Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-01 / 177. szám

A batonal demarkációs vonal kérdését vitatják Keszonban Százezer méter ponyvához szükséges kendcrkócot késztteti terven felül a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat n , AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI PARTE n Z 0 TTSAGANA K LA P J A VII. ÉVF. t77. SZÁM. ARA 60 FILLÉR. SZERDA, 1951. AUGUSZTUS 1. Emlékezz a nagy ünnep elölt 'A mérhetetlen oroszországi kizsákmányolást támogató jogtalan "orosz törvényeket így jellemezte Dzsambul, a nagy orosz költő: ... e törvények szerint vették e; gyerekeinket e törvények szerint ölték meg az embereket, adták eí, mint jószágot, leányainkat." Az orosz ál-alkotmány az ország néhány földesurának jogát biztosi, totta, de szó sem esett benne a munkások igazáról. Magyarország1 közel ezeréves jogfoszlottságát is, amint Rákosi [elvtárs mondotta „a különböző jogiszokások és jogalkotások gyűjteménye" foglalta törvénybe. Ezek. nek nevében végezték ki a magyar Dózsa Györgyöt és magyar kommunistákat, akik felemelték szavukat a népért. Ezért kellett vonat jelé feküdnie József Attilának is. A történelem lapjai, a megmaradt börtönök, a hóhérok gyilkolófczerszámai, a kommunista mártírok emléke figyelmeztető szabad országunk minden dolgozója számára. Alkotmányt, igazi alkotmányt akart a magyarnak Szántó Kovács János is, de börtönt, botot lés sós vizet kapott a vásárhelyi yárosháza pincéjében. Milliók könnyét, milliók vágyát pntötte szóba, könyvbe, a törvény könyvébe 1936 november 25pn Sztálin. A szovjet alkotmány rögzítette azokat a jogokat a Szov. jelunió minden polgára számára amit a forradalom kivívott. Petőfi követelése — „jogot az emberiségnek" — a világ egyhatodián megvalósulj;. Ezt a napot a szovjet emberek örökre szívükbe zárták. Ez a nap — ünnep — a nép boldog ünnepe lett! — amelyre munkával készülnek: több szenet bányásznak terven felül, több traktort gyártanak a kolhozoknak, finomabb selymet szőnek a gépek. Az Alkotmány megünneplése „a pzpvjet emberek természetévé vált" ;( Rákosi). Az elmúlt hetekben Pável Fre. felov kuznyecki szénkombájnvezető levelet írt Donyecbe Vaszilij Kucser Sztálin.díjas kombájnvezetőhöz: „Kedves Elvtárs! Sokezer kilométer választ el bennünket egymástól, de nincs az a távolság, amely megakadályozhatná a hazájuk dicsőségéért szocialista versenyben álló szovjet emberek igaz barátságát." A két kombájnvezető párosver. Senyt kötött egymással. Vaszilij Kucser az utol&ó hónap alatt újabb eredményt ért el: havi ezer tonna szenet termelt. Hogy érhette el Kucser kombájnvezetö ezt a hatal. mas eredményt ? Szereri hazáját, a szabadságot, az Alkotmányt, amely jogot adott 200 millió embernek. Ez az erkölcs kezd meghonosodni a mi gyárainkban is. A szovjet emberek hősiessége, lelkesedése új győzelmek felé vezeti népünket. „A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama" s ebben az országban „minden hatalom a népé ... a termelési eszközök zöme már társadalmi tulajdonban van". Ha pedig van gyárunk — akkor azt meg is kell védeni. A társadallmi rendünk alapja a munka, tehát „minden munkaképes embernek joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képessége Szerint dolgozzék". A mi népünk bebizonyította, hogy az Alkotmány-adta jogokkal él is. Révai (elvtárs mondotta: „tudtunk élni a Szabadsággal!". Tudunk élni jogainkkal! — ezt bizonyítja Bakaity Verának, a Szegedi Textilkombinát sztahánovistájának, országos versenye; ezt erősíti meg annak a 16.579 csrangrádmegyed munkásnak felajánlása, akik augusztus 20.a tiszteletére versenyben állnak. Három hét múlva 9 millió magyar ünnepel. Ünnepli Bakaity Verát és Pióker Ignácot, Muszka Imrét és Nánási Lászlót, a MÁVAG sztahánovistáját, a .mi megyénk 16 ezer felajánlóját, A csongrádmegyei üzemek széles versenye közel hatmillió forintot ad az ötéves tervnek — azaz 150 kétszobás munkáslakást, 60 új iskolát vagy 12 ezer öltözet férfiruhát. Ebben a versenyben _ amely a béke melletti harcos kiállást fejezi ki — nap mint nap tűnnek fel az újabb hősök. Takács István, a Textilkombinát gyűrűs, fonója 97 kiló helyett 127 kilói terme!.. A Textilművek ilyen hősökkel érhette el, hogy nem egy. szer napi 108 százalékos tervteljesítést ért el. Ezért kerülhetett az augusztus 20-i munkaverseny leg. jobb csongrádmegyei éa legjobb országos üzemei közé. Az utolsó tíznapi minisztériumi jelentés szerint elsők az országban — s ezt annak köszönhetik, hogy az üzem 70 dolgozója már teljesítette felajánlását és újabb vállalást tett. A Szegedi Textilkombinát százalékai hozzájárultak ahhoz, hogy a könnyűipari üzemek augusztus 20.i versenyében első helyre kerüljön Csongrádi megye. A verseny — szívós és tartós' harc; harc a békéért, a több ruháért, a több cipőért! Harc a kapi. talista termelés túlszárnyalásáén! A munkaverseny minden eredménye — egy-egy csapás az ellenség számára. Ha mi egy gépen többet termelünk, mint a kapitalista gyá. rak gépei — már győztünk. Ez a cél, s ezt el kell érni! Ezért nem gyerekjáték* a munkaverseny s ezért nem lehet felelőtlenül kezelni. Tanuljuk meg, hogy a munkaverseny szervezése ugyanolyan osztályharc, mint az ellenség leleplezése. Mi így harcolunk.e? Sok esetben nem! A vásárhelyi Kötöttárugyár — ahol egyébként sokat javult a verseny nyilvánossága — bizalmirendszere még most is gyenge. A kongresszusi munkaver&eny jó módszere — az, hogy a délelőtti műszak bizalmijai a délutáni műszak dolgozóival elbeszélgetnek a termelés kérdéseiről — elmaradt. Pedig erre épp most van nagy szükség, amikor a gyárban sok át. képzőst tanítanak. A makói MÁVműhelyben viszont a felvilágosító munka a jó és a verseny nyilvánossága a rossz. Nincsenek versenytáblák. Sok üzem példát vehetne a Szegedi Kender és az Újszegedi Lenszövő üzemek közötti párosversenyről, ahol szinté naponta ismertetik egymással az újabb eredményeket és módszere, ket. Alkalmazhatnák üzemeink a Szegedi Ruhagyár jó módszerét is, ahol a verseny eredményét kétóránként közlik az üzemi rádión. Miért nem használják fel az üzemek agitációjukban a kulturcso. portokat, úgy mint a Szegedi Kendergyár? Ebben a gyárban órákon belül megszületnek a csasztuskák és kigúnyolják a lemaradókat, akjk gátolják a versenyt, akik hullaié, kot csinálnak, a fegyelemsértőket de népszerűsítik az élenjárókat. A könnyűipari üzemek jó versenyszelleme mellett a csongrádmegyei építőipar és a téglagyártás lemaradt. Mit jelent az, ha egy üzem nem tudja teljesíteni a negyedévi tervet? Nem mást, mint hogy gátolja az ötéves terv határidőelőtti megvalósítását; aka. dályozza azt, hogy felépüljön népünk büszkesége, a Vastnű. Ki akarja ezt? Fokozottan áll ez a téglagyárakra. A megye szégyene lenne ha az építőiparunk nem teljesítené Alkotmányunk ünnepére tett vállalását. Három hét alatt sokat lehet javítani, ha minden üzem úgy fogadja a bírálatét, mint a vásár, helyi-szigeti építkezés, ahol a SzMT kritikája után megjavította az ÜB a verseny szervezését. Az ünnepre való készülés ideje alatt legyen a megye üzemei elölt példa a Szegedi Textilművek, a Szegedi Kender és az Újszegedi Lenszövő, a makói MÁVlműhely és a Csongrádi Bútorgyár! Legyen példa Vaszilij Kucser és Pável Frefolov szénkombájnvezetők hősi versenye! A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, (TASzSz.) Ivan Benedilkfov elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere július 30-án fogadta a Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttséget. A fogadáson Dögei Imre elvtárs, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője kijelentette: ,A Szovjetunióban megismertük a világ leghaladottabb, szocialista mezőgazdaságát. Meglátogattunk kolhozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a helktáronkintj 35 métermázsát, láttunk nagy kolhozgulyákat, melyek tehenei évi 3—4 ezer liter tejet adnak. Tanulmányoztuk az artelek munkaszervezetét és az élenjáró parasztok munkamódszereit. • A küldöttség minden egyes tagja meggyőződött arról, hogv a kollektív gazdaság felette áll az egyéni termelésnek. A Szovjetunióban szerzett minden •apasztalalunkat igyekszünk oithon alkalmazni, hogy Magyarország mezőgazdasága minél előbbre jusson a fejlődés szocialista útján, minden parasztot olyan boldoggá legyünk, mint a szovjet kolhozparaszlök. Dögei Imre elvtárs befejezésül háláját fejezte ki a szovjet kormánynak a Szovjetunió meglátogatásának lehetőségéért és a vendégszeretetért, melyben a küldötf.ség részesült. Dögei elvtárs köszöntőt mondott a nagy "Sztálinra, Rákosi Mátyás 'lvlársra, valamint a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságára. Szavait lelkes taps fogadia. Gyúró Mária egyénileg gazdálkodó parasztasszony,. elmondotta, hogy megismerte a kolhozparasztok jómódú, kultúrált életét. Hudák Imre a besenyőtelek i Honfoglalás-termelőszövetkézet elnöke elmondotta, hogy a Szovjetunió meglátogatásával kitörölhetetlen benyomást szerzett. Kijelentette: „Boldog vagyok, hogy mi Is ugyanazon a világos úton haladunk a szocializmus felé." Márkus Erzsébet traktorista brigádvezető, B. Szabó Borbála tszcs* tag és Baracsi Jenő egyénileg gazdálkodó paraszt felszólalásukban hangoztatták: Mindenütt látták, mennyire törekszik a szovjet nép a békére és hogyan harcol annak megszilárdításáért. Ivan Benediktov elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere válaszolt a feltett kérdésekre és gyümölcsöző munkát kívánt a vendégeknek a szocializmus építése, a béke megszilárdítása terén. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség első csoportjának távirata Rákosi elvtárshoz SZERETETT DRÁGA RÁKOSI ELVTÁRS! A magyar parasztdelegáció első csoportja a dagesztáni és gruzial kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegáció tagjai számos kolhozt látogattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparaszlok jómódú, kultúrált élete meggyőzte a delegáció tagjait arról, hogy a parasztság felemelkedéséhez csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útja vezet. Ennek tulajdonítható, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dolgozó parasztjai sorra bejelentették belépési szándékukat a termelőszövetkezetbe ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett bő tapasztalatokat otthon megfelelően hasznosítani fogjuk, mfnd saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dolgozó paraszttársaink felvilágosításában és teljes erőnkkel harcolunk a magyar termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséért. Ez a tanulmányút még jobban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin elvtárs Iránt és még jobban eggyéforrasztofta a békéért küzdő szovjet és magyar népet. A delegáció első csoportja nevében: DÖGEI IMRE LÁTSZIK MÁR Á JÓ MVNKÁ JUTALMA A TÁNCSICS-TSZCS-BEN A Táncsics-tszcs dolgozóit több egyénileg gazdálkodó kisparaszt kereste fel vasárnap délután. Elbeszélgettek az elért eredményekről, megszemlélték a gazdaságot. — A beszélgetésből sokat tanultunk mindannyian — mondja Katona elvtárs, a csoport párttitkára. Kint volt Obermajer elvtárs is, az Újszegedi Növénynemsítö Intézel Kossuth-díjjal kitüntetett igazgatója és Pozsgai elvtárs, a Kísérleti Állomásról. Sok problémánikra és kérdésünkre kaptunk tőlük választ. Egyéni tapasztalatainkat is kicseréltük, úgyhogy a beszélgetés el. húzódott a késő esti óráikig. Nagyon értékes volt számunkra Csiszár Antal, ötholdas kisparasztnak ismertetése. Elmesélte, hogyan tárolja télen a vetőburgonyáját. Ő a vetőburgonyát a pincében nem a földre vagy a szalmára rakja, hanem magakészítelte polcra. A polcok és a föld között 40—50 cm-es rész van, így alatta is szabadon járhat a levegő. A burgonyát aztán 30—40 cm-es vastagságra elteríti, így nem melegszik öszsze és nem csírásodilk, csak tavaszszal és ezzel az első csírával veti el. A burgonyának azt a végét, ahol sok a csíra, levágja, így az nem a sok szárat növeli hanem a termést. — Az idén is vetettem 1000 négyszögöl burgonyát — mondja Csiszár Antal — és körülbelül 60 mázsás termést várok. De még jobb 'enne az eredmény, ha nem vetnék közé takarmányrépát, de kicsi a földem és az állataik részére szűkvég van a takarmányra is. Takarmányrépából is 40 mázsás termést várok. — Ezt a tárolási módot itt ná'unk a Táncsics-tszcsben is kipróbáljuk az idén — mondja Csúcs elvtárs —, ezzel is emelni akarjuk termésátlagunkat. Azután ráterelődik a sző a bebordásra, cséplésre. Az egész határban nagy iramban folyik a behordás. Szinte egymást érilk a megrakott kocsik. A Táncsics-tszcs távol eső földjeiről teherautó hordja be a búzát. Egyszerre 25 kereszt búzát tudnak behozni az autóval. Gyorsan rakódnak, hogy minél többször fordulhasson az autó egy nap. Hatalmas búzaasztagok hirdetik, hogy bő termést arattak az idén a tszcs dolgozói. — Az átlagtermés biztos lesz 16 mázsa, vagy még több — mondja boldogan Csúcs elvtárs. Nehéz, megfeszített munka volt az aratás. Sürgetett bennünlket a búza, mert nem akartunk szemvesztcséggel aratni. Munkánkra serkentően hatott, hogy az árpát már elosztottuk. Ez megmutatta, ki hogyan vette ki részét a munkából. Volt olyan dolgozó, aki 300 kiló árpán felül kapott munkaegysége után, de bizony olyanok is voltak, akik még ÍOO kilót sem kaptak. Az árpa kiosztása után az élenjárók igyekeztek továbbra is jó munkát végezni ós a lemaradók pedig igyekeztek munkájukat megjavítani, hogy ők is jobb munkateljesítményt érhessenek el. Éppen most mériük sxét a mákot is. Hét mázsa mákunk termett. Négy mázsára kötöttünk szerződést, a többit pedig szétosztjuk. — Ehetnek a gyermekek a télen mákostésztát — mondja nevetve egy idős bácsi. Sok gyereke van ám a tszcsnek s mindig találni közülük egynéhányat itt az udvaron. Most is itt van két-három nagyobbacska fiú és egy új kerékpárt állanak körül. Nézegetik jobbról-balról. Simogatják, forgatják a kerekét. A fiatal tulajdonosnak csillog a szeme a büszke örömtől. Most kapta a kerékpárt az édesapjától, még a névtábla sincí rajta. — Három lij kerékpárral gazdagodott most újra a csoport — meséli tovább Katona elvtárs. A ré,gi kerékpárok közül is sokra új gumik kerültek. Az asszonyok szá. mára pedig 120 méter ruhaanyagot kaptunk a földművesszövetkezettől. Minden házba jutott valami új darab, amit a most szétoszlott pénzből vásá,rollak, mert pénzt is osztottunk szét már több ízben. Január elsejétől június elsejéig 65.000 forintot fizettünk ki a csoporttagoknak. A beszélgetés újra a búzára s a közeli cséplésre terelődik, mert a héten megkezdődik a Táncsics-tszcs. ben is a búza cséplése. Ezenkívül még hátra van a zab és a tíz hold olajlen cséplése is. Közben kint a mezőn is nagyban folyik a tarlóhántás. A traktorok törik a földet, hogy utána még nagyobb területen vethessenek másodnövényt. Már eddig is több mint 18 hold másodvetést vetettek a tszcs dolgozói. Ebből 12 hold 90 napos kukorica, amit már kapálnak. Ezenkívül 4 hold kölest, tarlókrumplit és csalqmádénak való kukoricát vetettek. De még vetnek kukoricát, mert ebből télire az állatoknak elsőrendű silótalkarmányt készítenek. Ez nagyon fontos, mert kétéves állattenyésztési tervünk végrehajtása során, a tszcs állatállományának is sokkal magasabbra kell emelkednie. A beszélgetés után Sándor József félrehívja Csúcs elvtársat; elmondja neki, hogy ő a vasúton dolgozik, de van két hold földjük is. A felesége nagyon szeret benne dolgozni s szeret ne belépni a tsxesbe. •Van-e ennek valami akadálya? Csúcs elvtárs ránéz, szemük összevillan s mindketten mosolyognak. Nem magyarázkodnak, hanem Sándor József kezébe adja a belépési nyilatkozatot s ő viszi haza a feleségének. A legközelebbi csoportértekezleten majd megbeszélik a csoporttagokkal, és hamarosan egy új tagot köszönthetünk a Táncsicstszcsben