Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-30 / 253. szám

3 KEDD, 1961. OKTÓBER 39. „Tegyetek meg mindent a békéért!" hozta el a koreai nép üzenetét Csongrád megye dolgozóinak is a szegedi békegyűlésre Zalka Margit elvtársnö A Szegedi Városi Békebizottság, az MNDSZ és az MSZT sze. gedi titkársága igen nagyjelentőségű békegyűlést rendezett vasárnap a Szegedi Nemzeti Színházban. Ezen a békegyűlésen' számolt be Zallca Margit elvtársnö, a Koreában járt magyar nöküldöltség tagja útjá­ról és tapasztalatairól. A gyűlés kezdetén a rendőrzenekar játszotta el a köztársasági indulót, majd Sebők Ilona elvtársnő szavalta el szép át­érzéssel Csohány Gabriella „Megsegítjük Koreáicímű versét. A bé. kegyűlés elnöksége nevében — amelyben a Megyei Pártbizottságot Rozsnyai Mihály elvtárs, a Városi Pártbizottságot pedig Bité Vin-e elvtárs képviselte — Farkas Istvánné elvtársnö, az MNDSZ szegedi titkára mondott rövid megnyitó beszédet. Megmutatta egyben azokat az ajándékokat, amelyekel a koreai dolgozók ajándékoztak a küldött­ségnek. A_ díszes fényképalbum, ízléses női népviselet, számunkra szo. katlan evőeszközök, hímzett pénztárca kézről-kézre járt a békegyűlés részvevői között. A békeszerető népek mindenütt építenek Rendkívül nagy érdeklődéssel hallgatta meg azután mindenki Zalka Margit elvtársnő igen szí­nes beszámolóját, amelyet elevenen tűzdelt tele Koreában látott és hal­lott megkapó történetekkel. — Hatalmas földrészen, sok or­szágon mentünk keresztül — mon­dotta beszéde elején —, 17 ezer ki­lométert utaztunk. Sok népet lát­tunk, sok emberrel beszéltünk ez­alatt. De bárhol voltunk és bárkivel beszéltünk, láttuk és hallottuk! hogy ezen a hatalmas területen az embe. rek keményen dolgoznak a jövőjük, ért ós harcolnak a békéért. Minde­nütt az építést láttuk. Láttuk, hogy a Szovjetunió új egyetemei, új gyárai, új lakóházai hogyan nőnek ki szinte egyik napról a másikra a földből. Láttuk, hogy a régi kínai város, Peking mellett 100 négyzet­kilométernyi területen hogyan szü­letik az új Peking: a másfél méte­res sikátorok helyén 16 méter szé­le* utcák épülnek. Mindenütt az új élet építésében ugyanaz a gondolat fűtötte az embereket: a béke meg. őrzésének, a béke megvédésének gondolata. Éreztük és szinte a ke­zünkkel fogtuk ezen a 17 ezer kilo­méteren azt a hatalmas erőt, ame­lyet a 800 milliós béketábor képvi. SEL Az imperialisták barbár pusztításai — A határtól Phenjánig 280 ki­lométeres utat tettünk meg. Ennek az útnak során sok falut, sok kis városkát érintettünk, de nem lát­tunk egyetlen olyan falut sem, amely ép lett volna. A legtöbb fa­luban csal; a kémények jelzik, hogy ott házak álltak és emberei; éltek valamikor. Éjtszakánként utaztunk, nappal Koreában utazni nem lehet, mert az amerikai léglö­késes repülőgépek, mint a dögke­selyűk, vadásznak az emberekre. Az egyik ilyen éj tszakad út után kis faluban szálltunk'meg. Ezen a dél­előttön amerikai repülők bombázni kezdték a szomszéd falut. Piciny falucska volt ez, 30—40 ház lehe­tett csak benne, semilyen katonai célpont nem volt itt. Mégis több mint 80 bombát dobtak le az ap­rócska házakra. Ilyen példát min­den nap lehet látni Koreában, hi­szen az amerikai bombák és gép. puskagolyók aggastyánoltat és gye­rekeket, kórházakat és iskolákét választanak ki célpontul maguknak. Még a puszta szántóföldet is bom­bázzák, hogy pusztítsák az asszo­nyok és a gyermekek verejtékes munkájával vetett és gondozott lizstáblákat Egy phenjani textilgyár példamutatása Zalka elvtársnő a továbbiakban a hősi példák egész sorát mondta el, amelyek megmutatták, hogy a koreai nép nemcsak fegyverre,, hanem kemény elszántsággá., mun­kafegyelemmel is küzd ezekkel a barbárságokkal szemben- Elmesélte például az egyik phenjani textil­gyár példamutatását. — Ezt a textilgyárat — mon­dotta —, valamikor a japánok bir­tokolták. Olyan nyomorban éltek a munkásai, hogy csak rendőri erő­szak mellett tudták őket a gyár. ban tartani. A koreai nép nemzeti eledele a rizs, éppúgy, mint nálunk a kenyér, de a japán kapitalisták még ezt sem adtak a munkásoknak enni, csupán egy kevés kukacos kukoricamálét. Ezután a nagy nyo. morúság után a Szovjetunió sza­badságot adott ennek a népnek a kezébe. Élve a szabadsággal, ma­guknak építették fel, bővítették ki a gyárat, öt évig szabadságban, a küldöttséget, hogy adják át üd. boldogságban építettek, éppúgy, mint mi- És öt év után az impe­nak sok.sok szabad, boldog évért. A gyárból csak egy szuterén he. lyiség maradt meg. A munkások a gépel; roncsaiból szereltek össze gépeket és így működik néhány darab villanyszövőgépjük. A lebom­bázott gépek helyébe elővették a már kidobott kézi szövőgépeiket és ezek is dolgoznak a'munkások ké­résére napi 12 kemény órát. A gyárat ebben a nehéz helyzetében is nagy csapás érte: elöntötte az árvíz. A munkások a gépeket le­szerelték és felvitték a gyár egyik magasabban lévő részébe s ott is üzembe állították. Ezt a feladatot olyan gyorsan hajtották végre, hogy ebből a termelés semilyen kárt nem szenvedett Ezenkívül a közelben lévő rizsraktárból — amit szintén elöntött az árvíz a gyár. ban dolgozó 14—15 éves lányok 30 kilós rizses zsákokat cipelve megmentettél; a nép élelmét is. Ebben a gyárban nem volt egyet­len munkás sem, aki kihúzta ve,na magát ezekből a munkákból. Az igazgató elmondotta, hegy öt ma­gát is, aki sok nagyszerű tettet látott már, mélyen meghatolta az a hazaszeretet, amellyel ezt a fel. adatot végrehajtották. Ráadásul ilyen nehéz körülmények között, dacoiva az árvízzel, dacoiva a bombákkal, egy árvíztől elöntött másik textilgyár 4 vagon fonalát is megszőtték a munkások. A koreai parasztok követik a munkásosztály példáját — A földek munkásai, a parasz­tok is keményen, minden erejüket megfeszítve harcolnak a betolako. dók elten — beszélte ei a továb. biakban Zalka elvtársnő. _ Hatal­mas területeket jártunk be Koreá­ban és mindenütt a®t láttuk, hogy a földeket bevetették, a termések szépek és olyan gondozottak, hogy nincsen gyom a növények között. Sok olyan ház van, amiből csak a faiak maradtak meg, de ezek kö­zött a faiak között nem romokat lehet iátni, hanem kukoricát és főzelékfélét. A szó legszorosabb ér. telmében mondhatjuk, hogy Koreá­ban egy talpalatnyi földet sem hagy kihasználatlanul a koreai pa­raszt­— Beszélgettünk például egy koreai paraszttal. Sokkal több ter­mése volt, mint a háború előtt bár­mikor, mert még nagyobb szorga. lommal gondozta a földjét, öreg ember létére is. Kiszámította, hogy mennyi rizs vetőmag kell neki, azt félretette és a többit mind beadta az államnak. Megkérdeztük, hogy elég lesz-e ez neki. Azt válaszolta: hogyan kérdezhetnek ilyet, amikor minden becsületes ember támogatja a hazáját. Én is megteszek mindent a hazám szabadságáért, békéjéért. A békegyűlés résztvevői igen nagy érdeklődéssel hallgatták a példamutató történeteket és együtt, érzéssel gondoltak azokra a hős harcosokra, akik a legnagyobb el­szántsággal, fegyverrel a kezükben védik a mi békénket is az impe­rialista háborús gyujtogatókka] szemben- örömmel hallották és egyben jóleső érzéssel is, hogy bárhol járt a magyar nőküldöttség Koreában, mindenütt isimerik és mindenütt szeretik azt a férfit, aki Magyarországon legjobban szereti a koreai embereket, a mi Rákos­elvtársunkat. Munkások, parasztok, katonák és asszonyok bízták meg gozóknak ls. Azt üzente: tegyetek meg mindent a békéért. Akármilyen áldozatokkal is jár a bekéért fo­lyó harc, nem járhat oiyan áldo­zattal, mint a háború." Beszéde végén felvetette Zalka elvtársnö, hogy mindenkinek meg kell vizsgálnia magában, aogy va­lóban megtesz-e mindent a békéért folyó harcban. Sok dolgozó van Szegeden is, akik mindent meg­tesznek, ami erejükből '-élik. Igy például a Szeged Textilművek dol­gozói, akik a harmadik negyedévi lervidö alatt élüzem szin'en dol­goztok, az Ujszegedl Kendergyár dolgozói pedig 106, a Szegedi Ken. dergyár dolgozói 104 százalékos szeptemberi tervteljesilésükks' Ír­ták oda nevüket a példátmulató békeharcosok közé. A többi között Koda József egyénileg dolgozó pa­raszt, aki 200 százalékkal teljesí­tette kukoricabeadási tervét, vagy C6ila Jánosné feketeszéli dolgozó parasztasszony, aki 124 'dió bur­gonya helyett 237 kilót =dott be, joggal elmondhatja, hogy megér­tette: hazám ereje, a népek ereje dönti el a háború vagy a béke kérdéséi — Akik azonban hanyagul tel­jesítik kötelességüket, mit fognak tenni, ha a koreai nép egyszer számonkéri tőlük a figyelmeztetést, hogy tegyenek meg mindent a bé­kéért? — vetette fel a kérdést Zalka elvtársnő. — Hogyan fog elszámolni cselekedeteivel a ma­gyar és a koreai nép előtt egy­aránt az a munkás, aki még 90 százalékra sem teljesíti a tervét. Mert elszámolni tartozik, nemcsak nekünk, magyar asszonyoknak, anyáknak, hanem a világon min­denkinek, aki küzd a békéért. Ma az egész világban hatalmas élet­halálküzdelem folyik és hogy me­lyik fog győzni, az nem sóhajtá­sainkon, hanem a tetteinken múlik. Zalka Margit elvtársnö beszámo­lóját nemcsak nagy figyelemmel, de lelkesedéssel i® hallgatták az egybegyűltek. Hosszan éltették Pártunkat, Sztálin és Rákosi elv. társaikat, ® ünnepelték a hős ko­reai népet. A békegyfilés Farkas Istvánné elvtársnő zárószavat után a béketndulóval fejeződött be. Ma mutatkozik be Szegeden a Kínai Ifjúsági Művészegyüttes Délben ünnepélyes fogadtatás a Tanacsháza előtt Kedves vendégei érkeznek ma Szegednek. A Kínai Ifjúsági Mű­vészegyüttes keresi fel Szeged dol­gozóit, hogy ná'.unk is bemutassa nagyszerű művészetét. Kínai vendégeinket délben 2 óra­kor ünnepélyes keretek között fo­gadjuk a Tanácsháza épülete előtt. A fogadáson résztvesznek a Szege­di Pártbizottság képviselői, a Vá­rosi Tanács és a többi tömegszer­vezetek, valamint a fegyveres ala­kulatok, üzemek, hivatalok küldöt­tei. Szeged dolgozói nevében Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke kö­szönti a művészeket, az ifjúság ré­széről pedig Nagyiván Mihály, * DISZ városi bizottságának Inkára mond üdvözlő beszédet. A Kínai Ifjúsági Művészegyüttes előadását este 7 órakor kezdi meg a Szegedi Nemzeti Színházban. Itt az előadás keretében Péter János elvtárs, a Szegedi Pártbizottság iigit.-prop. titkára beszél. Az előadás résztvevői 7 óra előtt legalább 10 perccel foglalják el he­lyüket a szfnház.ban, meri az elő­adás megkezdése után helyüket nem tartják fenn­Az előadást az Állami Hirdető hangszórón közvetíti. Miért nem teliesítik a Kenyérgyár dolgozói Rákosi elvtársnak tett fogadalmukat ? A Kenyérgyár dolgozói is csatla­koztak. felajánlásukkal a november 7-e tiszteletére indult versenyhez, ök is írtak Rákosi elvtórsnsk le­velet, melyben megfogadták, hogy a 73 kilós anyagnormájukat 71 ki­ló alá szorítják, az eddigi tüzelő, ányag megtakarítást 2 százalékkal emelik és a kenyér minőségét 97 százalékról 99 százalékra javít­ják. A levél elküldése óta már eltelt jó két hét, de a vállalatvezetőség szomorúan tapasztalta a legutolsó kiértékelésnél, hogy bizony nem sok eredményt értek el a levél el­küldése óta. Félő, ha így halad­nak továbbra ls, akkor szégyenben marad üzemünk, mert nem tudjál; teljesíteni Rákosi elvtársnak telt ígéretüket. A 2-es üzemnél például nemhogy jaulás, hanem inkább visszaesés mutatkozik. Az anyag­norma nem csőkkent, hanem in­kább emelkedett. Ugyanezt mond­hatjuk a 3-as üzemrésznél a tüze-1 lő vei való takarékosságnál. De a többi üzemek sem mutatnak kelló előrehaladást. Az l-es és 2-es üze­mek azonban a tüzelő megtakarí­tással szép erdményt értek el. FeL ajánlásukat már teljesítik a liszt­megtdkarításnál azonban még r.em értek el eredményt. \ 6-os üzem dolgozói pedig — ahol a sütemé­nyek készülnek —, a lisztmegta­karításnál teljesitik vállalásukat, de viszont a tüzelőmegtakaritásnál még nem értek el eredményt. Az üzem vezetői tegnap délután értekezleten beszélték meg a hiá­nyosságokat. Hétfőn üzemenként hozzáfognak a kivizsgáláshoz, és megnézik, mi akadályozza a dolgo. zókat abban, hogy telleslleni tud­ják vállalásukat. A kivizsgálás után mutatkozó hiányosságokat igyekszenek kiküszöbölni, s a dol­gozók munkáját minden erővel se­gíteni, hogy a kenyérgyár is tel­jesíteni tudja Rákosi elvtársnak tett igéretét. Szegeden tartja a Magyar Nyelvtudományi Társaság II. vándorgyűlését A Magyar Nyelvtudományi Tár. saság II. vándorgyűlését november 11-én, 12-én és 13.án rendezik meg Szegeden. A vándorgyűlés a ma­gyar pedagógusok, nyelvészeit nagy megmozdulása lesz, mert Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkája alapján határozza mce anyanyelvi oktatásunk égető problémáit. A gyűlésen általánosiskolai, középis­kolai, főiskolai és az egyetemi anyanyelvi oktatásról, tudósképzés­ről, nyelvművelés kérdéseiről és az ezekkel kapcsolatos szakmai kérdé­sekről is szó lesz. Az egyes szak­kérdéseket, nyelvészetünk kivá.ó tudósai és szakemberei ismertetik. A megnyitó beszédet Darvas József miniszter mondja. A Sertéshízlaló dolgozói továbbra is meg akarják tartani az élüzem címet Elüzemhez méltóan teljesítik november 7-i felajánlásaikat rialistál; ismét a szenvedések özö­nét zúdították bombák és géppus­kagolyók képében ennek a gyárnak dolgozóira is- A gyárat lerombol­lak, de nem tudták lerombolni az öt szabad év emiékét. Ezért a gyár dolgozói, asszonyok és tányok, megtesznek mindent, hogy segítsék a hazát, segítsék a frontot, ahol fiaik, férjeik fegyverekkei harool­vözletüket Rákosi elvtársnak. * TelfepífFÜk a koreai nép felhívását! — Ez a nép, am ily ilyen hallatlan szenvedések között hősiesen har­col, — jelentette kl Zalka elv­társnö —, ez a nép, amely meg­mutatta. hogy vállalni tudja a ne­hézségeket, testével fogja fe! a golyót azért, hogy nyugodtan dol­gozhassunk, üzent a magyar dol­Fényesen csillog az őszi nap­fényben az élüzem jelvény a Ser­téshízlaló bejárata fölött. A dolgo­zók büszke örömmel néznek fel rá, valahányszor elmennek alatta. Mi­kor az élüzem csillag felkerült a kapujuk fölé, megfogadták, úgy végzik munkájukat,- hogy többé el ne vigyék onnan. Ez a gondolat serkentette őket munkájukban aiz elmúlt hónapok alatt. Az udvaron építőállványok, kő­rakások és különféle építési kel­lékek fogadják a belépőt. Itt ajtót bontanak, ott falat vágnak, malte­roznak, serényen folyik a munka. Gyarapodik az üzem, fejlődik. Ki­csi már a nagy létszámhoz az iroda, ezt bővítik most ki. A dará. lót, amely ebben a helyiségben volt. átvitték a nagymagtárba és a helyét átalakítják modern irodá­nak. Itt előtte pedig tavaszra gyö­nyörű virágoskert pompázik majd. — Lebontjuk ezt a deszka káli­bát is és szép drótkerítést húzunk a helyébe — tervezi Oláh József, a hizlalda vezetője. Az igazi építkezés a másik telepen folyik. Szinte el­ámul az ember az építkezés mére­teitől. Modern aklok épülnek egy­más után- Kettő már készen áll, csak a vízvezeték szereiés hiány­zik. Egészségesek, levegősek lesz­nek ezek, a 300 hízót befogadó fé­rőhelyek. Az egyik féligkész ól kifutója, ban dolgozik Csóka János két se. gédmunkástársávai. ö'k készítik az ólakba szükséges betonvályukat. Gondosan állítják össze a formát, nehogy rosszul sikerüljön a vályú öntése és selejtté váljék. A másik ólban a kerítéshez szükséges vas­beton lapok készülnek. A bétonba kerülő vasdrótot mind a Hulladék, gyűjtőtől kapták. Olyan anyag ez. amit már máshol nem tudtak hasz­nálni. Az egész építkezésnél rengeteg bontott, használt anyagot dolgoz­nak be­Az építkezés dolgozói november 7-i felajánlásukban vallatták, hogy a 3000 férőhelyes aklok építését befejezik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének tiszteletére. Vállalásukat — amint a munka üteme mutatja — telje­sítik is, mert például Börcsök Já. nos kőműves brigádja az eddigi 210 százalékos teljesítményét az utóbbi hetekben 308 százalékra emelte. A hatalmas kőrakások mellet' egész csomó ócska csille hiever. Meglepett kérdésünkre — hogy hát ez a sok ócskaság minek — Oláh József mosolyogva felel. — Uj csillék készülnek ebből. Most épül a kovácsműhelyünk, már részben dolgoznak is a kovácsok. Ők javítják majd át ezeket a csil­léket is- Majd ezzel hordjuk az eleséget és a trágyát. Nem kel] talicskázni annyit és meggyorsul a munka. Kaptunk már 8 darab új csibét is, amit azonnal munkába állítunk, amint készen lesz itt az építkezés s megérkeznek az ólakba az „új lakók". A hizlalda dolgozói azonban nem. csak az építkezésnél végeztek és végeznek jelenleg is jó munkái, hanem a hizlaldában is. Jó munká­jukkal harcolnak azért, hogy megtarthassák az élüzem címet. Ennek a harcnak lendületet adott a közben bevezetett prémiumos időbéres elszámolás. A dolgozók először idegenkedve fogadták ezt az új rendeletet, de csakhamar rájöttek, hogy ez csak a javukat szolgálja, mert sokkalta igazságosabb így a fizetésük. Aki jó munkát végez, több fizetést kap s aki henyél, az a fizetéskor látja kárát. Azóta nagyon sokat javult a dolgozók munkához va|6 viszo­nya, s a munkafegyelem mind szi­lárdabbá válik a telepeken. A hizlaló dolgozói remélik — éa erre a reményre alapúk is van —, hogy üzemük falán továbbra is ott csillog majd az élüzem Jelvény. November 7-re ők is felajánlást tettek, melyben vállalták, hogy évi hízlalási tervüket december 10-ig befejezik s hat hónaponként 15 napra eiegendő takarmányt taka­rítanak meg. A dolgozók között fokozódik a verseny a magasabb eredmények eléréséért Rákosi elvtársnak írt levél elküldése 6ta- A brigádok kö. zött megindult a harc a „Legjobb brigád" címért. Az elmúlt hónap­ban és most is az I. számú telepen dolgozó Börcsök-brigád érte el 3 legjobb eredményt és 149 százalé­kos teljesítményével első a brígá. dok között. Jó munkájuk meg is látszik: a 20 százalékos takarmány­értékesítés helyett 29 százalékot értek el. De a fizetésükön is meglátszik jó munkájuk eredménye. A brigád minden tagja a mult hónapi elszá. moláskor napi 35 forint prémiumot kapott a rendes fizetése mellé. A Sertéshízlalőban jelenleg 9 sztahánovista dolgozik, de a most folyó verseny során ez a szám to­vább emelkedik. A Sertéshízlaló dolgozói az élüzem címükhöz méL tóan készülnek november 7-re. Rákosi elvtársnak tett ígéretüket teljesíteni akarják, hogy utána büszkén jelenthessék: „Meg<ártot­tuk szavunkat!"

Next

/
Thumbnails
Contents