Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

4 VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1». Beszéljünk olyan érthető, világos magyar nyelven, MUST RÁKOSI ELVTÁRS Két levél a nyakatekert „pártnyelv" elleni harcról Kedves DélmagyarorszAg! Örömmel olvastam a „Ne beszéljük át a kérdést" dmü cikkel, amely Révai elvtárs beszéde alapján a magyartalanságok kérdésével foglalkozott. Az intézetünkben tartott szabad pártnapokon, de másutt is több alkalommal megfigyeltem, hogy a pártonkívüli hallgatók és a párttagok egyaránt idegenkedéssel hallgatták a ,feltérképezéseket", a „lápolitizálásokat", az „arra vesszük az irányt" és az ehhez hasonló nyakatekert „pártnyelvel". Remélem, hogy végre javulás mutatlcozik majd a bürokratikus tolvajnyelv 8 serdejében és mind az előadók, mind a párt funkcionáriusok a Rákosi elvlárs által használt, tiszta, érthető, világos magyar nyelven beszélnek majd az értekezleteken, előadáso­kon. Meg kell említenem, hogy a ,,Dél magyarország" cikke elölt is Ro­zsos Antal elvtárs, az MSzT káder képző iskola vezetője több allcn­lommal nyesegette ezeket a kinövéseket is jelenleg is az egyes lciselö­adások után itt az iskolán megbíráljuk az előadókat o helyes is ma­gyaros fogalmazás szempontjából. Véleményem szerint ezt a módszert hasznos lenne mindenütt alkalmazni. Helyesnek tartanám ezenkívül, ha mindczelcnek a magyartalanságoknak a kiküszöbölésére brosúra PÁRTÉLET Jobb szervező és po'itikai felvilágosító munkával biztosítsuk A TÖMEGPROPAGANDA ELŐADASOK SIKERÉT jelennék meg és a ezzel a kérdéssel. ,Délmagyarország" is rendszeresen foglalkoznék Szabadság! JÁVORRA FERENC igazságügyi dolgozó Kedves Szerkesztőség! Valóban ideje, hogy megkezd­jük a harcot az ellen • veszélyes jelenség ellen, amelyre Révai elvtárs hivta fel flgyelifiünket. Véleményem szerint az oktatás segít ezen a téren. írjon az új­ság helyes magyarsággal éa az oktatók, szemináriumvezetők is helyes magyarsággal beszéljenek. A kezdő, még járatlan előadók ezért inkább irják le beszédüket az előadás előtt, hogy meggon­dolhassák a helyes mondatszer­kesztés és a helyes kifejezése­ket. Igen helytelen az Idegen sza­vak használata is Írásban és be. szédben egyaránt. Alapfokú szo mináriuml hallgató vagyok éa szomorúan tapasztalom. hogy szemináriumi füzetünkben is igen sok idegen kifejezés fordul elő. Ezeket a füzeteket pedig magyar, nyelvű elvtárs állította össze, magyarnyelvű hallgatók szá­mára. Itt, Szegeden ts például érde. ken példáját találtam az idegen szavak felesleges használatának. Az MNDSZ központi irodájának ajtaján kis tábla s an a követke­ző felírással: „Adminisztrátor" Amikor ezt szóvátettem, azt a fe­leletet kaptam, hogy nem találtak rá helyes magyar kifejezést. Az adminisztrátor francia eredetű szó és Intézőt, ügykezelőt, hivatalno­kot jelent. Sokkal kifejezőbb len­new ha az ajtóra, ahol dolgozik azt irnák ki: Iroda. Ennek he­lyességét bizonyítja az is, hogy egy asszonytársam éppen nem­régen kérdezte meg ez elfttt az ajtó előtt: vájjon, hol van az MNDSZ Irodája, meri itt nem az a kiírás áll. Érdemes ezzel a kérdéssel fog­lalkozni, hiszen nyelvünk, helyes magyar beszédünk valamennyi, iink nagy kincse. Szabadság! KISS MIHALYNÉ. Bocskai .a. 9. sz. alatti lakos. A tömegpropugandu előadások megszervezésével Pártunk­nak az a célja, hogy biztosítsa a dölgozók széles tömegei eszmei po­litikai színvonalának emelését, párttagjaink és a pártonkívüli dol­i gozók tömegeinek oktatását. Az elő­adásokon azok a párttagok vettek részt, akiket nem kapcsollak be a szervezett oktatásba, de résztvettek az előadásokon a pártonkívüli nép­nevelők legjobbjai, a békefelelősök s mindazok, akik a termelésben és a békéért folytatott harcban Pártunk célkitűzéseit kövelik és szerelnek tanulni. A tömegpropaganda előadások megismertettik a Bolsevik Párt di­csőséges harcait, a nemzetközi helyzet ós a bókéért folytatott küz­delem időszerű problémáit, ötéves tervünk eredményeit és feladatait. Mindezek olyan tudnivalók, ame­lyek birtokában a dolgozók a fe­szült nemzetközi helyzetben, a kül­ső és belső ellenségeinkkel szemben vívott harcban eredményesen áll­hatják meg helyüket és teljes erő­vel támogathatják Pártunk és kor­mányunk oélki tűzéseit. Alapszervezeteink többsége meg­értette az előadások jelentőségét. Felvilágosító munkával igyekeztek biztosítani az előadások látogatott­ságát. Olyan elvtársaknak adták át a látogatási jegyeket, akik meg­érdendik azokat, szeretnek tanulni és a tanultakat népnevelőmunká­jukiban felhasználva, átadják dolgo­zó társaiknak. Ügy mint Tombácz Magdolna elvtársnő a Texlilkom­binát dolgozója, aki ebédidő alatt ismerteti dolgozó társaival az elő­adásokon tanultakat. A tömegpro­paganda előadások komoly nevelő erejét bizonyítja, hogy például a Gyufagyárban az előadások reri­szeres látogatói közül 3 dolgozót vettek fel Pártunk tagjelöltjei so­rába. Ezek az elvtársak jól megáll­ják helyüket n termelésben és a felvilágosító munkáJban egyaránt. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a tömegpropaganda előadá­sok eredményesek voltak. Az elő­adások nemcsak könnyű tanulási lehetőséget, hanem egyúttal szóra­kozást is nyújtanak, hiszen minden előadás után filmet vetítenek, amelyek szorosan kapcsolódnak az előadás mondanivalójához. TUnn,. >.. a előadásaink meginditása után igen nagy­volt az érdeklődés, hiszen egy-egy előadáson 450-600-an jelentek meg. Ezek az elvtársak komolyan fejlőd­tek és a jövőben magasabb oktatási formában vehetnek reszt. Eredmé­nyeink mellett azonban különös képpen az utóbbi időben komoly hiányosságokkal találkozunk Alap­szervezeteink elhanyagolták 'az el­lenőrzés munkáját. Ezt a hibát kö­vette el a pártbizottság oktatási osztálya is, mert csak akkor fog­lalkoztunk komolyan az ellenőrzés­sel, amikor már lemorzsolódás mu­tatkozott. Nem nyújtottunk kellő támogatást alapszervezeteinknek. A Tiszamonti Fűrészek szegedi üzemében az elvtársak nem tudták megmondani, mikor Vettek részt utoljára az előadásokon. A titkár elvtárs egyszer sam ellenőrizte, hogy az elvtársak résztvesznek-e azokon. A Gázgyárból akkor küld­ték vissza a jegyeket, amikor az árát kértük, azzal az indoklással, hogy „nem tudták eladni". Meg törtéint az is, hogy egyes elvtársak, amikor megkapták a jegyet, azt eltették, megfeledkeztek róla, vagy azért, hogy megszabadulj anak tőle, odaadták olyanoknak, akiik nem járnak el az előadásokra, vagy ha látogatják is azokat, a tanultakat nem adják" át dolgozó társaiknak, egyszóval nem érdemlik meg, hogy résztvehessenek ilyen előadásokon. Ugyanakkor becsületesen dolgozó párttagok éa pártonkivüliek nem jutottak el az előadásra. Előfordult olyan eset is, hogy a vezetőségi ta­gok maguk közölt osztották szét a jegyeket, csak azért, hogy ne kell­jen az előadásokra látogatókat szer­vezni. A fentemlített hiányosságok meglehetősen gyakoriak és kisebb­nagyobb mértékben több pártszer­vezetünknél megmutatkoznak Minden alapszervezetünk íegfőbb kötelessége, hegy megvizsgálja ezen a téren végzett munkáját és felszámolja a hibákat, hiányossá­gokat. Alapszervezeteink legfon­tosabb feladata, hogy kijelöljék a különböző előadásokra a P. H. fele­lősöket. rPöbbször megküldtük már alap­szervezeteinkhez a tömegpro­paganda előadások látogatásának me átszervezésével kapcsolatos is­mertetőt. Ennek ellenére még je­lenleg is komoly mulasztások ta. tapasztalhatók ezen a téren. Alap­szervezeteink vezetőségei elmulasz­tották a felelős elvlársak kijelölé­sét, vagy ha ez meg is történt, nem nyújtottak számukra kellő tá­mogatást. Az elvlársak ilyen eset­ben a legtöbbször arra hivatkoznak, hogy sok a dolguk és nem érnek rá. Megfeledkeznek arról, hogy éppen azért nem tudják ellátni a fokozott feladatokat, mert mindent maguk akarnak elvégezni. Igy elmerülnek a részletkérdésekben, nem tudják irányítani ós ellenőrizni a munkát. Egyes elvtársak arra hivatkoznak, hogy a párttagok között vannak olyanok, akik nem vállalnak párt­munkát. Ha alaposan megvizsgál­juk ezt a kérdést, kiderül, hogy azért merülhetnek fel ilyen prob­lémáik, mert alapszervezeteinknek ezek a vezetőséged keveset foglalkoz­nak a párttagok nevelésével. Nem bizzák meg az elvtársakat önálló feladatok végrehajtásával, vagy ha igen, akkor is magukra hagyják őket, nem adnak kellő támogatást munkájukhoz, nem kérik teámon az elvégzett munkát s így a fejlő­dőképes elvtársaik nem fejlődnek, elkallódnak. Azok az elvtársak, akik egyedül akarják megoldani a feladatókat, nem képesek kellő­képen irányítani a munkát, feltárni a hibák okait s így az ellenségnek is lehetőséget adnak arra, hogy romboló munkát végezzen, befolyá­solja a becsületes párttagokat, pártonkívüli dolgozókat. A lapszervezeteink vezetőségei, nek elsősorban a titkár elv­társaknak fel kell számolniok a fentemlített hibákat és az egész párttagságot be kell vonmiok a fel­adatok elvégzésébe. Biztosítaniok kel], hogy aktivizálják az elvtársa­kat a tömegpropaganda előadáso­kon való részvételre, mert párttag­ságunk és a pártonkívüli dolgozók eszmei politikai színvonalának emelése az' eredményezi, hogy eredményesebben tudjuk megoldani azokat a feladatokat, ajjielyeket Pártunk IL országos kengresz­szusának határozatai tűztek elénk. Pax>di János — Nein (rom alá, megmondtam — hát mit akar még? Az öreg Koszó homlokára tolta a szemüvegét és felállt. — A maga dolga — mondta sértődötten —, nem erő­szak. Lassan akkurátusan összepakolta papírjait, zsebéből előszedett egy apró-piros.ceruzát és jó erősen kipipázta az öreg asszony nevét. i — Ezzel jelölöm meg a rekaciósokat — mondta je­lentőségteljes hangon, hogy értsen belőle az öreg asszony. Az úgy tett, mintha nem figyelne rá. Koszó erre fejébe vágta a kalapját és becsapta maga után az ajtót. Nem köszönt, de minek is köszönne, mikor ilyen csúfság még nem esett vele, mióla népnevelő. — Vén kecske, — sziszegte utána örzse néni és leg­szívesebben hozzáhajftotta volna a szakajtót. Ez még délelőtt történt. Délben megetette a csirkéket, meg a malacot, amit a mult héten vett egy gyevi embertől — és várta az uno­káját. Mar jóval elmúlt két óra mikor a Pistike hazajött. Szótlanul rakta elé az ebédet. Ö maga nem evett. Semmi kedve sem volt az ételhez. Pistike feszengett a széken, !e­csprgalta levessel a nadrágját, de nem mert szólni, mert jobban ismerte öreganyja arcát, mint a nagybetűket. Igy telt cl nz ebéd. Délután odaült az ablakhoz és nézegette az utcát, fo­gatlan szája lassan mozgott, mintha magában beszélne. Pis. tike az nsztalnái körmölte a leckét. Máskor szívesen elül­dögélt így estefelé, do most nem hagyta a nyugtalanság. — Még, hogy azt akarom, liogy visszajöjjenek az urak... Essen beléjük az istennyilai Ifi évig szolgáltam a Sávoly méltóságosnál. Nekem elegem volt belőlük. — Dühös volt oz öreg asszony nagyon, haragudott az öreg Koszóra, ön­magára, mindenkire, az egész világra. Odakünn már leereszkedett az alkony, keletről közbe­fogta a búzák tetejét, körülölelte a fákat s a csillogó eső­cseppeket. Másfél hete, hogy szakadatlanul esett. Nem so­kan jártak ilyenkor nz utcán s a ritkán járó villamosok megtellek utasokkal és ar a néhány ember, akinek sietős volt az útja. nagy fekete esernyő alá rejtette a fejét. 'A'z esőcseppek megliomáiyositották az ablakot. Orzse néni nr­hezen látott át rajtuk. Olyan sivárnak tűnt most a tavasz, mint az élete, A lánya egy éve Pestre ment egyetemre, ö meg itt maradt, mint a kiszáradt fa. Hétszámra nem nyit. ják rá uz ajtót. f — Nagvmama. • Pistike vékony hangja úgy szólt, mint egy ezüst ésengö — mondja már, hogy van a nagy Bo betli.' \r öreg asszony felfigyelt rá és apró mosoly futott át ráncokkal barázdáit arcán. A gyerek hozzáfutott és ölébe fúrta a fejéi. Orzse néni megsimogatta a haját. A füzetben, mint szarknlábok sora­koztak u belük. Megvédjük.., — A békét nem nagy betűvel írjuk. A gyerek mnkriueosan dobbantott lábával. — De én azzal akarom! 'A'z öreg asszunynak valami rossz érzés lopakodott a szivébe. Sajnálta már. liogy összekapott Kószóval. Alá kel­lel! volna azt as fvrt Írni, nem esett volna le az arany­gyűrű az ujjáról, annál is inkább, mert soha sem volt rajts. — Eb, mit számít az az egy aláírás — hessegette el ORZSE NÉNI önmagától gondolatait. Nézte Istikét és újra eszébe jutott a lánya, meg az őt ért sérelem. — Látod, nem írt az a bolondos anyád. A gyerek cso'dálkozva nézett rá. — Miért bolondos? — Mert itthagyott. Nem is szeret az már téged. Istike hirtelen kiszakította magát a karjából. — Nem igaz, szeret. Jobban szeret, mint téged. S a gyerek kis ar­cát, áttüzesílette a büszkeség. Otthagyta a nagyanyját és visszament az asztalhoz. Már felgyúltak az esti fények a városban, mikor zö­rögtek a kapun. Az öreg asszony soká kereste a kulcsol, nem akaródzott kimenni az esőbe. A járdán tócsába gyü­lekezett a vfz és átnedvesítette a mnmuszát. — Ilyen Ítélet, időt — zsörtölődött. A sötétben elvétette a lépést s bele­taposott a sárba, összerántotta magán a nagykendőt és megfordította a zárban a kulcsot. — Hát téged mi szél hozott? Lázár Gyurka csak a szobában üdvözölte az öregasz­szonvt. Lerázta sapkájáról a vizet, kabátját is levetette. .Magas, vállas fiú volt, barna szemében álmodozó mosoly­gás. — Hogy mi szél hozott? Hát jöttem magukhoz szót váltani. — Szóval agitálsz? — Hát persze — nevetett a fiú. — Perszé, hogv agi­tálok. Mert tudja, az úgy volt, hogy délután összehívták az elvtársakat és illés elvtárs kihirdette, hogy örzse néni rést iilöjt a béketáhor falán. Mondom, eljövök megnézni. örzse néni odébb húzódott a fiútól és hirtelen nem tudta, nevessen-e, vagy bosszankodjon. És aztán, liogy néz ki ez a rés? Gyurka elővette a békelvet s a sok-sok feketétő név közt ott világított egy üres kocka. Látja, itt jönnek lie az imperialisták! — mondta. örzse néni megnézte, aztán hirtelen eszébe jutott az öreg Kúszó és lerakta a papírt az asztalra. Istike abbahagyta az írást és rájuk nézett, bántotta nagyon, hogy semmibe veszik a felnőttek. Gyuri bácsi — kérdezte felkönyökölve az asztalra — hogy férnek bo azok az impe. .? —< itt megakad), mert hosszú volt még a szó hatéves fejének Lázár Gyurka elkomolyodott. — Beférnek azok Istike, be azok akárhol, ha valaki nem dolgozik rendesen, a papok szavára hallgat, vagy nem akarja a l>ékét, az csak tágítja a hasadékot! kz öregasszony .visszat elepedett az ablak mellé, nézett kifelé az. ablakon, de félszemével figyelte a fiút. Olyan ez a gyerek, hogy legszívesebben ittmarasztalná. Helyén van az esze. Nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. Hát ki nem akarja itt a békét! — Kicsoda? Hát a Viola utcában Örzse néni. az Erdő­soron Sávoly méltóságos úr, Amerikában meg Truman. Az öregasszony hirtelen egészen kicsire zsugorodott a székben. Nem szólt, csak sűrűn pislogott a szemével. A má_ sik könyörtelenül folytatta. — Őket megértem, de magát, aki annyit kapott a de­mokráciától .., Az öregasszony homlokát pirosra festette a feltámadt indulat. — Nem mondanád meg, liogy mit? A fiú úgy sorolta, mintha könyvből olvasná, de szavai­ban olyan szép volt az élet, hogy akaratlan megilletődés­sel nézett rá. — És maga örzse néni itthon ül a kuckóban, vagy pletykál a vénasszonyokkal. Magát nem érdekli semmi, még az sem. ha kigyullad feje felett a ház. Tudja mi hiányzik magából? A szeretet. Nem szeret maga senkit, a lányát se, hazáját se, de önmagát sem! Ne is írja alá ezt az ívet. Nem akarom, hiszen maga is együtt ballag a méltóságokkalI — Hogy én? az asszony felemelkedett a székből, lassú öreges lépéssel közelebb lépett a fiúhoz és úgy érezte, tor­kát kegyetlenül szorítja a keserűség. Szemében egészen kialudt a fény, válla nagyon meggörnyedt és egészen kicsi öregasszony lett. Gyurka megsajnálta, szólni akart, de a másik intett a fejével. — Hagyjuk, neked van igazad. Hát mi hasznomat veszi­tek nekem? Vénasszony vagyok, vén reakciós salrafa, — ahogy az öreg, a Kószó mondta délelőtt. Mire vagyok én jó? Hétszámra nem nyitjátok rám az ajtót. Csak ezt ird alá, azt ird alá. de minek? A vejem agyonverték a háborúban, a lányom meg ti vettétek cl tőlem 1 Eddig jó volt neki itt a gyárban, most mérnők akar lenni. Textilmérnök. Hát va!ó ez a nőnek? És most te is jössz ezzel a papírral. Hát ilyennel akartok ti harcolni az ágyúk ellen? Bolondok vagytok ti Gyurka! lálod ezt a porontyot? Ez talán bol­dog lesz. de én? 'A'z öregasszony hirtelen hallgatott el. A szobában rsend lett, csák Istika szuszogása hallatszott 'A'z asztalon szöszinö­tőlt valamit a tollával. Lázár Gyurkának fátyolos lett a hangja, mikor meg­szólalt. — Nem öreg maga örzse néni. hiszen fiatal a szive. Mért nem jár maga a nöszövetségbe. hogy tanuljanak magá­tól a fiatuloljj Magához búzta az öregasszonyt és megszorította a ke­zét, aztán összecsomagolta a békeiveket és menni akart. — Azért tudja örzse néni igaza van. Egyedül semmi az ember, de ha összefogunk, ebből a sok-sok gombostű, fejnyi aláírásból olyan falat kovácsolunk, de olyat...! Már a kilincsen volt a keze, mikor az öregasszony utánaszólt. — Te Gyurka, tényleg nem akarod, hogv aláírjam? Gyurka zavartan bökte meg ujjával a homlokát, úgy left. mintha erről egészen megfeledkezett volna. Visszament, odament az asztalhoz és kiterítette a béke­ívet. Az öregasszony felrakta orrára a szemüvegéi «js ki­vett* istike kezéből a tollat. Jó ideig kereste a szemével a feliér kockát, de nem találta. — Te Gyurka — kérdezte — hol van az a rés, ahol bejön az ellenség. Gyurka it kereste, dc az úgy eltűnt, mintha olt sem lett volna. Zavartan álldogállak ott ketten. Istike felkacagott. — Azt már kereshetitek, mert betömtem. Lát iátok? A két felnőttnek szemébe lopakodtak a dülöngő betűk. — Seres Istike I. o. tanuló. BOZÖ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents