Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

2 SZERDA, 1951. NÖNpMBER 14. BUENOS AYRESTŐL — SZEGEDIG Az amerikai békeharcosok hős küzdelmeit és az imperialisták népellenes uralmának kegyetlenségeit tárta fel egy Argentínából hazatért magyar dolgozó Jugoszlávia dolgozó parasztsága harcba indult Tito klikkje ellen Horthyék 25 éves uralma alatt az elnyomott, nyomorgó nép minden reménye a kivándorlót volt. Az emberek ráeszméltek arra, hogy többé nem bízhatják sorsukat olyan kormányzati rend-szerre, amely nem egyéb, mint a német fasiszták erőszak-politikájának vak eszleöze. A német fasiszták hatalmával együtt nőit ama. gyar dolgozó nép kétségbeesése is, A harmincas évek körüli súlyos gazdasági válság, amely nem nz egyes kormányok, hanem a rendszer politikájának következménye volt, amikor a jobboldalt szociáldemokraták Peyerékket az élükön nemcsak a munkásosztályt, hanem a dolgozó parasztságot is elárulták, a nyomor áldozatainak, révedező tekintete egyedül a vdndorbolon tudott megpihenni. Ez új reményként csillogtatta meg a megszépítő távolságok nemsejtell csalódásait. A pillanatnyi megnyugvásnak jóleső érzése festette színessé a jövőt a kivándorló ma. gyar dolgozók előtt, akik csak hosszú kálvária után jöttek rá, hogy sorsuk helyeit csak a bilin, cscik változtak. Ilyen szenvedések közepette akasa. tolta 1937-ben a hálára szegényes vándor tarisznyáját " Firilyánszki Bála is, hogy apját követve, aki a Szegedi Cipőgyárból menekült el korábban a nyomába szegődött szegénység elől —. hogy ő is Ar. gentinábaji keressen menedéket a nyomorból. Buenos-Ayre*! Ez volt előtte a remények és a puszta létért való emberfeletti küzdelem sokmilliós varosa, ahonnan a mult hó végén, hosszú kálvária után visszaérkezett a közben hazájává vált Magyarországra. Szegedről, a Petőfitelepről kelt a bizonytalanság hosz. szú vándorú íjára, mert előtte is, mint annyi más ezer magyar előtt, idegen lett a hazai rög, ahol esi. rázni látta a pusztulás magját, amely közben haj lásba szökött, utána pedig ugyanolyan gyorsan eltűnt, átadva helyéi egy sokat álmodott, új, boldog hazának. A világban szétszóródott magyarok sziveben azóta lángol a visszatérés le küzdheteilen vágya, amelyet a Szovjel Hadsereg diadalmas győzelmei ébresztettek fel. Most már a nehézségek ellenére is egymást követő csoportokban érkeznek haza visszavándorló magyarok. Az elnyomás menekültjei megdicsőülve, boldogan lépnek újra magyar földre, ahol — mint Firilyánszki is elmondja — első gondolatuk, mint hála száll a nagy szovjet nép és annak vezére, a bölcs Sztálin felé. A felszabadulás óta rendezett magyarországi ünnepségek alkat má. val a Buenos-Ayresben élő dolgozók rádióhoz szorított füllel hall gatlák ez ab ad hazájuk ünnepségeit, ami bőséges kárpótlás volt számukra azért a sok keserűségért, amit az európai fasizmus leverése óla az Argentínába szöktetett reakciós elemek okoztak. Argentínai pusztulnak. Akit egyszer elvisznek, annak eoha többé a nyomára nem akiadhat senki. Különösen a „Jövő" című buenos. ayresi kommunista lap munkatársait üldözték és gyilkolták. Simon László dr., az Argentínába szökött magyar fasiszta ügyvéd, a „Délamerikai magyarság" véresszájú szerkesztőjének ez sem volt elég. Gyalázatos intrikáíval kiharcolta a kommunista lap betiltását. így akarják ráerőszakolni a kivándorolt magyarokra a klerikális irányzatú Magyar Szól, amelyet Magyari Nándor, a Vatikán mindenre kaphatá bérence szerkeszt, vagy a másik fasiszta szennylapot, a Magyar Életet. A párt tudja, hogy mit jelent haladószellemű sajtótermék nélkül lenni és úgy oldotta meg a helyzetet, hogy Uruguayban nyomatja az argentínai magyar kommunisták lapját, a Magyar Szemlét, amelyet illegálisan terjesztettünk BuenosAyresben. A fasiszta terror nem félemlíti meg a dolgozókat, sót még erősebb lendületet ad az argentínai munkásmozgalomnak, amelyet a párt nagy körültekintéssel irányít. Három irányzat folytat élet-halál harcot a halalomért: a radikálisok, akik az USA uralkodó köreinek fizetett ügynökei, a peronislák, akik a legvadabb sovinizmus alapjan állnak és a Kommunista Párt, amely a dolgozó tömegekre, a béke híveire és az elnyomott demokratikus szakszervezetekre támaszkodik. A Kommunista Párt nagy népszerűségét a legjobban az bizonyítja, hogy — bár a tömegek nyomora leírhatatalan —. mégis meg hoz minden áldozatot érte. Legutóbb ak. kor mutatkozott ez meg konkréten, amikor a párt több százezer példányban, 5—10 és ennél nagyobb pcso értékű emléklapokat nyomatott ki, amelynek minden darabját még aznap megvásárolták. így teremtett magának választási- és sajtóalapot a párt. argentínai dolgozók kövekezetesbé keharcából, áldozatkészségéből és határtalan hősiességéből. Amíg elnyomás alatt tudtuk hazánkat, senki sem gondolt arra, hogy visszatérjen, de a szabad Magyarország álmainkban is mintha hívott volna minket, szerencsétlen hontalanokat, akiknek a magyar és a moszkvai rádió adásai adtak erőt a megpróbáltatások súlyos óráiban. A fasizmus idején szinte kerültük egymást odakint, de a felszabadulás után. — eltekin.tve a kimenekült fasiszta spicliktől — mindnyájan úgy éreztük, mintha mindannyian testvéreit lennénk. Ha összetalálkoztunk, csak a felszabadult Magyarország sikereiről, a Szovjetunió segtíségéről beszéltünk. Mindenki tudott valami szépet mondani újjáépített hazánkról. Tudtunk az épülő hidakról, Sztálinvárosról, n nép emelkedő életszínvonaláról, az ötéves terv célkitűzéseiről, de, hogy igazán mit jelent a magyar nép számára a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítsége, azt csak akkor éreztük, amikor átlépve a halári, egyik ámulatból a másikba estünk, mert, amit láttunk, azt egyikünk sem tudta elképzelni. És ahogy telnek, múlnak a napok, mindig jobbttn látjuk azt az utat, amelyre annyi szenvedés után a magyarság is rálépett. Buenos. Ayres ben azzal búcsúztattak el minket az elvtársak, hogy itthon kövessük a Párt és népünk szeretett vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak szavát. Ez volt az utolsó, de egyben a legértékesebb útravaló, amit vándorulunkon kaptunk és amiért mindiig szeretettel fogunk gondolni az Argentínai Kommunista Pártra, Ormos János. A belgrádi fasiszták igyekeznek minden eszközzel megakadályozni, hogy a világ népei tudomást szerezzenek Tito paraszTellcncs politikájának súlyos következményeiről. Erőfeszítéseik azonban hiábavalók, mert az országból menekülő üldözöttek révén az egész világ ismeri a jugoszláv nép szenvedéseit. A jogaitól megfosztott jugoszláv parasztság he.yzetéről és az egész ország elkerülhetetlen gazdasági csődjéről maga a belgrádi rádió számolt be legutóbb, amikor hírül adta hogy a közszolgáltatások árát ötszörösére emelte fef a kormány, hogy „ezáltal megakadályozza az inflációt." Hozzátette a belgrádi rádió hírmagyarázója, hogy erre a gazdák — akik alatt a kulákoknt kell érteni — érdekében is szükség volt, akik enélkiil nem találhatják meg a számításaikat. Ezzel végképpen a fejetetejére állították a legkézenfekvőbb logikát is, mert ugvan mi hasznát látla a mezőgazdaság annak, ha megdrágul a vasút, a posta és általábnn a közszolgáltatások ára? A Tito—Rankov'ics rabló klikk úgylátszik akkor vesztette el a fejét, amikor rájött, hogy képtelen megállítani a gazdasági válság pusztító hullámait. Ez különben kiderül Petrovnak a SzociflliszVcseszknle Zemlegyelle.bcn most megjelent cikkéből és a hetek óta Jugoszláviából érkező teljesen egyező hfrekből is. Az ország csődjét a fegyverkezés óriási költségei és az okozta, hogy az USA prédája lett minden értékes nyersanyag. A jugoszláv lapok beismerése szerint Dalmáciában a szőlők területe 33 százalékkal, a bor. A Vatikán hivafa'os lapja beismeri: a pápa a háborús uszítók szolgálatában áll Ezt az emléklapot bocsátotta ki az Argenliniai Kommunista Párt különbözö összegű címletekben, hogy a mai napra kitűzött válaszkiivándorlásom j tdsok és az Uruguayban nyoma'o'.t első csalódása az volt — beszéli el Magyar Szemle cimű lap előAlUláFirilyánszki — , hogy hiába merte. 1 sai költségeit fedezhesse. kiittam innen n munkanélküliség őrlő gondjai elől, mert ott is ezerszámra voltak, akik hónapokig sem tudlak elhelyezkedni. Apám segítsége nélkül elpusztultam volna, hiszen csak hónapok múlva kaptam az egyik építkezésnél éhbérért munkát. Itt annyit kerestem, hogy az életemet valahogy fenn tudtam tartani. Kát évig do'goztam, mint mai. ferhordó havi 80 posoért, ami megfelel a forint értékének Ebből 30 pcsot fizettem lakásért, a többiből podig úgy tengődlem, mint minden kivándorló, aki már az első héten rájön, milyen keserű az amerikai kenyér. Ma különösen a tálcások, de általában minden nagyon drága Argentinban. Egy valamennyire elfogadható munkáslakás havi bére 200 peso, a kereset viszont, amely a legjobban fizetett szakmában sem emelkedett két év óla — állag 500 pcso körül mozog. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy kiló hús BuenosAyresben 10 peso, úgy könnyű ki számítani, hogy milyen súlyos hely. re!ben élnok olt a dolgozók, akik egyedül a Kommunista Párttól vár. ják sorsuk jobbrafordulását. A párt azonban két év óla, bár látszatra legálisan működhet — a legkcgycl. lenebb terror alatt áll. Helyiségeit alig merik látogatni a tagok, mert nem múlik el nap, hogy be ne rontsanak a pár .'helyiségbe felfegyverzett terroristák, akik vagy a helyszínen gyilkolnál!:, vagy kihurcolják az áldozatokat löbbszáz kilométerre • sivatagba, ahol menthetetlenül el. A fehér kartonlapra nyomott, kékszínű rajt az argentínai munkásosztály elszánt békeharcát fejezi ki az amerikai háborús gyujlogatókkol szemben. Az emléklap felső részének jelmondata: „Egyesit!, jilnk, hogy erősödjék a világbéke !" Baloldalt n szakszervezeti szabadságért, jobboldalt pedig a minden nap emelkedő drágaság ellen hívja harcba a párt a dolgozó tömegeket. Alul: „A Kommunista Párt" felírás olvasható. A képen, erős munkáskéz vaserővel szorítja az amerikai imperializmus véres kezének csuklóját. A kiadott emléklapok után valóságos hajtóvadászatot indítottak ós jaj volt annak, akinél csak egyei ls találtak belőle. A motozások és ház. kutatások azonban nem sok eredményt hoztak, amiért BuenosAyres fasiszta rendőrsége úgy kárpótolta magát, hogy többszáz embert mándon konkrétum nélkül, puszta gyanú alapján tartóztatott le és tüntetett el örökre. v — Egész visszavándorlási uta. mon ez volt a legédesebb, de egyben a legfenyegetőbb terhem is — mondotta tovább Firilyánszki, mert, ha megtalálják nálam, magam ls olt pusztultam volna el Délamerika távoli sivatagjain. Most nagyon örülök, hogy elhoztam és átadhatom a Délmagyarországnak. Nekünk is örömünkre szolgál a rajz, merj új erőt meríthetünk az A Szovjet Tájékoztató Iroda rendkívül érdekes cikket közöl N, Harin tollából. Harin „A Vatikán szavat és tettei" című cikkében mint az új pusztító háború feltétlen hívét leplezi le XII- Pius pápát, aki az imcprialista háborús uszítók engedelmes szolgája lettMost, sajnos kiderült —1 írja Marin —, milyen nagv a szakadék a Vatikán „békeszerető" nyilatkozatai és a Vatikán tettei között. Sőt mi több, ha figyelemmel kísérjük a Valikán tevékenységét, világossá vá. tik előttünk, hogy a Valikán célja nem más, mint a népek küzütti háború kirobbantása. A cikkíró a továbbiakban utal arra, hogy XII. Pius pápa 1950. március 17-4 pásztorlevelében követelte: valamennyi bíboros numcius és a Vatikánnak az európai orszá. "okban lévő nwhízoPai feltétlenül támogassák az USA lépéseit és en. nek megfelelően gyakoroljanak be. folyást nz egyes kormánvokra és különösen a katolikus pártok vezetőségére. Ez a pásztortevéi — mint annakidején a B"ritner Zei. tung jelentette — nz USA kormánya és a Vat'kán közti titkos megállapodás eredménye volt. E megállapodás értelmében az USÁ.tól függő országokban nz amerikai monopóliumok valósítják meg a gazdasági kizsákmányolást, ugyanakkor pedig a Vatikán vállalja magára .,a szellemi Irányítási". Az USA.nak a demokratikus országok elten irányuló agresszív politikája támogatására elhatározták, hogy különleges tanfolyamokat •szerveznek, amelyeken nz USA tapasztalt ügynökeinek vezetésével klatollkus lelkészeket képeznek ki a kelet-európai országokban folytatandó kémkedés céliára. A Vatikán nagv erőfeszítéseket tesz annak érdekében is — áttanítja meg N. Harin —, hogy egyesítse a katolicizmust n fasizmusa ni!. amely a háborúi írta jelszóként zászlajáraA Berliner Zeitung szerint a Nyugat-Németországban működő agitá_ torok igyekeznek olyan „ideológiai alapot" adni a neofasiszta mozgalomnak, amely összekötő láncszemként szolgál a katolicizmus és a fasizmus között. A cikkíró ezután arra mutat ré, hogy a Vatikán minden eszközzel támogatja Franco fasiszta rend. szerét és az USA koreai agreszszlóját ts. „A fegyverkezés az egyetlen üt, amely segtt elkerülni az új konfliktust" — helyeselte az amerikai agressziót az Osservatoro Romano, a Vatikán szócsöve. . A Vatikán a sajtó és a rádió útján— hangzik tovább a cikk — állandóan fokozza n Szovjetunió és a népi demokratikus országok el'en iránvuló rágnlomhadiáratot. Ezt tevékeny aknamunka kíséri a népi demokratikus országok ellen. A cikk utal a Mindszenti perre és a Grösz perre, továbbá a Csehszlovákiában, Lengyelországban. Romániában és Albániában lefolyta, tott hasonló perekre, majd meg. állapítja, hogy a Vatikán rendkivül nagy szerepet játszik annak az amerikai tervnek mcgvn'ősltásában. melynek eélta a háború előkészítése és kirobbantása a népi demokratikus országok ellen. N. Harin a továbbiakban a Vatikánnak a népi Kína ellen folytatott és többtzben leleplezett aknamunkájáról ír. A Vatikán harcot folytatott és folytat ma ts a béke híveinek nrnv zelközi mozgalma ellen — állapítja meg a cikk és emlékeztet arra, hogy a Vatikán a béke hívei etleni harcban Széles körben alkalmazza nz egyházból való kiközösítést. A pápa „békeszerető szószátyár. kodása" nem kendőzheti e! azt a tényt, hogy a Vatikán ma — miként a mnlthan is — az Imperialista gvujtogatók eszköze — fejezi be cikkét N. HarinA koreai népbad«ere<v ffínarancfltiokftásának legújabb hadi jelentése Phenjiin (TASZSZ). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege főparancsnokságának november 5-i badi'etentése közti, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkéntes osztagokkal szorosan együttműködve, továbbra is kemény harcokat vívnak az amerikai-angol Intervenciósok, valamint a Li Szín Man-féte csapatok elten, jelentékeny veszteségeket okozva azoknak. A középső fronton, Hvancshontóí északra, a 24. amerikai hado9?tály és a Li Szín Man-félc 2. hadosztály egységet légierő, harckocsik és tüzérség támogatásával dühödt tá. madásokat Indítottak hogy áttör, jélc a néphadsereg védelmi vonalait. Az ellenség valamennyi támadását visszaverték és az ellenség nagy veszteségeket szenvedett November 5.én a néphadsereg egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek az ellen, ség négy repülőgépét lőtték le. termelés pedig 50 százalékkal csőkkent. Különösen nagy esés tapasztalható a dohánytermelés terén: 1947-ben 186 vagon dohányt ter. meltek, 1950-ben mindössze 36 vagont. Az idén még tovább csökkent a mezőgazdasági termelésTeljesen csődbe jutott az állattenyésztés is. Ismeretes például, hogy a vajdaságban egynyolcadára csökkent az állatállomány: Montenegróban az utolsó év során 70 ezerrel csökkent a juhállomány. A jugoszláv forradalmi emigránsok sajtójának megállapítása szerint a jugoszláv dolgozó parasztság a szó szoros értelmében az éhség, a nyomor és a jogfosztottság harapófogójában sínylődik. A parasztok nem tudják megvásó. rolni a háztartásukhoz szükséges sót, petróleumot, cukrot. Éhesek és rongyosak. A titóista hatóságok őszszefrják a dolgozó parasztok ingóságait és ha a parasztok nem tud. ják megfizetni az erejüket mégha, ladó adót, elárverezik ingóságaikat. • A kiéhezett, kifosztott szegényparasztok és béresek kénytelenek á kutákokhoz szegődni egy falat kenyérért, egy kiló kukoricáért. Ugyanakkor, amikor a jugoszláv városok és falvak dolgozóinak soraiban valósággal pusztít az éhség, a belgrádi hóhérok a mezőgazdasá. gi termékekkel megrakott vagonok százait szállít iák az USA-ba, amiért cserébe amerikai gazdá'k fegvvert és katonai felszereléseket kütoenek. — A Tito-banda azonban nem Törődik a jugoszláv munká«nk és parasztok elviselhetetlen nélkülözéseivel — áttanftia meg Petrov —, őket csak az érdekli, hogyan lehetne minél tobb terméket k'cs'karni a dolgozó parasztoktól. A szegényparasztokat erőszakkal arra kényszerttik hogy a knlákoktól kilogrammonként 100 dinárért vásárolt búzát ad iák be a kötelező beszolgáltatás fejében. Sokezer dolgozó parasztot koncentrációs tábo. rokba zártak, vagv kényszermunkára ítéltek, földjeiket pedig eladták a kulákoknak. — A Tito—Rnnkovics-Viikk, hogy a falun Is megszilárdítsa osztálybázisát, erőstti és minden eszközzel támogatja a kutákságot, — A belgrádi kormány arra számított, hogy ebben az évben 75 ezer tonna húslt, főbb, mint 200 000 tonna burgonyát, csaknem 50 ezer tonna babot, több mint 140 millió liter Tejet, stb. kap a parasztságtól. Ez a begyűjtési terv azonban — sajlójelentésck szerint — meghiúsult: a jugoszláv dolgozó pa* rasztság megtagadja a lerménybeadást a titóista hatóságoktól. Az egész ország területén fegyveres büntető-különítmények cirkálnak, amelyek erőszakkal és terrorral igyekeznek elvenni a gabonát a parasztoktól. — Jugoszlávia kétségbeesésbekergetett dolgozó parasztsága — a fenyegetések és a kegyetlen üldözés ellenére —, a munkástömegget együtt harcba indult Tito klikkje ellen. A jugoszláv nép borzalmas helyzete különösen szembetűnővé válik akkor, ha összehasonlítjuk a népi demokráciák dolgozóinak egyre szé. pülő életével. Ezek az országok, szoros baráti együttműködésben a Szovjetunióval, soha nem látott mértékben felvirágoztatták gazdasági életüket és kultúrájukat. Marokhöbnn feszült n helyzet Párizs (MTI). A Párizsba érkező híreik szerint Marokkóban még mindig feszült a helyzat. Az amerikai United Press telenláse szerint ( asablancában a bennszülött városnegyedet erős rendőrkordonok vették körül é* nagyszabású razziákat tartottak. A Liberation jelentése szerint a hatóságok újabb 435 embert tartózta-tak le. Franciaország dolgozói támogatják a marokkói r.épat és éppen ezért bizta meg a nemzetgyűlés kommunista csoportja Prontenu képviselót, hogy interpellációt Intézzen a kormányhoz a marokkói események ügyében.