Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-17 / 242. szám

2 SZERDA, 1951. OKTÓBER 17• PÁK TÉLÉT A népnevelőmuoka megjavításával tesszak még eredményesebbé avezetősíg njjáválasztást Pártszervezetünk a Központi vezetőség május 22-i határozati nak megjelenése óla állandóan na­pirenden tarlja a vezetőségválasz­tás kérdését. Fart szervezetünk tag­jai, pártbizalmiak és népnevelők minden igyekezel ükkel azon van­nak, hogy jó munkájukkal elöse gítsék a vezetőségválasztás sikerét. Amikor a határozat megjelent, el­sősorban a párlvezetőség tagjai ta­nulmányozták át és tárgyalták meg alaposan a pártszervezet tenniva­lóit. Tudatában vagyunk annak, hogy a vezetőségválasztás forduló­pont lesz a mi pártszervezetünk éle­tében is. elősegíti majd a jobb, az eredményesebb munkát. Pártszervezetünk felismerte azt is, hogy a vezetőségválasztás je lentőségémek Ismerete nemcsak a párttagok, hanem a pártonkivül! dolgozók számára is fontos. Éppen ezért, körülbelül két hónap óla, minden népnevelő értekezleten be­szélünk a vezetőségválasztás pro­blémáiról. Népnevelőink, amikor a vezetőségválasztásról beszélnek, nem feledkeznek meg arról, hogy össze­kapcsolják a vezetőség újjáválasz­tásának feladatait a nemzetközi helyzet ismertetésével. Pártszerve zelünk tudja, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetben különöskép­pen fontos, hogy kerületünk lakos­ságának tájékozódását, hangulatát jó elvtársak irányítsák. Nepneve:6ink nemcsak a nem­zetközi helyzet kérdéseit kapcsolják össze a vezelőségújjáválaszlás pro­blémájával, hanem foglalkoznak a belpolitikai, sőt a helyi kérdésekkel is. Népnevelőink rámutalnak arra, hogy a felszabadulás óta elért eredményeinket elsősorban a felsza­badító Szovjetuniónak és Pártunk­nak köszönhetjük. Minél erősebb a Párt, annál nagyobb eredményekel érünk el az építő munkában s az ellenség még meglévő hadállásai­nak szél zúzásában. Az öléves terv s»Bgedi és országos eredményeit népnevelőink mindig úgy magya. rázzák, hogy azok Pártunk kezde­ményezésére, Pártunk útmutatásai alapján és a kommunisták áldozat kész munkája nyomán .. jöhettek létre. A vezet ösógválasz tás előkészítő munkálataiba bevontuk a tömeg­szervezeteket is. A területünkön lévő DISZ és MNDSZ-szervezct vezetőivel megbeszéltük a vezető­ségválasstáissal kapcsolatos tenni valókat. A tömegszervezetek népne­velői. a békebizoIIságok jelentós se. gítséget nyújtottak a vezelőségújjá­válaszlás kérdéseinek ismertetésé­ben. A Ságvári Endre-utcai béke bizottság például több esetben meg­beszélte a kisgyűléseken, mi a ve­zetőségválasztás jelentősége. Külö­nceképpen jó munkát végzett Ber­kes Istvánné és Gesztei Mihályné béketitkár, Miinkáiuk közben különöskép pen rámutatnak Pártunk vezető szerepére. Weisz Ferencné elvtárs­nő például, amikor a pártszervezet munkájáról beszél, elmondja: senki számára sem közömbös, hogy kik és hogyan képviselik az 6 érdekei­kel a pártszervezet vezetőségében. Éppen ezért elsősorban a pártta­gok, de a pártonkívüli dolgozók feladata ia, hogy segítséget nyújt, snnak a pártszervezet munkájához. Ugyanakkor megkéri a pártonkí­vüli dolgozókat, hogy problémáik­kal forduljanak a pártszervezet ve­zetőségéhez. Dicséretre méltó mun­kát végez a pártonkívüli népneve­lők közül Viskovics József, aki már a tanácsválasztás óla dolgozik alapszervezetünknél, mint népne­velő. Ragaszkodik a Szovjetunió­hoz, a Párthoz, szereti fölszabadí tónkat és szereti eredményeink ko­vácsolóját, Pártunkat. — Látom, hogy amit a Párt igér, azt mindbe is tartja — mondja nem egyszer. A Párt iránti szeretet vezeti mun­kájában s példát mutat valameny­nyi pártonkívüli népnevelő felé. Pártszervezeteink elsőrendű fel­adata. hogv a veze'őségújjáválasz­tás előkészítő munkája során meg javítsák agitációs munkájukat. Népnevelőink kövessék méginkább példaképeiket, a bolsevik agitátoro­kat. Igy tehetjük még eredménye­sebbé a vezetőségújjaválaszlást. Keresztes Jánosné, a Belváros IV. pártszervezet titkára. TESTVERPÁRTJAINK ELETEBÖL Harmincéves a „Drapeau Rougeu Október elején ünnepelte a Bel­ga Kommunista Párt központi lap­ja, a Drapeau Rouge (Vörös Zászló) fennállásának harmincadik évfordulóját. A lapot Joseph Jac­quemotte alapította. A Drapeau Rouge című kis hetilap tömeg­napilappá lett. Az újságot négy­hat oldalon nyomják, példány­száma esetenként eléri a 80— 100.000-et. A Drapeau Rouge a hitleri meg­szállás idején nagy szerepet Ját­szott Belgiumban a nemzeti-felsza­badító mozgalom szervezésében és most az amerikai háborús gyújto­gatok ellen, a békéért. Belgium függetlenségéért, szabadságáért és legégetőbb gazdasági követelése­kért mozgósítja harcra a belga né­pet A Drapeau Rouge nagy figyel­met fordít arra, hogy megszilár­dítsa a tömegekkel való kapcsola­tait. A lapnak jelentős számú munkáslevelező gárdája van. Szep­temberben, például a Drapeau Rouge egy hét alatt harminc cik­ket és tudósítást közölt a munkás­levelezőktől. ' A burzsoá „sajtószabadság" vi­szonyai közöt a Drapeau Rouge-nak — ugyanúgy, mint az egész kom­munista sajtónak a tőkés országok­ban —- komoly anyagi nehézségek­kel kell megküzdenie. Ezeket a ne­hézségeket a felső kormányzó kö­rök idézik elő azzal a céllal, hogy megfojtsák a munkásosztály és a nép érdekelt következetesen védel­mező sajtót. A Drapeau Rouge azonban a dolgozók eegítségével leküzdi ezeket a nehézségeket. A Kommunista Párt abból a célból, hogy pénzt gyűjtsenek és növeljék a kommunista sajtó olvasótáborát, megszervezte a „Csajta a kommu­nista sajtóért" kampányt, amely most sikerrel folyik. Sürgősen javítsa meg a vezetőség uj jáválasziásának előkészítő munkáját a Keramit téglagyár pártszervezete Szeged üzemi és kerületi párt­szervezeteinek legtöbbjében a ve*e­tő'ségváiasztást erős politikai fel­világosító, előkészítő munka előzi meg. A pártcsoportvezetők, a nép. nevelők és tömegszervezeti aktí­vák megmagyarázzák a párttagok­nak és pártonkívüliekniek, mi a ve­zetőségválasztás jelentősége, mi­lyeneknek kell lenniök azoknak a kommunistáknak, akik méltók az alapszervezet politikai életének ve­zetésére. Amióta ez a felvilágosító munka megindult, a tagság, de még a pártonkívüliek is élénken részt­vesznek a vitákban. Az üzemekben még soha nem domborodott úgy ki a Párt vezető szerepe, mint most a választást megelőző időkben. Most látják igazán a dolgozók, hogy csakis Pártunk vezetésével érhettünk el ilyen nagy eredmé­nyeket. Azonban nem minden alapszér­vezetnót jutott el a vezetőségvá­lasztó taggyűlés előkészítése odáig, hogy az eddigi előkészítőmunka már biztosíthatná a vezetőségvá­lasztó taggyűlés sikerét, üzemi pártszervezeteink közöt is vannak még olyanok, amelyek az előkészítő munkában erősen lemaradtak. Ezek közé tartozik a Keramit Tég­lagyár üzemi pártszervezete is. Az üzemi pártszervezet titkára nem tudja mozgósítani a vezetősé­get és a népnevelőket a vezetőség­választás jelentőségének tudatosí­tása érdekében. A pártonkívüliek alig tudnak valamit a vezetőség újraválasztásáról. Lajkó Mihály pártonkívüli elmondja, nagyon te­vését hallott még erről, arról pe­!ig nem tud, hogy a pártonkívü­li ekn<ek is van beleszólásuk abba, hogy kik méltóak a pártvezetÖ6égi tisztségre- Ocskó István hasonló­képpen nyilatkozott. Általában párt. beliek és pártonkívüliek úgy nyi­latkoznak. hogy értesültek az új­ságból arról, hogy a vezetőségeket újra választják, az üzemen belül azonban kevés szó esett még eddig ei röu A Keramit Téglagyárban 190 munkás dolgozik, ebből 25 lagja a pártszervezetnek. Nagy feladat há­rul tehát ebben az üzemben a párt* szervezet vezetőségére, a párlcso­portvezelőkre ós a tömegszervezeti aktívákra. A vezetőségválasztó taggyűléshez egyre inkább közle­dünk. Ezeket a nagyon súlyos hiá­nyosságokat, amelyek az előkészítő munka terén ebben az üzemben fennállanak, a lehető legsürgőseb­ben ki kell javítani. A vezetőség minden egyes tagja kapia meg a maga feladatát, amelynek teljesítésiéért felelősséggel tartozik. Meg kell javítani az üzem­ben a népnevelő munkát ós aktivi­zálni loell a lömegszerveze leket. Igy •eléri a Keramit Téglagyár párt­szervezete is azt. hogy a vezetőség­választó taggyűlés az üzem életé­nek ünnepi eseménye lesz, amelyen a tagság választásával megerősíti az üzem pártszervezetét és megszi­lárdítja a kommunisták és párton­kívüliek kapcsolatát. A szovjet kormány jegyzéke a norvég kormányhoz KULÁKFURFANG .4 malacok éktelen visttással egy. irtás hegyén-hálán törteltek ki az ólajtón. Ügy rohanlak a moslékkal tele vályúhoz, hogy majd leverték a lábáról Palkót, aki édesapjának se­gíteni akarván, elemelte a támasz­tékot az ajtó elöl. Hátracsapta a, kezét, mint egy öreg gazda és dia­dalmas arccal nézte, hogy a kilenc tömpeorrú jószág nagy élvezetlel szürcsölte a korpalevet. — Eredj hama r Palkó, hozzál ne. hik az eresz alól egy pár cső ku­koricái — szólította az apja, aki szintén nem tudott belelni az élkes malacok nézésével. — Evvel a kis löttyel nem laknak jól. Na, ugorj már fiam,.. / Hosszan nézett a gyerek ulán, ahogy az elnyargalt a tyúkok, ka­csák közt a tornác felé. Még akkor kitervezte, mikor elválasztották a malacokat, hogy elad belőlük vagy ötöt és megveszi Palkónak azt a szürke öltözet ruhát, amit már ré­gen kiszemelt magának a földmű­vesszövetkeset kirakatában. Ügyis régen kuncog már érte, hadd legyen meg az öröme. Hirtelen eszébejutottak az utal­ványok, amelyeket tegnap kapott, mikor lekötötte azt a tíz mázsa ku­koricát. Nagyjából nyomban egy újabb számvetési csinált: hűvösö­dik az idő, neki is elkelne egy pár bakancs. Az asszony se járhat új lábbeli nélkül a télen... kell rd egy parget ruha is, hogy legyen •mit felvennie a ház körül. — Jöjjön már be édesapám, itl ran Boros bácsi — kiabált Palkó már a gangajtóból. — Majd én be­csalom addig a malacokat ra, a szentségit neki, nehogy úgy járj, mint én. .. Az asszony gyújtást gyömöszölt a sparhelt alá és jelentősen ránézett az urára. Tímár abban a minutd­ban tisztában volt vele, hogy az öreg, mióta letelepedett ide a ka­rosszékbe, már tett néhány hasonló megjegyzést. Ki nem állhatta a vén trotylist. Mi a fenének mászkál ide, mikor tudhatja, hogy nem szívesen lát­ják. De ez, úgylátszik, a leglciseb­bet se zavarja, mert olyan isteni nyugalommal szorlyogtatja csibuk­ját ott a kemence szájánál, mint akt otthon érzi magát. Kelletlenül válaszolt s hangjában félreismerhetetlen megvetés vibrált. — Nem Ml engem félteni. Eddig se mentem tanácsért a szomszédba. Én abban a rothadt világban is megálltam úgy, ahogy a magam lá­bán, nemhogy most, mikor végre el­felejtettem a végrehajtókat. Hirtelen elöntölte a méreg. — Magától meg egyenest a fene is megehetett volna bennünket. Vagy már nem emlékszik arra a bizonyos zöldhilelre, amit öt éven keresztül nyögtünk Boros Mihály jóvoltából? Gatya se volt rajtam akkoriban, de maga mégis behaj­tatta rajiam az adósságot. — Na, na! Éppen úgy beszélsz te is, mint ezek az újsütetű gazdák. Hiszen neked akkor Í3 megvolt a nyolc holdad, tudtál volna fizetnt, ha benned van a jószándék. Én most is azért beszélek, mert a ja­vadat akarom. Hallottam, hogy el­könnyelműsködted a dolgot avval a latkoricával. Leszerződtél bolond ím aaaig a maiaconui. , ; . . . r , , • ,, ;; ... . , , , , - Ifejjel, be akarsz adni tíz mazsut. • Mi a hetnehézséget akar mán yú lennc ^ anna/. a •megint az a vén agyonütni való dünnyögött bosszúsan Timár Pál, de azért ímmel-ámmal elindult be­felé. A konyhában büdös pipa füst csa­pódolt az orra alá. Erősen alkonya­dott már és a félhomályban jófor­mán semmit se látott. Keze megszo­kott mozdulattal akadt meg a vil­lanykapcsolón és felkattintotta. — Hej, Pali öcsém, látom, te is olyan bolondja vagy a jószágnak, mint én voltam valamikor — kezd­te köszönés nélkül Boros Mihály. Megvakarta kifényesedett feje. búbját és hunyorogva hozzátettet — Csak ügyelj is jól a gazdaság­Pedig milyen jó tenne az szép falka süldőnek. Nem beszélve arról, hogy tavasszal bárki megven­né — jó áron. Kivette szájából a pipát, aztán komótosan kiveregette belőle a ha­mut. Timár kihúzta a sublólfiókot és előkereste az utalványokat. — Rossz helyen kereskedik, szom­széd. Az én becsülelem nem eladó. Látja ezeket a papírokat? Olcsón megkapom rájuk a szükséges ruha­anyagot. aztán a kukoricára előle­get is adott az állam. Többre mék én evvel... — Sok pénzed van. Legalább is vagyon könnyen beszélsz. — Van amennyi. Hogy jó órában mondjam, ennyi még soha nem volt, mióta kétágú vagyok. — Már csak annyiban vagyok rá kíváncsi, hogy jó boltot csinálhatsz, ha alcarsz. Ott az nigarban a tiéd mellett van nekem 4 holdam. Ol­csón hozzájöhetsz. Négyezerért od'­adnám... — Ne mondja. Csakugyan? Olyan hirtelen és olyan erővel tört ki Tímárból a földéhség, mint hajdan, amikor egymás torkát szo­rongatták néhány kvadrátért a fa­lubeliekkel. Négyezer forint? Csupa ajándék. Eladja a ruházkodásra szánt öt malacot, meg a nagyob­bacska süldőkből kettőt, aztán már­is kivan az ára. Egy hét se telt bele, leszámolta Boros Mihály rcszketös markába a pénzt. Lecsillapította a gyereket, aki egy álló napig bőgött az új ru­háért, megnyugtatta a feleségél, hogy ezzel a kapóra jött üzlettel még jobban gazdulnah majd. Pa'kót három napig nem engedte , iskolába, mert hajnaltól későig hordták az új földre a dudvát. Már neki akarta állítani a gépállomás traktorát, hogy szántsa meg jó mé. lyen, amikor eszébejutott, hogy az olcsón szerzett ingatlant át kellene annak rendje cs módja szerint írat. ni. Bement a tanácsházára. — Elvtárs — mondta az elnök­nek — vettem egy kis földet, aztán 'szeretnék eljárni ebben az ügyben. — Földet vettél??? Ne csinálj már rossz viccet, kedves barátom. Mi ütött beléd? Kitől vetted? — Boros Mihálylóí... — Hinnya, az istenit az agyafúrt kulákjának. És te hagytad magad rászedni? Látod, így jár az, aki nem figyeli meg minden szavát a Pártnak. Tudhatnád, hogy földel legalább 3 esztendeje nem lehet át­írni, hogy törvény tiltja a föld adás-vételét. Nahát, téged jól beug­rasztott ez a vén pióca, mondha­tom. De részben kellett ez neked, minek állsz szóba a kulikkal. Nem lett volna nagyobb baj, ha Boros Mihá'y, az egykori 40 holdas zsírosparaszt el nem költi a pénzt. De elköltötte. Timár Pál pedig szidja a kulákot, mint a bokrot, örök tanulságul: az ellenséggel nem jó alkut kötni. Nagy István, Moszkva (TASZSZ). Visinszkij szovjet külügyminiszter október 15-én a szovjet kormány jegyzékét nyújtotta át Helgeb norvég nagy­követnek. — A norvég kormány, amely csatlakozott az atlanti egyezmény­hez, védelem ürügye alatt a kül­földi hatalmak segítségével széles­körű katonai intézkedéseket hajt végre, amelyek az atlanti szövet, ségnek a Szovjetunióval szemben ellenséges céljai megvalósítására irányulnak. A norvég kormány 1951 január 19 én rendeletet adott ki „Norvé­gia részvételéről az atlanti egyez­ményhez tartozó államok közös pa­rancsnokságának és közös haderői­nek létrehozásában". Ezzel tulaj­donképpen beleegyezett abba, hogy norvég területet bocsát az agresszív északatlanti szövetség fegyveres erőinek rendelkezésére, bejelentette továbbá hozzájárulását ahhoz is, hogy a norvég fegyveres erőket az ószakatlantí szövetség amerikai pa­rancsnokságának rendeljék alá, amely parancsnokságnak vezetése alatt és tervei szerint katonai elő­készületek folynak ma Norvégiá­ban. Norvégia területén már felállí­tották az északatlanti szövetség északieurópai fegyveres erői és lé­gihaderői főparancsnokainak törzs­karait. Ezenkívül Norvégia terüle­tén külön amerikai misszió műkö­dik. A norvég kormány egyezményt Irt alá az északatlanti _ szövetség fegyveres erőinek státusáról, ez az egyezmény lehetőséget nyuit külföl­di csapatok elhelyezésére Norvégia területén. Megemlíti a jegyzék ez­zel kapcsolatosan a Spitzbergákat ós Medve szigetet. Az Egyesült Államok ós Anglia katonai hatóságainak vezetésével a norvég kormány széleskörű intéz­kedéseket tesz új haditengerésze1' ós légitámaszpontok építésére, >­meglévők kibővítésére és moderni­zálására Norvégia területén, a többi közölt Észak-Norvégia Szovjetunió­val haláros körzeteiben. A norvég kormánynak ez az el­járása világosan ellenkezik a Spitz. bergákról szóló 1920 február 9 én megkötött többoldalú párizsi egyez­ménnyel, amelynek értelmében Norvégia kötelezi magát, hogy nem létesít semmiféle tengeri támasz­pontot a Spitzbergákon és a Medve szigeten, nem tűri el ilyenek léte­sítését és nem épít ott semmiféle erődítéseket. Ezek a tények arról tanúsítód­nak, hogy a norvég kormány olyan politikát folytat, amely szöges el­lenlétben áll a szovjet kormány számára 1949 február 1-én kelt jegyzékében adott biztosítékaival. •A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a norvég kormány figyelmét arra, hogy ez a politika összeegyeztethetetlen Norvégia és a Szovjetunió, mint szomszédos ál­lamok normális kapcsolataival és leheletlen, hogy ne vonja maga után Norvégia és a Szovjetunió vi­szonyának megromlását. A norvég kormány ezzel az eljárásával ma­gára vállalja a teljes felelősséget egy ilyen politika következményei, ért. Az összeköfőfisztek hétfői tárgyalása Koszon (Uj-Iiina). A két fél j visszautasították azt, hogy megvi­összekötötisztjei hétfőn folytatták tassák a fegyverszüneti tárgyalások a két küldöttség tárgyalásainak folytatásával kapcsolatos kérdések megvitatását. Az Egyesült Nemzetek haderői­nek összekölőtisztjei továbbra is folytatása pontos napjának és idő­pontjának meghatározását és ezzel késleltették az értekezlet folyta­tását. Lelkes hangulatú nagygyűlésen számolt be Bugár Jánosné a Koreában járt magyar nőküldöttség tapasztalatairól Kedden este zsúfolásig megtel! a Sportcsarnok hatalmas terme, budapesti MNDSz-asszonyok, az üzemek, hivatalok dolgozói jöt­tek el, hogy meghallgassák Bugár Jánoenénak, a Koreában járt ma­gyar nóküldöítség vezetőjének be­számolóját és hitet tegyenek a szabadságáért küzdő hős koreai nép iránti együttérzésükről, s a Korea véráztatta földjén vandálként | pusztító amerikai imperialisták iránt érzett izzó gyűlöletükről. A nagygyűlést Bozsóki Ferenc, a j SzOT Nemzetköz Kapcsolatok ^ osztályának vezetője, az Európai t lunkásblzottság lagja nyitotta meg Utána Bugár Jánosné mondotta el beszámolóját, A Koreában járt küldöttség tagjai az ország külön­böző részein gyűléseken számol­i nak be tapasztalataikról

Next

/
Thumbnails
Contents