Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-11 / 59. szám

^ ^ Szőreg szövetkezeti község dolgozó parasztjai versenyre hívták ki a megye valamennyi szövetkezeti községét A szegedi „Tóncsics"-tszcs nyerte a megyei pártbizottság zászlaját vin. ÉVF. 59. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. VASÁRNAP. 1951. MÁRCIUS 11. Hűségünkéi, ragaszkodásunkat küldjük a világbéke zászlóvivőjének, a Szovjetuniónak és a magyar nép nagy barátjának, a bölcs Sztálinnak Megyénkben Hódmezővásárhelyen és Szegeden lelkes ünnepség keretében nyitották meg a Barátság Hónap iát Cürü sorokban özönlenek Vásárhely dolgozói a Béke.szálló felé. Az MSZT fúvószenekara a ^ bejárai előtt vidám indulókat játszik. Köszönti az éppen beérkező futókat. A megye^ három Irányából jött ez a staféta és elhozta a községek, az egész megye üdvözletét kis szalagok jelképében a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának ünnepélyes megnyitására. A gyönyörűen feldíszített nagyteremben fogadja a staféta tagjait Vásárhely dolgozó népe, akik eljöttek, hogy ezen az ünnepségen is kifejezhessék hálájukat és szeretetüket a hatalmas, baráti Szovjet­unió iránt. Itt vannak Vásárhely minden részéből a dolgozók. A színpadon — „Köszöntjük a Magyar­Szovjet Barátság Hónapját" című felirat alatt foglal helyet a díszelnökség — Pártunk és a tömegszer­vezelek vezetői. Ünnepélyes csendben hangzik fel a kél baráti nép himnusza, majd Rudas László elv­társ, az MSZT megyei titkára megnyitja az ünnepségei. Utána Sin kó Antal elvtárs, az MDP megyei pártbizottság agit. prop. tiktára ünnepi beszédei mond. I — Az elmúlt három esztendőben •egy-egy hónap a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja volt — kezdte beszédét Sinkó elvtárs. — A Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapja igénnyé vált dolgozóink számára, okik tudjál;, hogy ebben a hónap­ban még inkább megmutathatják a Szovjetunió mellett való kiállásu­kat, hűségüket, ragaszkodásukat jelszabaditónkhoz, a nagy Szovjet­unióhoz. Ebben az évben is azzal a büszke öntudattal nyitjuk meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónap. Í át Csongrád megyében és itt, lódmezővásárhelyen, hogy az el­múlt esztendőben millió és millió — A magyar-szovjef barátság | hogy országunk soha nem látott ünnepe ez a hónap, A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja kiemelkedő esemény or­szágunk, do'gozó népünk életé, ben, de kiemelkedő esemény nemzetközi méretekben is. A Magyar-Szavjet Barátság Hó­napja komoly figyelmeztetés lesz a háborúra spekuláló amerikai impe­rialistáknak és zsoldosaiknál;. Ko­moly figyelmeztetés azért, mert látni fogják, hogy a szovjet nép és a magyar nép barátsága eltéphetet­len, mert látni fogják, hogy a ma­gyar nép követi felszabadítóját, a eltéphetetlen szállal fűződött szoro-. szabadsagát függetlenségét, jólé­pabbra a szovjet és magyar nép tét, boldogságát hozó nagy Szovjet­barátsága. ' uniót. Soha a történelem folyamán nem volt ilyen szerencsés a magyar dolgozó nép, mán azt a segítséget, amelyben ál­landóan részesít bennünket a Szov­jetunió, még inkább, még fokozato­sabbal! nyújtja számunkra. Elküldi hozzánk kiváló tudósait, íróit, művé­szeit, szakembereit, hogy tanuljunk tőlük. Dicső Pártunk II. kongresszu­sán tartott beszámolójában Rákosi elvtárs többek között ezt mondotta: „A Szovjetunió segít legmodernebb üzemeink építésében, átadja nekünk legjobb gépeit, legújabb gyártási eljárásait, de ami nem ícevésbbé fontos, nagylelkűen rendelkezésünk­re bocsátja legjobb tudósait és él­munkásait." |nint éppen most, hisz olyan segítő­je és támogatója van, mint az a Szovjetunió, amely megszüntette az embernek ember által való ki­zsákmányolását. Az a Szovjetunió Begíti és támogatja a magyar dol­gozó népet, amely megszabadítottaJ a világ dolgozóit az őrjöngő fasiz­mustól. Az a Szovjetunió segít és támogat bennünket, amely ma a kommunizmust építi. Soha a ma­gyar népnek nem volt ilyen támo­gatója, ilyen támasza. 170 milliós nép támogat és segít bennünket. A magyar nép számára gazdag ta­pasztalatok kimeríthetetlen forrását jelenti a Szovjetunió támogatása. — Jól tudja a magyar dolgozó nép, hogy mit köszönhet a Szovjet­uniónak. Köszönheti élete értelmét, köszönheti, hogy végre ember lett az emberből, köszönheti, hogy vég­re van hazája, köszönheti, hogy van szabadsága és függetlensége. Köszönheti, hogy megelégedett, bol­dog életet élhet. Mindent, ami van ebben az országban, mindent, ami szép és jó, mind a Szovjetuniónak köszönhetjük. Ezért hálás a ma­gyar dolgozó nép. Soha nem volt oly mély egy néppel sem kapcsola­tunk, mint ma a Szovjetunióval. Ezért mondja Révai elvtárs és vele együtt az egész magyar dolgozó nép: „Ha azt mondjuk béke, ha azt mondjuk, függetlenség, ha azt mondjuk, néphatalom, ha azl mond. juk, új, szocialista magyar haza, akkor egyben azt is mondjuk: hű­ség a Szovjetunióhoz." Igen, Révai elvtárs dolgozóink nevében mondta ezt. — Nagy jelentőséggel hir a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapja ezért is, mert alig pár nap, vá­lasztja el ezt az ünnepélyes meg­nyitót a magyar nép hatalmas ün­nepétől, dicső Pártunk II. kon­gresszusának napjaitól. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán drága tanítónk, népünk által oly forrón szeretett Rákosi elvtárs azt mondotta: „A népi demokráciák gazdasági megerősödésének, kultu­rális és szociális felemelkedésének egyik legfőbb összetevője nemcsak az, hogy a Szovjetunió őrködik bé­kés fejlődésük felett, hogy gazda­ságilag segíti őket, hanem az is, hogy szinte korlátlanul meríthet­nek a szovjet tapasztalatok mérhe­tetlen Icincscstárából, hogy a Szov­jetunió készségesen bocsátja ren­delkezésükre minden eddigi ered­ményeit és a népi demokráciák dol­gozó népe egyre több hálával és köszönettel ébred tudatára ennek a felbecsülhetetlen segítségnek. Ez a felismerés elmélyíti, megszilárdítja azokat az egészséges és szoros kap­csolatokat, amelyek a népi demo­kráciákat felszabadítónkhoz, a ha­talmas Szovjetunióhoz és bölcs ve­zéréhez, Sztálin elvtárshoz fűzik." Nagy érdeklődéssel tekint dol­gozó népünk a Magyar-Szovjet Ba­rátság Hónapjára, E hónap folya­Népfink hílái a SzorJelnnlónaV — Miért van meg dolgozó né­pünkben ez a nagyfokú érdeklődés a szovjet vívmányok, a szovjet kul­túra iránt? Azért, mert a magyar nép szivében ott él a hála, a szere, tet, a ragaszkodás felszabadítónk, a nagy Szovjeiunió, a magyar nép igaz barátja iránt. Népünk hálás a Szovjetuniónak azért a számtalan segítségért, amely döntő módon — és tegyük hozzá — szédületes gyorsa­sággal hozzásegített bennünket drá­ga hazánk felépítéséhez, felemelke­déséhez, a szocializmus építéséhez. Ma a Szovjetunióban a kommuniz­must építik hatalmas gépóriások segítik ezt az építkezést, a technika soha nem látott vívmányai szület­nek meg. Csak egyet és nem is ilyen hatalmasat említsünk meg ezek közül. Az elmúlt esztendőben megyénk székhelyén, Hódmezővá­sárhelyen a szovjet arató-cséplőgép segítette dolgozó parasztságunk munkáját. És ma már, éppen a Szovjetuniótól kapott segítség, tá­mogatás eredményeként mi is gyár­tunk arató-cséplőgépeket. — Megyénkben, Szegeden a Szovjetunió támogatásával, se­gítségével építettük meg Dél­Keletenrópa legmodernebb tex­tilművét. A budapesti föld­alatti gyorsvasút megépítésé­hez a Szovjetunió segítsége és támogatása segít hozzá ben­nünket. Legjobb tudósait, mérnökeit küldte és küldi el hozzánk, hogy Ma­gyarország virágzó, erös, boldog ország legyen, — '. Szovjetunió támogatását ma­gyar dolgozó népünk minden nap érzi, hisz tudja, ha nincs felszaba­dulás. akkor a „3 millió koldus" Magyarországon nemhogy csök­kent, hanem nőtt volna. Ma arró! beszélhetünk, hogy -lincs elég mun­kaerő, míg 1945—46-ban, a háború utáni években arról beszélt a re­akció, hogy a kommunisták nem mondanak igazat, mikor arról be­szélnek. hogy megszüntetik a mun­kanélküliséget. És ma ez a reak­ció bölcsen hallgat. De hogy a mun­kanélküliséget fel tudtuk számolni, fejlődésnek tudott indulni, azt a Szovjetuniónak, a magyar nép nagy barátjának, népünk atyjának, mindannyiónk édesapjának, a Sze­retett, a drága Sztálin elvtársnak köszönhetjük. — A magyar dolgozók legjobb, jait lelkesíti az a tudat, hogy a Szovjetunióban a legyőzött kapi­talizmus romjain diadalmasan épül a szocializmus országa, a kommu­nizmus. — A magyar dolgozó nép leg­jobb fiai a Szovjetunió létéből me­rítettek és meritenek erőt munká­jukhoz. A magyar munkásmozga­lom nagy mártírjai, a Schönhercz­ek, Ságváriak, Rózsa Ferencek és sokan mások a Szovjetunió létéből minden dolgozójának legnagyobb barátját, szeretett vezérét, a nagy Sztálint' éltessék. Dolgozó népünk legöntudatosabbjai a fasizmus bar­barizmusának ideje alatt tudták, hogy csak a Szovjetunió képes felszabadítani bennünket. Megta­nulták tisztelni, szeretni a hősük hazáját, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmé­vel megteremtette szabadságát, — s ezzel együtt utat nyitott és utat mutatott az elnyomott emberiség­nek —, amely az intervenció nehéz évei alatt keményen és hősiesen állta és védte kivívott szabadságát, függetlenségét, amely a nagy Hon­védő Háború idején hősies, haza­fias helytállással nemcsak saját hazáját, de egy sor ország dolgozó népét is megszabadította a fasiz­mustól. Megtanultuk szeretni, tisz­telni Lenin, Sztálin nagy orszá­gát. ezt a végtelen nagy és hatal­mas országot, mely hatalmas, mint a lenini gondolat és amely bátor és határozott, mint Sztálin mo­solya. — A felszabadulás előtt, az el­nyomás éveiben, de különösen a merítették az erőt, hogy a bitófa felszabadulás első napjától dolgozó alatt is utolsó szavukkal a ma- 'népünk érezte és látja, hogy a gyar nép függetlenségének legfőbb Szovjetunió őszinte bizalmát és zálogát, a Szovjetuniót, s a világ' szeretetét, gondoskodását élvezi. A Szovjeiunió a Horíhy-fasizmussal soha nem azonosította a magyar dolgozó népet — Ezt mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy vissza­adta az 1948-ag szabadságzászlókat, A Szovjetunió féltő gondoskodásá­nak köszönheti a magyar dolgozó nép, hogy ma van Rákosi Mátyása, hogy ma van vezetője, tanítója. A fasiszta barbárok kezéből a Szov­jetunió mentette meg szeretett ta­nítónkat és adta nekünk. vissza a mi apánkat, Rákosi elvtársat, aki kemény kézzel vezeti országunkat a szocializmus felé. — Ki ne emlékezne arra, hogy a Szovjetunió adta felszabadult népünknek az első darab kenyeret. A Szovjetunió adta a petróleumot, a benzint a kenőolajat, gépet, amely lehetővé tette, hogy hozzá­foghattunk hazánk felépítéséhez. A magyar dolgozók a Szovjetunió segítségével léptek az eddig soha nem látott, gazdag, szép és boldog élet felé vezető útra. A magyar népben egyre nő és erősödik a bizalom, a szeretet és hűség ér­zése a Szovjetunió iránt és ezzel párhuzamosan egyre jobhan meg akarja "ismerni a szocializmus ha­záját, a kommunizmust épitő Szovjetuniót. Éppen ez a szeretet és hűség hozta létre a Magyar­Szovjet Társaságot. Éppen ez a szeretet és hűség tette szükséges­sé, hogy megrendezzük ebben az esztendőben is a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját. Az egész világ népével együtt a mi népünk is a Szovjetunióban látja a béke leg­főbb védelmezőjét. Népünk érzi és tudja, hogy a szovjet nép forrón szeretett vezére. Sztálin, első har­cosa a világ népei békéjéért, sza­badságáért, boldogságáért folyó küzdelemnek. Újry tekintünk a Szovjetunióra, mint a béke országára — A világ elnyomott dolgozói, de a felszabadult dolgozók is úgy tekintenek ma a Szovjetunióra, mint a béke országára, mint a bé­ke bajnokára, mint arra az ország­ra, amely a békéért harcoló em­beriség élcsapata, amely magasan hordja azt zászlót, amelyre a bé­ke megvédésének jelszava van irva. — A Szovjetuniónak képviselőit ma úgy várjuk, mint a béke hírnökeit és úgy tekintünk rá­juk, mint a béke elszánt, tör­hetetlen harcosaira. Ezért tekint a Magyar.Szovjet Ba­rátság Hónapja elé oly nagy ér­deklődéssel egész dolgozó népünk, köztük megyénk dolgozói is. — A Szovjetunió békepolitikája sorozatos győzelmeket, újabb győ­zelmeket ér el. Ismeretes, hogy a béke kormánya, a Szovjetunió kor­mánya az elmúlt hónapokban töbh jegyzékben javasolta az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország kormányának a négyhatalmi kül­ügyminiszteri tanács összehívását. A Szovjetunió következetes, a né­pek által támogatott politikája eredményre jutott. A négy hatalom képvise,ői március 5.én Párisban összeültek egy előzetes értekezlet megtartására. Ebben mindenki, aki ismeri az imperialisták eszeveszett háborús világuralmi céljait, a szov. jet békepolitika elvitathatatlan, ha­talmas győzelmét látja. A tanács­kozás célja a világ becsületes száz­millióinak legégetőbb vágyát fe­jezi ki, a világ békéjének és biz­tonságának megszilárdítását. A haladó emberiség, a földke­rekség minden becsületes em. bere támogatja a Szovjetunió v javaslatait, melyek a béke megszilárdítására, fenntartására irányulnak. A Szov­jetuniónak ez a győzelme nagy jelentőséget ad a Béke Világtanács felhívásának. — A Béke Világtanácsa felhívá­sa, hogy az öt nagyhatalom, te­hát a 475 milliós Kínai Népköz­társaság is kössön békeegyezményt, száz- és százmilliókat mozgat meg, mert ugyanakkor a Világtanács felhívott minden békeszerető em­bert, hogy írják alá a felhívást. A magyar nép is felsorakozik a Béke Vüágtanácsának felhí­vása mögé. Megmutatja a magyar dolgozó nép a békeharcban való kemény helytál­lását, az aláírások során is. Min­den aláírás, minden tollvonás éles fegyver a háború haramiáinak, hi­énáinak háborús törekvései elleni harcban. Meg fognak győződni a Trumanok. a Churchillek, hogy a népek ereje hatalmasabb, nagyobb, mint bármely tőkés társaság ereje. Sztálin elvtárs nyilatkozata fegyver a kezünkben — A Magyar-Szovjet Barátság Hónapját a sztálini nyilatkozat szel. lemében tartjuk meg, amelyet a vi­lág népeinek lángeszű rezére a Magyar Szovjet mult hónapban adott a Pravda munkatársánál;. Ez a nyilatkozat fegyver a kezünkben, amellyel még eredményesebben, még jobban, még elszántabban tudunk harcolni a bé­kéért. A lelkesítő üzenet birtokában sikeresebben, keményebben leplez, zük le a háborús gyújtogatok pro­vokációit ós még szilárdabban foly­tatjuk nz egész haladó emberiség­gel együtt korunk legnagyobb moz­galmát, békeharcunkat, — Sztálin elvtárs mélyen és ala­posan világítja meg előttünk, hogy kik a béke hívei és kik a béke el­lenségei. Ezzel a nyilatkozatával felnyitja az emberiség szemét, le­leplezi az imperialista háborús gyujtogatókat, akik minden követ megmozgatnak, hogy a világ köz­véleményét becsapják. Tudják és látják a háború vérebei, hogy a tömegek támogatása nélkül háborút kezdeni rendkívül nehéz. Hazug, ki­terjedt propaganda-gépezetet moz­gatnak azért, hogy az igazságot el­homályosítsák. Aljas, uszító propa­gandájukkal az eszeveszett fegyver, kezést, a szabadságmozgalmak vér­befojtását, a békét és függetlensé­gét, boldogságát építő koreai nép ellen intézett bűnös fegyveres tá­madást békepolitikának akarják feltüntetni. Igen! A vérgőzös ame­rikai imperialistáknak és csatló­saiknak a „béke" azt jelenti, hogy Koreában az asszonyok, csecsemők, aggok vérében bokáig gázolhatnak. Hogy Görögországban a hős haza­fiaikat egymásután kísérik bitó alá. „Békét hirdet az amerikai ím. periallzmus, közben négereket lincsel. .Békét' hirdet az ame­rikai imperializmus, közben a koreai városokat bombázza. Ugyanakkor a Szovjetunió és a ncpl demokráciák békés, al­kotó munkáját támadó politi­kának .nyilvánítja." Minden épeszű, gondolkodó ember világosan látja c keltő között a kü­lönbséget. Sztálin elvtárs nyilatko­zatában leleplezi a háborús uszítók mesterkedéseit. Izekre szedi szét mindazt a hitvány demagógiát, amellyel a népeket meg akarják té­veszteni. Sztálin elvtárs nagyjelen­tőségű nyilatkozata mindenki szá­mára világosan bebizonyítja, hogy a Szovjetunió békepolitikát folytat. Vájjon nem a Szovjetunió béke­akaratát bizonyítja-e az a tény, hogy több tízmilliárdos költséggel építi a hatalmas erőmüveket, siva­tagokat tesz öntözhetővé, hegyeket mozdít el helyéről, folyók útirá­nyát változtatja meg? Mindezt az­ért teszi, hogy boldogabb, szebb életet biztosítson dolgozói számára. Ugyanakkor többszázmilliárdot ál­doz a fasisztái; által elpusztított or­szágrészek újjáépítésére. Hisz min­denki tudja, hogy a fasiszta bar­barizmus városokat lett a földdel egyenlővé a Szovjetunióban. — A napokban jelent meg a Szovjctuniő minisztertanácsá­nak és Kommunista (bolsevik) Pártjának határozata a köz, szükségleti cikkek, élelmiszer­cikkel; árá..ak leszállításáról, immár, a felszabadulás óta negyedszer teszi meg ezt a Szovjetunió, Ezzel szemben a kapitalista orszá­gokban a dolgozók nyomora nő és fokozódik. Angliában a dolgozók nem kapnak elég kenyeret, elég húst és mindazt, ami szükséges életük fenntartásához. De még rosszabb a helyzet az imperialisták által elnyomott, kizsákmányolt ka­pitalista országokban. Amíg az amerikai és más imperialista álla­mok költségvetésük kétharmadát háborús készülődésre, fegyverke­zésre fordítják, addig a Szovjet­unió költségvetésének kétharmadát népgazdasági és kulturális célokra fordítja. így hangzanak erre vonatkozólag a népek nagy tanítójának. Sztálin­nak bölcs szavai: Attlee mi­niszterelnöknek erős oldala lenne a pénzügyi, vagy a közgazdasági tu­domány, akkor nehézség nélkül megértené, hogy egyetlen állam sem — a szovjetállam sem — ké­pes teljes erővel kifejleszteni poL

Next

/
Thumbnails
Contents