Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

4 SZERDA, 1951. NOVEMBER * 1 VIHAROS ALKONYAT Rachmanov színművének bemutatója a szegedi Nemzeti Színházban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésének előkészületei közepette tűzte műsorára a Szegedi Nemzeti Színház Rach. manov: Viharos alkonyat című színművét. A darab bemutatása mé tőképpen támasztja alá a világtörténelem legnagyobb eseményének Jelentőségét mind a téma választat, mind pedig a színészi és rendezni munka, a dara1) teljesértékű, tökéletes kidolgozás ia tetrinte_ tében is. Szovjet színdarab, szovjet próza még nem aratott ilyen nagy sikert a Szügedi Nemzeti Színház színpadán. A siker oka kettős: egyrészt Rachmanov I&aihaiatlan értékű alkotása, másrés: it a színház együttesének kiváltó munkája, amely híven tükrözi vi'»sza a Szegedi Nemzeti Színház raűvészeinek, a rendezői munkának örvendetes fejlődését. A darab szegedi bemutatója ismét igazolta, hogy az alkotó élet számára nincsen Jelentősebb, mint magas eszmeiségű. nagy érzéseket tartalmazó szovjet színmű. Az alkotó élet számára, mert Rachmanov kiváló alkotása fontos tanulságokat és útmutatást nyújt minden ember számára, de elsősorban a tudománnyal foglalkozók számára. Mi ennek a darabnak, a legfőbb tamulsága? Mindenekelőtt az, hogy a Njigy Októberi Szocialista Forradalom nélkül sohasem nyílt volna meg j> tudományhoz vezető út a dolgoztó nép számára, sohasem leheléit volna a tudomány és a technika minden vívmányát a dolgozó nép szolgálatába állítani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ledöntötte a tudomány és a nép között lévő korlátokat. A tudomány, a munka édestestvéreként vonult be a szovjet dolgozók életébe. A szocialista és a szocializmus felé haladó társadalom tudományának rendeltetése az, hogy &z alkotást szolgálja: a nehezet könnyűvé, a bonyolultat pedig egyszerűvé tegye. Ebben hitt K. Timirjásev is. a világhírű szovjet növénybiológus, a szocialista tudomány egyik megalapozója. akit Rachmanov Pole. zsájev alakjában mintázott meg. K. Timirjázev azl hirdette, hogy két kalászt kell learatnunk azon a helyen, ahol azelőtt még csak egy nőtt. Százszorosan és ezerszeresen valósággá vált Timirjázev hitvallása a Szovjetunióban és a szocializmust építő népi demokráciákban. Honnan meríti hatalmas erejét a szovjet tudomány, miért válhatott a haladás motorjává? Azért, mert nem emel válaszfalakat önmaga és a nép közé, azért mert a népet szolgálja és a nép támogatósát élvezi. Milyen nagy. szerűen domborítja ki ezt Rachmanov a Viharos alkonyat-banl Polezsájev professzor a forradalom harcokkal, küzdelmekkel teli nap. jaiban az Amur fedélzetén előadást tart a matrózoknak a növéryek életéről. A harcoló nép az ínséges időkben kenyérrel JutaL mazza Polezsájevet. Kuprijánov, a matróz az, aki elviszi a profeszszor kéziratát a nyomdába, aki segít kirakni a 6zenet, hogy n professzor lakásában tó felgyulladjon a villany, de ugyanez a matróz az. aki könyörtelenül leszámol a forradalom minden rendű-rangú ellenségével. Polezsájev szereld a malrózt, szereti a forradnom győzelméért harcoló munkásosztályt és ez a szeretet egyre mélyül, egyre inkább bizik Polezsájev a mun. kásosztólyban. Leninről, a forradalom vezéréről mondja Polezsájev: „...Én büszke vagyok arra, hogy Lenin kortársa vagyok. Én mélyen meghajolok előtte és azt akarom, hogy ezt mindenki tudja. Meggyőződésem, hogy boldogságra vezeti az emberiséget." Polezsájev a forradalom híve, mert meggyőződése. hogy csakis a forradalom győzelme teremtheti meg az alkoló munka korlátlan lehetőségéit. Az elnyomó cári rend elveiette Polezsájev nagyszerű tervét, mert a terv Polezsájev, a haladó tudós agyában született meg. A pétervéri szovjet ülése hatalmas lelkesedéssel üdvözölte a tervet, meri az Polezsájev agvában született meg, Polezsájev aktív harcosa volt a forradalom győzelméért vívott küzdalemnek. merészen és bátran kiállt az ügy érdekében. „Én a fegyvert már aligha bírnám el, de gondolatban veletek leszek bajtársaim — mondja matrózainak. — Mit tesz az, ha én a dolgozó szobában ülök isi Míg a toll ki nem hull a kezemből, míg a szemem egy A-betüt, egy B-betűtöl meg tud különböztetni, addig a magam módján fogom a hazám védeni és az íróasztalom lábával fosom széttaposni az ellenséget." Amikor első alkalommal vesz bú. csút Bocsarovtól. szeretelt tanítványától, — aki fegyverrel a kezében harcol a győzelemért, — ezekkel a szavakkal válik el tőle: „Siessen a forradalommal, fiacskám. Feküdjön nek'i. Ez a maga érdeke... és az enyém is." Polezsájev tervét - alóra váltja a munkásosztály győzelme, akkor, amikor már-már úgy látja, hogy minden elveszett, legalább is egyidőre. Bár minden erőt az intervenciósok elleni harcra kell mozgósítani, bár ezer és ezer helyen támad az ellenség, a teívmé. , gis megvalósul, mert Lenin elvlárs, i a bolsevikok, a munkásosztály tisztában van a tudomány hatalmas erejével és azt a nép ügyének szolgálatába állítja. Lenin elvtárs a legnehezebb időkben is időt szakít arra, hogy elolvassa a professzor könyvét, hogy személyesen értesítse a nagy örömről: az agrobiológiai intézet felállításáról. Valóra vált tehát mindaz, amit Polezsájev a forradalom nap. jaiban írt újságcikkében vallolt Retrográd, a születő Szovjetunió, de az egész vi'ág tudósai számára is: „Csak a tudomány és a demokrácia. a tudás és a munka, ha szabad, kölcsönös megértésen alapuló szövetségre lépnek, a dicsőséges vörös lobogó árnyékában lud mindent újjáteremteni az emberiség javára." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokratikus országokban is a haladás motorjává vált a tudomány, mert a népet szolgálja, a nép támogatását élvezi. Ugyanakkor a kapitalista nyugaton a tudomány és a nép, a tudomány és az élet közötti szakadék egyre inkább mélyül Az amerikai kapitalisták páncélszekrényei valóságos temetői az értékes elgondolásoknak, amelyeket az élet hívott napvilágra, de nem jelent újabb elnyöket a nagytőkéseknek. A kizsákmányoló társadalomban hajtóvadászalot indítanak a haladó tudósok ellen. Ar. angol-amerikai imperialisták a tudományt egyenesen függővé tették a Wall-Street mágnásaitól: a tudományos kutatómunkák iránya teljesen imperialista érdekekre támaszkodik. Az emberiség legnagyobb büszkségét, a tudományt az imperialisták a kizsákmányolás véglegesítésének eszközévé igyekeznek változtatná. Azok ,a tudósok, akik nem ismerik fel a tudomány igazi jelentőségét, akik hűségesen kiszolgálják az .mperialista érdekeket, olyan munkát végeznek, amely csupán művelőinek „tudáléko6«ágáról" tanúskodik, de semmiféle befolyást nem gyakorol or. száguk fejlődésére. Ez a tudomány nem az élelet, nem a dolgozó nép feleme'kedését, hanem a pusztítást szolgálja. Az imperializmus elzárja &z életet a tudósok elől. Vakká válnak ezek az emberek, akik nem i® akarják meglátni az igazságot, elbújnak előle. öncélú művelőivé válnak tudományos munkájuknak. Ezeknek a tudósoknak típusát rajzolja meg mesterien Rachmanov Varabjov alakjában. „21. el min. nél messzebb. Elzársózni. Kulcsra, Semmit se hallani 6emmit 6e ludni, semmit se látni. Csak a tudomány. Csak a tudomány." — mondja Varabjov, mig kinn az utcán fölzúg h géppuska sortüze. Élesen kidomborodik a darabban a két tanítvány, Bocsárov és Varabjov ellentétes jelleme. Bocsárovot a tudomány szeretele, a tanítómester iránt érzett mé'ységes tisztelet. a forradalom győzelméért vívott közös harc fűzi Polezsájevhez. Varabjov, ez a kétszínű. karrierista, csúszó-mászó alak tündökölni akar a professzor dicsfényében, de amikor látja, hogy a professzor hajthatatlan és megingathatatlan a forradalom ügye iránli odaadásban, aljasul, a leghitványabb eszközökkel igyef.cszik megakadályozni munkájában. tanulságul Szolgál Rachmanov kitűnő alkotása azoknak a tudósoknak, értelmiségünk azon mind kevesebb részének, amely még mindig távol igyekszik magát tartani az éleitől, a dolgozó néptől és annak napi munkájától s a marxizmus-leninizmus tanításainak elsajátításától. Rachntenov színműve az ő számukra is világosan igazolja Sztálin elvtárs szavainak igazságát: „Az elmélet tárgytalanná válik, ha nem áll kancsolalban a forrada'mi gyakorlattal, éppúgy, mint ahogy a gyakorlat vakká válik, ha útját nem világítja meg forradalmi elmélettel." A „Viharos alkonyat" Sztálin elvtárs ta. nílását sugározza felénk: „Nem lehet leninista az, aki kedvenc tudományával csiak szűk értelemben vett szakemberként foglalkozik , e mellett politikai, közéleti ember nek is kell lennie, aki élénken érdeklődik az egész ország sorsa iránt és aki jól ismeri a társada. lom fejlődésének törvényeit, fe! ludja használni ezeket a törvénye, ket és tevékeny résztvevője akar lenni az ország politikai vezetésének." Komor István rendezői munkája nagymértékben hozzájárult a darab nagy sikeréhez. A rendezés mindvégig* következetesen hű marad a mű eszmei mondanivalojálicz, azl töké.etesen alátámasztja. Különkülön elemezhetnénk itt, milyen alapossággal, finomsággal domborította kt a rendezés a cselekmény egy-egy jelentős fordulópontját, az alakok fejlődésének egyes mozza. natait. A darab egyes megrázó, magávalragadó je.eneteinek hatásossága az elmélyült, alapos színészi munka melleit a rendezés igen nagy érdeme. A darab befejező jelente azonban eszközeiben kissé eltér a szocialista realista színjátszás művészi megoldásaitól. Polezsájev professzor a Lenin elvtárssal való beszélgetés után nyomatékosan hangsúlyozza: „Most dolgozni kell, dolgozni!" A rendezés ezt megtoldotta azza;, hogy Polezsájev besiet a dolgozószobájába, felmegy a létrára, kiragad egy könyvet, amelyben gyorsan lapozni kezd, majd ezt hirtelen abbahagyva, felegyenesedik, miközben a függöny lassan legördül. Ez a megoldás kissé szimbolikus értelmezését adja annak a ténynek, hogy Polezsájev munkához lát. Ugy érezzük, ez a megoldás túlságosan a színpad számára készült- További javításra szorul még az énekkar munkája. A darab legkiemelkedőbb alakítása Barsi Béla Polezsájev professzorba. A sokoldalú, kiváló tehetségű színész a legteljesebb tökéletességgel domborítja ki a Pr<>fesszor alakját. Megtalálta Pole. zsájev professzor világos színpad: rajzát, ami jellemét élettel telivé, valószínűvé teszi. Barsi Béla Polezsájev professzorjában teljességgel, a jellem sokrélü. gazdag kibontakozásában ismerjük meg az emberek és a tudomány szeretetétől ál. hatott tudóst, aki e'jegyzi magát a forradalom ügyével. Bars. Béta jól beállított vonásokkal rajzolja meg az optimista, a munka szere, tététől áthatolt tudóst, akit nem tör le a sikertelenség, akit a tanítványában való csalódás arra késztet, hogy levonja a tanulságokat a jövő számára. Barsi Béla Polezsá. jevje az alkotás vágyától duzzadó tudós, de nemcsak tudós, hanem emellett igazán ember is: a derű3, egészséges humurú, őszinte ember akit munkájában a használniakarás, a nép határtalan szerelete vezet Hogy mennyire felül tud kerekedn, az ilyen ember a legnagyobb nehézségeken, a .egnagyobb csalódá. son is, lenyűgöző erővel mutatja be ezt Barsi Béla abban a jelenetben, amikor tudomására hozzák, hogy az elnyomó cári rendszer viszszauiasította tervét. Mozdulatai, arcjátéka meggyőző erővel tükrözi vissza Polezsájev belső vívódását, majd azt, hogyan nyomul a fájdalom helyébe a megdönthetetlen akaraterő, a munkája sikerébe vetett szilárd hit opiimiz. musa. Kár, hogy a rendezés a bemulató előadás után kissé lefékezte az első felvonás egyes jeleneteiben a professzor nemes indulataiból fa. kadó kitöréseket. Barsi Béla mindenegyes mozdulata a legteljesebb i összhangban van Rachmanov Polezsájevjának kitűnően megrajzolt egyéniségével. Mindent összevéve Barsi Béta alakítása alapjaiban meghatározza a darab sikerét. Pelur Ilka Mária Lvovnáiát mély együttérzéssel szivébe zárja a közönség. A hűséges segítő életlár. sat ismerjük meg benne, aki kecr vosséigével, közvetlenségéivel számos jelenelében elragadja a közönség leiszcsét. Hibája ennek az alakításnak, hogy Petur Ilka Mária Lvov. nájában nem érezzük eléggé, h j v nemcsak felesége, hanem meggyőződéses eszmetársa is Polezsájev professzornak. Pelur Ilka nem hangsúlyozza ki ezeket a motívumokat, nem érezzük játékában eíég. gé a politikai állásfoglalást. A kivezető út Mária Lvovna jellemének teljes megrajzolásához a darab eszmei mondanivalójának mély, elmélyültebb tanulmányozása és átérzése. Inke László Bocsárov szerepében eljutott a művész alkotásának legértékesebb eleméhez, a nézővel való belső kapcsolat tökéletes megteremtéséhez. Különösképpen nagy érdemié ez Inke Lászlónak azért, mert A népek közötti igazi testvéri barátság és a minél szorosabb politikai, gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit Is_ a Nagy Októberi Szocialista Forradalmi teremtette meg. A győzelmes forradalom óta a Szovjotun'ó minden segítséget megad ahhoz, hogy ez az együttműködés minél szorosabb, minél elmélyültebb legyen. Ennek köszönhetjük, hog ' a közelmúlt napokban Szegeden is gyönyörködhettünk a Kínai ifjúsági Művészegyüttes emlékezetes szeren, lésében. Képünk a Művészegyüttes énekkarának egyik csoportját mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház színpadán, amint a Sárga, lolyó-kantátát énekli. Háttérben a Kínai Népköztársaság címere látható. ( Megnyílt „A kommunizmus építkezései • kiállítás a béke művei" A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évi >rdulója alkalmából a Magyar-Szovjci Társaság a Szépművészeti Múzeumban kiállítást rendezett „A kommunizmus építkezései — a béke művei" címmel. A kiállítást kedden délben ünnepélyes keretek között nyilollák meg. A megnyitó ünnepségen megjelentek: Rónai Sándor elvlárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnök a. Kovács István cóvtárs, a Magyar Dolgozók Parija Központi Veze őségének titkára, Horváth Márton elvtárs és Szabó István elvtárs altábornagy, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag. jai. Jelen vo'-itak még az ünnepélyes megnyitáson J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió nagykövete, a többi baráti állam külképviseleteinek vezetői és Ivan Petrovics Kargalcev elvtárs, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Dezső József elvtárs, a MagvarSzovjet Társaság budapesti titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Erdei Ferenc miniszter mondott megnyitó beszédet. cz az alakítás eddigi fejlődé 'nek lényeges fordulópontja és kiteljesedése, Inke László bebizonyította, lud pozitív hősöket alakítani úgy, hogy ez hiteles, meggyőző, m'l;>en álélt alakílás legyen. Bocsárov jellemének megrajzolásában sikerrel egyesíti a gyermeki szeretetet, a gyöngédséget az elvhűséggel és a kövei keze les, meg nem alkuvó forradalmisággal. Varabjov minden aljasságát és hitványságát kitűnően rajzolja meg Apor László. Valóban gyűlöletes, ellenséges ez az ember, aki csak „gerinceskedni" tud; elvtelen, üres, karrierista tudósjelölt, aki mérhetetlenül gyáva s elsöpri a forradalom lendülete. Gyűlöli Bocsárovot, mert f éltékeny tudós társára. Gyűlöli, meri Bocsárov forradalmár. A nép gyűlölete sokkal la erősebb nála a tudomány szereteténél. Ezt az író állal művésziesen megrajzolt egyéniséget sugározza és domborítja ki teljességgel Apor László. Az ő élethű ábrázolása következtében méginkább elválik &z arany a salaktól, méginkább kidomborodik Boc&árov jelt: miének nagyszerűsége. Apor László egyedüli hibája, hogy kissé túlságosan kidomborítja Varabjov gyávaságát s így nem támasztja alá kellőképpen azl a lényt, hogy az ilyen ember inkább veszélyes, mint nevetséges. Igen fontos helyet foglal el a darabban Kuprijánov, a malróz, akit Lakky József alakít. Kuprijánov a forradalmi munkásosztályt testesíti meg. Polezsájev professzor raj la keresztül kerül még közelebb a munkásosztályhoz. Egyike ő a munkásosztály legöntudatosabb tagjainak, aki kérlelhetetlen az ellen seggel szemben, aki elszántan indul harcba a régi társadalom megdöntéséért. De amint a Bolsevik Párl vezette munkásosztály megvédi, söl ápolja mindazt, ami a forradalom sikerét és az új világ megteremtését segíti elő, úgy Kuprijánov is képzetlensége, egyszerűsége ellenére is tisztelettel és megbecsüléssel adózik a tudománynak, azoknak, akik megtanítják őt a tudomány ismensleire. De gyűlöli és elveti a gerinctelen Varabjovokat. Lakky József általában megoldotta felada. tát. Sikerült egészen közelhozni a közönséghez Kuprijánov alakját, éreztetni, hogy a matróz amennyire gyűlöli az ellenséget, úgy szereti azokat, akik a nép érdekeit szolgálják. A közönség nagy szeretettel fogadja Kuprijánovot, valahányszor magjelenik a színpadon. Ez a mélységes szimpátia és szeretet akkor éri eté tetőfokát, amikor elhelyezi a kenyeret a professzor asztalán. Érezni lehet ennél a jelenetnél a matrózból kiáradó határtalan szeretelet és megbecsülést. Lakky József a darab előadásai során igen sokat fejlődött, azonban még sc. kat kell csiszolnia alakításán; még nem készült el Kuprijánov alakjával. És itt elsősorban az alak megformálásának eszközeiben van a hiba gyökere. Lakky József Kuprijánov termesze les nyerseségét, darabos Igát külsősége® eszközökkel, például erőltetett léptekkel, kissé groteszk mozdulatokkal, sokszor indokolatlanul erőteljes hanggal igyekszik érzékeltelni. Igy a matróz nyersesége, darabossága mesterkélten hat. Lakky Józsefnek el kell vetnie ezeket a formalista eszközöket s mélyebb átéléssel, a matróz alakjának alaposabb tanulmányozásával tökéletes Kuprijánovot alakíthat. , Meg kell említeni az epizódszereplók közül Kovács Máriát, aki a cselédlány szerepében igen ügyes és jól megrajzolt alakítást nyújtott. A diákok közül Iglói György tünt ki. Rácz Imre, Ambrus Edit, Nagyváradi Ágoia, Lakatos János, Várady Árpád, Czimer István, Kenyeres Zoltán, a darab többi epizódszereplői is hozzájárultak az előadás méltán kiérdemelt nagy sikeréhez. Faragó Jena,