Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-18 / 269. szám

VASÁRNAP, 1951. NOVEMBER 18. „Zeneművészetünkkel a népért, a szocializmusért, a békéért!" Üdvözöljük az I. Magyar Zenei Hetet U ullúrforrodalom folyik ma Magyarországon és bátran ti. mondhatjuk, hogy a legélesebb harc fclyik kultúrfrontunkon » burzsoá és a szocraliela kultúra, • régi és az új, az elhaló fa a születő között. Ebbe® a harcunkban ia fáklyaként világít előttünk és mutatja az utat a Szovjetunió, amely elhozta szá­munkra hazánk szabadságát. Törté, rctmi jelentőségű a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának a kultúr­termetekre, az irodalomra, színház-, film- és zonoművészelre hozott ha­tározatai. Ezek útmutatásával kezdi meg munkáját az I. Magyar Zenei Hét. A Zetyri Hét az új zenékultúra kialakításán munkálkodik, amely r.rm lehet egyes személyek, vagy csoportok Ügye, hanem az egész ország dolgozó népének egyetemes ügyévé kell válnia, tót szükséges, hogy a világ proletár iá tusa is . a magáénak érezze, mint ahogyan a világ klasszikus íróinak, művészei­nek s különösen a szovjet íróknak, művészeknek a müveit magáénak érzi az egész haladó világ. Új ze­nekultúránk művelőinek; meg kell tanulniok a szovjet zeneszerzők és zensiuüvészek módszereit, akik a Bolsevik Párt útmutatása alapján átveszik és felhasználják más nem­zetek klasszikus mestereinek min­den haladó müvét és tanulnak be­lőle. Nem utolsó sorban á' kell vrtnniök azt a módsraert i«, ahogy a nagy orosz klasszikus hagyomá­nyokat átveszik és tovább terjesz­tik. L"1 el tétlenül emlékeznünk kell. arra, ahogyan Lenin elvlárs vidle az orosz kultúra klasszikus örökségét a baloldali túlzók felszá­moló törekvéseivel szemben. Ugyan­úgy kell nekünk, is a haladó ma­gyar hagyományokat felismernünk­továbbfejlesztenünk és minden túl­zástól mentesen átvenni mindazt, ami a múltból számunkra érték. Vannak-e ilyen hagyományaink, amiknek a megőrzése, vagy tovább­fojte?ztése büszkeséggel tölthet el bennünket? íme közülük néhápy. Az első magyar dallam papírra ve­tvtée (Dézsa György idegében), a Rákóczi-induló .születése (az ide­gen elnyomók elleni harcban), a kuruc dallamok papíron való meg­rögeíléet (pataki diákok), a ma­gyar verbunkos táncok lassú cs friss felhangzása, Erkel Ferenc ké. röbbi müveiben negyvennyolc bu­kásán való elbúsuláe, Bartók Béla és Kodály Zoltán munkálkodása a magyar népi dallamok szépségei­nek megörökítése érdekében. Ezek mindegyike egy-egy jelentős törté­nelmi állomása zenei életünknek.de bizonyítékok amellett is, hogy a zene ós a szabadságmozgalom kez­dettől fogva édestestvérek Magyar­országon. Ezeknek a felhasználása és továbbfejlesztése feladata min­den zenével foglalkozó magyar dol­gozónak. 7 beszerzőinknek és előadó mű_ ^ vészeinknek nem szabad cl­r. árkózniok a kor köve leiményoi elöl, iram lehet függetleníteni ma­gukat a nép ügyétől. „Tánsadalom­ban élni és a társadalomtól függet­lennek lenni nem lehetséges" — fi­gyelmeztet Lenin elvtárs. Szocia­lista államban a zene nem szakad­hat el az új éle! felépítőinek mun­kájától. Együtt kell vele haladnia. Nem lehet a zenészek magánügye. Épül a szocializmus hazánkban és ahogy az iparban, vagy a mező­gazdaságban dolgozó milliók min­den igyekezeté arra irányul, hogy ibböl az építőmunkából képessége­iknek megfelelően, a legjobb lu<iá_ wk szerint kivegyék részüket, úgy k'll a kultúra minden területén dolgozóknak, köztük zenészeinknek is mindent elkövetniük, hogy ezek­uek a követelményeknek megfelel­jenek. Noni véletlenül mondta Ré­vai elvtárs Pártunk II. Kongresz. izusán: „talán a képzőművészet és a zene területén volt a legnehezebb n frontáttörés, itt volt a legérez­hotöbb a polgári formalizmus be­folyása, itt volt a legszembetűnőbb, hogy a múltban a lázadó, újat ke­reső irányzatok egyben el voltai: rzakadva a néptől és eszmeileg, al­kotó módszerükben a nyugali de­kadens irányzatokhoz kapcsolód­tak". Beszédének későbbi részében azonban megállapította, hogy „még a zenében i®, amely talán legin­kább marad t el co ahol még a leg­több s küszködés, vannak biztató ígéretek. Zeneszerzőink nagyrésze keodi megérteni — ha nem ie tudja még művészileg igazán megvalósí­tani —, hogy a zenének is realis­tának kell lennie, népszerűnek és dallamosnak, hogy a magyar nép­zenéne és a klasszikus magyar ze. r -irodalomra, mint alapra építve ".éli tovább mennie, hogy kifejez­épftö népünk új érzelmeit." A to­vábbiakban biztató jelenségként be­szélt az ,,Aranycsillag" ós a „Csí­nom Palkó" új magyar operettek megszületéséről. Ez azonban csak a kezdet, a továbbiakban többet vá­runk zeneszerzőinktől. Meg kell érteniük, hogy a zene éppen olyan társadalompolitikai jelentőségű, mint az ideológia bármely más te­rülete. A zenének is hozzá kell já­rulnia ahhoz, hogy a nép széles ré­tegei t a szocializmus építésének szellemében neveljük, hozzá kelt járulnia, hogy dolgozó népünkben hazafias érzelmeket ébresszenek és önfeláldozó munkára serkentse őket. A zeneművészet hatalmast erő. vei fejezheti ki a tiszta, szép címberi élet kibontakozását. (Beet­hoven: V., IX., Csajkovszkij: V., VI. szimf. stb.) A szocialista rea­lizmus legjellemzőbb tulajdonsága a forradalmi fejlődés valóságának hű ábrázolása. Küzd a valóság sö­tét, halódó jelenségei elLen: szen­vedélyeaséggel és erővel támasztja alá az új emberi kapcsolatok szép­ségét és nemességét, melyek ki­zsákmányolástól mentes rendszer­ben születtek. Felfedezi és megra­gadja a mai életben az új csiráit, tevékenyen közreműködik az új élet építésében. Megénekli a népnek és korunk legkiválóbb embereinek er­kölcsi szépségét ós nagyságák (Arufyunján „Hazaszeretet" kantá­ta, Sosztökovics: „Dal az erdőről" oratórium, Alexandrov: „Sztálin kantáta'1, stb.) Különböző nemzeti­ségű és fajú népeket tud egységbe tömöríteni. Hogy ea nemcsak üres szólam, arra példa Sztoján Daiszka. lov, Dimitrov díjjal kitüntetett bol­gár író „A szabadság dala" cím­mel megjelent rövid emlékezése az ezév augusztusában Berlinben meg­tartott Világifjúsiigi Találkozóra: „Deutdzhes Theater ezir.padán megjelenik egy néger nő. A konferanszié bejelenti: Szu. haszini Dzsam'oekár elénekli a 6zabadság dalát. A legkülönbözőbb népek és fal­ták küldötteivel telt terem el­csendesedik. A kísérőzene ls az ének hatása alalt szinte látják, ahogy a tro­pikus napsütésben a telhetetlen gazda korbácsa alatt, fekete em­berek milliói sínylődnek a gyil­kos munkában, vágyakozva a szabadság után. Az énekesnő úgy énekelt; mintha énokétöi függene eokmil­lió feketebőrü társának a szabad­sága. A hallgatók úgy vélték, hogy már nem re énekel, gvönyö­rü tömör hangjv már úgy hang­zott, mini a szabadság harangja. Egy lenszőkehajii gyermek kö­zeledett a színpadhoz, kezében vörös várágcsoko'r3l. Az énekesnő az utolsó han­goknál tartott, Vr.iUantolt és ész­revette a sápadt gyermekareot, a könnyekkel .olt gyermekszeme­ket, az ölelésre táti karokat. Az énekesnő hangja elcsuklott ós a befejező énekhang helyett fájdalmas zokogás tört fel a tor­kából. Mozdulatlanul állt a ref'ektor­fényben, megford id hogy a szín­falak mögé szabi ljoi, de a hai­ványarcú gyermek kitúrt kaija ntagiáRí tolta Feléje em'-te kisírt szemét és remegő kézzel aínjujiolta a vö­rös virágcsokrot. A néger asszony fe'.kapta a gyermeket virágostól és a szín­falak mögé szaki It vele. Volt aki a teremben hangosan sírt..,' A zsűri tagjai kezükbe törölték meg a szemüket. A terem zúgott a tapstól és a dübörgéstől, de sem a néger asz. szony, aem a szőke német gyerek nem jelentkezett. Megszólalt a konferanszié hang­ja: ... A néger énekesnő, néhány hónappal, mielőtt a fesztiválra jött, elvesztette gyermekét. Autó­buszon utazott a kisfiával. Egy amerikai felháborodott, hogy vele együtt az autóbuszon feketebő­rüek is uraznak, felkapta a gyer­meket és kidobta az ablakon. A kétéves kisfiú összetört koponyá. val maradt az aszfalton... — Ami go home... ami go home. •. kiabálták elsőnek az amerikai küldöttek, akik közül nemi egy átélt hasonló erőszakos, ságot kapitalista honfitársaiktól. A falak szinte remegtek a gyű­lölet forró lehelietélől. Freundschaft.. • Barátság... kiáltották mindannyian a terem­ben, fehérek, feketék, sárgabőrűek. akiket örökre megbonthatatlan ba. A néger asszony időközben le­küzdötte fájdalmát, újból megje­lent. kézenfogva vezette a gyer­meket. Újra énekelni kezdett. A szőke német gyermek, aki a háborúban vesztette ei apját, any­ját, szeretettel simult a fekete ar.yához, aki azért vesztette el egyetlen gyermekét, mert feketé­nek született. Ünnepélyesen hangzott a barát, ság és szabadság dala. — Egy a jelszónk, a béke... A teremben lévő legkülönbözőbb népek és fajok fiai, megfogták egymás kezét és mint egy hul­lámzó koszorú, amely őrködik a világ jövője, a gyermek boldog­sága és a népei: békéje felett, éne­kelni kezdlték a szabadság és a béke legyőzhetetlen dalát: — Földön égen zeng e-z új diai, ifjúság, ifjúság..." • J^zekke! a gondolatokkal kérjük minden zenét szerető, de minden Szocializmust építő magyar dolgozó nevében az I. Magyar Ze. nei Hét résztvevőit, hogy tudásuk teljes latbavetésével segítsék né­pünket szocializmust építő munká­jában. Zeneileg, tudományos művekben éppenúgy, mint az új zeneművek útján segítsék elő, hogy az élet valóban szebb és vidámabb legyen és dolgozó népünk felüdülést, pihe­nést találjon napi munkája után műveikben. De műveikből tanuljon meg az ellenséget gyűlölni és tanul­jon meg -fáradhatatlanul dolgozni a szocializmus, majd a kommuniz­mus épétéséért, a béke megvédé­séért. Igy valósul meg az I. Ma­gyar Zenei Hét jelmondata; „Zene­művészetünkkel .a népért, a szocia­lizmusért, a békéért!" I.I., Rozsos Antal Kulturális egyezmény a béke szolgálatában A magyar és csehszlovák nép barátságának és kapcsolatainak elmélyítésében igen nagyjelentő­ségű lépés volt az elmúlt héten a magyar-csehszlovák kultur­egyezmény megkötése. A Szov­jetunió felszabadítása mindkét nép, de az összes demokratikus népek száraára lehetővé tette, hogy baráti kezet, baráti segítsé­get nyújtsanak egymásnak és ezen az úton vigyék előre az em­beriség békéért folytatott harcát. Csákra szab3*!, független népek kőzött képzelhető el a gazdasági és kulturális együttműködésnek az a széleskörű lehetősége, amely a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok között fennáll. A felszabadulás előtt a magyar és csehszlovák népet a két ország uralkodó rendszere igyekezett egy­mással szembeállítani. A gyűlöl­ködés, a soviniszta uszítás válasz­falat emelt a két ország közé, amelyet » Szovjetunió felszaba­díiása döntött le. „A nemzeteink közötti kapcsolatok fejlődése be­bizonyította mondotta Siroky e|vlár3 a kulturális együttműkö­désről szóló egyezmény aláírása­kor —, hogy az évtizedeken és évszázadokon át tartó viszályo­kat és ellentéteket sikerült né­hány év alatt eredményesen fel­számolni. A közöttünk fennálló „örökös" ellenségeskedések a nemzetközi imperializmus szolga, latában álló burzsoá kormánya­inkkal együtt tűntek el." Ugyan­erre mutatott rá Révai elvtárs, amikor beszédében kijelentette: csehszlovák és magyar ba­rátság útja szabaddá vált azzal, hogy a magyar dolgozók leszá­moltak a „nagymagyar" soviniz­must hordozó osztályokkal." Két évvel ezelőtt barátsági, együttműködési és kölcsönös se. gélynyuitásl szerződést kötöttünk a Csehszlovák Köztársasággal. Ennek alapján jött létre most a gazdasági és kulturális együtt­működési egyezmény. Ez a kul­turális egyezmény, amint Révai elvlárs mondotta: „...újabb bi­zonyítéka és kifejezője országa. ink békepolltikájának. mert. aki a népek kulturális közeledésén munkálkodik, az a békén mun. kálkodik." A csehszlovák kultura eddig Is nagymértékben gazdagította az egész ország, de a szegedi dolgo­zók kulturális ismeretét is. hoz­zájárult a ml kulturánk tovább­fejlesztéséhez. A szegcdi dolgo. zók az elmúlt színi évadban a csehszlovák népnek a hitleri fasizmussal szemben folytatott ellenállása egyik kimagasló alak­jának harcait ismerhették meg ,,Az üzenet az élőknek" című színműben. Julius Fucsik harca és példamutatása még fokozot­tabb munkára, a békéért folyta­tott következetes harcra lelkesíti a szegedi dolgozókat. Számos csehszlovák filmet mutattak be Szegeden a felszabadulás óta. Hogy csak a legutóbb bemutatott filmeket említsük: A néma barrl­kád. A híd, A májusban történt című csehszlovák filmek nagy se­gítséget nyújtottak a csehszlovák nép harcainak, életének, épfiö munkájának a megismeréséhez. Nem kétséges, hogy a csehszlo­vák nép kulturális eredményeinek a megismerése mindjobban elmé­lyíti a két nép baráti kapcsola­talt. Ez mutatkozott meg tit Sze­geden ls a Csehszlovák Hadsereg Népi Együttese és a Szlovák Népi Együttes szereplésekor. A felszabadulás óta a két nép gazdasági és kullurális kapcsola­tának megerősítésében elért ered­mények a közös harc, a szocia­lista építő munka és a béke ügyé­nek sikerre juttatásáért, fényes bizonyítéka annak, hogy a két nép barátsága megbonthatatlan és a csehszlovák és a magyar nén örök barátságot kötött egy­mással- A magyar-csehszlovák kulturegyezmény egy újabb erős láncszeme a hékéért folytatott harcnak, amelyet a népi demo­kratikus országok a Szovjetunió vezetésével vívnak a világ vala­mennyi elnyomott népének fel­szabadításáért és békéjének bizto­sításáért. 11 SZEGEDI FŐISKOLÁSOK • • A II. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSON A budapesti Műcsarnok szürke épülete előtt autók állnak- Pobetla­kocsik, meg néhány másmilyen. Dél­után van. A Hősök.[erének másik oldatán magas,, fehér árbócciSwu a Szovjetunió, meg a népi demokrá­ciáik zászlóit lengeti a szél. A föld. alatti vasút Sztálin-úti uto'ső meg. állója felöl fúrtad fiúk meg lányok csoportja fordul be a térre. A Mii. csarnok felé igyekeznek. A Szegtói Pedagógiai Főiskola rajzszakos I. és II- éves hallgatói akik feljöttek Pestre, hogy megtekintsék a Képző­művészeti Kiállítást.Beszélgetve ha­kidnaik a széles kőlépcsők felé. Már a lépcső alján olvassák a két óriá­si oszlopra erősített Láttán az aranybetűs feliratot: II. Magyar Képzőművészeli Kiállítás. Följebb érnek a lépcsőkön. Nyil­ván a faragott tölgyfaajtó s belát, ni az előcsarnokon keresztül a ki­állítási teremben. Az előcsarnokban Váradé Sándor „Szovjet harcos" bronz szobrának hatalmasra nagyi­tó l-t kőmása áll — magasra tartja géppisztolyát. Az e'.jől menők szeme, hirtelen kereikre tágul a mcglepetéslöl A terem kitárt ajtószárnya: mö­gött ott áll Rákosi elvtárs. Körü­lölte munkások, katonák,, parasz­tok. — Persze a Póbeda-kocsik! — jut eszükbe. (">, hiszen itt van Rá­kosi elvtárs is — biztosan ö jött az autóval­Hármasával ugorját át a lépcső­fokokat, de még az ajtókig sem érnek el, máris látják, hogy egy kis tévedés van a dologban. Igen, itt van Rákosi elvtárs, d- nem személyesen, hanem Pór Bertatan ket még áfakor som, ha a többség nézetével ellenkezik. Az első teremben hatalmas vásznán. llUMH'U'zen* pyelvón szocializmust rútság köt össze, r amit éppen a bejárattal szem. ben helyeztek el: „Urak or­szágából dolgozók hazája" — ez a kép címe. Rákosi elvtárs a Parlamentben beszélget a dolgo­zóik képviselőivel. A téma megvá. lasztása nagyon szép s a kép ha­tása — különösen az e'.ső pilla­natban — igen erős. De a kis csoport nem 'éri be fe­lüiétos szemléléssel. Közelről vizs­gálják a képet s lelkes, őszintén és szívből bíráló fiatalok keményen megmondják véleményüket a kép techn kai és kifejezésbe'i hiánv.l'j. ról. Rértyi Árpád, meg Birkás Béla a két tehetséges II. éves képviseli a kritikai ellenzékei. No, nem csu­pán azért, hogy kritika legyen, de nem félnek ,Himondani véleményü­elbelyezett másik nagy kép felé fordul a figyelem, llt már nincs viia- A csoport egybehangzó véle­ménye: gyönyörű, hatalmas alko­tás. Kádár György és Konecsni György munkája: „Vihar elölt". A hadibaindti.ó parasztvezért, Dózsa Györgyöt, meg kaszákkal, villákkal, cséphadarókkal fölfegyverzett sere. gét, a százados járom szömvü 'icr­hét lerázná készülő, harcra kelt pa. rasztságot ábrázolja- A kép mély színei, a süttet fellegek mögött föl­hasadó ég liát'iere, a tábor füstje, a paraszti arcok fékezhetetlen dü­he, mind egyet sikolt a szemlélők felé, a pusztító nyári vihar előtti folyiott csend rettenetes feszültsé. gét, amelyet a következő pillanat­ban már az c'.emck tombolása, a minden gyengét, minden bizonyta­lanul állót elsöprő vész kővel. Tárlalveze'iöre nincs szükség a csoport számára. Winkler László elvtárs, a főiskola rajz tanszékének vezető tanára magyarázza meg hall­gatóinak a képeket s hívja fe! a fi­gyelmet olyan ábrázolási módokra és lehelőségekre, amit a hallgatók még nem ve6znek észre. Béres Tenő: „Az urak üzenete' és Benedefo Jenő „Partizánok" cí­mű képét egyhangúan ismeri el a csoport. A tanítónak, Winlder Lász'ónak kénéhez érnek: „Ady olvasásakor". Kis zavar tesz úrrá a csoporton, de a leghátrabbak már festőművészei-nk általában nem áb­rázolják a munkál, vagy a népet olyan sikerrel, min't például a mult, akár progresszív, akár éppen az elnyomást tükröző jelenségeit. Olyan harc ez, amelyet nem lehet átugorni s minden festőművésznek meg ke!l vívnia saját munkáiban. S miué! hamarabb jön a kezdemé­uyezés, annál hamarabb hoz meg­oldást, eredményi ezen a téren­A legjobb szoborként talán So­mogyi Árpád, agronómus lányt áb­rázoló munkáját ismerik el- Marisa István Villanyszerelő-je újra fel­borzolja a vitát. Birkás Béla kö­römszakadtáig harcol mellérte, de alapos érvekkel bizonyítják be neki, hogy az arc nem elég kifejező és főleg a szerszámoik kidolgozására fordította a fősúlyt a művész. Végére érnek a kiállításnak. Do utánuk, helyettük ú/ latogalók ezrei mondják a véleményt: remek technika, s remek jellemáb­rázo'ás. Mé"is van kifogásolni való. Az, hogy Winftler elvtárs nem nyúl nagyobb s forradalmibb, mai é'e. tiinket áhrázo'ó témák után- A ki­állítás eé'«zére is jellemző még. hogy — bár sok az új téma — jönnek. Diákok, munkások, fiatalok és öregek s jónéhányan faluról is. Rendszerint kettesével, hármasáva­jönnek. A beszélgetés halk zaja tölti be a termeket. Az egész nép ismerkedik az új magyar képzőmű­vészet alkotásaival­— Tanulni kell s dolgozni kell sokak — vonja te a következtetést mindnyájuk számára Hányi Árpád másodéves ha.lgató. A második képzőművészeti kiál. látás sok újat- sok eredményt ho­zott a tavalyival szemben. Már nem félnek művészeink az új té­máktól, bár még gyakran bo'ilik az ecset vagy a véső a ma ábrázo­lásakor. A szegedi főiskolásod számára igen sokat jelentett a kiállításon töltőit három nap. Megismerkedtek új képzőművészetünk legjobb alko. fásaival, fejlődött kritikai és mű­vészi érlékelőkészségülk, egy lépé', sel közelebb kerültek a festők 'és szobrászok Úttal művészion ábrá­zolt man életünkhöz, (fejér) Tiranában befejezték a magyar-albán kulturális egyezményt előkészítő tárgyalásokat párt kiállításán és megtekintették azt a házat, ahol a pártot megaia­(MTI). A Tiranába érkezett ma­gyar kulturálté küldöttség csütör­tökön és pénteken megbeszéléseket folytatott az albán-magyar kulturá­lis egyezmény előkészítésére. A magyar küldöttség tagjai lá­togatást tettek az Albán Munia­pílotitték. Részt vettek több kultnirá, lis rendezvényen is. így az Albini Filharmóniai Tártrság hangvor-e™. nyér

Next

/
Thumbnails
Contents