Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

Dicsőség a legyőzhetetlen békelábor vezérének, népünk nagy barátiénak, a bölcs Sztálinnak! azok a hatalmasan meginövekedett összegek, melyeket államunk a munkások és alkalmazottak szakképzésére, a parasztok szakképzésére, társadalmi biztosítására, üdülésére, népünk kulturális igényeinek kielégítésére, falvaink villamosítására eíb. fordított. A nemzeti jövedelem, vagyis a népgazdaságunkban termelt összes új érték 1950-ben mintegy 20 százalékkal volt ma. gasabb, mint az előző évbein. Ez csaknem egyharmada annak a növekedésnek, melyet ötéves népgazdasági tervünk az 1950—54. évi időszakra előirányoz, ötéves tervünk első évében, tehát a nemzeti jövedelem emelkedésének üteme a Horthy-rendszerben í átlagos évi növekedésnek 24. szerese volt. Már a hároméves terv utolsó évében, 1949-ben, a nemzeti jövedelemnek csaknem 80 százalékát adta népgazdaságunknak az a része, ahol nincs kizsákmányolás, vagyis a népgazdaság szocialista része és az idegen munkaerő1 nemfoglalkoztató kisáru termelők, dolgozó parasztok, kisiparosok 1950-ben a szocialista szektor és az idegen munkaerőt nem kizsákmányolók részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 91 százalékra emelkedett, a tőkés szektor részesedése pedig 9 százalékra csökkent. Népgazdaságunk szocialista szektorának részesedése a nemzeti jövedelemből ugyanezen idő ala'lt 53.8 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedett A szociai'ista ipar részesedése a nemzeti jövedelemnek az egész iparra jutó részében egy év alatt 77.5 százalékról 91.4 százalékra növekedett, míg a tőkés elemek részesedése 18,5 százalékról 4.3 százalékra csökkent. 1949-ben a nemzeti jövedelmen belül az ipar részesedése 77 százalékkal múlta felül a mezőgazdaságot, 1950-ben pedig már 124 százalékkal. Mit mutatnak az említett számadatok? Mindenekelőtt art mutatják, hogy népgazdaságunk komoly szocialista felhalmozást képes megvalósítani és ténylegesen meg is valósít. Azt mutatják, hogy a nemzeti jövedelem mind ' fokozottabb mértékben vállig ténylegesen a nemzet, a nén jövedelmévé, mindinkább összezsugorodik a nemzeti jövedelemnek az a része, amely a tőkés szektorra jut. Másrészt, elvtársak, népgazdaságunk 1950-ben elért fejlődését vizsgálva, azt js meg kell állapítanunk, hogy országunk szocialista Iparosításának terhét döntően Iparunk viseli. A valóság az, hogy 1950 folyamán gépek, épitkezési hitelek, vető. magkedvezmények, a mezőgazdasági munkáknál a gépállomások útján nyújtott előnyök, stb. formájában államunk sokkal többet adott a mezőgazdaságnak, mint amekkora összeget a mezőgazdaságtól visszakapott. 1950-ben államunk különféle célokra kereken 4130 millió forintot juttatott a mezőgazdaságnak, de csak 2578 millió forintot kapott vissza a me. zögazdaságtól és bár érthető, hogy államunk komoly áldozatokat hoz a mezőgazdaság fejlesztése érdekében és fog hozni a jövőben is, még sem lehet helyesnek és igazságosnak tekinteni az iparosítás jelenlegi terheinek, nagyon is aránytalan megoszlását az ipar és mezőgazdaság között. Az igen komoly fejlődés ellenére, mely népgazdaságunkat jellemzi, meg kell emliteni egy sor hiányosságot, amely népgazdaságunk egészére, vagy legalább is jelentős részére vonatkozik. A legfontosabb ezek közül a hiányosságuk közül: a még mindig laza állami és népi fegyelem, s a javuló, de még távolról sem elég szilárd munkafegyelem, rendszeres, szervezett takarékosság hiánya a legutóbbi időkig, a rendelkezésre álfó ipari felszerelés, gépek elégtelen kihasználása, a nyersanyag po. csékolása a termelésben, a általában üzemeink viszonylag alacsony szervezettségi foka: a felelős egyéni vezetés elmo. sottsága: a gyakori szervezés és átszervezés, ami sok felesleges költséggel jár és zavarja a folyamatos munkát: a vezeitő káderekben, s általában a szakképzett munkaerőben mutatkozó hiány mellett, ezeknek sokszor rossz felhasználása: a bürokratizmus elburjánzása gazdasági szerveinkben, a birálat és az önbírálat gyengesége, a dolgozók javaslatainak. kezdeményezéseinek elégtelen felkarolása és hasznosi. tása, ami megkönnyíti az ellenség aknamunkáját, a népi demokrácia gazdasága ellen. sziklaszilárdan állott ás áü a szocialista építés frontján, mert tömegmozgalommá vált országunkban a szocialista munkaverseny, mert mindinkább tért hódít a Sztah ánov-mozgalom. Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért: köszönet a mi nagyszerű munkásosztályunknak, mely, szövetségben a dolgozó parasztsággal, Pártunk vezetésével előrelendítette a népgazdaság szocialista építésének ügyét, Népgazdaságunk szocialista építésében megvalósítóit sikereink egyben az imperialista háborús gyujtogatók ellen, a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményei is. Elmondhatjuk, liogy ha szerény mértékben is, de gazdasági eredményeinkkel mi is hozzájárultunk a világot álfogó hatalmas békelábor erejének gyarapodásához, a világ békefront megerősítéséhez, melynek vezetője s egyben legszilárdabb bástyája: a szocialista Szovjetunió. Beruházásaink összegét 65— 70 százalékkal kell megemelnünk Sikeresen építjük a sxoeialista népgazdaságot Azonban elvtársak a gazdasági munkánkban és népgazdaságunkban fellelhető összes hiányosságok és hibák semmit sem változtatnak, az alapvető tényen, melyet ötéves tervünk első évének eredményei napnál is világosabban bizonyítanak: országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, sőt a számok azt is bizonyítják, hogy népgazdaságunk szocialista építésének üteme jóval gyorsabb, mint ezt magunk egy évvel ezelőtt feltételeztük. Külö. nősen vonatkozik ez a megállapítás szocialista gyáriparunkra, mely az őt évre előirt termelés emelkedésének egy év alatt 40.6 százalékát vaiósitotia meg. (Taps.) Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják, hogy bizonyos tekintetben lebecsültük saját lehetőségeinket. Nem láttuk világosan a rejtett tartalékok nagyságát népgazdaságunk, ban, amelyeket az utóbbi év folyamán népgazdaságunk alaposabb felmérésével, tervezésünk megjavításával, helyesebb szervezéssel, a szocialista munka verseny és a Sztahánov-mozgalom segítségével az addiginál nagyobb mértékben sikerült feltárnunk. De ezek a rejtett tartalékok még távolról sem merültek ki s nem ls egyszersmindenkorra adódtak. hanem fejló'désiink folya. mán, a népgazdaság szociális. I* építése folyamán újra és újratermelődnek. Fejlődésünk ütemének megnövekedésében, népgazdaságunk szocialista építésének sikereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetunió sokoldalú, baráti segítsége, a szovjet tapasztalatok mind következetesebb hasznosítása országunkban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tudományos segítség. A Dunai Vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászervezés^, a budapesti földalatti vasút megépítése lehetetlen volna számunkra a Szovjetunió hatalmas •egitsége, a szovjet népek nélkül. Meggyőződésem, hogy •gén dolgozó népünk nevébe* szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi tribünjéről kifejezem köszönetünket és soha el nem múló hálánkat felszabaditónknak, a kommunizmust diadalmasan épitg Szovjetuniónak, a szovjet tudósoknak, mérnököknek, sztahánovistáknak, s mindenek előtt népünk igaz barátjának, a világ dolgozói nagy vezérének, valamennyiünk bölcs tanítómesterének, a mi forrón szerelett Sztálinunknak! Az ötéves terv első évének eredményei. elvtársak, nem maguktól születtek meg. Az eredményeket, a Szovjetunió támogatása és állandó segítsége mellett munkásosztályunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével — kemény, szívós küzdelemben harcolta ki az imperialisták, a kulákság, a klerikális reakció és az áruló jobboldali szociáldemokraták ellen folytatott szakadatlan küzdelemben. Népüniknek ezek a megrögzött ellenségei mindent elkövettek, ami tőlük tellett, hogy megkíséreljék akadályozni, fékezni népgazdaságunk szocialista építését, lazítani a munkásosztály szocialista fegyelmét, lazítani a munkafegyelmet és a népi demokrácia állami fegyelmét. megingatni dolgozó népünknek saját ereiébe és alkotóképességébe vetett hitét. Emlékezzünk a bélés normacsalásokra, az aljas aknamunkára a szocialista munkaverseny és a Sztahánov-mozgalom ellen, amelyet a jobboldali szociáldemokraták, az imperialistáknak ezek a hazaáruló ügynökei, a klerikális reakció egység-frontban szervéztek. Emlékezzünk a kulákság támadására az aratás, a begyűjtés és terménybeadás ellen. Emlékezzünk a nép ellenségeinek iismételt támadásaira közellátásunk ellen, melyről előbb már szólottunk. Az ellenség aknamunkája és támadása azonban, ha itt-ott ideiglenesen sikerült is elérnie némi eredményt, meghiúsult. Meghiúsul azért, mert Pártunk Rákosi elvtársat, mun. kásosztályunk a mi nagy Pártunkat, dolgozó népünk munkásosztályunkat követte. Mert Pártunk, Hnrakáeoertálytmfc Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésének meggyorsulása azt jelenti, liogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy bárom, három és fél év alatt megtudjuk va'ósitánl. És ha behozzuk mezőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves lervtörvényben előírt összes feladatokat, tehát egész moslanl ötéves tervünket négy év alatt vagy ennél Is rövidebb idő alatt megvalósítsuk. Mint láthatják az elvtársak, ötéves tervünk megbukott (derültség). Legalábbis, ha hinni lehet a Newyork Times tudósítójának, aki — Rákosi elvtárs referátumát kommentálva — azt írja: „A Kommunista Párl főtitkára bejelentette, liogy az ötéves terv megbukott.*' (Derültség). Szóval elvtársak, mcgnyilt előttünk az a lehetőség, liogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljuk át virágzó szocialista országgá. Mindennek érdekében szükséges öiéves tervünknek olyan átdolgozása, melynek értelmében a még hátralévő négy évre az eredetinél sokkal nagyobb felada. tokát állítunk országunk elé, s mely ugyanakkor lehetővé teszi azl is, hogy felszámoljuk azokat a hiányosságokat, amelyek népgazdaságunk fejlődésében az ötéves terv első évi részlegének megvalósítása során kerültek felszínre. Ötéves népgazdasági tervünket olymódon keli átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk Iparosítását, vagyis mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a vlllamosenergla és a gépgyártás, s általában a termelőeszközöket előállító Iparágak fejlődését. Meri elvtársak, csak ilyen módon amelyet az eddig érvényes határozat és tervtörvényünk a nehézipar fejlesztésére előirányzott. Ugyanekkor javasoljuk mintegy 13—14 százalékkal megemelni a könnyűiparra jutó be. ruházásokat is. A felemelt beruházási összegnek említett megoszlásában kifejezésre jut a szocialista, iparosítás sztálini törvényének fokozott érvényesítése népgazdaságunk fejlesztésében. A beruházásoknak mintegy 80— 85 milliárd forint összegben való megállapítása és e feladat megvalósítása nemcsak reális, hanem inkább óvatos előirányzat, hiszen elvtársak, már 1950-ben, az ötéves terv első évében, — mint említettem, — több mint tíz milliárd forint értékű beruházást valósítottunk meg. Do elvtársak, cz semmiképpen nem jelentheti, és nem jelenti, hogy ezt a feladatot könnyen vegyük, hogy lie volna szükség erőink komoly megfeszítésére e hatalmas feladat megvalósításához. Azonban nemcsak nagyobb erőfeszítést és nagyobb fegyelmet kérünk népünktől, hanem bizonyos áldozatokat is jövőnk szilárd megalapozása érdekében, mun. kásosztályunklól, dolgozó parasztságunktól, népünktől azt kérjük, hogy addig is, amig hatalmas beruházásaink révén iparunk és mezőgazdaságunk nagy tömegben fogja ontani a legkülönfélébb fogyasztást javakat, takarékoskodjék a magáné'etben. Hiszen ez az áldozat az ötéves terv további éveiben sokszorosan megtérül. Ez az áldozat össze sem hasonlítható azokkal a hatalmas áldozatokkal, melyeket a Szovjetunió munkásosztálya, a szovjet nép, a szocialista népgazdaság megteremtéséért, a fasiszta barbárok szétzú tudjuk még inkább fokozni könnyű, zásáért, Európa és nemcsak Európa iparunk termelését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben népünk gyorsan növekvő sokféle szükségleteit, hatalmasan megnövelnünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk kulturális színvonalát. Továbbá: mert ahhoz, hogy mezőgazdaságunk sokkal több gabonát, húst, zsírt, vajat, tejet, gyümölcsöt, főzeléket és sokkal több ipari nyersanyagot adjon népünk ellátásúra a kis. és középparaszti gazdaságoknak önkéntes társulás útján fokozatosan nagyüzemi gazdaságokban való egyesítése mellett, arra is szükség van, hogy az eredeti ötéves tervben előírtnál lényegesen több gépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot juttassunk a falunak. ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményei, népgazdaságunk alaposabb megismerése, a szocialista munkaverseny fellendülése be. bizonyították, hogy népgazdaságunk beruházásait az ötéves terv időszakára lényegesen magasabb összegben irányozhatjuk elő, mint ezt eredetileg gondoltuk, s ahogyan ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja. Megvizsgálva lehetőségeinket és szükségleteinket, arra az eredményre jutottunk, hogy — amint ezt már Rákosi elvtárs említette — az ötéves tervtörvényben előirt kereken 54 milliárd forint beruházással szemben 1950—54ben mintegy 80—85 milliárd forintot tudunk és kell beruháznunk népgazdaságunkban. Másszóval: — az ötéves tervről szóló törvényben előírt beruházás őszszegét mintegy 65—70 százalékkal tudjuk és kell megemelnünk. ^ mintegy 80—85 milliárd forintnyi összes beruházásból körülbelül 40 milliárd forintot javasolunk juttatni a gyáriparnak, szemben az öt. éves tervről szóló törvényben előirt 21.3 milliárd forinttal. Tehát elvtársak, mig népgazdaságunk egészében a beruházások összegét a tervtörvényben megállapított öszszeghez képest mintegy 65—70 százalékkal emeljük, addig az ipari beruházások összegét mintegy 90 százalékkal növeljük meg, A gyáriparra jutó, mintegy 40 milliárd fo. rintnyi beruházásból javasolunk 37 —38 milliárd forintot a nehézipar beruházásaira, nehéziparunk fej. lesztésére fordítani, szemben az ötéves tervtörvényben erre a célra megállapított 18.5 milliárd forinttal. vagyis azt javasoljuk, hogy a nehézipar fejlesztésére beruházandó összeg több. mint kétszeresérr cmrtkrdjék annak az összegnek. hépeinek felszabadításáért, a világ összes dolgozóiért, tehát érettünk is hozott. A mintegy 80—85 milliárd forintra felemelni javasolt beruházási összegből 11 milliárd forintot tartunk szükségesnek beruházni mező. gazdaságunkba, szemben az ötéves tervtörvényben előírt 8 milliárd forinttal. Tchál azt javasoljuk, hogy a mezőgazdasági beruházások összegét kb. 40 százalékkal emeljük fel. A mezőgazdasági beruházások ilyen jelentős felemelésére azért van szükség, hogy felszámolhassuk mezőgazdaságunk elmaradottságát, hogy elláthassuk mezőgazdaságunkat új, korszerű gépekkel, a többi között, nagyteljesftőképességű lánctalpas szántótrak. torokkal, univerzáltraktorokkal, kombájnokkal, tehergépkocsikkal, különfélo ültető-, vető-, szedő, és rakodógépekkel, továbbá különféle műtrágyával, épületekkel, egyszóval mindennel, amit a korszerű magasjövedelmezőségű, sok árut termelő nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása megkövetel. Természetesen a 11 milliárd forinton felül meg fog növekedni a mezőgazdaság részesedése azokban a beruházásokban is, amelyeket nem közvetlenül a mezőgazdaságra fordítunk. Közlekedésünk fejlesztésére a felemelt beruházási összegből kereken 10 milliárd forintot javasolunk fordítani, szemben az ötéves tervtörvényben előírt 7.5 milliárd forinttal. Ilymódon az új előirányzat mintegy 35 százalékkal haladja meg az ötéves tervben a közlekedés fejlesztésére előirányzott összeget. i Felemelt 80—85 milliárd forint-'tés termelési értékének növekedése nyi beruházási előirányzatunkból túlhaladja a növényterme'ósét. Olcsóbban kell elöiillítani termékeinket mintegy 10 milliárd forintot javasolunk juttatni lakásépítésre, községés városfejlesztésre, és különféle kulturális létesítményekre, szemben az ötéves tervről szóló törvényben ezekre a célokra megállapított 7.4 milliárd forinttal. Vagyis az emelkedés ilt mintegy egyharmadnyi. Az építőipar beruházásaira kereken hároin milliárd forintot javasulunk fordítani. Egyébként is ahhoz, hogy felemelt ötéves tervünkrt meg tudjuk valósítani, különösen gondot kell fordítsunk iparunk, közlekedésünk, egész termelő gépezetünk műszaki fejlesztésére. Különös gonddal kell ügyelnünk arra. hogy termelésünkben a legkorszerűbb eljárásokat, gépeket, felszerelést alkalmazzuk. Ennek megfelelően Országos Tervhivatalunk a ter. melés és különféle ágaira kidolgozta a műszaki fejlesztés ötéves tervét, amelyet Népköztársaságunk minisztertanácsa jóváhagyott és ezzel kötelezővé tett. Az ötéves terv első évének tapasztalatai megtanítottak bennüli, ket arra, hogy a beruházások megtervezésénél viszonylag jelentős tartalékokat kell biztosítani olyan menetközben felmerülő szükségletek fedezésére, amelyeket még aránylag jó tervezés mellett sem lehet előre látni. Ilyen tartalékokról új, felemelt ötéves tervünk beruházásainál is gondoskodni kell. Részben a beruházandó összegnek igen jelentős felemelése, részben a termelékenység növelése s az önköltségcsökkentés lehetővé és egyben szükségessé teszik, hogy átdol. gozott ö'éves tervünkben iparunk termelésének emelkedését jóval erőteljesebben foko zuk, mint ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja. Ipart termelésünket 1954-re 1949-hez képest nem 86.4 százalékkal, hanem kb. 200 száza, lékkai, a ncliéz'par termelését pedig m'ntegy 280— 290 százalékkal javasoljuk megemelni. A könnyűipar termelésének növekedését 150 százalékkal javasoljuk előirányozni. Az új, ötéves terv eredményeként meg fog változni nagyiparunk szerkezete. Ez a változás kifejezésre jut abban, hogy az ötéves tervidőszak végére a termelőeszközöket előállító iparágak részesedése az egész ipar termelési értékében kb. 70 százalékkal emelkedik, a fogyasztási cikkeket előállító iparé pedig, annak ellenére, hogv mint előbb láttuk, termelése ab'zolut értékben mintegy 150 szózalékka' nő, na egész inar termelési értékében 30 százalékra csökken. De kifejezésre jüt nagyiparunk szerkezetének megváltozása abban is. hogy a gépipar termelése 1954-ben, az ötéves terv utolsó évében az egész ipar termelési értékének kb. egyharmadát fogja szolgáltatni, szemben a hároméves terv utolsó évével, amikor a gépipar termelése az egész ipari termelés értékének kereken egyötöde volt. A mezőgazdasági termelés értékének ötéves tervünk végére, 1054-re, legalább 50—55 százalékkal kell meghaladni az 1949. évi mezőgazdasági termelés értékét. szemben az ötéves terv törve, nyiinkben megállapított 42 százalékos növekedéssel. A növénytermelés és az állattenyésztés termelési értékének növekedését körülbelül egyforma mértékben irányozzuk elő. noha mindent el ke!] követnünk, hogy az állattenyész. Uj, ötéves tervünk sikeres megvalósítása, egész népgazdaságunk szocialista épitése szempontjából különös jelentőségű a munka termelékenységének emelkedése. Az. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényünk nagyiparunk számára öt év alatt a munka termelékenységének ötven százalékos emelkedését irja elő. De mi már az ötéves terv első évében megvalósítottuk az öt évre szóló terv. feladat 40 százalékát. Az ötéves terv első évében a termelékenység | terén elért eredmény, továbbá a j beruházások igen nagymértékű megemelés©, -wtmt^. a termelés jobb megszervezése s egy sor más körülmény lehetővé teszi, hogy új, módosított ötéves tervünkben a termelékenység növekedését mintegy 90—100 százalékban irányozzuk elő. (Taps.) Ugyanakkor az ötéves terv utolsó évére azl kell elérnünk, hogy ipari termékeinket körülbelül egynegyeddel olcsóbban ál'iterk elő, mint amennyibe ugyanezen termékek a hároméves terv utolsó évé. ben. 1949-ben kerültek. Az ötéves tervről szóió törvény előírja, hogy öt év alatt iparunkban 480 ezer új munkást és alkalmazottat kell munkábaállitani