Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-26 / 198. szám

2 VASÁKNAI-, mt. 4ÜÖUSZTUS 2*. Kim Ir Szen és Peng Teh Huai tiltakozása Ridgway tábornoknál ' Phenjan (Uj-Kina). Kim Ir Szen, a koreai néphadsereg főparancsnoka és Peng Teh Huai, a kinai népi önkéntesek parancsnoka aug. 23-án az alábbi tiltakozást intézte Ridgway tábornokhoz. „Ridgway tábornok! Még nem is hűlt ki az önök részéről történt jogtalan lövöldözés következtében elesett egyik hős harcosunk, Jao Cin.Szian vére és az önök egyik repülőgépe máris behatolt a semleges övezetben fekvő Keszonnak, a tűzszünet! tárgyalások színhelyének légiterébe és ott augusztus 22-én 22.20 órakor bombákat dobott le és géppuskából tüzelt. A1 támadás célpontja küldöttségünk székhelye volt Bár küldötteinket a történtek miatt a felháborodás ér. zése töltötte el, augusztus 22_én 22.23 órakor felhívták az önök képviselőit, küldjenek ki megfigyelőket az eset kivizsgálására, hogy az egész világ megtudhassa, mi az igazság és az Önök részéről ne történhessen kísérlet arra. hogy a történtekért a véletlent okolják. Az önök részéről küldött összekötő tisztek saját szemükkel látták azokat a bombatölcséreket, amelyet az önökhöz tartozó repülőgépről ledobott bombák okoztak, látták a repeszdarabokat és az egyéb bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy a bombákat néhány érával korábban dobták le. Mindennek láttára az önök részéről ki. küldött megfigyelő tisztek hallgattak. Valójában még az önök részéről kiküldött összekötő tisztek részvételével végrehajtott közös vizsgálat nélkül is elegendő tanúvallomás és bizonyítási anyag van birtokunkban annak tökéletes bebizonyítására. hogy az önök ré. széröl tagadhatatlanul provokatív jellegű cselekményt hajtottak végre. Annak oka. hogy önök gátlás nélkül folytami merik provokációikat, abban keresendő, hogy gyengeségnek tekintetfék békeakaratunkbél fakadó türelmünket. Abbéi indultak ki, hogy mi ilyen esetek miatt nem akarjuk megsza. kítani a tárgyalásokat és. ezén odáig mentek, hogy előbb Panrnentient lőtték azután meggyilkolták járőrünk egyik tagját, végül pedig kísérletet tettek delegátusaink meggyilkolására. Tudomásukra kel. hoznunk, hogy tévesen ítélik meg a helyzetet. lo.nz. hoev a béke hizloitlésa és a fegyverszünet megkötése érdekében magatartásunk mindezideig rendkívül türelmes volt. Türelmünknek azonban van határa. Ezenfelül nagyon jól tudjuk, hogy a békét nem lehet egyoldalú, csakis a mi oldalunkon megnyilvánuló békevágy alapján elérni. Az őszinteség hiánya az Önök részéről a fegyverszüneti tárgyalásokkal kapcsolatban most már világosan bebizonyítást nyert — a tárgyalásokon kívül azáltal, hogy az önök részéről gátlásnélküli provokációk történnek — magukon a tárgyalásokon pedig azáltal,- hogy Önök ragaszkodnak ahhoz a fennhéjázó követeléshez, hogy a katonai demarkációs vonal a mi mostari vonalaink mögött húzódjék. Ezzei megakadályozzák a tárgyalások előrehaladását. Reméljük, hogy• a fegyverszüneti tárgyalások simán tovább folynak és hogy mindkét fél számára elfogadható, méltányos és észszerű megállapodást érünk majd cl. Ámde hogyan válhat valóra ez a TP. ményünk, ha járőrünk egyik tagjának meggyilkolását a küldöttségünk ellen irányuló szándékosan végrehajtott bűnös bombázás követi. Éppen ezért küldöttségünknek ki kell jelentenie, hogy a tárgyalásokat augusztus 23-tól kezdve felfüggesztettnek tekinti és elvárja, hogv az Önök részéről felelős lépések történnek ezzel a súlyos provokációval kapcsolatban. Gondolják meg, hogyan folytathalnánk mi a fegyverszüneti tárgyalásokat akkor, amikor az Önök részéről nem veszik figyelembe a semleges övezetet és készen állanak arra, hogy meggyilkolják a mi fegyvertelen küldötteinket, akik a semleges övezetben tartózkodnak, hogy ott a fegyverszünetről tárgyaljanak? Meg kell érteniök, hogy mindezideig az egyenlőség alapján folytak a tárgyalások köztünk és Önök között. Ha az Önök részéről nem bizonyítják be, hogy a gyakorlatban is tiszteletben tartják ezt az elvet és ha van merészségük, hogy önmagukat győztesekként feltüntetve minden errevonatkozó megállapodás! — belcérlve a Keszon semlegesítésére vonatkozó megállapodást is — önkényesen megsemmisítsenek, akkor az ebből adódó következményekért minden felelősség Önökre hárul. Az önök fegyveres erői részéről j a keszoni semleges övezetben auguszjus 22-én 22.20 órakor végrehajtott provokatív jellegű bombázás és a küldöttségünk meggyilkolására irányuló szándékos kísérlet miatt a világ minden igazságszerető emberének színe előtt _ komoly tiltakozást emelünk önnél és várjuk az ön kielégítő válaszát. Ktm Ir Szen, a koreai néphad. sereg főparancsnoka, Peng Teh Huai, n kínai népi önkéntesek parancsnoka. 1951. augusztus 23." A magyar külügyminisztérium jegyzéke az Egyesült Államok budapesti követségéhes A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Phenjan, (TASzSz.) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jeleníti augusztus 24-én: A koreai néphadsereg egységei, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesek egységeivel, minden arcvonalon sikeresen visszaverik az ellenséges támadásokat és nagy veszteséget okoznak az ellenségnek emberben és hadianyagban. A néphadsereg légvédelmi egységei és a repülőgépekre vadászó lövészek augusztus 24-én hat ellenséges repülőgépet lelőttek. A Szovjetunióban járt angol szakszervezeti küldöttség beszámolója sége — írja ezzel kapcsolatban Moszkva. Majevszkij, a Pravda londoni tudósítója „ök látták az új világot" című cikkében tudósítást közöl arról, hbgy nemrégiben jelent m,eg Angliában a Szovjetunióban járt angol szakszervezeti küldöttség beszámolója. A küldöttség beszáMajevszkij — megismerkedett a szovjet állam életével és határozott- következtetésekre jutott. Fő következtetése az, hogy a szovjet nép a béke ügyének odaadó híve, hogy a Szovjetmolóját „Az igaziság Oroazor. . ^ népe és kormánya egrysészágról cimimel adta ki. | ges a békére irányuló törekvé. Az pno-nl imroMsok kütd'ött- seben. A külügyminisztérium tájékoztatási fó'osztálya közli: A magyar külügyminisztérium kormánya megbízásából augusztus 25-én az alábbi vjegyzéket nyújtotta át az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjének: Az Egyesült Államok kormánya a washingtoni magyar követségnek 1951 július 5-én átnyújtott jegy. zekében a két ország között 1925 június 24-án kötött barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződés 7. cikkének törlését kérte, illetve e kívánság el nem fogadása esetére a szerződést felmondta. A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az Egyesült AHamok kormánya ezze! a bejelentésével újabb lépést tet! annak a magyar néppel szemben ellenséges általános politikáidnak az útján, amelynek fii Igyekezete: minden eszköz igénybevételével hátráltatni és akadályozni azt a békés együttműködést, azt a „népeink szellemi, kulturális, gazda, sági és kereskedelmi törekvéseinek megfelelő' barátságos érintkezést", amelynek eló'mozdítását a szóbanforgó szerződés annak bevezető szaval szerint céljául tűzte. Az Egyesült Államok kormánya az említett szerződést abban a?, időben kötötte meg a magyar kormánnyal, amikor az országban antidemokra'ikus kormányzati rendszer uralkodott, amelynek politikája egyenesen a hitleri Németország agressziójában és a világ nagyrésze — közte az Egyesült Államok — ellen viselt háborújában való részvételhez vezetett. Ennek a kormányzatnak a fennállása idején a szerződés működésében hosszú éveken át semmi zavaró körülmény nem mutatkozott s az Egyesült Államok kormánya abban az időben nem tartotta szükségesnek a szerződés korlátozását vagy felmondását. A Magyar Népköztársaság kor. manya számára az Egyesült Államok' kormányának ez az újabb lépése nem meglepetés. Az amerikai kormány már régóta világosan megmutatta, hogy milyen ellenszenvvel viseltetik a Magyar Népköztársasággal és a hazáját békésen énít« manvnr főnnel sromhen. Az Egyesült Államok hivatalos szolgálatában álló személyek többek között diplomáciai szolgálatban álló Bzemélyek is, ismételten támogatták bűnös felforgató kísérleteikben a magyar népnek a népköztársasági államrendszer megdöntésére törő ádáz ellenségeit, a lefünt rendszer fasiszta maradványait • A népi demokratikus rendszer elleni ellenszenv indította az Egyesült Államok kormányát arra. hogy megszegje a Magyarországgal kötött békeszerződés számos pontját, így többek között a békeszerződésnek azt a cikkelyét, amely a fa-slsz ták által elhurcolt magyar javak visszaszolgáltatására kötelezi az amerikai kormányt. Ugyanebböí az okból akadályozta meg az amerikai kormány Magyarország felvételét az ENSZ-be és fejteti ki a Magyar Népköztársaságra nézve hátrányos tevékenységet más nemzetközi fórumokon is. Az Egyesült Államok kormánya egyébként a nemzetközi kereskede. lem és árucsere terén is érvényesítette Magyarországgal szembeni ellenséges politikáját. Mesterségesen a minimumra szorította a két ország közötti árucserét. Kiáltóan megkülönböztető jellegű intézkedéseket hozott ebben a vonatkozásban és általában már régen semmibeveszl a szóbanforgó barátsági, kereskedelmi és konzúl szerződés rendelkezéseit is. Az Egyesült Államok kormányának szerződésszegő magatartása következtében már • amúgyis Illuzórikussá vált szerződés formai felmondása a két ország közötti kapcsolatok további lazításán túl, tehát még azt a célt is szotgá'ja. hogy az Egyesült Államok kormánya elháríthassa magától a szerződés megszegéséből eredő felelősséget. A Magyar Népköztársaság kormányának azonban nincs szándékában elősegíteni azt, hogy a jogellenes gyakorlat utólagos szentesítésével az Egyesült Államok kormánya mentesüljön a szerződésben vállalt kötelezettségei alól. Ezért az 1925 június 24-1 ba. ratságl, kereskedelmi és konzuli szerződésnek az Egyesült Államok kormánya által javasolt módosítását c'utasítia A Bizottság több tagja — Nora K. Rodd (Canada). Eva Priester (Ausztria), Li Ken (Kína), Candelaria Rodriguez (Kuba), Maria Ovszjannyikova (Szovjetunió), Mo. nica Felton (Anglia) — meglátogatta Huang Hai tartományt, Anak és Színesen városokat. A Bizottság tagjai megállapították, hogy a megszálló hadsereg Huang Hait tartományban — a légi támadások áldozatain kivül — 120.000 embert gyilkolt meg. Anak városban az amerikai, angol és liszinmanista csapatok 19.092 embert öltek meg. A Bizottság tagjai fölkeresték a Paraszt Bank városi raktárát, amelyet az amerikaiak börlönné alakítottak át. A börtönnek 5 cellája volt — mindegyik négy méter hosszú és három méter széles. A tanuk elbeszélése szerint ezek a cellák annyira zsúfoltak voltak, hogy a foglyok még leülni sem tudtak bennük. Han Nak Szon parasztasszony, aki a Szun Szan-Ri.utca 194. alatt lakik, közölte a Bizottság tagjaival, hogy férjét, Kim Bon-Kvant és sógorát, Kim Bon-Kiont 1950 november 10-én letartóztatták és börtönbe vetettét!?. Négy liszinmanista ka.tona kíséretében két amerikai katona tartóztatta le őket. Magának Han Nak Szon-nak sikerült elmenekülnie és elrejtőznie. Elmondotta, hogy férje és sógora, csakúgy, mint a többi letartóztatott, paraszt, vagy munkás volt s nem volt köztük egy sem, aki hatósági személy, vagy a Munkáspárt tagja iéit volna. A börtönben az anyjával együtt sok gyérmek is volt, sokan közülük még a két évet sem érték el. A börtönben a foglyok 15 napig nem kaptak enni. Vasbottal verték őket. Egy női tanú elmesélte, hogy a foglyokat egy USA.tis®t pa1'ancsnolcsága alatt álló liszinmanista katonák verték. 1950 november 25-én a foglyokat a gyermekekkel és asszonyokkal együtt kivezették a magaslatra és elevenen betemették Őket egy lövészárokba. Egy másik ianu — egy Kim Szan.Jen nevű idősebb ember —, aki a Szej Szan Ri.utca 172. alatt lakik, elmondta, hogy egész tizenkét tagú családját — közte feleségét, fiát, menyét és kétesztendős unokáját m — letartóztatják,. Elő* Az amerikai és liszinmanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőkizottság jelentése szőr nem tudta, hogy mi történt velük, később azonban sikerült megtudnia, hogy a hegyekbe vitték és ott meggyilkolták őket. A város felszabadulása után kutatni kezdett utánuk és megtalálta fiánál? és menyének tetemét. A holttestek kötéléi voltak összekötözve. Sebet nem ta. Iáit rajtuk és ezért arra következtetett, hogy elevenen temették el őket. Kim Szan-Jen elmondta, hogy fia egy állami áruházban dolgozott és csaik azért tartóztatták le, mert élmunkás volt. öt magát — Kim Szan-Jent — október 18 án szintén letartóztatták és október 29-én szabadult ki- Azt mondta a Bizottság tagjainak, hogy hívő volt és azt gondolta, hogy az amerikaiak, mint keresztények, rendesen fognak viselkedni. Nem tudta volna elhinni, hogy az amerikaiak, mint keresztények, ilyen vadállati kegyetlenségekre képesek, A Bizottság tagjai ezután a másik börtönt kereték fel. Szemtanuk elbeszélése szerint a börtön cellái annyira zsúfoltak voltak, hogy a foglyok seim ülni, sem feküdni nem tudtak bennük. A Bizottság tagjai a börtönben megtalálták azokat a kínzóeszközöket, amelyekkel az amerikaiak a foglyokat gyötörték. Az egyik ilyen eszköz az amerikai hadsereg szabványos Basc.ball ütője volt. (A Bizottság tagjai bűnjel gyanánt magukhoz vették ezt az ütőt). A börtönfolyosó fapadlóján a cella körül még mindig jól láthatók a vérnyomok. Egy Soj Um-Bok nevű nő, aki a Szan Nai-Ri-utca 187. számú házában lakik, elmondotta, hogy férjét és fiát bebörtönözték, majd kivégezték. Fiának feleségéti annyira elverték, hogy még mindig az ágyat nyomja. Pak Csan-Oi, 9 éves fiú elmondta, hogy atyját, a 46 éves Pak Pjan.Szut szintén meggyilkolták. lArra a kérdésre, hogy „Ki gyilIkolta meg apádat2" — a fiú e®t válaszolta: ,,Az amerikaiak." A fiút és anyját is letartóztatták és bebörtönözték. Közölték velük, hogy őket is kivégzik, de a koreai néphadsereg kiszabadította őket. A fiú anyja elmondotta a Bizottság tag jainak, hogy kínozták, körmei alá izzó vaskötőtűket szurkáltak. A bizottság tagjai láttál? az asszony eltorzított ujjait. Ugyancsák ő mondta, amikor kínozni vitték, látta, amint foglyokat élve az udvaron lévő kútba dobáltak. A bizottság tagjai megtekintették ezt a kutat. Kávája 60 cm. magas, 1 méter átmérőjű és mélysége 7—8 méter. Erős napfényben a kút fe nekén emberi tetemek voltak világosan felismerhetők. Legfelül fényesgombos sötét kabátba öltöztetett gyermek holtteste feküdt. Anak városától 2 kilométerre egy domb oldalán sok meggyilkolt vá rosi lakost temettek el. Egyeseket kisebb csoportokban földelték el, a többieket pedig nagy, közös sírban temették el. Ezeket a sírokat a Bizottság tagjainak jelenlétében felbontották. Az egyik sírban gyer. mekholttestek feküdtek. A város felszabadulása után agnoszkált tetemeket külön sírokba temették. Közös sírba ázol? a holttestek kerültek, amelyek a felismerhetetlenségig eltorzultak- A gödörben a gyermekholttestek mellett a Bizottság tagjai még gyermekcipőket, női hajcsomókat, könyveket és ap rö személyi tárgyakat, valamint köteleket is talállak, amelyekkel az embereket összekötözték. Egy másik tömegsírban felnőttél? holttestei feküdtek. Hvan Szin-Ja, az egyik női szemtanú elmondla, hoigy anyját kétszer temették el. Először az asszonynak sikerült kiásnia magát a sírból, de nyomban megragadták, visszadobták és újra eltemették. Ezen a dombon 20 tömegsír van. Mindegyikben körülbelül 450 ember fekszik. A Bizottság tagjaival közölték, hogy a várost környező 12 dombon fedezték föl az amerikaiak gyilkosságainak nyomait. A Bizottság tagjai a város környékén sok nővel beszéltei?. Egy Kim Szan-Aj nevű 11 éves leányka az Anaktól 32 kilométerre fekvő On Gun-Ri faluból jölt. El. mondta, hogy az iskola negyedik osztályába járt, amikor az amerikaiak a faluba érkeztek és szüleivel együtt börtönbe vetették, Tizenkét nap múlva atyját keresztre feszitették és a folyóba dobtákAnyja tagja volt a Munkáspártnak. A leány elmondla, hogy emiatt anyjának levágták a fejét és mellét. A leány nővérét elevenen eltemették. A leánykát most az árvák iskolájában nevelik. Amikor meghallotta a tanítótól, hogy a járásba Bizottság érkezett, a várasba ment és kérte, tegyék lehetővé, hogy tanúvallomást tehessen. Szin Szun Dza, egy másik 11 éves leányka, aki ugyanabban az iskolában tanult, mint Kim Szen. Aj, elmondta, hogy amikor az amerikaiak közeledtek, anyjával és nővérével elhagyta a falut, de elfogták őket. Kihallgatásul? során nem voltak hajlandók válaszolni a kérdésekre és ezért őt megverték, anyját éa nővérét pedig agyonlőtték. A leánykának sikerült elmenekülnie, de az amerikaiak elfogták, megverték, és börtönbe vetet ték. A Bizottság tagjai megtekintették a leányka fején megmaradt mély sebforradásokat. Ok Bun-Dzen, Von On-Ri falu. ból való 16 éves leány elmesélte, hogy atyját és anyját letartóztatták, majd szabadonibocsátották és újból letartóztatták őket. Fejüket levágták és a folyóba dobták. Ezt az egész falu megerősítette. Utána a leányt is letartóztatták és bebörtönözték. Ebben a börtönben — mondotta Ok Bun-Dzen — csaik állni lehetett. Amikor szomszédja karján felsírt a gyermek, az amerikaiak szuronnyal átdöfték. Szám Tong-Bin asszony, aki az Anakiól 8 kilometerre iesvo Vu Sze.Ri faluból való, elmondotta, hogy férjét, apósát, anyósát és só. gornöjét az amerikaiak agyonlőttéi?, majd szuronnyal felnyársalták. Apósa még élt, amikor eltemették. Ok Je-Pon. 49 éves asszony, aki Anak város Je Nam.Ri utcájának 40.es számú házában lakik, elmondta, hogy az amerikaiak 25 éves fiát letartóztatták, vasbolokkal verték, majd szétroncsolt fejjel még élve fődbe ásták. Fiának feleségét zsákba kötözve ütlegelték. Anyja felkutatta és megmentette, de az áldozat még mindig az ágyat nyomja és nem tud talpra állni. Egy Csen Hva Uk nevű fiatal nő, aki az Anaktól 20 kilométerre fekvő Cse Do.Ri faluból jött, elmondta, hogy az amerikaiak letartóztattál? és 19 más parasztnővel együtt kivégzésre vitték. A vállán sebesült meg és a többiekkel együtt a folyóba dobták. Csen Hva-Uk és a 40 esztendős Li Hi-Dzin azonban életben maradt. Segítettek egymásnak kezüket szabaddá tenni és körülbelül 6 kilométert úsztak a folyóban. Li Hi Dzin belehalt sérülésében, Csen Hva-Uk.nak pedig sikerült elvergődnie egy barlangig. Itt három és fél hónapot töltött, mindaddig, míg oda nem érkezett a koreai néphadsereg. Csen Hva-Uk a Bizottság tagjainak megmutatta balvállán a három golyó helyét. Elmondta, hogy az ő falujában több, mint 100 embert gyilkoltak meg. Azokban a falvaliban — amelyeken a Bizottság átutazott — a lakosok többízben megállították a gépkocsit és elmondták, milyen szenvedéseket okoztak nekik az amerikai megszálló csapatok. A Szin Csen.be vezető úton egy parasztcsoport megállította a Bizottság tagjait. A parasztok lábát iszap borította és nehéz halászszigonyokat cipeltek. Elmondták, hogy a falujuk közelében hömpölygő folyó vize emberi tetemeket sodor magával. Ezeket a holttesteket hónapokkal ezelőtt dobták a folyóba cs most kerültek a víz felszínére. Egész éjszaka honfitársaik tetemeit fogták ki a folyóból. P . Folytatása következik,