Délmagyarország, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-15 / 137. szám

2 PÉNTEK. 1951. JUNIUS W. A Ruhagyárban a legfontosabb feladat: MEGSZILÁRDÍTANI A MUNKAFEGYELMET, TERVSZERŰBBÉ TENNI A TERMELÉST A Délniagyarország június 12-i száma cikkel közült « Szegedi Ruhagyár munkájának eredmé­nyeiről és hiányosságairól. Eh­hez a elkkbez szól hozzá az alábbiakban Póplty Lajos elv­társ, a Szegedi Ruhagyár egyik dolgozója: A Délmagyarország már többíz­ben rámutatott a Szegedi Ruha­gyárban fennálló hiányosságokra s elősegítette, hogy munkánk ered. mény esőbbé váljon. Bizonyítja ezt április és május havi tervünk tel­jesítése i-s. Ahogy azonban a leg. utóbbi cikk is utalt a még meglévő hiányosságokra^ — tévedés volna azt hinni, hogy most már teljes a rend és a munkafegyelem. Igaz, hogy negyedévi tervünkkel szem­ben emelkedést mutat áprilisi és májusi tervteljesitésünk, de még így is jóval 100 százalékon alul tel­jesítjük tervünket. Miben kell keresnünk a hibát t Dolgozóink közötl szép számmal akadnak olyanok, akiket példaképül állíthatunk többi dolgozóink elé. Csak néhányat kiragadva említem meg: Erdélyi Albert, a Munka Érdemérem ezüst fokozatával ki­tüntetett sztahanovistát, aki 305 százalékra, Varga Mihályt, aki 205 százalékra, Táborosi Sándornét és Káté Istvánt, akik 191 százalékra teljesítik tervüket. Sokan vannak még rajtuk kivül, akik jóval 100 százalékon felül termelnek, de ugyanakkor sok azoknak a száma is, akik 100 százalékon alul termel­nek. A 100 százalékon alul termelők között vaunak, akik saját hibáju­kon kfvül, a sűrű átállás következ. tében nem tudnak fejlődni, de igen sokan még mindig nem látják be a munkafegyelem fontosságát — ezért maradnak le. Elszaporodott üzemünkben azok­nak a száma, akik betegségükre hi­vatkozva állandóan más munka­helyre kérik magukat és bárhol pró. báljuk őket bekapcsolni a terme, lésbe, mindig máshova kívánkoz­nak. Ez mutatkozott meg többek között Németh Piroska esetében is, aki áthelyezését nem fogadta el, hanem öntudatos munkáshoz nem illően elhagyta az üzemet. Gátolják tervünk végrehajtását az igazolat­lan távollevők is. mini például: La­katos István és Fülöp Mihály. Be. szélni kell • késésekről is mindezek mellett. Az olyan ké­eőnjövők. mini Bakai Klára tanuló, Gubán Gáborné irodai alkalmazol!, valamint Kozocsa István osztályve­zető szintén gátolják a munkát Ha a munkafegyelem megszilár­dításának szükségességéről beszé­lünk, a fizikai dolgozók melleit egyaránt érijük az irodai alkalma­zottakat is. Jó lenne, ba minden osztályon belül az osztályvezetők úgy szerveznék meg a munkát, hogy kiküszöbölődjön a lazaság, amely beszélgetésekben és a pon­tatlan munkában nyilvánul meg. Igy fordulhat elő, hogy például a bérelszámolóban a helyleien bér. számfejtés következtében sok jogos reklamálás van a dolgozód; részéről. Érdemes megemlíteni a figyelmet­len munka egyik kirívó példáját: Berta Imre havidíjasnak 80 forint- J lal kevesebbel számollak el. Pár' nap múlva rájöttek a „tévedésre" és korrigálták. Kifizették Berta Imiének u 80 forintot Valamivel később mégis esak az lett a való. ság, hogy tényleg le kellelt vonni n kérdéses 80 forintot. így ez a dolgozó jelen pillanatban a béretssámoló vétkes hanyagsága miatt nem 80. hanem 160 forinttal tartozik üzemünknek. A hanyag munkán túlmenően a bérelszámoló egyes dolgozóinak — és elsősorban Sári Istvánnénak. a bérelszámoló oszlály vezetőjének — sürgősen változtatni kell a dolgozókkal való viszonyán. Nem tűrhető, hogy a dolgozók Sári Istvánnétól olyan el. járásban részesüljenek! mini Dékai Lajosné is, akinek 50 forinttal ke­vesebbet fizetlek ki az őt megillelő munkabérből. És amikor hosszabb vila után Sáriné belátta a bérel­számoló hibáját, mini valami kö­nyöradományt dobta oda a dolgo­zónak az öt jogosan megillelő ke­resetei. Az ilyen viselkedés tűrhe­tetlen és vegye ludomáeul min­denki, aki hasonlóképpen próbálja lekezelni, meg.szégyeniteni a fizikai dolgozókat, hogy az ilyen viselke. dést úgy értelmezik a dolgozók, mint a kapitalizmus egyik itt ma­radi árnyékát, rossz emlékéi és en­nek megfelelően küzdenek is ellene. Nem lenne teljes a bérelszámoló munkájáról feslett kép, ha nem cm. litenök meg, hogy a hibákat sok­szor a hibás adatszolgáltatás is elő­idézi. Nem tapasztaljuk azonban, hogy fiatal szakmai kádereink va­lami nagy segítséget kapnának, mellyel gyakorlatlanságukat mi­előbb felszámolhatnák. Nem elég annyi, hogy a hibák megállapítá­sával, síránkozással ég panasszal forduljunk a vállalatvezetőség felé, hanem hangoljuk össse a termelő munkát az adminisztráció minden ágával. Ezt úgy érjük el, ha az adminisz­tratív erők fokozottabb segítséget nyújtanak műszaki kádereinknek. Műszaki vezetőink pedig értsék meg, hogy csak helyes és időbeni pontos adatszolgáltatással képes adminisztrációnk jó munikát vé­gezni. Műszaki vezetőink feladata, a pontos adatszolgáltatás mellett a munka helyes megszervezése. Szám. talanszor előfordult szalagvezető, inknél, hogy a következő váltás szá­mára nem biztosítják a termelés lendületes folyamatosságát. Buzder elvtárs például nem figyel fel arra, hogy minden reszorton és általában a szalagban a „melegválláshoz" elegendő és szükséges félkészáru legyen. Tetézi az ilyen hibákat az, hogy egyes teremmestereink — mint például Prágai elvtárs — megpróbálják ezt elkendőzni. Ez mindenképpen helytelen, mert ilyen módon nem tudjuk felismerni a hi. bát, tehát kiküszöbölni se tudjuk. Tekintsük az üzemet kollektív egy­ségnek, melyben minden szalag és minden dolgozó mennyiségi és mi­nőségi termelése egyformán fon­tos. Ha a műszaki előfeltételeket nem biztosítjuk megfelelően: káró. kat okozunk a nemzetgazdaságnak. Az ilyen hibákból adódik, hogy például májusban 34 ezer forintos munkabéralap túllépés mutatkozott. Osztályaink kapcsolódjanak szo­rosan egybe a termeléssel. Ezt kí­vánja meg tőlünk a felemelt öt­éves terv sikeréért folytatott harc, melynek célja, a szocializmus fel­építése. Minden eredményt, amit eddig elértünk. Pártunknak kö­szönhetjük, annak, hogy öntudatos dolgozóink követték Pártunk út­mutatását. Ahhoz azonban, hogy a jövőben az egvre növekvfi felada­toknak is eleget tudjunk tenni, tmrrsverübbé kell tennünk a mfísvakl igavgatást. Elsősorban programmosztályunkra vár nagy feladat. Időben kell gon­doskodnia arról, hogy a megválto­zott programmról már előre tudo­mást szerezhessenek azok, akiket illet, hogy megtehessék a szüksé­ges előkészületeket. Ismételten elő­fordultak ugyanis olyan hibák, hogy amikor új munkára kellett átallnunk, a technikusosztály a szükséges előkészületeket nem te­hette meg. Más esetben pedig egyes könnyen beszerezhető kellé­kek nem állanak a gyártás ren­delkezésére, mert a kereskedelmi osztály csak egy cikkhez számo* ugyanabból a kellékből, amelyet más két cikkhez is használunk. Az ilyen hibák azt eredményezik, hogy a félkész áru torlódik, saját magunk gátoljuk a pénz forgási sebességél. Hasonló hibák mutat­koznak a készáruk átvételénél is, úgyhogy ezen a vonalon változtat­ni kell a módszereket. A gyártás addig egyes készárukat a készáru­raktárnak nem szállíthat le, míg azt megrendelőink átvevői át nem vizsgálják. Ez annyit jelent, hogy egyrészt munkadfjat kell kifizet­nünk azért, mert a mi M. E. O. osztályunk több napon át megfele­lő segéderővel bevizsgálja az árut. Másrészt pedig a megrendelő át­vevője is elvégzi ugyanezt a mun­kál, — természetesen nem ingyen, hanem megfelelő munkabérért. Te­hát az áru bevizsgálása kétszeres munkabérbe kerül. Ez szintén hoz­zájárul a munkabéralap túllépésé­hez. Ha megfelelően megvizsgáljuk munkamódszercinket, tudunk segíteni az ilyen bajokon. Mint ahogy ki tudtuk küszöbölni az egyes kellé­kek „mcgsétáltat'ását" is. Az volt eddig a helyzet, hogy Budapestről Szegedre leszállítottunk olyan kel­lékeket, amelyek nem kapcsolód­nak szorosan össze a gyártással. Legtöbbször hozzá sem nyultunk ezekhez a kellékekhez, hanem a készáruval együtt visszaküld lük Budapestre. Ha figyelembe vesz­sziik, hogy ezeknek az árucikkek­nek súlya sokszor meghaladta a 20 mázsát is, kiszámíthatjuk, hogy ez a „sétáitatás" milyen súlyos ká­rokat okozott népgazdaságunknak. Ezt a hibái észrevettük és ki' is küszöböltük. De a többi hibákat is ki tudjuk küszöbölni, ha "mű­szaki igazgatásunk megszilárdítja hatáskörében a munkafegyelmet, megszervezi az osztályok és a ter­melés összhangját, a kiadott ren­delkezések felett kellő ellenőrzést gyakorol és a vállalatvezetőtől ka­pott utasításokat mindenben mara­déktalanul végrehajtja. Vállalatve­zetőnk követelje meg, hogy az üzemben mindenki legjobb képessé­ge szerint végezze munkáját, a mulasztókkal szemben pedig foga­natosítson olyan intézkedéseket, építéséhez elengedhetetlenül szűk­melyek elősegítik a szocializmus séges munkafegyelmet. PÁRTÉLET Fordítson nagyobb gondot a propagandisták kiválasztására A MAGYAR KENDER PÁRTSZERVEZETE Olvastam én is a Magyar Dolgo. zúk Pártja Központi Vezetőségének határozatát a pártoktatással kap­csolatban. A határozatból kitűnik; milyen döntő fontosságú a káde­rek kiválasztása és nevelése, az előttünk álló megnövekedett felada­tok sikeres elvégzése szempontjá­ból. Kádernevelésünk egyik legjelen­tősebb eszköze a pártoktatás, ame­lyet a Központi Vezetőség határo­zata ipártmunkánk előterébe állít. A határozat értelmében Pártunk oktatási munkáját az 1951—52-es oktatási évre át kell szervezni és a pártoktatásba még nagyobb tö­megeket kell bevonnunk. Ebből kö. vetkezik, hogy a propagandisták létszámát is emelnünk kell. A pro­paganda munkába elméletileg jól képzett és a termelőmunkában élenjáró elvtársakat kell bevonr nunk. Az új, propagandistáknak alkal­mas káderek kiválasztása a szege­di üzemekben is folyamatban van, de egyes üzemi pártszervezeteknél komoly hiányosságok vannak ezen a területen. A közelmúltban elmentem az Uj­szegedi Kcnderszövő-gyárba, hogy résztvegyek a propagandisták kivá­lasztásának munkájában. A meg. határozott időre értem ki az üzem­be, ahol másfél óráig kellelt vár­nom, míg az oktatásfelelős elvtárs — akivel együtt kellett volna a munkát végeznem —, megérkezett. Késését „nagy elfoglaltságával" ma­gyarázta. Mindenesetre örültem, hogy végre megérkezett és elkezd­hetjük a munkát. Ekkor azonban kiderüli, hogy az üzemi pártbizott­ság nem készítette elő kellőképpen az oktatásfelelős elvtársat a pro­pagandisták kiválasztására. öt kitöltött kérdőívet kaptunk, amelyeket azok a hallgatók töltöt­tek ki, akiket a politikai iskolák vezetői, a politikai iskolán végzett jó munkájukért, propagandistának alkalmasnak talállak. A kérdőívek­re azonban nem vezették rá az is­kolavezetők véleményét a propa­gandistáknak javasolt elvtársakról. Fcltiint az is, hogy olyan nagy üzemben, mint az Ujszegedi Ken­ders'zövő-gyár, csak öt elvtárs al­kalmas propagandistának. Ennek okát meg is kérdeztük a párttit­kár elvtárstól, aki azt válaszolta, ez azért van, mert az iskolavezető A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói is kiemelkedő felajánlásokkal készülnek augusztus 20 méltó megünneplésére A Szegedi Kenderfonógyár dol­gozói is lelkesen csatlakoznak a DI'MÁVAG dolgozói által elindított verscnymozgalomhoz. jobb munká­val, tervük idő előtti teljesítésével akarják ünnepelni augusztus 20­át A brigádok — melyek az utób­bi időben kissé elhanyagolták a versenyinozgalnial — a diósgyőriek kezdeményezése nyomán elhatároz­ták, hogy a brigádokat újjászerve­zik, hogy minél nagyobb termelé­si eredményekkel köszön Illessék az Alkotmány ünnepét. A különböző üzemrészekben már eddig igen ki­emelkedő egyéni felajánlások tör­téntek. AZ ELŐFONÓBAN Nacsa Mi­hályné elvállalta, hogy augusztus 20-ra befejezi t952 május 31-i ter­vét. Zsiga Éva ifjúmunkás a nagy ünnep tiszteletére 1952 első ne­gyedévi tervét akarja befejezni, Kukli Arany pedig az Alkotmány ünnepére teljesíti ezévi tervét. A SZABAZFONŐBAN Délári Ist­vánné úgy akarja köszönteni az Alkolmány ünnepét, hogy addig 1952 február 1-i tervét befejezi. Kispéter Károlyné ezévi tervét, Bá­lint Dezsőné pedig november 1-i tervét teljesiti augusztus 20-ig. A VIZÉSFONŐBAN Barna Mi­hályné augusztus 20-án 1951 der cember 31-i tervét akarja teljesíte­ni, Bónus Mária az ünnepre befe­jezi november 20-i lervét, Klivinvi Istvánné pedig 104 százalékos ered­ményét, addig 106 százalékra fo­kozza. A CÉRNÁZÓBAN Sonkó Imréné, Monostori Istvánné és Korsós Gi­zella foglak össze. Mindhárman be akarják fejezni ezévi tervüket az Alkotmány ünnepére. Hasonló fel­ajánlást tett a GOMBOLYITÓBAN Léber Istvánné is. elvtársak nem adtak be több kér* döívet neki. Ugyanez volt az ok­talásfelelős válasza is. Amikor azt mondottuk, hogy — nekünk néni kérdőívekre, hanem káderekre van szükségünk —, azt a választ kap­tuk: „A gyárban nem igen van propagandistának alkalmas káder.'" Ezután az oktatásfelelős elvtárs* hogy elkövetett mulasztását hely­rehozza. egy elvtársat javasolt pro­pagandistának, aki alig két hónap­ja lett tagjelölt. Miután javaslatát nem fogadtuk el, ismét nagy elfog, laltságára hivatkozva, az oktatásfe­lelős ncm vett tovább részt a ki­válogatási munkában, hanem meg­bízott egy elvtársat, hogy helyette­sítse. Félóra elteltével a helyettesí­téssel megbízott elvtárs is eltávo­zott, szintén nagy „elfoglaltságára" hivatkozva és egy újabb elvtársat bízott meg helyettesének, aki né­ha-néha be is nézett az értekezlet­re, de rövid idő múlva „lövésztré­ningre" hivatkozva, végleg eltávo­zott. Az oktatási munkával meg­bízott elvtársak nemcsak, !. 'ÜV ncna ismerik az üzemben dolgozó elv­társak munkáját, de mindent fon­tosabbnak tartanak a káderkivá­lasztási munkánál. Ez azonban nerrt is csoda, hiszen maga a párttitkár elvtárs sem volt kíváncsi, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen. Mindebből világosan kitűnik, hogy maga az üzemi pár'.'tizottság egyszerűen reszort-feladatnak te­kintette a kádernevelést és nem tartotta szükségesnek, hogy meg­ismerje az üzemben dolgozó, jó pártmunkát végző elvtársakat. És éppen azért, mert a pártbizottság nem tartotta fontosnak ezt a mun­kát, az oktatásfelelős sem törődött vele sokai. Ezekután nem csodál­kozhatunk, hogy végülis mindösz­sze 9 elvtársat tudtunk propagan­distának javasolni egy olyan nagy üzemből, mint az Ujszegedi Ken­derfonógyár, Mindezt azért tartottam fontos­nak az újságban is megfrni, hogy valamennyi pártszervezet és az ok­tatásért felelős elvtársak tanulja­nak a fenti esetből és az e térea mutatkozó hibákat sürgősen szün­tessék meg. Csak jó káderpoliti­kával tudjuk végrehajtani a fel­emelt ötéves terv sikeres végrehaj­tása érdekében ránk háruló nehéz feladatokat. Horváth Sándor Előre ifj úság! itt&mÍHyt* munkát uépzett a DISz a /ladnóti-g.imh.á'ziumfan A Honvéd és Úttörő színház vendégjátéka Szegeden A nyár folyamán több budapesti szinház mutatja be az elmúlt színi, évad legkiemelkedőbb darabjait Szegeden. Elsőnek a Honvéd Szin­ház jön Szegedre s kél előadást tart a • Szegedi Nemzeti Színházban. A jövő héten szerdán és csütörtö­kön este fél 8 órai kezdettel Major Ottó: JHalárszélen" cimű három­felvonásos színművét mutatják be. Ez a színdarab, amely 1950 janu­árjában a jugoszláv határ közeié, ben játszódott le, nemcsak rendkí­vül érdekes, de igen időszerű is. Leleplezi fordulatos jelenetekben ax imperialisták legelvetemültebb csatlósainak, a Titó.bandának al­jas mesterkedéseit. A színdarabban kitűnő színészek játszanak, közlük az új magyar filmjeinkről is jól is­mert Szirtes Ádám, ezenkívül több olyan színész, aki a szegedi szin. háztól került a Honvéd Színházhoz. Jegyek az üzemi kultúrfélelősöknél kaphatók. Ugyancsak Szegedre jön a közel, jövőben az Üttörő Szinház is, mégpedig a jövő héten, szombaton és vasárnap tart előadást. Vendég­játéka során a „Vörös nyakkendő" című színdarabol mutatja be, amelyre az IBUSZ-nál vásárolha­tók a jegyek. Á/"égéhez kiöledik az idei tanév, amely igen komoly feladato­kat és célkitűzéseket állított elénk, különösen pedig a DISZ.fiatalok elé. Ezeket a feladatokat, amelye­ket népünk, a Párt és a DISZ rótt reánk, mi, a Radnóti-gimnázium tanulói a tanév folyamán nagyrészt megoldottuk. Az iskola DISZ-vezetőségének, a j lanári karral szoros kapcsolatban | sikerült megszüntetnie a lazaságo. kat. Ezek a lazaságok különösen a tanulmányi fegyelem terén mutat, koztak. Az e téren elért eredménye­inket mutatja az a tény, hogy a félévi napi 30—45 személyre ki­terjedő késési és mulasztást a mini. málisra, 6—7 személyre csökkentet, tiiik. Eredményeink eléréséhez nagymértékben hozzájárullak a fe­gyelmi versenyek. Ebben a ver. senyben az elsők közé zárkózott fel az első féléviben hátul kullogó IV a és Il/a osztály, de a Ill/a osztály is előbbre küzdötte magát az utol­sók közül. Eredményeink mellett azonban vannak hiányosságok is. Igy például a Il/a osztály, amely eleinte élosztály volt, rövid idő alatt annyira visszaesett, hogy meg kel­lett tőle vonni a megtisztelő vörös zászlót. A tanulmányi szinvonal emelé­sében is eredményes voll a munkánk. A félévi 3.37 százalékos iskolaátlagot 3.52 százalékra emel­tük fel. Ebben igen nagy szerepet játszott a jó egyéni tanulás mellett a páros, és a közösségi tanulás jó megszervezése és helyes irányítása. A gyengébb tanulókkal a szaktaná. rok maguk foglalkoztak, akik a ha. todik órában, vagy reggel külön korrepetáló órákat adtai; részükre. A tanulópárok és tanulókörök kü­lönsen a negyedikeseknek nyújtot­tak nagy segítséget, akiknek az érettségire való felkészülésnél, az érettségi tételek kidolgozásánál nél. külözhelelen a közös tanulás. Doltikai köreink és a „Szabad Ifjúság" olvasóköreink a kö. zel múltban fejezték be munkáju. kat. Munkájukban voltak kisebb hi. bák, de azért elmondhatjuk, hogy sikerrel oldották meg a rájuk eső feladatol: az ifjúság politikai ne­velését, ideológiai látókörének ki. szélesítését. Ki kell emelnünk itt Bartus István IUb, Horváth Má­tyás Il/b, Kiss Gábor III/c és Pál Lajos IV/b osztályos elvtársakat, akiik állandó, lelkiismeretes mun. kájukkal nagyban hozzájárullak politikai köreink fejlődéséhez. A városi DISZ-bizoltság részéről azonban mulasztások történtek e te­kintetben, mert nem küldtek ki elő. adókai rendszeresen és ez hátrál­tatta politikai köreink munkáját. A hálralévő időt arra használ­juk fel, hogy minden igyeke­zetünket latba velve harcoljunk a jó iskolai bizonyítványért és tanul, mányi állagért. Tudjuk, hogy ezzel az akaraterővel és munkalendület­tel elérhetjük az első helyei a sze­gedi középiskolák között, de azt is tudjuk mindannyian, hogy jó mun. kával, eredményeink további foko. zásával lehelünk csak komolyan részesei szocialista hazánk építé­sének. Igy válhatunk esak méltó ré­szeseivé annak a harcnak, melyet a Szovjetunió vezetésével a hatal­mas béketábor vív az imperialisták ellen. Boros Mihály. 0 világ fiatal ai készülnek a III. Világifiúsági Találkozóra (Singapore.) A malájföldi brit gyarmati hatóságok megfenyeget­ték a maláiföldi diákokat, hogy le­tartóztatják és rögtönítélő bíróság elé állítják őket, ha imperialista­ellenes országokba látogatnak el. (Tunisz.) A VIT tuniszi élőké­szító bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy július 15-én or szágos ifjúsági értekezletet lart amelyen megválasztják a tuniszi ifjúság küldötteit a VIT-re.

Next

/
Thumbnails
Contents