Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-31 / 202. szám

PÉNTEK, 1951. AUGUSZTUS 31. Kiküldött munkatársunk helyszíni riportja Tatabányáról Halász Szabó Juliska szentesi parasztlány első látogatása a XlI-es aknában r •— Csak jobb a föld fölött, kisláftyom. Nem tátsz majd semmit a föld alatt. Né mönj el, ha vam pszöd — intették a jóra a szentesi Öregasszonyok Haláss Szabó Júliát. Még azon a napon egy tatabányai vájár kereste fel, mert halloila, liogy Juliskának volna kedve bápyásznak lenni. Ez meg az ellenkezőjét mondotta. Olyan hangon jelentette ki, hogy az öregasszonyok beszéde nem igaz, hogy elhitte még Juliskának az anyja is. Híre futott aztán gyorsan: Juliskáért itt volt egy bányász• Viszikl Valamelyik hozzá is tette, liogy még az éjszaka el kell mennie! Estefelé, mikor sötétedett, egymásután nyitogatták a „jóakaró" vendégek Juliskáék kiskapuját. — Hogy hagyod itt az ősi főjét? — kérdezték szemrehányóan. — Csak szomorúságára születtél Jz anyádnak! — mondta az egyik jólöltözött parasztasszony. — Ilyet lenni!... — Figyelj ide édes lányom — figyelmeztették Juliskát. — Nekem volt egy nagybátyám-. Meghalt még kilenszázháromban, az isten nyugosztalja. Haj, de jó ember vöt• Szerette azt mindenki. Na, ez is olyan hóbortos volt, mint te. Elment a föld alá — bányásznak, ő újságolta Szilveszterkor, hogy anynyi a patkány a bányában, hogy sokszor egész lapátravaló kerül öszsze. — Te pedig félsz is a patkánytól, ugyonra ijedsz — próbálták bebeszélni a patkánytól való félést Juliskának. Annid mindent összebeszéllek két nap alatt, hogy Juliska már nem is igen tudott közöttük különbséget tenni. Azért mégiscsak legjobban a tatabányai szavát hitte ... Annyit már tudott a bányászokról, hogy becsületesek és nem hamudnak. i • A sok beszédnek aztán csak az lett a vége, hogy Juliska a mull hét derekán aláírta a szerződést — egy évre. Már annyira beleélte magát a neki még elképzelhetetlen bányába, hogy másról már nem is igen beszélt. Hirtelen szaladlak a napok és tzon vette magát észre, hogy ott áll a szentesi állomáson és várja a vonatot, amely Tatabányára, valami nagyon új, szép, vonzó és méltóságos táj és élet felé vezeti. A kerekek csattogása egyre nagyobb zajt csapott Juliska fülében, főleg, miután elhagyták Dorogot. Új társak is kerültek, hozzá még földiek. Az egyik jövendő bányász: Lakatos Imre idősebb ember, a másik Kekulics Lajos és a harmadik Papp Sándor. De legközelebb állt a vonalon Juliska szivéhez Balla Erzsike, aki szintén bányász akar lenni• ö is szentesi, a kertészetben dolgozott. Nehezen teltek még a pillanatok is. Ügy ötösben beszélgettek, elmondták életüket — de legtöbb szó a bányáról esett. Bánya, tárna, csille, akna s ehhez hasonló szavak keringtek a levegőben. De a szavak mellé mindig odakerült a kérdés is: „és az milyen?" Ha elvitte volna Juliska az ezivi kalendáriumot Tatabányára, vörös betűkkel írta volna be az augusztus 24-i nap fekete kockájába: „Megláttam a szén városát''. Az állomáson zenekar fogadta őket. Először egy csendes, szép melódiájú dalt, a „Szerencse fel" indulót játszották, majd egy vidám énekbe, pattogós dalba kezdett a Zenekar: vár már a tárna és csillogó fekete szén ... S a dal vége erőteljesen ömlött végig az állomáson: — Jó szerencséi! Hej, ez a félelet! Az állomásról énekelve, vidáman sétállak végig a városon. Juliska karonöltölte Balla Erzsikét és hol egyik oldalra tekintett, hol a másikra. Az utcák fölött karvastagságú drótköteleken szénnel megrakott és üres csillék szaladgálnák. A csillét kar tartja, amin egy kis motor hajtja a négy kereket, ami a kötélen gurul. Megálltak és tízszer is megnézték. Juliska fiilének tetszett a csille-görgők zajos, egyenletes búgású morgása. Még nézni akarták a csilléket, de máris újabb élmény szaladt elébe. Egy egész utcarészlet — most épült, új, szép, fehér emeletes házakból. — Ott az első emeleten lakik Tajkov András, aki már kétszer kapott sztahánovista jelvényt és kétszer Népköztársasági Érdemérmei — mutattak gz ablak feléi Lakatos bácsinak rögtön .eszébejutott az az idő, amikor vándorolt. Sok vidéket bejárt ő már életében, De amer>-e járt, együttvéve sem építettek annyi új házat, mint itt, egyetlen városban Tatabányán. Bal felől kopácsolás hallatszott: 8 háromemeletes ház épül. Mellette szállók, amelyeket a napokban már átadtak az új munkásoknak. Juliska egész héten tudna beszélni első napi élményeiről. Megismerkedett a bányász hősökkel: Búza Istvánnal és Iíaposi Jánossal, akik a XlV-es akna mártirai. 1944ben lőtték őket agyon a németek, mert kommunisták voltak. Másnap kezdődött el az igazi bányászélet. Gumicsizmát és új ruhát, villanylámpát kaptak. A XII-es ak. nába osztották be mind az öt szentesit. — Ez a bányász szeme! — mondták a lámpakamrában. Megindult velük lefelé a lift. „Leszállunk" — mondják ilyenkor a bányászok — bányász nyelven. Juliska még szerette volna, ha tovább kellene menni, pedig már 180 méter mélyen voltak a föld felszínétől. Villanyvilágílolla folyósóra értek. A folyosó fala: boltívesen rakott téglafal. Van vagy három méter magas. A folyosó két oldalán sinpár húzódik. A sinpár fölölt egy hiivejkujjnyi vastagságú drótkötél állandóan megy a levegőben. — Erre a mozgó kötélre akassza rá a csillét a szállító csillés — magyarázták a bányászok. — Itt van egy kapocs, mi ezt úgy hívjuk, hogy „macska"'. Ezzel szorítjuk a drótkötélre a csillét. Ilyen munkál végeznek maguk is egy hét múlva. Juliska, mikor végignézte a csilléket, meg a kötélhálózatot, a patkányok felöl akart meggyőződni. Azt se akarta mondani, hogy fél, de mégis! ... igaz, hogy „öreganyám" nagybátyja 50 évvel ezelőtt dolgozott bányában. Mikor megmondta, hogy patkányokat keres, jóízűt nevetett mindenki. Öven évvel ezelőtt valóban voltak még vidrák is. Mikor továbbmentek, a csilléknél dolgozó bányászok mindegyike köszönt : — Jó szerencsét! Olyan szeretettel, melegséggel, egirmás iránti megbecsüléssel mondták ki ezt a két szót, hogy Juliskának összeszorult Cl SZIV 6• »> Mennyire szeretik egymást!" — gondolta. A nagy folyósóról egy kisebb, alacsonyabb, de még boltíves folyósóra mentek. Itt is csillék sorakoztak. Itt már szaporábban lépkedtek, siettek, hogy meglássák az első vájárt. — Ez a sikló! — mulatott oda az egyik bányász egy meredek emelkedőre. Épp abban a pillanatban rohant le egy szénnel megrakott csille. — Ott fenn fejtik a szenet! S onnan hozzák ezek a csillék a kifejtett szenet. Felmásztak a siklón és egy újabb folyósóra értek. Itt már bányafákkal volt kétoldalt és felül kiépítve a folyosó fala. A bányafák közül csillogott a szén. Egyhangú kopogás hallatszott. Oláh János sztahánovista vájár ezen a napon 80 csille szenet ákar termelni másodmagával. Az ő fejtökalapácsa kopog így. Julislca végignézte a fejtőkalapácsot, amelyet sűrített levegő hajt. A kalapács vége kemény acél és ezt mozgatja a levegő. A mozgó, hegyes acél zúzza, töri a szenet. A fejtő, amikor befúr, lehasít egy darabol a segédvájár lapátja elé. Sokáig nézelődtek a bányában s mikor kijöttek, már égett az utcákon a villany, Juliska megállt a villanykaró mellett. A fény aranyos rózsát rajzolt a füves útra. — Villany... és a szén... rokonok, Mondjuk így: a villany a szén fia. Érdekes. Erre még nem is gondolfarmty— s gondolatában ott látta Oláh Jánost, aki nap, mint nap több szenet küld a lalabányai erőműnek. Elfáradtak a sok új dolog látásától. Fejük fölölt még most is szaladtak a csillék. Eqész éjjel. — Szalad a csille. De az erői, amivel a köteleket mozgatják, a szén, a csillogó, erőt, fényt adó szén szolgáltalja. Az állami áruház homlokzalán a. hangszóró bányásztáncosokról ad helyszíni közvetítést. — Szén nélkül ez se szólna! — jutott eszébe Juliskának. Ezután megnézett mindent Juliska — mihez kell szén és mihez nem. Alig ment el vagy tíz házat, rájött, hogy mindenütt kell a szén. A konyhában. a gyárban — a falun, a városon! — Kell a szén! S nekünk, nekem termelni kell! Este levelet írt. Hosszút. Megírta, hogy karácsonykor már bányászruhában látogatja meg szülővárosát, Szentest. A levélírás közben kezébe akadl az az utalvány, amire tegnap megkapta a 400 forint jutalmat. Gyűrögette egy darabig, majd kisimította és berakta szekrényébe. Emléknek. Majd elviszi Szentesre és megmulatja, mennyire megbecsülik a bányászokat. Már számolgatta a napokat. Ma voltam először a bányában. Még öl nap lemegyünk „bányajárásra" — megismerkedni az aknával. TJtána beosztanak, irányítom a csilléket. Elgondolta, hogy róla is beszélnek majd az ország minden részében. Majd mondják, hogy Halász Szabó Juliska is adja a szenet a TERVNEK, a bánhidai erőműnek, amely egész Budapestet ellátja villamosenergiával; a Rákosi Müveknek, — Szentesnek, meg a nemrég villamosított csongrádmegyei falvaknak is.-. Mészáros Ferenc. A. Dmitriev: As önkénles« tudatos fegyelemről, a család és as iskola kapcsolatáról tárgyaltak a Ssegedi Iskolákét legújabb előadásain Szépszámú érdeklődő hallgatta meg a Szegedi Iskolahé'i szerdai előadásán Tury Géza tanítóképző intézeti tanár szavait az iskolai fegyelem kérdéséről. — Ahhoz, hogy célunkat, a sokoldalúan képzett szocialista embert kinevelhessük, önkéntes és tudatos fegyelemben élő embereket kell kialakítanunk, — hangoztatta az előadó '—, majd beszélj a megszégyenítésre építő burzsoá deresfegyelemről. Kiváló példákon mutatta be a régi iskola, valamint az USA mai iskolájának aláza'ios szolgákká, tudománytalanságra és faji gyűlöletre nevelő nevelési rendszerét. — A mii fegyelmünk nem eszköze nevelésünknek, hanem célja, önkéntes és tudatos, érd'eke a közösségnek, az egyénnek — mondotta. Hat év alatt e téren megtett útunk vázolása után igen szemléletesen ábrázolta a jól megszervezett tanítási óra lefolyását, amely az iskolai fegyelem magja. Többele között hangoztatta Lenin elvtárs véleményét, hogy milyen ártalmas lenne, ha eszmei-politikai nevelésünk csupán jelszók hangoztatásában merülne ki. Egész tanítói nevelői munkánk legyen dialektikus és materialista. Egyrész tanításunk sugározza a marxi-lenini ideológiát. Csütörtökön a Szegedi Iskolahét ötödik előadását Farkas Istvánné elvtársnő, az MNDSz városi titkára tartotta „A család és az iskola kapcsolata" címmel. Példaképpen állította a megjelent szülők.' elé » Szovjetunió családjait, ahol a család és az iskola a legteljesebb összhangban neveli a gyermekekét a társadalom számára. Nekünk is ezt a példát kell követnünk- Ez a magyar család fejlődésének az útja is. Nálunk is meg kell szilárdítani a kapcsolatot a család és az iskola között. — Ennek a kapcsolatnak a szerve a Szülői Munkaközösség, amelyet a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége hívott életre. A Szülői Munkaközösség tudatosítja az iskola fontosságát a család felé, a család ezer gondját az iskola felé s mindkettőnek a problémáit a társadalom felé. A Szülői Munkaközösségre hárul az a feladat is, hogy segítse a Szegedi Isikolahét céljának megvalósítását; az oktatási munka nagyobb megbecsülésének kialakítását — Ahhoz azonban, hogy a Szülői Munkaközösségek teljesíteni tudják ezt a feladatot, a szülőknek is tanulniok kell. Ezért szervezte meg az MNDSz a mult iskolai évben is és ezért szervezi meg ez iskolai tanévben is minden iskolában a Szülők Iskoláját. — A szovjet példát követve — mondotta Farkasné elvtársnő — Pártuink irányításával, az MNDSz szervezésében, a Szülői Munkaközösségek és a pedagógusok összeforrott munkájával megteremtjük a szocialista nevelés megvalósulásának feltételeit nálunik, Szegeden is, minden családban és minden iskolában, i Andrej Alekszandrovlcs Zsdánov JJárom év telt el már azóta, hogy a szovjet állam nagyszerű építője, a -kiváló marxista teoretikus, Lenin és Sztálin eszméinek nagytehetségű terjesztője, a Politikai Bizottság tagja, a SzK(b)P Központi Bizottságának titkára, Andrej Alekszandrovics Zsdánov elvtárs meghalt. Zsdánov elvtárs, aki 16 éves karában került be a forradalmi moz galomba, egész életében szenvedélyesen harcolt Lenin és Sztálin nagy ügyéért. 1915-ben a tveri munkások, az első világháborúban a katonák között fejtett ki bolsevik agitációt. 1917-ben az Uraiban részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és lefolytatásában. ő vezette a sodrini járás munkás paraszt és katonai küldötteinek első szovjetjét. A polgárháború idején a proletár mter. nacionalizmus szellemében irányította a Vörös Hadsereg katonáinak politikai nevelését. A külföldi inter. venciósok és az ellenforradalmárok győzelmes szétverésére lelkesítette a csapatokat. 1924—1934-ig a Gorkij-vidéki pártszervezet vezetője volt. A Párt XIV. kongresszusa a SzK(b)P Központi Bizottságának póttagjává, XVI. kongresszusa a Központi Bizottság tagjává válasz totta. A Párt parancsnoki karában tevékenyen részlvesz a nép ellenségei elleni harcban és Sztálin elvtárs vezetésével minden tevékenysége arra irányul, hogy a szovjet nép sikeresen felépíthesse a szocialista társadalmat. 7 sdánov elvtárs a XVII. konf-1 gresszustól kezdve, mint a SzK(b)P Központi Bizottságának titkára és a Politikai Iroda póttagja óriási politikai és pártmunkát végzett és ez idő alatt kidolgozta a szocialista kultúra építésének fontos kérdéseit. 1934 ben Leningrádba ment, ahol vezetésével végleg szétverték a nép esküdt ellenségeit:'a trockisták és bucharinisták áruló, gyilkos bandáját. Zsdánov elvtárs a pártépítés elméleti és gyakorlati munkájából is erősen kivette részét. Lefektette a nevelés bolsevik, sztálini irányításának alapját s kihangsúlyozta a kritika és önkritika jelentőségét. A sokoldalú marxista képzettséggel rendelkező vezető megkövetelte a kommunistáktól, hogy kérlelhetetlenül harcoljanak a burzsoá ideológia maradványai és az elhajlások ellen. mmu ALEKSZANDÜQVICS ZSDÁNOV halálának harmadik évfordulójára A Nagy Honvédő Háború éveia ben Leningrád lakói Zsdánov elvtárs közvetlen irányításával védeti mezték meg és tették bevehetetlen erőddé a fasiszták által évekig os(, romolt várat. Zsdánov elvtárs a lenini-sztálini elmélet fegyverének birtokában ki* dolgozla a Párt ideológiai munká, jának, a szovjet irodalom, tudo« mány és művészet fejlődésének kérdéseit. A szovjet írók első országoq kongresszusán elhangzott felszóla, lása óriási hatással volt a szovjej irodalom fejlődésére. Zsdánov elvtárs kihangsúlyozta, hogy a bolsevik pártosság a szovjet irodalom elválaszthatatlan ré„ sze kell hogy legyen. Olyan művészileg értékes alkotásokra hívta fel a szovjet írókat, melyek segítenek a népnek, a Pártnak, az államnak éber, öntudatos, nehézségektől viszsza nem riadó szovjet embereket nevelni. „ ... a művészi alkotások valószerűségének és történelmi konkrétságának — mondotta összhangban kell lennie a dolgozó embereknek a szocializmus szellemében való átalakításával és nevelésével." J^ népi és » Szovjet zene felvirágoztatásával kapcsolatban állapította meg Zsdánov elvtárs. hogy „a nemzetköziség éppen ojt születik meg, ahol „ nemzeti művészet virágzik." Leleplezte az esztétizáló zeneszerzők és zenetörténészek szellemi sivárságát, elvtelenségét a népellenes burzsoá befolyás .zQnei megnyilvánulását. A filozófia kérdéseivel foglal, kozva rámutatott, hogy „ marxista filozófia keletkezése hatalmas- forradalmi jelentőségű esemény volt. „A proietáriátus tudományos világnézetének, a marxizmusnak megjelenésével befejeződik a filozófia történetének ósdi korszaka, mikor a filozófia egyes... a néptől elszakadt és a néptől idegen emberek foglalkozása volt" — mondotta. Zsdánov elvtárs, a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű harcosa fáradhatatlanul leplezte le a béke és a demokrácia ellenségeit, s fáradhatatlanul küzdött a demokratikus tábor erőinek összefogásáért. „A világ népei nem akarnak háborút —: jelentette ki 1947ben, a Tájékoztató Iroda lengyelországi alakuló értekezletén. — A béke oldalán álló erők oly jelentősek és nagyok, hogy amennyiben ezek az erők állhatatosak és határozottak lesznek a béke védelmében. ha kitartanak és szilárdságot tanúsítanak, akkor az agresszorok teljes kudarcot fognak vallani." jC sdánov elvtárs, aki egész életét a kommunizmus építésének szolgálatába állította, méltán érdemelte ki a Bolsevik Párt és az egész nép forró szeretetét. Ma is ellenállhatatlan lelkesítő erővel hatnak szavai, amelyeket „ Bolsevik Párt XVIII. kongresszusán mondott: ,,Mi a nagy proletárvezetők seregének, Lenin—Sztálin seregének harcosai, akik a lenini-sztálini Központi Bizottság, tanítónk és vezérünk, Sztálin elvtárs körül tömörülünk, elvisszük dicsfénybea lengő bolsevik zászlónkat a kommunizmus teljes győzelméig!" A 12-es Ruházati Bolt dolgozói nyerték meg az Alkotmány ünnepének tiszteletére rendezett kirakatversenyt Hírül adtuk annak idején, hogy a szegedi Pártbizottság a szocialista kiskereskedelem üzletei -között kirakatversenyt hirdetett. A kirakatverseny feltétele az volt, hogy az illető üzlet dolgozói saját maguk tervezzék meg kirakatukat az Alkotmány ünnepének tiszteletére, hogy ilyen módon kifejezésre juthasson a dolgozók politikai fejlődése, a Párthoz, az Alkotmányhoz való viszonyuk. A kirakatverseny jól sikerült. A legtöbb versenybe benevezett üzlet kirakata jelentős mértékbe emelte a nagy ünnep hangulatát, hitet tett a dolgozók politikai fejlődése. Párthoz való hűsége, az Alkotmányhoz való viszonya mellett. A verseny első díját, — egy gyönyörű vörös selyemzászilót — a Sztálin-körúti 12-es Ruházati Bolt dolgozói nyerték el. Kirakatukban a legjobban domborodtak ki azok a szempontok, melyek a verseny feltételei voltak. A második és harmadik díjat — szintén egy-egy selyemzásülót — a Lenin-utcsi 3-as Ruházati Bolt dolgoraói, illetve a „Napsugár" Áruház dolgozói nyerték. A kirakatverseny díjait üzemi értekezleten ünnepélyes keretek között adja át a szegedi Pártbizottság megbízottja. Közel kétszázezren tekintették meg eddig az „ötéves lerv"-kiállítást A főváros dolgozói és az ország különböző részeiből Budapestre érkezett látogatók nagy érdeklődéssel tekintik meg az Ötéves Terv Kiállítást. Ez mutatja, hogy eddig csaknem 200 ezer ember nézte végig az eddigi eredményeinket és felemelkedésünk távlatait bemutató dokumentációs anyagot.