Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-22 / 194. szám

194 SZERDA, 1951, AUGUSZTUS «, Békebcgyüjlési versenyfelhívás a makói dolgozó parasztokhoz A nagygyűlés ünnepélyes pilla, natai következtek ezután: a termén ybegyüjtést Szeged területén legjobban teljesítő négy dolgozó paraszt kitüntetése. Dénes Leó elvtárs, „ városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyújtotta át Harangozó Istvánnak, ifj. Jójár*. Lajosnak, Kiss Rozáliának és Szirovicza Mátyásnak a Népköztársaságunk kormánya által adományo. zott díszoklevelet. A kitüntetettek nevében ifj. Jójárt Lajos szólalt fel. — Szívesen vittük be C-jegyre gabonánkat a raktárba — mondotta. — Mi, szegedi dolgozó parasztok ezzel válaszolunk ellenségeinknek, elsősorban a határunkon leselkedő Tito.bandltáknak. ígérem, hogy a jövőben még jobban Igyekszünk teljesíteni kötelességein, ket és megfogadjuk Pártunk, nagy vezetőnk: Rákosi elvtárs tanácsait Felszólalásában ezután Szeged dolgozó parasztjai nevében békebegyüjtési versenyre jjívia ki a makói dolgozó parasztokat ötéves tervünk sikeres megvalósítása, nyugodt, békés életünk védelme ér. dokében. Zombori elviára aáróbesxrde Nagy taps fogadta a versenykihívást, majd Zombori János elv. társ zárta be a nagygyűlést: — Mi szegedi dolgozók az Alkotmányban biztosított jogainkat, eddigi eredményeinket minden körülmények között megvédjük. — ígérte a gyűlés valamennyi részt, vevője nevében, akik lelkes tap. saikkal fejezték ki helyeslésüket. — A szegedi üzemekben az eddigieknél Is jobban kiszélesítjük a munkaversenyt, a dolgozó parasztság pedig a békebegyüjtésí versenyben a® eddigieknél is jobban teljesíti kö. telességét. Mi a munka frontján készülünk fel az eddigiek-' nél ls jobban az imperialisták háborús készülődéseivel szemben. Felhangzott Zombori elvtárs szavai után a Köztársasági.induló és ezzel fejeződött be a szegedi dolgozók békeharcos nagygyűlése, „ szegedi Alkotmány-ünnepségek legjelentősebb eseménye. Diám tr tábornok tiltakozása Joy altengernagyhos Szabadtéri díszelőadás Újszegeden Este Erlcel ünnepi nyitányával kezdődött az újszegedi szabadtéri színpadon az Alkotmány.ünnepség díszelőadásának műsora. A műsor Alkotmányunk harcaink egy-egy alapvető kérdését, a művészet, a dal, a lánc, a vers, a színjáték módszereivel világította meg, vitte közelebb a dolgozókhoz. Mii is jelent izámunkra az Alkotmány? Más-e mint az, amelyre elnyomó uraink 'Vcrbőczy hírhedt hármaskönyve i'a hivatkoztak? „Az is alkotmány vdtt, urak alkotmánya, a szegénynek börtön, az uraknak párna?" I — hirdette az ügyes,, szép, verses isszekötő szöveg,, amelyet Szabolcsi iábor elvtárs írt és vezetette vele cégig a műsort. Törvény volt, urak törvénye, a rabság törvénye az az állítólagos rikolmány. A mostani, Népköztársa, súgunk Alkotmánya a népé. „Tör. rénnyé vált a boldog élet" mondja Polgár István verse. S valóban, életünk új és új alkotásokban gazdag. Nem hiába jelenti ki Alkotmányunk hogy a Magyar Népköztársaságban' minden halalom a dolgozó népé. Érzik, tudják, saját éle. tűkön tapasztalják ezt az üzemek, (öldek, hivatalok, tudományos intő. zetek dolgozói. A népé ez az ország, de a népnek harcolnia kell ezért az országért. Fehér Klára egyfelvonáa harcnak egyik jelenelét mutatta be. Miénk ez az ország! Alkotmányunk paragrafusai — az új élet tlapkövei az országhoz való jogún, 'cat biztosítják. ,,Voltál-e üdülni régen? Nem! — Ma? — Voltál! Párádon, Mecseken, vagy a Balatonnál!'' Tízezrek életének változását foglalta össze ez a kél sor. József Attila a harmincas évekVen keserűen irta: ,,A törvényünk háborús még S szebbek az aranykarikák!" A mi költőink már a békés alkotó munkáról énekelnek, dalosaink ajkán a békéről száll a dal ezen az estén is s a termést köszöntő lácosok a béke és jól végzett munka szereletéről mondták el mondókéikat, a béke és a munka öröme dobbant tánclépéseikben. Színesen pergett a műsor. Megjelent Mitra, a szerb asszony hősi alakja, aki felismeri a Tito-kliklc gyalázatos árulását. A Szegedi Nem. zeti Szinház művészeinek tolrftácsolásában a mult fasiszta kalona-tipnsa és néphadseregünk fclszaba. •i ílt, kemény katonái közötti különb, s 'gcn mérhettük le ezután hogy mit jelent az Alkotmányban lefektetett dicsőséges kötelességünk: a haza védelme. Népűnk szenvedett már elegei. „..'. Török és német dúlt, És taposott a töke. Itt is, ahol most mi állunk, A császár hadvezére Tanyázott s innen vitték szét . Százkét éve parancsát, És elbukott Petőfi álma A drága népszabadságMa is van hájas áruló S van girhes tökecsászár. Ide sandít vércsefejük S az alkalomra rávár. Mi lenne, ha nem volna Pártunk Ti kombináti dolgozók? Ti is valahol Koreában Harcolnátok az elnyomók Seregében, vagy munkaziélkül Tántorognátok,, mint a nád! A néphatalom alapját Teremtette itt meg a Pártt" — idézte fel az összekötőszöveg történelmünk, multunk emlékeit és Pártunk által vezetett forradalmi harcainkat, majd felcsattantak Majakovszkij verssorai s utánuk a hálódat. a népek nagy vezetőjéhez, Sztálin elvtárshoz: a Sztálin-kantáta lelkesítő, fenséges dallama. A díszelőadás műsora a béke mű. sora volt. Méltán csatlakozott a díszelőadáshoz a béke harcos kul. túrmunkásainak, a tavaszi üzemi kultúrverseny megyei döntőjén győztes kultúresopor toknak jutalomkioszlása. A színjátszásban első a Szegedi Kenderfonó, a második a Postás Szakszervezet, a harmadika MÁV szinjátszócsoport, az énekka. rob közül az első a Pedagógiai Fő. iskola, a második a MÁV férfikar, a harmadik a Szegedi Kenderfonóénekkar, a tánccsoportok közül az első a Szegedi Kenderfonó, a második a MÁV tánccsoport kapta meg jól megérdemelt kitüntetését és jutalmát. Peking. (TASzSz./ Az Uj-Kina hírügynökség tudósilója Keszonból közli Nam Ir tábornok Jov altábornagyhoz intézett tiltakozásának szövegét. „Joy altengernagyhoz, az ENSz fegyveres erői fődelegátusának. Augusztus 19-én öl óra 55 perckor 9 főből álló katonai őrjáratunk, melyet Jao Cin-Szian szakaszparancsnok vezetett, a megállapodásnak megfelelően őrszolgálatéi teljesített Keszon semleges övezetében és kelet felé tartott a Szongonitól északra fekvő magaslatok menlén. Az őrjáratot Panmenlientő! délnyugatra az Önök 30 fegyveres katonája megtámadta. Ez a 30 katona jogsértő módon benyomult a semleges övezetbe és ott leshelyet épftelt kii- Jao CinSzian szakaszparancsnok és Van Jüan harcos súlyosan megsebesült. Az Önök katonái további két fejlövéssel megölték a már súlyosan megsérült Jao Qin-Szin szakaszparancsnokunkat- Küldöttségünk öszszeíoötő tisztjei azonnal értesítették az incidensről az Önök összekötő tisztjeit és kérték, hogy azonnal küldjék ki megbízottaikat a közös nyomozás lefolytatása céljából. A két fél összekötő tisztjei a helyszínen haladéktalanul megejtették az együttes nyomozást. A helyi lakosoknak és őrjáratunk tagjai, nak vallomásai, valamint a helyszínen talált anyagi bizonyítékok teljesen alátámasztották az említett tények valódiságát. Azóta, hogy a két fél megállapodási kötött a keszoni semleges övezetről, Önök több ízben megsértették ezt a megállapodást. Az Önök repülőgépei állandóan megsértik a semleges övezetei, berepültek az övezetbe, több ízben lőtték küldötségünk szállítmányait, az Önök fegyveres katonái p'edig több fz-ben lőtték a semleges övezetet. Egyik tiltakozásunk a másikat érte, de nem loapitunk kielégítő választ. Július 17-én felhívtam figyelmét arra az incidensre, melynek során az Önök fegyveres katonái lőtték a semleges övezetben fekvő Panmentient. Augusztus 7-én, midőn az Önök fegyveres katonái ismét lőtték Panmentient, felhívtam az ön figyelmét erre és tiltakoztam önnél, ön azonban állandóan és szándékosan kitér a felelősség eJől és egyszer sem adott kielégítő választ. Ezúttal az Önök fegyvereS| katonái jogsértő módon behatoltak a semleges övezetbe és kihasználták azt a körülményt, hogy katonai őrjáratunk — amely rendőri feladatot teljesített — semmiféle összeütközésre sem volt felkészülve- Megölték Jao Cin-Szian szakaszparancsnokot és súlyosan megsebesítették Van Jen-.Tunnt, katonai őrjáratunk harcosát, kik mindketten becsületesen megtartották a semleges övezetre vonatkozó megállapodást. Ez a komoly incidens a valóságban a semleges övezetről szóló, a mindkét fél által megtartandó egyezményt semmibevevö és sértő cselekmények sorozatába -tartozik. Rá kell mulatnom annak a sérelemnek komoly jellegére, amely az Önök részéről a semleges övezetről szóló megállapodást érte. Mindig ... v-chrwv k°s'oni sem''*"es övezetről szóló egyezmény végrer hajtásának biztosítása érdekében az egyezményt mindkét félnek meg kell tartani. A tények azonban azt mutatják, hogy Önök állandóan megsértik ezt az egyezményt. Mindig úgy véltük, hogy amennyiben valamelyik fél megsérti a semleges övezelröl szóló egyezményt, akkor ezt a kérdést tiltakozás, nyomozás és együttes tanácskozás segítségégével kell rendezni, hogy lehetővé váljék a fegyverszüneti tárgyalások folytatása. A tények azonban azt mutatják, hogy Önök állandóan visszautasítják erőfeszítéseinket, melyeknek se. gítségével biztosítani akarjuk, hogy az egyezményen az Önök részéről ejtett sérelmek kérdését rendezzük. A mostani incidens elkerülhetetlen következménye az Önök politikájának, mellyel állandóan megsértik az egyezményt és neim hajlandók ezt a problémát észszerű módon rendezni. Ez tűrhetetlen- A legerélyesebben tiltakozom és határozottan követelem öntől: 1. Azoknak a bűnösöknek súlyos megbüntetését, akik rálőttek Jao Cin-Szian szakaszparancsnokra és megölték őt, valamint súlyosan megsebesítették Van Jen Jüant, katonai őrjáratunk harcosát. 2. Teljes biztosítékot annak érdekében, hogy a továbbiakban önök nem sértik meg a semleges övezetről szóló megállapodást. Kérem haladéktalan kielégítő válaszát. Nam Ir tábornok, a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek küldöttségének vezetője. 1951. augusztus 19." „Tanultunk a Délmagyarország bírálatából!" Ml, a XI- Autójavító AV dolgozói a Délmagyarország augusztus 7.1 számában „Szilárdítsák meg a munkafegyelmet az Autójavító Vállalat dolgozói" című cikkéből értesülést szereztünk olyan hibákról, amelyekre ezldelg nagyon keveset, vagy egyáltalán nem figyeltünk felTudjnk azt, hogy hibák vannak és mindannyian dtérezzük azt, hogy ezeket a hibákat csak abhan az esetben tudjuk kiküszöbölni — és ezen keresztül munkánkat esak úgy tudjuk megjavítani —, ha a pártsajtó figyelmeztetését megfogadjuk és hozzálátunk munkánk megjavításához. Ez n elkk üzemünkre nézve építő hatással volt és ennek a tanulságai alapján igyekszünk munkánkat fokozottabb ütemben megjavi. tani és igyekszünk azoknak a követelményeknek mindjobban megfelelni. amelyek reánk, az Antóiavító Vállalat dolgozóira a szocializmus építésében hárnlnbkKérjük a Délmagyarországot, tovább is kísérje figyelemmel Üzemünk fejlődését és épitő kritikával segítse elő üzemünk munkáját. XI. Autójavító ÁV dolgozói nevében: Fodor Gyula párttitkár Kiss Imre vállalatvezető h. BHrrsök Ernő UB.-titkár. Az Autójavító Vállalat dolgozói felismerték, mennyire elősegíti a fejlődést az épitő kritika s — mint a fenti levélből látszik — c.mnelki szellemében válaszoltak cikkünkre. Ez helyes. Sok/kbl helyesebb lett volna azonban az, hogy a különböző „fogadkozások", „igyekezni fogunk" helyett arról írtak volna, hogy a cikikíünkben felvetett hibákat, hiányosságokat mennyiben és hogyan küszöböbölték ki eddig$zeged dolgozói a cikk után erre len-nének kíváncsiak s ilyenmódon tudnának tanulni az Autójavító Váll!atat példájából a többi üzemek dolgozói is. Példás ítéletet hozott a tolna megyei híróság a csibráki állami gazdasáeban történt feketevágások ügyében A szekszárdi megyei bíróság a mult héten tárgyalta a csibráki állami gazdaság vezetőinek és az üzemi konyha felelőseinek feketevágási bűnügyét. A csibráki állami gazdaságban az elmúlt év decemberétől a feketevágások egész sorát követték el. Az eljárás folyamán 33 feketevágást állapítottak meg. 9 borjút, 10 sertést és 14 birkát vágtak le engedély nélkül. A húst részben az üzemi konyhán használták fel, rész. ben a gazdaságon kívül állóknak adtálk el. Rajki József elsőrendű vádlott, a konyha vezetője, a felszabadulás előtt csapos volt. Ö sberezte be szállítási engedély nélkül az állatokat és azokat Pánczél Lőrinc volt hentessel, a gazdaság vezetőszikácsával, ercedé'v vilkül váwt4'< feketén levágott állatok bőrét Rajki József, Ságihy János pénztárossal együtt, megkerülve a gazdaságvezetőt. egy iparengedéllyel nem rendelkező gyulai szűcsmesterrel dolgoztatta ki. Rajkiró! és Sághyról a vizsgálat során az is kiderült, hogy több, mint kétezer forintot sikkasztottak el. A vizsgálat megállapította, hogy a feketevágások elkövetésére és a sikkasztásra úgy nyílt alkalom, hogy Kovács Géza, a gazdaság vezetője és Bédi Sándor vezető könyvelő elhanyagolta az ellenőraést. A bíróság Rajki Jószefet négy évi, Sághy Jánost két évi. Pánczél Lőrincet egy évi börtönre ítélte. A kötelező felügyelet elmulasztása miatt Kovács Géza tíz hónapi, Bédi Sándor '». A hat hón-ri bö-tö«t ]r"r>r>tt Útmutatóit nyuj: a mindennapi j pórtmunkában Faluszélén, egy csontokkal bélelt gödörben tanyázott a vadkutya. Há. tán,, hasán öszecsomósodott szörcsimbókok fityegtek, megállapíthatatlan színű szemei vérben forogtak. Amikor nappal — nagy ritkán — előbújt vackából, félelemgerjesztő morgással ballagott, ember, állát kitért útjából. Oly félelmetes voll a híre, gonoszságáról olyan rémmesék keringtek, hogy rosszalkodó ki. csínyeiket véle ijesztgették a mamák. A falubeliek sokszor beszéltek róla. Tanakodtak, talán meg kellene egyszer fogni és agyonverni, nehogy kárt tegyen, valakiben. A lelt kivitelére nem került sor. A vadkutyánál sokkal veszedelmesebb fenevadak törtek a kis koreai falura. A felhők közül, honnan csak jót vár az ember, váratlanul bombák hullottak. Az egyszerű építkezésű házak lángbaborultak, fejét vesztve ki-ki menekült volna de az utakat lezárták. A porfelhőből szédületes gyorsasággal közeledő amierikai jelzésű gépkocsik vág. tattak elő. Tankokkal, motorokkal, ágyúkkal lellek meg az útcák. A bombák sivílása alig hallgatott el, már megszólaltak az ágyúk. Lakóházakat, iskolát, kórházat lőttek. Menekülni szándékozók ténferegtek a fő utcán, nem tudva merre menjenek. A falutanács épülete megremegett az egész kártyavárként összeomlott a törmelékek közül egymásután jöttek elő a tankok, frissen ültetett facsemetéken keresztül gyalázatos nemtörődömséggel nyomultak a tömeg felé. A megrémült asszonynépség, öregek, gyermekek futottak volna, ha lett volna hova-. Amarról géppisztolyok arattak, ott égő házak, elöl a könyörle. len szem és fej nélküli szörnyetegek. Valóban nincsen kiút, csak a... halál? Pár óra alatt elcsendesült a harci zaj. Szülőit veszteit, árva gyermekek sírása, halálhörgés, az égő házak ropogása hallatszott. Aki a lábán birl járni, fellűzöjtszuronyos amerikai katonák kísérete mellett vonszolta magát. Ki tudja hova, meddig? Néhány nap múlva szöges dróttal körülkerített tábor „épült". Szabadég alatt, megmaradt rongyaikba burkolva aludtak a kimerültségtől félholt emberek. Alig pirkadt, korbáccsal, puskatussal ébresztőt rendeztek a , győzők". Akik nem ugrottak fel elég hamar, soha többé nem gyönyörködhetlek szeretteik mosolyóban. Egyik szép szál legény — kit sasszeméért irigyeltek valamikor — elrettenve vette észre, hogy távol, a falu feleit, scha nam látott csúf madarak — dögkeselyük — keringenek, le.lecsapnak, elrepülnek. A táborban sohasem volt nyugalom, Éjszakánként .sűrűn megtörtént, hogy részeg amerikai katonák botladoztak az alvók vagy ébren levő töprenkedök teste 'között. Príma zseblámpájuk éles fényt vágott a felriasztottak arcába- S mikor a nő tiltakozó kiáltása felhangzott, már hiába szorultak ökölbe a férfikezek. Az összemart arcú, dühtől elvakult , hódító" golyóval fizetett. Eav éitszakn. különös fénnyel világított a hold. Olyan szelíd fény ömlött a földre, mint békeidőben szokott. Nyugalom, csend borult a táborra, s még a legmakacsabb töprenkedök is álomba merültek. A faluban már semmi sem égett — minden elhamvadt. Megfeketedett romok között, felismerhetetlenné vált utcákon egyetlen élőlény sem mozgott. Faluszélen egy csonttal bélelt gödörben a vadkutya másodmagával tanyázott. Összetapadt szőrrel benőtt testéhez szorosan hozzásimulva kisfiú aludt. Csont-bőrré lesoványodott karjával szorosan magához ölelte a kutya nyakát. Ismeretlen hangra lelt figyelmes az éberen figyelő állat. Megmozdult, Nyöszörögve felébredt a gyermek• Csendesen sírni kezdett. Nem a félelemtől. A hang miatt. Korgott a gyomra, éhes volt, bár kis öklében rizst szorongatott. Bent találta a romok alatt. S még délben elindult, hogy megfelezze anyjával. Tábor felé menet útközben elnyomta az álom. A vadkutya tépeltfoszlott ruhájánál fogva cipelte be a gödörbe. Mindkelten útra keltek a hold fényénél. A gyermek az éhségtől, álmosságtól nem látott, meg.megbotlőtt, Ilyenkor a kutya körülszaglászta s hagyta hogy a kis vándor belekapaszkodjék s ismét lábra álljon. A drótkerítés csaknem az út mellett haladt egy darabig, nem volt nehéz rátalálni. Gyerek és kutya kúszva közeledett. Vagy száz lépésnyire a bejárattól sűrűsödtek össze legjobban a táborlakók, ezek közölt volt anyja is. Fejét a földről fel sem emelve, halkan szóiingatni kezdte a fiú. Nagysokára óvatosan felemelkedett egy rongyhalmaz, majd isméi lehúzódott és lassan közeledett a kerítés felé. örömtől fátyolozott röpke kiáltás szakadt fel a gyerek melléből. Épp olyan gyorsan el is hallgatott. Késő. Egy őr feL riadf. Otromba csizmáival förtelmes zajt csapva, rontott feléjük. Éppen akkor ért oda, mikor a gyerek kis öklét vigyázva átdugta a tüskék közölt. Veszett vadként üvöltött fel az őr, kinyújtott karjánál fogva rántotta el, s a maradék drá- ' ga rizs szerte hullott a földön. HiáV ba ordított a selyem-vászonruhába bújt dölyfös fenevad, a gyerek, ha értette volna sem válaszolt volna. Keskeny, csupabőr arcából gyűlölettől, megvetéstől parázsló szemekkel nézett rá. Nem sírt, mikor üllegek zuhantak elkínzott testére, dacosan zárva maradi ajka, mikor szuronynyal fellépett melléből kivett, még egy utolsót dobbanó meleg.piros szívét kis tenyerébe erőszakolták. Véres munkáját bevégezve, tántorogva állt az őr a kis hulla felett. Szerencsétlen anyja haját tépve, sikoltozva, térdén csúszott közelebb. Az ,irgalmas" őr, üstökénél megragadva feléje dobta gyermekét• Reggel kiürítették a tábort. Az összeszaggatott drót tüskéin fennakadva, szivét még akkor is görcsösen szorítva lógott a fiúcska teste. Szemeit le nem véve róla, mozdulatlanul őrizte a vadkutya^ H. E.