Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-17 / 164. szám

AZ MDP C SONGRA DME GYET PARTB I ZOTTS ÁGÁNAK LAP J A VII. ÉVF. 164. SZÁM. AliA 50 FILLÉR KEDD, 1951. JULIUS 17. A Szegedi Textllkombinát első helyet ért el \ az augusztus 20 1 muukaverseny szakmai kiértékelésében Százezres tömegek hatalmas békettinietése Franciaországban A magyar parasztküldöttség csoportjainak tanulmányútja a Szovjetunióban nemcsak a művezetők ügye Dolgozó népünk naponta újabb és felelős egyszemélyi vezetői. Ezt kü­ÍI nK RliVArfvlrVíil ai*IOSTmÓT-Ixml-lz-űl „ U^ z—„ i " i ' — i ujabb sikerekkel, eredményekkel építi a szocializmust, rakja le an­nak a társadalmi rendszernek az alapjait, melyért legjobbjaink nem sajnálták életüket feládozni. A Dunai Vasmű emelkedő falai, a Budapesti Földalatti Gyorsvasút egyre hosszabbá váló alagútja, az összeesküvő Grősz-banda megsem­misítése, az augusztus 20_i verseny egyre fokozódó lendülete mind­mind azt tanúsítják, hogy egy pilla­natra sem ülünk az eddig elért eredményeink babérjain, hanem újabb győzelmek, újabb sikerek felé törekedve igyekszünk gyarapítani országunk erejét. Most, aimikor né. pünik az aratás, cséplés és begyűj­tés nagy csatáját vívja, amikor a jövő évi kenyér biztosításáért fo. lyik a harc, kormányzatunk nem feledkezik meg arról sem, hogy népgazdaságunk egyéb területein is van tennivaló bőven. Ennek bizo­nyítéka a minisztertanács most megjelent határozata a művezetők kötelességeiről és jogairól. Amikor most, a rendelet megjele­nése után néhány csongrádmegyei üzemben megkérdez.tüik a művezető­ket, hogyan fogadták a határoza­tot, igen sok művezető ezzel az egy szóval tudta kifejezni örömét és meigelégedését: végre! Végre ren­delkeznek a termelés közvetlen pa­rancsnokai olyan útmutatóval, ami félreérthetetlenül lerögzíti az üzem­ben elfoglalt helyüket, kötelességei­lönben a határozat szintén leszö­gezi, amikor kimondja: „A műve­zető (mester) a reá bízott műhely (termelési részleg) teljes jogú ve­zetője. A művezető az egyszemélyi vezetés elve alapján felelős min­denért, ami a műhelyben (termelési részlegben) a termelés területén történik". Ugyancsak Gerő elvtárs vetette fel beszédében: „Jól átgon­dolt, részletesen kidolgozott, korsze. rü és kötelező erejű gyártási eljá­rások bevezetése az előfeltétele an­nak. hogy iparunkban a lehető leg­szélesebb területen alkalmazzuk a folyamszerű termelés módszereit, c futószalag- és a félfutószalag, rendszert, ami lehetőséget ad a termelés igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az ön­költség további csökkentésére, vagyis ipari termékeink olcsóbbítá­sára". A most megjelent miniszter­tanácsi határozat kimondja: ,,A művezető felelős a, technológiai utasítások betartásáért. Köteles a munkásokat a technológiai utasító, soknak megfelelő munkamódszerek­re megtanítani". Látható tehát, hogy a művezetők­kel kapcsolatos határozat nem csu­pán a művezetőket érinti, hanem Pártunk elvi politikája gyakorlatba való átültetésének egyik igen fon­tos láncszeme. A határozatban le­fektetett elvek sikerrevitele és meg. valósítása tehát nem csupán a mű­vezetők, mesterek ügye. Az üzemek ket és jogaikat. Végre megszületett I vezetőinek és maguknak a dolgq­az a hajározat, ami kimondja: Gondoskodni kell arról, hogy mun­kaidejének túlnyomó részét a ter­melés irányításával kapcsolatos feladatainak ellátására fordíthas­sa". Csongrád megye egyes üzemei, ben ugyanis a művezetőt egyes ve­zetők az adminisztráció kiegészítő személyzetének tekintették és — hogy konkrétumot is említsünk — például a Szegedi Kenderfonó­gyárban a művezetőt rendezvények szervezésére, élelmiszerjegyekkel kapcsolatos adminisztrációs munká­ra akarták „befogni". Üzemeink művezetőd — éppen fel. adatkörük meghatározatlansága miatt — 'szaktudásuk és munka­energiájuk jelentős részét elpaza­rolták olyan munkái? elvégzésére, melyek nem tartoznak szorosan fel. adatkörükhöz és éppen emiatt érez­ték azt, hogy egyre nehezebben fe­lelnek meg az eléjük állított fel. adatoknak. Ennek a lehetetlenül visszás állapotnak vet véget a mi­nisztertanács határozata, végképpen ledöntve azokat a válaszfalakat, melyeket még a tőkés termelési rendszer emelt a művezetők és a munkások közé. Ez a határozat, amellett, hogy jelentősen megkönnyíti és rendsze­rezi a művezetők, mesterek mun­káját, annak a megbecsülésnek kifejezése is, mellyel dolgozó né. pünk tekint azokra a néphez hű műszaki értelmiségiekre, akik a fi­zikai dolgozókkal vállvetve kapar ták elő a romok alól, folyók fene­kéről gépeinket, akik — mint a határozat is megállapítja: ,,a mun. kásokra támaszkodva komoly mér­tékben járultak hozzá eddigi sike­reinkhez, gyáraink, üzemeink újjá. építéséhez, a hároméves terv ha­táridő előtt való teljesítéséhez és az ötéves terv első évének kima­gasló eredményeihez." Ez a meg­becsülés jut kifejezésre azokban a jogokban, melyek újabb perspektí­vát nyitnak meg üzemeinkben a kötelességeiket becsületesen telje­sítő művezetők, mesterek előtt. Ez­ért kíséri olyan osztatlan öröm és megelégedés üzemeinkben a ha­tározat megjelenését. A határozat nagymértékben elő. segíti a második pártkongresszuson hozott határozatok végrehajtását is. Gerő elvtárs beszédében világosan kifejezésre juttatta Pártunk állás­pontját: „Szükséges, hogy a felelős egyszemélyi vezetés meg legyen az üzem egyes részlegeinél, műhelyei­nél, telepeinél is". Nyilvánvaló az, hogy a művezetők jogaik és köte­lességeik ismeretében lehetnek a műhelynek, üzemrésznek valóban zóknaik is segíteni kell a művezető ket, hogy eleget tehessenek azoknak a kötelességeknek, melyeket a ha­tározat előír számukra. Nemcsak a segítségnyújtást jelenti ez hanem az építő bírálat fokozott 'szükséges­ségét is. Elsősorban a művezetők között tudatosodjon az hogy a ba. tározatban megállapított jogokra csak úgy tarthatnak igényt, ha a kötelességeknek maradéktalanul eleget tesznek, de az üzemek veze tői is ébredjenek tudatára annak, hogy a művezetőktől akkor várhat, ják el száz százalékosan és köve­telhetik meg a kötelességek betar­tását, ha jogaikat tiszteletben tart­ják. A művezetők, az üzemek veze tői, de minden dolgozó tanulmá­nyozza át aprólékosan és tüzetesen ezt a határozatot s hasson oda hogy ez az intézkedés valóban szo. cializmusunk építésének újabb len­dítője legyen. Különösen fontos, hogy pártszer­vezeteink, népnevelőink tudatosítsák a határozat fontosságát nemcsak művezetők, hanem a dolgozók tö­megei felé is. Magyarázzák meg. hogy a határozat segíti a művezetők munkáját, lehetővé válik a jobb munkaszervezés, ami a termeié, kenység és ezáltal az életszínvonal emelkedését hozza magával. A párt­szervezetei?, népnevelők hassanak oda, hegy ez a határozat a munka­verseny, a Sztahánov-mozgalom to. vábbi fellendülését hozza magával Kapcsolódjanak bele a versenybe az eddiginél fokozottabban a műveze­tők, mesterek s példájukkal vigyék előre műhelyüket, termelési részle­güket új győzelmek, termelési sike rek felé. Jelentse ez a határozat az újító mozgalom még fokozottabb fejlődését s a határozat szellemében segítsék kölcsönösen egymás mun­káját az újítók és művezetők. Ne kezeljék a népnevelők könnyen a minisztertanács határozatának kér­dését, ne tekintsék ezt a határoza­tot úgy, mintha ez csak a műveze­tőket érintené. Magyarázzák, tuda­tosítsák fontosságát, teremtsenek nyilvánosságot számára az üzemben. Erre a határozatra is vonatkozik a ,.nincs légüres tér" elmélet, az, hogy ha nem magyarázzuk mi, ak­kor magyarázza az ellenség. Egy­szóval tehát: a minisztertanács ha. tározata a művezetők kötelességei­ről és jogairól nemcsak a műveze­tők kérdése és ügye, hanem szocia­lizmusunk építésének egyik fontos állomása s ennel? a határozatnak si. kere, elveinek alkalmazása jelentős mértékben előreviszi fejlődésünket, a szocializmus építését. A Szovjetunió népgazdaságának minden ágában túlteljesítették az ötéves állami beruházási tervet Az OSzSzSzK állami tervbizottságának és statisztikai hivatalának jelentése az OSzSzSzK negyedik (háború utáni első) ötéves tervének teljesítéséről (1946—1950) Moszkva (TASzSz). Az OSzSzSzK népgazdasága helyreállításának és fejlesztésének — 1946-tól 1950-ig terjedő évekre szóló — háborúutáni ötéves tervét, amelyet az OSzSz­SzK legfelső tanácsa 1946 júniusá ban fogadott el, a Szovjetunió kor. mánya és személyesen Sztálin elv­lárs állandó segítsége eredménye­képpen sikeresen teljesítették, a legfontosabb tervfeladatokat jelen­tősen túlteljesítették. A jelentés megállapítja, hogy az simult ötéves terv teljesítése so. rán az OSzSzSzK jelentős sikereket ért el az ipar helyreállítása és fejlesztése te. rén. Az ötéves tervben 1950-re megál­lapított termelési szinvonalat ha. táridő előtt — az 1949. év negye­dik évnegyedében elérte. Határidő előtt teljesítették az ötéves tervet Moszkva és Leningrád ipari üze. mei. Az Ural. Szibéria és a vol. gamenti ipara tovább fejlődött és 1950-ben 2.8-szer annyit termelt, mint a háború előtt. A háborús károkat szenvedett vidéket — a vas- és színesfém-kohászati üze. meket, a szénbányákat, olajkúto­kat, villanytelepeket, gépgyár tó­és vegyiüzemeket, építőanyag­pari, könnyűipari, élelmiszeripari és egyéb iparágakhoz tartozó ipari üzemeket új technikai alapon ál­lították helyre. Az ipari termelés 1940-hez képest 37 szazalékkal emelkedett Az ötéves terv előírta, hogy a köztársasági és a helyi ipar össz­termelésének 1950-ben — az ötéves terv utolsó évében — 23 százalék, kai kell felülmúlnia a háború előtti 1940-es év színvonalát. Ténylegesen 1950-ben az ipari termelés 37 százalékkal volt több. mint 1940-ben. Az ötéves terv évei alatt a köztár­sasági és helyi ipar valamennyi ágát magasabb technikai színvona­lon állították helyre és ezek az iparágai? jelentősen továbbfejlődtek. A" köztársasági és a helyi ipar építőanyag termelése túlhaladta a háborúelőtti szinvonalat. A köztársasági és helyi faipar által kitermelt szerszámfa mennyi, sége 1950-ben 51 százalékkal emel­kedett 1940-hez viszonyítva. A termelt fűrészáru mennyisége 1950. ben 1940-hez viszonyítva másfél, szeres és túlhaladja az ötéves terv előírását. A köztársasági és helyi könnyű­ipar az ötéves terv évei folyamán a termelt cikkek választékában el. érte a háborúelőtti szinvonalat és új cikkek tömeggyártását sajátí­totta el. A pamutszövetek terme, lése az ötéves terv alatt 3.3-szere­sére. a gyapjúszöveteké 2.8-szere. sére, lenszöveteké 2.5.szeresére növekedett. A köztársasági és helyi élelmi­szeripar az ötéves terv előírását péksüteményekben 16 százalékkal, tésiztaárukban 23 százalékkal, cukrászkészítményekben 27 száza­ékkal és állati zsiradékban 23 szá. zalékkal teljesítette túl. Az ötéves terv alatt a hústermelés 1.6-szcre. sére növekedett és a hentesáruból 2.3-szer. állati zsiradékból három­szor, tejtermékekből pedlig másfél­szer többet állítottak elő. A helyi ipar és az Ifcarl ter. melőszövetkezelek — mondja a továbbiakban a jelentés — 1950-ben össztermelés tekinte­tében 16 százalékkal teljesítet­ték túl az ötéves terv előírását és 59 százalékkal több köz­szükségleti cikket gyártottak, mint 1940-ben. A helyi fűtőanyagiparban a szénkitermelés 1950-ben 1940-hez viszonyítva 52 százalékkal emelke­dett, a tözegbrikett termelés 3—5­Iszeresére emelkedett. A köztársasági és helyi ipar üzemeiben meghonosították az élenjáró, technikát, ami lehetővé tette a sok munkát igénylő és ne­héz munkafolyamatok gépesítési színvonalának emelését az iparban és az építkezésben. A munkások munkájának termelékenysége a köztársasági állami iparban és he­lyi iparban 1950-ben 22 százalék­kal emelkedett 1940-hez viszo­nyítva. Az OSzSzSzK népgazdaságé, nak minden ágában egészében túlteljesítették az állami beru­házási tervet A mezőgazdaság tervteljesitéso A jelentés ezután áttér arra, hogy a mezőgazdasági téren ho­gyan teljesítették az ötéves tervet és megállapítja, hogy az elmúlt ötéves terv során nagy sikerekt ér. tek el a mezőgazdaság továbbfej. lesztésében és a kolhozok társadal­masított gazdagágának erősítésé, ben. A mezőgazdaság anyagi­technikai bázisa megnövekedőt és emelkedett a gép. és traktorállo­mások szerepe a kolhozok terme­lésében. A gabonaneműek vetésterülete az ötéves terv során 28 száza­lékkal növekedett — ezen belül a búza vetésterülete 71 száza, lékkal. A gabonaneműek ter­méshozama 1949-ben és 1959­ben túlhaladta a háború előtti szinvonalat. Az ipari növények vetésterülete az ötéves terv alatt 64 százalékkal növekedett. Jelentékenyen megnőtt az ipari növények terméshozama. A zöldség- és dinnyeféléik, valamint a burgonya vetésterülete 1950-ben 1940-hez viszonyítva 13 százalékkal emelkedett, a burgonya termésho­zama túlhaladta a háborúelőtti színvonalat. Az ötéves terv alatt jelen lékenyen megnövekedett a gyü­mölcs, valamint a szőlő termesztési területe. Állattenyésztés terén haszonálla­tok és baromfi szempontjából a kolhozok túlhaladták a háború, előtti színvonalat. A növekedés szarvasmarhánál 21 százalék, a ju­hoknál és kecskéknél 21 százalék, sertéseknél 49 százalék. Baromfinál a növekedés kétszeres. 1940-hez vi­szonyítva a haszonállat és baromfiállo­mány egészében a gazdaság minden kategóriájában megnő, vekedett. A mezőgazdaság gépesítésének színvonala emelkedett. Az ötéves terv esztendei alatt a mezőgazda, ság nagymennyiségű mezőgazda­sáígi gépet kapott. A gép- és trák­torállomások traktorparkjának ka. pacitása 75 százalékkal növekedett, a kombájnok száma pedig 30 szá­zalékkal. A tavaszi vetés alá a szántást 1950-ben a kolhozokban 89 százalékban gépek végezték, az ugarszánfást pedig 95 százalékban és az őszi szántást 97 százalékban. 1950-ben az ugar. és őszi szántás 88 százalékát előhántó dkével vé­gezték. A fermészetéfalakitó tervek végrehajtásának eredményei Nagy munkát végeztek a mező­védő erdőül tel vények létesítése te­rén. A természetátalakítás sztálini tervét végrehajtva, az OSzSzSzK európai része sztyeppés és erdő­sztyeppés vidékeinek kolhozai, szov_ hozai, gép- és traktorállomásai erdőgazdasági és erdővédőállomá. sad 1948—1950-ben több mint 860.000 hektár te­rületen telepítettek és ültettek védőerdőket. A szovhozokiban bővül a gazdasági növények vetésterülete, az OSzSz­SzK szovhozügyi minisztériumához tartozó szovhozok alapjában véve befejeztél? a legfontosabb mezei munkák gépesítéséti 1950-ben a szántás 99 száza­lékát traktorok végezték és a gabonaneműek 97 százalékát kombájnokkal aratták, a szarvasmarhaállomány az öt­éves terv alatt 1.9-szeresére, a juh. és kecskeállomány 1.8­szeresére növekedett, a sertés­állomány pedig megháromszo­rozódott. A mezőgazdasági termelés emel­kedése és a piacra kerülő termény­mennyiség növekedése lehetővé tette, hogy biztosítsuk a lakosság megnövekedett élelmi szerszükség­letének kielégítését, lehetővé tette továbbá, hogy emelkedjék a kolho­zok és kolhozparasztok jövedelme és végül, hogy szilárd nyersanyagbá­zist teremtsünk a könnyű- és élel­miszeripar további fejlődéséhez. Az OSzSzSzK gépkocsiállomány­ügyi minisztériuma gépkocsipark­jának teherforgalma 1950-ben 1940-hez viszonyítva több mint há­romszorosára emelkedett — álla­pítja meg a továbbiakban a jelen­tés. Az ötéves terv esztendei alatt az az autóbusz. és taxiállomány majdnem ötszörösére növekedett. A köztársasági és helyi jelentőségű keményburkolatú gépkocsiutak hossza 1950 év végéig 1940-hez vi­szonyítva 26 százalékkal növeke­dett. Túlteljesítették az ötéves terv elő­írását kis folyókon új víziutak megnyitáséra és azokon történő áruszállításra vonatkozólag. 1950­ben kis folyókon 11 százalékkal több árut szállítottak, mint ameny­nyit az ötéves terv előírt. A kis folyókon megnyitott ví­ziutak hossza az ötéves terv ideje alatt 12.209 kilométerrel növekedett. Az ötéves terv esztendei alatt helyreállítottuk és továbbfejlesztet, tük a postát, távírót és rádiót. Megnövekedtek a kulturális kiadások A jelentés a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy hogyan teljesítet­ték az ötéves tervet a nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelése te­rén és megállapítja, hogy az OSzSzSzK-ban, miként az egész Szovjetunióban, munka, nélküliség nem volt és nincs ts. A népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma. 1950 végéig 1940 végéhez viszonyít­va 24 százaiákkal növekedett. To­vább javult a lakosság anyagi hely­zete, ami kifejezésre jutott a mun­kások és alkalmazottak pénz- és reálbérének emelkedésében, vala. mint a parasztoknak mind a társa­dalmasított kolhozgazdaságból, mind a háztáji és egynéni gazdaságból származó jövedelme növekedésében. Jelentékenyen megnövekedtek az államnak a dolgozók kul­turális és társadalmi céljaira fordított kiadásai. A lakosság az állam költségére se­gélyeket és kiutalásokat kapott a munkások és alkalmazottak társa­dalombiztosítása révén, nyugdíjakat pedig a szociális gondozás révén. In­gyenes kedvezményes beutalásokban 'észesültek szanatóriumokba, üdülők­be, illetve gyermekintézményekbe. A sokgyermekes és egyedülálló anyák az államtól segélyeket kaptak. A lakosság az állam költségére ingye­nes orvosi ellátásban részesült, a dolgozók továbbképzéséit az állam fedezte, továbbá ösztöndíjakban ré­szesítette a tanulókat és még sok más juttatásban és kedvezményben részesítette a lakosságot. Ezenkívül minden munkás és alkalmazott évenként legalább kétheti, egész sor foglalkozási ág dolgozói pedig en­nél hosszabb fizetéses szabadságot kaptak. A nép anyagi életszínvonalának emelkedésével egyidejűleg a há ború utáni Időszakban további fejlőlést értünk el a kultúra, tudomány és művészet terén. Az ötéves terv alatt jelentős sí

Next

/
Thumbnails
Contents