Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-11 / 59. szám

rAJÁRN-VP. 1951. MÁRCIUS 11'. 7 IPARI SZEMLE f Szocializmusunk építésének kiemelkedő állomása volt a közel két Jlónapig tartó kongreszusi verseny. |3oha eddig még nem volt a mun(caversenynek ilyen hosszúlélekzetű szakasza és soha még ilyen ha. talmaa arányokban nem bontakozott ki a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezése, a szeretet, mely prszágunk dolgozóit Pártunkhoz és népünk bölcs tanítómesteréhez, Rákosi elvtárhoz füzi. Dolgozóink pzeretete a munkapadok mellett, gépeknél, bányákban, a termelő fnnnka minden területén eddig soha nem látott arányban változott pnyagi erővé, s lett a kongresszusi Verseny további fejlődésünk, eredményeink, győzelmeink sziklaszilárd alapja. A kongresszusi verpeny során egész sor nehézséget Jcellett leküzdeni dolgozóinknak, gazdasági vezetőinknek. Le kellett küzdeni elsősorban azt a nézetet, Jiogy: „vájjon lehet.e tovább emelni a termelést? Lehet-e még többet termelni?" Akadtak üzemeinkben ilyen kétkedők. Rákosi elvtárs ezeknek közel egy éve megadta már a választ, mikor kijelentette, hogy a termelési eredmények plafonja az égbolt. Most, a kongresszusi verseny során ismét megkapták a választ. Olyan eredmények Születtek meg üzemeinkben, amilyenekkel szocializmusunk ieddigi építése során nem találkoztunk. A kongresszusi verseny a szegedi üzemekben általában három fő kérdés köré csoportosult. 1. Több termelés., 2. Anyagtakarékostág. 3. A 100 százalékon alul teljesítő munkások számának csök. (centé se. Ennek a versenyszakasznak hatalmas eredményeit akkor tudjuk (gazán felmérni, ha külön-külön megnézzük ezeket a szempontokat. Többtermeléc Ez volt a kongresszusi versenyvállalások gerince. Dolgozóink általában ennek a szempontnak a figyelembe-vételével tették meg felajánlásaikat s küzdöttek a magasabb átlageredmények eléréséért. Minden üzemben gondosan ügyeltek arra, hogy a mennyiségi többtermelés mellett a dolgozóknak fokozott igényeik legyenek a minőségi termelésre. Minden dolgozó, vaj beszélgettek a párt- és a tömegszervezetek népnevelői, szakszervezeti bizalmiak s gyakorlati példákon keresztül bizonyították be. ha a többtermelést elválasztanánk a minőségi termeléstől, saját jövőnknek válnánk ellenségeivé, az ellenség malmára hajtanánk a vizet. Ennek a ió felvilágosító munkának köszönhető, hogy legtöbb üzemünkben a kongresszusi ver. eeny során tovább javult a minőség. Volt olyan üzem, ahol nem mutatkozott javulás a minőség terén, de olyan üzem egy se akadt, ahol romlott volna a minőség. A mennyiségi termelés terén döntő fordulat következett be. Január hónapban az összes szegedi üzemeket egybevéve 108.4 százalék volt az átlagteljesítmény. Februárira már jelentősen megnövekedett. '116.8 százalékra az üzemek termelésének átlaga. A Kongresszusi Hét sorún még tovább, 122.9 százalékra emelkedett fel ez a szám. Látszatra száraz számadatok lezek. Mögöttük azonban az áll, hogy a szegedi üzemek dolgozói a kongresszusi verseny során tonnák, kai több fonalat fontak, mirit azelőtt, ezer méterekkel többet szőttek, a cipők ezreivel gyártottak többet: sokmilliónyi forinttal több értéket állítottak elő saját maguknak, erősítve népgazdaságunkat. Szilárdítva a békefront ránkeső szakaszát. Ebben a nemes versenyben a munka új hősei tűntek elő, új sztahánovisták, élenjáró dolgozók, a békéért folyó küzdelem új, kiváló- élenjáró harcosai. Érdemes példaképpen megemlíteni, hogy egyedül az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyárban 18 dolgozót terjesztettek fel sztahanovista kitüntetésre. Anyagtakarélcossóg A szegedi üzemek felajánlásai jelentős mértékben erősítették népgazdaságunkat. Az összeg felajánlások értéke 9 millió 166 ezer forintot tett ki. Üzemeink ezt a felajánlást túlteljesítették 126.8 szátzalékra, ami azt jelenti, hogy 11,602.300 forinttal gazdagították a dolgozó nép államát. Ebben a hatalmas számban jelentős szerepe van az anyag takarékosságnak, Dolgozóink minden üzemben azt vállalták, hogy fokozott mértékben takarékoskodnak a nyersanyaggal, segédanyagokkal, szénnel, villanyárammal, teljesen megszüntetik a pazarlást. Természetesen az anyagtakarékosság területén sincs „plafon". Az Újszegedi Kenderszövőben is akadtak olyanok, akik azt gondolták: „hiszen eddig is megtettünk mindent a takarékosság érdekében!" Mégis, amikor a kongresszusi verseny során felszámolták a felesleges nyersanyagraktárt 2 millió forintot tudtak felszabadítani egyedül ebben üzemben. A Textilkombi(nát dolgozói az anyagtakarékossági vállalásukat 460 százalékra teljesítették, a Lemezgyárban közel 77 ezer forintot takarítottak meg, a Szegedi Kenderfonógyár 300 ezer forinttal erősítette népgazdaságunkat S lehetne ezeket a példákat még hosszú ideig sorolni. Minden üzem derekasan kivette a részét az an yagtakarékosságból. Elmaradók segítés* A harmadik döntő szempont a kongresszusi versenyben az volt, hogy az üzemek csökkentsék a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók számát. Két út vezet ennek a problémának a megoldásához. Egyik: a munkamódszerátadás. Textilüzemeinkben a kongreszgzusi verseny során hatalmas lendületet vett a Kovaljov-féle mur.kamódszerátadási mozgalom, melynek lényege az, hogy az elmaradókat hivatásos munkamódszerátadók tanítják meg az élenjárók munkamódszere alapján tudományosan kiművelt munkamódszerre, Ennek a mozgalomnak a segitségével és a munkmódszerátadás eddigi formáinak tervszerűbbé tételével jelentős eredményeket tudtunk elérni. A DÉMA Cipőgyárban például felére csökkent a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók száma. Az Újszegedi Kenderszövőbei! 153 munkamódszerátvevö átlaga 16.2 százalékká! emelkedett De nemcsak részleteiben, hanem valamennyi szegedi üzem viszonylatában is rendkívül jó eredmény mutatkozott meg. Mig januárban 2506 volt azoknak a száma, akik normájukat rendszeresen 100 százalékon alul teljesítették, addig február hónapiban ez a szám 1112-re csökkent. Az elmaradók segitésének másik módja az, hogy a műszaki dolgozókat állandóan és tevékenyen belekapcsoljuk a versenybe. A legtöbb szegedi üzemben a kongreszszusi verseny során műszaki brigádok alakultak. Ezek a brigádok rendszeresen segítették a gyengébb technikai tudásu dolgozókat, csökkentették a gépállásí időt. biztosították a folyamatos anyagellátást: általában megteremtették a dolgozók versenyéhez a technikai előfeltételeket. A kongresszusi verseny egyik igen jelentős tanulsága tehát az, hogy egészséges éa eredményes verseny a műszaki értelmiségiek teljes bekapcsolása nélkül elképzelhetetlen, s a munkaverseny további sikereinek is ez lehet az egyik alapja. Az elmaradók segítéséhez szorosan hozzátartozik még az a mozgalom, mely a kongresszusi verseny során kezdte bontogatni szárnyait. Ez a Nazarova-mozgalom. mely szintén a Szovjetunióban indult el. A mozgalom lényege az, hogy a dolgozók gépeiket megőrzésre veszik át. szerződést kötnek az üzem vezetőségével arravonatkozóan, hogy mindent elkövetnek a gép rendszeres karbantartása érdekében. Hogyan segiti ez a mozgalom az elmaradókat? — Az általános tapasztalat azt mutatta, hogy egyes dolgozók azért érnek el gyengébb eredményeiket, mert nem tudják kiküszöbölni a géphibákat. Rendszere seri karbantartott gépnél kevesebb hiba fordul elő, kisebb a valószínűsége annak, hogy elromlik a gép, nyugodtabban, folyamatosabban lehet dolgozni, termelni. A verseny nyilvánossága Az eddigiekből kitűnt, hogy igen jó eredményeket értünk el a kongreszusi versenyben. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult, hogy minden üzemben sikerült biztositani a verseny nyilvánosságát. Azt lehet mondani, hogy ezen a területen valóságos frontáttörést hajtottunk végre. Minden üzemben biztosították a verseny 8 óránkint való kiértékelését, ami döntő eredmény az eddigi heti, sőt havi kiértékelésekkel szemben, A nagyobb üzemekben 4 óránkint értékelték ki a versenyt, ami azt jelenti, hogy figyelemmel kisérték a munka minden mozzanatát. A gyors kiértékelést kitűnően fel lehetett használni a versenylendület fokozása érdekében. Azonnal lehetett népszerűsíteni az élenjárók eredményeit éa buzdítani a lamaradúkat. Üzemeinkben ez a kongresszusi verseny során n legváltozatosabb formában történt meg. Faliújságok, villámtáblák hirdették a verseny legfrissebb eseményeit, ezerszámra születtek meg a csasztuskák, a hangosító berendezésen keresztül jutalomdalokat küldtek az élenjáróknak, sőt a Textilkombinátban és az Újszegedi Kenderszövőben „Kongresszusi Hiradó"-t szerkesztettek. Hiányosságok Döntő sikereket értünk el a kongresszusi verseny során, önmagunkat ámítanánk azonban, ha eredményeink mellett nem néznénk nyíltan szem/be az elkövetett hibákkal. A kongresszusra tett felajánlások egy része még mindig nem volt-elég reális és teljesíthető. Egyes dolgozók, de egész üzemek sem számoltak saját erejükkel, lehetőségeikkel, Mutatja ezt az a szám is, hogy a felajánlást tett dolgozóknak több, mint 13 százaléka nem teljesítette felajánlását. Erőnk és lehetőségünk túlbecsülésére jellemző példa a Kenyér, gyár, mely a kongresszusi verseny megindulásakor 378 ezer forint értékű felajánlást tett, A kiértékelésnél kiderült, hogy a teljesített felajánlások, értéke meg sem közelíti ezt a számot. A Kenyérgyár teljesített felajánlásának értéke ugyanis 67.400 forint. Ebben az üzemiben a dolgozóknak csupán 18 százaléka tudta teljesíteni felajánlását, ami azt mutatja, hogy az üzem vezetősége nem kellő alapossággal fogott hozzá a kongresszusi verseny megszervezéséhez. Hasonló hibába esett a Szőrmeés Bőrruha Vállalat, valamint a Villanyszerelő NV is. Ezeknek az üzemeknek a példájából le kell szürnünk ismételten azt a tanulságot, hogy egyformán veszélyes erőnk túlbecsülése és erőnk lebecsülése is. A munkafegyelem még mindig nem szilárdult meg eléggé. A kon. gresszusi verseny jelentős javulási eredményezett, de ez még nem kielégítő. A Szegedi üzemekben január hónapban 466 dolgozó késett el munkahelyéről. Ez a szám februárban 236-ra apadt. .Százalókarányban kifejezve jó eredmény ez, de a kongresszusi versenynek ezen a téren még rohamosabb javulást kellett volna eredményezni. A munkafegyelem lazasága különö. sen szemlbetünő a Textilkombinátban, ahol januárban 101 dolgozó késett el., februárban pedig még mindig 89. A Textilkombinátban is még erőteljesebben fel kell venni a küzdelmet a munkafegyelem megszilárdításáért, ha azt akarják, hogy eredményeiket megszilárdítsák, illetve továbbfejlesszék. A pártszervezetek és tömegszervezetek jó munkája mellett igen szembetűnő az üzemi MND3Zszervezetek gyenge munkája. A kongreszusi verseny megszervező, sében az MNDSZ úgyszólván semmi munkát nem fejtett ki. s — bár a dolgozó nők kiváló termelési eredményeket értek cl — a kongresszusi verseny során az üzemi MNDSZ-szervezetek elmaradtak a dolgozók lendülete mögött. Ez az elmaradás egyes helyeken egész feltűnően megnyilvánult. A Szegedi Kenderfonógyárban például az üzemi MNDSZ-szervezet a Kon. gresszusi Héten egyetlen taggyűlést sem tudott megszervezni. A hiányosságok eltörpülnek az elért eredmények mellett, mégsem lehet mellettük szó nélkül elmenni; mert további eredményeink elérését csak úgy tudjuk biztositani. ha maradéktalanul kiírtjuk a hibákat, felszámoljuk a hiányosságokat. Uj feladatok, még az eddigieknél is hatalmasabb feladatok előtt állunk, ha felemelt, módosított ötéves tervünket akarjuk teljesíteni. Ez a fe1 adat azt követeli meg. hogy a kon gresszusi verseny tapasztalatai alapján továbbfejlesszük eredményeinket, még nagyobb, sikerekke bizonyítsuk, hogy helytállunk a békének azon a frontszakaszán melynek megvédését ránkbizta a haladó emberiség. S«. J. A Fémipari Egyesülés 1E számú telepe vezetőjének nem érdekes a Ruhagyár újítása Vétkes hanyagságával naponta 234 forint kárt okoz népgazdaságunknak A Szegedi Fémipari Egyesülés II. számú telepén lakatos munkával és fémöntésssl foglalkoznak. A szegedi üzemek itt rendelik meg az olyan javításokat, új alkatrészeket, amelyeket az üzemfenntartó részlegek nem tudnak házilag elkészíteniA szeged? Ruhagyár is itt rendelt meg még január elején 4 újítás elkészítését. Az újítás kivitelezéséhez szükséges négy műszaki rajzot a megrendeléskor átadták a telep vezetőjének, aki több levélváltás után végre úgy egyezett meg a Ruhagyárral, hogy a megrendelést február 25-i határidővel leszállítja. Közben a Fémipari Egyesülés II. s/zárná te'epének vezetője a „rend kedvéért" iratrendezést csinált. Tett-vett az iratok között és a szerinte nem szükséges iratokat áttekintés nélkül bedobta a tűmbe. Az idő haladt és a Ruhagyár rendelésének kivitelezése rs időszerűvé vált. A telepvezető a fiókjában keresni kezdte a munkához szükséges rajzokat, de azeik szőrén-szálán eltűntek. Újra felforgatta az egész irattárat, de a rajzoknak nam akadt, nyomára. Pedig a hivatalos iratok között a fiókban volt műszaki rajz, üres papír. elavult megrendelés, gyufásdoboz és egyéb. Tehetetlenségében a könyvelőtől kezdte követelni a rajzot, aki nem is látta, azt. Ekkor egyszerűen úg-y intézte el a kérdést, hogy február 23-án telefonon bejelentette a Ruhagyárnak: „A rajzok nincsenek meg, lehet, hogy elégtek a régi iratókká!. Készítsenek másikat." Közben állandóan a könyvelőre gyanakodott, mert a rajzok ott voltak — szermte — a nyitott fiókban, a borzalmasan összedobált többi papirok között- Az viszont egyáltalán nem jutott eszébe, hogy a rajzok eltűnését jelentse a vezetőségnek. A Ruhagyár pótolta a telepvezető hanyagságát és jelentést tett a Fénvpari Egyesülés vezetőségénél. Megállapították, hogy a rajzok csak a telepvezető kezén tűnhettek el. — Nem érdekes az a vacak kis rajz — mondotta a telepvezető a visegálat során —, hiszen a munka előállítása mindössze 800 forintba került, ami igazán nem összeg. Különben is mit érdekel engem a Ruhagyár újítása?! Én kértem őket, hogy készítsenek másik rajzot. A telepvezető igy akarja el, kenni vétkes hanyagságát, amely egyenlő a szabotázzsal. A telepvezetőnek nem „érdekes" a 800 forintos munka, amely a Ruhagyárnak 70 ezisr forint megía. karítást jelent évente. Egész egyszerűen nem veszi figyelembe, hogy a kérdéses újítások időbeni elkészítése naponta közel 234 forint megtakarítást jelent népgazdaságunknak. Azt sem veszi figyelembe, hogy ahány nappal később vezetik be az újítást, annyi 234 forinttal károsítja meg a dolgozó nép állaimát. A telepvezető csak az elkészítési díjat számolja éts nem látja. hogy a napi 234 forint megtakarításból az ő telepüknek is jut. Jövőre esetleg modernebb gépekkel dolgozhatnak és a rossz szerszámokat újjal cserélhetik fel. A telepvezető csak os orróig lát, mert nem is akar továbbjátni! Azt sem látja meg, hogy a Tésztagyárban az általuk javított gépek semmivel sem jobbak, mint a javitás előtt. Ezért naponta több kiló liszt vesz kárba. A telepvezetőnek ez nem „érde. kes"! A Fémipari Egyesülés Vezetősége komoly hibát követett el akkor, amikor, elhanyagolta az ellenőrzés gyakorlását. Szocializmusunk építése megkívánja, hogy éberen őrködjünk a dolgozó nép vagyona felett és ne tűrjünk meg egy percig sem helyükön olyan kártevőket, akiknek „nem érdekes" a szocialjz, mus mielőbbi felépítése és hanyag vezetéssel, esetleg tuda. tos szabotázzsal gátolják fejlődésünket és az ellenség malmára hajtják a vizet. Szombaton délután nyitották meg a közlekedési és balesetelhárítási kiállítást Szombaton délután vidám zeneszóra lettek figyelmesek a Horváth Mihály-utcán a munkáiból hazafelé igyekvő dolgozók. Az MSZT. székház előtt a rendötéenekar tagjai vidám indulókat játszottuk. A járókelők érdeklődve olvasták a bejárat felett lévő táblát, melyből meghatták, hogy a „közlekedés és balesetelhárítási kiálitást" nyitják meg. Káli rendőrömagy bajtárs megnyitó beszédében elmondotta. a megnövekedett forgatom szükségessé tette, hogy új közlekedési szabályzatot állítanak fel. Ötéves tervünk eredményei következtében lapról-napra fejlődik közlekedésünk, zaporoönak a közlekedési eszközök 3 ezzel együtt megnő a balesetek veszélye is, ha nem küzdünk ellent, A balesetek elkerüléséhez se. git hozzá ez a kiállítás is. A megnyitó beszéd után a bajtársak és az igen nagyszámban megjelent dolgozók érdeklödéssil tekintették meg a kiállítást. Egy táblán láthajuk. hogy Szegeden 1950 második felében 26 baleset történt s ebből négy halálos szerencsétlenség volt. A szerencsétlenségeknek igen sokszor a k-ocsiveaetők ittassága az oka. A terem közepén egy bajtárs álandóan mutatja a látogatóknak az úgynevezett „Harger" készüléket, I amellyel megállapíthatják, hogy a [kocsivezető ittaa állapotban végzi.e a munkáját. Egy plakáton ez a felirat olvasható: ,,Legdrágább kincsünk a gyermek, vigyázz életére!" Mellette fénykép: egy fiatol anya sétálni vitte kislányát. Útközben összetalálkozott ismerősével, megálltak beszélgetni. Közben gondatlanul elengedte gyermeke kezét. A kislány lelépett a járdáról s egy pillanat múlva halva feküdt a kövezeten. Mint mindenben, a közlekedés, ben is a Szovjetunió közlekedési rendjét tekintjük példaképünknek. Gyönyörű fényképen láthatjuk Moszkva és a Szovjetunió többi nagyvárosának lüktető életét. Rendben, egymás után sorakoznak az autók és mindenki tudja a közlekedési Szabályokat. Enek a kiállításnak az a célja, hogy kiszélesítse azt a harcot, amelyet rendőrségünk a közlekedési balestek ellen folytat. Szeged dolgozói március 18-ig reggel 'J órától este 8.óráig nézhetik meg ezt az igen tanulságos kiállítást, amely nagymértékben hozájárul a balesetek számának csökkentéséhez, kiküszöböléséhez. A leningrádi balett két szólótáncosa Bndapestre utazott Pénteken Moszkvából Budapestre utazott Natalija Dugyinszkaja és Konszlantyin Szergejev, a leningrádi balett Sztálin-díjas szólóláncosa, hogv résztvegyen a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja ünnepségein.