Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-18 / 41. szám

ÁRA 50 FILLÉR. Dicsőség a legyőzhetetlen béketábop vezérének, népünk nagy barátjának, a bölcs Sztálinnak! VASARNAP, 1951. FEBRUÁR 18. A SZOVJETUNIÓ TOVÁBBRA IS TÁNTORÍTHATATLANUL FOLYTATJA A HÁBORÚ ELHÁRÍTÁSÁRA ÉS A BÉKE MEGŐRZÉSÉRE IRÁNYULÓ POLITIKÁJÁT Sztálin elvtárs válaszai a Pravda munkatársának kérdéseire A Pravda tudósítója nemrégiben több külpolitikai jellegű kérdéssel fordult Ioszif Visszarionovics Sztálin elvtárshoz. Kérdés: Hogyan értékeli ön Attlee angol miniszterelnöknek az alsóházban tett legutóbbi kijelentését, hogy a Szovjetunió a háború befejezése után nem szerelt le, azaz nem demobilizálta ( csapatait, hogy a Szovjetunió egyre növeli fegy' veres erőit? Válasz: Attlee miniszterelnöknek ezt a kijelentését a Szovjetunió ellen irányuló rágalomként értékelem. Az egész világ előtt közismert, hogy a Szovjetunió a háború után demobilizálta csapatait. Mint ismeretes, a demobilizálás három szakaszban történt: Az első és második szakasz 1945-ben, a harmadik 1946 májusától szeptemberéig. Ezenkívül 1946-ban és 1947-ben demobilizálták a szovjet hadsereg személyi állományának idősebb korosztályait, 1948 elején pedig demobilizálták a többi i idősebb korosztályt. , Ezek mindenki számára Ismeretes tények. Ha Attlee miniszterelnöknek erős oldala lenne a pénzügyi vagy a közgazdasági tudomány, akkor nehézség nélkül megértené, hogy egyetlen állam sem, a szovjetállam sem képes teljes erővel kifejleszteni polgári szükségletekre dolgozó iparát, olyan nagy építkezéseket kezdeni, mint a volgai, dnyeperi, amudarjai vízierőtelepek —, amelyekhez több 10 milliárdos költségvetési kiadások szükségesek — nem képes a tömegszükségleti cikkek rendszeres árleszállításának politikáját folytatni amelyhez ugyancsak a költségvetési kiadások 10 milliárdjai szükségesek, nem képes '00 milliárdokat fektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság újjáépítésébe és ezzel együtt, ezzel egyidejűleg megsokszorozni fegyveres erőit, fejleszteni hadiiparát. Nem nehéz megérteni, hogy ilyen esztelen politika államcsődre vezetett volna. Attlee mniszterelnöknek saját tapasztalatából, éppen úgy, mint az USA tapasztalatából tudnia kell, hogy az ország fegyveres erőinek megsokszorozása és a fegyverkezési verseny a hadiipar kifejlesztésére, a polgári építkezések beszüntetésére, az adók emelésére, a tömegszükségleti cikkek árának emelésére vezet. Érthető, hogy amennyiben a Szovietúnió n^m csökkenti, hanem ellenkezőleg kiszélesíti a polgári szükségletekre dolgozó iparát, nem korlátozza, hanem ellenkezőleg kifejleszti az új, hatalmas vizierőtelepek és öntözőrendszerek énítését, nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg folytatja az árleszállítás politikáját, akkor ezzel egyidejűleg nem duzzaszthatja fel hadiiparát, nem sokszorozhatja meg fegyveres erőit, a csődbejutás kockázata nélkül. Ha Attlee miniszterelnök mindezen tények és tudományos meggondolások ellenére mégis lehetségesnek találja, hogy nyíltan rágalmazza a Szovjetúniót és annak békés politikáját, akkor ez csak azzal magyarázható, hogy a Szovjetúnió ellen irányuló rágalommal véli igazolhatni a munkáspárti kormány által jelenleg Angliában folytatott fegyverkezési versenyt. Attlee miniszterelnöknek szüksége van a Szovjetúnió-ellenes hazugságra, agresszívnek kell feltüntetnie a Szovjetúnió békés politikáját, az angol kormány agresszív politikáját pedig békésnek, hogy tévedésbe ejtse az angol népet, ráerőszakolja a Szovjetúnió ellen irányuló hazugságot és ilymódon csalással rántsa be az új világháborúba, amelyet az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei szerveznek. Attlee miniszterelnök a béke hívének tünteti fel magát. Ha azonban valóban a béke oldalán áll, miért utasította el a Szovjetúniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetében előterjesztett javaslatát, a Szovjetúnió, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, Kina és Franciaország között haladéktalanul megkötendő békeegyezményről? Ha valóban a béke oldalán áll. miért utasította el a Szovjetúnió javaslatait, hogy haladéktalanul kezdjenek hozzá a fegyverkezés csökkentéséhez, haladéktalanul tiltsák el az atomfegyvert?. Ha valóban a béke oldalán áll, miért üldözik a béke védelmének híveit, miért tiltotta be a béke védelmezőinek kongresszusát Angliában? Vájjon a békevédelmi kampány fenyegetheti-e Anglia biztonságát ? Világos, hogy Attlee miniszterelnök nem a béke megóvása, hanem új, agresszív világháború kirobbantása mellett van. Kérdés: Mit gondol ön a koreai intervencióról, mivel végződhetik? Válasz: Ha Anglia és az Amerikai Egyesült 'Államok végleg elutasítja Kina népi kormányának békés javaslatait, akkor a koreai háború csakis az intervenciósok vereségével végződhetik. Kérdés: Miért? Talán az amerikai és angol tábornokok és tisztek rosszabbak a kínaiaknál és koreaiaknál? Válasz: Nem. Nem rosszabbak. Az amerikai és angol tábornokok és tisztek egyáltalában nem rosszabbak, bármely más ország tábornokainál és tisztjeinél. Ami az Egyesült Államok és Anglia katonáit illeti, a hitlerista Németország és a militarista Japán elleni háborúban ezek — mint ismeretes — a legjobb oldalukról mutatkoztak be. Miről van tehát szó? Arról, hogy a Korea és Kina elleni háborút a katonák igazságtalannak tartják, míg a hitlerista Németország és a militarista Japán elleni háborút teljesen igazságosnak tartották. Arról van szó, hogv ez a háború a legnagyobb mértékben népszerűtlen az amerikai és angol katonák körében. Valóban nehéz lenne meggyőzni a katonákat arról, hogy Kina, amely nem fenyegeti sem Angliát, sem Amerikát és amelytől az amerikaiak elrabolták Taivan szigetét, agresszor, az Amerikai Egyesült Államok pedig — amely Taivan szigetét elfoglalta és csapatait egészen Kina határáig vitte — védekező fél. Nehéz meggyőzni a katonákat arról, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak joga van biztonságát védelmezni Korea területén és Kina határainál. Kínának és Koreának nerlíg nincs joga biztonságát védelmezni saját területén, illetve államának határain. Ezért népszerűtlen ez a háború az angol és amerikai katonák körében. Érthető, hogy a legtapasztaltabb tábornokok és tisztek is vereséget szenvedhetnek, ha a katonák a rájuk kénvszerítert háborút igazságtalannak tartják és ezért formálisan, küldetésük igazságosságába vetett hit és lelkesedés nélkül teljeítik kötelességüket a fronton. Kérdés: Hogyan értékeli ön az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) határozatát, amely a Kinai Népköztársaságot agresszornak nyilvánítja? Válasz: Ugy értékelem, mint szégyenletes határozatot. Valóban a lelkiismeret utolsó maradványait is el kell veszíteni ahhoz, hosv valaki azt állítsa, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely kinai területet — Taivan szigetét — foglalt el, benyomult Koreába, Kina határáig, — védekező fél, a Kínai Népköztársaság pedig —, amely határait védelmezi és igveksz'k visszaszerezni az amerikaiak által elfoglalt Taivan szigetet — agresszor. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyet úgy alakítottak meg, mint a béke megőrzésének bástyáját, a háború eszközévé, az új világháború kirobbantásának eszközévé változik. Az ENSZ agressziv magja, 10 ország, a támadó jellegű Északatlanti Szövetség tagiai (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Norvégia, Izland) és 20 latinamerikai ország (Argentina, Brazília, Bolívia, Chile, Kolumbia, Cosztarica, Kuba, Dominikai Köztársaság, Equador, Salvador, Guatemala, Haiti, Honduras, Maxikó, Nicaraguay, Panama, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela). Ezeknek az országoknak képviselői döntenek ma az ENSZ-ben a háború és béke sorsáról, ők azok, akik az ENSZ-ben keresztülvitték a Kinai Népköztársaság agresszivitását hangoztató szégyenteljes döntést* Jellemző az ENSZ-ben uralkodó mostan) rendre, hogy pl. a kicsiny amerikai Dominikai Köztársaságnak, amelynek alig van 2 millió lakosa, most ugyanolyan súlya van az ENSZ-ben, mint Indiának, és sokkal nagyobb súlya, mint a Kinai Népköztársaságnak, amelyet megfosztottak ENSZ-beli szavazati jogától. Az ENSZ ilymódon az agressziv háború eszközévé válik és egyben megszűnik az egyenjogú nemzetek világszervezete lenni. A dolog lényegét tekintve az ENSZ most nem annyira világszervezet, mint az amerikaiak szolgálatára álló szervezet, az amerikai agresszorok szükségleteinek megfelelően működő szervezet. Nemcsak az Amerikai Egyesült Államok és Kanada törekszik új háború kirobbantására, de ezen az úton jár a 20 latinamerikai ország is. Ezeknek az országoknak nagybirtokosai és nagykereskedői új háborúra szomjúhoznak, valahol Európában, vagy Ázsiában, hogy a harcoló országoknak a szokottnál is magasabb áron adhassák el áruikat, és ezen a véres üf^'ön milliókat kereshessenek. Senki számára nem titok az a tény, hogy a 20 latinamerikai ország 20 képviselője most az ENSZ-ben az Amerikai Egyesült Államok legtömörültebb és legengedelmesebb hadseregét jelenti. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ilymódon a Népszövetség dicstelen úHára lép. Ezzel eltemeti erkölcsi tekintélyét, szétesésre itéli önmagát. Kérdés: Elkerülhetetlennek tekinti-e ön az új világháborút? Válasz: Nem. Legalábbis jelenleg nem lehet azt elkerülhetetlennek tekinteni. Az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, valamint Franciaországban is természetesen vannak agressziv, új világháborúra szomjazó erők. Ezeknek háború kell, hogy extraprofitot szerezhessenek, hogy kirabolhassanak más országokat. Ezek a milliárdosok és milliomosok a háborút hatalmas hasznot jelentő jövedelmi tételnek tekintik. Ezek az agressziv erők kezükben tartják a reakciós kormányokat és irányítják azokat. De ugyanakkor félnek is népeiktől, amelyek nem akarnak új háborút és a béke megőrzése mellett foglalnak állást. Az agressziv erők éppen ezért arra igyekeznek felhasználni a reakciós kormányokat, hogy hazugsággal megtévesszék népeiket, megcsalják őket és az új háborút védelmi háborúnak, a békeszerető országok békés politikáját pedig agreszsziv politikának tüntessék feL Meg akarják csalni népeiket, hogy rájuk erőszakolják agressziv terveiket, és új háborúba rántsák őket. Éppen ezért félnek a békevédelmi kampánytól. Attól tartanak, hogy a békevédelmi kampány leleplezheti a reakciós kormányok agressziv szándékait. Éppen ezért gáncsolták el a Szovjetúnió javaslatait a békeegyezmény megkötésére, a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyver eltiltására, félve, hogy ezeknek a javaslatoknak elfogadása meghiúsítaná a reakciós kormányok agreszsziv intézkedéseit és szükségtelenné tenné a fegyverkezési hajszát. Kérdés: Mivel végződhet ez a harc az agressziv és a békeszerető erők között? Felelet: A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetővé válhat, ha a háborús uszítóknak nem sükerül hazugságaikkal behálózni a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket. Ezért a széleskörű békekampánynak, amely eszköz a háborús uszítók bűnös mesterkedéseinek leleplezésére, ma elsőrendű jelentősége van. Ami a Szovjetúniót illeti, a Szovjetúnió továbbra is tántoríthatatlanul folytatja a háború elhárítására és a béke megőrzésére irányuló politikáját, '