Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-29 / 99. szám

MUNKÁSOK! MUNKÁSNŐK! HARCOLJATOK EZÉVI TERVÜNK SIKERÉÉRT! TAKARÉKOSKODJATOK ANYAGGAL, IDŐVEL! VIII. ÉVF. 99. SZAM. ÁRA 50 FILLÉR. VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 29. Erősödik az írók serege a békéért és az igazságért folyó harcban A Magyar Írószövetség Kongresszusának második napja Szombaton reggel 9 óra után kér­ődött a Magyar Irók Szövetsége •Iső kongresszusának másodiknapi tanácskozása. Szombaton, délelőtt Veres Péter, Kossuth-díjas író elnökölt, Földeák János szavalta el versét, majd Kó­nya Lajos, Kossuih-dijas költő volt az el só felszólaló, a téma és az Irodalmi hős kérdéseiről beszélt. Kónya Lajos után Lucjan Rud. alckl, a Lengyel Irók Szövetsége küldötte emelkedett szólásra. A lengyel nemzet — mondot­ta — napjainkban nagy, alapvető változásokon megy át. Gazdasági építésünkkel egyidejűleg megújhó­dik nemzeti kulturánk, megértésre talál nemzeti hagyományaink sze­repe, — Irodalmi célkitűzéseink — mondotta — és feladataink azonosak, mert ugyanahhoz a táborhoz, a szo­cializmus és a béke táborához tartozunk, mert ugyanúgy küzdünk a boldo­gabb jövőért. — Közösek céljaink és közös az útunk. A békéért harcolunk, a szo­cializmus szépségéért küzdünk. Erősítjük az írók seregét a békéért és az igazságért folyó harcban! — mondotta befejezésül. Sándor András, József 'A'ttila-dí­Jas író a parasztábrázolás kérdé­séről beszélt. Rámutatott, hogy eh­hez legnagyobb segítséget a szovjet Irodalom, Solohov, Panfjorov, Ba­bajevszkij nyújtották. Ezen a területen is a marxiz­mus-leninizmus ismerete adja a döntő segítséget. Sándor Iván őrvezető után Déry Tibor Kossuth-díjas író szó­lalt fel, aki a többi között ezeket mondotta: — Harminckét évvel ezelőtt ír­tam „Mama Oroszország" címmel első versemet a Szovjctúnióhoz s ma büszke vagyok arra, hogy a táborához tartozhatom. A Szovjet­uniónak köszönhetem, hogy ma író lehetek, neki köszönhetem, hogy életben vagyok. A következő felszólaló Fehér Klára beszédében hangsúlyozta, milyen nagy szükség van az új, ha. ladó magyar ifjúsági irodalomra. Fehér Klára után Maria Majero­va valamennyi cseh és szlovák író nevében köszöntötte a kongresszust. Utána Fülöp János író a Mongol írószövetség távirat­tát, majd Thonias Maiinak, az Amerikában élő nagy haladó német írónak levelét olvasta fel. Ezután Howard Fart levelét ol­vasták fel: „Az általános ismert fasiszta technika szerint — írja többek között — a kormány foglya va­gyok az Egyesült Államok hatá­rain belül. Nem engedik meg ne. kem.. hogy átlépjem ezt a határt, vagy bármely más országba utaz­zam. Minthogy ez az amerikai fa­sizmus egyik kisebb kitüntetése azok Számára, akik a békéért har­colnak, nem volna illő, ha panasz­kodnám. Mégis, higyjétek cl, hogy szivem köztetek van, kérlek benneteket, ad. játok tudomására egész írókon­gresszusotoknak legmelegebb test­eéri üdvözletemet a békéért való harcban. Mondjátok meg nekik, hogy sok száz és ezer amerikai ér­telmiségi keze és szive összefonó­dik velük a békéért vívott küzde­lemben. Ha szavunkul ritkán hall­ják, ennek oka az, hogy az egyet­len valóban meglévő vasfüggöny vesz körül bennünket: a hazugsá­gok. a szenny és a háborús uszítás vasfüggönye. A mi hangunk azon­ban egyre erősebb, csengőbb lesz és áttöri ezt a vasfüggönyt. Mi, a békéért küzdő amerikai ér­telmiségiek • üdvözöljük kongresz­szusotokat. Kérünk benneteket emel­jétek fel szavatokat az igazságta­lanságok ellen, amelyekel Ameri­ka minden tisztességes emberével szemben elkövetnek. Kérünk benne­teket, emeljétek fel szavatokat Mcgee védelmében, a hat trentoni néger védelmében, a Kommunista Párt 11 vezetőjének védelmében, dr. W. E, B. Dubois védelmében." A kongresszus ezután egyhangú­lag elfogadta azt a javaslatot, hogy a következő táviratot küldjék Mis­sisippi állam kormányzójának: „A felszabadult és jövőjét építő magyar nép írói, költöi f. kongresz. szusukon lelkiismereti kötelessé, giiknek tartják, hogy felemeljék tiltakozó szavukat Williara Mcgee meggyilkolása ellen, önnek tudnia kell, Kormányzó úr, hogy faji gyil­kosságaikul ma már nem tudják tl. (okban és büntetlenül végrehajtani! A szabad és a szabadságukra vágyó népek szeme szigorúan figyeli az Önök tervezett és végrehajtott go­nosztefteit. A magyar Irók mini az egész magyar nép szószólói, tilta­koznak az ártatlanul elitéit WlUi­ani Mcgcc kivégzése ellen és köve­telik szabadonbocsátását. A Magyar Irók Szövetsége I. kon. gresszusa. Budapest." A kongresszus elfogadta az; a javaslatot is, hogy táviratban üd­vözöljék a fiatal, német írók Ber­linben ülésező kongresszusát. Ezután Lukács György, Kossuth­díjas egyetemi tanár, a Béke Világ, tanács tagja részletesen foglalkozott a pozitív hős ábrázolásának pro­blémájával. Ezután szünet követke. zett. Á szünet után Máté György elvtárs, az írószövetség MDP szervezeténeik titkára vette át az elinöklést. Mihail Beniuc tolmácsolta a Román Népköztársaság Íróinak szívélyes és baráti üdvözletét, majd nagy taps közben magyar nyelven folytatta beszédét. Hangsúlyozta, hogy a romániai írók a szovjet irodalom példáját követve ugyanazon az úton ha­ladnak, amelyen a lélek magyar mérnökei. A kongresszus hosszantartó meleg ünneplésben részesí­tette ezután a mikrofon elé lépő' Kossuth-díjas Illyés Gyulát. — Eredetileg én haladó ha­gyományainkról akartam beszél­ni, arról, hogy kell korunkat és országunkat helyesen, haladóan ábrázolnunk. — Az iskolában azt tanultuk, haladó író az, aki „megelőzte korát." Ha tüzetesebben meg­vizsgáljuk, más is kiderül. Az én tapasztalatom szerint, valahány­szor egy íróról azt olvassuk, hogy megelőzte korát, azt úgy kell érteni, hogy a korszak ma­radt el az író mögött — mon­dotta többek között Illyés Gyu­la, majd felolvasta új költemé­nyét. A Kossuth-díjas Simon Zsu­zsa, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat filmdramaturgiájának ve­zetője volt a következő szónok, majd Pataki László pécsi író szólalt fel. Ezután a kongresszus részt­vevőinek nagy tapsa közben Martin Andersen Nexö, a világhírű dán író lépett a mikrofonhoz'. Beszéde elején arról beszélt, mit jelent költőnek, írónak len­ni. Hangsúlyozta, hogy a múlt­ban sok költő távol tartotta ma­gát a néptől és ahelyett, hogy a népben gyökerezett volna, azt képzelte, a nép felett áll és — mint Nexő mondotta — „kirá­lyokkal járt sétálni'' — Mi az első sorokban küz­dünk a békéért, mert békében élni és békében örvendeni, ez sok mindennek az alapja. A bé­kemozgalom minden idők óta leghatalmasabb mozgalma a vi­lág népeinek. Ha megnyerjük a béke csatáját — mint ahogy megnyerjük —, sok mindent el­érünk és ez a csatanyerés köze­lebb hozza a kapitalizmus vé­gét, a mult eltűnését is — fe­jezte be nagy tapssal fogadott beszédét Andersen Nexő. Az írókongresszus tanácskozá­sainak második napján még Ju­hász Ferenc és Háy Gyula szó­laltak fel. Élüzemünk: a Szegedi Kender fonógyár és az éten járó üzemek dolgozói további jó munkára tettek fogadalmat Uj élüzemet és élenjáró üzemeket avattunk ismét Szegeden. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói jó munkájukkal kivívták üzemük számára az „Élüzem" büszke cimet, a Textilkombinát és az Ujszege­di. Kender- és Lenszövő Vállalat pedig a szakma második helyezettjé­nek kijáró szakszervezeti vándorzászlót érdemelte ki. A Szegedi Fa­lemezgyár a faipari üzemek közöt; az ország harmadik legjobb üze­me. A május 1-i munkaverseny lendületét még tovább fokozták azok a bensőséges ünnepségek, melyek keretében ünnepelték meg ezek az üzemeik az új győzelmet s jutalmazták meg azokat a dolgozókat, ákiknek jó munkája nagyban elősegítette a sikert. Élüzemünk 115 százalékra teljesítette tervét A Szegedi Kenderfonógyárban már két napja készülnek erre az ünnepre. Számukra különösön nagy ünnep ez; mivel harmadszor kerül az üzem be­járata fölé a ragyogó, büszke csillag. A hatalmas kultúrteremben alig fértek az ünnepség vendégei. Rö­vid kultúrműsor után — melynek keretében fellépett az üzem kultur­versenyben győztes tánccsoportja is — Zombori János elvtárs, a sze_ gedi pártbizottság titkára mon­dott beszédet. Hangsúlyozta: a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói azért nyerték el ezt a kitüntetést, mert megértették, hogy a felemelt ötéves tervet csak úgy tudjuk si­kerrel teljesíteni, ha még maga. sabbra emeljük a munka termelé­kenységét. Zombori elvtárs beszédében ös,z­szekapcsolta a Szegedi Kenderfonó. gyér dolgozóinak békeharcát azzal a harccal, melyet a Szovjetunió és a népi demokráciák dolgozói foly­tatnak a békéért. A béketábor minden országá­ban mondotta — napról­napra növekvő' eredményeket ér. nek el a dolgozók s ezekkel az eredményeikkel keresztülhúz­zák az imperialisták aljas ter. veit! Beszéde .befejező részében fölhívta a dolgozók figyelmét azokra a kö­telezettségekre. melyeket éppen az élüzem jel vény ró az üzem dolgo­zóira. „Azt jelenti ez az élüzemjel­vény, hogy járjanak tovább is élen abban a küzdelemben, mely a bé­kéért folyik az egész világon!" Végh László elvtárs; a könnyű­ipari minisztérium főosztályvezető­je emelkedett ezután szólásra s ki­értékelte az üzem első tervnegyed, évben végzett munkáját. Mint egyik legdöntőbb szempontot emelte ki a tervteljcaitést. A gyár az elsfi tervnegyedév­ben mennyiségben 115 száza­lékra. értékben pedig 109 szá. zalékra teljesítette tervét. Beszédének befejeztével átadta az üzemnek az „Élüzem"-jelvényt és a minisztérium hatalmas vörös zászlaját mely alatt az élen vo­nulnak fel a május l.i menetben a Szegedi Kendergyár dolgozói. Ez­után az élenjáró dolgozók vették át a könnyűipari minisztérium ki­tüntetéseit. Marton Ferenc lakatos, a szak. ma negyedik legjobb dolgozója megkapta jó munkája elismerése­képpen a minisztérium oklevelét. Molnár III. József gépi kötélverő, Zöldi József gépi kötélverő és Tá­borosi Péter finomító sztahanovista jelvényt, Léber Istvánné kereszlor. 6ózó pedig sztahanovista oklevelet kapott. Földi Mihály elvtárs, az üzem helyettes vállalatvezetője adta át a munkában élenjáróknak az üzem jutalmait. Pördi Júlia cérnázó 500, B. Nagy Józsefné nyujtós 500, Gyikó Józsefné előfonó 500, Zsiga Éva ifjúmunkás pedig 200 forint jutalomban részesült. Jó munká­jukért megjutalmazták még az üzem két újítóját. Távirat Rákosi elvtársnak Számos dolgozó szólalt fel ez. után. A dolgozók felszólalásaikban kifejezték: céljuk az, hogy a megszerzett élüzemjelvényt meg is tartsák. Ennek érdekében felajánlásokat tet­tek s a brigádok, valamint a dol­gozók is személy szerint kihívták párosversenyre azokat, akiket leg. méltóbb ellenfelüknek tartanak. Az képpen Léber Istvánmé javaslatára az áj élüzem dolgozói a következő táviratot küldték Rákosi elvtárs­nak: „Szeretett Rákosi elvlárs! A Szegedi Kenderfonógyár dol gozói az élüzeni-avatási ünnepség, ről küldik harcos üdvözletüket, öröm és jogos büszkeség tölt el minden dolgozót, akinek része van abban, hogy üzemünk kimagasló eredményt ért el a termelés, a munkaverseny és termelékenység terén. Munkánknak eredményét le­hetővé tette a Párt útmutatása és a Szovjetunió által átadót gazdag tapasztalatok. Tudatában vagyunk, milyen kö­telezettségekkel jár, hogy élüzem ­ben dolgozhatunk. Mindannyiunk­nak kommunista módra kell pél­dát mutatni a kötelességteljesítés, ben, a békéért folytatott harcban. A május l.re tett felajánlások, va­lamint a hosszúlejáratú verseny­szerződések teljesítései azt mulat ják, hogy dolgozóink nem akarnak megállani az elért eredményeknél, hanem az eddiginél is fokozottabb mértékben akarják kivenni a ré­szüket a munkából, mert tudják, hogy áldozatos munkájukkal meg­gyorsítják fejlődésünket, az élet­színvonal emelkedőnél és a ^ lizmus építésének ütemét. Bizunk abban, hogy Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának ve­zetésével élüzemünk rohamcsanat lesz az ötéves t<rv teljesítésében, népgazdaságunk erősítésében, léhát a szocializmus építéséért ég n béke védelméért vívott harcban. Éljen példaképünk a hataim-is Szovjetunió és a béketábor fog főbb őre: Sztálin elvtárs! Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pár'jj, a mun­kásosztály élcsapata! A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói." A Textilkombinát élenjáró üzem Frissen illatozott a szép lila or. gomacsokor a Textilkomtoinát dísz­termének előadói asztalán. Szorgos kezek készítették oda az ünnepien feldíszített terembe, amelybe győ­zelmi ünnepre gyűltek össze szom­baton délután a dolgozók. Győzel­mi ünnepre, mert bár elvesztették az élüzem kitüntetést a most lezá­rult negyedévi kiértékelés alkalmá­val és a könnyűipari minisztérium vándorzászlaját a Kőbányai Fonó kapta meg, de azért az orSzág összis fonóüzemci között a máso­dik helyen végezni is igen szép, nagy eredmény és győzelemnek Szá­mít. A szombati ünnepség felszólalói is erről beszéltek, de egyben fi­gyelmeztették az üzem dolgozóit, hogy fokozott jó munkával vissza­szerezhetik még újból az első he­lyezést és a büszke élüzemcsilla­got, Igen biztatók erre azok az eredmények, amelyeket Róna Im­re elvtárs, vállalatvezető ismertetett beszédében. A Textilkombinát dol­gozói ugyanis negyedéves feszített tervüket 102.3 százalékban teljesí­tették, ami százalékszerűen keve­sebb ugyan, mégis több fonalat ter­meltek az elmúlt negyedévnél, hi­szen a teljesítést most a feszített tervhez mérték. A teljesített órák­ból kiszámított termelési mutató is egyszázalékos javulást mutat. I" i n s t e r Margit elvtársnő a textil- és ruházati ipari szakszerve­zet központi kiküldötte is arra vi­lágított rá, a negyedéves feszttett terv ilyen szép teljesítése azt mu­tatja, hogy szilárdan megállják he­lyüket a Textilkombinát dolgozói a gépek mellett. Éppen ezért örömmel adta át a szakszervezet hatalmas vörös selyem vándorzászlaját, mely az élenjáró fonóüzemet illeti. Ha­talmas taps csattant fel, amikor kibomlott a zászló nehéz selyme és Bakaity Vera elvtársnő érdem­rendes szövőnő boldogan vetle át az üzem nevében. A legjobb dolgo­zók czalkalommal vették út kitün­tető oklevelüket és pénzjutalmukat a könnyűipari minisztérium kikül­döttétől. Jakab József főosztály­vezetölöl. Simon Mihály elvtárs, a pamutipar legjobb művezetője 500 forint. Barna Jolán a szege­di Textilművek legjobb gyütűsfonó­ja, Albert Mária az üzeni leg­jobb előfonója. Erdész '.Vntalné az üzem legjobb segédművezetöje 300-—300 forint jutalomban része, siilf. A Textilkombinát dolgozói meg­fogadták, bogv továbbra is kövelik ezt az ulaf. Elsősorban megfogad­ták abban a táviratban, amelyet Kócs Róza javaslatára forró lap­sok, éljenzések közben küdtek Rá­kosi elvtársnak. Megfogadták a Szegedi Pártbizottságnak is Szi­lágyi András elvtárs, a pártbi­zottság megjelent képviselője által, aki további sok sikert kívánt a munkához. Szabó Lajos elvtárs, nak. a SZOT megyei titkárság ki­küldöttének jókívánságai után el. hangzott tapsokban is ez a fogada­lom rejlett. Üseneí a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóintrh Az Ujszegedi Len- és Kenderszö­vőgyárban. is délután fél 3-kor gyűltek össze a dolgozók a szépen feldíszített kultúrteremben, hogy ígéretet tegyenek arra, hogy az el­következendő évnegyedben a szak­ma második helyéről az első hely­re kerülj enek.^ Az ünnepség kezdetén uz üzem két dolgozója büszkén bontotta ki a Textilipari Szakszervezet köz­pontjának hatalmas vörös, arany­betűs vándorzászlaját, amelyet az Ujszegedi Len- és Kenderszövö dol­gozói nyertek el. A zászlóbontás után Tóth elvtárs, a Textilipari Szakszervezet központjának kikül­dötte beszélt, majd Magyar elv­társ, a könnyűipari minisztérium textilipari főosztálya kiküldötte is­mertette az üzem eredményeit. A beszédet a dolgozók többször szakí­tották félbe és hangosan éltették Sztálin elvtársat, Rákosi elvtársat és a Pártot. Pados elvtárs, a vállalat igazga­tója beszámolójában a következőket mondotta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt az eredményt a Szovjet­unió önzetlen segítsége, a Párt irá­nyítása és szakszervezetünk támo­gatása tette lehetővé. Megfogad, juh, hogy még jobban megálljuk helyünket a munkapadok mellett és él üzemavató ünnepség befejezése- 1 minden dolgozónk felzárkózik azok mögé az élenjáró dolgozóink mögé, akiknek példás- munkája jelentősen hozzásegített bennünket eredménye­ink eléréséhez. •— Nem véletlen az — mondotta továbbá —, hogy ugyanebben áz időben három szegedi textilüzem dolgozói ülnek össze és ünnepelnek. Bizonyítéka ez a hármas ünnep an­nak, hogy Tito Jugoszláviájától pár kilométerre a szegedi üzemek helyt­állnak a béke frontján. Most pedig üzenjük a Tisza túlsó partjára, a Szegedi Kenderfonógyár do'gozói­nak, hogy vigyázzanak az Élüzem ­jelvényre. Mi mindent megleszünk azért, hogy a következő évnegyed­ben a mi gyárunk homlokzatéin csillogjon a minden üzem száméira legnagyobb kitüntetés, az ezüst öt­ágú csillag. A dolgozók hosszantartó tapsa igazolta azt, hogy Pados elvtárs az üzem dolgozói nevében beszélt. Ezután ünnepélyes keretek kö­zött osztották ki az üzem legjobb dolgozóinak a könnyűipari minisz­térium által adományozott sztahá­novista oklevelet és kitüntetést s egyhónapi fizetéssel jutalmazták meg azokat a dolgozókat, akik 15— 25 éve és annál több ideje dolgoz­nak az üzemben.

Next

/
Thumbnails
Contents