Délmagyarország, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-14 / 214. szám

PÉNTEK, 1951. SZEPTEMBER 14 s A Te/xtilkombinát szabad pártnapján Néphadseregünket ünnepelték az üzem dolgozói löbb éa jobb munkát ígértek a békéért folyó harc sikerreviteléért "Ünnepeltek tegnap a Szegedi Textilművek dolgozói: pártnap ju. tpm nagy szeretettel és megbecsüléssel endékeztek meg békénk őréről, Jiatal, de egyre erősödő néphadseregünkről. A gyönyörű, kultúrterem­ben már két óra után néhány perccel gyülekeztek a dolgozók: a kár­totósok, a kereszlorsózók, előfonók, gyűrűsök, csaknem ' valamennyien fiatal lányok, vagy asszonyok. De eljöttek nemcsak a délelőttösök, ha­nem azok is, akik az éjszakai műszakban dolgoztak, mert ők is meg akarták ünnepelni néphadseregünket. A kultúrteremben a gyár népi zenekarának tagjai játszották a szebbnél-szebb mozgalmi indulókat, kulonadalokat. Vidáman, lelkesen gyülekeztek a dolgozók. Fél húromra már teljesen megtelt a terem. Bódi elvtárs megnyitója után Pe­ták Károlyné szavalt, majd Klein Sándor elvtárs, a Textilmüvek. iize. mi pártbizottságának 'titkára tar­totta meg az ünnepi beszédet. Beszédében méltatta Néphadsere­günk napjának, szeptember 29-ének a jelentőségét. Elmondotta, hogy ezen a napon verte lo 1848-ban a nemzeti függetlenségért küzdő sza­badságharcos bnd.seregiink Jella­Mchot. Ez a tiagv diadal, a szám­beli fölényben lévő ellenség meg­semmisítése mentette meg főváro­sunkat. A pákozdi csata mintegy állandóan jobb és jobb munkára Serkenti. Elsőnek Szekeres Jánosné kért szól. — Ez a hadsereg már a mienk! — jelentette ki Szekeresné —. Ne­kem is az egyik öcséin tiszti isko­lán van. A múltban még tanulni sem tudott, pedig jó feje vol't, de nem volt rá pénz. Most tiszt lesz belőle, aki sok-sok munkástársá­val bajtársaival együtt őrködik ha­liizonyícéka annak, hogy az igaz" , zánk békéje felett. Ezt a hadsere­ságért, szabadságért kiizdő hadsereg még a túlerővel is meg tud birkóz­ni. Tudja az ilyen hadsereg min­den egyes katonája, hogy miért harcol s lelkesen, önfeláldozóan veszi ki részét a küzdelemből. Ezután az 1919.es Tanácsköztár­saságunk hősi Vörös Hadseregéről emlékezett meg Klein elvtárs. Is­mertette azokat a nagyszerű diada­lokat, melyéket Vörös Hadseregünk aratott nem egy esetben, szintén az igaz ügy tudatában vívott hő­siességévet. — Ezeknek a ragyogó nemzeti hagyományoknak örököse és tovóbbfolytatója a mi Néphadseregünk — mondotta Klein elvtárs, majd elmondotta, mit jolenf számunkra n Néphadsereg hogyan tudjuk elősegíteni mcgerősL tését, hogyan tudunk vele vállvet­ve harcolni a béke megvédéséért. Ezután a nemzetközi helyzetet ér­tékelte Klein elvtárs, rámutatva az imperialisták egyre nyíltabb hadi­készülődéseire és aljas telteire. Klein elvtárs beszédét többször szakította félbe lelkes éljenzés és taps. A dolgozók ünnepelték Nép­hadseregünket és élteitek győzel­meink szervezőjét, szerelett Pár­tunkat. Az előadás elhangzása után tö­megesen szólaltak fel a dolgozók. Mindegyik felszólalásából kicsendült az a barcos békenknrat és szán­ge't szerelnünk és támogatnunk kelj Ertünk van, nem úgy, mint annak­idején a Horthy-hadsureg, amelyet ellenünk, a dolgozók ellen használ­tak fel. Erősné elviiársnő már idősebb asszony. Ö a hozzászólásában visz. szapilliantott az elmúlt háborúkra, a mult sok szenvedésére. — Soha nem felejtem — mon­dotta Erősné — azt a pillanatot, amikor férjemet felkészítettem és útnak engedtem az első világhábo­rúba. Nem volt nekünk akkor mit védenünk, csak az uraknak, mégis el kellelt. menni férjemnek a gyil­kos golyók elélte, a lövészárokba, hogy ugyanolyan proletárok ellen harcoljon mint ő vol't. De ma már más a helyzet. Ma ez az ország valóban a mi hazánk! Ma az igaz­ság a mi oldalunkon van. Ma mái­nem sírunk, mi anyák és felesé­gek, ha fiunkat, férjünket szólítja a haza. Büszke örömmel engedjük; Teljesítse minél jobban a hazával, népünkkel szembeni szent köteles, ségét. A mi hadseregünk a béke hadserege. Erfts keli, hogy legyen, mert csak akkor tudja visszaret­tenteni a halálgyárosokat, a hábo­rús kalandorokat és gyilkosokat gá­lád terveik keresztülviteléül! Újvári Erzsébet már konkrét fel­adatokról beszélt: — Nekünk is még jobban kell dolgozni, hogy erősödjék hazánk, hogv Néphadseregünk. tagjaival együtt éberen őrködni tudjunk ha­dék, ami a Textilművek dolgozói? zánk függetlenségén —- mondotta. — Éppen ezért a békebizotLságaink is fejtsenek ki még nagyobb akti­vitást. Szervezzünk és álljunk még több békeőrséget, hogy a munka frontján elért győ­zelmekkel segítsük, hazánk megerő­södését- A mi fegyverünk a gép, mi is békeharcosok vagyunk. Le­gyünk méltóak tehát a szent ügy­höz, amiért harcolunk I Szilágyi Mária a Tito banda gaz­tetteiről beszélt. Felszólalásában ki­tért arra, hogy tátóék, mint az im­perialisták legelvetemültebb csahos kutyái ugrásra készen állanak ha. tárainkon. — Mit akarnak ezek? — tette föl a kérdést. — El akarják venni szabadságunkat, boldog életünket. Hát nem fogjuk engedni! Gyűlöl­jük az ellenséget, készek vagyunk szembeszállni velük, megakadályoz­ni gálád szándékaikatI Harcoljunk tehát vállvetve Néphadseregünk tagjaival együtt­— Nem vagyunk a harcunkban egyedül — mondotta a köveikezö felszólaló, Thébesz elvtárs. -— Mel­lettünk áll a dicsőséges Szovjet­unió, a Szovjet Hadsereg, amely elhozta számunkra a szabadságot. A mi Néphadseregünk is a diadalmas szovjet hadsereg példáját követi. Ez biztosíték arra nézve, hogy erős, edzett harcosok őrködnek a békefront magyarországi szakaszán. Sok felszólalás hangzott még el, de mindegyikböL a Néphadsereg iránti szeretet csendült ki. A Sze. gedi Textilművek dolgozói is mél­tóképpen ünnepelték Néphadsere. günke't- Megfogadták, hogy jó mun­kájukkal velük együtt küzdenek a békéért, hazánk függetlenségéért. Egymással versenglek a dolgozók, hogy fejezzék ki legjobban ezt az érzésüket. Pásztor Katalin például versenyre hívta ki a „R"-n)flszak gyűrűs-üzemrészét, hogy melyikük tart legszebb és legeredményesebb békeőrségeke t. Klein elvtárs zárszavai után is mét felharsant az éljenzés és a taps, biztosítékául annak hogy ez a szabad pártnap is hozzájárult alt­hoz, hogy a Szegedi Textimüvck dolgozói a jövőben még eredmé­nyesebb munkát végezzenek, mert világosan és ismételten meglátták, hogy a békét csak így lehet meg. védeni, csak így lehet eredménye­sen, vállvetve együtt harcolni a mi jövőnkért és boldog életünkért, a mi Néphadseregünkkel. Mi mindennap TerVkÖlCSÖllÖll nyerünk Vörös Pál és SzOcs lenöné, a Szegedi Kender delgezói a sorsolás boidog nyertesei rintos nyeremény i6, hiszen sokszo. A Tervkölcsönkölvények most megtartott húzásán a Szegedi Ken­derfonógyár sok dolgozójának — a többi között Vörös Pál és Szűcs Jenöné — kötvényét i3 kihúzták, egyenként 1000 forintos nyere­ménnyel. Ezer forint! Komoly összeg, sok­mindenre telik belőle és ök mégis annak örülnek a legjobban. amit ezt megelőzően, a kölcsön kibocsá­tása óta kaptak. Elsősorban erről beszélnek. Vörös Pál így nyilatko­zik: Örömmel követem a Párt szavát — Mi valamennyien, akik ebben az üzemben dolgozunk és úgy gon­dolom mások is érzik, hogy min­dennap nyertünk a tervköicson jegy­zés ő'a. mert a terv hozta meg számunkra a korszerűbb gyári be­rendezéseket, a jobb munkaeszkö­zökéi, a portalanított levegőt, az addig sötét utcák szép kivilágítá­sát, Móraváros csatornázását, a kényelmes és olcsó villamosközle­kedést. Örülünk, hogy ma már nem kell Újszegedről és Dorozsmáról éjjel, hidegben, csőben órákig fá. radtan begyalogolni, mint amikor még az elpusztított híd roncsaiba kapaszkodva igyeztünk munkahe­lyünkre. — Én ugyan nem vagyok tagja a Pártnak, de azért örömest kö­vetem minden szavát, mert olva­sok újságot, tudom, hogy neki kö­szönhetünk mindent. Legfőképpen azt, hogy bár Idelátszik a háború­val fenyegetőző Tito országa, mégis békében élünk, nyugodtan dolgozhatunk. Megmaradt pénzem takarékba teszem — Nem tagadom — mondja —, Sokat jelent számomra az 1000 fo­Szembe találják magukat a néppel, akik a kulákok szekeret toSiák alsóvároson A nyár utója meleg szegedi nap. sütésében szorgalmas parasztkezek törik a kukoricát, szedik a krump­lit és a pirosló, dústermésű papri­kát az alsóvárosi földeken. Szép lermést takarítottak be gabonából, becsület lel teljesítették a nép álla­ma iránti kötelességüket a begyűj­tésben és most a derekas munka eredménye gazdagon térül vissza a kukoricánál, krumplinál, papriká­nál is. Csiszár Antal alsóvárosi dolgozó kisparasztnak például esy lő alatt másfél kiló burgonyája is termett. Örülnek a szép eredményeknek Alsóváros do1. gozó parasztjai és örülnek annak is, hogy a begyűjtésben az élen­járók között foglalhatnak helyet köze] 150 százalékos teljesítmé­nyükkel. Az árpa beadásban a leg. utóbbi kiértékeléskor az első he­lyen jártak, de nem sokkal marad­tak le a búza és a rozs beadásban sem. örül ennek minden dolgozó pa­raszt, az alsóvárosiak legjobbjai pedig megindultak a termel ős zö ve* ­kezeti mozgatom felé. hogy közös gazdálkodással biztosítsák a még szebb terméseredménveket s ennek nyomán a még boldogabb életet. Mégis akadnak, akiknek nem tet­szik ez a fejlődés, nem tetszik a becsületes dolgozó parasztság jobh é'e'he* vehető út Suttognak, súg­pak-búernak és gátolják a munkát, ahol cs?k módjukban áll. A kulá­kok ezek: a nén ellenségei. A tóéhvincék, nagygyörgyjózsefek és a hozzájuk hasonló kulákfélék azonban ravasz emberek. Nem akarnak az előtérben mutatkozn nem lépnek fel nyíltan a do'gozók ellen, hanem csendes szabotálással igyekeznek kárt okospi és arra tö­rekszenek, hogy olyan* befolyásol­ható embereket nyerjenek meg a maguk ügyének, akiknek egyébként is van valami a füle mögött. így történt aztán, hogy Alsóvároson az utóbbi időben, mind több rémhír kapott lábra és erre is, arra is megindult a rosszindulatú sutto­gás a termelőcsoportok ellen. A hírek, a tszcs elleni izgatások azok­tól származtak, akik megtagadták becsületes dolgozó paraszttársaik­hoz való tartozásukat' és a kulá­kokkal fújnak egy követ. Élen jár ebben ' a Hattyas-sori Csamangó István. Olyan ő, mint az a kutya, amelyik megmarja a neki ételt nyujió kezet. A nép államától ka­pott földet a felszabadulás után és most mégis a népi demokrácia el­len izgat, amelynek pedig megél­hetését köszönheti. Persze sokan tudják róla a környéken, hogy már a földosztáskor is — mint a föld­osztóbizottság tagja — becsapta becsületes paraszttársait. I'yen ember Csamangó István, ilyen barátja ö a kisparasztoknak és most is elle­nükre tör, amikor le akarja őket beszélni a termelőcsoportba való belépésről. De nem különb nála Jóiárt Sándor és felesége sem, a Pálfi.utcában, akik mindenütt ott tolakodnak az első sorokban, ahol kapni lehet valamit, de mégis a népi demokrácia ellen beszélnek. Fiukat js a népi demokrácia elleni összeesküvés miatt küldte börtönbe a nép bírósága. A K'sfaiudy-utcai Kois Jánosné fia pedig hamiskár­tyázásért került börtönbe. Koisoé is — aki földjét felesekkel művel­teti, neki magának pedig nyugdíja van a vasúttól — ugyancsak ehhez a tszcs ellen izgató, suttogó, díszes társasághoz tartozik, éppenúgy, mint a Szabadság-téri Szögi Fe­renc, Dobó Szilveszter, meg Vas János, vagy a Boszorkánysziget­utcai Tombácz István. Mindenki tudja Vas Jánosról is, hogy soha­sem a dolgozó parasztok érdekeit nézte, hanem mint paprikakikészítő ott használta ki őkel, ahol csak tudta. Nem restellt feketézni sem a paprikával, minit ahogyan rend­szeresen feketézett Szabó Sándorné a volt horthysta rendőr felesége is. Dobó Szilveszterről, a suttogó pro­paganda egyik fővezéréről pedig nem is kerül különösebb nehézség­be bebizonyítani, hogy a kulákok érdekeit képviseli hiszen ő maga is kulákcsaládlből származik és földjét is másokkal művelteti meg. A begyűjtésnél is vonakodva, nagynehezein teljesítette csak legközvetlenebb kötelességét, mert úgy gondolta: segítsék inkább mások a do'gozók államát, ő pedig majd csak behabzsolja azt a sült­gesztenyét, amelvet mások kapar­nak ki a tűzből. Téved azonban Dobó Szilvesz. ter. mint ahogy tévednek azok, akik hamissággal akarják tévútra vezetni a becsül eteg dolgozó pa­rasztokat. Nyissák ki szemüket, lássanak t'sztán a jóérzésű, szor­galmas alsóvárosi dolgozó parasz­tok, akik eddig hittek ez itven em­berek szavainak. Nézzék meg, honnan jön a hazug hang, kinek ax érdekei beszélnek az. ő szájukból. Ha meg­nézik, akkor meggyőződnek róla. bogy neim a dolgozó parasztoké, hanem a kulákoké, az ellenségé. A dolgozó parasztok érdekeit a népnevelők, a Párt küldöttei szol­gálják. ök magyarázzák el tisztén és világosan, hogy melyik az az út, amely töretlenül és egyenesen, ha néha kisebb-nagyobb nebézsá. gekkel is, de biztosan halad a bol­dog élet felé. rosan kaptam vissz3 a pénzemet, amit lassacskán fizettem ki. Vettem belőle egy 70 kilós hízónak valót éa négy mázsa kukoricát. Öröm lesz, ha felhízik és levághatjuK, meglesz mindnyájunknak a lélir'­valója. Ami megmaradt pénz. azt beteszem a takarékba, hadd vegjr* hasznát továbbra is az állam, mert tudom, hogy most nem a részvé­nyeseké a haszon. Amikor pedig kell, úgyis megkapom — kamatos­tól. Szűcs Jenöné, a másik 1000 fo­rintos nyertes arról beszél, hogv az elmúlt húzáson is nyert. Nála állandó vendég a jószerencse, de ö is azt említi meg szivesebben, amit az államkölcsön óta a» ürem és a város kapott. Látja a fejlődést minden vonalon, örül a gyár kor. szerűsítésének, a biztos munka­helynek. a szép kultúrteremnek, » szociális juttatásoknak és általában a dolgozók alapvetően megválto­zott, nyugodt életének. Érzi, hogy ezt irigylik tőlünk a« amerikai háborús uszítók, ettől akarták megfosztani felszabadult hazánkat Rajkék. Mindszentyék ii Grőszék Boldogan váriéit az üzombon • a Békekölcsön sorsolást A pénze még megvan, nem is szándékozik elkölteni az egészet, de mindenesetre felruházkodik be. löfe. A nyertesek és általában az üzem dolgozóinak örömét jelentős mér. lékben fokozza a», hogy néhány nap múlva megkezdődik a Békeköl­csön kötvényeinek húzása, amely sok család részére tartogat újabb, kellemes meglepetést. A TÁPÉI UTCÁBAN IS MEGÁLLAPÍTOTTÁK: Érdemes volt tervkölcsnnt jegyezni Röpgyűlést tartoitak Felsöváros I. népnevelői A liiisgyü'lés, illetve ropgyülé* igen elterjedt agitációs módszer. Nincs olyan város, vagy falu, ahol ne tartanának rendszeresen kisgyú­léseket, röpgyűléseket. A kisgyűlé­soknek és rop gyűlésüknek egy-egy kérdésről kall tájékoztatótok a dol­gozóidat és mozgósítaniok őket egy. egy feladat végrehajtására. Kedden este Felsöváros I. népne­velői rendeztek röpgyülést a Tápéi, utca 22. 'számú ház udvarán. A röpgyülésen Korsós Ferenc népne­velő ismertette a tiarvköicsönsorso­1 ássál kapcsolatban a tervköicson jelen tőségét. Rámutatott előadásá­ban azokra az eredményekre, ame­lyek ötéves te ivünk végrehajtásá­nál mutatkoznak. A nép államának kölcsönét szembeállította a Horlhy­rcnd'szer állaim'kölcsöneivel, mint amilyen például a Búzakölcsön volt, amelyet a Horthy-rendszer nem té­rített vissza. Elmondotta a továb­biakban, hogy a letűnt reakciós rendszer csak háborús célra indí­tott kölcsönt. A mi államunk pedig a termelő munkára, hazánk felvirágoztatásába kér kölcsönt a dolgozó néptől. A köl­csönt azonban vissza is téríti és sorsolás útján még nyerni is lehet rajta, amint ezt a legutóbb lefoly­tatott tervkölosönisorsolés eredmé nyei is bizonyítják. Korsós Ferenc előadása után töb­ben szólaltak fel. Bujdosi Pálné ar­ról beszélt, mennyire fontos az, hogy tisztában legyünk vele, mi mindent nyertünk mi a nép államá­tól azért a csekély áldozatért, amit a tervköicson jegyzéssel hoztunk. A sok-sok , új gyár, iskola, üdülőhely és mindaz, ami az utóbbi években létesült, mind mind a dolgozó nép érdekeit szolgálja. A tervköicson sorsolásánál sokan nyertek pénzt is, amely hozzájárul a dolgozók életének gazdagabbá tételéhez. A tervköicson jegyzéssel hozzáj árul tunk ahhoz is, hogy néphadseregünket csapata. fejlesszük. Pártunknak köszönhet­jük, hogy a néphadsereg tisztjei a munkásság és parasztság soraiból kerülnek tó. Kakuszi Gézáné elmondotta, bol. dognak érzi magát, hogy fia a néphadsereg tisstje. — Valahányszor hazajön a fiam — mondotta —, büszke vagyok, mert látom a tiszti rendfokozatot a vál­lán és visszagondolok arra az időre, amikor még nam is álmodhattam arról, hogy a fiam katonaliszt le­gyen. Tudom, hogy mindezt a Párt­nak köszönhetem s tudom azt is, hogy a tervkötesönjegyzésemmel is hozzájárultam ehhez. Mindig kész vagyok a Párt hívó szavára álla­munk felvirágoztatásáért, a szocia­lizmus építéséért áldozatokat vál­lalni. Faragóné öregasszony már. ö arról beszél, hogy gyermekeit mi­lyen naigy nyomorúságban nevelte. Most azonban felnőtt korukban előttük is nyitva áll minden tanu­lási lehetőség, minden pálya. Kiss Mihály építőtmunkás munkája köz­ben a gépállomásokon is megfor­dult. Örömimel bsszél arról, milyen büszkeség töltötte el, amikor látta a traktorokat a földeken s eszébe ju­tott, milyen keservesen dolgozott a magyar paraszt valamikor az ökör­rel vontatott nehéz ekékkel. Jurta János, Hoffman Márton, Benkő elvtárs szólallak még fel s mind­annyian bizonyították: érdemes volt tervkölcsömt jegyezni, szívesen hoz­nak áldozatot a jövőben is ötéves tervünk sikeréért. Do azt is elmondották, hogy ed­dig elért eredményeink arra is in­tem öle bennünket, hogy ébereknek kell lennünk. Leplezzük le belső el. Laneégeinlcet, legyünk büszkék nép­hadseregünkre, határőreinkre, akik hazánk halárait védik. Különösen nekünk, szegedieknek kell ébereknek lennünk, mert itt van a stzomszéd­ságunkban a Tito-banda, az impe­rialisták véreskezű balkáni roham. Átadták a százezerforín'os főnyeremény! a nyerteseknek A tervkölcsönkölvények sorsolá- Gyula MAV ka|aUz és Krajcsj Ká­sán kihúzott százezer forintos fő- roly a 3. számú autójavítőmühely nyereményt az OTP pénztártermé- '—' ben ünnepélyesen adta át a nye­rőknek Romhányi József az OTP vezérigazgatója. A főnyereményt negyed kötvényekkel négyen: Ko­vács Lajos, a Transvill Vállalat villanyszerelője, Trombitás Ivároty a néphadsereg hadnagya, Balázs szerszámlakatosa nyerték. A nye­remény átadásakor Romhányi ve­zérigazgató elmondotta, hogy a mult évben megtartott sorsolásokon és az idén a márciusi húzások al­kalmával több mint 60 millió fo­rintot fizetett vissza államunk nyo. reményekben.

Next

/
Thumbnails
Contents