Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-30 / 100. szám

4 HÉTFŐ, 1951. ÁPRILIS 30. ~~*> V ''• Ennek a Sztálin-díjas, színes, tyagyivrül beszélő filmnek a cse­lekménye a Nagy Honvédő Háború Idején játszódik Távol-Keleten, hő­•sei az olajvezeték-építkezés mér­nökén, munkásai. A film Azsajev Sztálin-díjas regénye nyomán ké­szült. A győzelem szempontjából hatal­mas jelentőségű építkezés élére új Vezetőt Aliit a • szovjet kormány, hogy teljesíteni tudják az egyéves Távol Moszkvától csikorgó hidegben a befagyott fo­lyón végeznek A munka szeretetét, a munka lendületéi, gyors ütemét érezzük a film minden jelenetében. Száz meg száz hőse van ennek a filmnek: Umara Mahomet, a szta­hánovista hegesztő, Tanja, a kom­szomolisták vezetője, a hős komszo­molisták, akih-ot a mi fiataljaink is példaképüknek tekintenek. Az épít­kezés nagy ütközetre emlékeztet. Az időjárás viszontagsága sem képes BerUfao (Kvaosadze) és m „Távol Moszkvától" 'Építkezési határidőt. A tapasztalt bolsevik vezetővel, Batmanovval együtt érkezilt két fiatal mérnök, Kovsov és Beridze is. Erős kézzel látnak munkához. A párttitkár, lalkind segítségével és az építke­zés nagyszerű kollektívájára tá­maszkodva, új tervet dolgoznak ki. mely lehetővé teszi az olajvezeték •gyév alatti felépítését. A film gyönyörű tájon játszódik és visszatükrözi ennek a vidéknek minden szépségét. Színeivel is ér­zékelteti azt a hősi munkát, amit az építkezés dolgozói hóviharban, Kovsov (Kadoosnyihow) oímű filmben, feltartóztatni a hős szovjet embere­ket munkájuk teljesítésében. Olya­nok, mint a fronton harcoló kato­nák: tudják, végre kell hajtaniok a tervet. És a film befejező képeiben lát­juk Távol-Kelet új olajkútjait, a hatalmas ipartelepeket, az új vá­rosokat — a Szovjet emberek ha­zaszeretetének, hősies munkájának eredményeit, A filmet holnap, május 1-én mu­tatja be a Vörös Csillag filmszín­ház és két hétig tartja műsorán. A „PILLANGÓKISASSZONY" a Szegedi Nemzeti Színház műsorán Gsocttílista zenekultúránk meg. becsüli Puccininak, az ope­razene. klasszikus nagyságának mű­vészetét. Ez a megbecsülés Izifeje­zésre jutott a tavalyi Puccini-em­lékoperaesteken, amikor halálának $5. évfordulójára emlékeztek ze­nei intézményeink és a zenekedve­lők tábora. Puccini színpadai, operatárgyai a maga korában élettel teli, haladó szempontú, társadalomkrililcai kér. éléseket vetettek fel: a ,.Tosca" az olasz forradalmár köztársasági mozgalmak és a feudális reakció küzdelmét ábrázolja. A „Bohém­élet" rokonszenves figurái a Lajos Fülöp korabeli Párizs társadalmá­nak kitaszítottjai. A furfangos Gianni Schicchi, hasonlócimű re­mek kisoperájának hőse, túljár a vagyongyüjlő, pénzsóvár nagypol­gári család eszén. T cgnépszerűbb operája, a „Pü­^ langókisasszony", a kis ja­pán gésa tragédiája, tárgyánál és rendkívüli dallamos zenéjénél fog­va is méltán csatlakozik az előbbi művekhez. Az imperialista ember­típus felsőbbrendűségi tetszelgését, felelőtlenségét, élvezethajhászó és érzelem kizsákm ányoló t endenciáját mutatja ennek a dalműnek a tár­gya. Pinkerton, a könnyelmű USA­tengerésztiszt számára csak futó kalandot, szórakozást. Iwsznol je­len a szinesbörű nő. Puccini csodá­latos llraisággal szólaltatja meg a kis japán gésa fájdalmát, az ope­ra zenéje a realizmus lenyűgöző hatásosságával ábrázolja a Cso-Cso Szán drámáját, aki áldozata lett az USA-tiszt könnyelmű kalandvágyá­nak. A Szegedi Nemzeti Szinház operaegyütlese komoly, ala­pos munkával készítette elő a be­mutatót. A múltkori Traviata-elö­adás óta sokat fejlődött az együt­tes s ebből az újabb bemutatóból kitűnt, hogy a szegedi szinház sa­ját erejéből jó operaelőadásokat produkál. A régi díszlelek bizonyos átalakítása, szinezési tompítása elő­nyére vált a bemutatónak, Lát­szottak ugyan kisebb rendezési zökkenők, ezek azonban fokozato­san eltűntek a további előadásokon. A szereplők jói megálltak helyüket. Iván Margit (Cso-Cso Szán) hangja és játéka sokat fejlődött a Traviata óta. Énekmódja fokozato­san alkalmazkodik az operaszinpad követelményeihez, stílus szempont­jából is fejlődölt. Fokozottan kell azonban szerepére koncentrálnia és I£ jf'jUtflffi MP- wcteysc^et és líraiságot alkalmaz, kifogástalan Puccini-énekes lesz. A címszerepel egyébként kettős szereposztásban láthatjuk. A Szegeden jólismert Papp Júlia, a rutinos énekmű­vész az opera drámai részeiben, különösen a S. felvonásban túl­szárnyalja Iván Margitot. Az első felvonásban azonban, a lány Cso­Cso Szán alakításában Iván Mar­git a jobb, Igen számotlevő K e­néz Ernő (Pinkerton) fejlődése is, különösen muzikalitás tekinte­tében. Nem nyújtott azonban meg­felelő hangerőt, egyes jelenetekben éneke nem tudta áttörni a zenei kíséretet. A Pinkerlon-szerep má­sik énekese, Köles Zoltán nagy biztonságot mutat, jól alakította a felelőtlen USA-tiszt szerepét. Hang­ja, különösen a középfekvésekben igen szép. Mindkét énekes további állandó munkával és tanulással biztató ígéret tenor vonalon o ma­gyar operaszinpad számára. G a ál József kifogástalan, ügyes, ruti­nos buffo-énekes, játékmódja kö­zelítette meg leginkább a keleti stí­lust, a japán atmoszférát, Gorn­alakítása az előadás legjobb szi­nészteljesítménye volt. Teleki Irma (Suzuki) fejlődőképes énekes, játéka elég jó. de stílus tekinteté­ben még tanulnia kell. Horváth József (Sharpless) nagy bizton­ságával és operai rutinjával tünt fel. B eck György (Bonzo) nem birla hangerővel szerepét, hangját nem. hallottuk az átok-jelenetben. Játéka, kosztümje sem volt sze­rencsés. Nagy Béla (Ywmadori) muzikális, de hangja még sok csi­szolásra szond az operai szereplé­sekhez. A zenekar P a u lusz Elemér kese alatt szépen látta el a kíséretet. Puccini ra.qyqgó Ura­iát igen finoman, tisztán szólaltat­ta meg. S epedi színházunk munkássá­gában igen jelentős lépés előre az újabb operabemulatS. Je­lentős nz önálló operaegyütles a kulturális tömegmozgalom számára is, mert az eguüttes a körnuék dolgozói, üzemek és tszcsk munká­sai elé viszi Puccini klasszikus operáját. A következő színházi sze­zonban bemutatásra kerülő szovjet operettbemutalók és a további ope­raelőadások sikere érdekében is erősíteni kellene az együttest né­hány kifogástalan szólistával s ez­zel Szeged és a környék operahi­ánya megoldódna. _ te. u - - ­Kollár Pál emlékhangverseny a Zenekonzervatóriumban Szombaton este magasszinvo­nalp növendékhangversenyt ren­dezett a szegedi Zenekonzervató­rium. Ennek keretében emléke­zett meg az intézet tavaly el. hunyt kitűnő művész-pedagógu­sáról: Kollár Pálról. Kollár Pál 1928-ban jött Sze­gedre az akkori városi zeneisko­lába, Az évek folyamán pedagó­giai készsége mellett kialakult Kollár .Pálnak az a mester-isko­lája, amelynek növendékei ma már szerte az országban kiváló muzsikusokként állnak helyt. Kollár Pál mesteriskolája egy­másután nevelte a jobbnál-jobb növendékeket s ez az iskola egy­re szélesebb ívben fejlődött. Nem is lehetett ez másként Kollár Pál­nál, aki maga is az emberi ha­ladás, a történelmi fejlődés híve volt. Ezért sok megaláztatásban, üldözésben Volt része a Horthy­fasizmusban, de ez nem törte meg, ellenkezőleg: nagy lelkese­déssel vette át 19ü novemberé­ben, Szeged felszabadulása után a zeneiskola vezetését, ahová ak­kor új szellem költözött be. Az­óta ismét új, fiatal generációt nevelt s ezek a növendékek a mám államosított zenekonzerva­tóriumban bontogatták képessé­geiket mesterük művészi irány­mutatása mellett, mikor Kollár Pál hirtelen meghalt. A szombat esti hangverseny méltó volt Kollár Pál emlékéhez. A növendélcek egytől-egyig bebi­zonyították, hogy megszívlelték volt mesterük tanítását, Megha­tottan, de szerény öntudattal lép­tek dobogóra, hogy fejlődésük­ről tegyenek bizonyságot s így ál­dozzanak Kollár Pál' emlékének. A közönség is meghatott elragad­tatással hallgatta a növendékek szombat esti zenei megnyilatko­zásait. Antal Imre magávalraga­dó, temperamentumos, mégis el mélyült játéka szinte már a kész művész teljesítménye. Figyelem­re méltó Dobó László finom bil­lentése, formáló készsége, a fia­tal Illy József férfias egyénisége, Ábrahám Éva meleg átérzése, Steindl Rudolf szépen pergő technikája. De a többiek: Gyar­mati Zsuzsa, Somfai László, Krizsán Margit, Kolláth Márta, Rózsa Marianna, Simlcó Teréz is mind képességük legjavát tárlóik a közönség elé. A hangverseny művészi szin. vonaláért és sikeréért a legna­gyobb elismerés illeti Zempléni Kornél művész-tanárt, aki kitűnő mesterségbeli tudását úgy adta át a növendékeknek, hogy azok továbbfejlődését biztosítsa a meg­kezdett úton. Zuckcr Hilda. A lengyel filmhét újabb erőt adott a békeharchoz A Szegeden járt lengyel művészek nyilatkozatai Vasárnap befejeződölt a lengyel filmhét Szegeden. A filmhét alkal­mával Szeged dolgozói megismer­kedtek a lestvéri lengyel nép kul­túrájával, filmművészetével. Több. ezer dolgozó nézte meg a lengyel filmművészet alkotásait, azét a lengyei népét, amely mérhetetlenül sekat szenvedett a fasiszta iga alatt, A fasiszta megszállók több mint 5 millió lengyel dolgozó! pusztítottak el, Varsót földig rom­bo'iták s lakóinak nagyrészét ki­irtották. Sohase felejtt el egyetlen ember sem a „Legyőzhetetlen vá­ros" című filmnek azt a megren­dítő jelenelét, amikor egy kőfalról sorra csúsznak le a meggyilkolt ártalianok kezei, miközben az egyik SS-tiszt áhítatosan Chopin sok világa, akik vérfürdőt rendeí­nek Koreában és miként a náci hordák, ők is ártatlanok millióit pusztítják el. — Filmművészetünk a világ leg­haladóbb filmművészetének, a szovjet filmművészetnek útján ha­lad — mondotta LesVow Woytyga a lengyel delegáció vezetője egy beszélgetés során szegedi tartózko­dása alkalmával — és minden egyes alkotással a békél, a népek szebb életét, # lengyel népi demo­krácia építését akarjuk szolgálni. Danuta Szaflarszka lengyel film­művésznő ugyanekkor kijelentette, szerepeinek szocialista-realista ala­kításával segíti elő, hogy a művé­szet a nép közkincsévé váljon. — Hatéves tervünk végére 3300 —, —,330 A lengyel filmhét ünnepélyes szegedi megnyitásán a „Szabad­ság" -moziban, Az elnöki emelvényen a lengyel művészek a Szegedi Pártbizottság és a városi tanács képviselőivel a himnuszt hallgatják. melódiákat zongorázik. Karácsonyi gyertyául pedig az égő Varsó szol­gált a német rablóknak. A földig rombolt Varsó azonban ezer és ezer szovjet s lengyel ka­tona vére hullatása árán feVszaba­dult, a lengyel nép áldozatos újjá­építése nyomán pedig feltámadt. A feltámadt, újjászületett Varsóból a Béke Világkongresszus alkalmával a 800 milliós béketábor követei harsogták az új háborút akaró im­perialista agresszorok felé: „Békét a világnak". Ugyanez a eíme a filmhét alkalmából Szegeden be­mutatott másik lengvéi. filmnek, A filmen két világ elevenedett meg előttünk: a békét, jólétet árasztó Szovjetúnió, a szocializmust építő népi demokratikus államok és ezzel el'ientétben az imperialista gyi'ko­álüandó falusi, 2000 kultúrotthon nokban elhelyezett és 1000 nyiVvá­nos városi filmszínház lesz Len* gyelországban. Filmművészetünk] célja az, hogy minél több népmű­vészeti alkotást tolmácsoljunk —* tette hozzá Jerzy Duszynski film­művész, aki a filmhét megnyitása alkalmával szintén ellátogatott Sze­gedre. Valóban a lengyel fiilmmü. vészeli főiskola hádgatóinak túl­nyomó része munkás- és paraszt­származású. Most a filmhét elmultával meg. állapíthatjuk, hogy ismét szorosabb és elmélyültebb lelt a baráti kap. cso'cat a lengyel és magyar nép között. Ezt a forró barátságot to­vább fokozza majd a Lengyelor­szágban augusztus végén megtar­tandó magyar filmfesztivál. Vidám látogatás a vásárhelyi pirósszalagosoknál A szegedi főiskolások lelkesen harcolnak a beiskolázás sikeréért A ,/nyílt hét" a Szovjetunió egyetemeinek példáján nálunk is meghonosodott. Ez alatt azok. akik tanulmányaikat felsőbb iskolákban akarják folytatni, szabadon meg. tekinthetik az egyetemek és főis­kolák oktatási módszerét és tan­anyagát, az órákon tanulmányoz­hatják az egyetem és főiskola éle­tét. „A nyílt hét" időszaka alatt azonban az iskolák sem csupán tárt karokkal várják a látogatókat, hanem az iskola ve­zetői és hallgatói egyaránt min_ dánt megtesznek, hogy minél több fiatal válassza a továbbtanulás ra. gyogó lehetőségeit. A szegedi pedagógiai főiskola nemcsak Szegedről, de a környék­ről is toboroz hallgatókat. Ezt a célt szolgálta a hódmezővásárhelyi tanitónőképzőnél tett látogatás is. Szombaton délután négy teher­kocsin" 160 jókedvű főiskolás indult el Vásárhelyre. A tanítónőképző tornatermében vörös drapéria s felirat fogadott: „Tanuljunk tovább a Pedagógiai Főiskolán!" A műsor megkezdéséig a jelleg­zetes „műsor előtti" jelenetek: kot táva] szaladgáló, hangszórót cipelő, csizmát húzó szereplök, vagy ren­dezők. De mire a műsor kezdődik minden s mindenki a helyén van. A főiskolások „letáboroznak" az egyik tanteremben, s máris kezdődik az ismerkedés. Az iskola ódon, bolthajtásos ab. lalkmélydéseiben s aa otrgofiayirágos udvaron főiskolások és tanítókép­zősök sétálgatnak beszélgetve. Kis­sé már ismerik egymást, hiszem a vásárhelyiek' már voltak a főisko­lán látogatóban. Közben megtelik a nézőtér. A most érettségizők kabátgallérján piros szalag, rajta a tudományt jelképező könyv éa fáklya. Mégegy csöngetés s a szétnyitó függöny előtt Tövisháti Mária üldvözli a me­gyei pártbizottságot képviselő Lö. vő Ferenc elvtársat, valamint a megyei tanács és a Szülői Munka­közösség küldötteit s az újonnan érettségizőket. A műsort a főiskola büszkesége, az énekkar kezdi. „Győzelmes ifjú hadsereg a hősök útját járd..— magabiztos optimizmussal zeng az ének, a boldog jövő tudatában, moso­lyogva, ragyogó szemmel énekel­nek a fiatalok. A tánccsoport tré­fás bábtánca után a kultúresoport „Az utolsó ablak" cimű jelenetet adja elő. amely az imperialisták Amerikáját ábrázolja. De az ame­rikai nép jövőbevetett hite csendül ki Sipka Ferenc főiskolás szavai­ból: „Élni kell Chnriey és élni is fogunk!" Fekete Amália és Mison Ilona népdalokat énekelnek s vé_ gül a várvavárt műsorszám követ­kezik: Dunajevszkij „Szabad szél" című dalműve. A vásárhelyiek iz. gafottan súgnak össze, várakozóan csillannak fel a Szemek. A kis szín­padon alig fér el a 120 tagú ének­kar. S felzúg a Szabad szél hang-­jaiban az elnyomott francia mun­kások vágya: „... szél, szél szá'ij keletről hozzánk..." Kirobbanó taps, s per&ze ismétel, ni kelt. „Elölről, élőiről!" — Ha. bálnak a sorok közül, s a kóru9 boldogan tesz eleget a közönség kívánságának. A tánc megkezdése előtt Ágos­ton György elvtárs a tanulás gyönyörű lehetőségeiről, az ötéves terv nagy céljairól, aj ifjúság kötelességeiről beszél az érettségizőknek. — Tudjuk, hogy a hódmezővá­sárhelyi öntudatos fiatalok megér­tik mit vár tőlük a nép — fejezi be beszédét Ágoston elvtárs. A IV. osztályosok nevében Nikolin Éva köszöni meg a főiskola látogatását és tesz Ígéretet a tanítóképzősök nevében. A műsor után jókedvűen táncol­nak fiúk.lányok egészen éjfélig. S közben fel-feltünik egy.egy „régi" arc. A mult évben, vagy azelőtt végzett főiskolások, akik hírül vet­ték. hogy a főiskola Vásárhelyen van összejöttek ide, vonzotta őket az a kollektív szellem, amely jel­lemzi a főiskola közösségét. Róth Imre az egyetem természettudo­mányi karán dolgozik, Koskóczi Ferenc Algyön, Herbály András, Valentini Klára. Rózsa Lajos. Tóth Klára, mg a többiek a környéken tanítanak. Éjfélkor indul a négy teherautó vissza Sze­gedre. Gyorsan tűnnek el a reflek. torok fényei az éjtszakában, de a diákok szivében szép élményként marad meg ez az est. Olyan él. mányiként, amely nagyobb, igazabb tettekre, továbbtanulásra lelkesít, (f. d-i J

Next

/
Thumbnails
Contents