Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-23 / 247. szám
V J^ER.V ..." AZ MDP CSONGRADMEGYE A Német Szocialista Egységpárjj felhívása a német néphez Szegedi üzemek lelkes készülődései november 7-re Dolgozó parasztok és mezőgazdasági tudományos kutatók eredményes értekezlete Alsóvároson TS AGA NAK 'LAPJA Vn- ÉVF. 247. SZÁM AKA 511 FILLÉR KEDD, 1951. OKTÓBER 23. I Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére újra fellángol a bányász áldozatkészség tüze Határtalan lelkesedéssel fogadták vasárnap Tatabányán a bányásxtanácskoxás résxtvevői népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat 'A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a bánya. és energiaügyi minisztérium vasárnap Tatabányán bányásztanácskozást rendezett. A tanácskozás 9 óra után kezdődött meg s a résztvevők felállva, percekig fartő viharos, kirobbanó, lelkes tapssal üdvözölték érkezésekor népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Megjelentek a tanácskozáson: Gerő Ernő elvtárs, államminiszter, a Népgazdasági Tanács elnöke. Vas Zoltán elvtárs, miniszter, a Tervhivatal elnöke, Apró Antal elvtárs, a SZOT főti kára. a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja), a bánya- és energiaügyi minisztérium és a Bányász Szakszervezet vezetőt. Helyet foglalt az elnökségben a magyar bányászat több élenjáró dolgozója Is. A tanácskozást Práth Károly elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Komárommegyei Pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter tartotta meg beszámolóját. Beszámolóját számos hozzászólás követte. Rákosi Mátyás elvtárs: a terv reális és teljesíthető Mátyás Az értekezleten Rákosi ílvtárs is felszólalt. A bányá6ztanácskozás résztvevőinek hatalmas lelkesedése közben emelkedett 6zólá6ra Rákosi Mátyás elvtárs. Beszédében a következőket mondotta: — A maii lapokban olvashatták Központi Statisztikai Hivatalunk közlését a harmadik negyedév lervteijesítéséről. Ebből a közlésből kiderült, hogy iparunk a felemelt ezévi tervet a harmadik negyedévben 99.4 százalékra teljesítette, de a bányaipar ezen belül C6ak 90 százalékra teljesítette tervét. A bányaipar ebben az évben 15.2 százalékkal adott több szenet, mint tavaly. De mert gyorsan fejlődő iparunk szükséglete ennél sokkal többet követel meg, a tervlemaradás okait komolyan kl kell vizsgálnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a széntermelés, amely szocialista építésünket és szocialista fejlődésünket fűti, behozza ezt a lemaradást — Ennek a mai tanácskozásinak egyik legfontosabb eredménye, hogy mindannyian megállapítottuk, hogy tervünk, amelyet kidolgoztunk, reális és teljesíthető. Csak a mi saját jó munkánktól függ, hogy az utol6ó százalékig végre is hajtsuk. Ismétlem, e tanácskozásnak ez az egyik legfontosabb eredménye. — Az előttem szólottak, köztük elsősorban Czottner elvtárs, a há nya- és energiaügyi miniszter, feltorolták a hibákat és rámutattak azokra a tennivalókra, amelyek a műszaki vezetés, a fejlettebb szovjet technika elsajátítása, a gépesítés, a szervezés és a munkaverseny terén ránk várnak. Az előttem szólók legtöbbje a munkafegyelem hiányára, az igazolatlan kimaradásokra mutatott rá, mint a széntermelésben mutatkozó komoly lemaradások legsúlyosabb okára. — A munkafegyelem kérdését eddig nem kezeltük azzal a komolysággal, amelyet megérdemel és nem abban a formában nyultunk hozzá, ahogyan most ezen a bányászértekezieten megnyilvánult, tudniillik a fegyelmezett, jót dolgozó, példamutató bányászok szemszögéből. Mi magunk is nem egyszer voltunk tanúi annak a bányász elv(ársakkal való beszélgetés közben, hogy a jó, fegyelmezett vájár milyen elkeseredéssel és felháborodással beszélt a fegyelmezcttenségekről. Arról, hogy amikor a fejtést meg kellett kezdeni, kiderült hogy minden előzetes bejelentés nélkül, minden indokolás nélkül a csapatnak egyik vagy másik tagja hiányzott és emiatt a szakképzett vájárnak kellett a csillét tologatni, vagy olyan fenntartási munkát végezni, amelyet egy kevésbbé szakképzett munkás elég jól elvégezhetett volna. Ezek az elvtársak nemcsak azért voltak elégedetlenek a fegyelmezetlenkedőkkel szemben, mert magatartásuk a csapat többi tagjának anyagi kárt okozott, megrövidítette őket, hanem ezen túlmenően éppen a legöntudatosabb bányász érezte, hogy az Ilyen magatartás a csökkent széntermelésen keresztül az egész országépítés ügyének árt. A mt elvtársaink, pártfunkciónáriusaink a bányákon belül ós a bányákon kívül eddig nagyon kesztyűs kézzel és kényszeredetten nyúltak ehhez a kérdéshez, ha egyáltalán hozzányúltak. Féltek attól, hogy a fegyelmezetlenek, a termelést zavarók magatartásának felvetése népszerűtlen feladat lesz. Most azonban, amikor az itt bőven ismertetett 6zénhelyzet ezt a kérdést előtérbe állította, és elvtársaink bátrabban nyúlnak hozzá, meglepetéssel tapasztalják, hogy a fegyelem kérdése nem népszerűtlen a becsületes bányászok között. Ellenkezőleg, minél öntudatosabb és fegyelmezettebb volt a bányászhallgatóság, amely előtt ezt a kérdést napirendre tűzték, annál egységesebben helyeselték azt a követelést, hogy ezen a téren teremtsünk végre rendet. Az elvtársak itt, ezen a konferencián egy sor hasonló követelést hallhattak legjobb bányászaink szájából, akik elmondták, hogy ez a kérdés ma széntermelésünk egyik rákfenéje, amelyet bátran és szélesen, a bá ayásznyilvánosság elé kell • vinni. Az elvtársak ezen az értekezleten is maguk győződhettek meg róla, hogy a fegyelmezetlenség, a rend. bonlókkal, a kártevőkkel és a lelep. lezett, vagy le nem leplezett nyílt ellenséggel szemben a fellépést elsősorban a bányászok legjobbjai maguk helyeslik és követelik. A tanácskozáson azt is hallottuk, hogy ami a bányászság hangulatát illeti, e téren valóságos fordulatról beszélnek. Nekünk kötelességünk, hogy ennek a követelésnek érvényt szerezzük és érvényt is fogunk szerezni. Hallottunk itten arról, hogy hogyan intézték el a tatabányai Xll-ea aknán azt a három lógóst, aki javíthatatlannak bizonyult. Takácsi elvtárs Tatabányáról, Lelki elvtárs Várpalotáról mondott erre vonatkozólag megfelelő példákat. Mi erről a fegyelmezetlenségről eddig is beszéli ünk. De az az erőteljesen jelentkező követelés, ami ezen az értekezleten is a fegyelmezetlen, megjaví ihatatlan lógósok és a termelést dezorganizálók ellen megnyilvánult, azt mutatja, hogy nem végeztünk jó munkát és hogy ezen a téren éppen a bányász elvtársak követelésére és az ő érdekükben keményebben és erélyesebben kell eljárnunk. Megígérem, hogy e téren az eddiginél szigorúbban fogunk fellépíii és a fegyelem javíthaiallan megbontóí és a termelés állandó dezorganizálói, a bányákban található ellenség ellen keményen el fogunk járni, annál is inkább, mert a fegyelem terén szeptemberben a helyzet változattanul ros6z maradt. Mindjárt hozzátehetem, hogy mr a fegyelmi rendszabályoknál hasonlíthatatlanul fontosabbnak tartjuk, hogy a bányászok közölt — és hoz zátchetem, egész dolgozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a fegyelemnek az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat, a lógósokat magától megbélyegzi, amely nem elnéző és türelmes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés zavaróival szemben. Öntudatos, fegyelmezett légkört kell teremteni Az elmaradókkal való komoty foglalkozás és a nevelő munka mellett ennek az öntudatos, fegyelmezett légkörnek a kialakítására keil Irányulnia Pártunk, a Dolgozó Ifjúsági Szövetsége és a szakszervezetek munkájának. Minél gyorsabban és minél egységesebben tudjuk kialakítani ezt a légkört, annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebben a légkörben a mostani fegyelmezetlenek és lógósok jórésze fegyelmezett, rendes, pontos szakmunkássá változik. Ennek a közhangulatnak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben. Ezzel a kérdéssel szorosan öszszefügg a® egyszemélyes vezetés és a bányák technikai vezetőinek, az igazgatóknak és a főmérnököknek, a mérnököknek, az üzemvezetőknek, a csapatvezető vájároknak, a lőmestereknek, főaknászoknak, stb. egyéni felelőssége. A felszabadulás után, amikor a bányák megfelelő műszaki értelmiség nélkül maradtak, vagy amikor a műszaki értelmiség egy része politikailag megbízhatatlan volt, vagy ingadozott, a kollektív, közös vezetésre, az üzemi háromszögre és egyéb ilyen vézetési formákra voltunk kényszerülve. Ennek idestova hat-hét esztendeje és közben a helyzet megváltozott. Technikai értelmiségünk zöme, látva a népi demokrácia sikeres munkáját és szilárdságát, rendesen és lojálisán dolgozik velünk együtt. Kinőtt az új értelmiség is, a mi nevelésünk, amely lelkesen és őszintén támogat bennünket. Ilyen viszonyok mellett helyre lehetett és helyre kellett állítani az egyszemélyes vezetést. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a bányaigazgató, a főmérnök, vagy a munkacsapatve. zetö a maga területén egyénileg felelős a jó munka elvégzéséért és mi biztosítjuk számára ehhez a megfelelő hatáskört és jogokat, hanem azt is, hogy ő maga köteles gondoskodni saját intézkedéseinek végrehajtásáról. A népi demokrácia kormánya ennek megfelelően megerősítette az igazgaló, a főmérnök, a mesterek és munkavezetők hatáskörét és rendelkezésükre bocsátotta azokat a fegyelmi eszközöket is, amelyek elősegítenék, hogy az egyszemélyes vezetés és irányítás tényleg meg is valósuljon. Azok a munkások azonban, akik a felszabadulás ulánl esztendőkben elszoktak a fegyelme, zett egyszemélyes vezetéstől, nem egyszer szembeszálltak a vezetők termelést emelő, de egyben növekvő fegyelmet megkövetelő inlézkedé. 9eivel. Viszont ez odavezetett, hogy a termelésért felelősek: az igazgató, a csapatvezető vájár is gyakran nem merlek, vagy. nem akartak élni azokkal a jogokkal, amelyekel a többtermelés és a szocializmus épí. lése érdekében a népi demokrácia számukra bizlosífolt. Amikor a fegyelem megjavításáról beszélünk, erről a kérdésről sem szabad megfeledkeznünk, Gondoskodnunk ke'l róla, hogy a műszaki és technikai vezetők élhessenek és éljenek ezekkel a jogokkal és ebben a működésükben maguk mögött tudják a Párt és a kormányzat teljes támogatását. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy pártszervezeteink és párt tagjaink erőteljesen támogassák őket és támogassák törekvéseiket, melyek a termelés emelésére, a fegyelem megszilárdítására irányulnak. A bajok megoldhatók A bányászok helyes osztályérzékkel a felszabadulás első napjától kezdve zömükben egységesen álltak a magyar kommunisták mögölt. A bányászoknak ma is körülbelül 40 százaléka Pártunknak tagja. Ha ez a 40 százalék példamutatóan teljesíti feladatát, akkor azok a nehézségek és bajok, amelyekről itt az értekezleten annyit hallottunk, gyorsan és simán megoldhatók lesznek. Mi nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy a jó kommunista politikai munkát és pártmunkát elsősorban a termeilés eredményein lehet lemérni. És ha azt látjuk, hogy a széntermelés körül bajok vannak, biztosak lehetünk abban, hogy hiba van a bányászok közt végzett pávtmunka területén is. És valóban, erre vonatkozólag van is elég adatunk. Hallottuk itt, hogy például az ajkai üzemi párttitkár azzal védte a fegyelmezetlen párttagot, hogy kommunista lógóst csak kommunista párttitkár büntet, het meg. Takács elvtárs, a tatabányai pártbizottság titkára, ugyancsak említett itt hasonló eseteket. Nem egy alapszervi, vagy üzemi titkárunkra hallottunk olyan panaszt, hogy a fegyelmezetleneket védi, hogy a fegyelmezetlenekkel szemben liberális, ellenzi a kemény fegyelmező rendszabályokat, gátolja az egyszemélyes vezetést. Miközben menti a fegyelmezetleneket, hétszámra nem mutatkozik a bányában, nem foglalkozik a ter. melés kérdéseivel, nem foglalkozik a bányászellátás kérdéseivel. E téren feltétlenül' változtatni kell. Elsősorban a kommunista párttagoktól és funkcionáriusok tói kell megkövetelni azt, hőgy mindenütt, á termelésben, a fegyelemben, a versenyben példamutatóan élenjárjanak. A mi elvtársaink tűnjenek ki ott, ahol a munka nehéz, ahol különös fegyelemre, kitartásra, áldozatvállalásra van szükségSegítsék tanáccsal a többieket, hívják fel idejekorán a ve. zelés figyelmét a hibákra, az előre látható nehézségekre, támogassák bátran az egyszemélyes vezetgst, a vezető tekintélyét, az újításokat és minden olyan lépést, amely a terw melés megjavítását célozza. Semmi kétség, hogy a kommunisták példamutatása, fegyelmezettsége az összbányászságot magával fogja ragadni. Annak a légkörnek a kialakításában, amelyben minden dolgozók kötelességének tartja a fegyelmezett, szervezett, tervszerű én pontos munkát és elítélendőnek, megvetendőnek tartja a fegyelmezetlenséget, a lógást, az igazolatlan elmaradást, a kommunistáké a döntő szerep. A bányászoknál és hozzátehetem, az egész "ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás. Két hónappal ezelőtt több mint ötezer új munkást küldtünk a bányákbaEzeknek jelentékeny része fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új, fiatal munkások között legnagyobb a fluktuáció. Ezeket a munkásokat, akiknek zöme soha életében azelőtt bányában nem dolgozott, nem egyszer már a toborzásoknál igyekeztek elijeszteni a bányászattól. Minden bányász ismeri azt a bizonytalan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást elfogja, amikor életében először a bánya mélyébe lemegy. Az ismeretlen viszonyok és a szokatlan körülmények megfélem, lilik, elcsüggesztik az ilyen munkást. És, ha tetejében még azt tapasztalja, hogy az elhelyezés, vagy az ellátás nem megfelelő, hogykultúrigényeit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége, senki sem foglalkozik vele, akkor ezeknek az új munkásoknak jelentékeny része meginog és előbb vagy utóbb otthagyja a bányát. Az is gyakori, hogy a betanításnál nem foglalkoznak az új munkással. Az is előfordul, hogy megijesztik, rosszindulatúan kezelik, ahelyett, hogy támogatnák és bátorítanák. Szükséges az új bányamunkások fokozottabb támogatása Ezekért a hibákért gyakran a bányaigazgalók is felelősek, akik egyrészt siránkoznak a munkáshiány miatt, másrészt pta'.ig nem becsülik meg, nem támogatják, nem nevelik az új munkásokat, akiket rendelkezésükre bocsátunk. Ezért nekünk, kommunistáknak és hozzátehetem, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, a szakszervezeteknek fokozottabban kell foglalkozni ezekkel az új munkásokkal, akiknek túlnyomó több sége, ha átsegítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket. ugyanúgy mígszeretik a bányászmesterséget, ugyanolyan jó bányamunkások lesznek, mint a régi gár. da tagjai. Itt egy sor felszólalás hangzóit el, amelyek azt bizonyítottál:, hogyha az új munkásokkal jól foglalkozunk, azok hamarosan lelkes, rendes, jól dolgozó és jól termelő bányászokká válnak. Egyik másik párt és szakszervezeti funkcionáriusunk közlése ékes bizonyítéka volt annak, hogy az új munkások kérdésével nem foglalkoznak komolyan, ezen túlmenően általában el vannak szakadva az emberektől, az élettől, a bányásztömegektől és emiatt nem tudnak sem maguk jó, lendületes munkát végezni, sem a bányászság jelentékeny részét ilyen | munkára serkenteni. Lépten-nyomon tapasztaljuk — és ez a tanácskozásokon ismételten megállapítást nyert —, hogy az újonnan jött munkásokkal nem foglalkoznak eléggé, magukra hagyják őket. Az új munkások sokszor szabad idejükben lézengenek, kocsmáznak, nam egyszer az ellenség befolyása alá kerülnek és emiatt otthagyják munkahelyüket. Gyakran hallunk olyan panaszokat, hogy az új munkások lakóhelye ep-anyagolt, élelmezésük nem kielégítő, vagy éppenséggel rossz. Az ilyen csalódottan távozók rossz hírbe hozzák a bányamunkát és megnehezítik az új munkások toborzását. Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára világos. Mindez azt mutatja, hogy pártszervezeteink, a DISZ, a szakszervezet és — hozzátehetem — a bányaigazgatóság rosszul dolgoznak és hogy ezen a téren sürgősen meg kell javítani a munkát. A fegyelem csökkenésének okául a bányász elvtársak — különösen magánbeszélgetés közben — az élelmezési helyzetet is meg szokták említeni és ezért erre kissé bővebben térek ki. Az elvtársak még emlékeznek arra, hogy egy évvel ezelőtt a szárazság miatt rossz vott az árpátért més és szinte katasztrofális a kukoricatermés. Szóval kevesebb volt az a takarmány, amellyel nálunk általában az állatokat hizlalják. Ennek következtében a parasztság a mult év végén levágta vagy piacra dobta disznóáHomá" nyának egyharmadát, fiőt még marhaállományának 15—20 százalékát is. Az elvtársak tudják, hogy egy évvel ezelótt tíz-húsz forintért lehetett egy választási malacot kapni. Ez tavaly ősszel nagy húsbőséget okozott és ennek aztán az idén megjött a böjtje. Hús- és zsírhiány lépett feL Mi gondoskodtunk róla, hogy a dolgozóknak és külön a bányászoknak a minimális hús és zsír adagot jegyre biztosítjuk, de azt nem tudtuk megakadályozni, hogy a szabadpiacon a hús és zsír ára a tavalyinak a többszörös sére ne emelkedjék. » * 4