Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-18 / 165. szám

r SZERDA, 1951. JULIUS 18. Hare minden ssem gabonáért 4 BÉKEARATÁS UTAN A cséplés^ terménybegyűjtés hazafias kötelességének teljesítésére mozgósítanak a békebizottságok Hogyan dolgozik a szegedi Táncsics-tszcs békebizoltsága? A békebizottságokra most a eséplés, begyűjtés idején különösen fontos feladatok hárulnak. A bé. kearatáa sikeres befejezésével most a terménybegyüjtés eredményes teljesítése a legdöntőbb tennivaló, mert minden szem beadott gabo­nával dolgozó parasztságunk a béketábor erejét növeli. Erre a harcra kell mozgósítanánk minden erét a békeblzottságoknak, külö. nősein a dolgozó parasztság között, elsősorban pedig a .termelőcsoport, ban dolgozó békebizottságoknak. A kecskés telepi Táncsics.tsz dol_ gőzéi megértették a békebizottsá­gok működésének fontosságát. Az aratás megkezdése előtt szervezték meg békebizottságukat, amely legfontosabb feladatának az aratás idejében, való megkezdését tekintette. A békebizottság tagjai nemcsak fejvilágosító munkát vé­geztek, hahem a munkáknál is példát mutattak. A locsoló brigád — amely a konyhakertészetben végezte munkáját az aratás meg­kezdése előtt — az aratás ideje alatt a legjobb eredményt érte el. Süli István. Erdélyi Mihályné és Kálmán P; János békebizottsági tagok a legjobban dőlt — mintegy öt hold — búza vágását vállalták. Ezt a feladatot nemcsak, hogy idő. előtt teljesítették, hanem a búzát csak fél százaiékos szemvcszte­séggel aratták le. A cséplésnól is a békebizottsági tagok jártak az élen. Kivették részüket a párt­szervezet irányításával a munka zavarta]an menetének megszervezé­séből. A cséplési idő alatt nem volt fennakadás a munkában, A csép. lés elvégzése után gabonájukat rögtön a begyűjtési helyre vitték. Csak annyi gabonát tartottak visz_ sza, a. magtárban, ami a vetőmag­nak és fejadagnak szükséges. A békebízottsági tagok megér­tették az aratás és a cséplés fon tosságát, jól ig végzik munkájukat, de annál Szomorúbb, hogy éppen a bízottság vezetője: Faragó László elvtárs még most sem látta be a béfcelbizottság munkájának je­lentőségét. A .tagságot magára hagyta akkor, amikor a legnagyobb 6zükség lett volna vezetői irányí­tásra. Mindig azt hajtogatta: ,,E1 tudják ők maguk is végezni a fe'­adatot, minek kellek én oda". Hiába kérte eddig a pártszerve­zet titkára és a tagság Faragó elvtársat, hogy látogassa a párt. értekezleteket, termelési értekezle. teket hogy foglalkozzék többet a rábízott feladatokat. A kérdés be­dugott fülekre .talált. A Táncsics.tsz pártszervezetének ismételten fel kell hívnia a figyel, met a békebizottság vezertőjének munkájára. Éles kritikát gyakoroljon Faragó elvtárs mu­lasztásai felett. Maglik a békebi­zottsági tagok is segítsék elő, hogy minél jobban megjavuljon a murira s a Tánc&ics.termelő&zövetkezet békebizottsága a cséplés, termény­begyűjtés és a többi most időszerű fontos mezőgazdasági munkák lel­kiismeretes elvégzésére való moz­gósítással lássa el azt a feladatot, amely rá bókéharcunkban vár. Cséplőgéptől a begyűjtőhelyre HAJDÜNÉ VALÓRA VÁLTJA FOGADALMÁT Juszt József sztahanovista művezető segítséget kapott a minisztertanácstól A Szegedi Kenderfonógyár elő­fonó üzemrészének művezetője Juszt József. Jó munkájáért feb­ruárban sztahánovista oklevelet ka­pott. Jé szervező és irányító mun­kájának eredménye, hogy az ő Üzemrésze éri el a legmagasabb Stenraéléisl átlagot. Itt ül az íróasztala mellet!. Az előfonó- és kár tológépek zaja be­szűrődik: a kii irodába. Az ablakon keresztül látni, amint kígyóznak a kenderszalagok a kannákba. A per­metező vizet szitál a levegőbe, hogy frissítse és portalanítsa a forró levegőt. Nagy a hőség, de nem le­het észrevenni, hogy a dolgozók fá­radtabban végeznék munkájukat, mert a termelési tábla grafikonja mindig feljebb halad. BüsZke is erre Juszt József. Előtte nagy cso­mó karton. Elégedetten lapoz kö­zöttük, nézegeti az Alkotmányunk tiszteletére tett felajánlásokat. Az Üzemréstzleg dolgozóinak 94 száza­léka tett felajánlást augusztus 20-ra, Nagy segítséget nyújtott ! A kartonok mellett; miniszterta­nácsunk határozata fekszik. Áz egyes szakaszok alá vannak húzva, ami bizonyítja, hogy figyelmesen átolvasták a művezetők jogairól és kötelességeiről szóló pontokat. >— Negyvennégy pont és minden benne van — mondja, átnézve újra az aláhúzott sorokat. — Nagy se­gítséget nyújtott a minisztertanács ezzel a határozattal munkánk to­vábbvitele és megjavítása terén. Most már tisztán áll előttünk, hogy mik a jogaink és mik a kötelessé­geink. Ezen keresztül megmutatta minisztertanácsunk az irányt, hogy a meglévő hiányosságokat a legrö­videbb idő alatt kiküszöbölhessük. — Itt van mindjárt az első pont. Az egyéni vezetést és felelősséget hangsúlyozta ki. Ez nálunk részben eddig is megvolt, de csak részben. A felelősség az mindig a miénk volt, de a vezetés, az nem egészen. Re­mélem, most majd ezen a vonalon is megkapjuk a támogatást az üzem vezetőitől. A munkaidőnk! nagyrészét sem tudjuk az üzem termelésének meg­javítására fordítani. A sok admi­nisztratív és szervező munka időnk nagyrészét betölti. Volt olyan-hét, hogy két-három napig az volt a dol­gom, hogy a dolgozókat beszervez­zem a különböző értekezletek és előadások tömeges látogatására. Ha­sonló a helyzet a többi üzemrészek­ben . is. Például most indult be a dolgozóknak o-5csó kávéval való el­látása. Belátom, nagyon fontos a dolgozók szempontjából, de vala­hogy másképp kellett volna meg­szervezni, mint ahogy azt az üzem vezetősége tette, összehívott min­ket, művezetőket, megkaptuk az út. mutatást. Beszéljünk a dolgozókkal, ki akar kávét rendelni és jelöljünk ki közülük valakit, aki majd min­den nap szétosztja. Meg is csinál­tuk de bizony ez egy-két óra. sőt több kiesést jelentett a napi mun­kánkból és ez bizony sokba kerül BZ üzemnek. Az ilyen dolgok sze­rintem az MNDSz vezetőinek és ak. tiváinak lenne a feladata. Első feladat: a munkafegyelem megszilárdítása — A tervek kidolgozásával is baj van. Ebben a munkában nem igen vontak be eddig egyikünket sem. Most is a harmadik negyedévből már egy fél hónap eltelt, de még mindig vannak az üzemrészben olyan gépek, melyekre nincs meg a tervelőirányzat. így nem tudjuk, hogy mennyit kell termelni ezeken a gépeken, hogy teljesíthessük a tervből rájuk eső részt. — Vasárnap reggel egy kis érte­kezleten jöttünk össze a másik két műszak vezetőivel és az üzem veze­tőivel. Megbeszéltük ezeket a hiá­nyosságokat és azt is, mit tegyünk, hogy minél rövidebb idő alatt ki tudjuk küszöbölni azokat. Nagy feladat számunkra a munkafegyelem megszilárdítása és a munkaniódszerátadás kiszélesíté­se. Üzemrészünkben sok az új fia­tal ' munkás, akik még eddig nem dolgoztak üzemben és most kell nekik megszokniok a munkafe­gyelmet. Kétrendszeres munkamód. sZerátadó foglalkozik ezekkel a fiatal dolgozókkal s igyekszünk belőlük jó szakmunkásokat nevelni. A gyakorlati tanítás mellett már most előkészítjük az ősszel induló szaktanfolyamokat, hogy megfelelő elméleti oktatást is kapjanak. Szaktudásunk továbbfejlesztése elengedhetetlenül szükséges Helyes, hogy a mi Szaktudásunk továbbfejlesztésére is felhívja mi. nisztertanácsunk a figyelmünket, mert valóban csak úgy tudjuk jól végrehajtani azokat a nagy fel­adatokat, melyeik ránlk várnak öt. éves tervünk során. A télen már működött ilyen műszaki tovább­képző tanfolyam itt az üzemben, de sajnos neim sok sikerrel. Ezen a hibán is jó szervező munkával javítanunk kell, hogy az idén si kérésen működjenek a tanfolya. mok is. — A tanulás mellett a gépek jó kihasználására és karbantartására kell nagy gondot fordítanunk, mert csak úgy tudjuk a termelés állandó emelkedését biztosítani, ha jó gépeken végezhetik munkájukat a dolgozók. Ezt én ig tudom jól. Ezért fontos a gépállásolk ídlejének állandó csökkentése. Eddig sike­rült 12 százalékról 8 százalékra lecsökkenteni a gépállások idejét. De nem elégszem meg ezzel az eredménnyel, mert tudom, hogy minden 1 százalékos gépállás nagy kiesést jelent a termelésben. Al­kotmányunk tisztelétére vállaltam, hogy az eddig elért legjobb ered­ményt, a 8 százalékot 6.5 száza, lékos álló időre csökkentem, le. A gépek karbantartása, úgy történik, hogy évenként minden gépet l'eg­aláibb egyszer teljesen szétszedünk. Ilyenkor a kopott alkatrészeket ki­cseréljük ég kijavítjuk. így nem .egyszer sikerült már megelőzni ko_ moly géptörésekeit.,. NyíMk az ajtó, fiatal lány jön be, karján könyvekkel. Az előző napi termelési kimutatásokat ellenőrzi, hogy az üzem versenytábláina pon­tos eredmények kerüljenek. Az osz­lopokon színes, illusztráló rajzok hívják fel a dolgozóik figyelmét az a ny ag takarékossá g és selej {csök­kentés fontosságára. Ezekkel a raj­zokkal is harcolnak a jobb anyag­kihasználásért, a többtermielésért, ötéves tervünk sikeres teljesítésé­ért. Tompa zúgással dolgozik a csép­lőgép. Izmos munkáskezek emelik a dús kévéket az etetők elé. Hajdú Mihályné alsóvárosi dolgozó pa­rasztasszony gabonáját csépelik. Omlik a gabona a zsákokba, aztán kocsira rakják, hogy Hajduné rög­tön a begyűjtési helyre vihesse. A kocsi lassan meglelik és Hajduné felül a kocsira, hogy gabonáját mi­nél előbb a raktárba vigye. Lassan halad a kocsi a szövet­kezeti raktár felé. Útközben akad idő a beszélgetésre. Küzdelmes, ne­héz, de boldoggá vált élet tárul fel annak nyomán. — 1945 előtt földtelen, nincstele­nek voltunk — meséli. Az egész család hol itt. hol ott dolgozott, ahol éppen munkaalkalom nvllt. Rengeteget dolgoztunk, de pénzt alig kaptunk a munkánkért. Kihasz­náltak a kulákok s amikor aratás ideje után részünket megkaptuk volna, minden sző nélkül levont be. lőle. Ha kérdezni mertük, hogy miért teszi, csak azt felelte: „nem jól dolgoztak és kész!" — így éltünK mi egészen a fel­szabadulásig. 1945 ben megkaptuk a várvavárt földünket. Saját ma­gunk láttunk a megműveléséhez, de akármennyit is dolgoztunk, vala­hogy sohasem sikerűit a termés. Bár földünk eléig kövér volt, rend­szeresen műveltük', mégsem tudtunk elérni 7—8 mázsás átlagtermés. Csak tavalytői kezdve javult meg a termésünk Tavaly ugyanis már a gépállomással szóntattuk a földet. Az idén már holdanként 12—13 má. zsát is arattunk. — Az aratás befejezése előtt népnevelők jöttek hozzánk és megmagyarázták a be-* gyűjtés fontosságát. Felvilágosítot­tak arról, hogy minden szem gabo­nával a béke ügyét szolgálom.* El is határoztam, hogy gabonámat mindjárt a cséplőgéptől viszem a begyűjtési helyre. Elhatároztam azt ia, hogy beadási kötelezettségemen felül annyi gabonát adok az állam­nak. amennyit csak tudok. Én is jói járok azzal, hiszen így több pénzt kapok érte. Azon a pénzen pedig amit a gabonámért kapok, felfrissí­tem a gazdaságunkat. Veszek ka­szát, kapát, kéziekét. > Nagyot döccen a kocsi. A Bocs­kay-utca rázós kövei elére érkez­tünk Ebben az utcában van a föld­művesszövetkejet raktára. Néhá­nyat fordul még a kerék s megál­lunk a becsület-táblával ékesített raktár előtt, amelyen , az élenjáró terménybeadók neve olvasható. Fürge munkáskén zek emelik le a búzával teli zsáko­kat. A mázsára rakják és máris felzúg az emelő, amely a gabonát a tárolóba visai. • Hajduné boldogan veszi át a be­gyűjtési elismervényt. Siet vissza ® cséplőgéphez, hogy minél előbb va­lóra váltsa a fogadalmái. Tanácstagok beszámolói Szegeden Szeged dolgozói érdeklődéssel ki. sérik tanácstagjaink beszámolóit. A beszámolókon alkalmuk nyílik a dolgozóknak arra, hogy megismer, jék a tanács munkáját, ellenőriz­zék, hogyan hajtják végre felada­taikat a tanácstagok. Ezen a hé. ten újabb beszámolókat tartanak a Szegedi tanácstagok. Ma délután 7 órakor a rókusi Iskolában Benedek Károly, szom. baton az Orvon bőrgyár és a Picié szalámigyár dolgozói részére * Pick szalámigyár kultúrtermében Nagy Géza, a rendőrség récére a rendőregyesület helyiségében fél 2-kor Hegedűs László, a dolgozó parasztok számára a székhátd islko. Iában délután 6! órakor Bán Béla és ugyancsak délután 6 óraikor a móravárosd iskolában Komóesinl József tart beszámolót. Szegedi fiatalok „a Ukt eia^'e" Kimagasló munkateljesítményeket érnek el Dunapentelén a szegedi egyetemista és középiskolás brigádok „Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk...." száll az ének a szegedi nagyál omás vá­rótermében. Egyetemista és közép­iskolás DISz-fiatalok ielkes cso­portja énekel. „Vájjon hová mennek ilyen jó­kedvűen?" — kérdik egymástól a váróteremben lévő utasok. Födli elvtársból, a brigád egyik tagjából szinte kirobban a boldog válasz; —• Megyünk építeni a vasművet. Reggel 6 óra. A fiatalok már be szálltak a vonatba, amely nemsoká­ra elindu' és viszi magival a DISz fiatalok egy boldog csoportját Du­napentele felé ... Amikor elhagyták fővárosunkat, minden fiatal a vo nat ablakai előtt szorongott. Mind­egyikük elsőnek akarta a ha'almas építkezés távolból látszó körvona­lait megpillantani. Estére a boldog kis csoport meg­érkezett a dunapentclei vasútállo­másra. ahol a már régebben olt dol. gozó DISz-fiatalok hurrázássol, zászlólengetéssel fogadták az újonnan érkező építő­ket. Izgatottan kérdezősködtek az újonnan jött fiatalok: miiyen is az élet Pentelén, hogy mégy a munka, igaz-e, amit az ellenség hí­resztel, hogy nem megfelelő az élelmiszere'látás. A sok kérdésre maga Dunapcnle­le adja meg a feleletet. Az építkezés felé kitűnő betonút vezet. Az út két oldalán gyönyörű épületek, munkás'akások. kenyér, gyár, ételgyár, népbollok, könyv­tárak, majd egy széles erdősáv után a fiatalok szeme elé tárul a hatal­mas arányú építkezés. A középisko­lások és egyetemisták egyik ámu­latból a másikba estek, ilyet még sohasem láttak. Már későre járt az idő, amikor megérkeztek szállásukra. Elfáradva, kimelegedve, rakták le csomagjai­kat. Egyszercsak felhangzik a kiál­tás: Ifjúmunkások gyertek vacsorázni. A tisztaságtól szinte ragyogó ebéd­lőben, hideg felvágott, gyümölcsíz, vaj és gyümölcs csillapította a Iiosz­szú utazásban elfáradt ifik éhségét. Másnap, derűs, napfényes nyári reggelre ébredlek. Frissen feiülliiz­tek, megreggelizlek, majd vidám nótaszóval elindultak munkahelyük­re A szegedi egyetemista és kö­zépiskolás fiatalok útközben lelke­sen fogadkoztak; megmutatják, hogy a fizikai munkában is meg­állják helyüket, nemcsak a -tanulás­ban és jó munkateljesítményükkel ók is elősegítik a Vasmű időelőtti felépítését. A munka befejeztével azonban kiderült, hogy nem egészen úgy ment a munka, ahogy keilctt vol­na, mert a két főiskolás és az egy középiskolás brigád teljesítménye alig haladta meg a 100 százalékot. Az eredmény bebizonyította, hogy rossz munkamódszerrel, sok felesleges mozdulattal végezték munkájukat. Ezért a diákfiatalok este tapaszta­latcserére ültek össze a sztaháno. vista „Partizán" ifjúmunkás-brigád­dal. És másnap azok segítségévei láttak a munkájukhoz. A tapaszta­latcsere eredményeként a jogászbri­gád 149 százalékot, q vegyészek brigádja 184 százalékot, • a Radnóti-brigád pedig 154 száza* lékot ért el a tapasztalatcserét kö­vető napon. Este vidáman gyülekeztek a sze­gedi fiatalok. Izgatottan mesélték egymásnak, hogyan sikerült elérni a jó eredményeket. Vidám mozgal­mi induló hangja szakította fé'be a beszélgetést. A dunapentelel DISz-bizottság üdvözölte a jó mun­kát végző szegedieket. Az egyetemisták és kö»épiskaUJ sok a fizikai munka területén is megálltak helyüket. Megfogadták, még jobban igyekeznek, még jobb munkát végeznek, hogy mielőbb fel­épülhessen a „a béke erődje:' és hirdesse mindenkinek a magyar dolgozó nép boldog. felszabadult életét. A jugoszláv dolgozók nyomora Moszkva (TASzSz). A Szlavja. nye című folyóiratban V. Klrsza. nov ,,A gyarmati rendszer járma alatt" címmel a jugoszláv dolgozók helyzetének további rosszabbodá­sáról ír. A cikk megállapítja, hogy Ju­goszláviában a törvény szeririt egy szoptató anya mindössze napi 116 gramm kenyérre jogosult — a gyakorlatban azonban még ezt sem tudja megkapni. Az élelmiszerüzletek üresek, sá­padt, elcsigázott anyák órákon ke, resztül állanak sorba abban a re­ményben, hogy éhező gyermekeik Számára egy darab kenyeret kap. hatnak. A Nemzetközi Vöröskereszt bi­zottsága, amely nemrégiben tanul, mányoíta a jugoszláviai helyzetet, megállapította, hogy Jugoszláviá­ban az ipari munkások 70—80 szá. zaléka. tüdőbeteg. A termelés háborús vágányokra való átállítása miatt a titoisták korlátozzák a tömegfogyasztási cikkeket előállító gyárak és üzemek termelését. A textil-, köt.szövötf áru ég ruhagyárak nyersanyag­hiány miatt fél kapacitással dol­goznak. Erinek következtében egyre növekszik a munkanélküliek se­rege. A dolgozók súlyos helyzetét a belgrádi urak arra használják fel, hogy tovább fokozzák az amúgy is könyörtelen kizsákmányolást. A titoista üzemigazgatóknak joguk van arra. hogy saját belátásuk szerint adják ki az élettaiszerje. gyeket. Ha az éhező munkásnak kevés az ereje ahhoz, hogy elvé­gezze a kijelölt termelési felada­tokat, az igazgató önkényesen megfosztja az úgynevezett „bizto„ sftott jegyes élelmiszer"-töl és ily* módon éhhalálra ítéli., A belgrádi fasiszta banda Borba című lapja leplezetlen ingerültség­gel támad az éhező jugoszláv pol­gárokra, mert sokan közülük segít, ségért mertek fordulni más orszá. gokban élő rokonaikhoz és ismerő­seikhez.

Next

/
Thumbnails
Contents