéktafasi teljesítéséért! Eredményes munkát végzeit a Jutagyáiban a Délmagyarország tudósítóinak első portyázó-brigád ja "Nemrégiben új kezdeményezés született a levelezőkkel, tudósilókkal való megbeszélés sorcin a migyarország szerkesztőségében. A legfejlettebb tudósítók bevonásával megalakítottuk az Dél„porlyázó-brigádot", mely célul liizle ki, hogy megvizsgálja a Jutagyár dolgozóinak munkáját, a helyszínen tanulmányozza a Jutagyár dolgozóinak, vezetőinek eredményeit, segít a meglévő hibák, hiányosságok feltárásában és kiküszöbölésében. A Jutagyár textilipari üzem, tehát nyilvánvalóan a többi textilüzemek legfejlettebb tudósítóiból — alrik természetesen egyúttal szakemberek is — kellett megalakítani a brigádot, amely képes ennek a nagy munkának az elvégzésére. Az első porlyázó-brigád tagjai tehát a következő!: lellek: Bakaiig Vera, a Textilkombinál kormányki'üntelett sztahánovista elűfonónöje, Bárdos Éva, az Újszegedi Kenderszövőgyár MEO osztályának vezetője és Schuszter János a Szegedi Kenderfonógyár cérnázójának művezetője, aki hosszú időn át a Szegedi Kenderfonógyár versenyirodájának vezetője volt. A brigád az elmúlt héten közel egy napol tartózkodott a Jutagyár\an. A látogatást megelőző napion a Jutagyár tudósítójának, Pélerházi Emilnek bevonásával valóságos kis haditanácsot tartottak a szerkesztőségben, alaposan előkészítették munkájukat, valósággal „feltérképezték"' maguk közölt a mun. katerülelet. „Schuszter elvlárs a műszaki kérdésekkel foglalkozik, Bakaity eivlársnő a munkamódszer átadást, a dolgozókkal váló foglalkozást nézi meg, Bárdos eivlársnő pedig a minőségi munka, a verseny nyilvánosságának bizonyítására fektet fősúlyt!" — határozta el. A jó előkészítő munkának meg is lett az eredménye. A Julagyárban szinte ünnepélyesen fogadták a brigádot, s a vállalatvezető, Krizsán elvtárs személyesen gondoskodott arról, hogy a munkában minden segítséget megadjanak a brigádnak. Talán ennek a szeretetteljes fogadtatásnak tudható be, hogy az üzemben a portyázó-brigád munkája már az első percekben a legjobb irányba indult el, s ezt a jó irányt végig meg is tartotta. A tudósítók „vizsgáló-brigádként" indullak el a szerkesztőségből és munkamódszeráladó-brigádként érkeztek az üzembe. A Jutafonógyár előfonói kíváncsian várták Bakaity Verát, az országszerte híressé vált sztahánovista elöfononöt s valósággal körülfogták: beszéljen arról, hogyan éri el eredményeit, hogyan dolgozik, mert tanulni szeretnének tőle. Bakaity elvtársnő nem is igyeke zctl véka alá rejteni tapasztalatait, hanem szívesen beszélt munkajnegszcrvezéséröl, azokról a Icisebb imgyobb> „mesterfogásoknál", melyek lehetővé tették, hogy felülemelkedjék az állagon. Schuszter elvtársat úgy fogadták a művezetők, mint régi tapasztalt szakembert « különösen Nagygyörgy Imre, a Jutagyár versenyügyekkel foglalkozó műszaki dolgozója tanult tőle sokat. Bárdos elvlársnötöl is behatóan érdeklődtek, hogyan dolgozik az Újszegedi Kender szövőben a minőségi ellenőrzés, hogyan oldották meg ezt, vagy amazt a minőségi problémát. anyagát tárása ulán a három tudósító közösen a következő cikket írta: Hogyan oldották meg a nehézségeket a Jutagyár dolgozói JufSgyárí dolgozó társainkkal való beszélgetésből, vagy személyes tapasztalataink nyomán mindhárman ismertük már eddig is a Jutagyárat. Természetesen ezek az ismére, teink felületesek voltak, nem támaszkoritítk oly benyomásokra, jnint amilyeneket most szereztünk A Jutagyárban. A legelső, amit meg kell állapítani az, hogy a Jutagyár dolgozói és vez-eiő i, sajátos nehéz körű menyeik elienére is, igyekeznek helyi álla,ni gépeik mellett, igyekeznek a lehelő legjobban őrt állani a békefrontnak szen szakaszán, melynek megvédését rájuk bízta a dolgozó ncp. Meglehetősen nagy és keserves múltra tekinthet vissza ez az üzem, s különösen a régi dolgozók tudnak sokat mesélni arról a fékleien kizsákmányolásról, mely a múltban — hason, ó&n a töb. bi üzemhez — jellemezte az Angol. Magyar Jutát. A sztrájkok, lünteté. sek, az elnyomatással való bátor szembeszáilás sok dicső példája, a Schuszter János elvtárs, (a képen balra) a portyázó-brigád egyik tagja Nagygyörgy Imre elvtársra], a Jutagyár verseny felelősével (jobbra) és Szabó Imre fó'művezctó'vcl (középen) a verseny problémáit vitatják meg. Schuszier elvtárs éppen tanácsot ad Nagygyörgy elvtársnak, hogyan kellene bevezetni a ezakmány-átadó könyvecskéket. gyár történetének ezek a fényes lapjai még ma is lelkesítenek a nehézségek leküzdésére, fokozott helytállásra, áldozatvállalásra. Miből fakad ebben az üzemben a legtöbb nehézség? — Abból, hogy gépi berendezése meglehetősen régi, valamennyi gép részleteibe menő generáljavításra szorulna. Másik nehézség az, hogy az üzem javarészben azokat a hulladékokat dolgozza fel, melyeket már más kender-juta üzem nem tud felhasználni. Hátrányt jelent ebben az üzemben a többi gyárakhoz viszonyítva az is, hogy a dolgozók igen nagy százaléka új munkás, míg csak most tanulják a szakmát. Igein érdekes tehát annak a megvizsgálása, hogyan törekednek ezeknek a kátívül súlyos ne. hézségeknek a leküzdésére a Jutagyárban ? A verseny ne csak a MA problémája legyen Elavultak a Jutagyár gépei, de termelnek még jóidéig ezek a gépek, tehát fel kell használni őket arra, hogy építsük velük a szocializmust! — Ezek a szavak igen sok gyűlésen elhangzottak már a Jutagyárban, amikor a gépek állapotáról volt szó- A dolgozók meg is értették ezt, termelnek, dolgoznak — s nem egy közülük igen kiváló eredményeket ér el- A tervteljesítésben mutatkozik ugyan lemaradás, de az üzem dolgozói ígéretet tettek Rákosi elvtársnak, hogy a lemaradást behozzák, s nem kétséges, hogy be is tartják mindannyiónk szeretett vezetőjének adott szavukat. A gépek elavultak, de a gépek hiányosságát pótolja a dolgozók lelkesedése, az va versenylendület, mely napról. napra fokozódik. A Párt, a népnevelők, a szakszervezeti bizalmiak állandóan új és új eredmények elérésére mozgosítják a dolgozókat, de. mozgósítja őket az is, hogy versenyük eredményeit állandóan ma. guk előtt látják. A verseny nyílva, nossága tekintetében valamennyi szegedi üzem példát veheme a Jutagyárról- Szinte minden gépen ott látható a versenytábla. Még nagyobb eredmények születhetnének azonban a verseny során, ha az nemcsak napjaik elválaszthatatlan velejárója, hanem egyes nagyobb időszakok tervszerű célja volna. Hiszen ezt szolgálják a hosszúlejáratú verssnyszsrződősek! — vethetne etlent bárki. Igen ám! De elteknek a versenyszerzödéseknek tehetős százaléka csupán statisztikai kimutatásként van meg Nagygyörgy elvtárs versenyfetc. lős íróasztalában. Ugyenez vonatkozik a tervkönyvecskére is, me. lyeket a dolgozóknak keltene vezetni- A dolgozók nem látják maguk előtt sem a versenyszerződésekei, sem a tervkönyvecskéket. mert azok vezetését a versenyiroda ..magára vállalta". Nagygyörgy elvtárs ugyan az állítja, azért volt szükség erre az intézkedésre, mert a dolgozók nem hajlandók vezetni ezeket a könyvecskéket, sői elvesztik azokat, de arra már igen keveset tud' válaszolni: mennyiben győzték meg a dolgozókat ennek a helytelenségéről. Inkább arra a megállapításra jutottunk, hogy Nagygyörgy elvtársat a könnyebbik ellenállás vonala vezette, amikor ehhez az „intézkedéshez" folyamodott. Saját „bevailá&a" szerint legalább 5 funkciója van, ami azt eredményezi, hogy mind az öt funkcióban kénytelen a könnyebbik ellenállás vonalát választani, ha nem akar végzetesein elmaradni az események mögött. A Tanács is felelős! „Csak a mának élés" helytelen elmélete egyébként ntás vonatkozásban is megtalálható a Jutagyárban. Elhanyagolták a Naza. rova-mozgalmat. Krizsán elvtárs vállalatvezető ezt azzal indokolja, hogy minden gépük generáljavítás, ra szorulna, viszont generálozásra nincs idő és lehetőség, „generá ozás nélkül pedig ki vállalná ezeket az ócskavasaltat szocialista megőrzésre?!" Ez az álláspont helytelen, mert megfelelő ganerálozási ütemterv segítségével időt lehelne szakítani egy-egy gép kijavítására s nem lebegne állandóan a fejük felett a veszély, hogy egy szép napon gép nélkül maradnak. A lehetőség kérdése más kérdés. Ebben kicsit ludas a Tanács is. Olt áll a Jutagyár javítóműhelye félig készen nem képesek az épületet befejezni, mert a Tanács nem hajlandó számukra a szükséges cementet kiutalni. Javasoljuk, hogy... A gyár magyrészben hulladékanyagokat dolgoz fel! — Ez a második nehézség, mellyel meg kell birkózni az üzem dolgozóinak Rossz nyersanyagból jó áru! — ez a követelmény bonyolult feladatok elé állítja a dolgozókat, műszaki vezetőket egyaránt- Mégis megoldják a feladatokat, mert minőségi reklamálás alig fordul elő. Pár tanáccsal azonban tudnánk segíeni nehéz munkájukban. Első kérdés: a copsoló kérdése. Bár egy dolgo. zó csak 12 orsón dolgozik, még s elég sok az álló orsó. Igaz: vastag a fonal, de mégis lehetne segíteni. Egyforma mérelű keresztorsó felrakása lehetővé tenné azt. hogy az egyes orsókat sorban elindítva, A tapasztalatgyűjtés befejezésével uzsonna mellett vitatják meg a por[yázóhrigád tagjai a vállalat vezetőségével a látottakat és tapasztaltakat. sorban is fogynának le azok, tehát a dolgozónak nem kellene olyan gyakran munkaterületük egyik feléről a másikra elmenni éppen azért, mert rendszertelenül történ k az orsók megtelése . •. A szövőben a hengerekkel van baj. A felvert, si rendszerből eredően nem tudják az elszakadó láncszálakat olyan gyorsan pótolni, mint ahogy azok továbbmennék, így sok a szálhiány, amit bizonyít a szövőgépekre előre odakészített adogató orsós állvány a hiányzó szálak pótlására. Előfordul, hogy a láncszálak kereszteződnek, s ez a szövőgépen hátráltatja a munkát. Javasoljuk, hogy ragasszák le a hengereken a láncszálakat. Ennek az az előnye, hogy a szálak nem kereszteződnek, s biztosan mindegyik befűzésre s kerül. A munkafegyelem megszilárdításáért folytatott harc nem lehet népszerűtlen feladat Hátránya ennek az üzemrésznek az, hogy a régi szakmunkásokhoz viszonyítva túlsók a tanuló, kezdő szakmunkás. A megoldást megtalálták az üzemiben a jól megszervezett munkamtd'szerátodás formájában. Hogy az új dolgozókból valóban jó szakmunltás válik-e, abban igen nagy része van a művezetőknek. Ebben az üzemben a művezetői; igyekeznek jó szakmunkásoka: nevelni az új dolgozókbó1- Nemcsak művezetők igen gyakran, hanem sokszor valóságos apjuk a dolgozóiénak. Szabó Imre főművezető például elmondotta, hogy a hozzábeosztott dolgozók n©m egyszer megtárgyalják vele a személyes problémáikat is, segítséget, tanácsot kérnek tőle. A vállalalvezetés állatában jól összedolgozik a művezetőkkel megbeszéli velük a problémákat, s nemcsak elfogadja, hanem meg is követeli krilikájukat. A művezetők azenban a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcban nem folynak be'e olyrn mértékben, mint ahogy kellene. A munkafegyelemmel kapcsolatos fegyelmi ügyeket ebben az üzemben minden esetben az üzemi három. Bakaity Vera (jobbról a második) figyeli az c!öfon,j dolgozóinak munkamódszerét- Péterházi Emil a Jufagyár tudósítója (jobbról) magyarázza a sajátos körülményeket, lníg mellettük Bárdos Éva (fehér blúzban) jegyzeteket készít tapasztalatairól. szög tárgyalja le, s az esetleges büntetéseket is az üzemi háromszög szabja ki. A művezetők kies t távol tartják magukat ezekiől as ügyöktől, hololt a fegyelmi ügyekkel va'ó foglalkozás éppen az ő kötelességük lenne. Mint Krizsán elvlárs vállalatvezető megjegyezte: „Nem szívesen vállalják a népszerűtlen feladatot!" Új. gyakor'atlrn dolgozókk'l végzett munkával sok műszaki probléma jár együtt. Éppen ezért helyes volna, hogy a művezetők szakmányváliozáskor a másik művezetőnek pontosan vezetett átadó könyvvel adinák át a termet. A/, átadó könyvben megjelölnék az előfurdult és az esetlegesen előforduló hibákat. Igen örülünk, hogy ezt a javaslatunkat a Jutagyár vezetőcége magáévá telte, s ígéretet tett az átadókönyv bevezetésére. A cél jutalom serkent Sokat tanultunk a Jutagyárbcn a gyár igen jól megszervezett újító és Gazda.mozgalmából s különösen a céljutalmak terén- A vállalaij vezető az elmaradt, 100 százalékon jalu! dolgozói: számára cé'jutalmat ! tűzött ki, ha teljesítményüket egy bizonyos pontig felemelik. Ez a' teljesítmény emelésére nagyon jó ösztönző erő s javasolnánk, hogy a többi üzemek is tanulmányozzák a Jutagyárban bevezetett céljutalom módszert. Utolsó megjegyzésünk a faliújságokra, villámokra vonatkozik. Sokkal jobban kellene forgatni ezt a fegyvert jobban kel'.ene népszerűlíteni az élenjárókat, bírálni a saját hibájukból lemaradókat. Jutagyári dolgozó elvtársak! Örültünk, hogy tanulmányozhattuk munkátokat boldoggá tettek bennünket eredményeitek, s szeretnénk, ha javaslataink segítenének a hibák kiküszöbölésében- Azt üzenjük nektek a sajtó nyilvánossá, gán keresztül harcoljatok tovább eredményeitek továbbfejlesztésével, a hibáik kiküszöbölésével a terv maradéktalan teljesítésééri! B«kaity Vera sztahánovista Bárdos Éva MEO vezető Schuszter János művezető a Délmagyarország tudósítói