Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-04 / 53. szám

Pjfél körül jár, kint sötét aa éj, rstpő* szél air aa ablakunk alatt. Bent jó meleg ran, kályha gőgtcsél. arontfirédalnkiiáJ csend van. alszanak. Éjfél körlll jár. nehéz a fejem, pedig húsz oldal jegycet híka még: pem könnyű tantárgy a lórlénelcm, amit tudok, dióhéj a nem elég. Az Ideg fáradt, pihenőt tartok s ac emberiség múltját boncolom. Messzire látok, ébren virrasztok és tfinödök az oszlályliarrokon. 'Az Igaz és hü küzdelmek sora kibomlik tisztán, s látom a jelent. Elém tűnik a hősi Korea p a győzelem, mely most már a mienk. 'A kftr szűkül és végül pontba ér, és mint az állal, néz a tőke rám. t— Sosem lesz béke, mfg ez állal él — pH keltenénk majd Korea után. Fol, harcra még . .. Hány katonája van Koreának, és hány nap még a végső győzelem? — Népek sora, mint a tenger árad' és minden új nap ragyog győztesen. n. Az éjtszakúban fehér oszlopok virítanak az utak oldalán. A front felé sok harckocsi robog, és sőlét tapad a kocsik falán. Fiatal fiúk és gyönge lányok fehér ruháján törik a sötét. Yenkik, a bombát hova szor játok? — Egész Korea tárta kl ölét' • Éjfél körül jár, álmosság laput szemem fölé, s a pillám nehezül. Föl, harcra még! Ott messze is harc dul s a puska csöve Izzik, tüzesül. Föl harcra mégt És tanuljak sokat! Ha letenném most gyáván fegyverem, elárulnám a bátor lányokat s a hős fiúkat ott a harctérén. lödi ferenc QLap&L aldaL A SZEGEDI KENDERBEN HOGY LETT VOLNA JOBB? Az alábbi kedves esetet a Szegedi lapja, a ,,Fonómunkás" ir fa meg. Kenderfonógyár üzemi A kongresszust felajánlások közül |s kiemelkedik facsztergá. lyosalnk munkavállalása, akik napi munkájuk ulán felszámolták a csévetemctőt és több mint 25 ezer forintos megtakarítást értek el az üzemben. Eredményük annál dicséretreméltóbb, mert az eredetileg 7 tagú brigád egy nap ntán 6-ra olvadt, mert az egyik brigádtag eddig még „Ismeretlen" okból csendesen elmaradt. A mun. ka befejezése után zajlott le az alábbi párbeszéd Teinkó Kálmán és Daróczi Ferenc között. ' Darórzl, aki egy nap ntán bé. kén hagytn n rsévetemetöt, a munka befejezését követő nap fgy gratulált Tcmkó elvtársnak: „Ugye mondtam Kálmán, hogy mnnkánk. nak jó eredménye lesz. Igaz, én el voltam foglalva mással, de a lelkem az veletek volt." Amire Temkó elvtárs csendesen csak ennyit mondott: „Hasznosabb lett volna, ha a tested marad velünk és a „lelked" kit volnn máshol". JHuwL „nudatöiabbati Cl BÁTOR EMBEREK jUnnék a színes, magyarul bcssélö szovjet filmnek a cselekménye az Észak-Kaukázus festői vidékén, egy lótenyésztő kolhozban kezdődik a Nagy Honvédő Húr csolatot tart fenn a méntelep városban maradt dolgozójával, az öreg Voronovval és unokájával, Tanjával. Ök értesítik a legveszélyesebb körülmények között is a hegyekben Jelenet a „Bátor emberek" cfmfi filmből bánit megelőző években. A kolhoz dolgozói nagyszerű, ügyes lovasok, akik igen fontos munkát végeznek uzzal, hogy kiváló, értékes lovakat tenyésztenek a Szovjetunió nemzet, gazdasága számára. Azzal kezdődik a film, hagy napvilágra jön egy kis csikó, amelynek anyja elpusztul. A kis csikót azonban sikerült felnevelni úgy, hogy szamáriejiel táplálják. Bujánnalt nevezik .el a csikót, Vászja Govoruhin, a telep fiatal dolgozója ne. veli fel félő gonddal. De nem így bánik a- lovakkal Bclicki, a telep új trénere. Az ö feladata lenne a fiatal lovak belovagolása, azaz — mint szaknyelven mondják — „betörése". Bujánra is sor kerül a betörésnél, ö azonban minduntalan ledobja magáról a trénert, aki ilyenkor mindig kegyetlenül megostorozza. Végül pedig kijelenti, hogy Eu. ján a versenyekre alkalmatlan. Vászja azonban nem nyugszik ebbe bele. Titokban foglalkozik a lóval és a telep legnagyobb meglepetésé, re versenyen kivül indul vele és elsőnek jut célba. Ez az eset is hozzájárul ahhoz, hogy a kolhoz dolgozói egyre bizalmatlanabbá, váljanak Belickivel szemben. A mikor a német fasiszták megtámadták a Szovjetuniót, a méntelep dolgozóinak az lett a feladóiul:, hogy megmentsél; az érié. kes lovakat az ellenség elöl. Bebizonyosodott ekkor, hogy Belickivel szemben a bizalmatlanságuk nem volt alaptalan. Miközben ök éjjel, veszélyes utakon, életük kockáztatásával a lovakat mentették. Belicki titkos fényjelekkel ériesítette az ellenséget. Vászja leleplezi Belickit és nemcsak öt leszi ártalmatlanmi. dc elfogják a fényjelre repülőgépekből kiugró ellenséges kat-onákat is, Bclicki az utolsó pillanatban megszökik a ménes legjobb lován, Bujánon. Vászja üldözni kezdi, akit azonban Belicki megsebesít. A sebesült Vászja kiáltására Buján ledobja magéiról Belickit. Bclickinek egyelőre sikerül megmenekülnie, Vászját pedig a lő egy magányos erdei házhoz viszi, ahol gondos ápolásban részesítik. Amikor felgyógyul, eljut egy partizán csapathoz ée óTlandó kaptanyázó partizánokat az ellenség terveiről. Így megtudják azt is, hogy a menekülő fasiszták a vonat utolsó három vagonjába szovjet nőket záriak, Így akarják megakadályozni, hogy a partizánok felrobbantsák a vonatot. Vászja élete kockáztatásával, lekapcsolja » vonat három utolsó kocsiját, megmenti a foglyokat, akik között oH van szerelme, Tanja is A fastsztákluü zsúfolt vonatot pedig felrobbantják a partizánok, A Szovjet Hadsereg hatnlmae győzelme után a méntelep békés élete tárul ismét elénk. Vászja egymásután nyeri el a lóversenyek első díjait. Dicsőséget szerez a méntelepnek és megkapja a ^Szovjetunió mesterlovasa" címet. .Gyönyörű jelenetek, szebbnélszebb színek váltogatják egymást ebben az izgalmas, fordulatos, színes, magyarul beszélő, szovjet film. ben, amely a Kaukázus fiainak hazaszeretetét, munkakészségéi és akaraterejét tükrözi. K. Jugyin nagyszerű rendezése, pompás beállításai a gyönyörű tájakról, harcokról és lóversenyeidről magával ragadják a nézőt, A szereplők művészi alakítása pedig elfeledteti a nézővel, hogy fűmet lát, mert a szereplőkkel együttérezve, átéli a film minden mozzanatát. A filmet március l*-ig tartja műsorán a Szabadság-filmszínház, * A kongresszusi verseny során hatalmas termelési eredmények születtek meg üzemeinkben. Ezek nek az eredményeknek 'udatosüúsát igyekeztek az üzemek minél „mutatósabban" végezni. A szövőgyárak a vetésszámot mutatták ki milliókban. Másutt a kiló szerinti teljesítményt adták meg. Igy szintén hatalmas számok keletkettek. Éppen ezek a hatalmas számok ütöttek szöget a Szegedi Kender fonógyár terv- és staHszHkai osztálya vezetőjének fejébe. Gondolkozott, hogyan lehetne minél mutatósabban kihozni a gyár termelési ered. ményeit és arra gondolt, hogy méterekben kellene kimutatni a gyár fonaltermclését. Képünk a fentemlített osztályvezető álmát mutatja be. Körülfonja a Földet fonallal s számolgatja, hányszor érné leörül Földünket a.z a fonal, melyet a Szegedi Kenderfonógyárban termeltek ^ a kongresszusi verseny során. Lehet, hogy már azt is kiszámolták, hány fényév hosszúságú ez a fonal.., Percekig nem szóltuk egymáshoz egy szót sem. Mindketten elgondol, kodtak. A nagyobbikban, Ágoston Piroskában már megérett az elhatározás, esak még a kisebbik, Lakatos Edit tétovázott. Néha összeért a tekintetük, de Edit olyankor mindig lesütötte szemét és a tányérban párolgó ételre nézett. — Evállalod? — kérdezte kis idö múlva Pirosica. — Nem. — Miért? Nem merem. Még fiatal vagyok és nem ismerem a gépet... Félek, hogy szégyenben maradok. • — Gyáva vagy. ->- Nem vagyok gyáva. De attól tartok, hogy nem megy. Akkor pedig nem állhatunk meg a többiek előtt. — De nézd — magyarázza Piroska — én is három hónapja vagyok ott a gép mellett és én nem félek 'öle. — Jó, jő, ha melletted van az elvtársnö, az más. De csak úgy, egyedül, odaállni a gép mellé...? — Miért egyedül? Hát te úgy érezted eddig, hogy ha az elvtársnö elmegy egy percre, egyedül voltál? Nem érezted magad melletaz egész gyárat, meg a Páriot sem? Edit elpirult és zavarában idegesen igazgatta fején a. menyecskésen bekö'ött pettyes kendőt — De... — Akkor mitől félsz? A Szovjetunióban mindent a fiatalok kezdeményeznek. Te nem szeretet a komszomolcokat? Te nem akarsz az ö nyomdokaikon haladni? Te meghátrálsz a nagyobb felelősség elöl? — Nem hátrálok meg egy csép. pet sem, de mondom, hogy félek. Meg aztán az is, hogy kicsi vagyok és nem érem el a szál felső végé1. Mi lesz, ha ott szakad el? — Majd év összekötöm, vagy szerzünk egy kis sámlit — mondta mosolyogva Piroska és szeretettel simogatta meg Edit fejét, — Hogyne, hogy nevessenek rajtam. Nem vállalom. GYŐZELEM — Nem? — Nemi — Te — szólt keményen Piroska —, nem szégyeled magad? Most, amikor minden dolgozó tesz felajánlást a Párt II. kongresszusára, te ki akarsz maradni a felajánlók közül? Edit meghökken^. — Mindenki? — kérdezte csodálkozva és kerek szemekkel nézett a másikra. — Igen! Minden dolgozó, aki szereti a békét és a Pártot, de te.., — Én is szeretem — vágott leözbe Edit és szégyellc, hogy az előbb meggondolatlan kijelentést tett. — Én is szeretem — ismételte mégegyszer fennhangon, azután határozottan tette hozzá: — És elvállalom veled az egy gillfonó kezelését. Piroska boldogan mosolygott, Szeretetlel ölelte magához Editet és megcsókolta. Az ebéd végét jelző sziréna munkára szólította őket. Boldogan karoltak egymásba s mintha összebeszéltek volna, egyszerre kezdték meg a dalt: ..Sződd a selymet elvtárs, selyemből lobogót" * Az orsók úgy pörögtek, mintha sohasem állnának meg. Pedig ez történt, amikor egy-egy szál fonal elszakadt. A két lány úgy szaladgált le s fel, hogy az első negyedórában már verejték gyöngyözött homlokukon. Néha szomorúan néztek egymásra, de dolgoztak kitartóan és kemény akarattal. A többiek figyelték őket gépeik mögül. Néha odamentek liozzáiuk és megkötözték a szálakat. Magyaráztak, mutogattak. A következő órában már sokkal jobban ment a munka. A gép nem gorombáskodott, nem tépte annj/ira a szála*. Az orsók eszeveszetten forogtak, ők meg kényelmesen sétáltak a gép közepétől a végéig. Egyszer háttal, egyszer pedig szemben voltak egymással. Fent a gép tetején a fogaskerekek egyenletesen adagolták az anyagot, az orsók pedig szép, vékony fonállá sodorták. A munka úgy ment, mint a karikacsapás. A két lány keze boszorkányos ügyességgel dolgozta öszsze a szakadt szálakat, Piroska, minden megerőltetés nélkül kötötte meg a szálakat lent is, fent is. Edit azonban sokszor bajban volt. Elő kellett venni a sámlit. Amikor legelőször használta, szégyenletében olyan piros lett, mint a kendője. Nem mert se jobbra, se balra tekinteni. Csak amikor már többször felállt rá. nézeH széjjel, hogy ki nevet rajta. De senki sem nevetett, pedig sokan látták. Inkább biztatóan néztek rá. Mintha csak azt mondták volna neki: Nem baj, kicsi, látjuk, hogy te is hős vagy, mert magad, alá gyúrtad a nagy gépel. Szép fonalat csináltatok! .., * — Kár volt nekem annyira félni akkor — mondja Edit Piroskának, amikor egy kis idejük van. Piroska boldogan szorítja magához barátnőjét. Mindketten 16 éves fiatal, ságukkal örülnek az eredménynek. Néha kipirult arccal tekintenek fel Rákosi elvtárs képére és boldognak, óriásoknak érzik magukat, A párttitkár is meglátogatta őket. Nagy megelégedéssel f igyeVe munkájukat. Harcosoknak, igazi harcosoknak nevezte őket, aJcik merész vállalásukkal küzdenek a békéért. Most azonban Edit ismételte meg azokat a szavakat, amelyeket néhány nappal ezelőtt Piroska mondott neki. — Titlcár elvtárs — szólt mosolyogva —, nem vagjrunk egyedül. Nagy köri írt le kezével a hatalmas teremben. — Tudja, hogy igy milyen kicsi ez a nagy gép? Azzal fogta a sámlit s most már minden pirulás nélkül kötötte meg a szálakat. Szinte alig hallották meg a. műszak végét jelző szirénát. Csak akkor hagi/ák abba a munkát, amikor átvették tőlük a gépet, A mosdóban is a munkáról beszéltek. — Te, nekem a végén egész jól ment. Holnap már úgy _ csinálom, mintha évek óta dolgoznék ezen a gépen, — Én is. * A hangos híradó visszhangzott a Szegedi Kender udvarán és szavait ölc is meghallották. „Kedves elvtársak!! a mai napon a kébigerebenezöben Laudisz Lajos 271 százalékra teljesítette normáját." Mindketten összenéztek és megszorították egymás kezét. Ugy mentek szótlanul egészen a gyár sarkáig, aztán Edit szólali meg. — Piroskaf — hangja olyan fur. csa voV, hogy Piroska önkénytelenül is megállt és meglepetten kérdezte: — Tessék? — Piroska — ismételte m.égegyszer, aztán folytatta: — a kongresszus után vállaljunk el ketten két gépet. Érzem, hogy ezután nekem is, meg neked is menni fog a munka. Egymásra néztek megelégedetten, boldogan. A hangszóró pedig hangosan kiáltotta utánuk a dalt; .JCényszer volt egykor a munka, ma höei tett." K*rK Léafi,