Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-19 / 114. szám

AZ ÜZEMEKBEN ÉS A FALVAKBAN SZÉP EREDMÉNNYEL FOLYTATÓDIK A FÉMGYŰJTÉS AMERIKA ISMÉT KINA ELLEN HASZNÁLTA FEL AZ ENSZ.KÖZGYULÉS POLITIKAI BIZOTTSÁGÁT AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI PARTI BIZOTTSÁGÁN AK LAPJA 1 VIII. ÉVF. 114. SZA.M. ARA 5U FILLÉR. SZOMBAT, 1951. MÁJUS 19. A kommunisták felelőssége Szeretett tanítómesterünk,. Rákosi elvtárs már nem egyszer felhívta a figyelmünket arra, hogy minden, ért, ami ebben az országban törté­nik, a kommunisták a felelősek. A kommunistáknak kell élenjárni a termelésben, a kommunistáknak kell példát mutatni az anyagtakarékos, ság, állami és tervfegyelem betar­tása területén, a kommunistáknak kell a verseny élén haladni s álla­lóban az élet minden területén úgy kell viselkedniük, hogy a pártonki. vüli dolgozó tömegek méltán lássák bennük a követendő példaképet. Miért szükséges ez és miért ve. födik fel napjainkban még éleseb­ben, mint eddig? Országgyűlésünk elfogadta, törvénnyé tette a fel­emelt ötéves tervet, a szocializmus építésének meggyorsítását. Halai, mas arányban megnövekedtek te. hát a feladatok s a megnövekedeti feladatok egyben megnöve'kedett fe­lelősséget is jelentenek. Nem ar­ról van itt szó, hogy elvetjük az annyit hangoztatott egyszemélyi felelősség elvét. Sőt! Pártunk és államunk a jövőben sokkal fokozol, tabban megköveteli az egyszemélyi felelősség érvényesítését, küzd a felelősség áthárítása, a felelősség elkenése ellen. Gerö elvtárs kon. gresszusi beszámolójában világo­san és félreérthetetlenül leszegezte a Párt álláspontját ebben a kér­désben: „Jelenleg és az elkövetke­zendő években többé már nem bé. kiilhelünk meg a vezetésnek testü­leti jellegével, az egyéni felelősség elmosódásával, mert a vezetésnek ez a formája leveszi a felelősséget a vállalatok igazgatóiról, gátolja ipari és általában gazdasági káde­veink fejlődését, összekuszálja a dolgokat és mindezek folytán ká­ros népgazdaságunk fejlődésére, szocialista építésünkre." Ugyanak­kor azonban Gerő elvtárs hozzátet­te: „A felelős egyszemélyi vezetés következetes megvalósításának üze. meinkben, termelésünkben azzal kell együttjárnia, hogy a pártszer­vezetek még jol^b munkát végezze­nek ... s ez nemcsak a pártszerve­zetekre s a pártvezetöségekre vo­natkozik, hanem minden egyes párttagra és tagjelöltre is." Miben nyilvánul meg a kommu­nisták feledőssége? Elsősorban is abban, hogy még jobb munkát vé­geznek. Abban, hogy még nagyobb öntudattal, még fokozottabb felelős­ségérzettel harcolnak a törvény­erőre emelt, módosított ötéves terv teljesítéséért. Ez a harc egybekap­csolódik a világ minden becsületes emberének békeharcával. Küzdelem ez, hogy az élet diadalmaskodjék a pusztulás fölött, hogy az új, a ha­ladó legyőzze a régit, a korhadot. Ügy vegye ki a részét ebből a küz­delemből minden kommunista, mint Balogh Ferencné a szegedi Textil­kombinát Köztársasági Érdem­éremmel kitüntetett előfonó szta­hánovistája, Balogh Ferencné tag­jelölt, eredménye 1'20 százalék. Me. fcyénk kommunistái vegyenek pél­dái Székely Mihályról, a szentesi Magasépítési Vállalat sztahánovis­ta kőműveséről, aki — miután Du­napentelén elsajátította Maximenkó élvtárs munkamódszerét — 287 szá. fealékos eredményt ért el. A felelősség azonban nemcsak égyes kommunisták ügye, hanem Pártunk minden tagjáé. Az élcsa­pat tagjának lenni annyit jelent, hogy a munkában, az áldozatválla­lásban is éleniárunk. Az a párttag, aki nem törekszik arra, hogy _ a munkában élrekerüljön, koloncként fékezi a többit, veszélyezteti az! a törekvést, hogy a termelés terüle­tén is kidomborodjék Pártunk él. csapat .jellege. Hogyan igyekezze­nek követni például a vásarhe yi Kötöttárugyár dolgozói Benyhe Jó­zsef párttagot, aki felajánlasaban ázt vállalta, hogy 95 szazatokos termelési eredni, nyét 100 szazatok­ra emeli Felajánlásának leljesile. réhez úgy fogott hozzá, hogy ered­ménye 78 százalékra csökkent le, majd azóta kisebb-nagyobb h»l­Jámzásokkal ekörül az eredmény bőrül mozog. Jól nézne ki szocia­lizmusunk építése, ha a vásárhelyi Kötöttárugyár és a többi üzemek dolgozói a Benyhe Józsefhez ha. sonló kommunisták „példáját" kö­Vetnék! Ugyanezt mondhatnánk el Faragó Lászlónéról. az újszegedi Rendéi-szövőgyár szövőnőiéről _ is. Faragóné párttag létére 83 száza­lékos átlagával mögötte kullog a többiek termelésének s ráadásul ez! az „eredményt" is igen magas se. lejtszázalékkal éri el. Munkatársai­nak az a véleménye Faragónéról hogy rossz a munkához való viszo. nya, amiből az eddigieket összevet­ve az derül ki, hogy ö bizony nem nagyon érzi és nem is nagyon akar­ja tudomásul venni, milyen halai, mas felelősség hárul ebben az or­szágban a kommunistákra Csaknem valamennyi üzemből le­hetne idézni hasonló példákat an­nak az alátámasztására; bizony it! az ideje, hogy a kommunisták fe­lelősségét az eddigieknél sokká1 élesebben felvessük és tudatosítsuk Nem arra van szükség, hogy a párttagság döntő többsége átérezzt a kommunisták váltán nyugvó fele­lősséget, hanem arra van szükség hogy kivétel nélkül valamennyi kommunista ennek a felelősségnek tudatában cselekedjék_ Minden se. gílséget meg kell adni azoknak, akik gyengébb szakmai képzettség­gel rendelkeznek. Olyan bolsevik szenveclélyességgel kell tahítani mint Rúzsa Mihály elvtárs, a kis­királysági Kendergyár sztaháno­vista munkamódszerátadója. vagy Kaliczka Katalin, az újszegedi Kenderszövő sztahánovista copsoló­ja, aki munkamódszere mellett a szemináriumon tanultakat is át­adja munkatársainak. Úgy kell ér­telmezni a felelősséget, mint Kop­pány András, a csongrádmegyei Gépjavító lakatosa, aki június 2fi­tervén dolgozik. Koppány elvtárs így gondolkodott: „Helyes, hogy ér. túlteljesítem tervemet, de még he­lyesebb volna, ha minden dolgozó­társam ilyen eredményekel érhetne el." A gondolatot tett követte és. Koppány elvtárs az öntöde vala,­mennyi dolgozóját megtanította új. fajta munkamódszerére. Az, hogy a kommunisták élen­járnak a termelésben, tervteljesí­tésbein. az anyaggal való takaré­koskodásban, a munkamódszerát­adásban, hogy a párttagok sora: közül kerülnek ki a legjobb újí­tók: mind, mind a felelősséghez tartozik, azt bizonyítja, hogy a kommunisták a jó gazda gondossá­gával, a jó hazafi lelkesedésével, a jó békeharcos odaadásával intézi1. az ország ügyeit. Felelősségválla­lásukkal. áldozatos munkájukkal fegyelmezettségükkel a nap min­den percében bizonyítják: méltók annak a népnek vezetésére, mely a felszabadító Szovjetuniótól örök é: elidegeníthetetlen tulajdonul meg. kapta ezt az országot. Igen! Minden területen a kom. munislákat állítja példaként magr elé a dolgozó nép. S melyik az f terület, melyen elsősorban megkel' mutatkozni ennek a példamutatás­nak? A fegyelem! Elmondhaljuk-e hogy a kommunisták kivétel nélkü' a fegyelmezettség példaképeiké^ állíthatók a pártonkívüli dolgozói elé? Sajnos, igen sajnos: nsir mondhatjuk el! Üzemeinkben a fe­gyelmezetlenkedők között találunk párttagokat is. Ezek nemcsak ? kommunisták felelősségét nem mér. lék fel, hanem azt sem: mit jelen' az, hogy országunk, a dolgozó nej­országa Vájjon hiányozna-e soro­zatosan ' igazolatlanul munkahelyé­ről például Varga Irén. az újsze­gedi Kenderszövö párttag dolgo­zója, ha felmérte volna mindeze­ket? Szükség volna-e Szügyi Ja nosnéról állandóan úgy beszélni mint aki nem ismeri a munkafe­gyelmet, ha a Párt feléje irányuk szívós felvilágosító munkája gyö­keret vert volna értelmében? Va.i jon minek tudható be az. hogy Ge ra János, a makói Faárugya: DISZ.tilkára a munkafegyelem la­zítására vetemedett, ha nem annak hogy ezek a kommunisták elenged­ték a fülük melleit Rákosi elvtár felelősségvállalásra hívó szavát Láthatjuk tehát, hogy nagyszer eredményeink mellett sok tennivr lónk is van ezen a téren. A párt. szervezetek — de minden kommu nista kötelessége az, hogy első­sorban felvilágosító munkával — de. ha kell, a pártfegyelem ejejé. ve] is — ráébresszék a felelössér elől menekülni akaró kommunistá­kat: ki vállalja ebben az országbar a szocializmus építésének, a béke megvédésének felelősségét, ha nerr mi. párttagok! Ezt a felelőssége a történelem bízta ránk s aki nem akarja vállalni, az nem is méltó er. re a történelmi megbízatásra 1 Az országgyűlés elfogadta az új büntető perrendtartásról és az Állami Egyházügyi Hivatal létesítéséről szóló tőrvényjavaslatot Az országgyűlés pénteken folytat­ta a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A pén­teki ülésen megjelent RÁKOSI Má­!yás elvtárs, RÓNAI Sándor elvtárs, DOBI István, valamint a kormány öbb tagja. Elsőnek SZIRMAI István elvlárs zólt hozzá a törvényjavaslathoz. Rámutatott, hogy az új büntető perrendtartás birói szervezetünknek íj rendjét egységes rendszerbe ál­lítja, elősegíti a bíráskodás, az igazságszolgáltatás demokratizálá­sát. Uj büntelő perrendtartásunk meg­szövegezésénél nagy segítséget je­lenlettek a szovjet büntetőeljárási jog példamutatásai és az élenjáró szovjet büntetőjogi tudomány ered­ményei. Hangsúlyozta ezután Szirmai Ist­ván elvtárs, hogy az új perrendtar­tás segíteni fogja igazságszolgálta­tásunkat, hogy biztosítsa a jogrend védelmét. A jogrend védelme nem jelent­het mást, mint a kapitalizmus­ból a szocializmusba menő rendűnk védelmét, lépünk kivívott jogainak biztosítá­sát és továbbfejlesztését, — harcot íz ember kizsákmányolásának min­den formája ellen, a társadalom nőinek mozgósítását a szocializmus 'pítésére, a béke védelmére. A jogrend védelme nálunk né­pünk érdekeinek, hazánk füg­getlenségének védelmét jelenti. A tőkés országokban minden el­tárásjogi biztosíték porhintés, holt betű, legfeljebb az uralkodó osztá­lyok privilégiumaként érvényesül, de semmis, ha az uralkodó osztá­yok a kizsakmányoltakkal szem­ben kellene, hogy érvényesítsék sa­;át jogszabályaikat. Az Egyesült Al­'amokban az úgynevezett törvénye­sített négergyilkosságok napirenden vannak. Az igazságszolgáltafás feladata az is, hogy az alkotmány szellemében nevelje a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására. Ezen a téren is előt­'ünk áll a szovjet igazságszolgálta­tás nagyszerű példája. B-iróságaink feladata, hogy segítsék az állam­polgári fegyelem megszilárdítását, hogy tiszteletet szerezzenek törvé­nyeinknek és rendeleteinknek. A törvényjavaslatot a Magyar Dolgozók Pártja megbízásából elfo­gadom — fejezte bo beszédét Szir­mai István e'lvtárs. Ezután SÁSDI Ernő mondott beszédet. Utána HALASZ Aladár szólait fel. Ezután az országgyűlés a bűn. tető perrendtartásról szóié tör. vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadta. Az országgyűlés a továbbiakban áttért az Állami Egyházügyi Ha­vatal felállításáról szóló törvény­javaslat tárgyalására. A törvény­javaslat előadója PARRAGI György, Kossuth-díjas újságíró volt. — A törvényjavaslat szerint »z Állami Egyházügyi Hivatal felada. ta lesz — kezdte beszédét — az álliam és az egyházak közötti ügyek intézése. Igy különösen ;< egyes vallásfelekezeteikkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása és a vallásfelekeze. tek állami támogatása. Az Állami Egyházügyi Hivatal felállításával a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumnak a vallásos ügyek­kel kapcsolatos ügyköre megszű­nik. Az egyháznak az államtól való különválasztása következté­ben természetes követelmény a vallás, és közoktatásügyi minisz. tórium funkcióinak kettéválasztá. sa is. Az egyháznak az államtól való elválasztását a lelkiismeret szabadsága megvalósításának je­gyében mondottuk ki. — Ez a törvényjavaslat is bi­zonyítja, hogy a Magyar Népköz, társaság alkotmánya nem papi­rosalkotmány, hanem az élet minden vonalán érvényesülő való­di alkotmány. Parragi György beszéde végén kérte a törvényjavaslat elfogadá. sát. Az országgyűlés az Állami Egy­házügyi Hivatal felállításáról szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben el­fogadta. ORBÁN László, a jogi bizott­ság előadója a mentelmi ügyek­kel kapcsolatos jelentést terjesz­tette be, amelyet az országgyűlés elfogadott. MOLNÁR Imre elvtárs bejelen­tette, hogy Drahos Lajos e!vtárs_ tói, az országgyűlés elnökétől a következő levél érkezett; „Rend­kívüli követté és meghatalmaz D miniszterré történt kinevezésem folytán az országgyűlés elnöki tisztségéről lemondok." Miután az országgyűlés ezt a bejelentést tudomásul vette, is. mertették Rákosi Mátyás elvtárs, nak, a Magyar Függetlenségi Nép­front elnökének a levelét, ame y így hangzik: „A Magyar Függetlenségi Nép­front nevében az országgyűlés el. nőkéül DÖGEI Imre képviselőt ajánlom." Az országgyűlés a Magyar Füg­getlenségi Népfront javaslatát egyhangúlag, hosszantartó lelkes tapssal elfogadta. Ezután az országgyűlés új el. nöke, Dögei Imre elvtárs elfog, íalta helyét és a többi között a következőket mondotta: — Mint a magyar nép egyszerű fia, mély megilletődéssel fogto lom el az országgyűlés elnöki székét, ahová a nép bizalmából kerültem — mondotta. — Én a magam részéről, mint az országgyűlés elnöke,, egyik ler. fontosabb feladatomnak tekintem, hogy legjobb tudásom és tehet­ségem szerint hozzájáruljak öt­éves tervünk sikeres megvalósí­tásához. Tisztelt Országgyűlés! mon­dotta a továbbiakban az új el. nők —, napirendünk és üléssza. kunk anyagával végeztünk. ,;a_ vasolom, hogy az ülésszakot zár­juk be. Az országgyűlés a javaslatot et. fogadta. Megkezdődött a Franeia Kommunista Párt választási hadjárata Párizs, (MTI.) Jacques Duclos elvtárs nyitotta meg csütörtökön a párizsi Téli Sportcsarnokban a Kommunista Párt választási had­járatát. A nagygyűlést Marce' Cachin nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Jacques Duclos részletesen ismertette a Kommunista Párt programját. Be. szédének központjába a béke meg­védését állította és kijelentette: azok, akik a békére, a ke­nyérre, a nemzeti független­régre, valamint a fasizmus el­len akarnak szavazni, szava, zatukat csak a Kommunista Párt listájára adhatják. Ezután Jacques Duclos elvtárs i következő nyilatkozatot tette: A Kommunista Párt kész véle. mény. és valláskülönbség nélkül együttműködni minden franciáva1, hogy o'yan politika va'ósuljon meg, amely megteremti új kor­mány megalakításának feltételeit. E kormány legyen elszánva arra hogy az országot visszarántja az irvény széléről. A Kommunisu Párt hajlandó ilyen kormányba í közreműködni, vagy támogatni azt, nzza' az egyedüli feltétellel, hogy a kormány a következő elveken lapuló politika megvalósítását te­kintse főfeladatának: 1. Békeegyezmény kötése az öt nagyhatalom között, nyitvahagyva az útat minden más nemzet szá. mára is; 2. minden olyan egyezmény meg­szüntetése, amely áruba bocsátja az ország függet'enrégét. Az ame­rikai megszállók eltávolítása a francia területekről; 3. békeszerződés kötése a le­fegyverzett, egységesített, demok­ratikus és bókeszeltemű Németor­szággal; 4. békeszerződés kötése Viet­námmal, az expedíciós hadsereg hazaszállítása, valamint a Korea ba küldött francia csapatok visz­szahívása; 5. a háborús propagandát meg tiltó törvény megszavazása; 6. az atomfegyver és minden tö­meggyilkos fegyver betiltása; 7. a fegyveres erők és a fegy­verzet fokozatos és ellenőrzött csökkentése; 8. a fegyveres erők és a fegy­verzet csökkentesével megtakarí­tott összegek felhas'-ná ása az or­szág gazdasági fejlődése, a nép szociális szükség etei ., se, a városok és falvak dolgozó tömegei életszínvonalának megja. vftása érdekében; 9. a demokratikus szabadságjo. gok megvédése.. Ducloc elvtárs nagyhatású b" • széde után a jelenlévők üzenetet küldtek a Szovjetunióban tartóz­kodó Maurice Thorez elvtárshoz. Gromiko elvtárs a békés megegyezés érdekében új javaslatot leit a párizsi értekezleten Párizs (TASZSZ). 'A' külügymi­niszterhelyettesek május 17-i ülésén Gromiko elvtárs a megegyezés ér­dekében új javaslatot telt Német­ország deinilitarizálása kérdésének napirendi helyét illetően. Gromiko elvlárs megállapította felszólalásában, liogy a Szovjetunió küldöttsége nem egyezhet bele, hogy ez a kérdés ne kapja meg a napirendben azt a helyet. amely megilleti. Miután azonban ebben a kérdésben nem tudták megtalálni a közös alapot, a szovjet küldöttség hajlandó elfogadni, hogy a miniszterek ülésszakán döntsék el: első, vagy második helyre kerüljön az említett alpont. Gromiko elvtárs ezután kijelen­tette: szükségessé vált, hogy a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése kérdésének, az atlanti egyezmény és az amerikai támasz­pontok kérdésének, valamint a Né­metország demilitarizálására vonat­kozó alpont napirendi helye kérdé­sének eldöntését a miniszterek ta­nácsának adják át. Jessup az USA képviselője — bár elismerte, hogy a Szovjet unió küldöttsége újabb lépést tett a megegyezés felé — még­is szembehelyezkedett azzal, hogy az amerikai katonai támasz­pontok és az atlanti egyezmény kérdését, mint véglegesen meg nem állapított napirendi pontot a mi­niszterek tanácsa elé terjesszék. Gromiko elvtárs válaszában rá­mutatott Jessup álláspontjának visz­szásságára, amikor a Németország demilitarizálásának kérdésében el­fogadott eljárást nem tartja meg­felelőnek az atlanti egyezmény és az amerikai támaszpontok kérdésé­j nek elbírálásánál. Utána Davies megismételte Jes­sup érveit.

Next

/
Thumbnails
Contents